350 millióért építenék újra a margitszigeti futókört

2013.12.08. 09:44 angelday

Szerdán szavazhatnak a margitszigeti futókör rekonstrukciójáról. Az Index cikkéből kiderülnek a részletek is:

A mostani futópálya elbontása után egy új, minimum 1,25 méter, de helyenként kerülősávokkal 1,80 méter széles futópályát építenének ki EPDM műanyag borítással, vízáteresztő alappal. A teljes rekonstrukció 350 millió forintba kerülne.

A javaslat alapján:

• a fokozott biztonságért kiépítenének a pálya teljes hosszában egy kamerarendszert
• ajánlottnak tartanák, hogy a futókört használók eredménymérését pedig átfogó informatikai rendszer szolgálja (futóidők mérése, résztávok sebességmérése, időkijelzők, távjelzők)
• lehetőség szerint a Margit híd alatti ág mellett kültéri erősítő pontot állítanának fel felülőkkel, húzódzkodókkal, nyújtókkal
• felújítják a futók által használt meglévő öltöző- és illemhelyeket is

Ha megszavazzák, akkor is csak 2014 áprilisában kezdődne a munka (futás szempontjából pont a legrosszabbkor), aminek három hónap a várható kivitelezési ideje.

17 komment

Címkék: közérdekű rekonstrukció futópálya Margit-sziget

Laza 100-as a Margit-szigeten: Spártai Százas

2013.12.07. 20:43 Szuflavéder

Aki nem ismerné:

Ez egy egyszerű 100 km-es futóesemény. Vagy, ha kevesebb megy, akkor annyi.

Teljesen önellátó, önszerveződő, becsületbeli dolog. Azaz nincsenek pályabírók, körszámlálók, frissítők. Mindenki abból gazdálkodik, amit hoz (vagy amit esetleg kap): erő, étel, ital stb. Dec. 1-i frissítés: lesznek körszámlálók! És az is alakul, hogy talán frissítők is lesznek. És nem csak a Dunáról fújó szél...

A cél: 100 km lefutása a Spartathlon nevezési követelménynek megfelelően 10 óra 30 percen belül. Ez amolyan "egy az utolsók között" lehetőség is a beugrókövetelmény teljesítéséhez a következő évi Spartathlonhoz azoknak, akik végigfutják a 19 kört.

Ma került megrendezésre Ispánki Zoltán szervezésében. Egyik kedvenc ultrafutónőm Máténé Varju Edit 10:18-at futott. (Tavaly UB egyéni második hely 25:10 alatt.) A célba érkezést követően üzent nekem Facebookon, hogy holnap 28 km-t megy a Velencei tó körül. :) A zord szeles időjárás ellenére is végig jól érezte magát.

Edittel próbálok összehozni egy nagyobb anyagot is itt a Futóblogon, legyen ez a bevezető hozzá.

10 komment

Címkék: Margitsziget Spártai Százas Varju Edit

Még mindig nem késő elindulni!

2013.12.06. 19:45 angelday

Az évi rendes (haha) mikulás futóbuli Markocsán Sanyi és Szász Gabi szervezésében 15, azaz egy-öt perc múlva kezdődik Budapesten a Szilvakék Paradicsomban. (Ez az ismert és megszokott hely, van jelszó is, lásd az előző linken levő infót Facebookon.) Még pont van idő azok számára, akik ebben a Szent Pillanatban olvassák ezt a posztot, hogy felüljenek a 4/6-os villamosra és leszálljanak a Margit-híd pesti hídfőjénél. Nyilván 03:00-ig fog tartani a daj-daj Mr. RUN-totta főszereplésével:

Gyertek, még nem késő elindulni!

Szólj hozzá!

Címkék: meghívó 2013 Futóbuli RUNtotta

Nyúlcipőbolt Budai Trail – három első találkozás

2013.12.06. 12:58 Szuflavéder

December első napján, vasárnap rendezték Csanyáék ezt a versenyt. Két távra lehetett nevezni: 17,3 és 26,7 km-re. A múlt héten a Naszály Trail már lestrapált rendesen, ráadásul az egész hetet végig futottam, így rápihenés nélkül álltam rajthoz a rövidebb távon.

