Te mit viszel egy hetes nyaraláshoz?

2013.07.23. 17:04 szasza75

Egy hét kikapcsolódás, futás a terv...

Bár ennyi cuccal nem lesz könnyű...

3 komment

Címkék: felszerelés nyaralás kikapcsolódás

Filmajánló: Spirit of the Marathon

2013.07.19. 08:49 mgergoo

Talán van, aki már látta közületek, de most már magyar felirattal is megtekinthető a videómegosztón. Sokunk példaképe Simonyi Balázs így ír a filmről a blogjában:

Benne a kenyai futó, aki családja megsegítésére versenyez, Japánban él, és mindig mindig mindig 2. vagy 3. lesz. Az amerikai csont-bőr elit hölgy, aki a későbbi olimpiai bajnokot veri meg, majd jövőre is győz. A férfi, aki sérülés miatt nem tud elindulni a várva várt versenyen párjával, de felesége helyette is teljesíti az álmát. A vén szivar, aki nyughatatlan, és hetvenévesen is a következő maratonjának öt-tízperccel jobb finisidejét tervezgeti. Két elsőáldozó maratonista lány: az egyik végigszenvedni magát sírógörcsben, a másik adományt gyűjt, majd a gyereknevelésre teszi fel az életét.

Szólj hozzá!

Címkék: film simonyi balazs spirit of the marathon

Ha teheted, nevezz az Élménykülönítmény színeiben a Nike Félmaratonon idén

2013.07.16. 06:29 angelday

Közszolgálati közleményünkben Osváth Györgyi (Élménykülönítmény) levelét tennénk közzé. Az üzenetének apropója az, hogy szerdán a Futóklubban ők is részt vesznek majd.

Az Élménykülönítmény, a Bátor Tábor Alapítvány jótékonysági sportközössége, súlyos beteg gyerekek megsegítésére jött létre Magyarországon. A csapatunk tagjaival maratoni és félmaratoni futásokon, hosszútávú kerékpár és triatlonversenyeken indulunk. Embert próbáló teljesítményünkkel a beteg gyerekek ügyére szeretnénk felhívni a környezetünkben élők figyelmét. Közös segítségnyújtásra hívjuk a barátainkat, hozzátartozóinkat, munkatársainkat: jelképes örökbefogadásra kínáljuk nekik a versenyeken és a felkészülések során megtett kilométereinket – akár egy kávé vagy egy mozijegy áráért cserébe.

A jótékony sportolók tevékenysége óriási segítséget jelent az Alapítvány számára. Ám a futók számára is kétszeres a siker: amellett, hogy teljesítenek egy kihívást jelentő távot, egy óriási jótett végrehajtásával is büszkélkedhetnek, hiszen a versenyt megelőző hetekben a Bátor Tábor Alapítvány nagyköveteiként adományokat gyűjtenek az ismerőseik köréből az Alapítvány számára.

Idén először készül az Élménykülönítmény csapata a Nike Félmaratonra. Szeretnénk, ha minél többen vállalnának egyénileg vagy váltóban kihívást a Bátor Táborban gyógyuló gyerkőcökért.

Jelentkezés: http://elmenykulonitmeny.hu/jelentkezesi-lap

Jelentkezési határidő: Július 31.

Akinek esetleg további kérdése lenne, keresse Györgyit szerdán a Margitszigeten a MAC-nál. Aki nem tud részt venni sportolóként, hívja az emeltdíjas 13600-as telefonszámot, adja meg a 02-es kódot. Minden hívás után 250 forintot kap az alapítvány.

