Futás Kropkóval - második rész

2008.08.20. 12:05 Winkler Róbert

Kérem, fogadják szeretettel a Kropkó Péterrel 13 kilométer futás közben készített interjúnk 2. részét, mely a nagyjából 3 és 7 kilométer közötti beszélgetést tartalmazza. Az első rész itt volt, a harmadik pedig hamarosan jön. Kellemes aerob kocogást minden kedves olvasónknak.

- Nagyon sok helyen az olimpiai bizottság nem arra törekszik, hogy a legjobbak menjenek ki, hanem hogy azoknál jól feküdjenek, akik majd őket választják. Tehát nem a sportág problémáit akarják megoldani, hanem azt akarják, hogy válasszák őket újra. Valaki valaki erős emberét megszavazza... Én például annak idején azt mondtam, akkor megyek az olimpiára, ha fizetik a költségeimet. Mondták, hogy útiköltség, szállás, kaja. (Kropkó Péter sporteredményeiről bővebben itt olvashat.) Figyelj, ezt egy gimnazista kisemberrel megcsinálhatod, de mondom, megkérdezlek tisztelettel, neked van magánbiztosításod, meg nyugdíjpénztárad? Na, hát nekem is. Egy 36 éves ember nem mehet úgy az olimpiára, mint egy osztálykirándulásra. És a mai napig nem tudják kezelni az ilyen helyzeteket, komoly élsportolókkal nem tudnak mit kezdeni. Itt van például a futás: eredménytelenek vagyunk. Vagy a triatlon, az ötödik legnépszerűbb sportág, Magyarországon meg sehol sincs.

- Mi az, hogy a legnépszerűbb? Sokan nézik, vagy sokan csinálják.

- Csinálják! A sport csak az, amit csinálnak. Én nem olvasok sportot, nem nézek sportot.

- Mondjuk azt a kocogást, amit én rendezek, én se szívesen nézném.

30 komment

Címkék: interjú kropkó

Józsi has taken the lead

2008.08.19. 20:32 angelday

Úgy tűnik, én vagyok itt a legaktívabb. :) Kedd, 20:27-kor még én vagyok a race leader a Futóblog szerkesztőségében. Az is kiderült, hogy timestampeli-e a futásokat, vagyis a vasárnap lefutott és hétfőn feltöltött adat hova számol: a vasárnaphoz.

Remélem Winkler elhagyta valahol az USB dugóját. Winkler hétvégére átruccan egyébként San Diegóba. Ezt írja:

Á, csak a robot lesz osztályrészem. Ne nyaralásra gondolj ám. Oké, egy bérelt Mustanggal átmegyünk Tijuanába, de semmi több!

Tudom, hogy többen meg fogtok ezért vetni, de a mai futáson az volt a vezérgondolatom, hogy amikor elhaladok egy buszmegálló előtt, amiben a mammerok bóbitáznak LIDL szatyrokkal a kezükben, akkor elhaladtamban roppantok egy két másodperceset. Majdnem meg is játszottam a lapot, de végül győzött a szüleim 31 évig tartó nevelési programja.

Éljen a polgár-PUKKASZTÁS.

update: persze nem kellett sokat várni Winkler szinkronizációjára. :(

update #2: Ági idő előtt lenyomta a challenge-et, így Winkler nyert.

8 komment

A magyar Usain Bolt

2008.08.19. 07:21 angelday

Egyelőre csak egy kis ízelítő, de hamarosan jön a részletes beszámolónk.

36 komment

Címkék: videó usain bolt 100m

Kovács Ági megszólítja a fiúkat

2008.08.17. 22:00 angelday

Két napja az alábbi levél landolt a Futóblog szerkesztőségében:

Sziasztok fiúk!

A minap olvastam a blogotokat és látom, hogy Ti is szerettek futni, vagy legalább is igyekeztek megszeretni ezt a sportot. Szeretnélek kihívni Titeket innen Pekingből egy versenyre. A verseny célja az legyen, hogy hétfőtől péntekig ki hoz össze több lefuttott kilométert. Nálam itt van a futócipőm, benne ott a chip, így könnyű lesz lemérni a megtett távot.

