Ultramarathon Man

2014.08.08. 10:03 SeSam

Csodálatosan tudatlan tudok lenni, ami a futás nagy vagy híres neveit illeti. Dean Karnazesről (Wikipedia) is ebben a The North Face szponzorálta spotban láttam először:

A videóban is említik a könyvét, aminek a teljes címe Ultramatahon Man: Confessions of an All-Night Runner. A tartalom meglehetősen hű a címhez: néhány emlékezetesebb nagy esemény leírásán kívül olyanokról nyilatkozik Karnazes, hogy mik járnak a fejében a futások alkalmával, miért fut, és hogyan lett belőle ultrafutó. Egy ponton említi is, hogy a könyv nagy része hosszú éjszakai futások alkalmával született, miközben egy diktafonba mondta bele a szöveget.

Deanből nem véletlenül lett az, aki. Már egészen fiatalon rákapott a mozgásra, a saját szórakoztatására egyre hosszabb távokat kezdett el futni. A könyv első részében a középiskolás éveket írja le, ahol az egész további életfilozófiáját meghatározó edzőkkel találkozott egészen addig, amíg egy pályaedzővel összekülönbözve 15 évre fel nem hagyott teljesen a futással.

Szóval ott ült egy kocsmában az életéről elmélkedve, amikor megszállta valami, és lefekvés helyett elindult futni. Abba sem hagyta egész éjszaka. A felesége szedte össze 30 mérfölddel arrébb. Innentől a nagyobb eseményeken át követhetjük a sorsát, részletesen beszámol az első Western States 100-as teljesítéséről, hogyan dőlt ki a hírhedt Badwater Ultramaratonon első alkalommal, vagy amikor pár másik futóval az az eszement ötletük támadt, hogy futnak egy maratont, aminek a célja a Déli-sarkon van.

A Western States alatti az egyik kedvenc anekdotám a könyvből, amikor a végkimerülés határán egy frissítőpontnál egy indiánnak mondja, hogy egy ideje az egész teste merő fájdalomból áll. Az indián az égre nézve így felel: "Ez nem csoda. A fájdalom a test módszere, hogy megszabaduljon a gyengeségtől." Azt hiszem, ez még hosszabb futások alkalmával eszembe fog jutni.

Kicsit utánaolvasva úgy jött le, hogy Dean ellentmondásos alakja a sportnak. Sokan vádolják, hogy legalább akkora marketinges, mint futó, hiszen sok más ultrás van, aki hozzá hasonló teljesítményekre képes, mégsem örvendenek messze ekkora ismertségnek. Ebben a könyvében sem lehet nagyon más futókról hallani, csak a saját élményeiről. Ennek ellenére tudom ajánlani, lehet benne ismerős érzéseket találni, inspirációt meríteni belőle, és jól szórakozni a sztorikon. Magyar kiadásról viszont sajnos nem tudok.

A könyv során sokféle választ ad az elején elhangzó kérdésre, hogy miért csinálja ezt az egészet. Talán ez az, amelyik a legjobban tetszett:

"A futás arra tanított, hogy egy szenvedély űzése fontosabb, mint maga a szenvedély. Merülj el valamiben amilyen mélyen csak lehet, és teljes szíveddel – fejlődj folyamatosan, és soha ne add fel – ez a beteljesülés, ez a siker."

8 komment

Címkék: motiváció ultra Dean Karnazes

Idén is lesz futás a reptéri kifutópályán, szeptember elején érkezik a RUNWAY RUN!

2014.08.05. 11:45 angelday

Az egyik legexkluzívabb futóeseményre hívunk most benneteket, ugyanis szeptember 6-án, egy hónap múlva a budapesti Liszt Ferenc repülőtér kifutópályáján futhattok a Nike+ Run Club jóvoltából.

200 szerencsés futó pörgetheti fel a turbo-prop hajtóműveit szeptemberben. Hogy kik lesznek ezek, nem sorsoláson, hanem teljesítmény alapján derülnek ki a következő 3 hét során. Nagyon egyszerű a jelentkezés, csak egy Nike+ felhasználó kell hozzá, utána a hivatalos versenyoldalon lehet jelentkezni:

http://go.nike.com/runway_run

Az oldal alján levő "Reserve a spot" gombot kell megnyomni, néhány személyes adatot kitölteni (PÓLÓMÉRET!!) és onnantól a futott km-eket automatikusan hozzászámolja ehhez a kihíváshoz is.

