Ultrabalaton firkálófal

2010.06.19. 22:58 angelday

Ehhez a bejegyzéshez írunk minden UB-vel kapcsolatos szakértést. A posztok is jönnek majd sorban, de addig is. Én kezdem a sort.

39 komment

Címkék: 2010 firkák ultrabalaton

UB előtti utolsó edzés

2010.06.16. 23:45 angelday

Szerda este fél 11-kor (!) vágtam neki a távnak. Link elment sörözni kerékpárral, így egyedül indultam. Átvágtam a Tabánon, elfutottam a Duna-parton a Lánchídig, ügyesen kikerülgettem a turistákat, aztán végig a korzón, az Erzsébet-hídnál becsűrtem a Váci utcába, ott ismét kerülgettem a turistákat, aztán balra a Kálvin-tér felé, a Ráday utcán keresztül a Petőfi-hídig, onnan pedig a Móriczra.

Fogalmam sincs, mennyi volt ez összesen, de olyan 7-8 km-re saccolom a távot. Egész nap esett az eső, lehűlt az idő, így egy szál pólóban elég hidegnek éreztem mindent, de azért megcsináltam. A végén nyújtottam a buszmegállóban, aztán felpattantam az utolsó buszra és így zártam egy 50 perces idővel a távot.

Link kerékpárral ért volna a buszmegállóba, de sajnos nem tudtam megvárni, mert teljesen rám izzadt a ruha és féltem, hogy ha elszalasztjuk az utolsó buszt és még tovább kell fagyoskodni, teljesen megbetegszem.

Nem mondom, mert apró lépésekkel fejlődöm, de azért még messze vagyok az általam megcélzott 1 órás tervtől, ahol 5:00-5:30-as tempóval futom a kilométereket.

Egyelőre ennyi, viszont szépen csinálom a heti hármat.

Éljen a futás. Éljen a Futóblog.

16 komment

Címkék: edzés beszámoló felkészülés amatőrök

Intenzíven rápihenek a szombatra

2010.06.16. 12:18 BÉvi

Még négyet kell aludni, gyorsan és sokat az Ultabalatonig. Összeállt az RTL váltónk, de még 10 km-nek nincs gazdája. Riporterek, rendezők, szerkesztők, hangmérnökök jelentkeztek, hogy 4 és 20 km között valamennyi távot teljesítenek.

Valójában egyikünk sem látja hogyan kísérjük majd egymást, bicajjal, autóval, de még péntek estig kitalálhatjuk. Marsi Anikó a sikeres félmaratonja után vállalt huszat Siófok környékén, én ugyebár próbálom tartani a tervet és szépen végigkocogni egy tizest.

Múlt szerdán a főpróbán viszonylag könnyedén leküzdöttem a 8 km-t, negyven percen belül. Képet is csináltam:

Közben arról beszélgettünk Zsuzsival, hogy hat perces kilométereket kellene tartanom a Balaton mellett is. Ez a jól beszélgethető iram, amíg dumálni tudok futás közben, addig jó a tempóm. Fontos, hogy mindig az árnyékot keressem, és hogy egyenletes
talajon próbáljak haladni.

Zsuzsi egyébként elégedett a futótechnikámmal, szerinte azonnal látszik a vállamon, ha fáradok, vagy erőlködöm. Figyelnem kell, hogy ne húzzam be, ne húzzam fel a nyakamba, illetve a térdem felejtem el emelni. Tudatosan igyekeztem mindig alaposan lazítani, nyújtani futás előtt és után, rájöttem ugyanis, hogy ezen rengeteg múlik.

Ami még sokat segített akkor is, ha elkeseredtem, mert nem tudtam az edzésterv
szerint haladni: a 4x20 felülés, 4x20 hátizom erősítő, 4x10 fekvőtámasz és a 4x20 alkartámaszban billegés előre-hátra. Nem tűnik soknak, de nagyon hasznos. Kimondottan jót tett még a felkészülésemben a vasárnap esti színház, a Madáchban a Sors bolondjai könnyed nyár esti szerelmi vígjátékot néztük meg. Igazi szórakoztató, nem ritkán röhögős darab, megtekintése edzővel is ajánlott. :)

Gönczi Gábor ugyan nem jön futni, de Elvis lesz a József és a színes szélesvásznú álomkabátban. Azért a cipőfűzőjét bármikor megigazítom, mert jófej sómen.

