Két hosszú hétvége tapasztalatai

2012.04.23. 18:21 mgergoo

Vajda Zsuzsi mondta, hogy kemény lesz ez a két hétvége, két egymást követő vasárnap 28km környéki hosszú futásokkal. Két hete a Velencei-tó kerülésen, tegnap pedig az Óbudai futófesztiválon futottam 28 kilométert. Fontosak ezek a futások, hogy megismerjem a szerveztem, hogy mire hogyan reagálok a 25-30 körüli távoknál. Ezeken a versenyeken edzéseken (?) próbáltam az edzői instrukciónak megfelelően a berlini 4 órás tempót (5'40") diktálni.

Mostanában beköltözött az agyamba a laktátküszöb gondolata. Olvastam Szasza cikkét, illetve többször visszatér mindenhonnan ez a cikk is ebben a témakörben (szerintem kötelező olvasmány). Volt olyan szerencsém, hogy tavaly sikerült magam rábeszélni egy terheléses vizsgálatra, most elő is kapartam az akkori leletem laktátra vonatkozó adatait. A lelet ezt mondja:

"Jelenlegi csúcs oxigén felvétele 45,15 ml/kg/min volt, amit 21,3(12,90)/604 met/watt terhelésnél, 12,0 mmol/l laktát szintnél ért el. Az anaerob küszöb a maximális oxigén felvétel 90 %-nál, 166/min. pulzusszámnál jelentkezett"

Amit én felfogok ebből az egészből az annyi, hogy 166-os pulzus alatt aránylag könnyen, az aerob zónámban tudok futni, felette viszont már a szervezet anaerob üzemmódba kapcsol és onnan már csak idő kérdése a fejreállás, a fal, vagy hívjuk ahogyan akarjuk. Ez eddig oké, de tegyük fel elindulok egy sík pályán a berlini céltempómban, mikor lépi át a szívem ezt a 166-os pulzust, és ha átlépi a szerencsétlen, akkor mennyit bírok az anaerob zónámban futni? Az én olvasatomban már ez a két válasz megadhatja, hogy van-e keresnivalóm Berlinben 4 óra környékén. Ez volt a célja ennek a két edzésnek.

A Velencei-tó esetében a pákozdi emelkedőnél léptem át a 166-os pulzust, onnan már érezhetően fáradtabban mozogtam és fejben is szétestem. (Kérdés persze, hogy mennyire görcsöltem rá erre a laktát dologra és nem én hoztam-e magamra pszichésen a szétesést, tudva, hogy átléptem a laktátküszöböt). Mindenesetre a 17,5km után 1:40 futás után léptem át az anaerob zónába és onnan már nem volt visszatérés. A szétesés nem váratott sokat magára, szép lassan elkezdtem lassulni, a tó dél-nyugati csücskénél (22km – 2:08) elengedtem a céltempót és elkezdtem lassulni. Az utolsó 6km kínszenvedés volt, végül 2:46'12" alatt értem célba. A futás.

Múlthéten végig azzal nyugtattam magam, hogy persze meghaltam a tókerülés végén, de ha akkor kellene megnézni a leányzó fekvését, ha nincs Pákozd, nincs emelkedő. Erre remek alkalom és helyszín volt az Óbudai Futófesztivál, aminek beneveztem mindhárom versenyszámára, azaz a 3,5km a 7km és a 21kilométeres távra is. A 3,5 kilométert végül nem futottam meg, párom 4 éves keresztlányának (M. Kamilla :-) nyulaztunk, amolyan családi örömfutás lett belőle. (Figyeljétek az arcokat... van jobb családi program egy futóversenynél?)

A 7 kilométeres versenyt 5'45" tempóban zakatoltam végig, ment volna 5'40"-is, de GPS legyen a talpán, ami jól mutatja a pillanatnyi tempót a Hajógyári-sziget fái alatt, sajnos inkább érzésre tudtam csak a tempót tartani, de ami a fontos, hogy a befutó sprintjét kivéve végig alacsony pulzuson, 155-ös átlaggal tudtam ezt a teljesítményt leadni. A 7 kilométeres időm 40:36' lett. A 7km verseny adatai.

