Kimoshatatlanul büdös futócuccok

2014.02.13. 08:56 Szuflavéder

Amikor még egyesületben futottam, mindenkinek volt szellőző öltözöszekrénye. Hétfőn reggel vittük a frissen mosott szerelést és az edzés után mindenki betette a cuccait a saját szekrényébe. Minden megszáradt a másnapi edzésig. Ez így ment péntekig, amikor szüleink nagy boldogságára, jó esetben hazavittük kimosni a dolgokat. Persze volt úgy, hogy pár holmit még egy hétre bent felejtettünk.

A szekrényben kiszáradó, majd újra hordott szerelés az izzadságtól, sótól egyre keményebbre száradt. A péntek délutáni edzések az öltözőben rendre zokniállítással kezdődtek. De volt olyan is, aki meg tudta állítani a melegítőjét is. Remek szórakozás volt, valahogy így nézett ki:

A stressz vagy egyéb tényezők hatására sokszor izzadunk meg úgy, hogy már a saját szagunktól is messzire szaladnánk. Néhány ilyen alkalom után a szerelés kimoshatatlanul, örökre magába szívhatja a kellemetlen izzadságszagot. Ezután a 40-60 fokon kimosott ruhák a futás során csak néhány kilométerig maradnak öblítő illatúak, és a ruha mély zúgaiból hamar felszínre törnek a makacsul beivódott SZAGOK.

A téli réteges futóöltözet ilyen esetben még komolyabb fejfájást okozhat. A ping-pong effektus beindul és a rajtunk lévő összes ruha “megfertőződik” és ha csak egyet is beújítunk, annak a sorsa is néhány alkalom után végleg megpecsételődik. A drágán vásárolt futóholmik esetében ez nagyon “fájdalmas” tud lenni.

A mosószappanos, körömkefés sikálás, a kövekhez csapkodós, patakos Iluskás módszerek egyike sem hozott eredményt. Utolsó próbálkozásom a futócuccaim kellemetlen szagának megszüntetésére a forralás volt. Beraktam egy fazékba a zöld jégerfelsőt és 10 percig forraltam, de sajnos ez sem segített. Viszont a végén a mérete “L”-esről “M”-esre zsugorodott:

(Nyugi, nem ebben a lábasban főzzük a hétvégi húslevest!)

Persze a büdös cuccoknak is megvan a maguk haszna. Pl. ha a futás után BKV-val megyünk haza, garantáltan lesz helyünk a járműveken. Királyként utazhatunk a buszon, villamoson, metrón, ahol a legnagyobb csúcsforgalomban sem lesz tolongás körülöttünk. Az ülésen kényelmesen elterülve pihenhetjük ki a futás fáradalmait..

Az izzadságszag kiírtása a ruházatból nem lehet atomfizika, tuti van megoldás a problémára. Most január végén csináltam otthon egy leltárt. Egy zsáknyi moshatatlannak ítélt ruhát kukáztam ki és egy teljesen új szerelésvásárlással most tiszta lappal indítottam a februárt.

Úristen! Lehet, hogy ez csak az én problémám? ;-)

49 komment

Címkék: zokni bűz kifőzés büdös futócuccok

2014 a kihívások éve?

2014.02.10. 20:48 szasza75

Böngészgetem a közösségi oldalakat és ámulva figyelem, mennyi közösségi esemény, sőt "challenge" szerveződik. Azt kell mondjam, el vagyunk kényeztetve az okokból, hogy miért menjünk futni. Ha már a belső késztetés kevés, vagy éppen a lelkesedésünk nincs a toppon, elég csak belépnünk valamelyik kihívásos témával foglalkozó oldalra és máris húzzuk a cipőt! Elgondolkodtam, ez most vajon jó dolog vagy nem? Az internetes időszak előtt volt-e hasonló challenge jelenség, vagy csak az elmúlt évekre (egyre növekvő ütemben) jellemző közösségformáló eszközről van szó? Mert kétségtelenül az.