Remélem szombaton nem lesz fülledt meleg, mert akkor nem tudom hogyan kell jól futni. Itt fent eddig még szinte mindig szuper volt a klíma. Ja, nem szabad elszúrnom az evést. Zsuzsi azt mondja, ő a nagy versenyek előtt úgy 3 órával mézes kenyeret szokott enni teával. Valami csoki nekem is jó lesz.

Ami még aggaszt, hogy péntek este fél 10 körül érek majd haza adásból, és szombat reggel kéne ügyesen eljutnom az autópályán vagy Tihanyig, vagy a számomra még ismeretlen rajt-váltó helyig. Ettől függetlenül örülök, hogy futok, és hogy pont úgy kikapcsol és foglalkoztat, ahogyan 14 éves koromban — egyszer régen volt, hogy nem volt.

13 komment

Címkék: edzés program pihenés felkészülés ultrabalaton virágos rét

Laposan neki az UB előtti utolsó hétnek

2010.06.15. 21:26 angelday

Hétfőn futottunk egy laza 5-ös karikát a városban.

És kérem, rájöttem a Ricky Martin program kezdete óta egészen pontosan ZÉRÓ kilót adtam le. Sőt, fel is jött rám egy kiló, bár Knipl Pista szerint ez a megváltozott vízháztartásom miatt lehet. (Hozzá fűződik az a kijelentés is, hogy az afrikaiak "mélyen futnak, mint a metró", és azt is tőle hallottam, hogy a terhelés is viszi a kilókat.)

Konzultáltam Winkler Róbert barátjával és életmód-tanácsadójával, Herczegh Gáborral is a kérdésben, aki elmondta, hogy—

—este 6 után már ne egyek, csak túrót, esetleg natúr joghurtot, vagy valami más ilyesmit, utána jöhet a sport.

A lényeg az, hogy előbb kell kajálni, utána sportolni, nem fordítva. Ezt konzekvensen elrontottam eddig, minden nap futás után kajáltunk itthon. Igaz, hogy nem erős dolgokat, de akkor is. Ennyit mindenképpen módosítanom kell a programon.

Herczegh még azt is elmondta, hogy ideálisan megpróbálom magam tartani az alábbi kajálási ritmushoz a fentiek figyelembe vételével:

07:00 — 11:00 — 14:00 — 18:00 — 22:00

Nem a kilók, hanem a hurka izgat.

És így telt el 6 hét. Most pedig elkezdek fekvőket nyomni.

8 komment

Címkék: sport program update étrend

Winkler bingó!

2010.06.14. 14:32 angelday

Megvan a hivatalos, chippel mért eredmény. Ennek értelmében Winklair 4:56:04 alatt teljesítette a távot, a nyertesünk pedig nem más, mint Nannycsuri kommentelőnk. Gratulálunk az elért eredményhez, az ajándékkal kapcsolatban még jelentkezni fogunk.

94 komment

Címkék: tipp winkler bingo ultrabalaton

Minden héten három(tm)!

2010.06.13. 20:15 angelday

A héten szombaton tartottam a harmadik heti edzésemet. Link nevéhez hű maradt és nem jött el, így magam vágtam neki a városnak. Ezúttal nem a MAC-hoz mentem a szigetre, mert amióta áthelyezték a gyalogosforgalmat a másik oldalra, mintha minden sokkal kisebb lenne. A kerékpározásra vonatkozó tilalmat senki nem tartja be, így baromi bosszantó az oda vezető út (erről már kifakadtam a saját blogomon).

