Decemberi programajánló

2011.12.01. 08:53 mgergoo

13 komment · 1 trackback

Címkék: esemény programajánló futóklub

Firenze - egyéni csúcs vagy ...?

2011.11.30. 09:58 szasza75

Egy maraton teljesítése mindig nagy próbatétel. Ha erre készülünk még inkább kihívás. Ha ez a maraton Olaszországban van, és előtte finom borokat és olasz ételeket eszünk, akkor végképp le tudjuk rombolni a hónapok alatt felépített edzésünket. Hedonista létünk lehet-e céljaink gátja? Nem tudom, talán. Az biztos, hogy a magyarok körében népszerű Firenze Maraton, ha nem is a legkönnyebb útvonalú, de vitathatatlanul az egyik legjobb hangulatú maraton Európában.

Az utazás kellemesen telt pisai szállásunkra. Kisvárosi egyetemi hangulat, 15 fok, a teraszokon borozgató emberek. Este még betértünk egy-két pohárra a helyi kiszolgáló egységek valamelyikébe, megbeszéltük nagy maratoni terveinket.

Pénteken turisztikai látványosságok csodáltuk meg, aztán süti, fagyi, szendvics, sör, kávé süti, sör volt a sorrend, délután pedig elvonatoztunk a közeli tengerpartra futni. November végi időjáráshoz képest meglepően meleg volt az idő, kicsit aggódtunk is, mi lesz így a maratonon. Könnyed futás, majd alapos nyújtás következett, aztán vissza Pisa-ba vacsorázni, borozgatni.

A pizza lassan jött, a bor csúszott, az viszont gyorsan. Ennek megfelelően a hangulatunk is oldódott, és ezen felbuzdulva neki is álltunk 6-8 üveg Toszkánai vörösbor módszertani elemzéséhez. Ekkor fejben már végig is futottam a maratont, többször is bevillant a célegyenesben feltartott kezem, ahogy hátratekintek a 2. helyezett kenyaira. Én hamar kidőltem, a többiek egész fél 3-ig nyomták. (Gondolom fejben már a két órán belüli időt is magukévá tették.)

Másnap érzésre nem túl jól és 2-3 kilóval nehezebben ébredtem. Szombaton átmentünk Firenzébe, megcsodáltuk a maraton expoját, átvettük a rajtcsomagot és egy kiadós vacsora után nyugovóra tértünk.

A Maraton

Szűk társaságunk a rajtzónában verődött össze, 20-30 perces ketrecben történő várakozás után el is rajtolt a több, mint 10.000 fős mezőny. Az első kilométer 4:50-es tempóban amolyan flipperesen telt. A borzasztó nagy tömegben küzdelmes volt az előrejutás, majd mikor sikerült a lassabbak nagy részét hátrahagyni, a szükség bokor közelébe hívott, így elszakadtam társaimtól Gergőtől és Rékától. A nagy, megtervezett közös futásunkból ennyi jött össze: 2 km. Ez után mindenki a maga tempójában hasította a kilométereket.

Firenze kifejezetten városi maraton. Sok szűk út, rengeteg éles kanyar, visszafordító, kevés park és fantasztikus szurkolótömeg mindenütt. Ők gyakorolták rám a legnagyobb hatást, mert itt bizony nem a budapesti szurkolói közöny fogad, hanem a déli temperamentumos őrjöngő tömeg. Olykor a több száz méter hosszú tömött sorfal mellett futni nemcsak hihetetlenül pörget, hanem olyan érzése van az embernek, hogy itt egyszerűen nem engedhet ki. Nyomni kell, nincs mese.

A Futás ezt leszámítva egyedül, magányosan telt. A korábbi borítékba zárt időtervet még itthon a 2012-es terveim közé csúsztattam, így maradt a realitás: formára a 2,5 éves PB-m megjavítása, de egy 3:05 körüli idő azért nem lenne rossz.

A beragadós rajtot követően, és a kétbetűs kitérőnél (Józsi szavaival: kákkánámáná) elment összesen 1 perc.

