Nekiindulok az egyenesnek

2010.03.18. 08:14 BÉvi

Ez a bejegyzés a felvezető videónk folyományaként íródott első bejegyzés Barabás Évi tollából — a szerk.:

Zsuzsa szuperedzőmmel voltunk a Váci utcai Nike boltban, ez volt szombaton a Spamalot előtt. (A színház hihetetlenül szórakoztató volt, minden várakozásomat felülmúlta.) Az üzletben új univerzum nyílt előttem, nem tudtam, hogy egy évszázadnyi lemaradásom van -- már ami a futó-ruházatot illeti: eddig abban a hitben voltam, hogy futni bárki bárhol és bármiben tud, bármikor elkezdheti és bármire viheti, ha van kellő lelkiereje, terve, célja.

Vasárnap fél 12-kor, kutyaovi után kezdtük a felkészülést a Normafán hóban, latyakban. Zsuzsival nagyon jó nekem. Tíz évig úsztam versenyszerűen, azóta igénylem az okos irányítót, ostoros, stopperórás trénert, aki túl tud járni az eszemen. Az én futóedzőm pont ilyen. Hosszan bemelegítettünk, mutatott apró, fontos és elmaradhatatlan nyújtógyakorlatokat, achilles-ínra különös tekintettel. A vádlim minden pózban húzódott, valószínűleg az előző napi magas-sarkúzást emlegette.

A buszmegállótól az Erzsébet kilátó dombjának aljáig, a Libegő végállomásán kb. 30 méterrel túl, a közlekedési táblákig futottunk. Zsuzsi úgy tervezte, hogy semmit nem erőltetünk, nem hajtjuk halálra magunkat (gyk: engem) az első edzésen, és csak azt csináljuk és úgy, amit élvezünk.

Mélységes egyetértésben vágtunk hát neki az első két kilométernek, vagyis az első tíz percnek. Merthogy az edzésterv szerint tíz percet futunk, tizet pihenünk, majd megint tizet futunk. Eddigi edzettségi állapotom alapján eddig csak órákat gyalogoltam, igaz, rendszeresen a kutyákkal.

A kesztyű és a sapka nagyon jó szolgálatot tett, és igaza volt Zsuzsinak, amikor azt mondta, hogy mindig kicsit fázni kell, mielőtt futni kezdünk.

Azt hiszem, ha nem fut mellettem, és nem beszél hozzám mindig a legjobb érzékkel, a legnehezebb pillanataimban többször is megálltam volna. A hó, latyak és hideg, erős szél nem éppen ideális, mégis romantikusnak éreztem a vasárnap déli loholásunkat. Jól ismerem az utat, a kanyarokat, a tájat. Végre kisütött a nap is, mellettünk sífutók edzettek, idősebb házaspárok gyalogoltak, kisgyerekesek élvezték a havat, és a forralt boros is méricskélte a szokásos adagokat.

Az első 2 km-t 10:20 alatt, a másodikat 9:20 alatt futottuk le. A második végén azt hittem, hogy kiköpöm a tüdőmet. Érdekes módon 1.8 km-ig sokkal könnyebben ment, mint az első. De az utolsó 200 méter emelkedő kegyetlenül nehézzé vált, Zsuzsi folyamatosan bíztatott.

Vasárnap délután elutaztunk Szirákra, az ottani meseszép-barokk stílusú Róth-Teleki-Degenfeld kastélyba nyertem egy full-extrás-wellneses-masszázsos hosszú hétvégét a Story öt csillag díjkiosztón. Ennél jobb ajándékom soha ne legyen!! Hétfőn minden zsigeremben éreztem, hogy futottam, enyhe izomláz-szerűség nem csak a lábamban volt.

Hétfőn jöttünk haza, NAPONTA HÁROMSZOR ETTÜNK, és csak sétáltunk, meg hintóztunk, meg szaunáztunk, és egy nagyon ügyes gyógy-masszőrrel találkoztunk. Gondolatban futottam, a heti terv: 3 edzés!

