Futás Kropkóékkal (videó!)

2008.08.10. 18:15 angelday

A Kropkó Péterrel való futásról Winkler írt részletesebb postot.

Józsi: Futottam vasárnap is, Csongrádon a gáton. 5 km volt a terv, meg is csináltam, de nagyon elfáradtam a végére, 34 perc volt egy menetben, ez a 4. futásom múlt vasárnap óta. Aggódom, hogy képes leszek-e 70 percig futni. Van valakinek ötlete, hogyan vigyem fel a kondimat augusztus 31-ig?

Megőrülök ettől a rövid fülestől! Jövő héten első dolgom lesz egy "douche" karpántot vásárolni, ahova bele tudom dugni az eszközt. Ma is a földön landolt, így a futás hátralévő részén kénytelen voltam FOGNI a nanómat. :(

28 komment

Címkék: videó kropkó

Szent János, a tasmán ördög

2008.08.08. 14:58 Winkler Róbert

Holnap megyünk futni Kropkó Péterrel! – mondtuk szerdán, csütörtökön inkább, hogy ajjaj, ez a nap is eljött.

Ugye, de szarul hangzik? A hawaii-i Iron Man-verseny például 3,8 km óceáni úszásból, 180 km lávasivatagi bringázásból és egy klasszikus maratonból áll. Ezen Péter kétszer csípte meg a 7. helyet (1996, 2000). Svájcban viszont két Iron Mant is nyert, Japánban hármat, egyet meg Dániában. Biztos egy állat. Nyilatkozni régen hallottam, de az ilyen szerény, sótlan aszkéták nyilván kegyetlenek magukhoz, irgalmatlanok másokkal. Nem, engem aztán ki nem nyír. Ha eljön a vég, előtte fél perccel, gyakorlatilag utolsó leheletemmel majd lazán azt mondom, mint Eric Cartman: na csá, én leléptem.

Kropkó azonban nem egy triatlonos Timur Lenk, aki anélkül irtotta ki Damaszkusz lakosságát, hogy felemelte volna a hangját. Kropkó meglepően nem aszkétikus figura: 40% Szőke András, 30% Paavo Nurmi, 30% tasmán ördög.

A Testnevelési Főiskola futópályája felé megbeszéljük, ki meddig amortizálja a futócipőjét, miről lehet felismerni, ha már érdemesebb kikúrni a skárpit, bár látszólag még jó, meg hogy igazából a TF-pálya műanyagára nem a mi flasztercipőink valók, de kit érdekel.

Aztán körözni kezdtünk, addigra már nem fostam annyira, hogy a Kropkó kinyúvaszt, ráadásul többször is mondta, hogy lassítsunk, mert az ilyen 10 kilométer körüli egészségügyi kocogás akkor jó, ha aerob, és akkor aerob, ha olyan a tempó, hogy tudunk közben beszélgetni.

Végül 13 kilométert pofáztunk végig nyugis aerob tempóban, 6 perc feletti kilométerekkel, és nyugodt szívvel jelenthetem ki: Kropkó Péter ezerszer szórakoztatóbb, mint az Ipod.

Sok mindenről volt szó. Mivel szórakoztatja magát egy Iron Man-verseny bő 8 órányi időtartama alatt, miért van gyökeresen elkúrva a magyar él- és tömegsport élet, mennyit triatlonozott össze egy-egy év alatt, milyen hibákat lehet elkövetni futás közben, kik futnak szépen, miért ürülnek ki a futópályák, ha jön az október, mikor mit együnk, úgy néz-e ki egy ideális triatlonos, mint ő, miért szar a margitszigeti pálya, hogyan kell felépíteni egy futóedzést, hogyan kell nyújtani, milyen csirkét kéne enni, miért egészségesebb a nem bio fehér kenyér, mint a nem bio barna, ilyesmi.

Természetesen MP3 lejátszó helyett diktafont vittem magammal, úgyhogy a következő hetekben részletekben közöljük ezt a tartalmas 13 kilométert, és a vesemberek Aranyszájó Szent Jánosának hobbisport vonatkozású aforizmáit.