A táv 2x6 km, amit párban kell teljesíteni. A jelentkezéskor a fenti űrlapon meg kell adni annak a nevét is, akivel szeretnétek párban futni. Ha a párotok nem jut be, de ti bejuttok a 200-ba, akkor a Nike fog párt választani nektek, amiben benne van a potenciális barát/barátnő/Katy Perry ismerkedés lehetősége is. Én is jelentkeztem, Markocsán Sándort jelöltem meg futópartneremnek, aki már másodszor mondott nemet megkeresésemre.

Néhány képet megosztunk a tavalyi eseményről is, katt ide.

Hölgyek, urak, a startpisztoly eldördült, indul a km verseny! :)

3 komment

Címkék: ajánló nevezés Liszt Ferenc reptér Runway Run

Budapest Terep Kupa

2014.08.04. 09:25 SeSam

A bécsi maratonom után nem igazán tűztem ki új célt magamnak. Élveztem, hogy nincs edzésterv, és újra akkor futok, amikor kedvem tartja. Utána jött a meglepetésszerű Ultrabalaton csapatban, amivel együtt járt, hogy a Nike+ Running alkalmazásban hirtelen egy csomó olyan barátom lett, akik rengeteget futnak. Júniusban életemben először 300 kilométert gyűjtöttem egy hónapon belül, és még ezzel is csak a harmadik helyen álltam az összesítéskor. Nálam működik ez a fajta motiváció, ha látom, hogy mások is kint vannak, és csinálják. Ezzel párhuzamosan elkezdtem gondolkodni a hogyan továbbról.

Már nem is tudom, hogyan találtam rá a Budapest Terep Kupára, de megtetszett. Idén már nem terveztem, hogy javítok a maratoni időmön, viszont kíváncsi voltam, milyen lehet, amikor ugyanezt a távot közel másfél kilométer szintkülönbséggel együtt kell megtenni. (Elméláztam azért az ultra távon is, ha már ott volt, de a kis lépésekben haladás mellett döntöttem inkább.)

Virág munkatársam is eljött minimaratonozni (8k), az UB csapatból pedig Zsolt szintén a 44,3 kilométert futotta velem. (A kiírásban ennyi volt, a részletezőben meg 41,3.) Még emlékeztem, milyen kellemetlenül érintett a frissítés hiánya, amikor először mentem terepen rendezett eseményre tavaly év végén, úgyhogy kölcsönkértem egy 2l kapacitású víztartállyal ellátott futós hátizsákot a versenyre. A felkészülés nagyjából ennyi volt, meg az, hogy a maratoni edzéstervem óta rendszeresen igyekeztem beilleszteni a napi futásokba a Gellért-hegyet. Az meg sem fordult a fejemben, hogy ne tudnám végigcsinálni, főleg, hogy a 7 órás szintidő nagyon soknak tűnt.

Az elején Zsolttal együtt futottunk nagyjából 6 perces átlagkilométerekkel. Nagyon durva emelkedők nem voltak, de nem is volt vízszintes az út soha, lankásan tartott fel-le. Mivel még életemben nem jártam errefelé, legtöbbször fogalmam nem volt róla, hol vagyok. A viccesebb rész onnantól kezdődött, amikor bementünk az erdőbe, és a hegy oldalában kerültünk egy pont egy futó széles ösvényen. Nagyon észnél kellett lenni, mert már maga az út is lejtett kicsit, időnként meg kidőlt fák képeztek akadályt. (Szenvedtem a hátizsákkal, mert nem akaródzott belőle folyni a víz; valószínűleg nem nyomtam ki belőle eléggé a levegőt. Először a szívócsövet is rosszul helyeztem el, csak jobboldalt lógott ki, de hamar rájöttem, hogy így nem tudom a számba venni úgy, hogy ne törjön meg. Kijjebb kellett húzni, és mindkét pántba befogva U alakot képezni belőle. Ezek biztosan triviális dolgok, de honnan kellett volna tudnom ugye. Azt is Zsolt mutatta meg, hogy a hátizsák felső csatja egyben síp is. Az ember mindig tanul valamit. Az is nagyon király egy ilyen hámban amúgy, hogy van hely a telefonnak, pénznek, kulcsnak, nem kellett a karpántot sem használnom.)