A szerdai (holnapi) program egyébként a szokásos: gyülekező 18:00-tól, közös bemelegítés 18:30, futás 18:40-től. A bemelegítést Pulay Szilvi aerobic- és fitness edző csinálja, zene: RobotRock. Cipőteszt: KniplRock. Pontos instrukciók: FaceRock.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló Bátor Tábor Élménykülönítmény

Eseményajánló: Szufla 50

2013.07.15. 13:52 angelday

Tavaly már futottam a Szufla 50-en (csak öcsi távon), viszont augusztus 3-án szombaton megint lesz Szufla verseny a szigethalmi parkerdőben! Ma éjfélig még lehet nevezni, elég későn jutott el hozzám az információ. Aki esetleg menne egy jót sportolni, illetve egy jót bográcsozni, vagy palacsintázni a polgármesterrel, mindenképpen nevezzen. A tavalyi klasszikussá vált pályabejárás videót idén is bemutatjuk:

Az idei versenykiírást itt találjátok, illetve itt a Facebook esemény is, ahol az aktuális híreket, információkat osztják meg a szervezők.

1 komment

Címkék: verseny szufla szuflavéder

Balboától az Alpokig

2013.07.12. 11:42 mgergoo

Szasza már írt pár napja a hétvégi Balboáról. Ő mondjuk egy másik pályán focizik, nem elég neki a közel 900m szintkülönbség 19 kilométeren, ezért duplán futja a lelkem, hogy aztán gonosz kis manóként azzal demoralizáljon, hogy az így kialakult majdnem 41 kilijét 2000+ szinttel is 4:30 környékén karcolta. Pffff.

Nekem kicsit mást jelent a Balboa, mint Szaszának. Nem mondom, hogy egy rettenetesen nehéz útvonal, pedig mondhatnám. A hozzám hasonló kezdő terepfutóknak ez egy rettenetesen nehéz pálya, de inkább úgy fogalmazok, hogy nagyon, de nagyon kényelmetlen.

Nincs három perc, amikor egyenletes tempóban lehet futni. Vagy emelkedő, vagy lejtő. Síkon úgy vagyok, hogy felveszek egy ritmust, amiben kényelmesen tudok zakatolni, a maratonon már az első kilométereken felveszem a kiírt 5'20" környéki tempót és gyakorlatilag végig tartani tudom. A terepfutás szerintem azért nehezebb műfaj, mert nem engedi meg a tempóállandóság luxusát. Nem tudsz ráállni egy tempóra és utána megfeledkezni mindenről és lemenni alfába, hogy aztán valamiféle pszichózisban fuss akár egy maratont, vagy hat órát, vagy bármit. A terep kizökkent a tempóból, nem tudsz egyenletes erőfeszítéssel futni. Vagy felfelé szenvedsz, vagy lefelé száguldasz pattanásig feszült figyelemmel. (Bennem fel sem merül, hogy zenét, vagy bármit is hallgassak futás közben.)

Ez volt a második Balboám. Az elsőt Ulrikkal és Bagi Ernával futókirándultuk végig, sokat fényképezve, nyugodt tempóban 3 óra környékén. Most arra készültem, hogy felmérem magam, arra gondoltam, hogy derüljön ki, hogy egy jó futással hova kerülök a terepfutas.hu örökranglistáján.

A Balboa a hozzám hasonló tájékozódási analfabétáknak nem egy könnyű pálya, nagy segítség, hogy az ilyen közösségi futások alkalmával fel van szalagozva és a benézhető pontokon is segítők irányítják a futókat. Nem is volt elkeveredés, meg tudtam futni ami bennem volt. A visszafelé ágban 4-5 kilivel a cél előtt utolértem Fejes 'iramszarvas" Lacit, aki beültette a bogarat a fülembe, hogy meg lehet 2:20 alatti idővel. Mivel előtte valamiért a 2:30 környékét gondoltam reálisnak, ennek nagyon megörültem. Utólag kiderült, hogy Laci valamit elszámolt és egy kilivel rövidebbnek gondolta a távot, de addigra én már nem voltam a közelében. Elhittem, és ha már ott voltam, tényleg kihajtottam magam. A kivételesen emelkedőt jelentő utolsó pár száz méter után beérkeztem a célba és egy hatalmas harci üvöltéssel konstatáltam az órámon látható 2:19'53"-as eredményt.