A társaimtól elszakadtam, ha pedig őrült rohanásba kezdek utánuk, az visszaüt. Így maradt a higgadt főhajtás, és egy elfogadható tempó. Rékát hamarosan ismét láttam, Gergő viszont sokáig nem került a szemem elé. 1:32:05 lett a féltáv, amit egész optimistán éltem meg. Ha sikerül minimális lassulással kihúznom a végéig, akkor ez szuper lesz. Az idő 30 kilinél 2:11 körüli, ami még mindig igen jó, minden jól is ment.

Betoltam egy gélt, ittam rá vizet, aztán nagyon nehezen találtam vissza a ritmusra. Kicsit lassultam is érzésre, de plusz erők bevetésére nem vett rá az agyam. Mentem, daráltam, olykor tempóból rádőltem a 27. kanyarra. Érzésre tényleg jól ment, folyamatosan előztem és elvétve akadt nálam gyorsabb.

Innen már nem is néztem az órát, majd lesz, ahogy lesz. A vége előtt akadt egy-két szivató híd és pár "sikán", ami már nem volt finom. Csak a végét vártam. Nagy terveim már a rajt előtt elszálltak, így csak a tisztes helytállás maradt, az pedig megvolt.

Gergővel és Rékával együtt indultunk, és szinte együtt is értünk be. Bő 1 percen belül még a célkapuban megvártuk egymást és vigyorogtunk, mint a tök. 3:07:35 lett a vége.

Tanulságok? Jó verseny volt, klassz közeg, technikás pálya, legközelebb meg tényleg együtt kell futnunk, mert ez így nagyon el lett cseszve. További futással kapcsolatos részletek itt.

Mit rontottam el? Azt nem tudom, talán nagyon bealudtam a végére, hiányzott a parázs, a küzdeni akarás. A pulzus átlaga 156 lett, 2:15 felett kicsit alatta is maradt.

Elégedett vagyok-e? Azt hiszem igen. Minden okom megvan rá. A 3 órás tervemet skippeltem jövőre. Nagyjából most már tudom az utat, rajta vagyok és előre tekintek. Majd tavasszal.

21 komment

Címkék: beszámoló maraton firenze

Fogyós kihívás eredményhirdetés - 56kg mínusz

2011.11.28. 22:11 mgergoo

Az, hogy beégtem ebben a fogyós kihívásban, a napnál is világosabb, nincs is ezzel baj. Ami viszont a fontos, hogy a 47 játékos jelentkezett a fogyós versenyre, 26-an összesen 59 kilót adtak le, iramszarvas kolléga precízen megtartotta a súlyát, hárman pedig híztunk, ezzel rontottuk le a csapat összteljesítményét 56 kiló környékére. (A többiek nem mérlegeltek, túró a fülükbe.)

Az egyéni verseny tekintetében az látszik, hogy 4kg fölötti teljesítmény kellett az első ötbe kerülésért, a győztes pedig bohemianJAno lett, aki 74,7kg induló súlyából 7,1kg-t (!) adott le, ezzel 9,5%-os súlycsökkenést ért el. A teljes eredménylista megtekinthető a közös táblázatban. A tény kedvéért leírom, hogy Szasza a verseny öt hete alatt 1,5 kilótól szabadult meg. (Pont amennyi rám jött—nagyon gyanús!)

Azt gondolom volt értelme így közösen motiválni egymást, ha van kedvetek, akkor még csinálhatunk ilyet, de a magam részéről kicsit kisebb arccal vennék részt egy nagyobb időszakot átölelő versenyben. Mondjuk márciusig. Szerintetek?

15 komment

Címkék: közösség verseny fogyás

Madár edzőlépcsőjét teszteltük

2011.11.27. 18:13 Winkler Róbert

Barátom és életmód tanácsadóm, Gábor nemrég részt vett egy megemlékezésen, ahol összegyűlt egy nagy csapat bokszoló, hogy megemlékezzenek az egyiptomi buszbalesetben elhunyt sporttársról. Ott volt a szilveszteri amerikai meccsére készülő Erdei Zsolt is. Madár annyira szálkás, mint még soha, mondta Gábor, aki régen edzőpartnere is volt, ezért természetesen megkérdezte a bajnokot, mi a titka, vagy legalábbis miket edz.