Persze legyen tétje is: ha alulmaradok, a győztesnek hazatérésem után egy spéci úszóleckét adok. Ha viszont nyerek, akkor a Nike Félmaraton napján megrendezendő ligetkör versenyre (3,5km) benevezlek Titeket, ahol a célban fogok szurkolni:-))

De Robinak látom nagyon megy, így ha nyerek, akkor őt a félmaratonra (legalább egy váltó tagjaként) szeretném nevezni:-)

Puszi: Kovács Ági

Winkler persze egyből belelkesült, mint mindig az utóbbi időben, ha futással kapcsolatos dologról van szó. (Winkler már azt is tervezi, hogy éjjel a Hármashatár-hegyen lenyomja a CCC-t -- 98km, 5600 szint.)

Én magam óvatoskodom, hiszen nem olyan forrón eszik a kását, viszont szépen csatlakoztunk Ági kihívásához, persze hogy. A "projekt" hétfőn indul, péntekig tart, és az nyeri meg, aki a leghosszabb távot teljesíti az idő alatt. Én már nem merek prognosztizálni semmit.

El kell mondanom ezen a ponton, hogy én -- taktikusan! -- a mai futásomat nem töltöttem még fel, csak holnap fogom, így az már egyből a challenge-hez fog számítani. Elvégre jelen pillanatban külföldön tartózkodom, és itt nincsen NET! (Remélem nem figyeli a futás időbélyegét.)

Edzésnapló: ma simán lenyomtam 5 kilométert és 150 métert. Itt vagyok Olaszországban Bolzano mellett; gyönyörű alma ültetvények a faluban, hotelből kilőttem, mint valami kis aszteroida, amire Bruce Willis (magyar hangja: Dörner György) feni a fogait, végig az almásokon, le a folyóparton, aztán a városban még egy pár vargabetű és kész is lettem. Kicsit aggódtam, hogy rám fog "hülni" a felsőm, meglátjuk, lesz-e belőle valami. Még mindig nincs bicepszre ragasztható pántom, amibe a nanót dughatnám, így kézben markoltam végig.

Ami viszont érdekes: simán ment. Esküszöm, fejlődök. Tartok tőle, hogy nem lesz kényelmes a 31-i Human Race 10k, viszont a hét végére el akarok jutni olyan 8-9k-ig. Ha az megvan, akkor talán (TALÁN!) következő héten megfixálom magamnak a 10 ezer métert, és akkor már nem leszek öcsi, akin az egész net röhög.

Egyébként ez volt nekem még csak a nyolcadik (8) alkalmam. Augusztus 5-én futottam le az első adagomat.

Este a bárban a vacsora után még bevertem egy pálinkát. Just for the kicks.

37 komment

Címkék: challenge kovács ági

Kropkó Péter memoárjai (az első 3 km)

2008.08.15. 23:53 Winkler Róbert

A múlt héten már megígértük, hogy a Kropkó Péterrel lenyomott 13 kilométer alatti beszélgetést hamarosan folytatásokban közöljük. Interjúnak nem nevezném, mert szerkesztve alig van, de ilyen egy kocogás közbeni beszélgetés. Következzen hát a futópálya megközelítése és az első három kilométer jegyzőkönyve. Időnként egy-egy gondolat nem folytatódik, vagy kis szünet után máshol. Ilyenkor valami ismerőssel futunk össze, vagy meglátunk egy érdekes állatfajt a fa tetején.

- A gerinc és a hát izmainak megerősödése nagyon fontos, hogy a hátunk ne fájjon a mai mozgászegény világban. A futás elég erős hátizmot fejleszt. A futás legkevésbé látványos, de egyik legfontosabb haszna, hogy épp a hátfájások múlnak el.

