WHO WE ARE

2009.10.14. 18:47 angelday

Sokat gondolkodtam már azon, hogy a Futóblogot és annak szellemiségét mi reprezentálja a legjobban. Nos, azt hiszem ez:

(Ez egyébként a Rocky 2-ből van, linket köszönjük gombrágó szaktársnak!)

48 komment

Címkék: sport rocky stallone philadelphia futóblog

Zsola és a Vad Orchideák

2009.10.11. 22:01 angelday

DUPLAPOSZT!

Winklerrel már régóta tervezzük, hogy beteljesítjük minden Futóblogger álmát, és megnézzük Zsolát fellépés közben. Szeretném jelezni a Futóblogot szorgosan olvasók felé, hogy mindenkinek érdemes legalább egyszer megnézni a FB törzsgárda tagot élesben, különösen a manifesztó, tavaly novemberi bejegyzését figyelembe véve.

Zsola és csapata szombaton a Symbolban lépett fel Somló Tamással. A szórakozóhely a Bécsi út majdnem Lajos utcai részén van, a 22:30-as meghirdetett idítást a Vad Orchideák 23:30-kor kezdték végül el. Zsola azt mondta, hogy a koncepció az, hogy az előzenekar DJ utolsó számára ők "keverik rá" magukat. Egyáltalán nem volt probléma a csúszás, beültünk az olasz étterembe fogyasztani egy keveset (Winkler, Linda és én). A Symbol úri közönségét meg lehetett figyelni, a csajok hétköznapi viselete a pálcika sarkú fekete csizma, buggyos fekete lovaglónadrág, fekete felső okos csöcs-villantóval, és copfba fogott szőke hosszú haj. (Nagyátlag.)

A Symbol okosra van tervezve: söröző, alsó borozó, fenti olasz étterem és mellette lila színben úszó bár, elképesztően posh berendezés (fellógatott motor, minden van), alul klubhelység és VIP szekció. A klubrészen "pörgetett" valaki, aztán erre kevertek rá Zsoláék. Egyáltalán nem reprezentatív, inkább csak kedvcsináló videó vacak hanggal (előben sokkal jobb a funky):

Winkler így ír a szombat esti élményekről:

Zsola kivételesen nem futott

Minden edzéstervben ott a helye a görbe estéknek. Egyszer már kijelöltem egyet - bár bevallom, edzésterv nem volt hozzá, csak a görbe este -, mégpedig a Nike félmaratonon, amikor Zsola meghívott a koncertjükre az Alcatrazba. Lelkesen készültem is a görbe estére, csak az alapozó időszak, konkrétan az előző este egy annyira görbe estébe torkollott, hogy a kritikus pillanatban egyszerűen képtelen voltam elindulni a Vad Orchideákra.

Szerencsére Józsi szombaton felhívott, hogy Zsoláék este a Symbolban játszanak. Különleges egybeesés lehet csak, elvégre rég nem vagyok már hiteles party animal, de valahogy megint egy görbe este után próbáltam fókuszálni a maradék energiákat. Fejfájás nincs, és egyszer még Mészöly Kálmántól, a Szőke Sziklától megtanultam, hogy sportember nem sörözik, hanem fröccsözik, ők is attól voltak anno sokkal jobbak, mint az Irapuatót követő nemzedék.

A múlt héten Münchenben jártam, akartam is futni, meg emlékeztem, hogy van ott egy Futóblogger, Józsi meg is mondta, hogy Futóbolond, úgyhogy gondoltam, kontaktálok, és kocogunk egy könnyű tízest, mert ő Münchenben biztos vágja, hol érdemes, főleg most, hogy térdig járunk az Oktoberfestben. De aztán úgy alakult, hogy Futóbolondról a nickjén kívül semmit nem tudunk, én meg nem tudtam elbliccelni a gálavacsorát, ahogy szoktam, mert ravaszul a BMW múzeumban tartották, ráadásul közben két új tanulmányautót is bemutattak, madárlátta futócuccom tehát egyetlen csepp verejték nélkül látta viszont a szent ferihegyi betont.

