NYC Maraton 2010

2010.11.11. 18:53 angelday

November 7-én volt a New York maraton. A Futóblog kommentelő gárdájából Varga Dönci (Zsola egyik haverja többek közt) küldött néhány saját készítésű képet, érdemes megnézni az összeállítást. Mondanunk sem kell, hogy Dönci Futóblogos pólóban teljesített. :)

A futóversenyt sajnos nem Dönci, hanem a 26 éves Gebre Gebremariam (Etiópia) nyerte, akinek ez volt az első maratoni távja. 2 óra 8 perc és 14 másodperc alatt futotta le. A futáson részt vett a 37 éves világcsúcstartó Haile Gebrselassie is (ő a Gebre néven ismert futó), aki rossz térdével állt neki a távnak, de nem is teljesítette. A futóverseny után be is jelentette visszavonulását. A nőknél Edna Kiplagat nyert 2 óra 28 perc és 20 másodperc alatt. Wow.

Végül nézzünk meg egy érdekes videót a futóeseményről, ahol jól látszik a 40 ezer résztvevő mennyisége:

24 komment

Címkék: new york póló maraton dönci

Hallgass a szívedre

2010.11.11. 08:30 szasza75

Míg Józsi vidéken csavart be a szerkezetébe 9 km-t, addig én a Pilis és a Budai-hegység ösvényein szaladtam a Piros 85 elnevezésű rendezvényen. Erre a futóversenyre nem készültem (hangsúlyos a Nike félmaraton volt) pedig a maga 88,5 km-es távja indokolttá tette volna. 2 hete beláttam, hogy sem fejben, sem testben nem állok kész maratoni célkitűzésem teljesítéséhez, ezért azt a tervemet dobtam és kerestem számomra nagyobb élvezeti értékű futókalandot.

Első gondolatom az volt, hogy nem is írok ide róla. Jó hosszú táv, megint csinált valamit, ami kicsit túlmutat a normalitás határán. Ami miatt mégis írok, az egy olyan felismerés amit nem mástól tanultam, hanem magam tapasztaltam meg. Ehhez a távhoz (hiszen nem erre edzettem, illetve az elmúlt 3 hetet kivéve nem is futottam terepen) cseppet sem éreztem magam felkészültnek. A verseny ugyan nagy kihívás, de a kellemes idő és fantasztikus környezet mégis inkább arra sarkalt, hogy tudatos erőbeosztással kipróbáljam mire jutok. Nem volt például kérdés, hogy az út során eljön a kalapácsos ember: egyfajta ismerd meg önmagad játékká vált, közben fuss Csillaghegyről Dömösig, onnan Dobogókőre, Nagykovácsi, végül a János-hegy érintésével Budaörsre. 

A stratégia egyszerű: beállítottam a pulzusmérőmet 151-es maximumra, ha elértem, lassítottam, ha éppen emelkedőn voltam, gyaloglásra váltottam, ha éppen egy jól futható lejtőn voltam, szintén lassítottam. Nem tudom, miért pont 151-re. Talán azért mert az az a határ ahol még könnyen tudok folyamatosan beszélgetni, illetve az egész mozgásnak egy kellemes ritmusa. Nagyon azért nem lazsáltam, ha visszaesett 142-143 körülire akkor ismét gyorsítottam, tempót váltottam. Egyszerűen hangzik, nem? :)

Pulzusgörbe piros, szintrajz zöld:

Már a rajtnál kirobbant mindenki, a mezőny végéről néztem a távolodó hátakat. Fejben még nehezebb volt elviselni, hisz ez mégiscsak egy verseny. Lassan bemelegedtem, ráhangolódtam a mozgásra, kialakult egy belső ritmus, a terepviszonyokhoz illeszkedő lépéshossz. Nem kapkodtam a levegőt, emiatt nem is ventiláltam, nem lettem szomjas stb. Rátaláltam egy időtlen egyensúlyi állapotra egy gyönyörű környezetben, és azt csináltam amit szeretek és kikapcsol.

