Téli gumi vagy hólánc?

2012.12.20. 10:20 mgergoo

Biztosan ti sem vagytok papírkutyák és csodás edzéseitek vannak még ebben a hideg időben is a szabadban. Ha így van, akkor bizonyára ti is szembesültetek már azzal, hogy mennyi probléma van a nyári futócipőkkel a téli futások alkalmával.

Az egyik, hogy bár nyáron aránylag jó érzés, hogy szellőzik a cipő, de télen pont a szellőzés miatt fagy be a láb egy perc alatt. Ezek a téli locspocsok ráadásul egy pillanat alatt bevándorolnak a cipő kis szellőzőrácsain. Kis idő múlva egy jéghideg, vizes zokniban futunk, ami viszont nem egy kéjmámor.

A másik nagy gond, ami miatt én tavaly rituális áldozatot akartam bemutatni a Futókarmának, hogy ezekben a nyári cipőkben egyszerűen nem lehet a letaposott hóban vagy csúszós úton futni. Tavaly, amikor ilyentájt az első nagyobb hó leesett, próbáltam a Népligetben futni, de nem tapadt a cipő talpa, csak csúszkáltam, értékelhetetlen mozgásban, értékelhetetlen edzést teljesítve. Akkor döntöttem el, hogy az idei szezonra felvértezem magam téli futásra alkalmas cipővel. (Ez így megy.)

Az első tervem volt, hogy a szép új Lunar Glide+ 4 Shield cipőben hasítom majd a havat. A Shield modellek a Nike télre, de inkább a sötétre optimalizált cipői. Nagyon jó dolog, hogy a cipő felső részébe van varrva egy reflex világítós anyag, már messziről látni fognak a városi futásaim alkalmával. Ez a fényvisszaverős cucc arra is jó, hogy nem engedi be annyira a nedvességet. Az elmúlt napokban 86 kilométert futottam ebben a cipőben, de eddig  a legkisebb beázás sem fordult elő. A Lunar egy jó kis városi sötétben futós, téli cipő, de a talpát megvizsgálva hamar rádöbben az ember, hogy a hóban futásra éppen annyira alkalmatlan, mint a nyári modell.

A második tervem a nyáron megvásárolt Pegasus+ 29 Trail cipőm azonnali bevetése volt. A cipő már hónapok óta porosodik a szekrényben és türelmesen várja az első bevetését. Persze gondolhatjátok, hogy milyen becsapottnak érezhette magát, de mivel én (még) terepre nem nagyon járok futni. Az első találkozásunkkor megbeszéltem vele:

- Figy, tudom, hogy te egy terepcipő vagy, de én kifejezetten a hóban való edzésre szereztelek be, légy türelmes, eljön még a mi időnk. Mivel én (még) terepre nem nagyon járok futni, ezért várnod kell az első havas futásra. 

A Nike Futóklub múlt heti edzése remek tesztterepet biztosított a Hármashatár hegyen. Nagy lelkesedéssel vettem elő a PegaTrailt a szekrényből és a talpán lévő oroszlánfogakat elnézegetve elégedetten nyugtáztam, hogy végre megtaláltam a gyógyírt a téli csúszkálás ellen.

Sajnos nem. A Trail talpába ugyanúgy belemegy, aztán eltömíti a hó. Hiába a látványos fogak, sajnos ugyanúgy csúszik, mint bármelyik másik cipő. DaMartian ezt már többször is elmondta, de nem hittem neki, amíg a saját szememmel nem láttam. Másfél órás szintes edzésem volt az edzéstervben, de tíz perc csoszogás és egy nagy seggreülés után úgy döntöttem, hogy lefújom ezt a HHH futást, hazakullogtam az aszfaltos cipőmért és inkább a Gellért-hegyen futottam meg a hegyi edzést. (Háromszor felfutni a Gellért-hegyre jéghideg esőben: megfizethetetlen.)

Na de vissza a tárgyra, nyakunkon a hószezon, de nincs megoldás a havon futásra. Ekkor jött jól a Nike Futóklub oszlopos tagjának a mindig vidám Shinsuke Yokochi az eseményhez posztolt fotója. Koch fogta magát és elment a legközlebbi barkácsboltba és kicsit felpimpelte a cipőjét:

Nem tudom mennyire látszik jól így a fotón, de a lényeg, hogy csavarbehajtóval helyes kis csavarokat hajtott a cipője talpába, így biztosítva a megfelelő stabilitást. Barkácskedvű futók az alábbi videó alapján indulhatnak el:

Nektek mi a trükkötök a csúszkálás ellen?