10 komment

Címkék: edzésnapló kropkó

Házunk előtt két kalibr állt - 56 kalóriát égettünk Shaquille O'Neallel

2008.08.07. 22:24 UP

Utolsóként nekiálltam kalibrálni. Nem lustaságból vagyok lemaradva: sérülés. Két hete próbáltam utolérni a kisebbik gyereket (3) a lakásban, fölrohant a lépcsőn, én utána, mezítláb voltam, a második fokra röviden léptem föl, szinte csak a lábujjaimmal, viszont a teljes testsúlyom ráhelyeztem már erre a lábra, megcsúsztam, vissza egy lépcsőfokot, a nagylábujjam, hopp, ívben meghajlott fölfele. Valahogy így (képünk illusztráció):

Piszokul fájt, erős húzódás, két hete kínlódok vele, reggelente sántítok is, behajlítani rendesen még most sem tudom, pedig már sokkal jobb, mint egy hete volt. Aztán a kocsiban is szar, mert kuplungolásnál pont a fájós lábujjpárnát nyomja a pedál, illetve pont azzal a lábujjárnával nyomom a pedált, másikkal nem lehet, mert akkor már nyomnám a féket is. Kenegetem mindenfélével, alig javul. (Vö.: "Kenem ezzel a zölddel, nézze meg az elvtárs! Honnan is tetszett jönni? Magyar rádió?") Ilyen kis idióta kis semmise testrészekre is meg lehet sérülni. Sosem értettem például, hogy a Shaquille O'Neal nevű százötven kilós, két méter tizennyolc centis izomhalom hogy tud egy nagylábujjsérülés miatt hónapokat kihagyni. Hát valahogy így. (Mi ketten, Shaq-kel tudjuk, mi a fájdalom. Just play through the pain, dude!) Egyszerűen nem tudsz rálépni rendesen, nem gyógyul, nem tudod pihentetni.

Na mindegy. Gondoltam, itt az ideje egy heroikus gesztusnak, éjszakára a sportkrémes dunsztkötés alá raktam egy Nietzsche-kötetet, és elhatároztam, én ma kalibrálok. Hajtott a kíváncsiság, úgyhogy fájdalom ide vagy oda, összeszereltem a cuccot, sportband a kézre, chip a cipőbe (kicsit furcsa volt: kilenc éves korom óta szinte csak kosárcipőben sportoltam, boka alatt végződő cipőben úgy érzem magam, mintha meztelen lennék, futócipőm meg még sosem volt), és megtámadtam a legközelebbi futógépet, gondoltam, azzal kitűnően lehet kalibrálni, mert teljesen egyenletes tempót megyek, és méri a távolságot. Na meg a lábamat is tudom próbálgatni, valami visszafogott tempónál, hogy hogy bírja.

Bírni bírta, tulajdonképpen, de fájt végig. Egy-két hétig még biztosan nem tudok jelentős kilométerekkel hozzájárulni a csapat teljesítményéhez. Nevetséges hatszáz métert kocogtam, éppen séta +1 tempóban. Kicsit a derekam is fájt a végére, lehet, hogy a  lábujjam miatt. Hogy a fájdalom miatt rosszul lépek.

A cucc egyébként 640 méternek mérte a hatszázat, kicsit többet tévedett az ígért öt százaléknál, de lehet, hogy a futógép elektronikája sem pontos. Aztán persze nem tudtam kalibrálni. Az adatokat föltolta a Nike+-ra, de azt írta az idegesítő kis progi, hogy nincs olyan futásom, ami alkalmas lenne kalibrálásra. Pedig ez tökéletesen alkalmas volt. Azt sem értem, mitől rajzolta ezt a kacskaringót, amikor teljesen egyenletes tempót futottam? (Ellenkező esetben leestem volna a futógépről, ugye.)