Amit megfigyeltem:

• Többnyire a kevesebb tapasztalattal bíró futók vesznek részt ezekben a kihívásokban.
• Általában valamilyen gyűjtéssel kapcsolatos. (Közös km gyűjtés, egyéni gyűjtés stb.)
• A leírása után önbevallás a futó részéről, majd a cselekvésre ért pozitív visszacsatolások érkeznek a közösség többi tagjaitól.
• Időközönként felmerül a sérülés kérdése, jellemzően valami túlterheléssel kapcsolatos tünet.
• Az idő teltével egyre több sérüléssel kapcsolatos poszt kerül napvilágra.
• Előfordul nem csak futással kapcsolatos kihívás is.
• A kihívások nyíltak. Önkéntes, bárki bárhonnan csatlakozhat, ugyanakkor vannak olyan kihívások, amik helyhez kötöttek.
• Erősen motiváló hatású, akár átlépve a racionalitás határait.

Mindezek ismeretében tény, hogy nagy előnye van a kihívásokban való részvételben, hiszen mozgásra sarkal, nem kényelmesít el, viszont a kontroll és gyakran az önkontroll megléte nélkül. Ettől kihívás a kihívás, ez a vonzereje és persze emiatt hordoz is némi kockázatot magával. 

Példa. Tételezzük fel, hogy a személyes célom 500 szigetkör egy év alatt. Aki évente fut 3000-4000 km-t, annak nyilván kilométerszámban nem okoz nagy kihívást, ezért annyira nem is érdekes kihívás, hacsak nem azért, mert mentális erőpróba átlagosan naponta egy kör fölött futni.

Annak, aki most kezdte a futást, vagy már tavaly mondjuk 500 km-t futott, vonzó lehet egy 2500 km-es teljesítés íze. Napi bő 1 kör, csapjunk hát bele. :-) Ilyenkor jön egy sérülés, pár kihagyott nap, aztán szaladunk az eredmény után. Kudarcot vallunk vagy nem volt reális a terv? Ez a terv nem nekem szól? Közösségi terv, amire akár én is képes lehetek hiszen mindenki ezt csinálja?

Hogy jó-e ez az egész vagy nem, mindenki döntse el magában.

15 komment

Címkék: közösség sérülés kihívás

Rungaroring rövid összefoglaló

2014.02.08. 17:02 Szuflavéder

Szólj hozzá!

Címkék: Nike Futóklub Rungaroring

A következő videóban le ne vedd a szemed a fehér sapkás fickóról

2014.02.07. 09:43 angelday

München, 1972, 800m finals:

Jövő héten érkezik a Szekeres Ferenc posztsorozatunk harmadik, befejező része. :)

19 komment

Címkék: videó olimpia München

Oszd meg, és uralkodj

2014.02.06. 09:33 SeSam

Gyakran keveredek vitába arról, mi értelme van a futós alkalmazások közösségi oldalakba való bekötésének. Sokan csak az önfényezést látják egy-egy futás utáni megosztásban, másokban kisebbségi komplexust gerjeszt, mintha kötelező lenne versenyezni.

A különvéleményemmel – úgy fest – nem vagyok egyedül:

Hiányzik a Twitter, legfőképp mert arra akarom használni, hogy rávegyem magam a mozgásra. Imádom, hogy egyszerre kétmillió embernek mondhatom el, hogy futni fogok, és akkor már muszáj. Nem ugyanolyan, amikor csak az üres lakásnak mondom. — Neil Gaiman

Nekem egy kicsit a Futóblog is ilyen: ha itt megírok valamit, akkor még motiváltabb vagyok, hogy teljesítsem is.

Amikor látom, hogy valamelyik barátom épp a Nike+ appal fut, és kint van az erről szóló jelzés Facebookon, gondolkodás nélkül nyomok egy lájkot. Azért, mert a saját példámból tudom, hogy a futónak ilyenkor bejátszott ujjongás mennyire serkentően tud hatni. És ehhez még csak amatőrnek sem kell lenni: a tavalyi Nike félmaraton után olvastam az egyik győztes beszámolójában, hogy azt a szakaszt érezte a legnehezebbnek, ahol a pálya adottságai miatt nem voltak szurkolók egyáltalán, hogy buzdítsák. 