17 komment

Címkék: hó tél barkács cipő

Megjelent a 4.1-es Nike+ app iPhone-ra

2012.12.19. 08:51 angelday

Azoknak, akik iPhone-t használnak a futáshoz és Nike Plusszal mérnek, tölthetik a friss update-et a magyar App Store-ból. Akinek még nem lenne meg az app, ne csüggedjen, mert ingyenes. Androidra is elérhető, de az ottani verziók egy picit lépéshátrányban vannak még.

Az újdonságok:

Be lehet jelölni barátokat Facebookról, vagy akár a telefon kontaktlistájából is. Végre megjelentek a toplisták, illetve felprogramozhatunk futásokat, aztán a program emlékeztet rá, mikor kell menni. Casual futóknak tökéletes!

3 komment

Címkék: frissítés iphone nikeplus

Így akarok itt maradni

2012.12.16. 19:14 szasza75

Közel egy évvel ezelőtt készült egy poszt Orsós Szabi történetéről. 2012 nyár végén élete egyik legnagyobb próbatételén vett részt, most a beszámolóját olvashatjátok. Jó szórakozást!

Többször nekikezdtem ennek a beszámolónak, de mindig törlés lett a vége, mert egyre hosszabb és unalmasabb lett. Úgy döntöttem, hogy csak mozaikokat írok, hátha ebből is átjön, hogyan töltöttem 2012 augusztusának utolsó csütörtökét. Ja, és péntekét.

2012. augusztus 28., délután

SMS a rendezőktől: "TDS, CCC, UTMB Attention! Weather forecast: rain, snow at 2000m, wind, cold. Temperatures dropping below -5 C. Have winter clothing."

2012. augusztus 30., 05:17

Basszus, elaludtam. Lui ébreszt, de vagy harmadszorra tudott csak felébreszteni. 4:45-kor ment el az utolsó busz Chamonixból Courmayeurba. Szerencsére Lui bérelt egy kocsit, így elvisz a rajthoz. Jó hír, hogy pihent vagyok.

Courmayeur, 6:59

Hűvös van és szemerkél, de még nincs rossz idő. Kiöntök fél liter vizet, hogy csökkentsem a hátizsák súlyát az első emelkedőre. Meghúzom a nadrágom madzagját. Elszakadt. Nem vagyok babonás. Bosszankodok, majd elrajtolunk.

9 km

Az első frissítő ponton meg sem állok. Az első emelkedőnek sincs vége, eddig jól nyomom, amikor a 2661m magas Col de la Youlaz előtt összetorlódtunk vagy több százan. Az idő megy és nem haladunk. Közben elkezd esni az eső, felveszem az esőkabátom. Több mint egy órát elpazarlok, ami nagyon meg fog büntetni. Egyre hidegebb van.

20 km, La Thuile előtt

A Youlaz hágóról lefelé alig tudtam futni, mert rengeteg embert kellett kerülgetnem. Esik, hideg van, de teljesen rendben vagyok. A tempó, a frissítés is jól megy. Az előbb megelőztem egy rajtszámos helyi bácsikát, aki esernyővel sétálgatott. Majdnem hetven évesen indult a TDS-en? Hogy került elém? Esernyővel? Még szerencse, hogy az esernyő nem a kötelező felszerelés része. (TDS: Sur les Traces des Ducs de Savoie (105 km +6,700 m) – a szerk.)

30km, Col du Petit Saint-Bernard

Végig esik, nem zavar. Egy gyönyörű tó mellett futunk el, nagyon szép a vidék. A hágón egy frissítőponton eszem-iszom, majd indulok is tovább. Egy hosszú, jól futható szakasz következik. Nem zavar semmi, imádok itt lenni. Piszkosul jól megy a futás, csak darálom be az előttem futókat. "Otthon vagyok" érzésem van. A hegyek is élnek, én is, nem gondolkodom azon, hogy mennyi van még hátra, csak futok. Itt akarok maradni. Így akarok itt maradni.