Pár héttel a verseny előtt Csanyával és Csóka Bálinttal már lefutottuk a rövidebb pályát, így tehát tudtam, hogy végig futható és nem lesz benne hegymászás. 10 órakor rajtoltak el a hosszabb távon indulók. A rajt előtt néhány perccel a képen látható DK már gőzerővel melózott a következő futóblogos poszton. :)

A képre kattintva megnézhetitek a többi képet is, amit csináltam a versenyen!

Fél órával a hosszútávosok után lőttek el bennünket. Az 527 méteres szintemelkedés az első 9 km-en szerintem le is ment, innentől lejtős, enyhén hullámos és sík szakaszok következtek. Szép volt a táj, a Tarrnai pihenő meg egyenesen lenyűgöző.

13 km körül elfutott mellettem egy srác, aki kb. 3:30-as iramban hagyott állva teljes megdöbbenésemre. Vajon mit csinált ez az ember 13 km-ig, hogy ilyen tempót tud diktálni a végére? DK félmaratonját juttatta eszembe, amikor az utolsó ezren közel egy perccel ment gyorsabban, mint a verseny alatti átlagtempója volt.

15,25 km-t mért az órám (másoknak 15,8 km-t), amikor beértem. Megpillantottam a srácot, és oda is léptem hozzá gratulálni. Muszáj volt beszélnem vele: "Baromi nagyot mentél a végén, de honnan jött ekkora erő a végén 13 km után?" A válasza megdöbbentett: "Én igyekeztem így menni végig a 26,7 km-en".

Állam leesett, szám tátva maradt, a családja mögötte mosolyog azon, hogy milyen képet vágok. Igen, ő volt Zabari János: 45 éves és az országunk egyik legnagyobb ultrafutója, az idei Bécs-Budapest győztese, aki ezek szerint szintes terepen is kőkemény. Eddig csak a nevét ismertem, most kezet is rázhattam vele. Ez volt tehát az első találkozás.

A második első találkozásom a verseny előtt Szaszával volt. Kiderült, hogy nem csak remek sportember, de jó kereskedő is. Láttam előzőleg a terepfutó naptárát, amit így ismeretlenül is eladott nekem. Írta, hogy hoz ki belőle a versenyre. Ahogy megérkezett rögtön lecsaptam rá! Kezet ráztunk, átadta és kifizettem. Azóta már a szobám falát díszíti, a Véder maszk mellett kapott helyett:

Minden nap szemelőtt lesz, így remélem egész évben motivált leszek. Itt rendelhető a naptár.

A harmadik első találkozásom Szőke Dórával történt. Miután megérkeztem és kiszálltam a kocsiból, megláttam Hajduska Balázst (profi terepfutó, aki az "L", hosszabb távon második lett). Az ő jobbján érkezett Dóra, akivel a bemelegítés előtt beszéltem pár szót. Idén februárban kezdett futni, és azóta szinte állandó résztvevője a KESZ-nek (Kedd Esti Szesz).

Futott már terepen párszor 10 km felett, de ilyen hosszút és szintes pályán még soha. Nagyon izgult a verseny előtt, és a végén nagyon boldog volt, hogy sikeresen teljesítette a távot. Egyébként rendszeres olvasója a Facebook futóodalainak és természetesen a Futóblognak is! Kezet ráztam vele is és gratuláltam neki.

A verseny színvonalas, jó hangulatú, tökéletesen szervezett volt. Az eredmények listája pedig itt.

Szuflavéder out

10 komment

Címkék: verseny beszámoló találkozás terep Budai Trail

Futók közti köszönés?

2013.12.05. 09:36 angelday

eLzsÉ tegnap éjjel nagyon jól fogalmazta meg a problémát, ezért hozzászólását most teljes terjedelmében kiemelném ide:

A köszönés érdekes dolog, én is mindig morfondírozok rajta.

Amíg a Szigetre jártam, ott eszembe sem jutott köszönni, annyian jöttek szembe, hogy semmi értelmét nem láttam. Az utcán sem köszönök a járókelőknek.

