Tovább a lenini úton

2012.01.02. 20:50 angelday

Ma újra nekiveselkedtem egy kocogásnak. Végül poroszkálás lett belőle és csak azért nem tudtam befejezni az 5 klikkemet, mert a feleségem hamarabb elémvágott és beszálltam a kocsiba.

Ettől függetlenül felhúztam a cipőt és elindultam. Az is valami. #makeitcount

4 komment

Címkék: 2012 #makeitcount

Fogyóverseny - bajban vagyok

2012.01.01. 21:53 mgergoo

Szóljon már rám valaki, hogy ne rendezzek fogyóversenyeket, mert annál nincs is nagyobb ciki, mint hogy valaki kétszer belelép ugyanabba a pofonba. Jelen sorokat még egy nappal mérlegelés előtt írom, de jelen állás szerint két kilóval vagyok több, mint a kiinduló állapot.

Nem tudom mire fogni, nincsen mentségem. Két állapotom van sajnos. Vagy nagyon figyelek magamra, vagy nagyon nem. Sajnos ez a kihívás sem volt elegendő, hogy ne zabáljam végig az ünnepeket és persze az sem használt, hogy 6 hetet nem futottam (vagy csak alig) a térdem miatt.

Most aztán nagy okosan egy nap alatt akarom behozni a rettenetet, nem ettem és újra felültem a spinning szobabringámra is. A saját játékszabályaim által adott kereteiben azért még nem adom fel, ha kell, akkor egész nap futok, szaunázok, romlott tejet iszok, de attól tartok, hogy ez a hajrá már kevés lesz ahhoz, hogy továbbjussak.

Mindenesetre arra kérek mindenkit, hogy mérlegeljen, valamint akinek a súlya kisebb-egyenlő, mint a kiindulási súlya az legyen kedves a szomszédos cellába bevésni egy másik számot is: arra vagyok kíváncsi, hogy 2011-ben mekkora volt a legnagyobb távolság, amit egy hónap alatt futottál.

A táblázat továbbra is itt található.

48 komment

Címkék: fogyás kihívás dk

Szilveszteri comeback

2011.12.31. 16:48 angelday

Több hetes kihagyás és karácsonyi +3 kilós szaldó után szilveszter napján lefutottam egy teljes szigetkört.

A bemelegítésen még azzal poénkodtam (ezt igazából idézőjelbe kellene írnom), hogy "már bemelegítés alatt szúrni kezdett az oldalam", meg hogy "a Futóklubban nincs rendes edzés a Knipl induló nélkül" – vicces! HAHA!

Ma azt hiszem rendes edzésünk volt, aztán elindult a tempó. Eredetileg úgy indultam neki, hogy az első néhány száz méter után jön az "itt a vége, fuss el véle, aki bújt, aki nem, belegyaloglok" élmény, de nem ez történt. Meglepően frissnek és fittnek (ezek relatív dolgok) éreztem magam. Talán labdaéhség?

Lehagytam néhány 7:00-es tempóval poroszkálót, aztán máris Vajda Zsuzsiék mellett találtam magam, aki szerencsére az én kocogó sebességemmel vigyázta fel a szilveszteri futást. (Ahol egyébként rettenet sokan összejöttünk, gyorsan fogyott a rétes, elfért volna még két tálcával!)

Zsuzsiék után megpillantottam DK szilveszteri parókáját, na, akkor már az is meglesz, meg is lett. A fordító előtt értem be, utána együtt mentünk. DK térdproblémákkal küzd, most még 5 km a limitje. Nekem 4 km után elkezdett szúrni az oldalam, lassítottunk is, de nem gyalogoltam bele, sőt, befejeztem a kört. A befutó:

Jó érzés volt befejezni. Persze csétomi megmondta, hogy ahány hetet kihagy az ember, pontosan annyi hetet kell edzeni, hogy visszajöjjön a régi formája. (Aztán elszaladt.)

Nincsenek illúzióim. Sőt, megkockáztatom, hogy 5 perces ezrek feletti tempó a jövőben nálam nem a FUTÁS, hanem KOCOGÁS nevet kapják. Egyelőre tehát tudok kocogni.