Közösségi élet viszont kell, úgyhogy azt mondtam Józsinak, megpróbálok jedi-módra rákapcsolódni az erőre, és a portugál meccs második félidejét odahagyva a Symbolba indultam. A taxis alapos tájékoztatást nyújtott, hogy a Symbol menő, felkapott hely és sokan járnak oda, bár ő speciel még nem volt. Nos, valóban felkapott a hely, elég sokan voltak, engem ugyan kicsit nyomaszt - olyannak tűnik a karmája, mintha minimum indián temető fölé épült volna. Elképesztő emberek alkotják a közönséget, többnyire sikeres benyomást keltenek, de amikor mutattam Józsinak két csajt, akik minden ésszerű ok nélkül fotózták egymást, mármint úgy magukat, és mondtam Józsinak, na, készülnek a képek a Facebookra, Józsi bölcsen csak annyit mondott: nem, az Iwiwre.

Zsolát viszont végre nem cicanadrágban láthattuk, hanem snájdig öltönyben, jó volt a koncert is, bár a dobos a kelleténél jobban hasonlított a bankreklámos Mátyás királyra. Viszont jól ütött. A gitár is szépen szólt, Zsola meg olyan lazán darál másodpercek alatt negyven szótagokat, mint egy vérbeli sprinter. Majd legközelebb megkérdezem, mennyi idő alatt tanulta meg ezzel a tempóval hadarni az Aerosmith-féle Walk This Way-t, és hogy a felkészülési időszakban használta-e a sárga bögre, görbe bögrét, vagy egyéb tiltott szereket.

Zsolának meg már csak ez a rekordfogyás lesz a keresztje, bejött két csaj, és a Zsolát kereste. Mondtam nekik, jó helyen járnak, ott van a színpadon, ő az, amelyik nem a Somló. A csajok kicsit le lehettek maradva Orchideailag, mert nem hitték el, viszont az egyik azt magyarázta, hogy régen a Zsolának, vagy annak a Zsolának, akit régen látott, jóval öblösebb hangja volt. Sajnos az egyórás DJ-szünetet nem tudtam végigvárni, mert addigra már kimerültek erőtartalékaim: a Symbolból bántóan hiányoznak az izotónikus italokat, szőlőcukrot és banánt kínáló frissítőpontok. Viszont a változatosság kedvéért szerdán megint Münchenbe repülök, ha valakinek van tippje, merre érdemes egy 10-est kanyarodni, kérem, ne tartsa vissza.

50 komment

Címkék: funky fellépés symbol zsola vad orchídeák

A végtelenbe és tovább

2009.10.09. 10:18 angelday

Tegnap Winkler Münchenbe ment Totalcar megbízásból, akik a Twitteren követték az eseményeket (a frissebb lejjebb van, mint emailben!), számos szakmai információval lehettek gazdagabbak. Kiragadott példák:

Hogy miért érdekes mindez? Azért, mert Winkler kérdezte tőlem, hogy mi Futóbolond email címe, akivel Münchenben már sikerült tavaly összefutni, és amúgy is aktív hozzászóló itt a blogon.

Vagy fél órán keresztül próbáltam rábukkanni a címére, vagy telefonszámára, de semmi siker, annak ellenére, hogy én tavaly még kezeltem is vele. Végül írtam neki a blog.hu rendszerén keresztül, de erre nem válaszolt, vagy válaszolt, de nem ért célba.

Egyszóval Winkler egyedül ment futni, fotókkal dokumentált élménybeszámolója jövő héten, ha túléli az ételmérgezést és a közben termelődő gázokat.

Szasza vett egy parasztházat és malterozik, meg fest minden hétvégén. Durva.

Rasról semmi hír!

45 komment

Címkék: sajtó winkler totalcar münchen futóbolond

Nem ciki kiállni

2009.10.07. 13:28 szasza75

Pár hónappal ezelőtt invitálásomra Angelday eljött velem egy spinning órára. Akkoriban még dolgozott benne a Rambóvá válási hit és elszántság, azóta inkább a túrórudi projekten dolgozik. Bár akkor ő endorfirin-junkienak jellemzett a spinning eszközön zihálva, én azonban csak a futást kiegészítő erősítő és kardio edzésnek tekintettem, amit nem élvezek túlzottan. Télen gyakrabban, a jó idő érkezésével ritkábban látogattam a termeket. Ebben az évben 50-60 alkalommal 5-7 különböző spinning edző óráján lehettem ilyen jellegű edzésen.