Egyrészt nagyon finoman mozgatod, nagyon finoman ütögeted, és ez a rázás végigmegy a gerincen. A szervezet pedig megkapja ezeket az impulzusokat, és fejleszt. A gyógytornászok például nagy okosan kitalálták, hogy vibrátorra be kell jönni hetente háromszor. Ráállsz, és javul a fizikai állapotod. Igen, de ezt a természet már nagyon régen kitalálta: úgy hívják, hogy gyaloglás és futás.

(…)

- Na, jöttök futni?

- Először is: tilos nyújtani futás előtt. Az izmok hidegek, úgy, mint egy Opel Omega biturbó, amivel egyébként a 90-es évek elején közlekedtem, pont most olvastam nálatok, Frankfurtban mentünk vele 300-zal, nem én vezettem. Nézem, miért van ebben hárompontos biztonsági öv? Miért nem ötpontos?

Péter, mondta erre a német, ha ezzel az autóval fejreállunk, másfél kilométer, mire megállunk. És az utastér derékig lekopik. Mindegy, az a lényeg, hogy be kell melegedni, mint a motornak, el kell érni az üzemi hőfokot.

- 25 éves kor felett öreg emberek vagyunk. Kell 15 perc bemelegítés, kell néhány repülő, aztán nyújtani, és utána lehet megcsinálni az edzést. Aminél mondjuk olyan munkát csinálsz, hogy gyorsítós munka.

- De ha este elmegyek futni, ahhoz remélem, nem kell bemelegíteni.

- Annál is az van, hogy az első 15 perc bemelegítés. Szépen lassan egyben megcsinálod a kétórás futóedzést, de amikor befejezted, mindenképpen nyújtani kell.

- Azért gondoltam, mert az ember elmegy egy bármilyen edzésre, mondjuk egy bokszedzésre, akkor a bemelegítés az futás. És az ember a bemelegítésre nem melegít be.

- Teljesen gazad van, de az a bemelegítés a lassú futás. Én is úgy vagyok vele, hogy amikor hosszú lassút futok, akkor csak futok, nincs olyan, hogy részekre bontom. De amikor utána az van, hogy 10x1000-et akarsz futni, akkor el kell jutnod addig – ugyanúgy mint a biturbóval -, hogy…

- …Muhaha! Kropkó Péter, a permanens autós hasonlatok megszállottja.

- Amikor mentünk az autóval… az nekem óriási élmény volt, amíg zörögtem a frankfurti autópályán 300-zal! Amíg a faluban mentünk a hideg autóval, nem lehetett taposni neki. Eleinte 281 volt, de utána megjavították, és 300-zal tudott menni a Lotus Omega.

(...)

Nagyon fontos, hogy az edzésmunka nagy része aerob legyen. Az aerob olyan, ami mellett még tudsz beszélgetni.

- Az nem az izzadás? A gyúrás például nem azért anaerob, mert akár izzadás nélkül is végigcsinálhatod a programot, ha elég lassú vagy

- Az izzadás az más. Az azt jelenti, hogy a hőháztartás kiegyenlítése folyik. Az aerob azt jelenti, hogy szufficites az oxigénbevitel: több az oxigéned, mint amennyi kell. És ez azért nagyon jó, mert ha fáradt vagy, ideges vagy, vagy kimerült, ki lehet menni futni aerobba, mert felpörget, több oxigén jut az agyba, lassan futsz,

- ... Azt hogy csinálod ilyen futópályán, hogy tudod, mennyi körnél tartasz? Huszonkettő? Az előbb már nem huszonöt volt?

- Na most várjál, egy jó futóedzés, és most résztávos futóedzésről beszélek, olyan, hogy bemelegítesz, az 15 perc. Lenyújtasz, utána mész három percet gyorsan, kettő percet lazán. Ebből van 13 darab. Az azt jelenti, hogy 50 perc, meg 15 perc, az 65, plusz 15 bemelegítés, 15 levezetés – egy óra 35 perc a gyors edzés. Ezek mondjuk extrémek, a leghosszabbak, amiket csinál az ember a résztávos edzésnél. Ilyenkor összejön a heti 120-150 kilométer futás, és a bringában is ezer fölött. Én egyébként nem futottam pályán

(…)

- És utána szépen lassan, 4-500 méterével emeled a távokat, és így hihetetlen fejlődéseket tudsz produkálni. De az a lényeg, hogy közötte mindig legyen pihenőnap. Kell a regenerálódás: az edzéstől nem leszel jobb, az edzéstől csak rosszabb leszel. Az igazi fejlődés a regenerációs időszakban keletkezik.