Nyilván ez egy olyan idő, amin a jövőben lehet még javítani, csak pár hónapja merészkedtem a terepre, sokat kell még tanulnom. A gyaloglós meredek részeknek és a lefelé száguldásnak is meg van a technikája, próbálom ellesni a profiktól a trükköket, de kell még terepkilométer a lábamba, hogy egy ilyen terepen ennél lényegesen jobbat fussak.

A tanulásra remek alkalom egyébként, hogy Lőrincz Olivér kifejezetten kezdő terepeseknek tart edzőtábort az Alpokban, ezen belül az ausztriai Prablich-ban. Az edzőtábor a festői környezetben augusztus 16. és augusztus 20. között kerül megrendezésre, hogy ne kelljen szabadnapot igénybe venni (augusztus 20. idén keddre esik, augusztus 19. így munkaszüneti nap lesz, amit a következő szombaton kell majd ledolgozni).

Olivér arról, hogy mitől edzőtábor:

Attól, hogy ott leszek és nem nézem majd jó szemmel ha valaki lustálkodik. Ez nem egy kéjutazás lesz éjszakába nyúló táncos, iszogatós bulikkal... Megszervezzük ki kivel, mennyit fut / túrázik. Segítek átbeszélni, bemutatni a terepfutást és járulékos dolgait. Megyek veletek, mindig más csoporttal. Felfedezzük a környéket úgy, hogy senkit ne kelljen altatni este. Az edzéseket erőnléttől függően osztjuk be csoportokra. Délelőtti rajttal 2-5 óra terhelést adunk a szervezetnek. Ennek erőssége megint csak annak függvénye ki mit bír, mi a célja. Alapvetően állóképességi könnyebb, de hosszabb meneteket érdemes tenni. Délután sebnyalogatás, regeneráció, szabadprogram, szocializálódás, fejtágítás. Aszfaltos futócipő is elég, de a terep persze jobb. Minimum övtáska, de még jobb egy 5-10L-es futózsák.

Árak, fotóalbum, további kérdések és válaszok, valamint jelentkezési lehetőség az edzőtábor Facebook eseményénél!

25 komment

Címkék: edzőtábor terep alpok dk

Gyulai István Memorial 2013

2013.07.11. 14:12 angelday

Tavaly már írtunk a Gyulai István Memorial atlétika versenyről néhány fotó keretén belül. Szasza természetesen tegnap is kinn volt a 2013-ason és fotózott. A legjobb képeiből készült galériát érdemes inspiráció gyanánt átnézni a mai napon, mielőtt kimegyünk sportolni. A 2013-as eredményeket itt találjátok.

Katt ide.

1 komment

Címkék: galéria atlétika Gyulai István Memorial

A Barkley ultra

2013.07.10. 10:04 angelday

Martin Luther King Jr.-t, a fekete polgárjogi aktivistát James Earl Ray gyilkolta meg 1968. április 4-én egy orvlövész puskával.

Ray közönséges bűnöző volt a hatvanas évek Amerikájában, '52-ben fegyveres rablásért kapott 3 évet, de nem bírta sokáig, '59-ben megint fegyveres rablás egy boltban, ahol 120 dollárral lett gazdagabb. Ezúttal renitens visszaesőként már 20 évet kapott a Missouri State Penitentiary-ben, ahonnan sikerült megszöknie 1967 áprilisában.

Martin Luther King meggyilkolása után is sikerült meglépnie a hatóságok elől, először Torontóba jutott el Kanadában, ahol szerzett magának egy hamis útlevelet, utána pedig Londonból ment volna tovább – ha nem ismerik fel az álnevét és nem kapják el. Azonnal kiadták Amerikának, James Earl Raynek sikerült elkerülnie a halálbüntetést, aztán máris a Brushy Mountain State Penitentiary-ben találta magát.

