Ez nem normális dolog

2011.06.28. 09:51 Winkler Róbert

Éjjel három felé jár. CséTomi 2.40-et mondott az érkezésére, még nincs nyoma, de azért elkezdhetek készülődni. Nem vagyok különösebben fáradt, bár már futottam egy huszast, magamhoz képest elképesztőúen jó idővel: 1,52 magamtól még sík vidéken is elfogadható, nem hogy Tihany-Dörgicse viszonylatban. Lehet persze, hogy kissé túl engedékeny vagyok magammal.

Tavaly például a maraton után lelkesen ünnepeltem magam, de több futópajtás is azzal szívta a vérem, miért nem vettem komolyabban, miért beszélgettem majdnem az egész távon, satöbbi, satöbbi. CséTomi most megmondta, sőt írásba is adta, hogy nem verseny, hanem örömfutás, de azért dolgozott bennem a tavalyi vérszívás, és elhatároztam, hogy megnyomom, ahogy tudom. Bekapcsoltam a zenét, és igyekeztem olyanokra ragadni, akik látványosan egyenletesen, szépen mentek.

Sokáig egy csajt alkalmaztam nyúli szerepben, akinek a jobb karja tele volt varrva, aztán ahogy vetkőzött előttem, kiderült, hogy az ott a derekán nem ribancrendszám, hanem egy hosszú tekervény, fel, egészen a válláig. Az arcát persze csak órák múlva láttam meg egy váltóponton, mert annyira egyenletesen ment, hogy hegyen se nagyon vett vissza. Gyanakodtam is, hogy profi, de Papp Kriszta nem tudott róla. Mindegy, a 2.52 nekem olyan, hogy a sok szintet tekintetbe véve kijelethetem, ennél jobbat aligha tudnék. Ennek örömére estebédeltünk egy jóízűet Krisztával és Péter Anna gasztrobloggerrel Szigligeten, aztán futott még a Kriszta is, meg az Anna is, aztán jött ez a morbid pillanat a kenesei parkolóban.

Amikor már igen tompa kezdtem lenni: én nagyon szeretek este 11 után nem sokkal lefeküdni, és ha komoly dorbézolásba csúszok, akkor is leggyakrabban otthon vagyok éjjel 2 körül.

Itt most mások támolyognak hazafelé, részegen csodálkozva, hogy mi ez a frissítőpont, és aggyatok banánt. Én pedig átöltözök egy parkolóban, a hidegfront kellemes hűvösében,és körülnézek, akkor jön ez a mindent elsöprő mi az istennyilát keresek én itt-életérzés. Tiszta szerencse, hogy mire váltanom kellett, már mindent összekészítettem, a glutaminos úti turmixtól az új Jamiroquai-lemezig, amit elég középtempósnak és optimistának találtam az éjszakai műszakhoz, mert Tomi bizony már attól is harsányan mileszmározott, hogy sétálva tettem meg felé az öt lépést.

Az eleje elég keserves volt, aztán lassan bemelegedtem, és megelőztem legalább nyolc futót a sötétben – nyilván az elcsigázott ötfős váltók voltak, de én az olcsó sikerélményt is nagyra értékelem. Ezúton mondok hálás köszönetet Szaszit sporttárs biciklis kíséretéért: tényleg jobb úgy futni, hogy nem én viszem a kulacsot, főleg ha a megfelelő ponton szól is, hogy nem arra kell futni, amerre gondolom. A fűzfői váltóponton a neves gasztroblogger már embriópózban horpasztott a hátsó ülésen, de aztán megállapítottuk, hogy a tihanyi napfelkeltének nincs párja, zombultunk még egy kicsit, majd befutottunk együtt a célba, ahol személyesen Szasza metélte a jóféle dinnyét.

A szervezés pazar, a frissítőpontok kiválóak, a társaság jó, a hangulat nagyszerű, ebben gondolom, mindenki egyetért. De gyerekek, ez így azért elmebaj! Ez nem normális dolog, ebben a formában. Éjjel?! Vannak még itt első Ultrabalatonozók? Akarnak menni jövőre is?

60 komment

Címkék: beszámoló éjjel ultrabalaton ultrabalaton 2011

Vége az UB-nek, befutottunk!