Múlt héten Misi barátommal elmentünk Kremmer Zoli (képünkön) spinning órájára. Bevallom egyrészt kíváncsi voltam, hogy milyen órát tart a triatlonosok és persze a futók körében is ismert és elismert sportoló. Mi köze mindehhez a futáshoz? Számomra csak annyi, hogy a hétfői tempó, a keddi fokozó után, szerdára illesztettem be az 1 órát lazításként, hogy kellő intenzítással tudjak csütörtökön résztávozni. Kedden Péterrel szinte elhajlásig futottunk, így szerdán tényleg csak egy lazító spinningre vágytam.

A szerdai családi hangulatú spinning óra első 5 perce volt az amire vágytam, de csak az. Talán jobban tettem volna, hogy az élvezeti érték csúcspontján kimegyek 1 sörért és közben nézem a focimeccset a terem előtt. Nem tettem, maradtam. Az óra zenei kívánságlistával kezdődött, aztán én nem tudom mi szólt, de a zene miatt Winkler valószínű duplázott is volna. A kemény zene zakatolt a pulzusértékem meg lassan kezdett pirosba fordulni. Nem tudom miért, de Zoli szájából hiányzott a „tekerd, ahogy érzed,” „laza sík”, „lazíts rajt”, „ahogy kellemes”, stb. kifejezések. Helyette kaptuk a „még egy fél fordulat”, „akkor idáig melegítettünk”, 15 másodpercig gyorsulj fel, aztán még gyorsabban, stb. Tényleg nem viccelt. 20-25 perc combos tekerés után kis lazításért fohászkodtam. Aztán lazításként lehetőség volt kiállva tekerni.

Misire egyre gyakrabban néztem kérdően, hogy ő ezt hogy bírja. Nyomta, ő se viccelt, és persze Zoli alatt is egy komolyabb tócsa kezdett kirajzolódni. Alattam is. A lazító tekerés reménye végérvényesen szertefoszlott, és az óra közepétől elkezdődött a visszaszámlálás. Feladni? Na azt ne. A tekintetem egyre inkább homályosult és a függőleges síkot követte. Ugye megvan ez az érzés amikor már nem kacarászunk csak meredten bámulunk magunk alá? Péter egyszer mesélte, hogy az első spinningóráján nyomta ahogy a csövön kifért, aztán az óra felénél elment szőlőcukorért, majd leült a falhoz. Azóta ismerik, és gyakran kérdezik tőle, hogy rendben van-e... Az alattam levő tóból visszatükröződött az arcom, nem festettem jól. A lábam már remegett, Zoli továbbra sem kegyelmezett. Én nem tudom miért büntetetett, persze lehet hogy a triatlonosoknál ez az alapedzés, bennem felmerültek a gyengeségem jelei. 55 perc ment el így, és azt hiszem elértem határaimat a spinning eszközön.

Hogy jó volt-e? Talán olyan volt, mint egy maratoni befutó. A vége a legjobb, beértem, nem dőltem el, és a lábamon hagytam el a termet. Egy biztos, volt edzésértéke. A másnapi résztávot meg hagyjuk. :-) Szóval ez más volt, mint az eddigi spinning órák. Persze itt is van élmény, meg élvezeti érték, de ez a végétől tart még jó pár napig.
Szombaton amúgy bárki letesztelheti ingyenesen állóképességét Zoli óráján. Lesz egy nyíltnapszerű a Marczibányi téren. Nem ciki kiállni, kimenni sörrel focit nézni.

(A szerk. megjegyzése: Józsi lement teniszezni hétfőn, az utolsó öt percben rálépett az egyik röptére, bumm, jobb térd húzódás, lelépés, kocsiba alig tudó beülés.)

