Versenyajánló: Baradla-trail

2012.07.25. 15:20 szasza75

Az egyik legkülönlegesebb helyen rendeznek 2012. szeptember 15-én futóversenyt, az Aggtelek mellett található Baradla-barlangban.

A verseny távja 16 km, amelynek 2 km-es része a felszín alatt, a "maradék" 14 km pedig a felszín felett halad. A verseny különleges helyszíne miatt, mindössze 300 nevezőt fogadnak el a szervezők.

Lámpát vigyetek. :-)

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló verseny barlang aggtelek

Amikor nincs szufla

2012.07.24. 08:50 szasza75

Amíg Józsi a hétvégén az első terepversenyét teljesítette, addig én a Budapesti Terepkupa hosszú távján vettem részt. Van úgy, hogy az ember elmegy egy futóversenyre és motiváción kívül mást nem nagyon visz, de azt sokat.

6:00 – Ébresztő. Rövid keringés az ágy-konyha-fürdő háromszögben, majd lelki összpontosítás a kanapén fekve.

6:30 – Reggeli (szendvics, paradicsom, egy Magne B6 tabletta, lélekjavító Green Magma).

6:40 – Ömlik az eső, nem hiszem el. Józsi tuti nem megy futni, gondoltam magamban. Tévedtem. Nekem sem kéne, erre most nem vagyok lelkileg felkészülve. 

6:50 – Váltóruha, tartalék zoknik, cipők, hűtőláda (minek?), banán, gél, csokik. De rég csináltam ilyet!

7:00 – Indulás. Ákos megjött a húgommal. Kitalálták, hogy eljönnek megnézni, pontosabban depózni, azaz segíteni, ha haza akarok menni (sicc!), vagy etetnek-itatnak, ha elfáradva az árokban fekszem.

7:30 – Rajthely, rajtszámfelvétel, beszélgetés az ismerősökkel. Próbálom lazára venni egy "nem is izgulok" arckifejezéssel. Nem sok sikerrel, eléggé be vagyok parázva. 

8:00 – Rajt. 3-4 táv mezőnye egyszerre rajtol el. Nagyjából fogalmam sincs, hogy helyezkedem el a mezőnyben, de nagyon nem is érdekel. Spero, Áron, Kalotai Levi, Szabi, Andiék körülöttem vannak, így nagy baj nem lehet.

8:30 – Technikás sárga sáv, órámra pillantok, gyors lesz ez, nagyon gyors. Helga félmaratonon indult és elhagytam. Áron, Spero, Levi előttem, lobogok utánuk. Ebből bizony baj lesz.

9:00 – Az első tízes letudva, de már fáradtnak érzem magam, jobb lett volna a félmaratonra nevezni.

9:25 – Zsíros-hegyi pontnál kicsit szintben futok Speroval, aki az Antónia árokban faképnél hagy, hiába visz a lendület (4:30-as kilit mérek, Norbi ébredj, ébresztő vegyél vissza).

9:50 – A Nagy-Szénásnál elengedem a srácokat, nyugis tempó kell nekem. A jelszó: teljesítés. 14 óra a szintidő. Tejfehér köd, a látótávolság 50-60 méter lehet. Július közepét írunk. Ha nem futnék, fáznék rövidgatyában. Fantasztikus futóidő van! Egyedül vagyok, teljesen egyedül. Érzem, ez már így is marad.

10:26 – Mária-völgyi pont. Fridmanék még rakják össze a pontot. Kérdezik mit kérek, hát ebből következően semmit. Bocsánatot kérnek, hogy még ilyen készületlenek. Szűk 25 kilinél járok. Egyelőre minden ok, de biztos nem sokáig lesz ez így.

11:30 – A Tarnai-pihenő előtt járok, tesómék kijöttek megnézni. Odaadom a sapkámat, sütni itt már nem fog a nap (remélhetőleg esni sem). Most egy húzósabb emelkedő jön. Kicsit kocogok rajta majd tempósan felsétálok. Kicsit laposodik az emelkedő, de sunyi alattomos, viszont megy a futás. Eszem, iszom sokat, kell még az energia.

12:00 – A piroson járok már Nagykovácsi felett, szeretem ezt a részt, kicsit hullámzik, de futós, egy sporit utolérek, köszönök neki, biztatom, majd megpróbálok lendületesen tovább haladni.