Nem nagyon futottam másokkal, nem kellett alkalmazkodnom, ez az én tempóm volt. Persze volt kontroll is a kezemen, hogy ne feszítsem túl a húrt. Az órák csak teltek és teltek, észrevétlenül. Közben persze kellett enni, inni, egy kis só önteni a számba, bekeverni az izoitalomat. Pár óra mozgás után persze természetes a testi és lelki fáradtság, avagy a fokozatos leépülés. Egy műszaknyi munkaidő után érzékenyebbé vált a talpam, elnehezült a lábam, hanyatlott a figyelmem, és az izmok is bitang módon elfáradtak.

Ez egy extrém táv, extrém körülményekkel, ami viszont ebből adaptálható bárki számára az a következő:

• Ha a megszokottnál hosszabb távra indulunk el futni (akár lehet ez egy maraton, félmaraton), ne fussuk el az elejét, inkább kezdjünk lassan.
• Érezzünk rá arra a ritmusra, amiről azt gondoljuk, hogy a tervezett távon túl is tudnánk futni.
• A tervezett tempót a verseny előtt érdemes begyakorolni.
• Hasznos a pulzusmérő használata, segít, folyamatosan informál. Sok gyakorlás után erre már nem is lesz szükségünk, futás közben érezni a könnyed állapotot.
• Határozzunk meg egy tempót/pulzust ami felett nem szabad futni, csak a célegyenesben.

Persze az is lehet, hogy ezek a felismerések csak számomra nyújtottak újdonságot és mindeni számára nyilvánvalóak. A módszer meggyőződésem szerint jó. Magam számára már csak csiszolgatnom kell. Rövid távú célom annak a kikísérletezgetése, hogy bizonyos távon/időben, mi az a terhelés/tempó/pulzusérték amit a célig elbírok. Hosszútávú célként pedig azt fogalmaznám meg, illetve annak a gyakorlását, hogy hogyan lehet (súlycsökkenés, edzésmódszerek) azonos pulzusértékhez gyorsabb tempót elérni.

A verseny számomra, meglepően jól sikerült, ma úgy hiszem, hogy nem csak a ráhangolódás segített, hanem a fenti módszer miatt!

Persze ne gondolja senki, hogy a TV kapcsolóját hátradobva és a pulzusmérő mellkaspántja felcsatolása után a módszer máris működni fog. Több év alatt igen sokat kell futni hozzá, és persze sok mindent meg kell tapasztalni. Nekem is sok ezer kilométerre és jó pár évre volt hozzá szükségem.

43 komment

Címkék: beszámoló élménybeszámoló küzdelem felkészülés

ELLENfélmaraton™ beszámoló, avagy Futóblog pólók akcióban

2010.11.08. 12:52 DaMartian

Navixaf:

Az utóbbi időben rendszeresen járok a Margitszigetre futni, mert az edzésterv szerinti hosszabb edzésekhez számomra előnyös, hogy nem kell 500 méterenként kereszteződésen átrohanni (többnyire piros lámpa mellett), mint a Rákos-patak partján és trolibuszok se vadásznak rám, mint a Városligetben. Pár héttel ezelőtt jelentek meg a felhívások a pudingon, hogy szervezzek csapatot a Bécs-Budapest Szupermaratonra – minden egyes alkalommal, amikor elhaladtam a felfestés fölött-mellett arra gondoltam, micsoda teljesítmény egyedül vagy csapatban leküzdeni a 320km-es távot (meg arra is, hogy erre én valószínűleg soha nem leszek képes).

Bombaként robbant a hír, hogy a rajtszámfelvétel előtti napon a szervezők lemondták a versenyt, a Budakeszi-Budapest (BuBu) félmaraton kivételével. A "felháborodás hullámai" végigsöpörtek itt a Futóblogon is, hiszen sokan hosszú hónapokig készültek a versenyre, utazást, szállást intéztek sőt talán már kint is voltak, amikor a döntés megszületett.

DaMartian első felindulásában egy a BuBu félmaratonnal egy időben induló alternatív félmaraton (ELLENfélmaraton™) megszervezését helyezte kilátásba, egy olyan útvonalon, ami viszonylag kevés forgalmas helyet érint és a befutója a BuBu befutója közelében van. Többen kétségbe vonták, hogy létezne ilyen Budapesten, de pár nap után mindenkinek be kellett látnia, hogy nagyszerű pályát sikerült kijelölnie!

