Ebéd utáni gondolatok

2010.11.29. 21:04 szasza75

Pár nappal ezelőtt volt szerencsém együtt ebédelni egy-két edzővel, volt atlétával. Tábori László, Kárai Kázmér, Szász László neve nekünk, amatőr futóknak talán nem nagyon mond semmit. Tábori László harmadikként futott a világon 1 mérföldet 4 percen belül. (Táboriról majdnem pontosan két éve már írtunk itt a Futóblogon). Tagja volt Iharos Sándor és Rózsavölgyi István mellett annak a világverő triónak, akik számos világcsúcsot futottak az 50-es években.

1956-os melbourne-i olimpia, 5000 méter második fordulójának második köre — 200-as számmal az orosz Kouts, 178-ban az ausztrál Lawrence (ő nyerte végül), 186-ban Schade (német), 188-ban Ibbotson (angol), 686-ban Tábori (harmadiknak ért be), végül 196-ban Stone fut (amerikai). Az első öt jutott tovább a döntőbe.

Visszatérve: Kárai Kázmér jelenleg is edzősködik, több sikeres sportoló került ki a kezei közül. Tanítványai például: Oláh Katalin tájfutó világbajnok, Borka Gyula maraton (ecs: 2.13.16), Martinek János olimpiai bajnok öttusázó. Szász László a 80-as évek középtávfutója, ecs: 1500m 3.41.10, 5000m 13.51.79, 10 000m 29:05, ő hobbi szinten néhány futóval jelenleg is foglalkozik.

Érdekes volt hallani a beszélgetésüket. Tábori László jövőre lesz nyolcvan éves, és még aktívan edzősködik. Az egyik los angelesi egyetemen vannak atlétái, illetve 20 éve minden héten két alkalommal 20-30 fős csoportnak tart reggel öttől (!) edzést. A beszélgetés közben mindvégig éreztem a bizonyos "régen minden jobb más volt" gondolatot.

Az 50-es években tömve volt a stadion egy atlétikai viadalon, a fiatalok sokkal nagyobb számban és lelkesedéssel végezték az edzéseket. Mesélték, olyan nem volt, hogy egy tanítvány megtagadta volna az edzést, ellógta volna, vagy egyszerűen nem teljes erőbedobással végezte azt, amit az edző kért tőle. Igaz, akkor a magyar élsport is virágzott, viszont nem volt a maihoz fogható tömegsport. Élvezet volt hallgatni eszmefuttatásukat, anekdótákat. Olyan örök bölcsességeket hallottam, hogy a távtól függetlenül csak a gyors lábú futó lesz győztes, hiszen taktikailag a hajrá volt sok esetben a döntő. Hiába, más világ, más szemlélet, három generáció különböző látásmódjába pillanthattam bele, mégis sok dologban nagyon egyetértettek.

Az ebéd utáni séta közben azon gondolkodtam, hogy a fiatalság sportszeretete miért hagyott alább? A felnőttek lelkesedése miért mindig olyan nagy? Lehet, hogy nincs igazam de 20-30-50 évvel ezelőtt a társadalmi középszerűségből már fiatal fejjel ki lehetett törni a sporttal (pláne szülői, iskolai ráhatással). Gondoljunk csak a mai kenyai vagy etióp futókra. A szükség nagy motivációs erő.

A másik jelentős folyamat talán az lehet, hogy sokkal kevesebb volt annak idején a fiatalokat érintő külső inger. Nem volt TV, 50 csatorna, Facebook, Playstation, fogyasztási marketing, mozi, stb. Bármerre fordul egy tizenéves, a közösségek, tevékenységek gyakran virtuálisan szerveződnek. Mi késztethetné őket arra, hogy naponta olyan tevékenységet végezzenek, ami nem mindig nyújt élvezetet, ami mellett nem lehet éjszakázni, és a haverok körében sem trendi?

Hiányoznak talán a példaképek is, és ha akad egy-kettő, bár szakmai körökben elismertek, ismertekké mégsem válnak, hiszen tevékenységükkel a média ingerküszöbét nem érik el.

Miközben az élsporttól távolodunk, a jó hír, hogy vannak, akik a TV / Playstation / Minecraft világától távolodva, igénylik a valós kikapcsolódási sporttevékenységet. Budapesti viszonylatban, soha nem volt még ennyi fitnesszterem, soha nem futottak annyian még a Margitszigeten, és hihetetlen, hogy egy egész napos fitnessz esemény egy sportcsarnokot is meg tud tölteni. Tömegsport. Egyéni élsportcélokat felváltotta volna a könnyebben elérhető, kevesebb munkát igénylő közösségi sport?