- Tehát két egymást követő nap ne fussak?

- Figyelj, jobban teszed, ha hagyod a regenerálódát. Persze, megteheted, hogy háromszor is futsz egymás utáni napokon, és az állóképességed javul, főleg, ha a harmadik futásod hosszabb. Ez az állóképesség többszörösét jelenti, mert fáradtan futsz. Viszont ennek van egy olyan oldala, hogy a futásnak pozitív élménynek kell lennie. Hogy élvezed a dolgot. Egy sportoló, vagy élsportoló máshogy megy, magasabb a fájdalomküszöbe…

- Te se sikoltozol, ha bebaszod a fejed a kredencajtóba.

-Ha hiszed, ha nem, én az injekciókat nem bírom. Amikor vérképhez vettek vért, előre rettegek egy hétre, a fogorvostól is félek, de ha verseny közben letörik három körmöm, azt nem veszem észre.

- Mer’ termelődik a hogyishíjják…

- Ja, adrenalin, meg mi a franc.

- Úgy is kéne fogorvoshoz menned, hogy a várószobában helyben futsz másfél órát, míg megindul az endorfin.

- Ha eljutsz a percszám fölé, elkezd termelődni a boldogsághormon.

- Mikor?

- Változó. Van, akinek már 25-30 percnél beindul, egy edzettebb embernél inkább 40-50 perc. Te is fogod érezni, ugyanis két oldala van. Az egyik, hogy oxigéntöbblet keletkezik a fejben. Ilyenkor, a lassú futásnál jobban tudsz gondolkodni, mint az irodában, az asztalnál.

- Tényleg, elképesztő dolgokat szoktam kitalálni futás közben.

- Az az! Mert be vagy lőve! Ez a kábítószer jellegű anyag, amitől összeáll, és megoldod, amit addig nem tudtál.

Józsi: - Én futás közben egyszer rájöttem, hogy a cash-flow táblát hol rontottam el.

- Hogyne! Ez így működik. A futás stresszoldó, a rizikófaktorból visszavesz, például hogy tíz év múlva magas vérnyomásod lesz, satöbbi.

(…)

De azért nem könnyű ez az egész. Én már csak amatőr futó vagyok, társadalmi szempontból pályakezdő vagyok. Vállalati tanácsadó, a triatlonszövetségben elnökségi tag, az utánpótlásért felelek. 

(3 km -- folytatjuk)

15 komment

Címkék: interjú memoár kropkó winkler diktafonja lol

Edzésnapló: Dirtywhirl

2008.08.14. 21:02 angelday

Ma meló szempontjából kifejezetten hulladék napom volt. Egész nap csak pörögtem, mint varázsló fa(fütty)szán a négerkur(fütty)va, amit úgy kell érteni, hogy reggel nyolctól este fél hétig. Reggelit és ebédet is csak kutyafuttában vettem magamhoz (nem tudom, kinek van meg az, amikor az ebéd utolsó falatjainak rágása közben MÁR EMELI a tálcát).

Egyszóval produktív, sokat intézős, de kellemetlen, meleg nap volt. Otthon még házimunkáznom is kellett, ami ezúttal szó szoros értelemben vett tevékenység, és nem szex. Úgy döntöttem, hogy a házimunkát későbbre hagyom, és nekivágok a körömnek. Beöltöztem, de csuklósúly nélkül. Boxolni még ráérek.