A zsíros-hegyi ellenőrzőpont előtt már fickósabb emelkedők jöttek, itt le is maradtam Zsolttól, aki jobban bírta a felfelé kaptatást. Én hamar inkább lendületes sétára váltottam. Az ellenőrző pont kiválóan fel volt szerelve, pótoltam is a jórészt kimaradt reggelit vajas kenyérrel és paradicsommal. Szenvedtem kicsit a víztartállyal is, de csak marginális javulást tudtam előidézni. Inkább kértem egy egész üveg izót. Remélem nem tartottak nagyon bunkónak, hiszen nem kezdtem el magyarázni, hogy a magammal hozott vízhez nem annyira férek hozzá. Viszont ahogy megálltam, leállt az időmérésem is sajnos, mert bekapcsolva felejtettem az auto-pause funkciót a Nike+ appban. A kikapcsolására már nem vesztegettem időt, úgy voltam vele, úgyis lesz majd hivatalos mérés.

Ahhoz képest, hogy pont azt akartam a hátizsákkal elkerülni, hogy a kezemben egy kulaccsal fussak, nem nagyon zavart. Nagykovácsiban az aszfalton ment az útvonal egy darabig, itt kifejezetten gyorsnak is éreztem magam. Előttem-utánam nem nagyon volt senki, saját kényelmes tempóban mentem, el-elkalandoztak a gondolataim a világ dolgairól... Aztán feltűnt, hogy két futó oldalról csatlakozott be arra az ösvényre, amin én futottam. Igyekeztem utolérni őket, és kiderült, hogy rossz irányt választottak. Ahogy együtt mentünk, konstatálnunk kellett, hogy megszűntek a piros jelzések, tehát valahol közösen tértünk le a kijelölt útvonalról. Mázlink volt, mert kölrülbelül fél kilométer elteltével ismét ráleltünk egy szalagra meg a turistajelzésre. Amikor újabb fél kilométer utén beértünk pár másik futót, kiderült, pont a kikerült szakaszon volt egy dugókás ember is. Némi szentségelés után én úgy döntöttem, visszafordulok, és elmegyek a ponthoz, a többiek meg futottak tovább. Az első ilyen versenyemen akartam hivatalos időt, ha törik, ha szakad.

Persze nagyon rossz volt visszafelé futni, és azt számolni, mennyit ad majd ez hozzá az össztávhoz. Nagyjából egy kilométert kellett megtennem, mire megláttam az ellenőrzőpontot. Öröm az ürömben, hogy frissítés is volt, nem csak dugóka, úgyhogy a frusztrációmat cukorba fojtottam és benyomtam egy csomó kólát. Sőt, az időközben kiürült izós palackomba is kaptam utánpótlást. Megbeszéltük, hogy nagyon kevés versenyző haladt át itt, láthatóan mások sem találták meg az ide vezető ösvényt. Szalag mindenesetre tényleg nem jelezte, kihelyezve pedig volt, úgyhogy csak arra lehetett gondolni, valaki jó ötletnek tartotta elvinni...

Nem sokkal később találkoztam egy sráccal egy padon a gyerekével, aki nagyon lelkesen hajrázott, még tapsolt is. Ekkor jöttem rá, mennyire király is, amikor városban van az esemény és rengeteg a szurkoló. Az erdőben főleg csak túrázókkal lehetett találkozni, akik viszont rendszeresen köszöntek, ritkábban szurkoltak. Itt volt a harmadik ellenőrzőpont is, amit szerintem könnyű volt megtalálni, mert előtte egy srác fotózott és mondta is az utat. Később hallottam viszont többektől, hogy kihagyták ezt is, gondolom mert itt egy csücsök volt az útvonalban, és ha valaki csak a jelzéseket nézte, egyből elindulhatott a hegyre felfelé. Én azért rászoktam, hogy ne kalandozzak el, hanem figyeljem a turistajelzéseket meg a térképet rendszeresen.

A Nagy-Hárs-hegyre felfelé kifejezetten aljas-meredek út vezetett, fent viszont találtam egy kilátót. (Újszülöttnek, ugye, minden vicc új.) "Legközelebb ki tudja mikor járok erre!" felkiáltással fel is másztam a tetejére fotózni. Annyira úgysem érdekelt, milyen időt megyek.

Az UB-ról még maradt egy zselém, azt megettem. Illetve megálltam még egyszer vizespalackot szerelni, és ezúttal sikerült annyira levegőtleníteni, hogy azt is tudtam használni. Az izós üvegemet még a Szépjuhásznénál kidobtam. Az Árpád-kilátó felé elkezdett csepegni az eső, de nem aggódtam túl a dolgot, hiszen körbe szép kék ég látszott. Itt volt a következő dugóka ellenőrzés. Meg is kérdeztem a posztoló srácot, hogy ugye ő a negyedik, amire kinevetett, és mutatott egy papírt egy csomó névvel, hogy ők mind ellenőrző pontok. Ez kicsit megingatott a hitemben, de arra jutottam, hogy ő tudja rosszul és kész. (Főleg, hogy az előző ponton megnyugtattak, hogy az volt a harmadik.)