A diétáról nem volt szó, és Gábor szerint kicsit aggasztó, hogy Madár szerinte nem kesztyűzik eleget, meg hát végül is ki a fenével kesztyűzne itt Magyarországon?

De azt elmondta, hogy lépcsőznek, és valahogy az is kiderült, pontosan hol. Korábbi Göd-környéki hétvégi futásainkon Gábor mindig szertartásosan felhívta a figyelmemet, hogy ez itt a lépcső, ahol Madár edzeni szokott, de most direkt úgy jöttünk, hogy a tizenegynéhány kilométeres etapban legyen egy kis lépcsőzés is, mintegy Madár tiszteletére.

Gábor azt mondja, Madár úgy lépcsőzik, hogy meneteket nyom, egy profiboksz-menet pedig három perc. Ebből a szempontból nem is lényeges, milyen hosszú a lépcső, hiszen pörgősen felszaladunk, lekocogunk, felszaladunk, lekocogunk, míg le nem telik a három perc. Akkor egy perc szünet, és kezdődik megint a felfutás. Legalább akkora állatság, mint amit a múltkor Szasza híres edzőlépcsőjén műveltünk, jellemző persze, hogy ahhoz is talált a Szasza elég hülyét, aki csinálja. A Madár-féle edzés tizenkét menetnyi lépcsőzést tartalmaz, ami ugye harminchat perc nettó lépcsőzés tizenegy perc elosztott pihenővel.

Hát, mit mondjak, húzós a három perc szaladgálás, még húzósabb, hogy csak egy perc a pihenő, de Tavoris Cloud is olyan ellenfél, aki megkívánja a kondit. Gábor eddig biciklivel járt ide, csak lépcsőzni, szólóban, úgyhogy most óvatosak voltunk: nyomtunk egy menetet, kocogtunk a gát végéig, forduló vissza Madár Lépcsőjéhez, még egy menet, aztán futás haza.

Azt kell mondjam: jó. Legközelebb bátrabbak leszünk, és kétszer két menetet lépcsőzünk, bár el kell ismernem, már egy után se nagyon kívánja az ember a következőt. Szasza, ha ember vagy, megcsinálod a 12x3 percet! (És kihívod Erdei Zsoltot egy címegyesítő lépcsőzésre.)

13 komment

Címkék: boksz madár lépcső göd

Nike Futóklub edzések 1: margitszigeti Mikulásfutás december 3, szombat

2011.11.24. 11:44 angelday

A tavaly télen rendszeresített Futóklub hagyományőrző eseménysorozatot idén is folytatjuk. Ennek keretén belül minden hétvégén csinálunk majd valami szervezett programot a budapesti Nike Futóklub vezetésével.

A terv az, hogy minden hétvégén előállunk valami érdekes dologgal, hogy a hidegben is lehessen megfelelő módon élni a közösségi hangulatnak, illetve a futásnak, de ha csak a Margitszigeten maradunk, akkor is lesz gőzölgő tea és rétes!

Tavaly nagyon jó hangulatban teltek a téli futások, ez idén sem lesz másképp, hiszen a csapat a régi. Lesz egy új dolog is: a legaktívabb résztvevő(ke)t pedig a téli szezon végén értékes ajándékkal jutalmazzuk meg. (Az, hogy ehhez mi kell, majd kiderül!)

Az első téli futás időpontja: december 3-án, szombat. Mivel 6-án lesz a Mikulás napja, ezért arra gondoltunk, hogy fussunk mikulássapkában. (Akinek nincs ilyesmije, korlátozott számban tudunk biztosítani.)

Gyülekező december 3-án szombat délelőtt 9:45-kor a Nike Futóklubban (a Margitszigeti Atlétikai Centrum mellett természetesen), a futás után pedig meleg teával, rétessel kedveskedünk, illetve lesz MCM tombola is.

A Futóklub edzői is ott lesznek, ha bármi kérdésetek van a futással, edzéstippekkel kapcsolatban és természetesen cipőtesztelésre is lesz lehetőség.

angelday véleménye: mindez ingyen, ilyen nincs is.