42 komment

Címkék: edzésnapló normafa barabás éva beöltözés

Esti rohanás

2010.03.17. 12:16 szasza75

Szerencsére már csak pár napot kell aludni és március utolsó vasárnapján egy órával előre állítjuk óráinkat. Ez azt jelenti, hogy este fél 7 kor még világosban indulok el futni, és ha nagyon rövidet is futok, még világosban érek haza. Valószínűleg már csak nosztalgiával fogok gondolni az alábbi képsorokra. (Elég volt a télből, a hóból és a sötétből.)

(A nem túl jó képi látványért előre is elnézést, sötét volt és mozgásban is voltam, viszont még mindíg jobban látható mint katona koromban a T-72-es harckocsi éjjellátó készülékén keresztül a sötét.)

26 komment

Címkék: tavasz futás hhh sötét hegy

Breaking the 6.0 pace at a 15 km run

2010.03.16. 09:43 poraten

It's been a while since the last update - apologies for this - but the lack of writing doesn't mean there has been a lack in exercising. :) In fact, 2.5 weeks ago I attempted three laps around the park, took it very easy. Timings were not the best but was happy to be able to run 13 km!

That was followed by an intense work week as a lot of loose ends had to be tied up before going off on one weeks skiing vacation to Val d'Isere in France. Unfortunately I came back with more of a wind tan rather than a sun tan, so as you might be able to guess it was absolutely freezing and very windy (despite it being March - what happened to all the fuss about global warming?).

I was skiing together with my parents who are both very good skiers, however lately there has been a higher emphasis on the "thin air" as the reason behind their heavy breathing. ;-) Thanks to my running and biking this year I was in good form for this skiing holiday and only had some back muscle aches on the second day. Unfortunately all calories burnt from 7 hours of skiing a day where quickly compensated by the endless amount of food and wine during that week. Never have I had that much cheese in one week - raclette, fondue and many different kinds of cheese plates, but as they say: "When in Rome, do as the Romans do".

So coming back home after 6 days of skiing on high altitude I figured I would be in top condition with my training. High hopes and expectations where ruthlessly crushed by a stich that arrived after only a few hundred meters which resulted in a half run half walk around the park, PATHETIC! I was so frustrated that afterwards I went to my favourite cafe on the corner and indulged a huge piece carrot cake instead! That day I also signed up for the Stockholm Half marathon in September. Figured it is good to have a test go before the actual race against my colleague in the Amsterdam half marathon in October. It will also be good to get some practice in running with other people around you.

The snow in amsterdam has disappeared and although it is still cold, spring feels like just around the corner with the bird's songs, sunshine and the light. No need to wake up in the dark every morning now and if I leave at six-ish from work I can still bike home without lights! My next running went smooth, and when I got home and checked the pedometer I had managed to run 15 km in 84 min!! That means an average of 5.6 min per km. Guess the high altitude training did some wonders after all. :)

8 komment

Címkék: raclette skiing high altitude running update

(10.) Heti vegyes

2010.03.12. 08:22 szasza75

Beköszöntött a tavasz. Megjelentek az első rügyek a fán, amit rögtön belepett a hóesés. Globális felmelegedés... Muhaha. Milyen futóesemények várnak a hétvégén, ezúttal a majdnem-tavaszban?

2010. március 13. Szombat

• Biatorbágyi hendikep.  A Táv 4,3 km, rajt 9:00 Biatorbágy, Labdarúgó pálya. Bővebb infó: ITT

2010. március 14. Vasárnap

• XIV. Dunamenti Zöldsport Fesztivál. Helyszín: VÁC Szentháromság tér, rajt 10:30 Táv: 42, 31,21,10,5 km. Bővebb Infó: ITT

2010. március 15. Hétfő

• Népek tavasza Terepfutó. Helyszín: Miskolc, Herman Ottó Emlékpark, rajt: 7:00-9:00-ig. Táv: 42 km. Bővebb infó: ITT

7 komment

Címkék: heti vegyes majdnem tavasz

Itt a tavasz! (Csak vasárnap havazott egy picit!)