30 komment

Címkék: motiváció tábori utánpótlás egyéni sport

Futottál délután a Mezei OB-n?

2010.11.28. 17:06 angelday

DaMartian futott, íme a kép (korrektül Futóblogos felsőben!). Figyelmes szemlélők észrevehetik kissé jobbra Rezessy Gergőt a képen.

6 komment

Címkék: verseny rezessy mezei ob

MASZ Mikulásfutás és mezei futás

2010.11.28. 09:26 angelday

Szombaton a Népligetben összegyűltünk egy kis futásra. A meglehetősen vizes hó pontosan előző nap este hullott le, így szkeptikus voltam azt illetően, hogy mi értelme lesz ennek azon kívül, hogy jól összevizezem a cuccom:

Knipl Pista viszont szerencsére elmondta és fényt gyújtott a sötétségben. A szombati MASZ rendezvény neve ugyanis: Mezei OB. Hangsúly a "mezei" részen van. Ez egy olyan angolszász hagyományokat követő futás, ahol terepen, sárban, akadályokkal tűzdelten kell a távot teljesíteni. A Népligetben kijelölt pálya is meglehetősen hasonlított ehhez, bár meg nem közelítette az angol időjárás okozta sarat, voltak benne kisebb emelkedős szakaszok, sőt, Pistáék még tuskókat is akartak tervezni kijelöléskor, de végül nem találtak megfelelőket. (Ha ezt tudtam volna, nem nyafogok az elején, és határozottan taposok majd a sárba, így viszont PRIMADONNA módon próbáltam kikerülni minden latyakot.)

A futáson a MASZ mikulása is részt vett, nem volt hosszú az egy körös 1,5 km, viszont elállt addigra a havaseső-féle csapadék, az idő kitisztult, jó volt egy kicsit tüdőzni:

Winkler több dologgal is küzdött, először is egy 4-éves forma kislány húzott el mellette, másrészt futás közben mindig előjön belőle az elemző, a gondolkodó. Felkészült-e megfelelően szakmailag? Hóban hogyan érdemes futni? Míg mások azzal vannak eltájolva, hogy latyakos a pálya, Winkler a performanciára helyezi a hangsúlyt:

Volt szaloncukor osztás, forró tea, amire külön felhívnám a figyelmet. Nem tudom, a forró tea árus ki lehet, de már láttam itt-ott felbukkanni (meg nem tudom mondani, merre), elképesztően disznóvágás hangulatú kellékei vannak (ezt inkább jó, mint rossz értelemben írom), gázpalackok, műanyagpoharakból gőzölgő cukros tea, illetve az "LSD mókus" asztalterítő:

Nem ő van kinn a Normafánál is? Vagy ő egy másik? Egyáltalán van összefüggés? Vagy teljesen rossz nyomon járok?

Végül megpróbáltunk még egy group-shotot, ahol az volt a koncepció, mint Gus Van Sant híres színes filmjében, az Otthonom Idaho szexjelenetében: beállunk fényképpózokba, de videóra vesszük és ezáltal egyfajta álló, de mégis mozgó képeket hozunk létre. Sajnos a végeredmény semmihez sem hasonlítható lett végül, én most búcsúzom is ezzel az inzerttel:

Találkozunk jövő héten szombaton a Margitszigeten, még erősebb buli lesz!

17 komment

Címkék: winkler mikulásfutás mezei ob masz knipl

Bejelentkező videó

2010.11.24. 20:49 Winkler Róbert

Jelentkezés Facebookon az eseményre

20 komment

Címkék: videóblog kutya felhívás bejelentkezés

Sötétben

2010.11.24. 10:41 szasza75

Lehet, hogy csak öregszem, de az is lehet hogy motivációs görbém negatív csúcsidőszakát járom. Ahogy átállítottuk a téli időszámítás miatt óránkat, bennem is átállítódott valami.

A napi forgatókönyv szinte mindig ugyanaz: reggeli éledezés, aztán utazás a munkahelyre, ücsörgés, műszak vége, aztán irány haza. Négy óra után már bátran sötétedik, így olyan még nem volt, hogy a munkahelyet világosban hagytam volna el. Nyáron könnyű volt. Munkahelyről haza, világosban futás 1-2 órára és még világosban értem haza.

Ez a sötét lelomboz, egyszerűen iszonyú nehéz rávennem magam, hogy a sötétben lihegjek és gyűjtsem a kilométereket. Az elmúlt hetekben nem is igen karcoltam értékelhető kilométerszámot a naplómba. Ha jobban belegondolok, novemberben még a Margitszigeten sem voltam. Persze a hétvége más, akkor napközben is van idő mozgásra (jobb esetben napsütésben), lehet suhanni. 