12:26 – A Fekete-fej előtti ponton vagyok, 44 km van mögöttem. Elkezdek számolgatni, ha innen csak gyalogolni fogok, akkor is beérek szintidőn belül. Érzem a "diadal" ízét. Most már meg kell lennie.

12:58 – Szépjuhászné. 48 km 1673 m szint mögöttem, mindez 5 órán belül. Erre nem számítottam. Ez sokkal jobb, mint reggel gondoltam. Ákos fényképez, rögzíti folyamatos leépülésemet, tesóm profi módon idézi a víz/iso szópárost. Levi eltévedt valahol. 5-6 ember lehet előttem. WOW. 

13:25 – Pikk-pakk legurultam Makkosmáriához. Innen az útvonal igen figyelős. Sűrű jelzésváltások lesznek. Kár lenne elcseszni egy-egy eltévedéssel. Vannak ugyan szalagok kihelyezve, de ilyen népszerű részen bárki leszedheti/átkötheti őket.

14:00 – A Sorrento környékén járok. Szeretem ezt a részt. Nekem Pepe mutatta meg pár hónappal ezelőtt, igen különleges mediterrán jellegű rész, Budapest határában. Magával ragad a táj, próbálok elvonatkoztatni attól, hogy bizony már igencsak fáradok.

14:38 – A Kakukkhegy úti ponton tesómék várnak. Hűvös van, de nagyon melegem van. Pont egy nyomós kút tesz kedvemre, alámászok. 60 km után már nincs erőm a meredekebb emelkedőket futni, valami "A" betűs utcán gyalogolok és nagyon utálom. Nagyon meredek, aztán jön a Széchenyi-hegy. Ez kevésbé meredek, de már itt sem tudok mindenhol futni. Pulzusom mélyrepülésbe kezdett. A torony csak nem jön, pedig a városból bárhonnan kilométerekről látszik. 

15:10 – Felérek, csak az vigasztal, hogy már "csak" 4 emelkedő és egy félmaraton. A Széchenyi-hegyen betolok egy újabb gélt, talán a harmadikat a mai nap, és eldöntöm, hogy a János-hegyig futni fogok. Nem gyorsan, de haladok: 5:40-ben tolom, érzésre sokkal gyorsabb. JB jön velem szemben, mondja Áron kiállt, fájt a gyomra, Pepe, Spero, Pap Gabi a sorrend, tőle 8 percre vagyok. Elkacérkodom a gondolattal, mi lenne ha rákapcsolnék, de egy gyors leltár után elhesegetem törtető gondolataimat. Mit akarsz, Norbifiú? Itt vagy testileg lassan romokban, érjél csak be sértetlenül, teljesítve, ahogy még reggel tervezted. Könnyen meggyőztem magam.

15:35 – Szépjuhászné megint. A megszokott Balboa útvonalon vagyok. Ha felsétálok a Nagy-Hárshegyre onnan Hűvösvölgyig gurulok, aztán onnan már sétálva is. Biztonsági okból fegyverként egy banánt tartok a kezemben. Kezdek kicsit furcsán nézni magamra. Komplett hülyének is nézhetnének a turisták, ha a rajtszámot felhúzom a fejemre és egy banánnal a kezemben a fák mögül számháborúzok. Tele van a gyomrom, nem vagyok éhes, sem szomjas, a Stop-Shop mellett eldobom a lebomló banánt. Aztán azon agyalok, hogy a kémiailag érlelt banán vajon veszélyes-e a környezetre. Aztán jobbra egy nagyobb szemétkupacot veszek észre, kéne szervezni egy szemétszedést a Balboa útvonalán. Igen, ez az. Jó ötlet. 

16:00 – Hűvösvölgy. Már síkon is nehezen megy a futás. Várom hogy az emelkedő jöjjön, azon már engedélyezem a gyaloglást. Lassan jön, az emelkedőt meg gyorsan elhagyom, megint futhatok. A Határ-nyereg után megbeszélem magammal, hogy az Árpád kilátóra gyalogolok, sőt, már az Oroszlán sziklánál is gyalogolni fogok. Kijár nekem, megérdemlem. Pont ott sétálok, amikor Levi feltűnik mögöttem és megpaskol, mutat egy "Victory" jelet, majd elfut. Na, ő igazi futó. Ezért ő Levi. Így kell ezt csinálni. Szól valami zene a telefonjáról, mosolyog és úgy elfut mellettem, hogy romokba zuhanok. 