A neheze azonban csak most következett, ott volt a lábamban egy 40 perces 7 kilométer, és igaz, hogy pihenhettem 50 percet, de mégiscsak tovább kellett zakatolnom 5'40"-ben egy félmaratont. Fejemben a hatalmas kérdőjel, hogy mikor lépem át a laktátküszöböt és amikor átlépem, akkor hogyan tudok teljesíteni...

Mit mondjak, a hat körös verseny utolsó két körében már mindenhez volt kedvem, csak futni nem, de a múltheti fejreállás nem következett be. Az első négy körben aránylag egyenletesen tartottam a céltempót, az ötödik kör vége felé kicsit pihentem, hogy meg tudjam még húzni az utolsó kört. A tempós 7 kilométerrel a lábamban végül 2:01'40"-es félmaratont futottam, azt hiszem ez szép eredmény, főként úgy, hogy ez a terv szerinti tempóhoz közeli 5'44"-es átlaggal sikerült teljesíteni.

Hazaérve és a pulzusdiagramot figyelve azonban meglepődtem. Gyakorlatilag 19 perc után már az anaerob zónámban futottam... Mivel futás közben most nem néztem a pulzust, nem kattogtam rajta és ott is tudtam tartani a tempót, nem estem szét, nem haltam meg. Furcsa ez az anaerob dolog, a korábbi versenyeket visszanézve is az derült ki, hogy az idei Vivicittán is több, mint egy órát töltöttem az anaerob zónámban, 5'20-as kilométereket futva perceket javítottam a PB-men.

Tavaly a Nike félmaratont végig 170 feletti pulzussal futottam. Ilyenkor persze érzem, hogy már erőből futok, esik szét a mozgásom, de a tempót úgy látszik még fenn tudom tartani. Mi lehet a megoldás? Ne foglalkozzak ennyire a laktáttal? Ki lehet bírni három, három és fél órát anaerob zónában futva? Szerintem nem. 

Persze még több, mint öt hónap van Berlinig, most megyek Zsuzsihoz megbeszélni a fentieket, látszik, hogy rengeteg edzés és kilométer vár még rám Berlinig. Jó lenne, ha oda tudnék figyelni a kajálásra is. Nem tudom ismeritek-e ezt a kalkulátort, de a 95 kilóval futott félmaratoni PB-m (1:54'18) 85 kilóval 1:43'55" lenne szerinte. Szóval akkor edzésre fel, kajára meg figyelni!

36 komment

Címkék: beszámoló dk laktát laktátküszöb

Trend

2012.04.22. 20:43 angelday

Hétvégi logom:

Vajon mi okozta a negatív spirált? Az mindenképp, hogy összefüggést vélek felfedezni a teljesítményem és az étkezéseim között. Szombaton és vasárnap kevés reggelit követően három órával később indultam neki. Egyszerűen nem ment.

Vagy ekkora távolságnál ez csak egyszerű belemagyarázás a részemről és öcsi vagyok?

Szerintem egyébként úgy a legideálisabb, ha az ember tésztát eszik, majd egy órát követően indul el futni (ezt a diétázóknak is javasolhatom).

Apropó, Londonba kiküldött tudósítónk Kiss "moon" Bori készül a július 8-i London 10k-ra, erről, és az ottani versenyről fog néhány posztot küldeni majd nekünk is, remélem megírja a személyes futótörténetét is. Az egészet ez a Face kommunikáció indította el:

Meglátjuk!

14 komment

Címkék: beszámoló london táblázat

Óbudai hosszú teszt

2012.04.22. 18:21 mgergoo

Itt ül a kisördög az agyamban és bizonyításra várna, de nem most jött még el az ideje. Azt terveztem, hogy megpróbálok folyamatosan futni az Óbudai futófesztiválon, beneveztem a 3,5 kilométerre, a 7 kilométerre és utána a félmaratonra is. Úgy gondoltam, hogy a versenyszámok közötti 40-50 perc pihenőidőt is futással csapom el, azonban Vajda Zsuzsi áthúzta a számításaimat. Zsuzsi megkért, hogy ne fussak a versenyszámok között, pihenjek közben.