Mint láthatják, hat és negyed perc alatt 56 kalóriát égettem el, körülbelül annyit, amennyit egy vacsorára elfogyasztott, mindkét oldalán alaposan megpirított A5-ös írólap felével vittem volna be.

9 komment

Címkék: kalibrálás 600 méter

Hétvége Siófok

2008.08.07. 12:03 Winkler Róbert

Hétvégén nem lesz futás, Siófokon vezetem a monstre Verda napok műsorát, egész nap jövés-menés a helyszínek között, este koncert, ebből nem lesz sport. Illetve tulajdonképpen lehet: már péntek este ott leszek. Tehát kicuccolok a szállodában, bejárom a terepet, aztán hát mit csinálhat az ember? Megnyomja a kerek gombot a pendrive-nak látszó tárgyon, és szalad. Legalább kipróbálom, lehet-e csuklósúllyal és a sportsband-del egyszerre, úgy, hogy utóbbi a zsebben van. Legalább nem nézegetem annyit a kijelzőt. Úgyis autóval megyek, vihetem az öszes kramancot, tehát a laptopot is, majd jól feltöltöm az eredményt az éjjel, esetleg tervezek egyet google map-en, bár az ilyesmit nem szabad túlzásba vinni.

Még tavaly egy kolléga kérdezte, hogy nahát, futok, de jó, ő is tervezi. Később beavatott a részletekbe,– pont a googe mapsről jutott eszembe. Ő például már az útvonalat is megtervezte, mellesleg tőle hallottam először erről az Apple alapú technológiáról. Csak ő geek-vonalon közelítette meg a dolgot. Nagyjából beszerzett mindent, annyit tudott a programozási háttérről, amennyit én sose fogok, egyszer megmutatta a tervezett útvonalat is. A térképen a belvárost láttam. Oké, hát ott is lehet futni, gondoltam. De az útvonalterv erősen túlbecsülve is maximum 20 saroknyi volt, elég fantáziátlan téglalap alakban. Minek ehhez google? -– kérdeztem. Hát a tervezés miatt. De az ember ha tíz percet akar futni összesen, elindul egy irányba, és öt perc után vissza, nem? Hát, a geek nem mindig ezt csinálja. Pár hetente megkérdeztem a kollégát, lefutotta-e már a belvárosi nanomaratont. Nem. Aztán szomorúan megjegyezte, hogy a minap meg is nézte, merre van a futócipője, és a dobozt elég vastag porréteg borította.

A Just do it nem is olyan hülye szlogen.

7 komment

Címkék: tervek álmok

Edzésnapló: Ne retiens pas tes larmes

2008.08.06. 20:47 angelday

Először a hardver!

Tanulva a tegnapi nap fejhallgató incidenséből (kiesik), ma a fülbenhallgató eszközre váltottam. Egy rövid bevezető videóban bemutatom a saját szettemet:

Látszik, hogy ez még csak a második alkalom, mert nem készültem fel arra, hogy mi történik abban az esetben, ha az asszony kezei közé kaparintja a nanót, és óvatlan pillanatban rámásol egy csomó french-pop zenét. Ez még hagyján is lenne, de minden számot sikerült HÁROMSZOR (3) feltennie egymás után, a play gombot pedig rajtafelejtenie a legelsőn. Mondanom sem kell, hogy erre kezdtem el futni.

Eltartott egy ideig, mire rádöbbentem, hogy mi a tényállás. Sajnos menet közben az ember mással is el van foglalva, mint azzal, hogy az eszközt kezelje, zenét váltson, minden ugrál, mozog, csillog, izzadt -- így szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy ismerkedjen meg előre a kezelőszervekkel. Sajnos én végighallgattam a francia számokat háromszor, mire vége lett a mai kanyarnak.

Egyébként arra is fény derült, mi célt szolgál a videóban kinevetett vakdugó: nélküle sajnos kiugrik a csatlakozó a nanóból (ez nem olyan hosszú, mint a sima, és lógna a nyakban), sikerült is az egységnek az úttesten landolnia. Nem jó ez így, nagyon nem, tech-ben fejlesztenem kell.