44 km, Bourg Saint-Maurice, délután 14 óra körül

Leérünk a hegyről, eláll az eső, egyre melegebb van. A pont előtt találkozok Anikóval, Andival és Luival. Tudtam, hogy itt lesznek. Engem még sosem kísértek versenyen, nem is gondoltam, hogy ilyen jó érzés lesz velük találkozni. Bekocogok a pontra, jó nagy és csak úgy engednek ki, hogy ellenőrzik a kötelező felszerelést.

A pontról kiérve három dolog aggaszt: 1. Még több mint 5000 m szint van hátra. 2. Ebből 1700 a következő 11 km-en – durva. 3. Eddig sem volt túl jó az időjárás, de éjszakára ítéletidőt mondtak. Szerencsére összefutottam Kuris Oszkárral és az emelkedő első részét együtt tesszük meg. Elhaladunk egy romos erőd mellett, közben azon gondolkodom, hogy az előző két CCC-n is rossz idő volt, de ott legalább voltak napsütéses órák. Ebben a pillanatban kisüt a nap, de amilyen gyorsan a felhők eltűnnek, olyan gyorsan jönnek az újak a helyükre. Ezek a felhők már sötétebbek.

53 km, Col de la Forclaz

Sosem lesz vége ennek az emelkedőnek. Sokkal többet kivett belőlem, mint gondoltam. Egy órája zuhog, amit viharos széllökések kísérnek. Már eléggé széthúzódott a mezőny, van, hogy senkit nem látok hosszú percekig. Fázok. Elkezdünk ereszkedni, de egy elképesztően durva helyen. Nagyon kitett és technikás, rendezők köteleket feszítenek ki, hogy legyen mibe megkapaszkodni, ha baj van. Szinte semmit nem látok, annyira esik. Épségben leérek, közben rám sötétedik. Felveszem a lámpám, az éjszaka hosszú lesz.

60 km, Cormet de Roselend pont előtt 2 km-rel

Már mindenem elázott, nagyon hideg van és nagyon fázom.

Nem tiszták a gondolataim, teljesen kivagyok. Még több mint 50 kili van hátra egy brutális terepen. Először csak azon gondolkozom, hogy feladom, mert ennek nincs értelme, nem tudok végigmenni. Pár perccel később meghozom a döntést: vége. A feladás egyfajta megváltás lesz. Véget érnek a megpróbáltatások és "csak" a lelkiismeretemmel kell elszámolnom. Nagyon fogom utálni magam holnap.

Beérkezem a pontra, szólni akarok a rendezőknek, de előtte még támad egy ötletem: megpróbálom rendbe tenni magam. Egy meleg leves, sajt, kenyér, sponser és csoki. A vacsorát egy kávéval fejezem be és leülök, várok. Kavarognak a fejemben a gondolatok, egyre jobban hajlok az indulásra. Rendben Szabi, induljunk!

Felállok, de a sor csak nem mozdul. Megkérdezem ez előttem állót, hogy miért nem megyünk? Várják a buszt Chamonixba. Ja, hogy ti kiszálltatok? Elsétálok tehát mellettük, ki az éjszakába. Nem tudom leírni a vihart, főleg olyan fáradtan, ráadásul tudván, hogy nagyon sok van még hátra. De tovább megyek. A ponton több, mint 500-an adják fel.

74 km

Egy francia srác kocog előttem, teljesen egy ritmusban mozgunk már vagy 20 perce. Egyszer csak megtorpan. A lámpáink fényében rengeteg tehenet pillantunk meg. A vihar miatt csak pár méter a látótávolság, ráadásul tombol a szél. Keresünk egy ösvényt a tehenek között, amikor egyszer csak egy ló nyerít és felágaskodik, mint egy Ferrari embléma. Szürreális, minden szürreális.

79 km, Col du Joly

Nagyon nehéz órákon vagyok túl. Hatalmas hegyek, egy döbbenetes szurdok, nulla fok alatti hőmérséklet, viharos szél, mindenhonnan ömlő víz. Ezek után érkezem a pontra. Egy gyors feladás, majd rábeszélés után, rövid evés-ivás, aztán tovább indulok. Egy jól futható rész következik, amit meg is futok. Hirtelen eláll az eső és felbukkan a telihold. Egyre lejjebb érve egyre melegebb lesz. Egy spanyol lány szegődik mellém, azt magyarázza, hogy már nincs sok hátra. Egy le, egy fel és egy le. Ennyi. Valóban ennyi? Nagyon optimista, jól ott is hagy.