2011.06.26. 13:58 angelday

Szerencsére komolyabb emberi áldozatok nélkül, de befutott a csapatunk! Ismét hatalmas élmény volt az Ultrabalaton 2011, bővebb beszámolót majd a következő napokban adnánk, addig is az érem:

Persze mindenki nagyon fáradt, nem beszélve Juanról, aki szerintem a kocsiban horkolás 3-2-1 rászámol + rajt örökös, letaszíthatatlan bajnoka:

Sajnos az élőzés nem tudott megvalósulni, én voltam a sofőr, folyamatos készenlét, minden. Érkezik a beszámoló is, most egyelőre a pihenés!

Befutó csapatképünk:

25 komment

Címkék: ultrabalaton ultrabalaton 2011

Ultrabalaton 2011 - élőben

2011.06.25. 10:17 angelday

Megérkeztünk péntek este Tihanyba. Sajnos a tihanyi polgármesterrel az UB2011 fogadáson nem sikerült találkoznunk a pénteki csúcsforgalom miatt, így a versenyközpontban vettük át a rajtcsomagokat és kezdtük el a tésztapartit. (Túróstészta-partit, mármint.) Én Juannal, a Szarhonya punkzenekar énekesével, és a "gyerekekkel" (lásd: Utánfutó blog) érkeztem meg a helyszínre, akikkel ma együtt is fogok majd futni — yessss!

[ ide jött volna egy kép, de a csodálatos Apple Image Capture alkalmazás az áttöltött fotót hibásan vitte át, én meg letöröltem ] 

A gyerekek persze hozták a vernakuláris magyart és benne Fluor Tomit. A népszerű előadóművész munkásságát ezen a blogon NEM elemezzük ki, csupán felmutatunk egy interpretációt JamesBonDeni előadásában. (Hozzátenném, hogy Szaszáék csak alkoholmentes sört adtak a sátorban, képzelhetitek, mi lett volna, ha igazi piát iszik Dani!)

[ ide jött volna egy megismételhetetlen videó, de a csodálatos Apple Image Capture alkalmazás az áttöltött fotót hibásan vitte át, én meg letöröltem ] 

A Szarhonya punkzenekar énekese a felvétel készítésekor egy más asztalnál fogyasztotta alkoholmentes korsóit — míg le nem fordult az asztalról a képzelt alkholmámor hatására.

Noha a pénteki idő elég kiábrándító volt, szombat reggelre egész napsütéses-szórványos felhősre virradt a nap. Izgatottan várjuk a továbbiakat és a 12:00-ás indulást. Jelenleg a reggelin vagyunk túl, most blogolok.

35 komment

Címkék: élő ultrabalaton 2011

Meleg, futás, 36 perc

2011.06.23. 12:16 angelday

Tegnap kimerészkedtem a Margitszigetre futni. Futóklub is volt, jó sok mindenkivel találkoztam, illetve még a TEAM FUTÓBLOG #2 csapat is kinn volt (részben, vagy egészben), de dacára annak, hogy nem vagyok celeb, mint Winkler, nem mertek megszólítani, csak a kommentekben értesültem erről!

De ne rohanjunk előre. Először is a sziget hamarosan elkészül, a felújítási munkálatoknak hamarosan vége. Immáron a híd déli oldalán lehet közlekedni, vastagon, elférve. Csodálatos dolog, hogy hamarosan teljes pompájában lesz kész a híd. A közepén villanyrendőr blokkolja a forgalmat, gyalogos átkelőn tudunk közlekedni. Nagyon klassz a maró aluljárós húgyszag után!

A Futóklub és Ultrabalaton fő szervezője Nagy Peti is kinn volt, bár már olyan szintű transzban, mint én voltam az esküvőm előtt. Nagyjából a következő kép fogadott, amikor megérkeztem:

Haha! Peti felállt, és, nem túlzok, az alábbi mondatot intézte hozzám (a kép pont nem jó pillanatban, de elhihetitek, pontosan akkor készült):

Take it easy, dude. :D Szász Norbert húga, Szász Gabi, az UB beugró frissítőpont jolly-jokere mindezt játszi könnyedséggel kezelte. Ők egyébként a tegnapi Futóklub után már vágtáztak is Tihanyba.

Lássuk viszont a futásomat. Elvileg a csapatommal, az Utánfutókkal volt fácse-megbeszélve egy találkozó. Ketten el is jöttek! Sajnos nem együtt futottunk végül, viszont megdumáltuk, hogy az USÁ-ból frissen hazatért csapatfőnök, Johny vezényletével holnap (ma) utolsó megbeszélést tartunk.