Ezúttal is zene nélkül futottam (ismeretes, hogy nincs meg a megfelelő felszerelésem, így csak az időt, tempót és megtett távot mérek), egyáltalán nem volt zavaró -- az elején még 400m-t kalibráltam is sétával. Valaki már egyszer korábban kérdezte, hogy a futópályára kocsival megyek-e, hát büszkén jelentem, hogy elfutottam a TF-ig, ott befizettem a két kilót, majd olyan 5 kör után hazaindultam. A vége így is 4.5 km lett majdnem 31 perc alatt. Egyelőre jó ez így, nyújtottam is a végén.

(stats)

Egy dolog viszont, ami nem fér a fejembe: ha befizetem a belépődíjat, akkor elvileg jogom van ahhoz, hogy sportoljak a pályán úgy, mint mindenki más. Ehhez képest rendre belebotlok valami szakemberbe, aki megkér, hogy "ne az egyesen" fussak, vagy volt már, hogy focimeccs miatt kellett odébbállni -- apróságok. Sajnos a formális logika szabályait követve azt kell megállapítanom, hogy aki exkluzív futópályát akar, az BÉRELJE KI magának a teljes futópályát, és akkor nem lesz ott senki. Nekem bezzeg szabad kikerülnöm a lassabbakat.

Tudom, hogy kezdő vagyok, meg érzékeny vagyok, meg nem értek hozzá, meg én miattam van minden, de ezen most akkor is elgondolkodtam. (Mert azt nem veheti el tőlem senki.)

27 komment

Címkék: edzésnapló tf futópálya ki a hülye

További bigyók

2008.08.14. 16:02 Winkler Róbert

Hobbifutásnál azért nem árt észnél lenni, hogy az embert el ne borítsák a bigyók. Télen már csak azért se jó egy óránál kevesebbet futni, mert legalább negyedóra a puszta előkészület. Űr-jégeralsó, mackóalsó, póló, dzseki, de a dzseki alá még idejében fel kell venni a csuklósúlyt, mert utólag valahogy sose sikerül elég szorosra tépőzárazni.

Persze a zenét előtte valamilyen szinten kitalálni, rátölteni, póló alatt a madzagot átdugni, előkeríteni a szóló lakáskulcsot, mert ugye kulccsomóval futni nem egy nagy élvezet. Meg természetesen a zoknit is olyan ütemezéssel felhúzni, hogy az ember elkerülje az esetlegesen az előszobaszőnyegről az utolsó pillanatban rátapadó sunyi, kétmilliméteres göröngyöt, amit csak ötszáz méter futás után vesz észre, aztán további ötszáz méterig gondolkodhat, megálljon-e cipőt levenni és zoknit lehúzva rázogatni, hogy visszavétel után kiderüljön, az a kis szar igazából a cipőben maradt, csak most máshol szúr.

Kemény élet a hobbifutóé, bárki megmondja.

A sportband jó motiváló tényező, de a csuklósúllyal sajnos nem harmonizál: a kettő együtt nem fér el rendesen a csuklón. Ki is hagytam a súlyt, előbb majd tesztelem, lehet-e zsebben hordani a pántot. Végül is a lóbálást nem igényli, ez csak egy vevő.

A csuklósúly meg jó dolog, mert futás után az ember úgy érzi, mintha valamikor gyúrt is volna egy kiadósat, csak már nem emlékszik, mikor és hol. És nem nehezebb tőle futni, sőt, néha úgy érzem, egyenesen könnyebb. A lábra szerelt súlyoktól nyilván nehezebb, de majd megkérdezek valakit, aki ért hozzá, hogy is van ez. A nehezebb csuklót lóbálva mintha jobban haladna az ember, például ökölbe szorított kézzel is úgy érzem, hogy rosszabb, mert a kinyújtott ujjak néhány dekája is mintha jobban vinne.

Egyszer a lábsúlyt is kipróbálnám. Attól igazi hardcore elmebetegnek érezheti magát az ember, Rockynak, aki a hűtőházban üti a fagyott félmarhákat, vagy Rocky 5-nek, vagy 6-nak, aki vénségére még egy kis húzódzkodással kezdi a napot a hátsó udvarban a szőnyegporolón.