44 komment

Címkék: tél beharangozó időpont futóklub

Siófoki félmaraton párosban - a fájdalom és én

2011.11.23. 12:50 mgergoo

Az alábbi poszt a DK blogon elég nagy vihart kavart, azt gondolom, hogy mások okulására érdemes itt is közzé tenni, fontos megvitatni a fájdalom-feladom témakört. Az ottani kommentek elolvasása szerintem fontos, DaMartian kommentjeiben jobban leírta az érzéseimet, mint én magam bármikor is tudnám. Ennek ellenére nem gondolom, hogy van egyértelműen helyes válasz, de én a verseny alatt hoztam egy döntést, semmiképp sem azzal a céllal, hogy bárki is kövessen.

Hazaértem.

Társasházban lakom, közös kertrésszel (nem kertésszel!), kertrész szélén parkoló. A parkolóhelyem benn, én kinn álok a kocsival, kétszárnyas bejáró kapu becsukva.

8 perc. Eddig tartott kiszállnom az autóból, kinyitni a kaput, visszaszállni és beállni. A kapu becsukásával már nem törődtem, felbotorkáltam a másodikra, lépcsőnként lépkedve, lassan, a bal lábam mindig nyújtva legyen, ugyanis ha behajlik, ordítok.

Amikor futok, mindig jönnek a főmondatok, amiket majd itt leírok. Jó eséllyel ezeket már pár perc múlva elfelejtem. Most csak arra emlékszem, hogy két gondolat körül járt az agyam az első 10km-en.

Az egyik az volt, hogy hogyan írom majd meg, hogy feladom, a másik, hogy hogyan írom meg, hogy nem adom fel. Az első esetben hivatkozok majd arra, hogy fájt, tényleg fájt, nem akartam tönkretenni magam, okos döntés volt, vár Berlin, hív a nagy folyó, csobban a víz, aláéjáó. Jöhetnek a vállveregetések, hogy na látod Gergő okos is tudsz lenni, de jön majd azért Pécsi Peti, hogy "Ne buziskodj!", és tök igaza lesz.

A másik esetben az a gáz, hogy hogyan írom majd le, hogy minden reális érv ellenére miért mentem tovább, minden fájdalom, minden késforgató nyilallás könyörgött a feladásért és mégsem. Itt is jön majd Brandom és Csiripiszli, hogy nem vagyok normális, és nekik is tök igazuk lesz. Aztán az élet megoldotta. Meg lehet nézni, 5.78 km-nél feladtam, kiálltam, abbahagytam, nézegettem az utcákat, hogy hol fordulok vissza.

Ahogyan lassultam, két dolog történt. Csillapodott a fájdalom és lassan odaértem a fordítóhoz, ismerős és ismeretlen emberek bíztattak, integettek. A térdem, mintha javult volna, olyan boldogság öntött el, hogy szépen felvettem a korábbi tempómat és visszaálltam a versenybe. Innen már elvitt az endorfin a befutóhoz, ahol Péter Attila név szerint megemlített, jó időm volt.

Ahogyan a második körbe leértünk a Petőfi sétányra, már elviselhetőség határán volt a fájdalom, de toltam előre még mindig 5.40-es tempóban. Sanyoszék drukkoltak, nem mondták, hogy sántítok, arra gondoltam, hogy ha kívülről ennyire nem látszik, akkor nem lehet nagy baj, bírnom kell, tolnom kell. Aztán leértünk a Balaton parti sövényesre, ott már rettenetes volt. Minden lépésnél egyensúlyoztam, hogy ne a térdem vigye ki egy váratlan mozdulat, érzésem szerint 7 perc alá lassultam, diagram szerint csak annyi történt, hogy valahova 6 perc környékére. Sorban mentek el mellettem az emberek, nagyon rossz érzés volt.

A sövényes elején ott volt Vajda Zsuzsi, mondtam neki, hogy széjjel van a térdem, nagyon fáj. Zsuzsi azt mondta vegyek vissza, ne terheljem, lassuljak, ha kell, de ne adjam fel. A sövényesről kiértünk, ott már 18 km volt, innen már nincs az az Isten, hogy kiálljak. Innen viszont nagyon-nagyon-nagyon fájt a térdem, nem értem, miért nem álltam ki. Megláttam Ulrikot magam előtt, 50 méterre lehetett, látszott, hogy fáradt. Arra gondolom, hogy utolérem valahogy. Kb. 20 km környékén sikerült is, kicsit dumáltunk, de aztán ő meghúzta a végét.