Persze a héten voltunk ott is futni csütörtökön, érdekes módon nem beszéltem meg semmit senkivel, ennek ellenére Szasza is jelen volt, illetve DaMartian is felbukkant. (DaMartian testén mindig meg lehet figyelni valami olyan ruhadarabot, vagy kiegészítőt, aminek létéről soha életemben nem hallottam — most a combján volt Nike combszorító, vagy mi.)

A víz csütörtökön még elég magas volt, így nem egy 5350 méteres teljes kört, csak picit futottunk, így nekem a szombat esti kínálkozott a "nagy" futásnak, jól bele is húztam.

Ez nálam azt jelenti, hogy a megszokott távon túl 6,1 km-es szakaszt raktam bele a GPS-be összességében. Jelentős geek létemre mindig valami új mérő eszközzel kísérletezek, most a "Runmonster" nevű iPhone alkalmazással mértem a dolgokat. Egész pofás, nézzétek csak:

Nagyon jó ötletnek tartom, hogy az egyes kiliről tempó és szint infókat is visszajelez, illetve ilyen klassz kis szaggatott vonal jelzi a bejárt útvonalat.

Persze nem tudtam visszajutni az otthonomhoz, így Link jött értem kocsival és életmentő vízzel.

Mindketten nekilódulunk az Ultrabalaton két frissítőpontot felölelő öcsi-távjának, de még nem tudom, hogy fog menni a 10 km!

24 komment

Címkék: edzés sziget meleg iphone

Légiós kalandok az Ultrabalaton előtt

2010.06.11. 12:06 Winkler Róbert

Utoljára három hete futottam nagyon, akkor barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor állított nekem össze egy saccra 25 kilométer körüli útvonalat, melyet a könnyebb azonosítás kedvéért elnevezett Winkler-körnek. (A Herczeg-kör a hegyi felfutó.) Sportbandet nem vittem, a pulzusmérőt is elfelejtettem, hiszen nyilván valami felesleges marhaságon járt az eszem. Brigi régi típusú Sportbandjét azért vittük, de a kijelzője már használhatatlan, úgyhogy csak a futást követő laptopozásnál tudtuk meg, hogy 22,5 körül teljesítettünk. Részemről az esti zuhanyozásnál az is kiderült, hogy vállban erősen leégtem, pedig elég sok volt a felhő.

Most már rendesen felkészültem. 50 faktoros naptej, sapka, pulzusmérő és Sportband, tiramisu és capuccino ízesítésű proteinszeletek, továbbá néhány zacskó G-Bomb nevű glutaminpor, amit limonádénak használunk, de ezúttal valahogy elfelejtettük felhasználni. Terminátorként érkeztem a diósjenői Herczeg-rezidenciához, mármint egy Harley-Davidson tesztmotorral, a Fat Boy ültetett változatával, ilyennel közlekedett Svarci a T2-ben, úgyhogy út közben mi mást dúdolhattam volna, mint a You could be mine-t. Gábor kitalálta, hogy mivel most 25 kilométert szeretnék, betold egy új szakaszt, úgyhogy beöltöztünk és nekivágtunk.

A Winkler-kör első két kilométere nem különösebben kemény, de ahogy a horgásztótól indulva lassan kiérünk a mezőkre, folyamatosan emelkedik. Pokoli mennyiségű eső lehetett errefelé is, időnként be kell szökdécselnünk a szántásba, vagy a repcébe, mert a dűlőút elmocsarasodott.

Brutálisan tűz a nap. Én nem bánom, a valahányadik Kropkó-törvény ugyanis előírja, hogy edzeni a verseny időpontjában, vagy legalábbis azonos napszakban kell. Kilométerenként kortyokol egyet a félliteres palackból, így mire Tolmácsra érünk, még bőven van vizem. Viszont a Winkler-kör annyira profin bejáratott intézmény, hogy 7 kilométernél jön a frissítőpont, a kocsma, ahol ezúttal koldulásos alapon jutunk vízhez. Aztán a Tolmácsi útról jobbra fordulunk, meredeken felfelé, míg el nem érjük a ma már nem működő tehenészetet, ahol annak idején Gábor nagyszerű padlóburkolási munkálatokban volt érdekelt, méltányos fizetség ellenében. Az út tovább emelkedik, a gerincen tartunk egy frissítési és csurrantási szünetet.