Amikor a feleségemmel közöltem, hogy szombaton 6 órakor fogok kelni, hogy 9-től a város másik végéből félmaratont fussak 5 fokban, úgy nézett rám, mint akihez azonnal hívni kell a mentőket (alapvetően későn fekvő és sokáig alvó fajta vagyok). Mivel én hordom a fiamat az iskolába és emiatt majdnem minden nap 6 óra körül kelek (iszonyat kínokat kiállva) rendkívül megviselnek a hétköznapok. Átérezzük, micsoda áldozat volt részemről a szombat reggeli mutatvány.

Minden verseny előtt rosszul alszom (ezzel ki nincs így?), nem volt ez most sem másképp. Igaz, ez nem is verseny volt, de sok volt benne a változó paraméter (futás ismeretlen emberekkel ismeretlen rajttól ismeretlen útvonalon).

A rajt a pünkösdfürdői hajóállomásnál volt, nekem kb. a város másik végére kellett átevickélnem, ezért jó nagy ráhagyással terveztem meg az odautat. A gondosan felépített ütemtervnek megfelelően érkeztem a rajthoz, ekkor még többnyire csak a lányok voltak ott, meg azilinha férje. Hamarosan befutottak bitliszbáék és DaMartian-ék, kezdetét vette az átöltözés, bemelegítés, készülődés a rajthoz. Szerencsére azilinha hozott fényképezőgépet, így a készülődést, a csapatot és a rajtot is sikerült dokumentálni az utókor számára.

azilinha:

Először MSN-en egy haveromtól hallottam, hogy elmarad a BuBu, és csak a nemzetközi félmaratont tartják meg belőle. Meglepődtem, mivel nagyon az utolsó pillanatban mondták le, de én rögtön önző szempontból néztem a dolgot: milyen jó, hogy pont az a versenyt tartják meg, amire beneveztem. Itt a Futóblogon is híre kelt a dolognak, DaMartian azonnal nekilátott az ELLENFÉLmaraton™ szervezésének. Először nem akartam lemondani a már benevezett versenyt, de aztán belegondoltam, hogy semmivel sem lesz rosszabb a futóblogosokkal futni. Mivel a kedvesem is érintett a dologban, felvetettem neki, hogy mi lenne, ha oda mennénk, és mivel nem volt benne ELLENkezés™, végül így is lett.

A szombati korán keléssel pontosan úgy vagyok, mint Navixaf. Mi se nagyon aludtunk éjszaka, ennek ellenére izgatottan és motiváltan vártam a futást. A felkelés természetesen szar volt, és mi is a város másik végéből céloztuk be a rajtot. Már az elején totál szétfagytunk, és ezt már a héven levő kellemesebb hőmérséklet se tudta feloldani. Furdalt kicsit a lelkiismeret, hogy bár a férjem maga mondta egyértelműen, hogy szeretne jönni, mégis az volt az érzésem, hogy elsősorban értem teszi.

Amikor odaértünk, rodriguez, az egyik bringás kísérőnk fogadott minket, majd sorra érkeztek az emberek. A sorrendet már nem tudom, csak azt, hogy utoljára DaMartian és barátnője, valamint Bitliszbá és a felesége érkezett kocsival. A résztvevők névsora a következő: Bitliszbá, DaMartian és párja (nabirye), Navixaf, Watergate71, Road Runner 77, a férjem (Karesz) és én (azilinha).

Navixafnak:

Persze nem volt zenés bemelegítő, a vicces szövegeket is magunknak kellett összehozni az MC helyett, ennek ellenére nagyon jó hangulatban készültünk a rajtra. A tervezettnél picit később, 9:03-kor rajtoltunk el, így is a szokásosnál hamarabb értünk a képzeletbeli órához, mint egy átlagos városi versenyen. Rajt előtt még megpróbáltuk tisztázni, ki milyen időt tervez – érzésem szerint ez nem nagyon sikerült, ennek ellenére senkinek nem kellett egyedül futni, ami nagyon jó volt. (Igyekeztem figyelni rá, hogy szemmel tartsam az egész társaságot, nehogy bárki eltévedjen. Ez úgy 15-16 kilométerig sikerült is – DaM.)