19 komment

Címkék: bigyók beöltözés csuklósúly

Lefutottam az utolsó Sziget előttit

2008.08.13. 18:31 Winkler Róbert

Kipróbáltam DeMartian kommentelőnk ajánlatát, a Meder utcától a Duna-parton át az Árpád-hídon át a Margitszigettel. Az ajánlat lényege az volt, hogy ha tíz kilométert akarok futni, az pont annyi lesz. Sokan szidják a Nike+ karkötőt, hogy nem mér pontosan, de 10,34 kilométer lett, úgy, hogy nem sorompótól mértem, hanem ajtótól. Hihetetlen.

Volt szó arról is, hogy kellenek-e futáshoz kütyük, legfőképpen zene, mert a futás mindig legyen öröm. Hát nekem most nem volt öröm. Ilyen lehet a menstruáció. Kedvem még csak-csak lett volna hozzá, de valahogy fájt a lábszáram, több helyen is. Néha van ilyen. Azért persze végignyomtam, és igazából az lesz a jó a Margitszigeten, ha vége a nyárnak, mert most még este fél 10-10 között is annyi az ember, hogy a Margit-híd felőli szakasz gyakorlatilag passzív dohányzás. Az emberek a futópályán andalognak, egyszer, esküszöm, a sötétben kis híján beleszaladtam egy teli söröskorsóba. Ott botorkált a csaj, a futópályán, a sörrel. Beszarás.

Most, hogy a Kropkótól megtudtam, miért szar a margitszigeti műanyag pálya, már be is tudtam beszélni magamnak, hogy tényleg, milyen szar. Egyrészt az alap futócipő, és az enyémek is ilyenek, flaszterre készült, a szigeti pálya pedig egyrészt nagyon puha. Mintha egy takonyra terített légpárnás fólián futna az ember. Engem speciel nem zavar, de tény, hogy a TF műanyaga keményebb, és főleg egyenletesebb. A Margitszigeten ráadásul már össze-vissza foltozták, hol ilyen, hol olyan. Persze ahhoz képest, milyen kevés efféle épített pálya van az országban, örüljön az ember ennek is.

Viszont hogy hogyan bírtam ennyire egyenetlen tempóban vánszorogni, az érdekes. A múltkor a zsombékban sokkal szebb volt a görbe.

26 komment

Címkék: sziget edzésnapló tervek álmok kropkó

Edzésnapló: What I'm fighting for (Matisyahu)

2008.08.12. 21:07 angelday

Volt egy olyan elképzelésem, hogy a sok tenisztől rettenet kondim lesz, és könnyebb lesz majd futni. Valójában ez pontosan fordítva működik: a sok futástól rettenet kondim lesz, és könnyebb lesz teniszezni.

És lőn: már az első hét után is érzem, hogy az egy órás edzést végig tudom koncentrálni, robbanok a labdákra, nincs fél óra utáni lazázás. Ez különösen lelkessé teszi a magamfajta embert. Tenyereseknél most tovább tökéletesítettem a technikát: lényeg az, hogy a labdát az ütés pillanatában laza csuklóval kell meghúzni, sőt, ott kell rápödörni egyet, hogy pörögjön rendesen. Korábban ez nagyon instabil játékot eredményezett, de ma gyakorlatilag hibátlanul iskoláztam végig két kosarat (tenyó-fonák). Labdatartás is jól ment, támadni is jó aránnyal támadtam.

Ma a nagyon jól sikerült óra tenisz után már csak egy célt tűztem ki magam elé: lemenni futni. Elindulni egyáltalán. Nos, ez sikerült, egy 20 perces lépcsőzéssel befejezett kifulladósat sikerült összehoznom 3 km-es megtett távval. Izzadtam, mint a csatamén!

(pontos link)

De összejött, és ettől úgy érzem magam, mint amikor meg tudom csinálni a házi feladatomat. Kielégülten, de nem beképzelten!

Azt érzem, hogy a futással megjött az étvágyam a gyúráshoz is. Látom a visszasatnyult csöcsöket, látom a lerakódott zsírokat. Szálkásítani fogok, és rakni a rúdba. De nem ma.