Aztán átszoktam a Népligetbe, ahol sokkal kevesebb a futó, itt tehát köszönök, legalábbis intek a szembe jövőnek, meg akit lehagyok (na, azok miatt nem kell megerőltetnem magam:)

Azt vettem észre párszáz futás után, hogy a nők 95%-a nem köszön. Lehet, hogy egymásnak és jobbképű pasiknak igen, de nekem nem:)
Persze lehet, hogy tartanak tőlem, de azért reálisan nézve nem egy rendszeres futó fogja megtámadni, ha viszont kiépítene egészen laza, akár csak biccentésnyi kapcsolatokat, szerintem nagyobb biztonságban érezhetné magát, hiszen egy csomó "ismerős" lenne párszáz méteres távolságban, még akkor is, ha a Népliget nem egy veszélyes környék.

A pasik viselkedését viszont nem tudom mire vélni.
A törzstagoknak nem derogál odainteni, van egy srác, 20-ban volt a tavalyi SPAR-on, ő tudja venni a fáradságot. Az ős-népligetesek, pl. Róka Laci is értelemszerűen köszön, pedig ő nem is ismer engem, csak én őt:)

Akik ritkán járnak, lesütik a szemüket, vagy néznek mereven maguk elé.

Hozzáteszem, hogy én sem vagyok barátkozós ember, nem igénylem a társaságot, vagy a beszélgetést, de a köszönés az egymást látásból esetleg évek óta ismerő emberek között szerintem alapvető udvariassági követelmény.

Az is érdekes, hogy most, amikor jó az idő, értsd hideg van, a futók legnagyobb része elmarad.
Mire várnak, vajon? Megint a 40 fokra?

Már előre várom a havat, amikor egyedül leszek és annyira szeretek nyújtás közben meginni egy termosz teát:)

52 komment

Címkék: közösség hozzászólás etikett

A harmadik nézőpont

2013.12.02. 21:44 szasza75

DK és Szuflavéder beszámolóját már olvashattátok a Naszály Trail-ről. Ha nem unjátok még a témát, akkor röviden összefoglalom az én verziómat.

Elég zsúfolt napokat élek mostanság, délben már programom volt, így a 25 km-es távra neveztem. A 8 órás rajt pont ideális ehhez. Szűk 45 perc alatt értem ki Budapestről Katalinpusztára. Mivel kicsit elaludtam, így reggel egy benzinkúton ittam egy kávét, illetve ettem egy kis pékárút. 

Az elmúlt hetekben, sajnos nem sokat futottam. Persze kedvem az lenne, de valahogy nem jönnek olyan könnyen össze a dolgok. Gyakorlatilag a nagy őszi terveimet már elengedtem, így saját szórakoztatásomra megyek ki futni – már ha tudok.

Nagyon nem vagyok elkeseredve, valami értelmes cél azért csak akad. Balázs a minap felhívott, hogy csináljunk 11 nap alatt 11 Balboa-kört. Mekkora ötlet! Rögtön benne voltam, végre valami. Az elsőre egyedül mentem (ő elaludt), aztán a másodikra is (akkor is elaludt). Ezen a ponton arra gondoltam, hogy csak engem szívatott meg. :-) A 3. körre már nem mentem el, befulladt a nagy projekt, de arra elég volt, hogy rájöjjek, annyira nem esett nehezemre két egymást követő nap futni.

Visszatérve a Naszályra: remek kis helyszín. A rajt előtt nagyon nem volt időm beszélgetni a haverokkal, mert épphogy csak beestem, de gondoltam majd útközben, kalandozgatok, futogatok a többiekkel, majd csak lesz valahogy. DK előttem volt, az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha végigkísérném. DK nagyon jól bekezdett, úgy harapta az első emelkedő elejét, hogy máris észrevettem egy másik Gergő (Zserzseli) barátomat.