Kényelmes 5:30-as tempóval indultunk, az első pár kilin a teljes csapat együtt maradt. Az északi összekötő hídnál kezdtünk leszakadni az élbolyról Road Runner77-tel és watergate71-gyel. Rodriguez biciklivel kísért bennünket végig, ingázott az élboly és a záró csapat között, a kritikus helyeken útbaigazított minket. Egy rövid szakaszon a BuBu útvonalába is bekapcsolódtunk – sajnos nem láttam a rendezők arcát, amikor gondoltunk egyet és egyszerűen lekanyarodtunk a kijelölt útról a Nyugati irányába.

Érdekes helyeket látogattunk meg, nagyon kellemes a Római parton futni (még nem jártam arra) és külön kiemelném a Nyugati mögött a vágányok alatt átvezető lepukkant gyalog-aluljárót.

Ki kell még emelni MyLady frissítőállomását a Duna parton, az a mogyorós csoki az életemet mentettem meg!

A befutónk után láttuk még a Bécsből érkező tandem kerékpárosokat (a hátul ülő versenyzők vakok voltak, gratuláció nekik a teljesítményért) valamint a BuBu befutóinak (és vánszorgóinak :-) egy részét is. Nagyon jó hangulatban telt a futás, jó volt személyesen találkozni és együtt, kötetlenül teljesíteni a távot.

azilinha:

Ahol ketté szakadtunk, onnantól kezdve én az élbolyban haladtam, de ennek a világon semmi jelentősége, mert csak pár perc különbség választotta el egymástól a két futóbrigádot. A hangulat végig nagyon kellemes volt, többnyire beszélgettünk, nem a tempóra helyeztük a hangsúlyt.

Eleinte még izgultam, hogy el fogok tévedni, ezért különösen értékeltem az együtt futást. Néha érdekes helyeken kanyarodtunk, amit egyedül tutira nem találtam volna el. DaMartian mindig jelezte, hogy merre tovább, úgyhogy most már örülök, hogy ezáltal megismerhettem Budapestnek olyan helyeit, ahol talán még sose jártam (legalábbis nem gyalog).

Jól éreztem magam, fáradtságnak semmi jele sem mutatkozott (ez nyilván annak is köszönhető, hogy az előző négy hét mindegyikén futottam ilyen távot). Egyáltalán nem is vártam a végét. Külön jó érzéssel töltött el, hogy a kedvesem is ott futott a társaságunkban. Ő nem edzett annyit az utóbbi időben, mint én, de azért gyönyörűen lenyomta a 21 km-t. Bitliszbá mesélt az ultrás élményeiről DaMartiannal, valamint elmondta a neve eredetét, és még arra is felhívta a figyelmet, hogy kell a Navixaf usernevet értelmezni, vicces. (Rájött már valaki?)

Egész jól elmerültünk az ehhez hasonló mókás témákban, egyszerre csak eljött a cél. Voltak, akik megnyomták a végét, én viszont a férjemmel együtt akartam beérni, és így is lett. Ő is nagyon élvezte a futást, és rendkívül örül, hogy részt vehetett rajta. Így talán még a reggeli korán kelés és fázás problematikája is feledésbe merült. :-)

Nagyon nagyra értékelem csiripiszli, rodriguez és MyLady segítségét, akik a bringás kíséretet és a frissítést szolgáltatták. Tök jó, hogy vannak emberek, akik nemcsak a saját részvételükért képesek áldozatot hozni, hanem másoknak biztosítják a feltételeket, hogy meg tudják tenni, amit szeretnének.

Remélem, ez nem egy rendkívüli rendezvény volt, hanem egy eseménysorozat kezdete, és sokat fogunk még együtt futni minél több résztvevővel. (Pontosan ezt tervezzük mi is – DaM.)