16:45 – Fenyőgyöngye. Tesómék lelocsolnak vízzel, élesztenek. Mit kérek? Sört! A célban. Kicsit jó lett volna, ha kijönnek Judit meg Mazsola, de talán jobb most így. 80 km a hátam mögött, innen séta. Ciki, nem ciki, elfáradtam. A Hármashatár-hegyi úton felfele mindig futok, most kisétálom. A végefele egy síkabb részen belekocogok, de mindenem fáj, feszül, húzódik. Jó érzés sétálni. 

17:15 – A csúcson R. Norbi vár, Gál Andiék szurkolnak, etetnek, itatnak. Még sétálok, majd óvatos futásra váltok, jön a Vihar-hegy pár méteres mászó része, majd lejtő. Ha utolér valaki, az sem érdekel. Csak becsorgok valahogy. A Virágos-nyeregtől intenzívebb futásra váltok. Azta. Ez most honnan jött? Hiába, húz a cél. Még egy egyenes, végén hátranézek, jön-e valaki, de senki. Kitart a lendület, futok és futok és futok, a célig.

17:42 – CÉL

Nagyon-nagyon elfáradtam. 2 db UTMB pont a zsebben. Ezért jöttem és most elviszem, most már az enyém. 86 km és közel 3100 m szint története ez. Ami bennem volt, az maradéktalanul kijött. Messze több, mint amit gondoltam, és a verseny előtt bele tettem. Valójában ezt még télen tettem bele és amennyi nem kopott el teljesen az még most jött ki.

24 komment

Címkék: ultra terep trail

Szufla 50 beszámoló

2012.07.21. 20:02 angelday

Szombaton a szigethalmi parkerdőben lefutottuk a Szufla 50-et. Én csak egy 8 km-es szakaszt vállaltam, bár a viszonylag rövid, 45 perces teljesítésem után már bosszankodtam, hogy miért nem a 14-es távon indultam. A DK rekreációs tábor is a közelben került megrendezésre, így ők egy 30 fővel is átruccantak a kis, családias hangulatú versenyre. Pedig a szervezők szerint ez volt már a legprofibb Szufla 50, és nem csak Szuflavéder miatt, igyekeztek mindent maximálisan megszervezni, frissítőpontok, útbiztosítás, melegétel, versenyközpont, hangosítás – ahogy kell.

Apropó, Szuflavéder és én:

Egy ilyen egyszerű geg és máris kész az egyedi futóverseny, nem? Szuflavéderrel egyébként végig lehetett találkozni, haverkodni, ráadásul ő még egy 3 perces performansszal is készült a 10 órás csapat indításához, ezt fel is sikerült vennem videóra:

Szuflavéder figurája nagyon egyedivé varázsolta a versenyt, megmondom őszintén, hogy nem biztos, hogy elmentem volna, ha nem kapom meg a bejárás videójukat. :) Kell egyébként ilyen idiotizmus egy futóversenyre? Hát persze! Ez egyébként nem teljesen új dolog, ha emlékeztek, tavaly lépett színre Doktor DaMartian is (első bejelentkezés tavaly novemberben, második márciusban), aki szintén erős kosztümös szerepléssel tette vonzóbbá a versenyt. A videója:

De visszatérve a Szufla 50-en nagyon jó volt a hangulat, a befutók után pedig elfogyasztottuk a bográcsban rottyant paprikás krumplit uborkasalátával és kenyérrel. Egyesek söröztek is. Ilyen kérem egy tökéletes futóhétvége! Én persze nagyon belelkesültem az eredményemen, el is határoztam, hogy folytatni fogom az edzéseket, már kezdem

ÉREZNI

AZ

ÍZÉT!!!

Szólj hozzá!

Címkék: videó verseny szuflavéder szufla 50

Élménykülönítmény súlyos beteg gyerekekért

2012.07.20. 16:29 angelday

Közszolgálati közleményünk következik:

A segítség futólépésben érkezik

Magyarország legnagyobb jótékonysági futóakciójára készül a Bátor Tábor Alapítvány. Daganatos beteg gyerekeket segítő programjukhoz bárki csatlakozhat, aki egyéni vagy váltókategóriában rajthoz áll az október 7-i 27. Spar Budapest Maratonon. Az Élménykülönítmény egyéni futók, baráti és vállalati csapatok jelentkezését várja.