Workout.

Célnak a tegnapi 2.85 km-es táv után nagyvonalúan egy 5 km-es szakaszt tűztem ki, de ezzel jelentősen túllőttem. Második alkalommal csupán 3.43 km-t hagytam magam mögött 22 perc alatt. Bevallom ment volna még, de mikor láttam, hogy megvan a misztikus 20 perc, elkényelmesedtem és sétálni kezdtem. Holnap mindenképpen egy 20 perces szakasz lesz a mozgásom gerince, viszont cél a 4+ km megtétele. (Ha addig élek is.)

Ki akartam próbálni még azt is, hogy mennyire pontos a Nike mérője, ezért egy 400 méteres szakaszt futottam a TF pályán. Ezt ő 350 méternek nézte, jelentős hiba. Holnap újra mérek. A 400-at egyébként 1:47 alatt futottam, ami igen vastagnak mondható. Ezt mindenképpen le kell vinnem 1:20 környékére, meglátjuk.

Futás statisztikák:

- 22 perc
- 400m

Szomorúan veszem tudomásul, hogy Winklair mindeközben 11 km-es szakaszokat fut, amitől én még messze vagyok. Az is igaz, hogy ő nem velem együtt kezdte. Ez most nem szegi kedvem, mentálisan készülök a holnapi edzésre Kropkóval.

A postot befejezve jómellű francia nőket osztanék meg az arra fogékony olvasóval (azzal védekezem, hogy ma ilyen nap van, és különben is popularizálódunk):

Rien ne va plus.

14 komment

Címkék: edzésnapló french pop

A hangoskönyv elsőre nem jött be

2008.08.05. 23:47 Winkler Róbert

Mióta lezárták az északi vasúti hidat, vagyis kb. április óta elég össze-vissza helyeken futok. Addig át tudtam futni a Római partra, és a Mátyás király útig meg vissza nagyjából meglehetett a 10 kilométer. Azóta kísérletezek alternatív megoldásokkal, de egyik sem az igazi. Lehet például a népszigeti gyaloghídtól a vasútiig oda-vissza, de az valahogy nem elég hardcore, az ember két hossz után hajlamos hazaindulni, az meg így csak egy ötös. Ha végigfutok a Zsilip utcán, a híd tövében a Vasmacska nevű szabadtéri kocsma után olyan sötét szakasz jön, hogy eső után igazi szerencsejáték a tócsakerülgetés. Próbáltam befordulni Újpestre, el a Tesco mögött, de ugye technológia híján nem sok fogalmam volt, mekkora a táv, és túl korán hazaérni se jó, meg egy félrenavigált, spontán szupermaratont is elkerülne az ember így éjnek évadján, mert én úgy este 9-10 között startolok.

Na de most egyszerre több dolgot is teszteltem. Vettem AKG fülhallgatót, mert az eredeti Ipod-füles recsegni kezdett – állítólag fél év után mind ezt csinálja. De ez az AKG a halál. Állítólag sokan szeretik, meg kurva drága, tehát csak jó lehet, de könyörgök, ami ebből kijön, azt úgy hívják: másfél kiloHertz. Borzalmas, fülsértő, herélt dobozhang. Nem baj, gondoltam, megszokom, és majd jó is lesz. Az úrban boldogult Csontos, a high end guru is utolsó éveiben ilyesmi hangképű dobozokra volt rágyógyulva, mondván, nem színezik a hangot. De ez az AKG egyszerűen szar. Fos, fos és fos, ez a legvadabb power songból is foggyökérkezelést csinál.