Innentől elvileg “csak” a Hármashatár-hegyre kellett felmászni. Na, itt már nem voltam olyan zergeléptű én sem, főleg hogy csúf kavicsos pályán vezetett az út. Már fejben is kezdtem fáradni így az ötödik órában. Ennek ellenére beértem egy srácot, működött az erőltetett menet. Fent a ponton meg ismét nagyon kedvesek voltak, dumáltunk a hátralévő távról, meg hogy milyen jellegű út van még hátra. Itt már dörgött rendesen viszont.

Lefelé lassú voltam, főleg meredeken. Nagyon megindulni nem mertem már ezeken a lejtőkön, úgyhogy be is ért a srác, akit megelőztem felfelé. Kicsit beszélgettünk, közben meg fogyott a táv és leértünk a síkra. Az eső itt ért utol, pár pillanaton belül a csepegésből rendes nyári zápor lett. A telefont a fóliába tett térképbe csavartam, hogy ne ázzon a külső zsebben. Egyenesben megint én voltam a gyorsabb, meg már be is akartam érni, úgyhogy elbúcsúztunk. Ez volt az az egyetlen szakasz, ami ismétlődött az útvonalban, és borzasztó rövidnek tűnt.

Az iskola tornatermébe futottam be, ahol gyorsan kinyomtatták az időeredményt. Nagyon tetszett, hogy nem kellett várni a hivatalos időre. "Akik még az eső előtt beértek ugye" mondta a nő az asztalnál, amit nem igazán értettem, hiszen csöpögött belőlem a víz. "Ez nem izzadtság ám" – mutattam. Átvettem az oklevelet meg a technikai pólót, amit végre csak a befutók kaptak. (Sajnos ez a tény nem látszik magán a pólón, de sebaj.)

A GPS az eltévedéssel együtt 44,7 kilométert mért, és pár perccel 5 óránál több futásidőt. A hivatalos időm ehhez képest 5:28’19” lett a sok álldogálás miatt. Szerintem teljesen jó. Visszanézve ez megintcsak egy nagyon különleges élmény volt, megérte elmenni. Az útvonal változatossága miatt nem tűnt annyira hosszúnak, mint egy városi maraton. Annyira ki sem maxoltam magam, a bécsi futás után sokkal nehezebb volt a mozgás napokig, ezután meg vasárnap már vígan lépcsőztem fel-le. Ami viszont még mindig nincs, az az új cél.

Érdekesség: ez a futás még mindig nem lett volna elég egy Nike automatás GPS órához.

2 komment

Címkék: verseny beszámoló maraton trail terepfutás Budapest terep kupa

Senior OB 5000 méter

2014.08.01. 10:23 angelday

Szuflavéder videójában főszerepben Nedelka Józsi és a Makár Laci:

4 komment

Címkék: videó senior senior OB

Szerdai Nike Futóbuli #18

2014.07.30. 10:37 angelday

Bár elég meleg a hőmérséklet itt Budapesten, mégis kellemes futóidő van, ha társaságban szervezetten szeretnél este futni egyet, gyere ki a Margitszigetre 6 órára.

Az idei lesz a tizennyolcadik futószerda, és két hosszútávfutó, Erdélyi Zsófi és Józsa Gábor lesznek a meghívott vendégek. A közös bemelegítés után egy szigetkör futás, aztán Zsófiék és a Futóklub edzőinek segítségével több csoportban speciális futógyakorlatokat elvégzésére is lesz lehetőség, így mindenki az edzettségi szintjének megfelelően választhat csoportot.

Akik még nem állnak készen egy teljes szigetkör teljesítésére, ők külön edzésprogramot kapnak, tehát akkor is érdemes lemenni, ha még nem tudtok egyben 5 km-t futni! A szerdán ott lesz még Pulay Szilvi is, aki megpörgeti, megizzasztja a csapatot.

A programot szerintem már mindenki kívülről fújja, de azért írjuk is:

Regisztráció: 18.00 – 18:30
Közös bemelegítés: 18:30 – 18:40
Futás, edzés: 18:40-től

Ha még most az irodában vagytok és visszaigazolnátok, hogy jöttök, ide kattintsatok: http://go.nike.com/szerdai_futobuli_18

Szólj hozzá!