64 komment

Címkék: edzés beszámoló futás hétköznapok közös amatőrök akik futnak ellenfélmaraton

Übermensch nem létezik, a Szasza is csak sokat edz

2010.11.05. 09:20 Winkler Róbert

A múltkor Szasza elvitt egy helyre, ahol felfutottunk egy 300 méter hosszú, 130 méter szintemelkedésű, zergeszomorító terepviszonyokkal spékelt ösvényen. Igazából nem is ösvény, mert egy vaddisznó se mozogna rajta könnyen, száz méterrel odébb találtam is egy rendes, jól járható vadcsapást, de mint kiderült, a terepfutók igazi öröme az önszopatás. A Funkzionslust, ahogy a német mondja, amikor élvezi a képességeit. Már ha vannak neki képességei.

Én speciel majdnem kipusztultam a Szasza-féle Fingatóstól. Oké, valahogy felszédelegtem, kétszer is, de jobb lenne, ha a legközelebb kicsit flottabbul menne. Annyira szenvedtem a rövidke szakasz alatt, hogy másnap még egy privát félmaratont is könnyedén vállaltam. És már kis híján megfeledkeztem a Fingatósról, vagy legalábbis lelkem szőnyege alá söpörtem volna a problémát, ami ugye egy, a Fingatóshoz kapcsolódó, közeljövőbeli titkos projekt. De aztán eljött a pillanat, amit utólag már nem tudok rekonstruálni, a lényeg, hogy beiktatok néhány lépcsős edzést. Kilenc emelet, az szintben lehet úgy harminc méter, kezdetnek mondjuk felfutok háromszor.

A lépcsőházi futásnak csodálatos előnyei vannak. Például otthon hagytam a pulzusmérőt, de hopp, mi az nekem, hazaugrok érte. Vagy felszaladok. 80-as pulzussal kezdem, a 4. emeletre felmegy 100-ra és a körül is marad. A lefelé csoszogást afféle bemelegítésnek is fel lehet fogni. Látom közben, hogy gyenge az elem a diktafonban, de nem baj, majd felszaladok érte, effajta nívós humorokkal szórakoztatom magam. 1. emelet, 130, 2. emelet, 136, 3. emelet 133, 7. emelet, 166 – a 170-et nem nagyon érem el, mert jön a forduló, és lefelé menet a pulzus is lefelé megy. Ellentétben Szasza hőn szeretett ösvényével, ami végig felfelé vezet.

A lépcsőn sárdarabokat találok. Ejnye, ki mászkált itt? Ja, tényleg, én az előbb: tegnap elég sáros helyen futottam, most szárad le. Nagyszerű. Másodszorra 168-as a pulzusom a csúcson, igaz, a változatosság kedvéért ezúttal kettesével vettem a fokokat. El ne felejtsek nézni a neten valami jó kis lépcsőzős edzőtervet, mert lehet tél, lehet nyár, első a tudomány!

A harmadik alsó fordulót 124-es pulzussal teljesítem, ugyanakkor megállapítom, hogy a lépcsőházban iszonyúan száraz a levegő. Nem is csoda, hogy tavaly csak az ide deportált muskátlijaim bírták, a leanderem kinyiffant. Idén majd gyakrabban járok ki öntözni télen. Igaz, ha rendszeresen itt futok, amúgy is látom, mikor szomjaznak meg a növények. Mekkora ökör voltam, hogy eddig gyakorlatilag parlagon hagytam ezt a nagyszerű, a pincével és tetőszinttel együtt 11 emeletes futást lehetővé tevő ingyenes edzőtermet!

Mondhatjuk úgy is, hogy megkezdtem a téli alapozást – ezen túl ezt fogom csinálni, ha nagyon szar az idő.

42 komment

Címkék: lépcsőház pulzus übermensch funkzionslust

Már lehet nevezni a 2011-es Ultrabalatonra

2010.11.03. 14:36 szasza75

A héten megnyílt a jövő év egyik legnagyobb futóbulijának, azaz az Ultrabalaton 2011 nevezési kapuja.

23 komment

Címkék: videó nevezés ultrabalaton

Halottak napi 9-es

2010.11.02. 14:40 angelday

Már két hete azt jövendöltem, hogy az volt az utolsó őszi hétvége, de az október 31-i is remekül tartotta magát, felhőtlen égbolt, kellemes, vihartól és zivatartól mentes esték. Mi a szüleimnél töltöttük a hétvégét és édesapámmal beneveztünk egy "Vastanya" futásba.