88 km, Les Contamines, hajnal

Beérkezve a pontra arra gondolok, hogy feladom. Végül rutinosan rábeszélem magam a továbbindulásra. A spanyol lány ott üldögél. Egyszer csak elalszik, majd eldől. A barátja viszi ki, ölben.

95 km, Col du Tricot

Az idő még sokkal durvábbá válik. Felnézek a Tricot hágóra, ott már hóvihar tombol. Első gondolatom az, hogy nem lesz UTMB. Elindulok és meglepően jól megy. Vagy 1000 m szint egyben, hóviharban, de jól megy. Persze hulla vagyok, de valami extra erő felvisz.

103 km, Les Houches

Felázott a talpam. Minden csupa sár, minden lépésért meg kellett küzdeni. A faluba beérve szúró fájdalmat érzek a bal lábam egyik ujjában. Egy kavics beleszúródott, nem tudom kivenni. Remeg a kezem, remeg mindenem. Teljesen kihűltem. Megint azon gondolkodtam, hogy feladom, aztán jót nevettem magamon. Pihentem kicsit, elolvastam az SMS-eket. Ez adott egy extra erőt és elindultam Chamonixba.

A balkonon, Chamonix előtt, 40 perccel a szintidő lejárta előtt

Csak vánszorogok. Szembefut velem egy lány. Majd még egy. Ikrek? Salma Hayek kétszer? Vagy nincs is itt senki? Fázok és remegek, hallucinálok.

Chamonix, 20 perc a szintidőből

A teljes kimerültség állapotában pillantom meg a várostáblát. Semmit nem érezek, csak megyek tovább. Mellékutcákon közeledek, egy embert sem láttok sehol. Egy körforgalomban két gimis lány megállítja a forgalmat. Miattam. Nem akarom elhinni. Innen már a főutcán sétálok. Az emberek csak gratulálnak, az éttermek teraszán felállnak, tapsolnak.

Mindenhonnan csak azt hallom: "Bravo, bravo". Nagyon meghat, jó lenne nekik futni egy kicsit, de nem megy. Gyerekek szegődnek mellém, ennek nagyon örülök, mosolyognak, ugrálnak, franciául hadoválnak. Egyszer csak megjelenik Csanya és csak annyit mond: "száz méter".

Lefutom és beérek, mellény a kézbe. Megvan. Megvan!

Őrült ováció kint, extázis bent! Belülről megszólal egy hang és azt suttogja, hogy megérte! Nem hiszem el, rengeteg érzelem szabadul fel. Csanya, Kerekesék mellettem vannak. Jó, hogy itt vannak!

Lui értem jön és hazavisz. Fáj mindenem, lázas vagyok. Zuhany, evés, lázcsillapító. Minden kavarog, egyszerre emlékszem mindenre és semmire. Alszok egy picit és azon gondolkozom, hogy megtörtént-e ez? Fordulok egyet az ágyban, rájövök, hogy igen.

Másnap kicsomagolom a mellényem, de nem tudok örülni neki. Kóválygok Chamonixban, eszem egy jót. A lelkem akkor teszem rendbe, amikor átmegyek Csabiékhoz. A "családi" hangulat helyre rak mindent.

Valahol 80 km környékén kötöttem egy üzletet "valakivel". Ha beérek, többet nem indulok alpesi ultrán. Ellentétben ma már lázasan tanulmányozom az apróbetűs részeket.

114 km, 7150 m szint, 1500 induló, 633 célba érkező.

Ebből én vagyok az egyik.

14 komment

Címkék: beszámoló ultra tds

Környezettudatos cipőtisztítás

2012.12.14. 12:01 szasza75

Egy évvel ezelőtt Gergő tudományos alapokra helyezett mosási technikáját. Megkereste a mosogépet, a cipőt, hozzáadta az adalékokat, bekapcsolta az áramot és mindezt egybesűrítette. Már akkor felmerült bennem, hogy publikálom az én mosási technikámat.

Az alábbi mosási technika bemutatására bő másfél évet szántam. Nem mondom, hogy vetekszik egy gyógyszeripari kutatás időtávjával, de úgy gondolom, alapos munkát végeztem.