Ő nemrég futott egy brutál félmaratoni PB-t, előtte meg New Yorkban egy 3 óra közeli maratont, és mivel azt ígérte, lazázik, szépen lekövettem. Másképp értelmeztük a laza szót, mert a gépszíj nem laza, őt meg elkapta valami. A Naszály csúcs előtt már egyenesen robbantási kísérlete volt, sőt valami bekattanhatott nála, mert a hegyről úgy szaladt le, mintha kergették volna. Pedig nem tettem.

Kicsit mérges is lettem, hogy szépen átvert, így a frissítőponton utolértem, majd picit elébe kerültem. Gondoltam, most visszaadom az érzést. Tapadt-tapadt, aztán egyre csak lemaradozott. A táv második felében már én is elértem a kényelmi zónám felső határát. Ugyan nem volt hörgés, de azért rendesen facsartam magamból ki az erőt. A mezőnyben való elhelyezkedésemről mit sem tudtam, pár haver biztos előttem volt, de gyakorlatilag csak a magam útját a saját feszített tempómban futottam. Talán még Skulot előztem le a vége felé, aztán a célegyenes, majd az az utáni kanyar, aztán a "dugókás" fogadóbizottság a teraszon. (Megbotlottam a fellépésnél, ívesen repültem, szó szerint beestem a célba, annyira bevertem a térdem, hogy odacsapta az egész délelőttös jó érzésű elégedett futásomat. Pedig a versenyen egyszer sem estem el, nem csúsztam meg, őrület.)

Annyira nem volt könnyű pálya. Futás közben azon gondolkodtam, hogy akik most ismerkednek a terepfutás szépségével, azok megkapják rendesen, úgy az eszenciáját. Ez egy nehéz technikás pálya, kellően sok sárral.

Minden elismerésem annak, aki végigment rajta. A rövidebb, 25 km-es távon végül a 4. lettem 2:36:50 körüli idővel. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, szűk 25 km több, mint 2 és fél óra alatt a táv harmadától erősen futva.

És akinek ez a pofon kevés volt: hamarosan jön a Börzsönyi Vulkán. Kicsit hosszabb, kicsit szintesebb, én már csak a hagyomány miatt is elmegyek.

Bár nem tudom, ebből a nemfutásból mikor kapom meg ezeken a távokon én is az első igazi pofont.

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló trail Naszály

2014-es terepfutónaptár

2013.12.02. 09:27 szasza75

Tavaly decemberben egy barátommal Bigával futás közben találtuk ki, hogy csinálni kellene egy terepfutónaptárt. Akkor a karácsonyi készülődések és egyéb elfoglaltságok miatt csak januárra készült el a képes kalendár. A visszajelzések alapján úgy döntöttünk, idén kissé hamarabb készítjük el a naptárat, ami sikerült is. :-)

A tavalyival ellentétben ez olyan formátumú, hogy tollal ki lehet egészíteni edzésekkel, egyéb fontos bejegyzésekkel. A naptár tartalmazza az összes hazai terepfutóversenyt és jónéhány fontosabb külföldit is.

Persze kérdés, hogy mai digitalizált világunkban van-e értelme ilyesminek. Talán van. Szorosan nem kapcsolódik a témához, de az elmúlt napokban elkattintgattam egy 36 kockás filmet analóg fényképezőgéppel. Furcsa mosoly került az arcomra, amikor a minden exponálás után a gép hátsó felét néztem az LCD-t keresve. Mivel az eredményt csak előhívás után látom, addig is marad az izgalom.

Néha szükség van egy kis fékre. Megvárni, amíg előhívják a filmet, kimenni a hegyre nyugodtan kocogni egyet, időt szakítani a barátainkra, ne csak a beállított profilkép beszélgessen a másikkal. Meg kellene állni egy pár pillanatra a falon függeszkedő naptár előtt, karikázni, tervezni, kipipálni.

A naptárat ezen a címen tudjátok megrendelni. Egy darab ára 2500 forint (és ha úgy kéritek, 500 ft postaköltség).

A naptárban levő képekről nagyobb méretű képeket itt találtok.