Címkék: szerda futóbklub Nike Futóbuli

Senior OB 1500 méter, a fő versenyszám

2014.07.28. 15:50 Szuflavéder

Már adtam róla hírt, hogy a senior OB-n a fő versenyszámom az 1500 méter lesz és futottam egy 1000 méteres felmérőt is, ami 3 perc 7 másodpercre sikerült. Erről itt írtam.

Ami az 1500-as versenyszám felkészülését illeti, az utolsó hét már főleg pihenővel telt. Hétfőn felmentem a hegyre egy könnyű 14 km-re, kedden és csütörtökön csak átmozgattam, és szerdán még futottam a pályán néhány 200 métert, de csak jólesően, inkább csak a mozgásra koncentráltam. Szerdán Feri bácsi meggyúrt és este még lementem a ráckevei gyógyvízbe is egy kis relaxra. Pénteken teljes pihenőt tartottam.

A verseny napján 2 körül érkeztem az Ikarusz pályára. Meleg volt, nagyon meleg. Úgy döntöttem még a felkészülés elején, hogy a résztávos edzéseket a rajt időpontjában csinálom, de nem volt soha nyári hőség, talán párszor volt max. 28 fok. Most 34 fokot mutatott az autó hőmérője. 1500 méteren ez a meleg azért nem annyira gyilkos, mint ötezren, de azért itt is ég a tüdő rendesen.

A szokásos bemelegítés után nagyon jól éreztem magam, teljesen leizzadva és jól bemelegedve álltam a rajtvonalhoz.

A rajt után tapadtam a nagyokra. Gajdos Tominak is és egy másik srácnak is 5 percen belüli terve volt, de valahogy mind óvatosabban kezdtek. Szépen vitt a lábam és alig vártam, hogy meghalljam az első kör idejét: 80 mp. 76-ot vártam, de így is erősnek éreztem. 2:40 lett a 800 méter és ezután le is szakadtam Tomiról, aki egyébként az 55 feletti korosztályban végzett az élen.

Nem ment sajnos, hiányzott az erő, szar voltam. Rosszul sikerült a formaidőzítés, 5:02:55-öt mentem (teljes eredménylista PDF itt). Picit vagyok csak csalódott, mivel tudom, hogy sokkal több lett volna még bennem. Ezután már nem indultam el az ötezres távon, ott csak videóztam. (Erről nemsokára lesz videós anyagunk is.)

Nem ez volt szerintem az utolsó kiruccanásom a középtávon, élveztem, és jövőre 4:30-as 1500-öt fogok futni. Köszönöm mindenkinek az energiákat, jól estek a támogató online bátorítások. Köszönöm a fotókat Pásztor Attilának.

6 komment

Címkék: senior ob 1500

Ultra-triatlon

2014.07.26. 16:48 angelday

Július elején volt szó Béres Attila dupla ironmanjéről.

Én annak idején már az ironmantől, mint triatlon versenytől, teljesen elborzadtam, hogyan lehet az ugyanis, hogy valaki 3,86 km úszás, 180 km kerékpározás után még képes futni 42,2 km-t időre?

És akkor jönnek a dupla ironman versenyek. De van-e tripla ironman? Vagy négyszeres?

Persze, hogy van, minden van. Ezeket egységesen ultra-triatlonoknak hívják és a Wikipedia szerint létezik, egyszeres, kétszeres, háromszoros, négyszeres, ötszörös, sőt, TÍZSZERES ultra triatlon versenyek is, de hogy még ezt is fokozzuk, létezik dupla, sőt, tripla tízszeres triatlon is.

A tripla tízszeres triatlonon 114 km-t kell úszni, 5400 km-t kerékpározni és 1260 km-t futni.

Egyetlen eredmény: a dupla tízszeresen (double deca triathlon) egy bizonyos Vidmantas Urbonas úr állította be a világcsúcsot 1998-ban 437 óra 21 perc 40 másodperccel. Ezt már nem egy nap csinálta meg (nyilván), hanem ilyenkor napi szakaszok vannak. Egy 10 napos triatlon verseny esetén például általában naponta egy ironmant kell lenyomni a résztvevőknek (máshol naponta kettőt – lehet igyekezni a szintidővel).