Az esőerdő felett kesergő indiánra vagy szomorú szemeket meresztő menhelyes kiskutyára nyomott lájkhoz képest itt azon kívül is történik valami, hogy az elkövetőt az elégedettség jóleső meleg érzése tölti el. Ennek az akciónak van reakciója: lendületet, újult erőt ad a sporttársának.

Hasonlóan motiváló, amikor látom, hogy valamelyik ismerősöm az eső, hideg vagy hőség ellenére is elment edzeni. Sőt, azt sem tartom ördögtől valónak, ha ilyenkor valakit a versenyszellem ösztönöz aktivitásra.

Mindegy, mi az indok, csak csináld.

4 komment

Címkék: közösség motiváció just do it Facebook Twitter

Indulj a pole pozícióból a Rungaroringen!

2014.02.05. 17:19 angelday

Emlékeztető: ahogy már hírt adtunk róla, 2014. február 8-án, szombaton, a negyedik téli Nike+ Futóklub eseményen a mogyoródi versenypályán várunk titeket. Indul ugyanis a Rungaroring!

Új üzenetünk van az eseménnyel kapcsolatban. Aki szeretné elcsípni a pole pozíciót az időmért versenyen, küldjön Instagramra, vagy erre a hivatalos oldalra, #rungaroring hashtaggel egy Nike+ futásról készült fotót, ami tartalmaz egy 4-4,5 km körüli távon elért átlagsebességet.

Régi futást is elfogadunk természetesen, de ideális esetben az elkövetkezendő néhány napos teljesítmény fontosabb. Az első két helyezett futó és párjaik az első sorból indulhatnak a szombati Rungaroringen. A képek beküldési határideje 2014. február 7., 18:00, de vigyázzatok, mert a Rungaroring csapatokra holnap (csütörtök) délben lejár a jelentkezési határidő.

3 komment

Címkék: határidő jelentkezés Rungaroring

Lubics Szilvit nem sikerült elvinnem! – Murakeresztúri futókaland

2014.02.03. 09:24 Szuflavéder

Néhány hete az egyik hétvégén egy felmérőt akartam futni, de sajnos senkivel nem tudtam időpontot egyeztetni, egyedül meg semmi kedvem sem volt hozzá. Felütöttem a versenynaptárat. Murakeresztúron – Nagykanizsától még 15 km-re, a horvát határnál – rendeztek egy versenyt. Nem volt kérdés, hogy szombaton bevállalom azt a kb. összesen 4,5 órás autózást. A tempomatot 130-ra állítottam és hasítottam az M7-esen. Nem előzőtt meg senki, autóval is alig találkoztam.

8:25 körül Kanizsán lefordultam Murakeresztúr felé, majd kb. 100 méterrel később két futócuccba öltözött embert láttam meg a beszélgetni a buszmegállóban. Azt hittem, várják a buszt. Reflexből jobbra tartva lefékeztem és megálltam mellettük. Lehúztam az ablakot és kiszóltam: “Ti is a futóversenyre jöttök? Szívesen elviszlek benneteket!” A hölgy mosolyva válaszolt: “Köszi, de mi futva megyünk”. Ekkor ismertem fel, Lubics Szilvi volt, futótársával Bekk Csabával.

8:40 körül, elsőként érkeztem meg a murakeresztúri iskolához. Bementem és egy kedves hölgy, a főszervező, Dr. Rácz Erika invitált be a tanári szobába és teával kínált. Eközben egy férfi az okleveleket írogatta alá. Le akartak vinni megmutatni a Drávát. Régen éreztem ilyen őszinte vendégszeretetet, jól esett. Nagyon marasztaltak, de 9 után már mennem kellett kenni, öltözni, melegíteni.