Szóval ma futok és pihenek, hosszú tömött sorokban, de összességében 31,5 kilométer vándorol a lábamba. Két egymást követő hétvége: 28 és 31,5 kilométer. Ez a hetem most pihenős volt, ráadásul az egyetlen komoly edzést is kihagytam, mert olyan fejfájásom volt, hogy azt éreztem, mintha a Lars Ulrich élesre fent svájci bicskákkal dobolja az agyamon a Master of Puppets-et. 

Jó lett volna látni, hogy folyamatos és sík futás esetén, hogyan alakul a pulzusom. Ha alapvetésként elfogadjuk, hogy laktátküszöb felett nem lehet maratont futni, akkor nagyon kellene tudnom, hogy hány kilométert tudok futni a kívánt maratoni tempómban (5'40") úgy, hogy a fenyegető pulzushatár alatt maradok. Egy hete már volt egy ilyen vizsgafutásom, de ott a pákozdi emelkedő felborította a tesztkörnyezetet, az emelkedős domborzat miatt ebben a tempóban már nem tudtam aerob zónában futni. Hamar el is fogyott az erőm. Óbudán viszont a pihenőidők alatt meg fog nyugodni a pulzusom, nem lesz a terhelés folyamatos, de sebaj, lesz még idő hosszút futni és tesztelni magam.

Egyébként még az sem biztos, hogy annyira megnyugszik a pulzus. Tavaly amikor Almádiban a 12 órás bajnokságon indultunk egy 5 fős váltóban, azt vettem észre, hogy hiába pihenek a rám kiszabott etapok között, az első pár száz méter futás után a szervezetem ugyanúgy működik, mintha nem is pihentem volna. Hihetetlen és rettenetesen kimerítő volt, hogy akár két óra pihenés után sem frissültem fel egyáltalán, egy perc futás után már ott volt a lábaimban a merevség és a fülemen keresztül is próbáltam levegőhöz jutni valahogy.

8 komment

Címkék: edzés felkészülés dk

Vérszagra gyűlünk a Motordoktorral

2012.04.20. 12:52 Winkler Róbert

A Totalcar szerkesztőségében ketten vagyunk futók. Kőbájkert, a Robogó blog szenvedélyes gazdáját nem számítom a futópopulációba, mert ő testépítő körökben érte el a Szent Jádeoszlop státuszt. Többször próbálkozott már a futással, nem is reménytelen, de egyelőre inkább lépcsőzik. Tudom, késő van már az alapozó edzéshez, de nem akarom elkeseríteni.

Én vagyok tehát az egyik, a Motordoktor a másik. A Doktor, polgári nevén Göbölyös Zsolt főállásban mérnök, de úgy tűnik, mentalitásban is. A minap kis híján megfojtott, amikor hosszas unszolására sem voltam hajlandó beregisztrálni egy közösségi futóportálra, ahová az okostelefonos futásokat lehet feltöltögetni, edzésterveket meg le. Próbáltam én már ezt, de ahogy lemértem vele négy leggyakoribb futóútvonalamat, inkább rádió- vagy hangoskönyv hallgatására használom a telefont. Szóval kösz, Göbi, leszarom az edzéstervet, és kérlek, most már engedd el a torkom.

DE ÉRTSD MEG, EZ A HATÉKONY! - hörögte volna Zsolt, ha egy Kishont Ferenc novella szereplői vagyunk, így azonban csak a pokoli kínszenvedést láttam az arcán. Nem bírja elviselni, ha valami nem hatékony. Zsolt, mint említettem, mérnök. Abból is az alapos, rendszerező fajta. Hobbija a VW Bogár tuningolása. Nem tartja magát zseninek, ezért a végtelenségig kidolgoz mindent. Olvas, olvas, olvas, tervez, gyárt, tesztel, mér. Gyakran úgy, hogy éjjel háromkor felébred egy megálmodott karburálási együtthatóra, pizsamában kitámolyog a kertbe, karburál, és beindítja az állványon lógó Bogár-boxert. Egyébként ültem az egyik Bogárban, amit ő épített, komolyan mondom, az Audi gyárnak becsületére válna az az összeszerelési minőség.