3 komment

Címkék: naptár 2014 terepfutás

Naszály Trail – Az idei legkeményebb kalandom

2013.12.01. 15:37 Szuflavéder

Ezt a versenyt egy kemény alapozó edzésnek, kalandos túlélőgyakorlatnak terveztem. Nem nagyon szoktam 24 km-eket futni, pláne nem 1120 méteres szintemelkedéssel. Idén az első Balboa-futásom után is (829 m szint, 19 km) 5 napig olyan izomlázam volt, hogy menni is alig bírtam, és a vécére ülés is komoly kihívást jelentett. Ezúttal 300 méterrel nagyobb szintemelkedés és 5 km-el hosszabb pálya nézett szembe velem.

Azóta többször lefutottam a Balboa-kört, és valami elkezdett vonzani ebben a szintes terepfutásban. A gyakorlott terepfutók beszámolóit olvasgatva egyre motiváltabb lettem. Szóval, nagyon vártam ezt a versenyt, és mivel tartottam tőle, rá is pihentem.

Már fél 7 körül megérkeztem Katalinpusztára, ahol elsőként vettem fel a rajtszámot, majd a szokásos kenés következett. Folyamatosan érkeztek a kollégák, nagyon családias volt a hangulat. Látszott, hogy a legtöbben jól ismerték egymást. Nagy meglepetésemre többen odajöttek és ismeretlenül is lepacsiztak velem. Tetszett a légkör, a hangulat.

Rövid bemelegítés után beálltam a rajthoz. A biztonság kedvéért vittem magammal egy müzli- és egy energiaszeletet. Az energiazselét a kocsiban felejtettem.

A rajtot követően egy szép, könnyed, városnézős tempóra álltam rá. Pár száz méter után már jött az első emelkedő. A pálya első 14 km-én lemegy a szint nagy része. Ezalatt kétszer kell megmászni a Naszály-csúcsot a maga 652 méterével.

Rövid idő után egysávossá szűkült az út, és szépen libasorban haladtunk. Druskó Zsófi (válogatott ultrafutónő, 2 körre, 48 km-re nevezett) mögött futottam. 2 km körül kérdeztem tőle, levegyem-e a hajszálat a hátáról. Mondta, hogy mindenképpen, mert zavarja a mozgásban. Itt még mókás kedvünkben voltunk.

4-5 km körül estem egy nagyot a rézsútos, csúszós úton. Semmi komoly, felpattantam és futottam tovább. Egy kb. 5 méteres szintemelkedés következett, ahol felszíni gyökerekbe kapaszkodva másztunk felfelé. 7,5 km körül értünk fel először a Naszály-csúcsra.

A csúcsot elhagyva a lejtőn végre elengedtem a lábaimat. Sáros, csúszós volt a folytatás, mégis egész jól ment. A 11 km-es frissítőponton sós uborka-mazsolamixet ettem, megittam fél liter izót, és feltöltöttem a kulacsomat a hátralévő 13 km-re.

Nemsokára jött a rémálom, Naszályra fel másodszor. Hamar sétára váltottam, de az is olyan lassan ment, hogy a Nike+ GPS alkalmazásban az auto pause bekapcsolt. :) Felértem az ellenőrzőponthoz és kissé megkönnyebbültem, hogy a neheze már megvan és erőm is maradt még. Néhány másodpercig gyönyörködtem is a kilátásban.

Tovább futva egy sráccal váltottam pár szót, aki azt mondta, hogy jön még egy kemény emelkedő, nem lesz hosszú, de ez lesz a legkeményebb. Mi van? Még nem vagyunk fent? He? Hamarosan el is értük a rettegett emelekedőt. Próbáltam a fák törzseibe, ágaiba kapaszkodva segíteni az előrehaladásomat. Nem akart véget érni, örökkévalóságnak tűnt a mászás, de végül felértem. Szuflával bírtam, én a Véder, de a lábaim elfáradtak.

Nagyon kedvesen, mosolyogva fogadtak a szervezők a Naszály tetején lévő ellenőrző ponton (ez már tényleg az volt). Kezemet megfogva segítettek a dugóka kontrollnál, és vigasztaltak, hogy most már lefele futunk.