Az egyik cipőmet beáldoztam egy sarasabb futás alkalmával, majd a futás után érintetlenül hagytam és betettem a fürdőszobában található radiátor alá. Más teendőm nem volt, csak szakszerűen várni. Az évszakok jöttek-mentek, télen a radiátor melege szikkasztotta, nyáron az alacsony páratartalom szívta ki belőle a vizet, tavasszal-ősszel levegőztettem. Egy jó kolbász érleléséhez is idő kell. Másfél év után elérkezettnek láttam az időt, hogy a vályogfal keménységűre száradt cipőn kipróbáljam a technikát.

Egy órás programra állítottam be a gépet! Az első lépések viszonylag mereven teltek, talán az alacsony hőfokú víz is lassabban kezdte oldani a sarat. Érzésem szerint az első 40 perc áztatással telt. A víz tette a dolgát, a részecskéket lassan oldotta. A cipőben levő fűtőszál lassú belső melegítéssel olvasztotta havat, majd hó és a meleg kémiai folyamatot indított el. A 40-50. perc között jött az aktív mosás, ekkor kissé beletempózgattam, aktív mozgást hajtottam végre, majd az órás program utolsó 10 percére az öblítés maradt.

Mindez videón az eleje-vége állapotokkal szemléltetve:

A mosás során természetes módszert alkalmaztam. Ahonnan jött a sár, oda jutott vissza, sem mosószert, öblítőt, egyéb kémaiai anyagot nem használtam. A módszer hátránya csupán annyi, hogy szezonális, és melegebb éghajlaton annyira nem kivitelezhető.

5 komment

Címkék: videó mosás futócipő

Kérdés: hány km-t teszel meg ezzel a módszerrel?

2012.12.14. 09:26 angelday

1 komment

Címkék: kép vicces gif

A velencei fal

2012.12.13. 10:39 mgergoo

Más érzés így futni. Nem az időt nézem az órán, nem akarom megdönteni a tegnapi rekordomat és hetente PB-t rajzolni az égre, csak futok, mosolygok és élvezem az egészet. Nem fáradok, a világból is ki tudnék futni ezzel a pulzussal. Lassan futok? 

A kör első felén pont úgy fújt a sarki eredetű hideg szél (mi más?), hogy a mikulás sapkám bojtjának becsapódási pontja nem a fülemen volt. Csapódott mindenhova, de nem zavart. Aztán a balkanyar után a tó nyugati részénél kezdett el ütemesen minden lépésnél a bal fülemhez csapódni. Minden lépésnél, mint a révfülöpi úttörőtáborban a lengőteke, úgy csapódott a fülemnek az a szar, bármit is csináltam.

Igen, volt végre egy velencei kör, ahol a nyugati oldalon ez volt a legnagyobb bajom. Nem azzal voltam elfoglalva, hogy éppen szaladok neki a falnak, meg hogy tartanom kellene a lépést Bitliszbával és Szellem Gáspárral. Nem érdekelt a tempó, az edzői utasítás szerint 150 alatti pulzussal kellett futnom és ezt be is tartottam. A pákozdi emelkedőn lassultam, a lejtőket cserébe gyorsan futottam meg. Összességében elmondható, hogy ez a 150-es tartomány nekem jelenleg 5'50"-6'10" környéki tempót engedélyez. 

Ebben a tempóban egész egyszerűen nem fáradtam. Az utolsó kilométereken, ahol eddig láthatatlan kezek markolták meg a lábam és kényszerítettek szánalmas vergődésre, most szinte minden fáradtság nélkül futottam végig. Belül legalábbis így éreztem.

Két dologból látszott, hogy azért itt 23-25 km környékén még mindig van valami határvonala az állóképességemnek: az egyik, hogy az árnyékom egyre szarabbul mozgott. Meg is lepődtem rajta. Én annyira jól éreztem magam, hogy komolyan furcsa volt, amikor az árnyékom cammogását észrevettem. Kicsit talán el is szomorodtam, hogy ekkora különbség van a valós mozgásom és az érzéseim között. A másik pedig, hogy a 150-es pulzushoz itt már nem 6 perces, hanem inkább 6'30"-as tempó társult. A legfurcsább azonban az volt, hogy nem voltam fáradt, ha valaki azt mondja a végén, hogy fussunk tovább 28 után, hát én simán benne lettem volna. Ez jó érzés, nagyon jó.

Lassan futok? A tavaly szeptemberi időmnél 25 perccel futottam jobbat és csupán csak 11 perccel voltam lassabb, mint a tavaszi futás, amikor a berlini céltempóban szaladtam fejjel a falnak. 

A tókerülés adatai.