Azt kell erről a futásról tudni, hogy a falu széléről indul, 4,5 km-t halad egy irányba, utána pedig visszafelé. Gyerekkoromban kerékpárral tettem meg a távot többször is, de akkor még egy egész napos, leküzdhetetlen távnak tűnt, ahova élelemmel és vízzel érdemes útnak indulni. Azóta sem nagyon jártam arrafelé, így a fejemben egy elképesztően hosszú, végtelen útvonal élménye volt.

Az út maga aszfalton kanyarog (igazából kettő kanyar van benne), két oldalról helybéli sztyeppe, akác és fenyő. Ez pontosan az óraátállítás előtt egy nappal történt, így akkor még később sötétedett, de így is elég későn, 4 óra 22 perckor indultunk el. Én úgy terveztem, hogy 60 percig tart, tehát nem kell majd sötétben futnunk.

Az első két km nehézkesen, rozsdásan indult, olyankor az ember még arra gondol, hogy itt lenne érdemes abbahagyni, visszamenni a kocsihoz, aztán haza a melegbe. 2,5 km-nél már azon gondolkodtam, hogy hol a fordító, ami csak nem akarózott megjönni. Reménykedtem, hogy 4 km körül már lesz, az is megfordult a fejemben, hogy 3 km után visszafordulunk, azzal is megvan egy hatos, legalább csináltunk valamit, kinn voltunk a levegőn, elindultunk, mégis valami.

De nem, csak sípolt a tüdőnk, elhajtott velünk szemben a falu polgármestere, illetve az egyik rezidens futó, aki állítólag már 10 éve rója a távot, egy sétáló szerelmespár ballagott még, illetve a fordulónál egy adag fiatal vadmotorosba botlottunk. Ezt leszámítva eseménytelen volt a túra.

Én nem álltam meg a felénél sem, egyből fordultam vissza (akkor már erősen szürkült a vidék) és meg sem álltam az autóig. Jó taktika volt az, hogy el kell menni a feléig, onnan meg már csak vissza kell jutni, az meg akárhogy is, de megvan.

Nike+ GPS szoftverrel mértem az időt, érdekes módon a vége felé valahogy magától (?) álló helyzetbe tette magát, ezt csak néhány száz méterrel később vettem észre, így nem tudom megmondani a pontos időt, de 60 percen belül sikerült a 9 km — egy jó 6:30-as tempó.

Ettől eltekintve a mi szintünkön egy derekas küzdelem volt, édesapám ECs-t döntött, viszont a végén a nyújtásnál gondjai voltak, így javasolom neki ezen a ponton, hogy keresse fel a Futóklubban Vajda Zsuzsit egy közös gyakorlás erejéig.

A program kis hibáját leszámítva egyre jobban tetszik a Facebook integráció. Ezen a futáson is kaptam 5 lájkot menet közben, sőt, a végén jegyzi is, hogy mennyi volt az összes lájk — jópofa dolog. Szeretnék megkérni mindenkit, hogy amennyiben látja futótársát ilyen módszerrel futni, és gép előtt van, nyomjon rá a gombra.

Annyira felbátorodtam az eredményen, hogy meg fogok próbálkozni egy lakóhelyem - Margitsziget kör kombóval is legközelebb. Ez nagyjából 4,7 + 5,35 km, majdnem két kör. Alakul ez.

23 komment

Címkék: ajánló beszámoló motiváció amatőrök futópálya

Kép szöveg nélkül

2010.11.01. 14:19 angelday

(folytatjuk...)

28 komment

Címkék: kép hip hop futóblog damartian

Nyújtás a betörőkamara támogatásával

2010.10.28. 23:21 Winkler Róbert

Két gyanús nő motoszkált a kapuban. Valahogy a szoknyahossz volt, ami nem tetszett: boka felett tíz centi – szerintem betörési felderítők. Éberség, éberség! Ahogy megérkeztem a futásból, várakozóan rám néztek, hogy majd biztos beeresztem őket, ami nem is lett volna megúszható, ha azonnal hazamegyek. Mégse kúrhatom be emberek előtt a kaput. Nyomkodták a kaputelefont, ki is csengett, de nem vették fel.