Még két dolog. Az első, hogy a frissített Nike+ alkalmazásban javították a tempó mérését (sőt, ha már itt tartunk a végén lehetőség van pontos méterrel is felülütni, a GPS ugyanis mindig 5200-5300 métert mér, viszont felülüthetjük 5350 méterre). Annotáltan a futásom:

A másik dolog: a Nike így a 2012-es év előtt elkezdte a vállalásokat összegyűjteni, ezt hangzatosan a #makeitcount hashtaggel különbözteti meg (aki nem ismerné, ez egy Twitter zsargon az összetartozó dolgokra vonatkozóan, kézzel kell beírni kettőskereszttel együtt, és akkor nem kell külön magyarázni, mire vonatkozik), én pedig írtam nekik Twitteren, sőt, még válaszoltak is:

Nincs megállás! :D

Ha valakinek vannak vállalásai a jövő évre vonatkozóan, nyugodtan írja le akár ide a hozzászólások közé, akár a Nike Magyarország Facebook lapján, akár a Futóblog Facebook lapján, és biggyessze a végére a #makeitcount hashtaget!

A szilveszteri futásról készült Futóblog galériát pedig itt találjátok!

24 komment

Címkék: beszámoló szilveszter 2011 futóklub #makeitcount

Láttad már futni magad?

2011.12.29. 10:40 szasza75

Kedden ellátogattunk a Népstadion mellett található fedett pályára. A helyszín légköre zseniális a gyors futáshoz és annak képi rögzítéséhez. 

Mi is így tettünk.

A mozgásom nem, hogy nem látványos, inkább elgondolkodtató.

Az az ötletünk támadt, ha megbeszélünk egy időpontot, és ha lesz rá elég jelentkező, akkor felvesszük kamerával a jelentkezők mozgásait. Aztán visszanézzük, lelassítjuk, publikáljuk és sírunk. :-)

Ki venne részt ebben a projektben?

42 komment

Címkék: videó futás mozgás

Szilveszterkor vissza a Szigetre

2011.12.28. 14:54 mgergoo

Hol is lehetne máshol a futóév búcsúztatása, mint a Szigeten? Érdekes dolog ez, én a magam részéről fél éve járok le a klubba, nem hittem volna, hogy ennyire rászokom a szigeti körözése. A szigeti körözésre persze nem lehet rászokni, az egy rettenetes, utálatos és monoton szenvedés. Ami viszont csak a Szigeten van, az a társaság, a Futóklub.

Aki olvasta a blogomat, az tudja, hogy mennyi gondolkozás után tévedtem le nyáron nagy nehezen, hogy mennyire tébláboltam. Sanyoszon kívűl nem is ismert talán senki (ezek a Futóklubos edzők nem neteznek... nem is értem), Sanyosz viszont bemutatott mindenkinek, jött Szasza, DaMartian, Bitliszbá, Azilinha és a többiek. Mire kettőt pislogtam, már ott voltam a társaság közepén és mindenki úgy viselkedett velem, mintha évek óta ismernénk egymást. 

Szóval én azt mondom, hogy két esetben kell lejönnöd a szilveszteri közös futásra:

• Ha nem voltál még a Futóklubban és csak most ismerkedsz a futással és a közösséggel
• Ha voltál már a Futóklubban és velünk szeretnéd búcsúztatni a futóévet

Ha még nem voltál a Futóklubban, akkor itt a remek alkalom, hogy megismerkedj velünk, sokat fogunk még találkozni. Ha csak most ismerkedsz a futással, akkor is itt a helyed, hidd el, nagyon motiváló lesz a közösség tagjának lenni, gyere el ismerkedjünk össze. A party része lesz egy fogadalomtétel 2012-re. Kezd az új életet a Futóklubbal, egy komoly 2012-es ígérettel.

Ha már voltál a Futóklubban, akkor nem kell magyaráznom, miért van itt a helyed, ha ráadásul olyan régi motoros vagy, hogy már tavaly is részt vettél a szilveszteri futáson, akkor mindenképpen gyere el, mert szembesülhetsz tavalyi fogadalmaiddal. Csodálkozz rá, hogy mit vártál magadtól tavaly...

Mint, az eddigi eseményeknél, most is fontos, hogy legyél kedves részvételi szándékodat az esemény Facebook lapján is jelezni!

A DKTV visszatekintése a HHH futásra és a szilveszteri invitálás:

15 komment

Címkék: ajánló szilveszteri futóklub

Mi van itt? Gólyainvázió?