Az Élménykülönítmény a Bátor Tábor Alapítvány jótékonysági futóközössége, súlyos beteg gyerekek megsegítésére jött létre. A csapat tagjai maratoni és félmaratoni versenyeken indulnak. Teljesítményünkkel a Bátor Tábor Alapítvány ügyére szeretnék felhívni a környezetünkben élők figyelmét.

Bár nem profi futók, és nem profi adománygyűjtők, a csapat mégis Magyarország legnagyobb jótékonysági futóközösségévé nőtte ki magát. Két év alatt 141-en teljesítettek futóversenyeket az Élménykülönítmény színeiben. 1625 barátjuk, ismerősük, munkatársuk fogadott örökbe egy-egy kilométert a futásukból, amivel 12 341 000 forintot gyűjtöttek össze a nemes célra.

Bárki csatlakozhat hozzájuk akár egy hosszú távú egyéni futásra, akár egy-egy maratoni verseny váltó kategóriában való teljesítésével.

Bővebb információkat a csatlakozásról az Élménykülönítmény holnapján találtok.

Szólj hozzá!

Címkék: közérdekű felhívás közszolgálati

Lehajtott fejjel

2012.07.20. 11:37 mgergoo

Csütörtökönként már kezdtem érteni, hogy mire gondolhatott Bitliszbá, amikor azt mondta, hogy a maratoni felkészülés lehajtott fejet kíván. Van ez az őrület nálam, hogy futva járok dolgozni, aztán meg munkahelyről a Szigetre. Amikor kitaláltam, hogy de jó is lenne ez így edzésnek, akkor odamentem Vajda Zsuzsihoz, hogy legyen kedves beleszámítani az edzéstervezésnél. Zsuzsinak sem kellett több, fogta magát és kedves mosollyal elrúgta a pöttyöst:

Erre az edzéstervre már nem mondom tiszta lelkiismerettel, hogy csináljátok velem. Persze tudom, hogy vannak itt profik, akiknek ezek a számok meg se kottyannak, de az én szintemen ez a terhelés most kicsit falhoz vág. Hiába a hétfői és a pénteki pihenőnap, gyakorlatilag folyamatosan fáradt vagyok, konstans izomlázam van, de nem csak a lábamban, hanem a nyakam, hátam, vállam is fáj.

Kedden még aránylag lazán futok, a szerda délután még tudok erőset futni, de csütörtökönként úgy érzem, hogy itt a vége, ez a három napra eső 60 km nagyságrendileg az a terhelés, amit képes vagyok elviselni. A múltheti DK Team edzésen az egyik tag gyermekének kezéből csavartam ki egy nutellás sütit, hogy ne ájuljak el, tegnap meg a Körútnál (a délutáni tízes 8,7 kilométerénél) kellett kajálnom és villamosra szállnom. Aránylag érdekes volt, amikor futócuccban Dagadt Köcsög pólóban beültem a gyűlölt gyorsétterembe valami szénhidrátot magamba kapkodni. Aztán még a Szigeten futottam egy kört a csapattal, de nagyon-nagyon nem ment. Csütörtökre gyakorlatilag teljesen kifacsarom magam.

Miért csinálom? Valamiért azt gondolom, hogy két eset lehetséges. Vagy belesérülök ebbe a terhelésbe (de azért futottam korábban is annyit, hogy reménykedjek benne, hogy nem így lesz), vagy szintet lépek és lassan, keservesen, lehajtott fejjel, de sokkal, de sokkal jobb, kitartóbb, nagyobb állóképességű futó leszek.

51 komment

Címkék: edzés maraton dk

Szerdán: UB After Party

2012.07.17. 15:50 szasza75

Mint, minden évben ez alkalom megrendezzük az Ultrabalaton After Partyt. Aki ott volt, azért, aki nem volt ott, az meg azért jöjjön el. Illetve azért, mert az egyéni abszolút győztes, Lubics Szilvia is ott lesz, mint ahogyan Vajda Zoltán 3. egyéni helyezett is. Ők egy beszélgetés keretében mondják majd el a tapasztalataikat az idei UB-ről.