A harmadik dolog, amit teszteltem, hogy nem zenére futok, hanem hangoskönyvre. Gyermekkori kedvencem, P.G. Wodehouse egyik regényét választottam, de sajnos a felolvasó művész annyira hadart, amennyire én angolul nem tudok, neki viszont nyilván kiadták, hogy 10 CD-re van keret, férjen rá. Szóval nem sokra jutottam, nagyjából őlordsága és a vendégek menüjének felsorolásánál adtam fel. Aztán jöt egy kis Hellacopters, majd a barkácsáruháznál kiértem a Váci útra, és Emperorra váltottam. Ez az AKG úgyis csak erre jó, ráadásul az autók háttérzaja követhetetlenné enne bármilyen hangoskönyvet.

A célom a mindenáron 10 kilométer volt. A parti sétányon terveztem az indulást, ami össze is jött, de arra nem számítottam, hogy a hídépítők mostanra úgy körbeépítették a környéken népszerű kecskefarmot, hogy ott nem lehet átjutni a Zsilip utcára, úgyhogy visszafordultam, és a kishídnál újra indultam, most már a sziget közepén. A grafikonon nem látszik lassulás azon a ponton, amikor a sötétben próbáloknem hasra esni a Clark Ádám úszódaru kifeszített drótköteleiben, de a Vasmacska utáni 400 méteres sötétkamrában botorkálás jól látszik.

A Váci úton épp elkaptam az este 10-es műszakváltást a Tungsram gyárban, aztán nagyjából tt fordultam, akol egyszer motorral kimértem, hogy hazulról 4,5 kilométer. Most viszont a Baumaxnál visszaváltottam a Duna-partra, mert az AKG fülhallgató meg a forgalom háttérzaja együtt már sok volt.

11 és fél kilométer 1 óra tíz perc alatt az nekem jó. Igazából ez a legfőbb értelme a sportsband-nek: az ember végig úgy fut, minha néznék, és vánszorogni elég gáz.

32 komment

Címkék: hangoskönyv edzésnapló futóblog

Edzésnapló: Sweet as the Punch

2008.08.05. 19:30 angelday

Hétvégén készültem az első futóedzésre, de a meleg teljesen magával ragadott. Szombaton túrázni mentünk, vasárnap otthon lóbáltunk. Hétfőn teniszezni voltam, meghúzodott a jobb vállam, lemondtam a keddit. Arra gondoltam ugyanakkor, hogy a futáshoz voltaképp nem kell fejmagasságnál feljebb emelnem a karomat, tehát indulhatunk.

Leporoltam a barátnőm ütött-kopott Nanóját, rácsatlakoztattam a Nikeplus rádióadót, aztán kiléptem az ajtón. Először mind 400m futással, mind 400m sétával kalibrálnom kellett, aztán lódultam csak neki. Sajnos a stock iPod fejhallgató futás közben kiesik a kagylómból, így zene nélkül kellett végigcsinálnom. Van egy másik típusú hallgatóm is, ez egészen bemegy a hallójáratba, viszont a csatlakozója egy vakdugóval foglalja az iPod 30 pines foglalatát (őrület!) elvéve az utat a futó adóvevőtől, így hekkelni kell. (Már hozzászoktam ahhoz, hogy mindig hekkelni kell.)

Úgy döntöttem, hogy első alkalommal egy viszonylag egyszerű, 20 perces workoutot hajtok végre. Tenisz végett valamennyi kezdetleges kondim van, de nem túl sok (kocateniszezni el lehet kevésből is). Nagyjából tíz percet futottam, amikor egy erősebb emelkedőn bizony sétára váltottam. A maradékot sikerült megállás nélkül lefutnom, bár hozzátenném, hogy igen lassan tettem mindezt. Aggódtam, hogy a bal térdem hogy fogja bírni, de nem volt bajom. Vállam sem éreztem.

Teljesen meglepődtem azon, hogy milyen kényelmesen fel tudtam szinkronizálni az adataimat a Nikeplus-ra. Dokkolás után az iTunes egyből látta, mi a helyzet (sőt, nem nevetett ki!):

Winklertől azt hiszem el fogom venni az óráját, és rábeszélem egy Nanóra, mert az iPod szó szerint sokkal beszédesebb. Kellemes női hang instruál minket: "Begin your workout", később jelzi a fontosabb távolságokat, sőt, bármikor statisztikákat kérhetünk, még csak néznünk sem kell az eszközt, elég egy gombot lenyomni. Ha pedig sikerül a személyes rekordunkat kiütnünk, akkor nem más, mint Lance Armstrong (vagy Paula Radcliffe hosszútávfutó) gratulál.