17 komment

Címkék: edzés durva triatlon spinning kremmer

Mikor ér véget a rövidnadrág-szezon?

2009.10.06. 14:33 Winkler Róbert

Először persze szeretettel gratulálok a kollektíva nevében Almee-nak, aki vasárnap lefutotta a budapesti maratont. Ez még nyilvánvalóan rövidnadrágos műfaj: vasárnap délelőtt én is futottam egy kellemes 13-at, és a nyári szettben is jól megizzadtam. Szombaton viszont éjjel mentem, dzsekiben és sortban. És szétfagyott a lábam. Dzsekit szívesen veszek, mert végre vannak rajtam zsebek, meg persze van benne egy kis, az éjszakai futásokhoz olyannyira szükséges Rocky-jelleg. A mackóalsóra viszont nehezen szánom el magam.

Mintha ezzel az ember elodázhatná a telet - csak hinni kell benne, meg rövidnadrágban szaladgálni, és máris melegebb van egy kicsit. De sajnos nem. Igazából a kezem is fázott, és ez már tényleg több a soknál. Lehet vagy 10 fok, és az nekem már kicsit húzós. Ráadásul többször éreztem, hogy mintha a térdszalagjaim kifejezetten elleneznék a hűvöst; egy-egy hirtelen mozdulatnál váratlan pontossággal kezdtem sejteni, miféle alkatrészekből tevődik össze egy térdízület. 

Ma este már félig feladom: felveszem a suhogós melegítőalsót. A kesztyűt még egy kicsit hanyagolom, nehogy még a végén a havazás is megérkezzen.

160 komment

Címkék: szezon rocky maraton rövidnadrág

HU-RA 10k 2k9

2009.10.04. 14:51 angelday

Avagy hurrá, idén is lesz Human Race 10 kilis Nike megmérettetés, méghozzá október 24-én.

Idén nem annyi helyszínen és nem úgy szerveződik, mint tavaly. Most virtuális futást gondoltak el a Nike önjáró marketinggépezetei a központban (egyébként én is szeretnék a marketing központban lenni és ilyen típusú döntéseket hozni -- azt tudtátok, hogy a divatszakmában is egy bizottság dönti el, mi lesz a következő szezon színe?). A virtuális futás úgy néz ki Budapesten, hogy október 24-én elmegyünk futni, és utána szinkronizáljuk az értékeinket, a cél: aznap legyen legalább feltöltve egy 10-es.

Mi itt Budapesten a Futóblog önjáró marketinggépezeténél egy picit csavartunk ezen a szabályon: az elkövetkezendő két hétben, október 16-ig várjuk azoknak jelentkezését, akik csapatkapitányok szeretnének lenni a futáson. No, nem olyan egyszerű a dolog, mert a csapatkapitányok dolga az lesz, hogy beszervezzen maga alá minél több Nikeplusszos futót, aki csatlakozik majd az ő csapatához, és 24-én bekarcolja a maga 10 kilijét. Az a csapat nyer, akihez a legtöbb arc csatlakozott és rendelkezik ugye a feltöltött értékekkel. (Ha többen csatlakoznak, de nem mindenkinek sikerül feltölteni, vagy nem pont 10 kili, azok értelemszerűen nem számítanak bele az értékbe.)

Nevezést leadni mailben lehet a futoblog kukacmatyi googlegroups.com címre. Ebben a mailben meg kell adni a kapitány polgári nevét (1), művésznevét -- például azt, amit itt a kommentekben használ (2), a csapatának nevét (3), valamint írhat néhány sort magáról (4).

Október 16 után meghirdetjük a csapatokat, létrehozzuk a központi kihívást a csapatokkal, ami alá majd be kell csatlakoznia mindenkinek. A kihívás úgy lesz megkonstruálva, hogy csak az aznapi értékek fognak oda számítani, tehát egészen nyugodtan lehet majd futkorászni ettől függetlenül is, lényeg az, hogy az ember csatlakozzon a szimpatikus csapathoz, aztán 24-én legyen legalább 10 kilis mért értéke.