A menetrend: 18 órától gyülekező, 18:30-tól bemelegítés, majd közös futás Szilvivel, aztán egy kis meglepetés. Visszaigazolni Facebookon lehet az esemény lapján.

A NIKE cipőtesztes busza ez alkalommal is várja a tesztelni vágyókat, lesz tombolabögre MC Sanyosz konferálásában és Vajda Zsuzsi féle bemelegítés, majd izasztó edzés 3 csoportban. A részvétel és a cipőteszt természetesen teljesen ingyenes.

Gyertek, fussatok, beszélgessetek, afterezzetek!

1 komment

Címkék: programajánló after ub

Attila's first New York marathon

2012.07.17. 11:00 angelday

(Hegyi Attila 130 kilóról gyakorlatilag egy éven belül fogyott le és készült fel a maratoni távra, amit tavaly novemberben New Yorkban meg is futott. Elképesztő sztori, nagyon ajánlom! – Józsi)

7 éves koromtól, folyamatosan sportoltam, kezdetben úsztam, aztán viszonylag eredményesen (ifi, és junior bá válogatott kerettag és jó néhányszoros magyar bajnok) kenuztam. A sportot, egyik napról a másikra hagytam abba, 21 éves koromban, utána 20 éven keresztül semmit nem mozogtam, és főleg a szakács munkámnak köszönhetően nagyon meghíztam, 78-ról 130 kilóra.

A maratonnal élőben 2010-ben találkoztam, amikor egy nagyon jó barátom, az ötvenedik szülinapján lefutotta a New York maratont. Elkísértem, hogy segítsek, amiben tudok, és együtt ünnepeljem a szülinapját és a sport sikerét.

Nagyon megérintett a new york-i maraton futás hangulata, az egész város szerette a futókat, 2,5 millióan szurkoltak élőben az út mellett. Arra gondoltam, pontosabban mondtam is a barátomnak: de jó lenne, ha egyszer én is képes lennék megint ilyen sportteljesítményre, lefuthatnám majd egyszer valamikor a világ leghíresebb maratonját. Akkor még 130 kilós voltam, és 5-10 méter gyors séta, vagy futás után is kapkodtam a levegőt.

Hazajöttünk, telt-múlt az idő, míg karácsony előtt, ugyanez a barátom feltett egy kérdést: "Döntsd el, hogy lefutod-e jövőre, a maratont, hogy mindent megteszel ezért, lefogysz, elkezdesz sportolni, és felkészülsz rendesen. Ha az a válaszolod, hogy igen, le akarom futni, akkor azt kapod tőlem karácsonyi ajándéknak, hogy benevezlek, és segítek a tanácsaimmal, hogy le tudjál fogyni. Segítek felkészülni, hogy le tudd futni."

Annyira lehetetlennek tűnt, hogy megfelelő cél volt ahhoz, hogy ha ezt elérem, akkor, képes vagyok megváltoztatni az életem, végre lefogyni, és egészségesen élni megint.

Két nap gondolkodási időt kértem, aztán kimondtam, először csak magamnak, utána a barátaimnak, végül már minden ismerősnek, hogy azért fogyok, mert maratont futok novemberben. Sokan mosolyogtak, sokan mondták, hogy hajrá, fogyjál le, de lehetetlen, hogy már az idén megcsináld. Amikor eszembe jutott, vagy bárki szóba hozta, arra gondoltam magamban, hogy meg akarom és meg fogom csinálni.

2011. január elsején kezdtem el az evésre nagyon figyelni, szobabiciklizni, hetente 3-4 szer. Kezdetben 20-30 percet bírtam csak, egy kis idő múlva már egy órát, bő egy hónap elteltével másfél-két órákat, aztán újabb egy hónap múlva, 2 órát, és egyszer egy héten 3 vagy 4 órást. Mindezt azért, mert készültem a novemberi, nem rövid futásra.

Nyár elejére már csak 105 kiló voltam. Akkor kezdtem el futni, de pár alkalom után megsérültem, mert még mindig nehéz voltam a futáshoz, nem bírtak el a térdszalagjaim és porcaim.