Nem vagyok én szadista, egyébként is, Göbi annyira rendes, hogy ha egyszer vennék hetvenezerért egy patkány-Vespát, akár hétvégén is beállíthatnék, hogy beállíthassa. Beregisztráltam tehát az egyik futó-buzizsúr portálra, és elkezdtem volna mérni a futásaimat, mert persze még aznap megjött az email, hogy ő ismerősnek (futópajtinak) jelölt, és mától kezdve látja a futásaimat. Őrület, azt hiszem, csak erre vágytam.

A mérés viszont nem működött. Amíg hidegebb volt, a telefon a dzsekim zsebében is vette a jelet, most már csak két réteg pólót veszek, a telefon övtáskában van, azon nem megy át. (Ez a karra szerelős megoldás nekem sok, köszönöm.) De, hogy azért megmutassam a Doktornak, hogy egyrészt lelkes vagyok, másrészt egy villám, önfeláldozóan elfutottam az egyik 8 km-es távom feléig, és onnan kézben tartott telefonnal hazaszaladtam, 5,2-es kilométerekkel, mert Zsolt is gyorsító edzéseket végez mostanában. Még délelőtt megjött tőle az elismerő email. A verseny, amire egyébként készülünk, most vasárnap lesz, Albertirsán, a Tessedik Félmaraton. Zsolt szerint bár végig aszfalt, szép a pálya, magyar bajnoki futamra is hitelesítve van.

Úgy éreztem, ma, hogy látja rajtam az elhivatottságot, hogy regisztráltam, meg egy fél futást fel is töltöttem, megkérdezhetem: szépen lekocogjuk, és eldumálgatunk közben a Vespa tuningjáról, meg a Cougar futóművének reménytelenségéről, vagy szarunk egymásra, és nyomjuk, ahogy a csövön kifér, életre halálra? Zsolt azt mondta, szerinte eldumálgatunk, ő úgyse tud gyorsan futni.

Nem hazudik, ő, abban biztos vagyok. Most még teljesen komolyan gondolja. Ahogy egyébként én is. De mi lesz, ha megérezzük a vérszagot az albertirsai arénában? Szerintem az is nagy eredmény lesz, ha élve megússzuk.

4 komment

Címkék: totalcar göbölyös karburál

Szerdai futás Rubint Rékával

2012.04.19. 17:17 angelday

Ha vannak, általában el szoktam bliccelni a Futóklub bemelegítéseket mindenféle képalkotási dologra hivatkozva, de tegnap úgy döntöttem, hogy végigcsinálom Rubint Rékával az edzést legjobb tudásom szerint. A bemelegítés elején természetesen igen bénán mozogtam (nem mintha később ez megváltozott volna), de persze egy idő után rá lehet erre is érezni.

Lindának van két DVD-je is a művésznővel, arra szokott edzegetni itthon, a tegnapi után én is megerősíthetem: ha valaki csinálja vele együtt, teljesen jó.

De miért is ne lenne az? Rubint egész életében ezzel foglalkozott, nyilván nagyon jó a mozgása és nagyon dinamikus órát tart. Dacára annak, hogy nem saját CD-ről mentek a számok, baromi jól átmozgatta az embert futáshoz, és, ami nagyon tetszett, folyamatos volt az átállás egyik gyakorlatból a másikba. Egyszóval a sok év rutin megmutatkozik, nem hittem volna, de nagyon bejött az egész.

Magát futást a dinamikus bemelegítés után jól elfutottam (gyk: kifáradtam), ahogy kell, ráadásul a JUST 30 verseny győztese folyamatosan próbált megelőzni, így a végén kifulladva 33 perccel értem be (és nem gyalogoltam bele, héló!). DaMartianék mentek még egy kört, ha így folytatom, én is menni fogok.

A tegnapi képekből készült galériát itt találjátok, jövő szerdán megint lesz valami program, érdemes lejönni, már csak azért is, mert szerdánként lesz nyitva a Futóklub számára az atlétika pálya és Vajda Zsuzsi számos gyakorlatot tervez ott is.