Az első edzésem így néz tehát ki:

A közepén jól megfigyelhető, ahogy gyalogoltam, aztán volt még egy "erősebb" szakaszom a második felénél, végül teljesen leromlottam. Az első hatoda a távnak viszont kimondottan jó tempójú, erőteljes volt.

Mint minden valamire való statisztika-őrült, én magam is csak ennek látom az értelmét: nézegetni a grafikonokat, gyártani a kilométereket, versenyezni a többiekkel. Tudom, hogy túlságosan amerikai, de van benne valami melengető érzés. Aki nem akar zenével futni, az meg nem viszi a dugókat. Tavaly már használtam a Nanót erre a célra, és meglepően jól mérte a távolságot. Ezt magunk is ellenőrizhetjük például egy 400 méteres futópályán. Franc se tudja, hogy számolja ki, de jól becsüli a távot.

Persze az igazi futónördök mást használnak, de nekem most ez is tökéletesen megfelel. Holnap folytatom, ha nem leszek nagyon kiégve. Csütörtökön Kropkó Péter triatlonistával fogunk futni, erről való beszámoló csak jövő héten várható. Winkler lehet, hogy kipróbálja a szöges cipőt, azt le fogom videózni. (Számíthattok rám.)

41 komment

Címkék: edzésnapló

Sportband

2008.08.05. 14:32 Winkler Róbert

Megkezdtem a motyó tesztelését. Először ugye még az Indexben kísérleteztem a kalibrálással, és az nem volt valami biztató. Britney, a céges gyógytréner számomra legalább érthetően magyarázta el, mit kell csinálni, és bár UP a leírást követelte méltatlankodva, én pont a leírásoknál vesztem el a fonalat, bármilyen nyelven.

Tehát odáig megvolt, hogy WALK, és jártam is egy kicsit, de aztán mintha mind a karkötő, mind a felhasználó tanácstalanná vált volna. Viszont egyfelől nem értem a leírásokat, másfelől kő türelmetlen felhasználó vagyok, aki a pénztártól való távozás után azonnal felhasználni akar, úgyhogy a telekre menet már alig vártam, hogy kihajigáljam az autóból a szajrét, és szaladjak. Napnyugtáig bő fél órám volt.

Gyors átöltözés, aztán WALK, aztán nem tudom, most mit kéne csinálni, úgyhogy megnyomtam a gomb alakú gombot és útnak indultam. Meglepő, de működik. Józsi állítólag hamarosan elmagyarázza, hogyan, ami jó is, mert ő velem ellentétben geek, tehát ő a pénztártól való távozás után azonnal mindent tudni akar a cuccról. Én csak fogalmatlanul futottam, és nyomkodtam a nem gomb alakú gombot: a számlálón  különféle dolgok történtek. A PACE állapotot nem értem, hogy mi, mert ritmusnak túl háromjegyú volt, tempónak meg értelmezhetetlen. Az elégetett kalóriák nyilván stimmelnek valamelyest, hiszen egyrészt előzőleg beütöttem a testsúlyomat, másrészt ilyenkor a várt, csüggesztően kevés kalóriát égetjük.

Amit alig hiszek, hogy a távot elég patentül méri. Legutóbb motorral leméricskéltem a nagyját, amerre a telken futni szoktam, a szennyvízülepítői szervizutat, meg a Káptalantóti úton a szürkemarhákig, és le mertem volna fogadni, hogy nem így lesz, de stimmelt.

Zenét ezúttal nem vittem magammal, épp elég motiváció az önparáztatás, hogy milyen lassan gyűlnek a százméterek.