Kihagytam 6 hetet. Még biciklizni sem tudtam, csak fogyókúráztam, és szaunáztam, töretlen hittel. Augusztus végén, 95 kilósan újra elkezdtem futni. A szigeten heti háromszor egy kört, aztán kettőt, aztán hármat. Később heti egyszer hosszabbat 4, aztán 5 kört. Többre nem volt időm, mert elérkeztünk október legvégéhez, jött a maraton. Indultam a világ legkomolyabb helyére, ahol az utcai futás nemzeti ügy. Oda, ahol a maratoni futót, aki lefutotta a versenyt aznap, illetve, a következő néhány napban, feállva tapsolja az étterem összes vendége, és személyzete, ahol vacsorázik. (Ezt tapasztaltam 2010-ben is, minden futó úgy járkál a következő néhány nap, hogy a nyakában lóg az érem.)

A lábam elvileg még nem állt készen egy maratoni táv lefutására, de tudtam, hogy a keringésem rendben van és le akarom futni, tehát le fogom futni. Nem volt B terv, nem volt bennem olyan gondolat, hogy kibúvót, vagy mentséget keresek magamnak. Már az is nagyon szép, hogy tudok 20-25 kilométert futni, és hogy fogytam 30 kilót, tudtam, hogy csak akkor győzhetem le a kövér énemet, ha megküzdök a fizikai korlátaimmal és teljesítem, amiért egész évben annyit dolgoztam.

New Yorkba érve segített a páratlan hangulat, ami már a verseny előtt fogadott, illetve a verseny alatt az a leírhatatlan érzés, ahogy az utcán élőben, 2,5 millió ember szurkol, vagy amikor elfutottál előttük, utcai zenekarok Brooklynban énekelték a nevedet élőben. Ha bele is sétáltam 3-4 lépést egy emelkedőn, abban a pillanatban jött egy futó társ, szólt egy jó szót és mondta, hogy "you can do it", vagy "keep on running". Elképesztő hangulat és érzés volt – aki itt nem tudja lefutni a maratont, az szerintem, sehol sem tudja.

A barátom, akinek korábban még én szurkoltam, most mellettem és velem futott végig, buzdított, amikor úgy látta jónak, hogy rám fér, hozott inni, amikor nekem már beszűkült a látásom, és fogalmam nem volt, hogy inni kellene. Egy futó nagyjából a mi sebességünkben futott, az volt a pólójára írva, hogy :

20 mile a half way,
6,2 mile eternity

Vele össze is barátkoztunk futás közben, azt mondta, hogy már kétszer adta fel eddig, 32 kilométer környékén, és ha nem jövünk, és nem buzdítjuk egymást, felváltva, most sem tudta volna lefutni. Előtte ezt olvastam is bloggokban, hogy 32-nél kezdődik a maraton futás, addig szinte semmi eljutni, és nem is fáj. Akkor ezt elintéztem magamban azzal, hogy ha eljutok 32-ig, onnan már csak egy tizes van, az már gyakorlatilag semmi. :)

Azt nem tudom elmondani, hogy mit éreztem ezen az utolsó 10 kilométeren, nem volt olyan hely a lábamon, ami ne fájt volna szinte folyamatosan, sokszor gondoltam a szerelmemre, a barátaimra, a szeretteimre, akik tudtam, hogy figyelnek, szurkolnak távolról, és együtt fognak örülni velem, ha beértem. Tartozom a barátomnak, aki segített egész évben és most is végig itt volt mellettem.

Hogy nem érek be, vagy feladom, egy pillanatra sem jutott eszembe, sőt, akkor sem, amikor 39 kilométernél rosszul léptem, a bal achillesem megrándult, és úgy bedagadt, hogy szívem szerint ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Az volt az érdekes, hogy ekkor már ebből is tudtam lelkierőt meríteni, és csak futottam tovább, egyre csak tovább a célom felé. Ami sikerült is, beértem a célba, az utolsó 300 méterem még hajráztam is, máig sem értem, hogy volt rá erőm.

Az érzés, amit azóta is érzek, egy rövid mondatban összefoglalni, amit egy pólón láttam:

A fájdalom időleges
A büszkeség örökre megmarad

Alig várom, hogy eljöhessek megint majd New Yorkba újra átélni ezt a fejthetetlen élményt.