2011.12.25. 16:22 Winkler Róbert

A héten megvolt az első futás közbeni esésem. A Népszigetről épp a szennyvíztisztító felőli Duna-partra tartottam, egy nemrég ledózerolt mezőn át. Figyeltem, nem is volt gond. Visszafelé viszont elvonta figyelmemet a napkelte szépsége (negyed kilenc körül járt az idő), és nem figyeltem, bele is akadt a jobb lábam egy sunyi betonvasba. Az volt az érdekes, hogy esés közben az suhant át a fejemen, milyen jó, hogy sose esek el futás közben. Megnyugtató egy tudat, mondhatom: valahogy mindig kimozgom, ha elbotlottam valamiben. Na, most ezt nem sikerült, kár, hogy nem látta senki, biztos jól nézett ki. Másnap aztán óvatos voltam, mert le volt fagyva minden, nem is estem el, de az edzés jellege is inkább electric boogie volt, mint futás.

Ma pedig, karácsony szent reggelén már az ágyban fekve hallottam az ónos szitálás jellegzetes kopogását a párkányon, úgyhogy hagytam a szokásos útvonalamat a két életveszélyes híddal, és inkább a Margitszigetre mentem, egy könnyű, karácsonyi vacsora előtti alapozó 15-ösre.

Futók voltak ímmel-ámmal, hogy sok vagy kevés, nem igazán tudom megítélni, mert csak nemrég álltam át a reggeli futásra.

Aztán egyszerre csak szembe futott Sanyosz, és a Futóklub tíz-egynéhány tagja. Először nem értettem, miért fordítva futnak, és miután futólag üdvözöltük egymást, mindenki ment tovább az eredeti irányban. A következő furcsaság, hogy az Atlétikai Centrumnál ki volt írva fehéren-feketén, hogy cipőteszt van 9-13 óráig, de nem volt cipőteszt, csak bejgli.

Nem mintha cipőt szerettem volna tesztelni, de a bejgli sem érdekelt, hiszen én nem autóval jövök, és nem bírok kajával a gyomromban futni, mint mondjuk Szasza, aki akár agy Oktoberfest-orgia után közvetlenül is képes lenyomni egy félmaratont.

A sziget északi csücske után ismét szembetalálkoztam a klubbal, de akkor már velük tartottam, igaz, csak egy fél körre. 5,2-es kilométerek?! Mi vagyok én, kenyai cserediák? Futottam hát még nélkülük egy levezető kört, megbámultam a vadasparkot: mi ez a ménkü sok gólya?

Keresgéltem a neten, de nem találtam semmit. Esküdni mernék, hogy eddig nem voltak ott, de akkor másnak hogy nem tűntek fel? Na mindegy, a mai napot szénhidráttöltésként fogom fel, és holnap megint a Margitszigetre megyek. Délelőtt találkozunk, bejglit nem kérek!

9 komment

Címkék: karácsony bejgli futóklub

Boldog ünnepeket kívánunk!

2011.12.24. 15:49 angelday

2 komment

Címkék: karácsony üdvözlet futóblog

Sírsz, zokogsz? Futó-e vagy?

2011.12.22. 21:10 mgergoo

Nyakunkon az ünnepek, itt a remek alkalom, megosszam veletek itt is, milyen változáson mentem keresztül. Mióta futok érzékenyebb lettem a világ dolgaira. Az elmúlt években a hétköznapjaim általában azzal teltek, hogy stresszeltem minden miatt: ügyfelek, család, cég, határidők, feladatok, lakáshitel, svájcifrank, hétvégi munkák hogy behozzam magam, nincs kiút.

Mióta futok ezeket valahogy nem veszem annyira komolyan, figyelek ezekre, meg idegesít ezer dolog, de nem hagyom magamfölé kerekedni a problémákat. Vannak persze nehéz pillanatok, de nem csak boldogabb, erősebb is lettem. Napközben amolyan főnök-féle vagyok, vannak munkatársaim, akiknek én mondom meg, hogy mikor és mit csináljanak, partnerekkel tárgyalok, könyvelővel egyeztetek, bankhitelt intézek, szóval céget menedzselek és mindennap stresszelek minden szar miatt. Nem vagyok egy vadállat, szerintem jó fej főnök vagyok, de minden főnök ezt gondolja magáról, rohadjon meg mind.