Postunk végén olvasói levélre válaszolunk:

Ha lesz egy kis időd meg tudnád nekem nézni, hogy működik-e ez a Nike+ vevő szifonon? Mert a gyártó holnapján csak Nano-t írnak, de ugyanaz a csatlakozójuk és érdekelne, mert nem akarok emiatt egy Nano-t is venni. Köszönöm.

Üdvözlettel,

Sz. Márton

Nekem éppen van szifonom (értsd: Apple iPhone), tehát ki tudtam viszonylag egyszerűen próbálni ezt a dolgot. Mivel egy kép többet mond minden blogger összes szakértelménél, így JPG-vel búcsúzom:

Sajnos Nanót kell venni, ez a vége.

14 komment

Címkék: iphone edzésnapló szifon

I can get no

2008.08.11. 22:24 Winkler Róbert

Végre valami könnyen azonosíthatóan látszik. Hétvégén voltam Siófokon, és az érkezés után rögtön be is vedlettem. Leszámítva a csuklópántot, amit nem vettem fel, mert lógott a vihar lába, már amennyiben vihar is lógathatja a lábát, nem csak eső. Mióta a Red Bull Ládaderbin tőlünk ötven méternyire csapott a villám két emberbe, fosok ettől a mennyköves monszuntól. Az esti futások legalább felénél látni valahol a távolban villámlásokat, és bár a villám úgyis abba csap, akibe akar, nem akarok a kritikus pillanatban kétszer hatvan deka vasat a csuklómon.

Felhívtam tehát a szervezőket, hogy megjöttem, ők meg, hogy nem nézem-e meg a helyszínt, vagyis a repteret. Mondtam, hogy kiszaladok. Nagy humor.

A Honvéd utca a reptérre vezet, gondoltam, ez tökéletes lesz, de nem műholdaztam előre, így meg tudott lepni, hogy egyszerre csak országút jött, meg az alkonyat. Hej, de szar is forgalmas országúton futni! Aszfalton csak pár lépés, inkább a padkán, de a padkán is csak a jobb lábnak van egy kis sima hely, ballal már a fűben kell botorkálni. És az a fű, na arról sose gondoltam volna, hogy ilyen egyenetlen. Meg eleve az aszfalt széle is már eléggé lejt -- nem véletlen, hogy a 65-ös út Siófokról kivezető szakasza nem tartozik a híres, népszerű futóhelyek közé. Az ember csak botlatozik, a füle mellett 80-nal húznak el a kamionok, és egy rossz lépéssel akár be is eshetnénk alájuk. Na jó, egy különlegesen béna, rossz csillagzat alatt született lépéssel, de fő a rettegés.

Ráadásul a reptér igen közel volt, még a túlsó vége, ahol a csajokat megtaláltam, is összesen 2,8 kilométer. Úgyhogy gondoltam, körbefutom a repteret, de a füvet elég rejtélyes elven nyírhatták. Fentről nyilván egyértelmű, mint a Nazca-vonalak, de ott csak egyre nagyobb gazban gázoltam, végül pedig egy szántóföldre keveredtem. Nem is az lep meg, hogy a szántóföld ennyire egyértelműen látszik a lekonyuló görbén, hanem hogy a többi reménytelen, béna botorkálás ilyen egyenletesnek hat. Ennyire sima ívet még sose írtam le.

Elvégeztetett. Szar érzés, mikor volna az emberben még legalább egy ötös, de a sötétben már végképp nem lehet szaladgálni az össze-vissza fűben, az országúton visszafutni Siófokra halál, úgyhogy autóval visszavitettem magam, és ettem egy grilltálat, ami nyilván bőven meghaladta az alig bő 500 kalóriát. Most pedig egy korábbi kommentelő tanácsát kipróbálva tesztelem az Árpád-hív felől a Margitszigetet.

29 komment

Címkék: edzésnapló siófok hány jével írják hogy siókfok