1977. június 10-én hatodmagával újra megszökött onnan.

A "Brushyról" az a hír járta, hogy három fal veszi körül. Ebből kettő a börtön, egy pedig maga a hegység és a rajta levő növénytakaró. Ray 54 óra alatt egészen pontosan 8 (nyolcas) mérföld távolságra jutott el a börtönből, ott fogták el, aztán vitték vissza. 1998-ban, 70 éves korában halt meg.

Ez a történet tetszett meg a verseny Gary "Laz" Cantrellnek, aki egy barátjával, Karl Hennel együtt elhatározta, hogy bejárja az útvonalat.

A helybéli erdészeknek megmutatták a túraútvonalat, akik azt mondták: nem fogják tudni befejezni. Befejezték, aztán visszamentek az erdészekhez: "Ismerünk néhány embert, akik ugyanezen az útvonalon elindulnának futva." Aztán az ultrás haverok között elhintették, hogy versenyt szerveznek.

Az első versenyt 1985-ben szervezték meg, 13 ember indult rajta, senki sem fejezte be. A következő évben sem volt egyetlen befutó. Négy évvel később, 1989-ben lett meg az első befutó, de a verseny akkor még csak 55 mérföld hosszú volt. Ekkor emelték meg a távot 100-ra, így újabb hat évnek kellett eltelnie, míg valaki célba ér. A mai napig összesen 14 ember ért célba a Barkley-n. A nevet egyébként Laz egy haverjáról kapta, aki lesérült Vietnamban, viszont nagyon szerette a futást. (Szasza kiegészíti annyival, hogy Barkley a neve Laz haverjának a hentesnek, aki fagyasztott csirkéket ajánlott fel a versenynek.)

A verseny helyszíne a Tennessee államban levő Frozen Head State Park, illetve a börtön egyes részein zajlik. (Nem kell aggódni, a börtön 2009 óta zárva tart.) A park Amerika Észak-keleti részén található:

A versenyzőknek egy 100 mérföld (160 km) hosszú pályát kell teljesíteniük 20 mérföldes (32 km) etapokban 5 napon keresztül. Ezeket körnek hívják, a szintidő 12 óra. Nem lehet sem mobiltelefont, sem GPS-t használni a tájékozódáshoz, frissítőpontok nincsenek (de van két vízfelvételi lehetőség 8 és 13 mérföldnél körönként).

És ha ez nem lenne elég, Wikipédia:

A 100 mérföldes táv teljes szintemelkedése 16 500 méter, vagyis körönként 3300 méter emelkedő és 3300 méter lejtő, ugyanakkor a pálya legmagasabb és legalacsonyabb pontja között kevesebb mint 700 méter a szintkülönbség. A verseny részben évek óta elhagyott ösvényeken, részben a szinte áthatolhatatlan sűrű erdőn, szedresen és bozótoson át halad. A versenyzőknek a pályára kihelyezett 9-11 könyvet is meg kell találniuk, amelyekből egy egy lap kitépésével igazolják a teljesítést. Az első két kört a versenyzők az óramutató járásával azonos irányban teljesítik, míg a 3. és 4. kört ellentétes irányban. Az utolsó körre induló első versenyző maga választja meg a haladási irányt és minden következő versenyzőnek az előtte haladóval ellentétes irányba kell indulnia.

A főszervező Cantrell az útvonalakat évről-évre felülvizsgálja és mindig alakít rajta annyit, hogy kellően nagy maradjon a kihívás. Az indulás egyébként mindig akkor van, amikor meggyújtja a cigarettáját:

Természetesen sosem azonos időpontban (volt, amikor reggel 8-kor, de volt, amikor éjjel 1-kor gyújtotta meg), így érdemes figyelni rá, vagy a többiekre.