Elkezdtem a nyújtást a lépcsőkorláton.

Megindult az idegek harca, legalábbis az én fejemben. Megkérhetnének, hogy eresszem be őket, de akkor óhatatlanul megkérdezhetném, hogy na és vajon miért? Ha jöttek valakihez, az már felvette volna a kaputelefont. Ha meg itt laknának, lenne kapukulcsuk, vagy kódjuk, egyszerű. Achilles: darabja tizenöt-húsz másodperc, aztán csere. A gyanús nők megint csengetnek valakihez. Vádli. Kézzel belekapaszkodok a korlát peremébe, 45 fokban előredőlök, elszámolok tizenötig, aztán még egy kicsit rádöntök, amíg újra fájni nem kezd. Csere. Még mindig a kaputelefon szól.

Comb. Hátul megfogom a lábfejem, hátrafeszítem, aztán seggtől kifelé nyújtom a lábam, közben ballal kapaszkodok a korlátba, olyasféle darupózban, mint a bikram jógán tanultam. (Azóta nem voltam, mert nem bírom ezt a fajta monotóniát, de azért futás után hasznosítom a tanultakat.) Csere.

Az MP3 lejátszón túlról hallom, hogy csend van, a nők tanácstalanul várnak. Egyértelmű, hogy itt lakom, különben mi a fenének jöttem volna fel a lépcsőn, és kezdtem volna pont itt nyújtani? Farizom: a jobb térdemet balra húzom, tíz, tizenöt... csere. Vége. Ennyi nyújtás után szoktam hazatérni, de a gyanús némberek még mindig a kapuban állnak, és valami papírt nézegetnek. Hát akkor nyújtás, gyerünk, elölről, nem fog megártani. Mennyei érzés ilyenkor egy jó futódzseki; még egyáltalán nem fázom, pedig jól megizzadtam. Tehát achilles, jó hosszasan. Vádli, hasonlóképpen. Combnyújtás, most már egészen elfogadható jóga-stílusban, gazdagon kitartva. A betörő-felderítőkön a tanácstalanság első jeleit látom. Szerintem még soha nem találkoztak ilyen lelkiismeretesen nyújtó futóval. A jobb lábfejemet a bal combomhoz húzom, de nem állok szabályos, imádkozó jóga-pozícióba, hátha eltaknyolok, inkább lazán fogom a korlátot.

Csere.

Comb.

És a két nő elindul valamerre. Végzek még néhány lassú törzshajlítást, húzom a fejem a térdemhez, mégse legyen egyértelmű, hogy őket vártam, aztán ahogy kiérnek a képhatárról, bemegyek. A liftben ritka kellemes érzésem van: túl azon, hogy megakadályoztam egy ellenséges behatolást, soha nem nyújtottam még le ennyire alaposan. De ha ez ennyire jó, a továbbiakban is úgy fejezem be az esti futásokat, mintha Kerboga vad hadai döngetnék a vár érckapuit. El lehet sunnyogni a nyújtást, de az érzés bőven megér plusz tíz percet, a kapuban.

62 komment

Címkék: otthon kaputelefon nyújtás stretching

Itt a piros, hol a piros

2010.10.27. 11:50 szasza75

Az elmúlt napokban többször is említettem, hogy így ősz derekán kiváló ürügyet szolgáltatnak az egyes szervezett túrák, hogy a városon kívül kicsit vállalósabban kipróbáljuk önmagunkat az aszfalttól merőben eltérő, változatosabb terepen. Az erdő lassan leveszi sárguló kabátját, érdemes a maga természetes közegében még a tél előtt beszívni az illatát. Az idő futásra ideális, nincs túl meleg, így nem szükséges gyakori frissítés, 1-2 vékonyabb ruhában, órákon át szabadon mozoghatunk. Mire várunk még?