A vége már jó volt, rengetegen bíztattak, ismeretlen futók jöttek oda futás közben is, és sokan drukkoltak a pálya mellöl is. A befutóm után Péter Attila tartott egy kiselőadást a DK "mozgalomról", innen is köszönet neki. Sokat jelent, hogy ő is figyel, jövőre elég sokat fogunk találkozni. :-)

Szellem Gáspárról pár szó. A nem feladás hátterében nagy szerepet kapott Szellem Gáspár is, ugyanis úgy futottam, hogy 2 órára programoztam, semmi más nem volt a képernyőn, csak Gáspár és én. Már az első kilométereken fel tudtam venni azt a tempót, amivel folyamatosan nőtt az előnyöm.

Az első körben, a fájdalmak csúcspontján is tudtam növelni az előnyömet Gáspárhoz képest, amikor kiálltam, 300 méter felett volt, úgy matekoztam, hogy ez már másfél-két perc előny, magyarán 1:58 környéki félmaratonom lenne. Nagy szerepe volt ennek a gondolatnak abban, hogy nem adtam fel. A tény kedvéért leírom, hogy a visszaállásom után egészen 650m-ig tudtam növelni a különbséget, a füves rész végéig lecsökkent 500 méter környékére, a 18 és 21 km között annyira kikészültem, hogy ebből előnyből csak 250m környéke maradt.

Azt gondolom, hogy a füves rész nélkül tudtam volna tartani a 5-600m különbséget, teljesen egészségesen egy 5 perchez közeli utolsó kilométerrel 1000 méter feletti különbségem lett volna Gáspárral szemben, ez 1:55 környéke lett volna...

Szeretem ezt a fájdalmat. Mozgok. Futok. 100 kilóval talán furcsán hangzik, de valamilyen tekintetben sportoló vagyok, legalábbis rendszeresen edzek és indulok versenyeken. Kell ez a fájdalom, hogy érezzem, hogy élek, hogy nem vagyok már a régi önmagam.

15 évig nem fájt semmim, mégis mentem tönkre: épültem le fizikailag és elvesztettem az önbecsülésemet, épültem le lelkileg is, önmagam halvány árnyéka voltam. Az a fájdalom ami most átjárja a térdem, szolid büntetés a Futókarmától az elmúlt 15 évért. Fájjon is, a fene essen bele. Lejárhatnék boxolni is, csinálhatnék Harcosok klubját Dunakeszin és nevetve köpködném a véres fogaim a fémtálcára.

Valahogy úgy alakult, hogy nekem a futás jött, hogy kihozzam magamból Tyler Durdent. Most járni is alig bírok, apu büszkesége vagyok.

23 komment

Címkék: fájdalom siófok feladás dk

Ezek a Gergők tönkretesznek

2011.11.21. 09:06 szasza75

November végére azért elfárad az ember. Mentálisan leépít a hamar elsötétülő égbolt, illetve az enyhén hűvösebb idő. Hétköznap esténként meló után már jobban vágyom a szegfűszeggel, fahéjjal fűszerezett forralt bor illatára, mint a behűtött izotónikus ital ízére. Ez van.

Novemberi utolsó nagy lendületét két intézkedéstől reméltem. Egyrészt, szűk körben meghirdettem a kedd-csütörtöki közös edzést, amikor jellemzően nem beszélgetve próbáltuk egymást csontozni Csétomival, Hiverrel, Lúdtalppal, Balázzsal és Gergővel. 

Ezek az invitálások jól sikerültek. Vesztemre. Általában ilyesmivel nyitottam.

"Réka jön-e? Ez a kérdés… 6-kor MAC, aztán bemelegítés, majd lendületes 3 killer háromszor. Utána sietnem kell haza fát pakolni."