Innen már élvezhetjük a jutalomlejtőt egészen a diósjenői bekötőútig, ami a 2-es úttól vezet a faluig. Alig van forgalom – normális esetben, most viszont egyik autó jön a másik után. Horgászversenyt rendeznek. Elég félelmetes, padka nem nagyon van, bekötőút sincs, illetve van egy-kettő, de azokat Gábor nem ismeri, és nem vállaljuk. Aztán van egy. Ami már tetszene, de ott egy sor kaptár mellett zümmögnek a méhek, és nem akarunk a nógrádi várig sprintelni. A következőt már kipróbáljuk, és érdekes, működik is — igazából a legtöbb ilyen szántóföldi dűlőút használható, és nem teljesen másfelé vezet, mint ahová tart az ember. Kicsit bonyolultan, de azért megvan az út a dupla vadkerítéssel, látunk is pár őzet. A nógrádi vár alatti borozó a második frissítőpont, 13 kilométer körül, aztán felszaladunk, és megállapodunk, hogy elmegyünk a temető felé, hogy meglegyen a 25.

Irtózatos ereje van a napnak, sapka nélkül már nem élnénk. A vár után Nógrádon ér minket a dél, bár megbeszéljük, hogy nyilván nem lehet még dél, hiszen nem látunk ebédelő embereket. Következő frissítőpontunk a vár alatti taverna, itt is csapvizet vételezünk, hülyeség is volt a múltkor drága pénzért ásványvizezni. Ki tagadna meg egy kis vizet két félholt elmebetegtől, aki a déli rekkenőben betámolyog, mielőtt felszaladna a várhoz?

A temetőt így utólag egyszerűen nem találom a Google Maps-en, de jó kis frissítőpont volt, alapos pancsolással. Ez a sapkavizezés életet ment, most megtanultuk, és hogy az első száz méteren még fázhatunk is egy kicsit, már tényleg megfizethetetlen. Aztán jön a szokásos dűlőút a semmibe. Gábor szerint fussunk 20-ig, akkor forduljunk, hogy tutira meglegyen a 25, de az erdőszélen akkora mocsár fogad, hogy két kilométer után feladjuk, és visszakocogunk Nógrádra.

Asztalos János utca, aztán József Attila és Petőfi, mert kell két költő és egy munkásmozgalmi mártír. Nekem legalábbis úgy hangzik az Asztalos János, és be is jött: 1956-ban ő volt a Köztársaság téri pártház ÁVÓs parancsnoka. Agyonlőtték és holttestét meggyalázták, de mi még élünk, csak a nap szívott ki keményen, észre sem veszem, hogy a Petőfi utca nem is petőfi utca volt, csak Gábor dobta be, hogy meglegyen a két költő. Még az őzek is a fák közé húzódtak. Gyönyörű nap ez a mai, mekkora ökrök vagyunk, hogy itt futunk a déli verőben... Jól esne egy kis árnyék, de ahhoz képest, hogy az ég tele van bárányfelhőkkel, a nap valahogy mindet kikerüli. Egy ideig úgy tűnik, mindjárt utolérünk egy árnyékfoltot, folyamatosan 50 méterrel jár előttünk. Elhatározzuk, hogy kockáztatunk: egy sprinttel utolérjük, és ha szerencsénk van, jó sokáig árnyékban futhatunk. Sprintelünk egyet, az árnyék eltűnik, szevasz, Rejtő Jenő!

Még mindig csak 22 kilométernél járunk, pedig már eltelt bő 2 és fél óra. Tény, hogy ezt az újabb fajta, zöld Sportbandet sose kalibráltam, de ezt a 22,5 kilométert én is keveselltem.