2010.03.08. 10:48 angelday

Kinek mi a futó-célja a 2010-es futószezonra?

Winkler Róbert kitűzte magának a maratoni teljesítést, illetve új belépőként Barabás Éva (RTL-en láthatjátok a Fókuszban többek közt), mint kezdő futó csatlakozik egy számára teljesíthető vállaláshoz -- egyelőre még nem lehet maratoni táv a célja természetesen. Az alábbiakban megtekinthető egy felvezető videó, ahol Szász Norbert, mint futó-mentor foglalja össze azt, hogy mitől és hogyan fog ez működni, a videó megtekintése után folytatjuk.

Az én szakvéleményem:

Winkler tavaly már futott olyan huszonplusszosokat, viszont ahogy a Mentor is mondja, a maratonra készülés azért nem olyan, mint felkészülni egy 10 kilis egyszerű versenyre. Míg ott még elég az, ha az ember hetente két-három alkalommal futkorászik kicsit, egy 3 és fél - 4 órás futótevékenység már más kategória.

Barabás Évi szerintem alul vállalja magát. Ennyi sport-előélettel, mint amennyi neki van, a 10 kilis futócél elég öcsinek tűnik. Szerintem kb két alatt sikerül neki eljutni a szintre. Én inkább egy félmaratonban gondolkodnék.

A videóból is kiderül, de most újra hangsúlyozzuk, hogy mindkét híresség mögé egy-egy Futócenteres edző áll, aki programot dolgoz ki a cél elérését segítve. Ebben heti edzéstervek találhatók, illetve a két személy fejlődését mi is nyomon fogjuk követni majd itt a blogon. Lesznek további szöveges, képi és mozgó anyagaink is. (OMG! W00t!)

A show koncepciójának a "Megteszem, mert elhittem" üzenetét (lásd a videó végét, ugye) aljas módon Kropkó Pétertől nyúltuk le, aki annak ezt a címet adta a könyvének (bár az eredeti közlésben múlt idejű a mondat, azaz Megtettem, mert elhittem).

Jelen szervezésünk egyébként az Ultrabalaton 2010 futóversennyel közösen történik (az esemény egyik fő szervezője maga a Mentor), ezen indul Winkler és Barabás Évi is többek közt egyéni vállalással.

133 komment

Címkék: tavasz winkler maraton barabás vállalás kropkó megteszem mert elhittem

"Nem szeretnék tanklabda lenni"

2010.03.01. 17:43 angelday

Kis elforgatással így szól Lukács Lászlónak, Magyarország egyik legnépszerűbb rockzenekarának, a debreceni Tankcsapda frontemberének definíciója arról, mi motiválja, hogy fusson. Lukács egyébként "rövidebb" távokat, félmaratonokat fut, de hallgassátok meg inkább a két és fél perces miniinterjút, amit WITCH kommentelő pajtásunk készített.

210 komment

Címkék: mini interjú tankcsapda lukács

A Margitsziget, jelentem, futható

2010.02.26. 11:06 szasza75

Pár nappal korábban Winklair panaszkodott, hogy bizony a havas napok nem éppen kedvezőek a margitszigeti körözéshez. Ugyan nem osztottam a véleményét, futni lehet hóban is, és különben is, nem csak a Margitsziget van, vagy ha csak az van, akkor ott a belső út. A "miért nem futok pedig szeretnék kifogáshalmaz," egyre ingatagabb lábakon áll, sőt igazán már nem is hihető, merthogy az elmúlt napokban eljött az amit már régóta szeretnénk. A hó elolvadt, az idő melegedik, és pár konkrétabb dolgot is észrevettem:

• reggel a madarak csicsergésére ébredek
• fél 7-kor világosodik és 17:30 körül sötétedik, azaz szinte még világosban indulok délután futni
• tegnap a Margitszigeten nem láttam sehol se havat
• tegnap este a 2 vékony technikai hosszúujjú kényelmes kocogáshoz is melegnek bizonyult
• ma reggel bringával jöttem dolgozni (elmérted, Szasza, mert kurvára esik az eső -- üdv, Józsi)
• hétvégén a kertben már cseperedtek a hóvirágok
• szemmel láthatóan elég sokan mozgolódtak a szigeten, páran már rövidnadrágban, pólóban tolták
• kukáztam a "Sífutásaim ezen a télen" c. posztomat, pedig több hónapnyi anyagot gyűjtöttem össze. 

A napokban Zaka barátom átküldte e-mailen Szingapúr 1,3 km-es "puding körét". Nos, hasonló futhatósággal lehet a Margitszigeten is körözni. A kifogások ideje lejárt!

34 komment

Címkék: tavasz margitsziget idő

(8). Heti vegyes

2010.02.24. 09:16 szasza75

Továbbra is várjuk az általunk nem ismert futórendezvényekre vonatkozó ajánlásokat. Ezen a héten négy rendezvényre hívnám fel az olvasók figyelmét. Lássuk!

Február 27. Szombat

• Törökbálinti hendikep

Helyszín: Törökbálint, Dióskert tér, Időpont: 9 óra Táv:5 km Bővebb ingó: ITT

Február 28. Vasárnap

• Tour de 3h Helyszín: Fenyőgyöngye parkoló, Időpont: 10 óra

Régi vágyuk teljesül azoknak akik a Hármashatárhegy körül szeretnének kiélezett helyzetben félmaratont futni. Itt találjátok a pályarajzot. Ebből a körből kell kettőt teljesíteni. A szervezők a létszámkorlátot 50 főben maximálták. Itt találjátok a rendezvény kiírását.

• Yours Truly (25 km és 50 km) 

A január végi Yours Truly-hoz hasonló ismét lehet kiliket gyűjteni. Bővebb infót ITT találtok. 

• VII. Tatai Tankodrom Crossfutás

Helyszín: Tata, Bakodi Tó Időpont: 11 óra Táv 1,5 km, 4 km és 6 km. Bővebb infó: ITT

23 komment

Címkék: programok heti vegyes ajánlók

Marathon Man c. film elemzése a futás szemszögéből

2010.02.22. 09:10 angelday

Winkler tavalyelőtt, 2008. december 31-én írt a Hosszútávfutó magányossága című angol filmről egy posztot, ahol futó-szempontból vizsgálta a kérdést. Valami hasonló dolog járhatott a fejemben, ahogy rákattintottam a "Marathon Man" című 1976-os, Dustin Hoffman filmre.

Az igazság az, hogy fogalmam sem volt, mire számíthatok. Annyit tudtam róla, hogy egy klasszikussal lesz dolgom, pontosan egy évvel azelőtt vetítették a moziban, hogy megszülettem volna, a szüleim (ebből következően akkor még nem voltak azok) Pécsett látták a moziban. Akkoriban még nem Európa Kulturális Fővárosának hívták.

Szóval Marathon Man. Gondoltam, hú, akkor most majd megnézem Oscar-díjas alakításban azt, ahogy Dustin Hoffman felkészül egy maratoni távra, de érdekes lesz. Vajon szakmailag mennyi minden fog kiderülni? Egyáltalán mennyit számít az eltelt 34 esztendő ebben a tekintetben.

A film egy etióp futóval, Abebe Bikilával indít, aki fekete-fehér, archív felvételen, az 1964-es tokiói olimpián fut. Ezen a ponton arra gondoltam, hogy a következő Prefontaine filmet látom majd. Mármint hogy akkor majd Dustin Hoffman ebből inspirálódik, és ez lesz a Marathon Man. 