Érzem magam is, hogy ez így nagyon nem is mehet tovább. Talán a lelkiismeretem megnyugtatása végett, és hogy azért annyira ne essek ki a kondiból, heti kétszer elmentem spinningelni, sőt, kipróbáltam néhány számomra eddig ismeretlen nyújtó és erőnléti gyakorlatot. (Erről majd lesz még szó egy másik posztban.)

Én is látom, hogy a sötéttől való idegenkedésemmel valamit kezdeni kell. A legegyszerűbb lehetséges megoldás, hogy beletörődöm és megyek. A másik és számomra elfogadhatóbb megoldás, hogy futási szokásaimat betervezem reggelre. Ez így jól is hangzik, de amikor eljön a reggeli ébredés, bizony nehezen veszem magam rá a futásra.

A legbiztosabb megoldás, ha valakivel meg is beszélem, hogy fél 7 itt és itt. Erre volt is példa. Csétomival és Csigával beszéltük meg a korai randit nagy-nagy örömünkre. Komolyan mondom, működött a dolog. (Nem mindenkit lehet rávenni a korai indulásra.) Másik alkalommal egy magányos kocogásomat 7 órás kezdésre időzítettem, és ez is működött. Nagyobb erő kellett hozzá, de nagyon elszánt voltam. Szerencsére futócimborával is találkoztam, így bő másfél órát futottunk.

Úgy tűnik, nem annyira drámai a helyzet. A sötét most sem a barátom, és a korai kelés sem. Ez a november most így sikerült, decemberben pedig kezdődnek a reggeli futások. Olykor beírom ide is, hátha valakinek kedve támad csatlakozni. Együtt talán könnyebb lesz.

Rátok hogyan hat a sötét és a hűvös? (Bár egészen mostanáig a hőmérsékletre nem igen lehetett panaszunk!)

66 komment

Címkék: tél reggel kellemes sötét

Télen futni MENŐ

2010.11.22. 13:19 angelday

Egy remek futóprogramra invitálunk mindenkit, mégpedig most szombaton, 27-én a Népligetben egy össznépi futásra. (Futóklub + Nikerunning.hu + Futóblog + MASZ)

A Margitszigeti Futóklub a megszokott időbeosztásban téli álomra szenderül, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lennének események télen sem! Az első mindjárt ez a most szombati futás a Népligetben, amit további szombati események követnek. Persze Futóblog raprezent mindegyiken, ezen mi is ott leszünk.

MC DAM

Tervezett program: a szombati esemény egy 1,5 klikkes Mikulásfutással kezdődik, utána szaloncukor evés, aztán jön egy Futóklub futás (a megszokott, futóedzőkkel, közösségileg, for fun). E mellett párhuzamosan a MASZ "Mezei OB" bajnoksága is elkezdődik (ezt lehet nézni, vagy Futóklubozni, mindenki eldöntheti), majd délután, ha még bírjátok, akkor a MASZ szervez amatőrök számára 6 klikkes női és 9 klikkes férfi versenyszámot is, amin lehet indulni, időre, stopperral.

— tehát a MASZ Mezei OB-je is itt kerül megrendezésre, viszont mi rekreációs céllal fogunk Futóklub futni mellette, délután pedig lesz lehetőség amatőr kategóriában is futni, ha nem érthető, a kommentekben elmagyarázom kézzel-lábbal, körzővel-szögmérővel

Áttekintő információk

Találka: A Nike Cipőteszt busz mellett, a Fradi pálya felőli oldalon
Gyülekező: 2010. november 27-én szombat délelőtt 10:00-kor
Program és nevezés: 10:30-tól közös, egy kör hosszú "Mikulásfutás". Erre a futásra nincs pénzdíjas nevezés, helyette a szervezők egy már megunt könyvet vagy plüssállatkát kérnek az indulóktól, amiket a MASZ atlétái karitatív céllal rászorulóknak ajándékoznak. (Gyk, aki ezen indulna, hozzon valamit magával otthonról!)
Térkép:

Ami még lesz: morzsa parti (ha jól tudom), cipőteszt (természetesen), Futóklub kártyákat át lehet venni, illetve beszélgetni, a megismert futóedzőkkel. Most érdemes eljönni azoknak is, akik kezdő tanácsokat, tippeket, ötleteket szeretnének profiktól kérdezni (ez rendszeresen visszatérő téma, hogy hol-hogyan-mit).

Részvételi szándékotokat adott esetben itt jelezzétek a hozzászólások közt, illetve csatlakozzatok Facebookon ennél az eseménynél!