Szóval a hétköznapjaimban nem vagyok egy annyira rettenetesen pipogya alak. Na. Viszont mostanában azt veszem észre, hogy tizedmásodpercek alatt könnybe lábad a szemem egy-egy videó láttán.

Sírtam Ben videóján:

Sírtam ezen a videón:

Negyedórán keresztül zokogtam a csapatvideónkat látva:

Persze a Hoyt Team videót látva nem nagy kunsz sírni:

de én még a hírhedt addiction videón is magamra ismertem és könnyeztem, hogy ennyire eltalálták, hogy mit érzek, amikor este egyedül futok.

Nem sírtam anno nagypapám és két éve nevelő apám temetésén sem. Sajnos nyáron is voltam temetésen, de nem sírtam, előtte futottam egy 10 kilométerest és ott futás közben a nagy magyar pusztán kisírtam magam. Nem értem. Sírtam a UB második szakaszamon, csak fél percig, nem tudom miért. Nem gondoltam semmire, üres voltam, csak én voltam csak, meg a napkelte és valahogy rám tört a sírás futás közben, de hálistennek a befutóra rendbe szedtem magam a többiek nem vették észre. 

A másik furcsaság, hogy valahogy nyitottabb vagyok a világ dolgaira, hálás vagyok a sorsomnak/szerencsémnek/Istennek, hogy tudok, képes vagyok futni, viszont könnybe lábad a szemem, amikor a SUHANJ! Alapítvány dolgait látom és minden tiszteletem a futóiknak és azoknak a sérült fiataloknak akik így részt tudnak venni ezeken a sporteseményeken. Múltkor a DK-s póló megrendelésekor írtak a Facebookon és így a  megrendelés utolsó pillanatában inkább visszamondtam két DagadtKöcsög pólót, hogy tudjak venni félmaratonon egy Suhanj! Alapítványosat. Régen sem voltam egy érzéketlen barom, legalábbis nem tartottam magam annak, de valahogy hidegen hagytak ezek a dolgok, közömbösen elfordítottam a fejem és továbbmentem, most meg már alig várom, hogy Gusztos Péter megírja, hogy hogyan tudnék az pólóvásárláson túl is esetleg segíteni. 

Szóval Ti is átmentetek valamiféle átalakuláson, vagy csak én lettem ennyire agybagyenge/pipogya/ köcsög?

11 komment

Címkék: videó sírás dk

Az én történetem...

2011.12.20. 12:23 szasza75

A hétvégén Orsós Szabival beszélgettünk, akinek a történetét olvashatjátok itt. Picit hosszabb lesz, de megéri elolvasni.

Szaszával a Lukács-fürdőben beszélgettünk a szokásos dolgainkról, mint csajok, buli, meg azt hiszem csajok. Volt egy kis sport is, amiben voltak konkrét dolgok, mint versenyek, edzések és motiváció is. Be kell valljam, mostanában van egy kis motivációs problémám, ami annyit tesz, hogy szinte semmit nem edzek. De nagyfiú vagyok és megoldom, viszont egyetértettünk Norbival abban, hogy más sporttársainknak a saját bejárt utunk, talán inspiráló lehet, főleg, ha valaki olyan mélyről kezdi, mint DK, vagy én. (DK-t nem ismerem személyesen, de rendkívül szimpatikus dolgai vannak, ezért mertem a számra venni a nevét, vagy mit. :-)

Gyerekoromban nem igazán sportoltam. Két és fél éves koromban volt egy súlyos balesetem, a gyerekkorom egy részét kórházban és a szobámban töltöttem legózva, számítógépezve. Jó eszű srácnak tartottak a tanáraim, fel is vettek Miskolc és akkoriban az ország egyik legjobb gimnáziumába. Itt sem találkoztam sokat sporttal, de nem is szerettem mozogni.

16 éves koromtól már keményen buliztam és akkoriban kezdtem el dohányozni is. Természetesen ez az életmód el is vitte az életemet egy olyan irányba, ami akkor "vagánynak" tűnt, ma már csak egy nagy butaságnak tartom. Az egyetemre sem vettek fel, így elkezdtem dolgozni. Nappal dolgoztam, este buliztam.