A hétvégén, szombaton szervezik meg a Piros túrát. Számtalan táv között lehet csemegézni, a legrövidebb 17 km, a leghosszabb 85 km. Az útvonal a Pilis és a Budai-hegység vonulatai között vezet. Elindulok én is valamelyik távon. Akik még nem voltak ilyen túrán, néhány rövid gondolatban megpróbálom összefoglalni, mire figyeljenek, hogyan készüljenek:

• Érdemes elolvasni a túra weboldalát, részletesen megtalálható az útvonal, rajtidő, nevezési lehetőség stb.
• Általában a rajt nem egy meghatározott időpont, mint a futóversenyeken, hanem egy -tól -ig időszak.
• Érdemes előtte megnézni a frissítő lehetőségeket, itt nincs, vagy inkább ritka az izo, szőlőcukor, banán, általában sokkal puritánabb (víz, szörp, tea, zsíroskenyér), ha valamire szükségünk lehet, vigyünk magunkkal.
• Rövidebb távokra elég egy övtáskát (hosszabbakra futóhátizsákot) vinni, benne egy fél literes kulaccsal (benne víz, izo), csokival, szőlőcukorral. Szükség lehet még esetleg turistatérképre, telefonra, zsebkendőre és pénzre. Utóbbit érdemes zacskóba tenni, ne ázzanak el.
• A nevezés pár száz forint általában. A rajtnál mindenki kap egy útvonalleírást, itinert, pecsételőfüzetet, esetleg térképvázlatot. Aki járatlan a turistajelzésekben, előtte nézze át a jelöléstípusokat. Általában fákra, kövekre, oszlopokra festenek jelzéseket, ezeket kell követni.
• A terepfutás folyamatos figyelés. Figyelni kell hova lépünk, hiszen itt nincs aszfalt, és folyamatosan figyelni kell a jelzéseket (olykor szalagoznak vagy festenek is a szervezők).
• A túra elsősorban túrásoknak szerveződik, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy túrán futni. Ugyanakkor egyre több túrának van futó-versenyszáma. Ilyen a szombati Piros is, igaz ezen a túrán csak a 85-ös távon induló futóknak van külön rajtja, bővebb ellátása, külön díjazása, időmérése és persze mindezek miatt magasabb nevezési díja. (Akkor is futhatunk, ha nem a futó számra nevezünk be. Itt a sporttársak szoktak egymásnak köszönni, ha futunk, illedelmesen megvárjuk az előzési lehetőséget.)
• A terep változatos, nem szégyen az emelkedőn gyalogolni, inkább célszerű. Ne számítsunk olyan átlagra, amit aszfalton képesek lennénk elérni.
• Ha nem körtúrán indulunk, érdemes megszervezni a rajthelyhez jutást, illetve a célba érkezés után várjon váltóruha, illetve egy társ, aki elszállít minket.
• Öltözzünk rétegesen, ha folyamatosan mozgunk hőt termelünk, nálam az az öltözék válik be, ha a rajthelynél állva kicsit fázok.
• Ha borús az idő, célszerű egy vékony esőkabátot a derekunkra tekerni. Nekem olyan van, ami az övtáskában is elfér. 
• Ha az útvonalról véletlenül letévedünk nem kell pánikolni, vissza kell menni az utolsó jól jelzett ponthoz és a helyes úton tovább menni. A piros túrán csak a piros sávot kell követni, ez viszonylag egyszerű.
• Sáros lehet a cipő, esetleg mi is nyakig sárosak leszünk, annál nagyobb élmény lesz a cipőnket súrolni és ázni a kádban. A sarat nagyjából szoktam csak levakarni, az első decemberi hó alaposan megtisztítja majd a cipőt.
• Aszfaltos cipőben is lehet terepen futni. Ha sár van, ugyan jobban csúszik és a köveket is jobban érezzük a talpunk alatt, de 1-2 terepes futás miatt nem kell új cipőt vennünk.
• Terepfutás közösségi élmény is egyben, szervezzetek társaságot, együtt beszélgetve könnyedén vehetitek a távot.

A hétvégi kihíváshoz fizikailag most nem vagyok annyira kész, így nagyobb hangsúlyt fektettem a lelki felkészülésre:

Végül aki nem szeretne túrázni avagy futni, az alábbi helyeken és időpontokban szurkolhat és találkozhat a mezőnnyel:

34 komment

Címkék: ősz erdő piros pilis tanács terep budai hg.

Jön - jön - jön

2010.10.23. 18:40 angelday

94 komment

Címkék: trailer hhh szasza winklair angelday