35 perc és 58 másodperc alatt futottam le az 5350 métert a melegben, viszont nem gyalogoltam bele. Már az első 500 méter után hihetetlenül elszáradtam, alig vártam, hogy ihassak a végén. Jó lesz ez, nyújtottam is. Juan, a Szarhonya együttes frontembere, csapatom másik tagja végül este 10-kor ért ki a szigetre szatírkodni, de állítása szerint még akkor is meleg volt.

Ma nem futok, pénteken futok viszont még egy kört, megpróbálom elérni a 32 perces álomhatárt! Éljen az UB!

52 komment

Címkék: meleg amatőrök szervezők akik futnak

Futottam!

2011.06.22. 10:28 angelday

Jelentem, tegnap elmentem végre futni. Sporttevékenységem múlt héten egy órányi tenisszel volt jellemezhető. Elhanyagolásának okai egy elhúzódó betegségben keresendők (amiről már írtam), illetve a saját esküvőm is most volt, aztán azzal is ment az idő.

Szóval tegnap felhívtam Juant, a Szarhonya együttes frontemberét, és megkérdeztem, volt-e futni. Azt mondta: "tegnap voltam, baszki, lenyomtam NÉGYET" (értsd: 4000 métert). Megkérdeztem tőle, hogy "de ma, Juan, de ma nem mész?", mire azt a választ adta, hogy "ma nem, de majd holnap!"

Nos, igen. Kezdtem elcsábulni ezen a ponton, hogy majd én is inkább szerdán vállalok a szigeten valami mocorgást, de azt mondtam: Józsi, ma márpedig elmész. És el is mentem, futottam a lakóhelyem körül egy 5 km-es távot és jó volt. Sőt, még ezt az inspiratív plakátot is lefotóztam menet közben:

Ma pedig elmegyek Juannal, a Szarhonya együttes frontemberével a szigetre, sőt, még csütörtökön is.

Aztán szombaton meg Ultrabalaton 2011 — ide is eljutottunk. Szerintetek miért nincs Szasza poszt mostanában? Azért, mert mérgezett (!) egérként szaladgál Tihanyban.

Go Szasza, go UB!

15 komment

Címkék: beszámoló motiváció hétköznapok akik futnak angelday

TEAM FUTÓBLOG-Z

2011.06.20. 10:26 angelday

Gőzerővel zajlik a szervezkedés a szombati Ultrabalaton eseményre. Június 2-án kihirdettünk egy nyilvános jelentkezést, ahol a csapatunkba kerestünk embereket. A helyek gyorsan beteltek, ráadásul nem is volt belőlük sok, így arra jutottunk, hogy kedvezményes áron indítunk egy második csapatot is TEAM FUTÓBLOG #2 néven (csak a sorszámot jelenti, más minőségi megkülönböztetés nincs!).

Virtuálisan menedzseltem a TF2 csapatot is, elég gyorsan összeszerveződött mindenki, ott még a pénzeket is össze kellett dobni, de hamar megoldódott minden. Tegnap pedig elmentem a TF1 csapat felálló megbeszélésére is. (Apropó, én további egyeztetések után az Utánfutókkal fogok majd futni — folyamatosan megy a matekozás, sakkozás, nem is lehet ezt mélyenhatóan követni, még az utolsó pillanatokban is lehetnek változások.)

Ha jól tudom, akkor az összes jelentkező embert sikerült elhelyeznünk, talán Pannonfunk az, aki még be tud ugrani, ha muszáj neki, így a következőt tudom mondani: aki még szeretne bekapcsolódni akár a TF1, akár a TF2 csapatokhoz, dobjon levelet az ottani csapatkapitányoknak, ők majd orientálnak, hogy mire van lehetőség last minute-ben.

TEAM FUTÓBLOG #1 csk. csptms_kukac_gmail.com — Csétomi, Csapó Tamás
TEAM FUTÓBLOG #2 csk. szumohu_kukac_gmail.com — szumo, Prétor Zsolt

Készítettem a TF1 megbeszélés után egy dárenbéz CD borító-típusú csoportképet, de annyira jól sikerült, hogy nem tudtam előbányászni a NAND-ból, úgyhogy csak egy megbeszélés alattit tudok most prezentálni. A sötét színek ellenére megfigyelhető, hogy Winkler újabban már nem festi a haját — érdekes!

Jobbra szaszit, aki még ide is futva érkezett

Péter Anna, a Malackaraj blog főszerkesztője is a team tagja (ő festi — szőke hajjal jobbra), gasztrószakemberként rebarbarás süteménnyel rukkolt elő:

Elég jó volt, a képen nem látszik, belül volt a rebarbarás cucc, erős, határozott és elég tömény is, viszont a rebarbara nagyon kijött belőle. Winkler szerint a cukorból vissza kellene venni, szerintem meg nem, elvégre egy futónak kell az N, az R és a G.