Futóklub egyébként minden nap van, azaz:

Hétköznaponként: 17-20
Szombat: 9-12
Vasárnap: Markocsán Sándor egy kanapén alussza ki a szombat fáradalmait

3 komment

Címkék: rubint réka futóklub

Egyetemi szerdák

2012.04.17. 15:33 angelday

Mostantól szerdánként 6 órától a Margitszigeten, a jól ismert Futóklubban (pontos helyszíne a MAC) mindig valamilyen szervezett esemény keretén belül lesznek a futások. A felállás a szokásos Futóklub esemény, viszont most minden héten lesz valami érdekesség. Ezen a szerdán például Rubint Réka tartja a bemelegítést (színpad, hangosítás, fejmikrofon).

A közös futás után a Futóklub melletti szórakozóhelyen fiatalos parti indul be a Nike egyetemista futónagykövetei főszereplésével, és természtesen MC Markocsánnal is összeverhetjük a habos sert. (A futás utáni sör intézményét, ha tehetem, én magam is gyakorlom. A copyright nem az enyém, hanem Csétomié. Ők általában szeretnek bedobni egy pofa sert futás után.)

A legfontosabbat nem említettem: ezeken a szerdákon az atlétika pálya is nyitva áll a Futóklub látogatói számára ingyenesen, tényleg érdemes lesz eljönni! (A zuhanyzó viszont továbbra is fizetős, hiába, nem lehet minden mindig tökéletes.)

A Facebookon tudtok feliratkozni, de ez természetesen nem kötelező.

Megjegyzés: az "egyetemi" jelzőtől nem kell megijedni, az esemény valóban alapvetően fiatalos fókuszú, de természetesen szívesen látunk mindenkit korra tekintet nélkül! Erre a legjobb bizonyíték maga MCM.

2 komment

Címkék: mac make it count egyetemi szerdak

Sosem lehetünk elég óvatosak

2012.04.16. 10:30 szasza75

A sérülés nem csak az élsportolók kiváltsága. Kevés olyan futót ismerek, akinek ne lett volna már bármilyen futással kapcsolatos sportsérülése. Kis húzódás itt, kis húzódás ott, csonthártyagyulladás, Achilles-húzódás, csípőfájdalom, talpi-bőnye, térdpanaszok és még sorolhatnám mennyi minden sérüléstípus az ami részlegesen vagy akár teljesen távol tart a futástól.

Ha jobban belegondolok, szűk az a mozgástér, edzésmennyiség, ami még a fejlődést biztosítja, ugyanakkor nem okoz sérülést. Szerencsés az, aki ösztönösen megtalálja a középutat, bár ezek száma igen csekély.

Néhány hete rám is lesújtott egy sérülés, ami időzítés szempontjából sem jól jött (melyik sérülés jön jókor?), a megoldását sem látom tisztán. Egy jól sikerült firenzei marathon után tartottam 2 hét pihenőt, december elején a Börzsönyi Vulkántúrán futottam egy számomra hihetetlenül jó időt (4:48).

Ez a tudat aztán megadta a kellő motivációt a télre. És tényleg minden klappolt. Lelkes voltam, tudatosan készültem és szépen építettem fel (Pész Ati közreműködésével) az edzéseimet egy jó maratoni részvétel reményében. Időközben Hiver is megfutotta a maga 3 órás maratonját, ami tovább növelte frusztrációmat lelkesedésemet.

Kevesebbet futottam, mint az év ilyen táján szoktam, viszont felépített rendszerben sokkal gyorsabban futottam. A decemberi fogyójátékban már az első körben kiperegtem, 78,5 kg-al, most olykor futás után már a 74 kg-ot is alulról nézem. Persze kis dolgok, de azért valamit jelentenek.

Egy meghiúsult Treviso maraton után a Pozsony maraton lebegett a szemem előtt. Másfél héttel előtte beszereztem egy combhúzódást. A Pozsony maraton ugrott és valójában már a soron következő Mátrabérc is megfutamodásra késztetett. A sors fintora, hogy amikor a legerősebbnek és leggyorsabbnak érzem magam, pont akkor nem tudom az elmúlt hónapok munkáját, azaz annak visszaigazolását átélni.