Ezt persze akkor még nem tudhatjuk, sőt, Abebe kiléte sem ismert, mert Dustin Hoffman, vagy ahogy a filmben hívják, Babe (talán az Abebe miatt?), csak fut a new york-i napsütésben gagyi szerkóban. Technikája meglehetősen bénának tűnik, feszül és kapkod. Nem érzem kellően lazának és szabatosnak. Nagyon kedvelhették a készítők ezt a részt, mert hosszasan kell bámulni őt, ahogy fut. Még egy kis csatajelenet is belefért, ahogy a helyi bika leelőzi, aztán Babe utánaront, bele a pocsolyába, minden van, izgultam is, hogy akkor most mi lesz. Persze semmi, nem tudja lefutni, hagyja a francba az egészet.

Hazamegy, megismerkedünk a helybéli 1976-os lakótelepi munkanélküliek csoportjával, Babe otthon analóg stopperrel feljegyzi a futás konkrétumait, majd fürdőt vesz, ahol vizes törölközőt akaszt a fejére. Nagyjából itt, ezen a ponton hal el a film maratoni jellege.

A cselekmény innen kezdve egy krimivé alakul át, ahol (helyenként dupla) titkosügynökök, ex-fogorvos nácik, lövöldözések, és feszült kínzási jelenetek váltogatják egymást. Egy ilyen jelenetben, ahol Babe éppen megszökik a fogva tartói elől, nagyjából lefutja üldözőjét. Ekkor megint bevágják Abebe képét, mintegy didaktikussá téve azt, amit amúgy is észrevesz mindenki, hogy tudniillik, ha Babe nem edzett volna, akkor most bizony már elkapták volna.

Érdekes módon úgy van a jelenet megkomponálva, hogy egyáltalán nem ez derül belőle ki. Az üldöző dupla ügynök ugyanis folyamatosan közelebb és közelebb kerül Babe-hez, annak ellenére, hogy ő már Abebével a fejében szalad pusztító módon előre. A végén meg is fogják a lábát, de sikerül elmenekülnie. Ebből persze az következik, hogy mégsem volt olyan jó futó, csak akkoriban nem volt más szórakozási lehetőség, mint például a HD filmek, vagy videójátékok.

A hátralevő részében nem látunk futással kapcsolatos utalást, így meggyőződésünkké válhat, hogy a film címe valójában nem egy az egyben értendő. A végén persze minden a helyére kerül, megoldódik a rejtély, és minden ügynök és rossz férfi meghal benne, csak Dustin Hoffman szomorú egy kicsit, mert a barátnője és a bátyja is meghalt menet közben.

Viszont a maratoni futás, az arra való felkészülés független az ilyen haláleseményektől, gondolhatjuk mi is, így maradhat valamiféle pozitív hangulat a film végén.

A film egyébként nem rossz mai szemmel sem, én egy stabil jó osztályzatot adtam rá.

33 komment

Címkék: krimi futás maraton dustin hoffman izgalom

Önkéntes voltam

2010.02.20. 11:09 szasza75

Mint a múlt héten írtam, bejelentkeztem a Börzsönyi Éjszakai Túra segítői közé, és felvételt nyertem. Hogy miért? Egyrészt részt veszek néhány ilyen jellegű rendezvényen és tudom, hogy akik ott segítőként dolgoznak, azért teszik a dolgukat, mert szeretnének hozzájárulni, mind a résztvevők, mind a rendezvény sikeréhez. Ezt az "adást" valahogy én is viszonozni akartam. A másik ok, tavaly ezen a túrán volt az utolsó befejezetlen megmérettetésem, így ott kívántam jubilálni, ahol feladtam. Persze hogy más is részesüljön az élményből, beszerveztem az éppen unatkozó tesómat és Dömét, akire szintúgy ráfért a kikapcsolódás.