Az Ultrabalaton remek közösségi élmény, érdemes kiélvezni elejétől a végéig. A futás egyéni sport, de az UB megmutatja, hogy mi az igazi social benne.

13 komment

Címkék: szervezés team ultrabalaton

Zavar valakit a leégés annyira, hogy változtasson a futásán?

2011.06.18. 17:15 angelday

Sanyosz75 kérdi a nemrég 1 éves évfordulóját és 2260 kommentjét meghaladó Kopaszi Gát posztunk hozzászólásai közt:

Használtok naptejet az erős sugárzásban?

A. Mindig
B. Jó lenne, de hajlamos vagyok megfeledkezni róla
C. Soha
D. Megvárom az estét/reggelt, és csak akkor futok 

37 komment

Címkék: nyár kérdés naptej sugárzás

Megy ez, csak az ártér unalmas

2011.06.16. 12:19 Winkler Róbert

Barátommal és életmód-tanácsadómmal, Gáborral megkezdtük az Ultrabalaton-felkészülést. Legutóbb nemcsak én, de ő is arra panaszkodott, hogy nem mennek már a hosszabb távok, nevezetesen, hogy mindketten elszoktunk a 10+ kilométerektől.

Én lélekben egy kicsit próbálom ráfogni a Free Run cipőre, amit nagyon szeretek, de a gyári ajánlás szerint nem való hosszabb távokra. És ha az ember rákap az ilyen 6-7 kilométerekre, nincs az a cipő, amiben megkívánná a 15-öt.

Nincs más megoldás, be kell pánikolni, hogy úristen, nem mennek a távok, és fejben átállni arra, hogy mától a 10 kilométer a rövid táv. Először a két szigetkört nyomtam le kétszer, ami nálam hazulról 15 kilométer, másodszorra a Free-ben futottam, és nem lett tőle bajom, úgyhogy ezen túl a Free sem szolgálhat ürügyként egy hétkilométeres csonka menetre. Aztán szombatra megbeszéltünk Gáborral egy Göd-Vác-Gödöt, azzal a megkötéssel, hogy egy óra után fordulunk vissza, bármi is legyen. Hát Vác nem lett meg, az biztos, és ez az én saram: én valahogy mindig úgy navigálok, hogy a Duna-parton fussunk. Ha a bicikliút elfelé kanyarodik, úgyis találok egy parti ösvényt, mert bennem még nomád vér csörgedez, és honfoglaló eleinkhez hasonlatosan én sem szeretek eltávolodni a folyótól.

Ebből lesz az, hogy egyre szűkösebbek az ösvények, a végén pedig egyszerre csak egy olyan ártérben találjuk magunkat, ahol járni sem lehet a korhadó ágaktól, csak szökdécselni egyikről a másikra. Meg cuppogni a sárban, és azon gondolkozni, hogy vajon Bear Grylls, a Discovery Channel túlélője itt milyen undorító dolgot enne meg. Enni itt persze inkább a szúnyogok esznek, minket, úgyhogy levetjük a pólót, azzal csapkodjuk magunkat. Érdekes, hogy én mennyire érzem az árteret: fél óra pólós önostorozás és szökdécselés után Gábor azt mondja, oké, innentől inkább most ő navigálna egy kicsit, és egy olyan irányba indul, ami szerintem nem jó. És persze arra találunk is egy földutat, hamarosan a biciklisáv is meglesz. Az persze közel sem olyan természetközeli élmény, mint az ártér volt, halljuk az autókat, igaz, nem is ropognak a talpunk alatt a korhadt farönkök.

Megcsináljuk végül a 20 kilométert, de legalábbis futással töltöttünk két és negyed órát. Az utolsó negyedórát már nagyon untam, de azért ki lehetett bírni: most már gátlástalanul szivathatjuk magunkat, egészen az Ultrabalatonig.

35 komment

Címkék: vác ártér felkészülés ultrabalaton

Ultrabalaton jótanácsok

2011.06.13. 23:43 angelday

Hamarosan itt van az Ultrabalaton 2011, a Futóblog egyik kiemelt támogatású rendezvénye. Szász Norbert rendezőt és Futóbloggert kérdeztük arról, milyen praktikus tanácsokkal tudná ellátni a most szerveződött csapatokat. (Ezt eredetileg a mi csapatunknak írta, de közérdekű, ezért posztot fabrikáltunk belőle.) UB csapatokkal kapcsolatban még lesz poszt, gyakorlatilag minden jelentkezőt elhelyeztünk a felhívásunk után, yeah.