Értékes nyeremények! (Várhatók.) Ezt a részét nem én intézem, de ti rajtam fogjátok leverni. Sőt, a duplaradíros kihívásban is ki fogunk még osztogatni Nike apparelt, csak további türelmet kérünk, mert szervezzük.

Elsőre nagyjából ennyi. Gondoljátok át, alakítsatok csapatokat, küldjetek mailt, aztán hajrá. Remélem sok vicces csapatnév születik majd, középiskolából idézném fel az ultimate focicsapat nevet: Adidaszt a lasztit.

Ennek a bejegyzésnek a hozzászólásait nyugodtan használhatjátok fórumként arra, hogy szerveződjetek, megbeszéljétek azt, hogy ki akar csapatot alapítani, ki kihez akar beszerveződni. A lényeg, újra jelzem, az, hogy október 24-én melyik csapatnak lesz a legtöbb feltöltött egyedi 10 kilométeres értéke.

74 komment

Címkék: kihívás csapatok human race hura meghirdetés

Azok a nyolcvanas évek

2009.10.01. 15:21 szasza75

Szeptember elején a NIKE félmaratonon szóltam Markocsán Sándor barátomnak, hogy jöjjön ki szurkoljon nekem, utána meg levezetésképpen igyunk meg egy sört. Kortyolgatás közben aztán megjegyezte, hogy 1:10-es időn belül összesen hárman érkeztek be. Amikor ő futott tucatnyian tudtak akár edzés jelleggel ilyen eredményeket futni. Beszélgettünk az edzésmódszerekről és hogy volt-e edzésnaplója. Volt. Elkértem, belelapoztam és gondoltam megosztom milyen volt a nyolcvanas években élsportoló lenni.

- Hány évesen kezdtél el futni?

- 15 évesen gimnazistaként.

- Milyen egyéni rekordokat értél el?

- 5000 méteren 14:05, 10 000 méteren 29:17, félmaraton 65:26; maraton 2:39:05. A maraton nem volt a fő versenyszámom, csak egyszer futottam le 17 évesen, nem készültem rá, csak a sporttársakkal reggel döntöttük el hogy indulunk, alapozási időszak elején voltunk. (szerk.: Összehasonlításként, a MASZ ranglistája szerint 2009-ben a leggyorsabb futó 5000 méteren 14:29 Végh Tibor, 10.000 méteren egy ember futott 30 percen belül 28:47-el Végh Tibor, félmaratonon 1:04:35-el Kovács Tamás 2. helyen Végh Tibor 1:06:32, Forrás: MASZ)

- 15 évesen miért pont a hosszútávfutást választottad?

- Szerencsés véletlen folytán, addig ugyanis kosárlabdáztam a gimiben, de a kosár megszűnt , így maradt az atlétika. Az egyik 1000 m-es felmérő futáson 3. legjobb voltam testnevelés órán :) Onnan tanácsolt a testnevelőm a MVSC-be, azért oda, mert az akkori kurrens városi klubbal a DVTK-val nem volt jó a viszony.

- Hogyan nézett ki egy edzésnapod, edzésheted?

- Mikor még tanultam, akkor napi egyszer edzettem, iskola után. Érdekes, hogy az akkori kiváltságom az volt, hogy kaptam a testnevelőmtől egy írásbeli engedélyt, hogy "soron kívül étkezhet az iskola menzáján". Ez azt jelentette, hogy kicsöngetés után nem kellett rohannom sorba állni, időben ott lehettem az edzésen, és nem teli gyomorral kellett kezdenem. A gimnázium elvégzése után reggel 8-tól edzettünk az MVSC-n majd 10-től mentünk a "sportállásunkba", majd 3-kor kezdődött a délutáni edzés. Akkoriban ez tette ki az életünket, minden ekörül forgott. Edzés után együtt mentünk cukrászdába kalóriát pótolni. Persze mindenből versenyt csináltunk, és mivel az atlétika mérhető sportág mindent időre csináltunk. Akkoriban már lehetett kapni (digitális!) stopperes Casio órákat, ami századokat is mért. Időre ettük (mit ettük, habzsoltuk) az 5 gombócos fagyit (századra pontosan), palacsinta- és sör-virsli versenyeket rendeztünk, vérünkben volt a versenyszellem. :) Nem volt ritka, hogy edzéseken már a bemelegítésnél Sebastian Coe-k (hangulatfilm), Steve Cram-ek voltunk mikor valamelyikünk elkezdte mondani, hogy "most olimpia 1500-as döntő, utolsó 3 kör jön, ezért volt, hogy 3 perces utolsó 1000 méterrel fejeztük be a bemelegítést (!).