3-6-12 és 21 km-es távok voltak, összesen 74 indulóval. Kellemes, családias verseny volt. A 10 órás rajt után nagyon sokan voltak előttem, főleg az általános iskolások kezdtek be nagyon. Felvettem egy lendületes tempót és az első 5 kilit az ultrafutó Rudolf Tomival futottam. A rövidebb távon indulók a megfelelő pontokon sorra fordultak vissza és hat km után már csak a félmaratonisták voltak előttem. 100 méterre futott el tőlem Tomi és egy másik srác. Ők vezettek, én voltam a harmadik.

Kisebb dombok színesítették az útvonalat, az összesen 200 méter szintes pálya rendkívül változatos volt. Terepen és aszfalton futottunk felváltva, de volt nehezebb homokos szakasz is. 9-10 km-nél már 500 méterre duzzadt az élboly előnye. Itt hirtelen felfrissültem és ritmust váltottam. Ezután viszont már nem láttam őket.

12 kilométernél egy kis tavat kerültünk meg és egy kis hídon is átfutottunk. 13 km körül az egyik segítő drukkolt: “Hajrá, te vagy az első!”. Az nem lehet, itt valami gáz van. De a következő segítő is ezt mondta. Vajon Tomiék eltévedtek? 18 km-nél egyszercsak 300 méterre előttem megláttam őket. Begyújtottam a rakétákat, de nem értem utol őket, harmadiknak futottam be.

Lubics Szilviék 12 km-en indultak. Miután mindketten megnyerték a kategóriájukat, hazafelé is futva mentek. Gondolom egy maratoni összejött nekik aznapra.

A szervezők zsíros kenyérrel, hagymával és teával vártak minket a célban. A zuhanyzáshoz még törölközőt is adtak, lesték minden mozdulatunkat, nagyon kedvesek voltak. Nem volt nevezési díj, ehhez képest ötcsillagos kiszolgálást kaptunk. Itt minden futó fontosnak érezhette magát.

Az eredményhirdetés is zseniális volt: 20 perc alatt lepörgették mind a négy táv összes kategóriáját. Ráadásul valahogy úgy tűnt, mintha a pódium előtt várakozó futók mindegyike kapott volna valamit.

Lesz még idén versenyük, szeretnék ide visszajönni. Köszönöm szervezők, viszlát Murakeresztúr!

6 komment

Címkék: verseny beszámoló Murakeresztúr

Alles Walzer!

2014.01.31. 11:59 SeSam

Mivel mindig jöttek a panaszok kommentben, hogy mi értelme szenvedős maraton beszámolókat írni, minek felkészületlenül elindulni. Úgyhogy gondoltam, elébe megyek a kritikának, és a bécsi maratonra edzéstervet fogok követni. Most, hogy ezt le is írom, abba sem hagyhatom majd félúton. A projekthez Szuflavédertől kapok segítséget.

Még célidő is van, bizony, 3:30’-on belüli befutás. Ilyet szerettem volna már tavaly is, de ahogy az édesapám polcán álló matematikatörténet könyv címe leszögezi: Nincs királyi út!

Egyelőre futottam egy szintfelmérő 10k-t, ami 46’47” lett, magamat is kicsit meglepve, hogy majdhogynem vidáman, gyorsulni is tudtam a második felében. Az idő szorításában a pihenőnap kimaradt: vasárnap a Yours Truly 25-ös távját mentem végig, nem szervezetten, csak úgy a városban futkározva, 2:07’ alatt. 

Az alap terv, amit az első héten igyekszem végigcsinálni, a következő:

Hétfő, szerda, péntek 6-8 kilométer könnyű futás. Ezek a pihenők. Kedden és csütörtökön jönnek a hosszabb futások, minimum 15 kilométer. Ha lehet hegyen, vagy a második felében variálva a kocogást-gyorsat egyperces intervallumokban, vagy például a végén 2x2000m erősen, ilyesmik. Hétvégén az egyik nap pihenő, a másik hosszú futás (20-30 km) vagy verseny, ha van. A napi szintű teherbírás függvényében heti 50-60 kilométerről később 80-100-ig is el lehet tolni.

Aztán ilyen lesz majd:

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog menni.