16.46-kor a következő SMS-t kapom Gábortól: "Megkérdeztük a repülős arcot és azt mondta hogy közel 30 a táv amit futottunk." Hogy ki az a repülős arc, nem tudhatom, Gábort vasárnap már nem tudom elérni, pedig még SMS-t is küldök neki, el ne felejtse este a Foreman-Cotto meccset. Gyerekek, ez kemény volt. Ha az Ultrabalatonon is ilyen meleg lesz, sanszos hogy megdöglök, de hát mit van mit tenni:

harcra fel, győzni kell!

23 komment

Címkék: meleg nyár edzésnapló maraton

A Futóblog póló dizájnt a Nike bevette az őszi katalógusába

2010.06.10. 21:32 angelday

Nem csalás, nem ámítás, a tavalyi Futóblog pólót a Nike bevette az őszi kollekciójába. A design története: DaMartian találta ki, hogy a gofrisütő talpat kombináljuk fel, úgyhogy övé a credit, én csak összeraktam Illustratorben, az nem volt egy nagy meló. Nézze meg mindenki maga:

Na jó, az övék jobb. Mi viszont tökös gyerekek vagyunk! :-)

31 komment

Címkék: design póló nike futóblog

Katasztrófaturizmus

2010.06.09. 18:47 angelday

A 23. héten tetőzött a Dunán az árvíz. A szigeten is csak szórványosan lehet futni, én oda szerettem volna menni, de futótársam (és barátnőm, életem értelme, alfája-és-omegája, az a személy, akire mindig 100%-os koncentrációval tudok csak figyelni,) arra kért, hogy ne menjünk a szigetre. Így is lett, csak a hidak közt futottunk.

Láttunk viszont sok mindent, illetve olyan futási megoldásokra nyílott lehetőség, amire máskülönben semmi: a lezárások miatt futottunk a 2-es villamos vonalán. Íme a Futóblog szerkesztője:

Extrém tájakat is láttunk, íme például a Lánchíd kacsával és elmerült táblákkal:

A futás végén még leszaladtam a Szabadság-híd aljába is, és megnéztem, milyen hideg a víz:

44 komment

Címkék: budapest futás urban árvíz várus

A korzikai kaland folytatása

2010.06.09. 18:28 szasza75

Két héttel ezelőtt Korzikán jártunk... lassan három. :-)

Megjöttünk, kerestem az ihletet, meg azt a kis szabadidőt, amikor is pár szösszenetet megosztok veletek Korzikáról. Aki már volt ott, az tudja, hogy miért érdemes visszamenni, aki meg még nem, ne hagyja ki: egyszerűen gyönyörű. Nagyon sok arca van a szigetnek. A fürdőzni vágyók homokos tengerpartra mehetnek, de a sziklás tengerpart rajongók sem fognak csalódni.

A szigeten mintegy 70 db, egyenként 2000 méter feletti csúcs található, ebből adódik, hogy a túrázni, esetleg kocogni vágyók érintetlen természeti gyöngyszemmel találkozhatnak. Amiért mentünk, az sajnos nem teljesült. Az időjárás keresztülhúzta számításunkat, a magasabb régiókban viszont komolyabb hómennyiség akasztotta meg utunk. Az olvadást nem volt időnk megvárni, helyette bebarangoltuk a szigetet és emlékezetes futóélményekkel gazdagodtunk. Pár nap kevés volt az élmények begyűjtésére, így csak ízlelgettük az egészet. Az biztos, hogy fogok még a korzikai túraútvonalakon tekeregni.

Időközben az erőnlétem is visszajött, az egyhetes nyaralás során a 130 km futás/túrázás kitűnő edzésnek bizonyult. Az egyik kommentben olvastam, hogy a terepviszonyok nem éppen a legjobban futhatóak. Ezt csak megerősíteni tudom. Iszonyúan brutális terepadottságokkal rendelkezik a GR 20 útvonala. Készítettem egy rövidke hangulatfilmet, a minőségért előre is elnézést kérek:

7 komment

Címkék: videó edzés nyaralás korzika