- Dolgoztál akkoriban az edzések mellett?

- Akkor még működött a "sportállás", ami azt jelentette, hogy a MÁV-nál (mivel vasutas sport klubról volt szó) volt "bújtatott" állásunk. Ez azt jelentette, hogy egy nap 4 órát kellett dolgoznunk a többit edzéssel töltöttük. Ehhez persze már fel kellett mutatni valami eredményt, bárkinek nem járt ez a kiváltság.

- A naplódból kitűnik, hogy egy-egy edzés végére ritkán került mosoly az arcodra. Mi motivált a napi kétszeri edzés betartásához?

- A kitűzött célok, a minél jobb eredmények elérése. Akkoriban látványosan fejlődtem, ezért a célok is merészebbek voltak. Hát persze, hogy olimpiai bajnok akartam lenni.

- Voltak akkoriban pénzdíjas versenyek?

- Itthon nem, de a szomszédos Ausztriában igen, majd minden hétvégén voltak, mi úgy hívtuk "templom körüli futóversenyek". Tényleg a legkisebb falunak is megvolt a maga versenye. Ezeken a versenyeken pár száz schillinget lehetett zsebre vágni, no meg hatalmas kupát. Később ha neved és menedzsered is volt akkor már rajtpénz is dukált valamint távolabbi országok.

- Hogyan lehetséges az, hogy a mostani technikai felszerelések cipő, technikai öltözet, stb… nélkül jobb eredményeket értetek el, mint a mostani atléták?

- Jóval népszerűbb volt akkor az atlétika. A Budapest Nagydíjon teltház előtt futottak a Népstadionban olyan futók világcsúcsokat, mint pl. Steve Cram. Azóta ez a verseny is megszűnt és az atlétika is vesztett nálunk a népszerűségéből. Jóval kevesebb a profi futó, ugyanakkor az amatőr futás egyre népszerűbb. A mostani gazdasági környezetben egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy a napi két edzés között pihenjenek, regenerálódjanak és csak a futásra koncentráljanak. A hosszútávfutók is inkább az utcai pénzdíjas versenyeken állnak rajthoz, mintsem a rekordokat döntögetnék a pályán. Nem hiszem, hogy kevesebb tehetség lenne, mint Iharos vagy Tábori idején, csak más az érdeklődés és kevesebb pénz jut az utánpótlás nevelésre. A hazai médiumokban is teret vesztett az atlétika, ritkán látni beszámolókat versenyekről. Manapság egy szülő inkább küldi teniszezni, vagy focizni a gyermekét, mint futni. Talán az egyre népszerűbb amatőr futóversenyek vonzóbbá teszik ismét az atlétikát. Hiába a fejlett technológia és az ember lábára simuló cipők, ha nincs, aki beledugja a lábát...

- Milyen futócipőben edzettél akkoriban?

- A csehszlovák cipőioar remekében kezdtem: Botas, aztán Tisza, majd megkaptam első Adidas cipőmet a TRX-et, aki emlékszik az tudja, hogy milyen rikitó kék színe volt. Olyan büszkén álltam és a vártam a megállóban a buszt ebben a cipőben, mintha egy 5-ös BMW lennne alattam.

- Edzés közbeni pulzusméréssel foglalkoztatok akkoriban?

- Ma már sokan megmosolyogják az akkori módszert, hogy egy intenzív résztáv végén beértünk a célba, Pali bá leolvasta a stopperről az időt, gyorsan leírta, utána mondta, hogy "most" akkor a nyakunkhoz kaptunk, elkaptuk a pulzust, majd 10 másodperc múlva második "most"-ra elengedtük, ezzel megvolt - persze 6-tal beszorozva a percnyi pulzus. Érdekes, hogy akkoriban az ébredési pulzusom 32/perc volt, a max. 196/perc.