13 komment

Címkék: maraton edzésterv felkészülés Bécs

Fuss Te is!

2014.01.29. 15:53 mgergoo

A képek többet mondanak ezer szónál. Azt üzenik, nem vagyok egyedül. Nem vagyok különleges. Bárki, igen bárki, akár még Te is utánunk tudod csinálni. Nincs más teendőd, csak annyi, hogy adsz még egy esélyt magadnak és a futásnak, hogy veled is megtörténjen az a csoda, ami velünk megtörtént.

Az én esetem már megjelent itt többször, számomra a tavasz első budapesti futórendezvényére a Vivicittára történő felkészülés hozta a kellő motivációt, majd az ott átélt érzelmek hatására indítottam el a blogom és változott meg az életem.

Most téged kérlek, hogy lépj bele a cipőmbe és 2014.02.03 legyen számodra is egy új kezdet napja. Vágj bele a kalandba és kezdj el velünk egy 10 hetes edzéstervet a Vivicitta valamelyik távjára.

Hatalmas megtiszteltetés, hogy számos sikeres együttműködés után Saci néni igent mondott a felkérésemre és így együtt vágunk neki ennek a 10 hetes kalandnak. Azt hiszem, garanciát jelenthet mindenki számára, hogy a 10 hetes közösségi programot a sportág egyik legendája Monspart Sarolta állítja össze.

Jelentkezőknek természetesen nem csak a Vivicittára (10km), hanem a Midicittára (7km) és a Minicittára (3,2km) is várunk. Mindhárom távra külön edzéstervvel készülünk és a biztonságos felkészülés érdekében segíteni fogunk annak eldöntésében is, hogy kinek melyik táv és edzésterv vállalását javasoljuk.

Szóval, velünk tartasz? Ha igen, akkor jelentkezz a csoportba és várd te is jövő hétfőn Saci néni első hétre kiírt edzéstervét! További motivációs képeket itt találsz!

10 komment

Címkék: edzésterv monspart sarolta vivicitta fussteis

Kiegészítő gyakorlatok a futás mellé

2014.01.26. 22:38 szasza75

Néhány hónappal ezelőtt Papp Kriszta mesélte nekem, hogy a téli időszakban kiegészítő edzéseket végez, hetente kétszer. Hiszi, hogy a törzsizom, illetve a tartó izmok edzésével jótékony hatást gyakorol a futására. Persze beillesztette még a jógát is, de az egy másik história. Én is régóta tervezem, hogy a téli (HAHAHA) időszakot én is ilyesmi programokkal fűszerezem.

Már régebb óta ismerem Horváth Andit. Alapvetően bringázik, nem fut, de ez mindegy is. Szóval ő egyrészt gyógytornász, manuálterapeuta, és persze személyi edző is, de nem az a hagyományos értelemben vett.

Megkerestem, hogy igényeimmel, azaz a csípő, derék, törzsizomzat mobilizálása (és egyben erősítése) is legyen a cél. Rövid beszélgetést követően megvizsgálta az izomzatomat, illetve legfőképpen azok lazaságát. Nem túlzok, hogy eddigi életem munkája volt összehozni ezeket a kötött izmokat. Biztatásul azért jelezte, hogy nem reménytelen a helyzet.

A legnehezebb gyakorlatokkal kezdte, aztán folyamatosan könnyített, majd ahol már biztosan mozogtam, ismét úgy nehezített. A lényeg instabil környezetben gyakorlatokat végezni. A rövid kis videó, kis ízelítőt ad a gyakorlatokból.

Miután sikerült elfogadhatóan egyensúlyoznom a labdán és egy pillanatra királynak érezni magam, Andi felállt a labdára és úgy egyensúlyozott. Vannak még távlatok!

Ilyen jellegű edzéseket, nem csak egyedül végezhetünk. A CORE Training jellegű edzések már számos helyen elérhetőek, köztük pl. Zuglóban hetente kétszer edz a következő csoport.

Hamarosan ide is ellátogatok.

6 komment

Címkék: video bemutató gyakorlatok