Teltek az évek, és azt vettem észre, hogy naponta 2 doboz cigit szívok, 92kg vagyok. (69 voltam, amikor érettségiztem.) A volt osztálytársaim bezzeg haladtak szépen: diploma, lakás, barátnő, nyaralás. Ebből a felsorolásból nekem csak a barátnő volt meg. Szerencsémre, mert mellettem állt és támogatott abban, hogy megváltozzak, és talpra álljak. Kapcsolatunk sajnos véget ért, de sosem fogom elfelejteni neki azt, amit értem tett.

Az elhatározás a legfontosabb dolog.

Amikor minden péntek-szombaton a WC előtt térdelsz, és az előző esti buli "utórezgéseit" nyomod, valamit nagyon elrontottál. Egyik ilyen délelőtt elhatároztam, hogy VÉGE! És mit ad Isten, egy héttel később újra ott térdepeltem. De akkor újra megfogadtam, hogy befejezem és leszokok a cigiről. Nem akartam többet, csak abba akartam hagyni a dohányzást. Teltek az órák és fetrengtem a szobámban, elvonási tüneteim voltak, szenvedtem, de valahogy eltelt az a vasárnap is. 27 éves voltam. 11 éve ez volt az első nap, hogy nem gyújtottam rá.

Ha egy megy, akkor kettő is. Az első két hét nagyon nehéz volt, de megcsináltam. Visszatért az ízlelésem, a szaglásom, eltűntek a nikotin csíkok a szemem alól, és az már az ujjaim sem voltak sárgák. 2-3 hónap és kezdtem jól érezni magam a bőrömben, csak egy dolog zavart, a súlyom. Olyan 95 kg voltam, ráadásul nem is vagyok nagyon magas.

A sportolás ötlete akkoriban kezdett megfoganni bennem. Bringázni akartam, de nem volt pénzem bringára. Meg csajozni, de kövéren az sem ment. Találtam otthon egy Nike-t, amit napokig nézegettem, majd gondoltam egyet, felhúztam és lesétáltam a Rigó utcára. A terv az volt, hogy végigfutom oda-vissza, olyan 1km.

50 méter után megálltam. Akkor annyit bírtam, de sétáltam tovább és bele-bele kocogva csak végigmentem. Hazaértem és leültem, mert nem esett jól, remegett kezem-lábam. De fogyni akartam, mégpedig mindenáron. Lemértem egy 4km kört, az volt a célom, hogy egyszer az életben lefutom egyhuzamban. Mindig bele-bele sétálgattam, de egyre több lett a futás, és egyre kevesebb a séta.

4 hónap kemény munka után sikerült. Egyben 4 km, amikor hazaértem boldog voltam. Otthon ülve jöttem rá, hogy nem a futás okozott akkor még örömöt, hanem az, hogy végre végigcsináltam valamit. Kitűztem egy célt és elértem. Van siker az életemben, emiatt boldog voltam. És mint a legtöbbünk, még aznap többet akartam.

A maratoni lefutása valamiért adta nekem magát. Még jó, hiszen 4km-t már bírok futni, akkor miért ne bírnék 42-t? Az utcánkban futott egy srác, akiről tudtam, hogy profi. Kedves, jóindulatú srác volt, akin látszott, hogy önzetlenül segít egy magamfajta amatőrön. Leszólítottam, Kalotai Levente volt, az, aki többszörös spártai hős, egy ulrafenomén.

Elmondtam neki, hogy maratonista szeretnék lenni. Kicsit csóválta a fejét, de bízott bennem. Hadovált cipőkről, étkezésről, iramokról meg pulzusmérésről. Én meg futottam télen-nyáron, reggel-este, melegben és viharban és mindig arra gondoltam, hogy egyszer átfutok a célkapun.

14 hónap kemény munka, többszöri elhalasztás és sérülés után Budapesten futottam, a Spar Maratonon. 30 km-ig szépen ment, de utána már sokat kellett belesétálnom. A célegyenesben még kinéztem egy 70 körüli hölgyet, hogy lenyomom, de alulmaradtam. Szerény 5 óra 10 perces idővel értem a célba, de annál boldogabban. Sikerült, érem a nyakban. (Bár kicsit zavart, hogy a nyanya lenyomott!)