Komolyabb, csúszós lejtő következett. Azt hittem, rosszul hallok, amikor bemondta a telefonom a 15 km-es részidőmet: 2:04:43. 15 km-en 2 órán kívül? Bezony. A hazai terepfutóversenyek szervezésének koronázatlan királya és a terep ultrafutó Csanya megmondta, hogy 3 óra, vagy még több lesz a vége. (Akkor még nem hittem neki.)

Élveztem a lefelé futást. Annyira belefeledkeztem, hogy mire leértem, kissé be is állt a combom. Innentől kezdve viszonylag sík, de kissé sáros szakasz következett. Ezt a Zsámbéki Templomfutáshoz képest – ami igazi dagonya volt – szinte száraznak mondanám. :)

Egy srác előttem 50 méterrel elcsúszott és nagyot esett a sárban. Felpattant, lerázta a sarat a kezéről és futott tovább. 300 méterrel később hangosan szentségelve visszafordult. Esésnél elhagyta a dugókát.

Gyebnár Évi (az idei Balaton Szupermaraton győztese, ultrafutónő) mögött futottam kb. 50 méterrel. 19 km-nél elbizonytalanodott és megállt. Én persze mondtam neki, hogy jöjjön csak, mert számomra egyértelmű volt a jelölés. Nem voltam teljesen biztos a dolgomban, de egy jó csajjal jobb eltévedni, mint egyedül. ;-)

Természetesen jófelé mentünk. Néhány mondatot beszéltünk, de 20-21 km körül már teljesen kész voltak a lábaim, így Évi a rét utáni emelkedőn el is ment. Ez simán futható volt, de én végig sétáltam a függőhídig. Nagyon jól nézett ki messziről a kis híd, de amikor ráléptem újabb rémálom következett.

Rögtön a Cliffhanger film ugrott be és előtört a tériszonyom. A híd mozgott, és lefelé átláttam a lécek között. Ezután csak előre néztem, és óvatosan, lassan lépkedtem előre. Ne nézz le, ne nézz le! Még pár lépés és vége! Ezt megúsztam. Marha nagy veszélyben éreztem magam, de ilyen a kaland. Sétáltam még 20 métert, hogy levezessem a stresszt, majd futómozgás félére váltottam.

Hátranéztem, mögöttem messze nem volt senki, előttem Évi már nem látszott. Egy lány fényképezett az ösvény szélén. Az vigasztalt, hogy 10 perc és vége. Kocogtam, és néha már a lejtőkön is belesétáltam. Aztán végre megláttam a célt, még 300 méter lehetett hátra.

Hangokat hallottam hátulról és hirtelen négyen lettek mögöttem, de végül nem értek utol. Beértem, az órámon 3:04:41 volt az idő, azt hittem rosszul látok. A maratonom után megfogadtam, hogy soha a büdös életben nem fogok 3 órán keresztül futni, de ez most mégis megtörtént. Elszaladt az idő. :)

Nem volt szükségem a bekészített csokikra, de biztonságot adott, hogy velem voltak. Szuper kaland volt, és nagyon jó verseny egy csodálatos helyszínen.

Másnap megkeresett Csanya és azt mondta: “Gratulálok, terepfutó lettél!” Nem tudom még, hogy akarom-e ezt, de az biztos, hogy ez a verseny kitűnő alapozóverseny volt. Ez volt az itiner:

A futás másnapján úgy fájtak a combjaim, mintha elverték volna őket bottal. Mentem is futni, rádolgoztam az izomlázra.

8 komment

Címkék: verseny beszámoló futás terep trail szuflavéder Naszály

Hálaadás a HHH-n

2013.11.29. 11:25 Szuflavéder

Csütörtök hajnalban a HHH-n futottam. Egy ösvénynél egy velem egykorúnak tűnő lány jött be elém. Köszönt, hogy "jó reggelt" és 10-15 méterrel elfutott, majd kb. egy tempóban futottunk tovább. Remek futóalkata volt és nagyon szép mozgással ment a Határnyereg felé.