Az ultra triatlonok hivatalos sportszervezete az IUTA (International Ultra Triathlon Association). Érdemes megnézni például a világranglistát, a férfiaknál a második és harmadik helyezett is magyar – Szőnyi Ferenc és Rokob József.

Nem tudom, létezik-e ennél hosszabb verseny, de ha igen, akkor arról már nem akarok tudni, mert így is szétrepedt az agyam. Este el fogok menni és futok 6 km-t. Röhej! :)

update: 7,6 km lett!

4 komment

Címkék: triatlon ultra IUTA

NikeFuel automata

2014.07.23. 11:18 SeSam

Ugye mindenkinek megvan a Nike mozgásforma-egységesítő mértékegysége, a NikeFuel? Egy körbe zárt plusz a jele az alkalmazásokban, például a Nike+ Running appban, és nagyjából arra találták ki, hogy össze lehessen hasonlítani a különféle edzéseket. A TechCrunchon olvastam, hogy New Yorkban ennél tovább mentek.

Kikerült egy titkos helyre egy automata, ami nem pénzzel, hanem a fenti NikeFuellel működik. 500-1000 körüli "árban" apróbb felszereléseket, zoknit, pólót, sapkát lehet kapni. Kommentek alapján a legértékesebb cucc, a SportWatch, 12000-be kerül. Összehasonlításképp a Gellért-hegyet is magába foglaló félmaratonom a hétvégén 5460 NikeFuel volt.

Két szabály van még a gépnél: csak az aznapi üzemanyag érvényes, tehát a SportWatchért igen sokat kell futni, és minden nap áthelyezik máshová, így a megkeresése is a kaland része. Hát mennyire állat lenne ez Budapesten!? Poénból fel lehetne rakni a Normafához, vagy be a nyolcba, a Kálvária térre.

6 komment

Címkék: kihívás Nike NikeFuel

Piros 7,5 Chiantiban

2014.07.21. 08:10 bitliszbá

Olaszországban nyaraltunk a családdal. Nem tengerparti napozós, hanem városnézős, fagyizós nyaralás volt. A Chianti-vidék szívében, egy hegytetőn lévő, 1200-ban alapított kis falucskában laktunk, és innen csillagtúráztunk.

A negyedik napon nem bírtam tovább futás nélkül, elindultam befelé az erdő közepébe. Meglepetésemre a kinézett ösvényen az ismerős “piros sáv” jelzést láttam, ami egy rövid túraútvonalat jelölt változatos tereppel, 7,5 kilométeren 540m szintemelkedéssel.

Erdei és murvás út, sziklás sík és apróköves lejtők váltogatták egymást. Sűrű erdő, fakitermelő traktorossal, ciprusokkal szegélyezett ösvény, olajfaliget lovastúrázókkal, páfrányokkal szegélyezett utacska, szóval igazán jó kis köröcske volt. Meg is ismételtem másnap, csak kicsit bővítettem rajta. Élveztem az erdő másféle illatát, az ismeretlen növények leveleit, a madarak otthonitól különböző összhangzatát. Szóval a sok kulturális élmény mellett gyűjtöttem egy kis futós élményt is.

13 komment

Címkék: videó nyaralás Chianti

Hazavihető ötlet: promó és futás

2014.07.20. 10:36 angelday

A neten botlottam bele ebbe az ötletbe, teljesen egyszerű, kézenfekvő. Egy már meglévő, futóplatformot (ott éppen a Stravát) használnak arra, hogy az ottani futott kilométerek alapján mindenféle okosságokat adjanak az embernek. Ezt itt a Tracksmith csinálja, még nem derült ki pontosan, hogy mi lesz ez az egész, mindenesetre a lényeg már látszik: fuss és vidd haza a cuccot.

Itt ők azt mondják, hogy az első 25 mérföld után, ha tőlük rendelünk valamit, ingyen szállítják ki. 50 mérföld után kapunk 15 dollár kedvezményt a rendelésünkből. 100 mérföldnél hátizsákot, 200-nál pólót adnak. Úgy látom, hogy a Strava API-ja bármilyen fejlesztő számára elérhető, így viszonylag egyszerűen lehet rá fejleszteni hasonló dolgokat.

Nem is tudom, már melyik országban volt egy olyan hasonló promóció, ahol az ottani ELMÜ rezsicsekket lehetett "letekerni" edzőteremben.

frissítés 2014.07.25.: időközben elindult a Tracksmith boltja, nagyon jó stílusú ruhákat árulnak.

1 komment

Címkék: promóció API Strava tracksmith