- A dopping és egyéb táplálék kiegészítő szerek használata mennyire volt elterjedve?

- A sportkórházban csináltak akkoriban sókoncentrátumokat, amiket fanyalgó pofával ittunk meg edzés után vízben feloldva. Aztán aki szerencsésebb volt az szerzett a "kapitalistáktól" Isostart vagy Romániából ginseng-kapszulát. Szedtünk még vasat, B-vitaminokat, C-vitamint. A doppingról csak suttogtak, aki jobban futott az "biztos kokszol".

- Melyik volt a legemlékezetesebb versenyed?

- 1985-ben egymást követő napokon nyertem meg az 5 és a 10 ezer méteres junior OB-t.

- Melyik volt a legemlékezetesebb edzésed?

- '91-ben volt a Népstadionban 6x1000 m 2 perc pihenővel 2:40-es átlagra.

- Úgy tudom 17 éve tetted le a futócipőd és ezen a nyáron ismét felhúztad. Miért?

- Hogy miért húztam le? Mert elfogyott a motivációm, mert edzeni már úgy mentem, hogy "kell", nem úgy. hogy kedvem van. Így már nem lehet eredményt elérni. Fiatalon hagytam abba 27 évesen '92-ben. Miért húztam fel? Mert láttam azokat a boldog arcokat az UltraBalatonon, aki futottak, idősek, fiatalok vegyesen, láttam azokat, akik láthatóan fájdalommal küszködtek, de legyőzték önmagukat és nem adták fel. Egyszerűen azt mondtam, hogy nekem ismét futnom kell. Azt hiszem Korányi Balázs mondta ott a versenyen, hogy sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mire képesek, nem tudják, hogy képesek lefutni egy adott távot... pedig de.

- Van esetleg valamilyen célod?

- 28 év elteltével ismét lefutni a maratont...

55 komment

Címkék: edzés motiváció múlt korszak hosszútáv

Szolgálati közlemény, futóknak

2009.09.29. 08:14 angelday

Új rovatunkban, az Indexen oly népszerű blogok mintájára, megindítjuk sporttársainknak szóló szolgálati közlemény rovatunkat, ahol futással kapcsolatos közérdekű információkat adunk közre. Bárkinek van hasonló információja, az emailben (futoblog kukkancs googlegroups.com) publikálja, adott esetben rakunk belőle posztot is. Első levelet Zoli írja:

nem tőzsgyökeresként, csak próbálom felidézni, hogy "merege" vagy ilyesminek hívják itt az idősebbek. gyakorlatilag a Daubner magasságában van két-három utcára déli irányban. Olyan mint egy római színház lenne belevágva a hegybe:

szóval úgy van mától - gondolom előbb utóbb aki ide a pályára kidugja az orrát reggel (ált. 7-kor nyitott, de voltam előbb is már ott...), az majd csalódottan elsomfordál mint mi ma. Valahogy meg kéne osztani a közösséggel, hogy a nyitvatartás 9-től van. Ott álldogált két osztályra való gyereköc is, hogy majd kilenctől mozogjanak, előtte a focipálya melletti vas lelátón tudtak gyülekezni. A történet persze úgy teljes, hogy egy éve nagyságrendben széttúrát a focipályát, majd a futópályát (mindenféle tájékoztatást mellőzve), majd valamikor elkészült a műfüves foci ill műanyag futó pálya (tényleg nagy jó). Aztán alkalmi focizós uri közönség csak a futópályán forgatta az autóját (fel is szakadt és folyamatosan saras). Az önkörmányzat meg mint jó gazda, úgye említenem se kell hogy nem kaszál a környéken és a pályán túl buzgón. Futni egyébként jó kevesen szoktak, de annak a pár embernek, biztosan jó érzés volt, hogy volt valami. Most szerintem végig nézzük amint valaki önkormányzati pénzől privát sportcentrumot épített... - ez a zamat valahogy mindig megjön a végén.