Tudtam egy, hogy ettől többre vagyok képes. 2006-ban visszamentem, hogy megcsináljam, 5:06 lett az időm.

Az Ironman már más dimenzió. Meg sem fordult a fejemben addig, amíg egyszer valaki rá nem mutatott valakire, hogy az a srác Ironman. Egy hús-vér élő ember. Érted, egy élő ember megcsinálta? Semmi extra, nem volt nagyobb vagy erősebb. Ugyanúgy lélegzett és evett. Ugyanúgy izzadt a melegben. El is dőlt, hogy ez kell nekem. Kicsit még kérettem magam, elkezdtem a futás mellett úszni és bringázni is, de szépen lassan a testem és a lelkem is elfogadta a döntést, az IM a mindennapjaim része lett. 2007 augusztusában én is ott álltam a nagyatádi sportcsarnokban és vártam, hogy a pódiumra szólítsanak Chinóval, SC-vel, Szaszával. Elképesztő érzés volt.

De a legjobb ezután jött. Az IM után ürességet éreztem, nem tudtam, hogy mihez kezdjek az új helyzettel. Nem tudtam, hogy merre tovább, nem igazán értékeltem a történteket. Egy nap az unokabátyám keresett meg, hogy szeretne futni és segítsek neki. Ő is leszokott a cigiről és sportolni, változni akart. Kiderült, hogy nem ő az egyetlen. Hirtelen a család és baráti körből legalább 10-15 ember jelezte, hogy azért változtatott az életén, mert én megmutattam nekik, hogy igenis lehet, csak akarni kell. Édesapám majdnem 40 év után szokott le a cigiről.

Manapság a terepfutásban találom meg azt, ami számomra a sportolás legjava. De igazából nem az fontos, hogy ki mit ér el! Amit csinálsz magadért és az egészségedért tedd! Ez egy jó sport, kifejezetten jó emberekkel. Ezt a sportot életed végéig űzheted, határ a csillagos ég! Nem az a fontos, hogy te "csak" 2:30-as félmaratonit tudsz. Az a fontos, hogy a 2:30-at jókedvvel, jó társaságban érd el. És hogy elérted.

Ha emiatt az írás miatt csak egy ember veszi fel a futócipőjét, hidd el, már megérte!

Céljaim 2012-re még nem teljesen világosak. Márciusban Trevisio Maraton, ahol egy 3:30-t tervezek futni. Májusban T100. Még hisztizek és kéretem magam, de valahol én is tudom, hogy visszamegyek egy újabb mellényért Chamonixba.

Számok:

• Sportolás kezdete: 2003
• Első maratoni: 5:10, Budapest 2005. október
• Főiskola kezdete: 2005
• Legjobb maratoni: 3:50, Bécs 2010 április
• Balaton átúszás: 2006
• Több, mint ötven utcai és terep maraton, illetve félmaraton és TT
• Ironman féltáv: 2007 Kiskőre
• Ironman: 2007 Nagyatád, 14:45
• Diploma: 2008
• Mont Blanc mászás 2008, 4200-ig
• CCC 2010 (Trient, a vihar miatt leállították a versenyt)
• CCC 2011: 22:15

38 komment

Címkék: siker cigi motiváció fogyás küzdelem futóprofil

Frissült az iPhone Nike+ GPS alkalmazás

2011.12.20. 12:02 angelday

Immáron a 3.3 verziószámot viseli és tovább szépült, jobbult a közösségi futásra épülő szoftver azok számára, akik a telefonjukkal futnak. Ebben van ugyanis GPS adó, pontos mérés, Facebook integráció stb.

Az újdonságok:

• kompatibilitás és teljesítmény, erősebb twitter integráció (ha valaki használja a twittert, az amerikaiaknál roppant népszerű)
• Facebookos megosztásnál már linkelhetjük a futást egy futókörünkhöz
• még pontosabb GPS és sebességábrák (szerelgettek, csavarozgattak a motoron)
• az alkalmazásban levő egymás elleni fogócska ("tag") funkción is sokat javítottak, fenti képünkön balra ez látható

Akinek még nem lenne meg, €1,59.-be kerül a magyar app store-ban. Akinek megvan, elég frissítenie akár iTunes-en, akár a telefonon keresztül az új verzióra.

7 komment

Címkék: gps iphone nike nikeplus