Csak pár gondolatot szeretnék hozzáfűzni.

Ez egy csapatrendezvény egy közösségi futás, aminek szerintem úgy van értelme, hogy együtt nevetünk, együtt izzadunk. Ugyan az UB-n még nem volt szerencsém indulni, de számos váltóversenyen (Bécs- Budapest, Tisza-tó kör, Fertő-tó kör) voltam már. Nem összehasonlítható egyetlen egy városi, vagy egyéb versennyel sem.

A lényeg az ilyen közösségi élményekben a csapatszellem. Semmit nem él át ebből az a futó, aki megbeszélt helyre, időpontban oda megy, fut, aztán haza.

Az egészet úgy kell elképzelni, mint egy vándorló cirkuszt: elindul a rajt, 200 váltó elhagyja Tihanyt. A csapattársak autókkal, biciklikkel együtt mozognak a mezőnnyel, akár egy előzetes váltási terv szerint előre mennek a pontokra, adott esetben az útvonalon megállnak és szurkolnak az éppen futó csapattársnak. Nagyjából mindenki ezt csinálja, azért más ez, mint egy futóverseny. Itt a 200 ember fut, 1600 pedig szurkol vagy frissít, vagy éppen izgatottan várja hogy átvegye a stafétát, esetleg lemasszírozza az éppen pihenni lazulni vágyó lábait.

A logisztika miatt mindenképpen érdemes két kocsival menni, de csak kettővel. (A két kocsi azért fontos, míg az egyik autó frissít, szurkol, kíséri a futó csapattársat, addig a másik autó előre tudja vinni az éppen futni készülő futót, majd az ott is marad a ponton. A kocsiba ajánlatos hűtótáskát berakni, benne legyen mindig hűsítő!) Lehetőség szerint jó egy bringás kísérő, aki az egyik csapattárs lehet. A bringás kísérés jó muri és hasznos is. Alapfrissítéssel el tudja látni a futót, éjszaka együtt könnyebben tájékozódnak, telefonon tudja tájékoztatni a többieket a haladásról, vagy éppen arról, ha esetleg baj van.

Célszerű előzetes váltási tervet készíteni. Ehhez nem kell más, csak a frissítőpont lista (letölthető innen), térkép (elérhető itt), és a futók szakaszigényei. Ki mennyit akar futni és mikor. Érdemes vinni fejlámpát.

Az első 20 km-en érdemes olyan futót indítani aki nagyjából le is futja ezt a szakaszt. Tapasztalatok szerint igen sűrű a mezőny, nagy lesz a torlódás. Ami felteszi az i-re a pontot az a célbaérés. Ha valaki időközben elmegy, mert csak nappal fut, és otthon akar aludni, akkor bizonyára kimarad ebből:

Jó futást, ha esetleg van kérdés állok rendelkezésetekre.
szasza

41 komment

Címkék: levél szasza ultrabalaton

A bácskai Forrest Gump

2011.06.12. 12:50 angelday

Fantasztikus sztori a szerb Zomborról: a 17 éves, kissé fogyatékos, nagyon szegény családból származó Lazar Rišar egyik nap a templomi istentisztelet után fogta magát, és csatlakozott a helyi félmaratonhoz. Szakadt utcai cipőben, a frissítőpontokat fittyen kívül hagyva, gyakorlatilag felkészülés nélkül teljesítette a 21 km-es távot.

A fiú egyébként írni is alig tud, ha kell, leírja a nevét cirill betűkkel, tíz testvérével, munkanélküli nevelőanyjával és szemétszállító-munkás édesapjával él a temető melletti csőszházban. A Vöröskereszt népkonyháján étkezik — már amikor tud.

A sikerről Lazar meglepően szűkszavúan nyilatkozott: "Tiszta szívből futottam. Isten megsegített."

A futás óta sokan felfigyeltek rá, a polgármestertől futócipőt kapott ajándékba, a zombori Vuk Karadžić kisegítő iskolában (ahol az első két osztályt végezte) ígéretet tettek arra, hogy folytathatja korábban félbeszakadt tanulmányait. Az 1PRVA nevű szerb kereskedelmi csatorna riportot is készített a fiúval, viszont szerbül van, de lehet látni futás közben is.

Run Forrest, run.

Forrás: Serbia Insajd

7 komment

Címkék: szerb futás ambíció amatőrök forrest gump akik futnak