Megfutottuk. Másnap ilyet jegyeztem fel a körlevélben:

"Jó volt veletek futni. Tényleg.

Erősödött bennem az érzet hogy kis pont vagyok a világegyetemben. Most már még kisebb. Geri most már elárulhatnád mit szedsz. Hoka sem volt rajta… vagy még ez a hétvégi pálinka?

Persze az is lehet hogy nekem már egy közös futás elég is volt. A megaláztatásból most már elég. 3 óra hahaha… Önbizalomnövelés. Az. Pepe meg azt mondja hogy el kell hinni. El. Önbecsapás az egész. A 3 km-ek végén volt egy kis lábremegésem, majd a 14 kilós fotóstáskát a hátamra vettem és talán megnyomhattam valami nyaki eret, mert a Margit hídról szabályosan szédelegtem a kocsiig. Pont találkoztam Kalotai Levivel, aki megállapította, hogy igen szarul nézek ki. Majd két elcsuklott mondatom után letört egy banánt a kezéből, majd rábeszélt hogy most egyem inkább meg. A kocsiban már nem támolyogtam, ültem. Otthon már Bence várt és ugrottam is neki nyújtás gyanánt 5 q fa bepakolásának. Szóval sucks… tudtok valami jó kis háztömb körüli futóversenyt…?"

A tanulságokat levontam. Nem túl önbizalomnövelő, amikor egy 3:15-s maratont tervező barátommal (Gergő) megyek el rendszeresen futni, aki kényelmesen kocorászva néz kérdően hátra 3:40-es tempóban: "Mi van, nem jössz?" - "De megyek, szerencsére vákuumba kerültem mögötted!"

(Ráadásul a tavalyi P85-s időmet is háromnegyed órával megjavította. Nem tudja valaki, hol lehet beszerezni Woodoo babát?)

Jól kitaláltam ezt a fogyókúrás versenyt. Én állat. Az csak később világosodott meg bennem, hogy rendezek egy házibulit, hivatalos vagyok egy disznóvágásra, és a Márton napok sem az alacsony kalóriabevitelről híresek. Így vesszen ami veszhet, olyan kajákat is beiktattam az étkezésemben, amit alapvetően nem szoktam (tepertő reggelire, dióstészta ebédre, vacsira csülök). Tetézte a gondokat, hogy mgergoo sem hozta  a papírformát, így  most több héten keresztűlt nem is motivált Ruccola saláta fenyőmaggal hintve.

A tervezett 74 kg így nem is jött össze, valami súlycsökkenésem mégis volt, a fene se érti mitől.

Végül is kimondhatom, hogy nem is én vagyok a hibás hanem a Gergők, akik 3 órás víziómból visszarántottak a kemény valóságban. Persze mindent megteszek, hogy az eddigi legjobbamon belül kerüljek. Vagy legalábbis Gergő elé, aminek egyre kisebb az esélye.. Talán egy baba még segíthet. Hinni kell.

(Megmondtam korábban is. De már ebben nem hiszek.)

9 komment

Címkék: körlevél verseny fogyás akik futnak

Hol futtok szmogban?

2011.11.20. 18:18 Winkler Róbert

Futóbolond kérdezte még a rákászkabát-poszt végén, de mostanában engem is sokat foglalkoztat a téma: mások hol futnak, ha 400% a szállópor?

Nem is önmagában másokra volnék kíváncsi, mert a legsúlyosabb szmogriadóban is látok futókat Újpesten, vagy az Árpás-hídon át a Margitszigetre befutni. De ez az elmebaj kategória: nekem az első két nap még csak úgy simán is megfájdult a fejem a szmogtól. Az első két nap még oké volt, azt Dunaszerdahely mellett, a Slovakiaringen töltöttem a ködben ácsorogva, és időnként gumit füstölve, de a gumifüstölés egy kellemes, tiszta levegőjű ködben sehol sincs a nagyvárosi szmoghoz képest.

Pestre érve az M7-esen nem emlékszem pontosan hol, de valahol nagyon határozottan elkezdődött a büdös. Első nap alig tudtam itthon elaludni, annyira fájt a fejem. Aztán megszoktam, de futni így nem fogok: még a kutyasétáltatás is durva.