58 komment

Címkék: hétvége programajánló népliget futóklub

Regeneráció

2010.11.19. 09:04 szasza75

Pár évvel ezelőtt Rómában futottam le a maratoni távot. A "futás" kifejezés azért túlás, mert bizony igen keményen gyalogoltam a 35 és 40 km közötti részeken.

Ezt a versenyt minden évben március elején rendezik meg, így egy komolyabb téli kihagyás, betegség és (akkor még én is azt hittem), mínuszban nem futás, megalapozottá tette a nagy maratoni sétámat. Ez is volt a legrosszabb maratoni időm, 4 órán kívüli lett.

Nem a verseny közbeni érzések az egészben a legdurvább, hanem ami a verseny után levő órákban következett. Hidegrázással kezdődött, aztán lassan szépen beállt a lábam is. Járni alig tudtam, igen robotszerűen mozogtam. 8 órával a verseny után vártuk a barátaimmal a reptéri becsekkolásra és próbából megmértük a pulzusunkat klasszikus módszerrel. Ujj az nyaki ütőérre, 10 másodpercig az óra nézése, közben pedig számoljuk az ütéseket. Álló helyzetben a 120-as percenkénti pulzus szám igen megdöbbentett, soknak találtam. Ott a helyszínen meg is fogadtam, hogy többet felkészületlenül nem indulok el hosszabb versenyen.

Lassan 3 hete a Piros 85-n vettem részt. 10 óra folyamatos mozgás, a legváltozatosabb terepeken. Eléggé leharcolja a szervezetet. Este legfekvés előtt gondoltam megmérem a pulzusomat, hogyan nyugodott meg a szervezetem. Az öv szándékosan rajtam maradt pár órát éjszakára, kíváncsi voltam, mit mutatnak a számok alvás közben.

Remekül látszik, hogy folyamatosan dolgozta fel a napközben felhalmozott sokkot. A kisebb kiugrások vélhetően az alvási poziciónak voltak köszönhetők.

Néhány nappal megnéztem, hogy milyen az alvási pulzusom, ha mindenféle megrázkódtatás nélkül alszom úgy, ahogy az emberek többsége. Íme a grafikon:

Talán mégsem volt annyira nyugodt az éjszaka. Egy alkalommal a jelet is elvesztette az órám, ami az ágy melletti kis asztalon volt. Jól látható ettől függetlenül, hogy az alvási pulzusom a forgolódásokat leszámítva 46-48 körül mozog, míg a verseny után ilyen alacsony értéket el sem értem.

Talán emiatt alszunk nehezebben a versenyek után? Valaki mérte már meg éjjel a pulzusát?

63 komment

Címkék: alvás futás regeneráció pulzusmérés

Novemberi futás a hideg északon

2010.11.17. 14:04 angelday

Rögtön átfogalmaznék: a hideg észak legdélebbi részén, Malmöben. Családi viszonylatban a múlt hetet ott töltöttem. Az idő egyáltalán nem olyan arrafelé, mint itt Budapesten (Magyarországon), elég szeles, esős, borult és 16:15-kor sötétedik. Megmondom őszintén, hogy semmi kedvem nem volt elindulni a sötétben és a szélben, de arra gondoltam, hogy ha akkor nem indulok nekik, akkor soha. Mint a legutóbbi "Vastanya" kiránduláson, most is édesapámmal indultunk, ugyanis a teljes család kinn volt Malmöben.

A futást a hotelből indítottuk, ami kivételesen a város közepén a Gustav Adolfs Torg-on (ejtsd: torj - tér) helyezkedett el. Innen átmentünk a szomszédos parkba (enyhült szerencsére a szél), onnan pedig nyílegyenesen ki a tengerpartra a kutyasétáltatók közé, onnan tovább a Turning Torso irányába a tengerparton, azt megkerülve pedig vissza.

Előző nap, amikor a várost néztük meg, megcsináltuk ugyanezt a túrát gyalog is, akkor egy egész napos távolságnak tűnt, most viszont a 6 km-t mintegy 45 perc alatt tettük meg. Szinte belegondolni is félelmetes, hogy egy idegen országban esőben, szélben, sötétben 45 percig bolyongtunk az utcákon még akkor is ha futva.

(A jobb oldali képen engem lehet látni kapucnis felsőben a Turning Torso mellett for the realz.)