Aki kedvet kapott volna egy esetleges induláshoz a Barkley-n, merre induljon el? Sajnos nem lehet rá válaszolni, mert a Barkleynek nincs weboldala, versenykiírása, de még meghatározott időpontja sem. Aki tényleg indulni akar rajta, úgyis összeszedi ezeket az információkat magának.

De azért néhány támpont: kell írni egy esszét arról, hogy miért akarunk indulni rajta. Ehhez nincs semmiféle segítség, nyilvánvalóan teljesen szubjektíven döntik el, ki mehet és ki nem. A nevezési díj $1,60.- aztán az első indulónak még vinnie kell a saját államából, vagy országából egy rendszámtáblát is. Matt Mahoney ezt az esszét küldte be:

Miért akarnám lefutni a Barkleyt?

Valaki mesélte nekem, hogy a Barkley maratoni jó gyakorlóterepe a bostoni maratoninak. Hallottam hírét, hogy a terep nagyon szép és szépek a hegyek is. Hogy felkészüljek rá, az otthoni futógépemet (amivel a furdulókat, egyenetlen pályát, időjárást stb. elkerülhetem), 2%-os emelkedőre állítottam.

Remélem, hogy a páros mérföldeken a versenyzőknek víz, a páratlan mérföldeken valamilyen izotóniás italt szolgálnak fel. Én az italaimat kevés jéggel szeretem, 3 vagy 4 kockával. Gyűlölöm, ha telitöltik a poharamat jéggel és alig van benne folyadék. Kérem, hogy a poharakat 3/4-ig töltsék tele és kérjék meg a segítőpontokon dolgozókat, hogy finoman fogják a poharakat alul, hogy ne csöpögjön szanaszét az ital.

Csatolva küldöm a nevezési díjat, de nem volt nálam apró, ezért 2 dollárt küldök. Kérem, hogy a visszajárót postafordultával juttassák el a részemre. Tisztában vagyok vele, hogy abban az esetben, ha nem vagyok megelégedve a versenypályával, azaz nincs minden rendesen jelölve táblákkal, bólyákkal, vagy nem irányítanak megfelelően segítők, esetleg az időjárás nem megfelelő, vagy az útvonal beosztása a tempóm váltására kényszerít, a rendezőséget tehetem felelőssé.

Amennyiben lehetséges, kérek kiemelt rajtszámot, hogy megfelelő helyről kezdhessem a versenyt.

A Brushy börtön egyes részeit is bevonták a versenybe. Egy negyed mérföld hosszú szakaszon a börtön alatt vezet az út. Nincs kivilágítva és egy kis patakocska is folyik az alagút medrében.

Állítólag mindenki megtörik egy ponton. Itt nem az történik, hogy egy combosabb emelkedő után picit ki lehet engedni. Laz szerint az embereket semmi sem kényszeríti a feladásra. Saját maguktól lépnek ki.

Még feladni sem könnyű: aki feladja, annak is órákig tart, míg visszaér a táborba. Az első éjjel általában mindenféle irányból érkeznek vissza emberek az erdőben, de van, aki stoppol a műúton – már ha megtalálja azt. Aki visszaér a táborba, azt ezzel a híres amerikai katonai gyászindulóval fogadják ("Taps" a neve).

Aki a verseny hangulatát szeretné megismerni, feltétlen nézze meg az egyik induló, az ultrafutó, Matt Mahoney galériáját Facebookon. Aki angolul szeretne olvasgatni erről az ultráról, nézze meg John Fegyveresi összefoglalóját, aki 59:41:21 alatt teljesítette a Barkleyt 2012-ben. A mi posztunk csak kedvcsináló, a részletes összefoglaló Fegyveresinél olvasható.

Érdemes említést tenni még egy magyar indulóról is, Lőw András "2001-ben két kört (8:12, 19:40), 2007-ben 3 kört (8:39:35, 20:32:17, 34:16:20) és 2008-ban egy kört (9:11:53) teljesített sikeresen".