A minap láttam valamelyik csatornán a TOP GEAR egyik részét, amiben 3 ósdi jármű (egy gőzmozdony, egy motor és egy autó) Londonból próbált eljutni Edinburgh-ba.

A gőzmozdony olykor valahogy elvesztette a vizet, és túlfűtött állapotban nem volt gőz, ami a rendszert mozgásban tartotta volna. Időközönként meg kellett állniuk, vizet vételezni és persze újra felfűteni a rendszert. Nem mondom meg, hogy a ki ért oda a leghamarabb, viszont ott a TV előtt baromira átéreztem a gőzmozdony tehetetlen sorsát.

Lefordítva: annyi szenet lapátoltam magamba, hogy majd szétvet az energia, ugyanakkor hibás az a közvetítő rendszer amivel le tudnám adni ezt a teljesítményt.

Furcsa dolog ez, egy olyan sportba fektetjük az energiát, aminek elérése csak rajtunk múlik, csak minket igazol vissza, ugyanakkor önmagunk korlátai is csak magunk vagyunk. Aztán folytatódik a körforgás. Ördögi kör.

Valaki az olvasók közül nem volt még sérült? Hogy csinálod?

21 komment

Címkék: edzés beszámoló sérülés

Verseny vagy hosszú edzés?

2012.04.14. 21:58 mgergoo

Most abban a korszakomban vagyok (szerintem majd elmúlik), hogy szeretek minden versenyre jelentkezni, ami él és mozog. Volt múltkor egy kérdés a blogomban, hogy hol lehet velem találkozni, akkor szedtem össze a következő két hónapra eső nevezéseimet, én is meglepődtem:

• április 15. Velencei tókerülés 28km
• április 22. Óbudai félmaraton
• május 6. Szekszárdi félmaraton
• május 19. Siófok félmaraton
• május 27. Keszthelyi félmaraton
• június 2. Kékes csúcsfutás
• június 10. K&H félmaraton
• június 16. Brutálfutás

Most komolyan, mi a francot csinálok én április 29-én és május 12-én, mi ez a lazsálás?

Persze Vajda Zsuzsinak sem lehet könnyű dolga, hogy betervezze ezeket a versenyeket a maratoni edzéstervbe. Végtelenül rugalmas vagyok, simán rábeszélhető vagyok arra, hogy egy-egy versenyt csak edzésnek tekintsek, bár eddig ez kevésbé sikerült. A Rotary félmaratonon és a Vivicittán is PB-t futottam, de az új félmaratoni időm (1:54'18") érzésre már annyira közel van a maximumhoz, hogy nem érzem, hogy hetente neki kellene futnom a javítgatásának. Ha minden jól megy, akkor a K&H félmaratonon esetleg megpróbálom majd átadni a múltnak, de most azt érzem, hogy kell az a két hónap, hogy értelme legyen megpróbálni.

Az elmúlt hetek edzésterve a betegségem miatt kicsit könnyített lett, de ezen a héten már vándorolnak a kilométerek a lábamba rendesen:

A hétvégén találkozom Zsuzsival, ő még nem is látta a fenti versenylistát, kíváncsi vagyok, hogy mit mond majd rá.

Ti hogy vagytok a versenyekkel, mennyire tudjátok beilleszteni a felkészülésetekbe?

4 komment

Címkék: naptár edzés versenyek

Április 12.

2012.04.13. 10:17 angelday

Tegnap elmentem futni. Érdekes módon a korábbi hetek fantasztikus tavaszi időjárása ellenére csípős hideg idő volt este 7 óra felé, sőt, borús fellegek is gyülekeztek a távolban.

Mire a hídhoz értem már volt bennem majdnem 2 km futás, úgy gondoltam, hogy nevetséges tempómban berontok a szigetre, egy kisebb fordulóval megoldom az egészet. Amikor oda értem, ahol át tudok vágni, eljött az érdekes elmés játszma: ne menjek el mégis a végéig? Á, semmiképpen. Utána pedig az, hogy na jó, csak a feléig, aztán max lesétálom a végét.