Egyszer futottam 8,12 kilométert 48 perc alatt, ez volt a péntek, szombaton pedig 8,7-et 55 perc alatt. Közben tán egy ványadt vargabélesnyi kalóriát égettem el. És volt mindenféle PACE-em.

Feltöltöttem, illetve rosseb tudja, feltöltöttem-e, mert a honlap először azt mondta, rossz jelszót adtam meg, aztán megváltoztattam a jelszavamat, erre kérdi a honlap, hogy Robert, nem-e vagy te már béloggolva? Hát tudod mit? Fogalmam sincs. Úgyhogy a save my run rovatot passzoltam. Majd ha a geek szekció megmondja, hol a hiba, csatlakozok valamelyik cselendzshez, és adok a világbékének.

És most már lassan tényleg nézni kéne egy tíz kilométert. Továbbá figyelemre méltó, hogy a projektbe a Nike adta a szaladást, az Apple meg a számítástechnikát, de a csuklópánt agya, a kis pen drive ívesen görbül, ennélfogva ha mondjuk egy MacBook Pro USB nyílásába dugjuk, túlságosan legörbül, tehát a laptopot ki kell húznunk az asztal szélére. Vagy hát persze rendeltetésszerűen ölbe venni, és akkor egyszersmind egy jót szőrtelenítettünk is, amilyen hőfokon egy Mac üzemel.

Legközelebb egy kisebb értekezéssel készülök korunk autóipara és a sportcipők közötti párhuzamok tárgyában. A lényeg természetesen, hogy már Emil Zátopek is megmondta: a régi cipőkben még volt anyag.

10 komment

Egy, kettő, három, ROCK!

2008.08.04. 12:37 angelday

Sok szeretettel és hálával üdvözlünk mindenkit az Index életmód- (és életstílus) blogjának, a Futóblognak indulása alkalmából! (tada.wav)

A blog célja, hogy bemutassuk, három teljességgel alkalmatlan médiamajom is képes arra, hogy erőt vegyen a mindennapos tehetetlenségén, eldobja a járókeretet és egéralátétet, majd elkezdje a viszonylag rendszeresnek mondható sportolást.

A futók rövid bemutatkozó profiljait itt lejjebb, a bevezető postunk alatt láthatja az érdeklődő. Gyorsan hozzátennénk, hogy Winkler már fut heti kettőt-hármat, UP és Józsi még nem kezdték el az érdemi workoutot.

Természetesen a korrekt tájékoztatás mellett a szerzőkre jellemző egyéni (1), humoros (2) és felszabadult (3) postokra is számíthatnak majd. Adott esetben videó.

Hölgyeim és uraim, erős augusztusnak nézünk elébe!

A bejegyzéseket az technológiákban jártas internetezők RSS feedek formájában is követhetik, ehhez linket itt jobb oldalon. Napi garantált frissítés!

19 komment

Címkék: start futóblog

Akik futnak - Winkler

2008.08.04. 01:30 Winkler Róbert

Winkler Róbert

Életkor: 39 év

Magasság: 180 centi

Testtömeg: 94 kilogramm

Cipő: Nike Air Pegasus 25

Tech: ős iPod Shuffle

Power song: Van Halen - Hot for teacher

A Totalcar.hu főszerkesztője. Aktívabban két éve fut, mert a szent szombati bokszedzésen agyonverik a sporttársak, ha nincs kondija. Kondi nélkül meg még menekülni se lehet rendesen. Úgyhogy az évszakok váltakozásának megfelelően lassan összevásárolt minden szir-szart. Vízhatlan téli cipő, nyári cipő, lélegző dzseki és mackóalsó, mínusz 10 fok esetére valami NASA-gyanús jégeralsó. Ez így egyben elég költséges, cserébe nincs kibúvó, viszont egy – úgyszintén lélegezve vízálló – baseballsapkával kiegészítve tényleg tökmindegy, esik-e vagy fúj.

komment

Címkék: profil