10 komment

Címkék: velence sapka tófutás

Portugáliában mindig van egy kis nehezítés

2012.12.12. 08:16 Winkler Róbert

Nincs mese, már 2009-ben is mókás fickó voltam. Emlékeztem rá, hogy nem most futottam először Portugáliában, a Google pedig könyörtelen vadászeb: Bélcsavarodás az óceán partján címmel ki is dobta az akkori posztot. Most újra egy autós út vitt Portugáliába: az Opel itt mutatta be Adam fantázianevű életstílus-kisautóját, melyet a céget alapító Adam Opelről neveztek el. Hogy mi lesz a brit piacon, ahol az Opel Vauxhall néven fut, abba most ne menjünk bele, mert a lényeg így is, úgy is a futás.

Utazás előtt nem olvastam el 2009-es hányattatásaimat, csak arra emlékeztem, hogy az óceán partján gyönyörű a kilátás, és verhetetlen a levegő minősége. Annak ellenére pakoltam be a futócuccot, hogy már három hete pihentettem a lábam – a jobb sarkam annyira fáj, hogy nap közben is szívesebben hordok Air Maxot, mert az utcai mezőnyben annak a legjobb a csillapítása. De fél órányi sétától abban is megfájdul, szóval komoly a helyzet. Azért beraktam a gurulós bőröndbe a szettet, ha mégis csoda történne, elvégre a Fatimai Szűz Mária portugál állampolgár.

Hát nem történt, a sarkam ugyanúgy fájt, de Cabo da Roca még késő ősszel is lélegzetelállító.

a szerző felvételei

Nem véletlen, hogy a tesztutak ismertetésekor az Opel PR-ese úgy vezette fel a térképet, hogy "csak a junior újságírók nem vezettek még errefelé legalább százszor, de azért szép", úgyhogy reggel beöltöztem, és elindultam.

Az első érdekesség, hogy a jobb sarkam fájása nem erősödött, inkább csökkent, bár el azért nem múlt. A másik, hogy a portugál késő ősz olyan, mint a skóciai nyár: 11 kilométer alatt annyiféleképpen ázik meg az ember, ahogy otthon egész évben sem. Van langyos eső, hideg eső, hideg eső vízszintesen, viharos széllel, lassan rákezdő, hirtelen elálló – mindenféle eső. Mindezért a kárpótlás egyrészt az óceán, másrészt hogy amikor két eső között kisüt a nap, az a dolgok helyi értékéből fakadóan megdobja a dolog fényét.

Azóta megint tudok futni.

Kicsit fáj a jobb sarkam, de tolerálható, ami azért rossz, mert így mégse megyek sportorvoshoz. Nővérem szerint, aki nyitott az ezotéria iránt, talpmasszázzsal nem biztos, hogy kezelhető, a nénikém pedig, aki körzeti orvosként dolgozta végig az életét, azt mondja, lehet egy miniatűr csontkinövés. Én bármit be tudok beszélni magamnak, a csontkinövés olyan reálisnak is tűnik, úgyhogy most már érzem. Tegyék meg tétjeiket, mi lehet, és akkor talán a tömeges nyomásnak engedve tényleg elmegyek valami szakrendelésre.

19 komment

Címkék: portugália sarok fátimai szűz

Mezeifutó Európa Bajnokság KÉPEK

2012.12.11. 12:06 angelday

Elkészült a galéria is, Szasza éppen ebédel, így én posztolom őket, szokás szerint nagyon jó anyag – enjoy!

1 komment

Címkék: galéria spar eb mezei

19. Spar Mezeifutó Európa Bajnokság

2012.12.10. 09:07 szasza75

A 19. Spar Mezeifutó Európa Bajnokságot a Szentendre mellett található Skanzenen rendezték hétvégén. Tényleg sajnálhatta, aki kihagyta a rendezvényt most hétvégén, mert közvetítette ugyan az MTV1, mégis a helyszínen érezni lehetett azt a versenyhangulatot, ami megdobogtatta a szívem.

Gratulálok a magyar szervezőgárdának, nagyon színvonalas eseményt egy fantasztikus helyszínen hoztak össze!

Most 4 percnyi mozgóképet tennék közzé, galéria pedig itt:

4 komment

Címkék: videó spar eb skanzen mezeifutó

TÉL!!

2012.12.09. 13:31 angelday

Szólj hozzá!

Címkék: fotó tél mcm sanyosz