A jól megszokott "futok még egy kicsit, aztán ott állok meg – persze nem állok meg, hanem továbbmegyek" stílussal végül sikerült behúznom a teljes távomat. Visszaértem a Futóklubhoz a végén és 6,6 km-rel zártam végül a napot.

Nem nagyon merem leírni, de az utolsó 900 méteren a motivációt az adta, hogy arra gondoltam, "ha eljutsz a Futóklubig, hétköznapi sportoló vagy".

Eljutottam a Futóklubig, ott volt éppen rajongói körében DK, épp a csapatedzésüket fejezték be, és ott volt a Knipl induló névadója is, aki annyira el volt foglalva két futócipő bemutatásával, hogy nem beszélgettünk.

Én viszont elégedetten távoztam. Estére kétszersültet ettünk némi feltéttel, a végén megmostam egy fej brokkolit és tejfölbe tunkolva beburkoltam. Szasza járt a fejemben, aki minden este ilyesmiket eszik.

Ma kimegyek újra.

9 komment

Címkék: beszámoló futóklub hétköznapi sportoló

Szaunában jártam, pulzusgörbét láttam...

2012.04.10. 11:10 szasza75

A szaunázás mennyire vehet részt a futások közötti regenerációban? 

Ha nem is minden héten, de rendszeresen járok szaunázni, regenerálódni. Persze jellemzően a hideg időszakban, nyáron kevésbé, hiszen akkor amúgy is meleg van. Az interneten feltárható, milyen jótékony hatása van a szaunázás a szervezetre, így arról nem írok.  

Viszont kétségtelen, hogy a szaunázás nemcsak jótékony hatással van a szervezetre, de terheli is azt. Szaunázás közben mindig érzem, hogy emelkedik a pulzusom, azt viszont nem nagyon tudtam megállapítani, hogy mennyire. Egyik szaunázásom alkalmával megmértem, hogyan változik a pulzusom.

Ahogy beléptem a szaunába, rögtön elindítottam a stoppert, felhelyezkedtem a padra és lefeküdtem. A hőmérséklet kellemes 80 fok, alacsony páratartalommal. 12 percet terveztem.

A grafikonon látszik, hogy szépen megnyugodtam a fekvésben. Ennek ellenére elég magas volt a pulzusom, részben a 3. szaunakörnek volt köszönhető, részben a 80 foknak. Lassan jött is, amire számítottam. A pulzusom lassan, de biztosan emelkedett. 7 perc körül jött az első felöntés, de még mindig feküdtem: kicsit megemelkedett a pulzusom, aztán megnyugodott, majd újra meglódult.  

A következő ugrás 10 perc körül volt, egy erősebb felöntés, majd a fekvő helyzetből felültem. A grafikon önmagáért beszél. Nyugodtan ülök, melegem van, izzadok, a pulzusom pedig megközelíti a 130-as értéket. Futásra konvertálva a 130-as pulzus nálam 5:40-6 perces kili. Magasabb, mint előtte gondoltam. Tanulságos 12 perc volt.

Kicsit eljátszottam a gondolattal, milyen terhelést éri a szervezetet akkor, amikor nyáron kánikulában futunk, olykor tűző napon 35-40 fokban és közben futunk, akár versenyhelyzetben. Persze nem 80 fokban, de akkor is melegben. 

Egyszer olvastam egy cikket, Kónya Ákosról. Ő a Badwateren indult és lett 2. lett 2007-ben. A versenyt a Californiai Death Valley-ben rendezik (ott mérték egyszer a legmelegebb pontot a Földön). A cikkben azt nyilatkozta, hogy a melegre úgy készült fel, hogy edzésein mindig nagyon túlöltözött és lehetőleg akkor indult el futni, amikor a legmelegebb volt.

Vajon a sok szaunázástól jobban fogunk futni a melegben? Ultrabalatonra készülni szaunával? ;)

11 komment

Címkék: terhelés meleg szauna grafikon