Eszembe jutott dönci blogjának egy posztja, melyben arról ír, hogyan debütált Course Marshal Captainként egy New York-i futóversenyen. Hogy ez hogy jutott csak úgy magától eszébe, azóta sem tudom. Azt sokkal inkább sejtem, hogy tesómat mi motiválta arra, hogy önkéntesként erősítse a tavalyi budapesti duatlon EB frissítő csapatát. Olvastam, hogy egy-egy nagyobb tengerentúli futórendezvényre akár évekre előre betelnek az önkéntes segítői pozíciók. Magam is láttam, illetve a helyiek mondták, amikor ott jártam, hogy a svájci falucska, Trient lakosságának 70%-a segítőként közreműködik az UTMB rendezvényen. Oké, csak 140-en lakják, de akkor is. Remélem csak tévedek azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon az önkéntességnek nincs hagyománya, és csak én vagyok tudatlan, de valahogy inkább közönyt és érdektelenséget látok, mint összefogást.

Visszatérve a szombat éjszakára. Ügyeleti helyünk a Börzsöny, Spartacus turistaház. A helyszín jó időben könnyen megközelíthető, aszfaltút vezet oda, csak egy olykor lezárt sorompót kell leküzdeni. Az elmúlt időszak havazásai viszont nem ígértek sok jót. Döme előrukkolt az ötlettel, hogy majd ezt megoldja, hoz egy járgányt, ami jó lesz. Én közben bekészítettem a bográcsot teafőzéshez, egy tepsit pogácsamelegítéshez, házi szilvát a melegedéshez. Indító tüzifa, kisfejsze, nagybalta, forraltbor, réteges ruházat stb. Nem nagy ügy, este 10-től csak hajnali négyig kell maradni.

Döme megjött a járgánnyal. Nem tudom honnan szerezte a katonai Puch Steyrt, de innentől kezdve nem aggódtam a hó miatt. Útközben lajstromba vettem a gépfegyver tartót, a katonai rádió helyét, a lenyitható szélvédőt, egyéb szériatartozékokat, azaz: 1500 gr fejsze, gyalogsági ásó, CD lejátszó, klíma, elektromos ablakemelő -- átlőtt karosszéria azt nem találtam.

Lassacskán kiértünk a pontra, felállítottuk a bográcsot, tüzet raktunk, elhelyeztük a kempingasztalt, és a kempingszékeket, a "bolt" kinyílt, vártuk a vendégeket. Az érkezők jöttek, szépen sorban kikérték a pohár tea-pogi menüt, a "kulacsot tele kérem", és kisebb nagyobb időzéssel indultak tovább.

48 km, 2600 m szint. Még barátságos is lehetne, ha nem minimum térd, de olykor derékig érő hóban kellene taposni. Mi pont a féltávnál voltunk, közel a célhoz. Sokan nem bírták a fizikai és a fejben zajló megpróbáltatásokat, nagyjából a fele feladta. Érdekes volt kívülről látni azt a vívódást, amit néha én is átélek. Menni tovább vagy még maradni egy kicsit, vagy feladni. Egy-egy jó pillanatban elejtett biztató szó elég, olykor a beígért túró rudi is kevés. Már az elején csatlakozott hozzánk két kísérő hölgy, könnyen szót értettünk, jófajta birspálinkát hoztak. Eljött egy úr is fotózni csak úgy, végig ott van velünk. Már 17 éve is itt volt ezen a túrán, most fáj a térde, hamarosan műtik, de nem tudott otthon maradni, szívesen segítene. Sokan jönnek, gyorsan eltelik az éjszaka, négy után összepakoltunk, leadtuk a célban a felszerelést, és irány haza...

Az önkéntességgel kapcsolatban több kérdés megfogalmazódott bennem.

• Gondoltál már arra, hogy ne csak mint résztvevő, hanem mint segítő is részese légy a futótársadalomnak?
• Ha lenne információd ilyesmiről, jelentkeznél?

22 komment

Címkék: önkéntes börzsöny közéleti futók