12 komment

Címkék: ajánló ultra Barkley ultra

Balboa újratöltve

2013.07.09. 08:37 szasza75

A hétvégén ismét megrendezésre került a Balboa kör (korábban itt írtunk róla). A közösségi futáson bárki részt vehetett, akinek kedve támadt egy kellemes 30-32 fokos magas páratartalmú júliusi napon megtenni a 19 km-es kört 829 méteres szintemelkedéssel. Sokaknak volt végül kedvük, becslésem szerintem 300-350 futó részt vett a különleges eseményen.

Személy szerint erre a napra kicsivel hosszabb futást terveztem, reggel fél 7-kor indultam el az első körömre. Nagyon kellemesen indult, de hamarosan tudatosult bennem, hogy a reggeli napfény egy dunsztosüvegen keresztül simogatja az arcomat. Az üvegben persze én vagyok. A terv az volt, hogy az első körömet kiegészítem a Libegő alatti ösvény le, illetve felmászásával. A röpke fél órás karika és a kutak alatt való fekvés kicsit felborította az előzetes időtervet, pár perccel le is késtem a hivatalos 9 órás rajtidőt. A második kör már szenvedősebbre sikerült.

Ritkán élem meg, hogy 155-s pulzussal sétálok, most persze sikerült. Szerencsére saját állapotom értékelésében csak az javított, hogy más sincs jobb bőrben. A holtpont és a kaszás a 2. kör közepe felé ért el. A fenti videón látható rajzverseny hozott ki a mélypontról – sőt, nem csak hogy kihozott, hanem szárnyakat is adott, és innen végig futottam a célig. Remek kis nap volt, a futásom adatai pedig itt.

5 komment

Címkék: videó meleg balboa

Nike+ Run Club Szerdai Futóbuli 2013.07.03. képek

2013.07.08. 11:49 angelday

Speciális szolgálati közleményünket olvashatjátok:

A 11. Szerdai Futóbuli vendégei Erdélyi Zsófi, Józsa Gábor és Molnár Miki voltak, a teljes galéria a képre kattintás után nyílik meg. Érdemes bekövetni a Nike Futóklub Margitszigetet is, ahogy Jenni mondja. Puszi mindenkinek. :)

Szólj hozzá!

Címkék: szolgálati közlemény Margitsziget Futóklub

A világ legnagyobb szintemelkedésű futóversenye

2013.07.08. 09:27 angelday

Mindösszesen 400 méter hosszú, viszont van benne 200 méter szint. :)

Ez a Red Bull Planica verseny, amit Szlovénia észak-nyugati részén rendeznek meg évente egy síugró sáncon – felfelé. A verseny első körben egy selejtezővel indul. Ez egy 250 méteres szakasz és a síugró sánc elrugaszkodási pontjáig tart ("az asztal"). A legjobb öt versenyző kerül be minden körben, összesen 25 ember. Ők vehetnek végül részt a csúcs ostromlásán.

Idén Simon Alič nyerte meg a versenyt 5 perc 11 másodperces idővel – a Margitszigeten ennyi idő alatt egy átlagos futó átlagos futótempóban megtesz 1000 métert. A nőknél az osztrák Teresa Stadlober megvédte tavalyi címét és 6 perc 38 másodperc alatt ért fel a csúcsra. (Ennyi idő alatt pont lefutok 1000 métert!)

Selejtező:

Csúcs ostrom:

Az idei férfi győztesek:

Érdemes megnézni még a verseny összefoglaló képriportját ezen a címen, illetve bátorságot gyűjteni egy esetleges nevezéshez. Bár szerintem addig remekül megy a viadal, amíg nem kell lefelé nézni. Magyarországon hasonló verseny a Skyrun, most szombaton, 13-án lesz a Visegrádi verseny.

3 komment

Címkék: ajánló RedBull Planica