Én egyébként éreztem bujkálni magamban egy készülő influenzát, gondoltam, hogy megindulok ennek ellenére, mert Winklair már korábban megmondta, hogy e miatt ugyan nem érdemes várakozni, "legalább hamarabb kiderül, mi van a borítékban". Nekem sajnos nem jött most be jól, mert másnapra kis hőemelkedésem lett. Abban nem vagyok egészen biztos, hogy ez a futás okozta, mert olvastam valahol, hogy pusztán attól, hogy kimegyünk a hidegbe, nem fogunk megfázni.

Ettől függetlenül nem lettem igazán lázas, biztos köszönhető ez annak is, hogy megettem egy kib nagyon erős fokhagymát felszeletelve. Csípett, mint az állat.

Téli szezon lévén (bár itthon nagyon klassz meleg az idő) megkérdem, hogy influenza-kezelésre kinél mi a best practice?

Végül a térkép rekonstrukció:

22 komment

Címkék: svédország malmö hideg sötét szél turning torso

Eljutottam Ernőhöz

2010.11.15. 09:29 Winkler Róbert

Ernő a fogorvosom. Utoljára másfél éve voltam nála, de akkor sem jutottam be, mert elhúzódott az előző fúrás, és már nem értem volna oda a következő nem is tudom, hová, ahová oda kellett érnem. Aztán sokáig teljesen esélytelen volt az egész, de most bepótoltam. Tehát elmentem Ernőhöz, aki annak idején azzal lopta be magát a szívembe, hogy az érzéstelenítő injekció helyét előtte elérzéstelenítette eperízű zselével.

Örömmel üdvözölt, mondta, hogy sokszor lát a tévéreklámokban, ami neki igen megnyugtató dolog, hiszen a fogorvos számára nincs jobb, mint a jómódú pacientúra. Aztán megmutattam neki a rádiótávirányítású driftautót, ami véletlen nálam volt, majd a fogaimat is megnézte. Nekem jó, neki rossz hír, hogy csak egyetlen jelképes kis luk keletkezett a legutóbbi randink óta, amit majd jövő héte betöm, most melegítsünk inkább egy kis fogkőleszedéssel. Remek.

Ernőnél fontos, hogy mindig van valami érdekfeszítő témája. Most is meglepett: elkezdett futni. A kezdőlökésre nem emlékszem, alighanem elnyomta az ultrahangos vibrátor vinnyogása, de a lényeg, hogy 6-7 kilométereket nyom hetente háromszor-négyszer. Az tökéletes, helyeseltem kásásan, a számból lógó nyálszívó szörcsögésének aláfestésével. Van pulzusmérője és töltött le edzéstervet is. Hirály! - lelkesedtem én. Az edzésterv egy félmaraton lefutására megy ki, amit jövőre tervez. A futást önmagában unja, de így, hogy meghatározott pulzusértékeket kell hozni, egész jól leköti. Plusz még a fekvőtámaszra is rákapott, napi 120-at nyom.

Ááá-at! - helyeseltem. Sokaknak fogalmuk nincs, milyen szépen tónusba hozzák az embert az ilyen egyszerű dolgok. Aztán kivettem a nyálszívót, öblítettem, és azt ajánlottam, felejtse el a félmaratont, vagy legalábbis tolja el egy évvel, mert az ízületek majd meghálálják a későbbiekben azt a plusz egy szezonnyi erősödési lehetőséget. Ernő most 48, 50 évesen pont jó lesz a kerek évforduló egy maratonhoz. Ajánlottam továbbá neki farkasordító hideg esetére a lépcsőházi alapozó edzéseket, meg a rénzuzmós fogkrémet a döbbenetes fehérítő hatás miatt. Jövő hétre megkérdez néhány kollégát, hallottak-e róla.

De az azért jó, ha valaki így váratlanul rákap a sportra. Én a rossz társaságra gyanakszom.

61 komment

Címkék: itthon élménybeszámoló fogorvos amatőrök

Egy elveszett tehetség

2010.11.14. 07:49 angelday

Fantasztikus blogposztra bukkantam a saját múltamból. 2007. április 14-én futottam szigetkört és nem is rossz idővel, egészen pontosan 28 perccel (!) fejeztem be. Ezt írom róla:

28 perc 34 másodperc volt a szintidőm, ami tudom, hogy nem túl jó, de ahhoz képest, hogy egy hete kb. 27 perc után feladni kényszerültem a távot: nem is rossz.

Mindez még a Futóblog ősindulása előttire datálódik, sőt, szerintem abban az időben még Winklair sem futott. Ebből következik, hogy én már akkor futónak számítottam. Egy dolgot nem értek még: hogyan lehet az, hogy három év alatt oda "fejlődtem", hogy elértem egy ennél rosszabb időt és mégis büszke vagyok?

A francba. :-)

48 komment

Címkék: küzdelem kitartás amatőrök ki a hülye