A kék sávon haladva, a Határ-nyereg utáni emelkedőt követve értem utol. Megint köszönt, de mondtam neki, hogy 10 perce már köszöntünk. Mire akcentussal így szólt: "Nem beszélek jól magyarul". Kiderült, hogy amerikai, aztán angolra váltott. A reptér mellett lefelé a kéken haladva megkérdezte mióta futok, mondtam neki, hogy 28 éve. Mennyit futok ma? 14,5 km-t, maratont futottam-e már?, persze 3 óra 3 perc.

Ez után én jöttem. Kiderült, hogy itt él és siet haza, mert hálaadás van és készül a magyar biológus férjének egy kis pulykával. Mondtam neki, hogy ha már itt él, jöhetne versenyekre is. Kérdeztem mióta fut, mert alig tudtam követni a tempót.

A válasz: 10 éves korában kezdte és 40 éve fut. Maratoni eredménye 2:49, éppen visszatérőben van és nagyon nehéz neki.

Hűvösvölgynél másfelé vette az irányt. Búcsúzáskor a lelkére kötöttem, hogy "jöjjön a helyi versenyekre, jó bulik" és persze kellemes hálaadást kívántam neki.

15 komment

Címkék: hálaadás HHH futótörténetek

Naszály trail – számomra futhatatlan

2013.11.27. 15:12 mgergoo

Ahogyan angelday már hírt adott róla, szombaton a szerkesztőség többsége tiszteletét tette a Naszály Trail terepfutó (?) versenyen. Szuflavéder Nagyúr és Szasza sem mai motorosok, más pályán játszanak – síkon is és terepen is. Egy ilyen nehézségű pálya talán nekik meg sem kottyan, de azt hiszem, ez a verseny arra késztet, hogy a továbbiakban legalább egy futó pillantást vessek az adott esemény szintrajzára, vagy a várható terepviszonyokra.

Szasza és Szuflavéder is óvó szeretettel keresett meg a verseny után, köszönöm srácok, hogy gondoltatok rám! Szaszának hirtelen csak annyit mondtam elsőre, hogy nem éreztem jól magam. De persze megint igazságtalan voltam. A versenyen sajnos elértem abba a mentális állapotba, hogy az önmagammal szembeni elégedetlenségem dühbe csapott át. Utáltam a versenyt, utáltam, hogy nem tudom ott azonnal feladni és kénytelen vagyok végigfutni, végigcsúszkálni, végigdagonyázni az útvonalat.

Mérges voltam a világra, az időjárásra, a szervezőkre, de persze most már belátom, hogy természetesen én voltam alkalmatlan erre a terepre. Az a néhány terepverseny, és a jelenlegi terepes tapasztalataim nem tesznek alkalmassá, hogy ilyen nehézségű eseményen önmagam számára élvezhető módon fussak. Sokat kell még tanulnom, hogy ide úgy térhessek vissza, hogy ne tegyem tönkre a saját napomat. Meg kell tanulnom ilyen körülmények között is futni, ellesni a nagyoktól, hogy hogyan csinálják, milyen technikával veszik a számomra most teljesen lehetetlennek tűnő akadályokat.

Verseny közben azt gondoltam, hogy talán hanyagolnom kellene ezeket a téli dagonyákat. A mezőny középső, hátsó felének ez nem egy futóverseny volt, hanem az Erdei Kirándulás és a Brutálfutás kegyetlensége. Ma már azt érzem, hogy erősödtem és tanultam belőle. Három órán keresztül dolgoztak olyan izmok, amik síkon lustálkodnak, a combom is olyan terhelést kapott, amiből később csak profitálhatok. Futásnak nem volt futás, de edzésnek talán mondható azért.

A futást is az elején kezdtem, most ráébredtem, hogy ez a terepfutás egy teljesen más kávéház. Ahogyan a futásnak is egykor, most a terepfutásnak találtam magam az elején. Kezdő kis mókus vagyok újra, ott is lassan jött a fejlődés, itt sem várhatom, hogy azonnal tartsam a lépést akár csak a középmezőnnyel is. Nem adom fel. Hétvégén Buda Trail, talán ott elkerül az alábbi videóban megtekinthető hasra esés.

13 komment

Címkék: beszámoló terep trail