45 komment

Címkék: szolgálati nyitvatartás futópálya merege

Van még valakinek sertésinfluenzája?

2009.09.28. 20:59 Winkler Róbert

Akárki akármit mond, H1N1-em van. Illetve, el ne kiabáljam, volt, mert reményeim szerint már kifelé megyek belőle.

Lázam nem volt, semmi drámai tünet sehol, de most megnéztem a számítógépes világhálón: bizony, van olyan lefolyás, hogy nincs láz, csak légzőszervi panaszok. Én meg pont ezt tapasztaltam: liftezik a turha a fejemben, tompán fáj a torkom, és bár a mindennapi munka és rutintevékenység nem okoz gondot, például a kellemes őszi délutánban simán elmotorozgatok négy órát, a rendes fizikai igénybevételre azonnal hisztigörcsöt kap a szervezetem.

Az is H1N1-re utal, hogy ennyire makacs a cucc: egy megfázás nálam elejétől a végéig egy hét alatt szokott lemenni, ez meg már két hete szivat. Immunis a hatalmas dózisú C vitaminra, a Neocitranra és a chilis-mézes-gyömbéres citromos teára. Az utóbbi napokban már érezni véltem némi javulást, a takony is elindult kifelé a fejemből, de még vártam, mert barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor egy Pázmány Péter meggyőző erejével tud arról prédikálni, hogy betegség után nem szabad rögtön elkezdeni futni, mert visszaeshetsz, és akkor megint két hétig nem kesztyűzhetsz.

Ugyanakkor viszont az új cuccok mindig a használat irányába nyomják az embert: az új Lunar Glide-ban még csak négyszer futottam, including félmaraton, de igen megkedveltem. Az biztos, hogy igényli a rendes futózoknit, mert a többit összegyűri, de jó zokniban maga a tökély. Jól rugózik, és azt is szeretem benne, hogy a sarkaim belső oldalát finoman nyomja a talpa. A múlt héten pedig születésnapom alkalmából Niké Rita meglepett egy számomra homályos rendeltetésű zöld felsővel, aminek valami kompressziós hogyishíjják funkciója van. Erős sztreccs hatás mellett úgy néz ki benne az ember, mint egy kötözött sonka, egyébként nem kellemetlen viselet. Motoros túrapartnerem, Gumis Rudi mutatta a múltkor, hogy ő egy hasonló elven működő térdzokniban nyomja a véget nem érő túráit, és hogy ez milyen jó a vérkeringésnek, de már azt sem értettem.

Hallott már valaki ezekről a cuccokról?

Na mindegy, felvettem tehát a Lunárt és a kompressziós zöldet, és egy tapogatózó jellegű H1N1-búcsúztató hat kilométerre indultam. Nem vagyok még a toppon, konkrétan inkább valahol a bottomon, úgyhogy a 130-as pulzusú nyugis kocogást tűztem ki célul, de ehhez egyre lassabban kellett mennem. A végén ott tartottam, hogy ha lassabban futok, akkor már állok, úgyhogy végül 140 körül mentem. Az első 4 jól esett, az utolsó 2 rosszul, de most betolok egy gyömbéres-citromos teát, és remélem a legjobbakat.

120 komment

Címkék: életmód influenza tünet h1n1

Spartathlon

2009.09.25. 10:26 szasza75

Magyar idő szerint reggel 6 órakor 320 ultrafutó rajtolt el Athénból, az Akropolisz lábától a Spartathlon elnevezésű futóversenyen. Az indulók ezen a 246 km-es útvonalon futnak  míg elérnek a Spártában található Leonidasz királyszobrához. A táv sikeres teljesítéséhez36 óra áll rendelkezésre, míg a leggyorsabbak 22-23 óra alatt teljesítik. A verseny interneten figyelemmel kísérhető ezen a linken. Idén 21 magyar vágott neki a világ egyik legnehezebbnek tartott ultraversenyének. Sok erőt kitarást a fiúknak. Hajrá!

47 komment

Címkék: athén spárta ultrafutás