A nagy terv egyenlőre annyi, hogy barátommal és életmód-tanácsadómmal, Gáborral futunk egy 15-öst vasárnap Gödön a Duna-parton.

Odáig biztos nem ér el a szmog, de addig is feltenném a kérdést a kollektív intelligenciának: ti hol futtok, ha beüt a szmog? Van valami magassági szint, ameddig már nem ér fel, esetleg az adott város közigazgatási határával van valami összefüggés?

52 komment

Címkék: budapest egészség szmogriadó

Te vagy a fasza gyerek, Szasza én tudom

2011.11.18. 11:34 mgergoo

Hát ja. Házhoz jövök a pofonért, nincs mese, nagyon csúnyán beleszaladtam a késbe, ezzel a fogyásos versennyel. Szasza hideg profi, szépen fogy, én meg nem tudom mire hogyan reagál a szervezetem, másfél kilóval vagyok több, mint 5 hete. Vicc.

Gyakorlatilag bármit csináltam most ebben az 5 hétben, nem volt elég a fogyáshoz. Első két hétben napi 1500 Kcal alatt kajáltam, és heti 50 km felett futottam (amennyit eddig még soha), de híztam 1,4kg-t. Ekkor kaptam olyan kommenteket, hogy a csökkentett tápanyagbevitel és az intenzív edzések hatásárára a szervezetem vészüzemmódra kapcsolt, kicsit engedjek ki a kajából.

Ennek megfelelően harmadik héten 2000-2200 Kcal környékén ettem, de minden eddiginél többet futottam és 60km fölé tekertem a kilométerórát. Múlt hétvégén egy szombati gyors edzésen megfájdult a térdem, amit vasárnap még okosan megterheltem a pilisi túrával. Ez oda vezetett, hogy lejtőn lefelé gyalog is meg kellett állnom, alig tudtam lebandukolni a célba. A siófoki félmaraton előtt két héttel nem hogy futni nem tudtam, gyalogolni is alig...

Azóta nem futottam, kenegetem a térdem, cipőt mostam, illetve rettegek, hogy vasárnap bírja-e majd a félmaratont, ahol eredetileg 2 órán belüli időt terveztem. Szóval, ügyes vagyok, mesterien beégettem magam az egész futóközösség előtt és megmutattam hogyan nem tudok gombnyomásra fogyni, és még szét is verem a térdemet. (Kell egy ilyen hülyegyerek a Futóblogra.) Ha lehet, akkor ne kövessetek inkább ezekben a dolgokban, és inkább mindig az ellenkezőjét csináljátok, mint amit én. Például cipőt NE mossatok mosógépben! 

A versenyről viszont fontos elmondani, hogy a Nagy Közös Táblázatban 47 versenyző adatai sorakoznak, vannak igazán komoly sikerek, 4% feletti fogyások, olvadnak a kilók. Kérek minden résztvevőt, azokat a lopakodó típusokat is, akik csak a mai mérlegelés adatot kívánják publikálni, hogy itt az idő! Mindenki legyen kedves kitöltögetni az utolsó adatokat, jövő héten eredményhirdetés!

19 komment

Címkék: verseny fogyás szasza dk

Hogyan (NE) mossunk cipőt?

2011.11.17. 10:02 mgergoo

Országos premier, csak itt, csak most, és utóközölve csak a Futóblogon! Forgattunk testvéremmel egy hihetetlen videót arról, hogy egy ilyen hideg profi, hogyan mossa a Nike Vomero futócipőjét. Felhívom figyelmeteket arra, hogy a cipőmosás interdiszciplináris tudomány. Nem csak a cipőt kell ismerni, hanem a mosógéptanban és mosás tudományban is magas szakmai szintre kell jutni. Az látszik a videóból, hogy ahogyan a mosógépet kezelem, nem kezeli úgy senki. A készülék minden csínja és bínja a kisujjamban van, ez vita felett áll.

(Józsi: 1:30-nál érdemes megfigyelni a futócipő mosógépbe helyezésének, illetve lábbal rásegítésének pontos technikáját is!)

21 komment

Címkék: videó tutorial mosógép futócipő