53 komment

Címkék: verseny motiváció inspiráció fogyás maraton felkészülés

Spórolj a benzinen! Fuss be a munkába!

2012.07.16. 15:15 mgergoo

Egy irodaházban dolgozom, az otthonomtól 10 kilométerre. Az irodaházban sok minden van: büfé, csokiautomata, kávégép és egy papírbolt. Mi az ami nincs? Zuhanyzó. Volt olyan kollégám, aki bringával bejárt és a férfi wc-ben paskolta le magát a csapnál, de futás után nekem ez nem lenne elegendő.

Aztán valahogy rájöttem, hogy csak a szememet verte ki a megoldás. Az irodaház mellett egy sportklub van, teniszpályákkal, focipályával, mindennel. Ha a marketing cseppfolyós lenne, akkor biztos az folyna az ereimben, legalábbis nagyon büszke voltam magamra, amikor a sportklub felelős emberének már az első mondatban rámutattam a lényegre: nem látszik annyira rajtam, de futó vagyok és a Berlin Maratonra készülök. A szemek megteltek könnyel, olyan tekintettel nézett rám a sporttárs, mintha olimpiai bajnok tévedt volna be a sportpályára, elég az hozzá, hogy immáron saját öltözős zuhanyzóm és lakattal zárható szekrényem van.

Azóta a hét két három napján futva járok dolgozni és nagyon élvezem. Úgy vándorolnak a kilométerek a lábamba, hogy nem megy el plusz idő az életemből, amikor hazaérek, akkor nyugodtan ledögölhetek a kanapéra, hiszen a munkából történő hazajutással egyben az edzésemet is teljesítettem. A reggeli tízes és a délutáni tízes elég jól elkülönül, van időm kipihenni is egy kicsit, úgy futok napi 20 kilit, hogy nem nagyon veszem észre. A legszebb az egészben, hogy csak kevéssel érek be később, mint amikor kocsival közlekedek. Nagyon nagy dolog.

Persze vannak napok (szerdán Nike Run Club Szerdai Futóbulik, csütörtökön DK Team edzés), amikor a Szigetre futok, olyankor a délutáni futás 11-12 km át a városon. A Kerepesi út persze nem a legszebb, de a Stefánia - Városliget - Andrássy-út - Körút szakasz inspirál is a futásra.

Amellett sem mehetünk el, hogy a futással azért kimozdítom egy kissé az utca népét a közönyből. A bringásokat már megszokták az emberek, de az, hogy egy hozzám hasonló felépítésű csávó fut reggelente az még meglepő és reményeim szerint még némi üzenetet is hordoz. Az is eszembe jutott, hogy kellene valami egyedi pólót csináltatni a városi futásra, hogy az utca népének figyelmét felhívjam a mozgás fontosságára.

Szóval ezennel és azonnal tessék szépen átgondolni, hogy mennyi értékes szabadidő nyerhetnétek, ha kiváltanátok a reggeli tömegközlekedést a futással! Nem csak a napi edzésadag lenne meg, hanem a benzinen is spórolnátok!

22 komment

Címkék: edzés város dk

Jövő szombaton: Szufla 50!

2012.07.14. 20:06 angelday

A szigethalmi ultrafutókról (röviden: Szuflák) még fogunk hallani itt a Futóblogon, viszont most következzen egy rövid felhívás a Szufla 50-ről. Július 21-én reggel 8-kor indul a Szufla 50’ a Parkerdőben. 10 órakor pedig 3 távon méretheti meg magát mindenki,  8, 14 és 21 km-en. A bevezető videót nem más, mint Szuflavéder (majd megértitek) mutatja be, érdemes megnézni:

Persze itt van még egy bejárásvideó is az útvonalról, illetve egy felvezető videó a bevezető szakaszról. A szervezést illetően itt vannak a hivatalos információk, nevezési díj, szintidő, szolgáltatások (célban meleg étel!). Szigethalomra HÉV-vel elég egyszerűen ki lehet jutni a Lágymányosi hídtól.

Lehet, hogy a 14-es táv még sok nekem, inkább a kicsin indulnék el.

4 komment

Címkék: szufla szuflavéder szufla 50

Oscar Pistorius, atléta

2012.07.13. 11:13 angelday

Ha nem indul a videó, ide kattints.

11 komment

Címkék: video fordítás nike atléta