Egy a százhatvanhétezer-négyszáznegyvenkilencből

2013.04.16. 21:36 angelday

Ezt a posztot Dvorcsák Laci írta a Futóblogra, át is adjuk neki a szót:

167.449 jelentkezőből 48.323-at fogadtak el.

A 48.323 futóból 48.067 angol vagy észak ír, 56 írországi.

A maradék, összesen 200 külföldiből 26 amerikai, 21 spanyol, 16 ausztrál, 15 német, 14 francia, 12 olasz.

A maradék országokra jut 96 futó, ezen osztozik 39 ország.

A magyar zászló alatt csak két fő indul: Zsófia Szarka és jómagam.

(A hivatalos Virgin London Marathon Media Guide 2013 adatai.)

Tavaly november 23-án került ki a Futóblogra egy poszt, melyben arról írtam, hogy jótékonysági futóként részt szeretnék venni a 2013-as Virgin London Marathonon. Mi történt azóta?

Összegyűjtöttem 501 fontot valamint 85.663 Ft-ot, szerveztem (persze nem egyedül) egy kisebb futóversenyt (ahol több futócsapat is képviselte magát), és 21-én vasárnap 10:00-kor (itthoni idő szerint 11:00-kor) vélhetően igen magas pulzusszámmal fogok Londonban, a Greenwich parkban, valahol messze a rajtvonaltól állni, a piros rajtterületen. Körülöttem durván 25.000 futó lesz, a három rajtterületen pedig kb. 37.500.

A kitűzött 2000 fontos célt sajnos nem sikerült elérnem. Elég hamar egyértelművé vált, hogy nálunk a jótékonykodás ezen formája még gyerekcipőben jár. De a lelkesedésem nem lankadt, és nem is lankadhatott, mert ezt az összeget sok-sok barátom, futótársam adta össze, így nem adhattam fel ezt az egészet, illetve akármekkora is az az összeg, amit a verseny napjáig, és még utána több hónapon keresztül össze tudok gyűjteni, mindenképpen több, mint a semmi, és mindenképpen jó helyre kerül. Figyeltem az ugyanezen szervezetnek gyűjtő angol futótársakat: van, aki nagyon-nagyon jól haladt, és van, aki nálam is rosszabbul. Én emellett az összeg mellett is büszke vagyok mindenkire, aki segített.

November elején kezdtem el a felkészülést, "szokás szerint" Vajda Zsuzsi irányításával. Ugyanakkor nem zökkenőmentesen. A kitűzött 3:45 alatti időt, melyet Sanyosz Mester miatt céloztam meg, elég hamar el kellett engednem, hamar beláttam, hogy a lassan egy éves lábfájás miatt nem tudok úgy haladni, ahogy ehhez az időhöz szükséges. Sem távban, se edzésmennyiségben nem tudtam még csak a közelébe se kerülni a tavalyi edzésmunkának, és ez látszik is. Hogy még nehezebb legyen, három héttel a verseny előtt egy hétig feküdtem lázasan, pedig nem vagyok az az ágyat nyomó alkat. És még mindig nem vagyok teljesen egészséges.

Ha mindez nem volna elég, akkor ehhez jön még Ulrik barátom "minden fejben dől el" vallási jelmondata, ami idén nagyon visszaüt rám. A 20 km feletti távokat nem bírom fejben.

Ilyen felkészüléssel azt kellene mondanom, hogy az idő nem számít. De azt gondolom, hogy ezt az mondja, aki nem készült fel egy versenyre teljesen. Ilyet nem mondok. Nem várost nézni megyek, hanem futni. A terv 4 óra. Ha sikerül, elégedetten jövök haza. Ha nem, akkor boldogan, hogy a barátaimnak köszönhetően elindulhattam a világ egyik legrangosabb maratoni futóversenyén, egy csodálatos városban, egy olyan versenyen, ahol 37.500 futóból kettő magyar.

Az pedig kimondottan jópofa, hogy Zsófival ismerjük egymást, mivel mindketten rendszeresen megfordultunk, megfordulunk a Nike Futóklub rendezvényein.

Szurkoljatok.

18 komment

Címkék: felkészülés London dvorcsák

Együttérzünk Boston

2013.04.16. 08:35 mgergoo

A hétvégi Vivicitta a futás és a tavasz örömünnepe. Terveztem egy lelkes invitáló posztot, de az élet felülírta a terveket, ezért most csak arra kérlek benneteket, hogy csatlakozzatok a Runberries, a SUHANJ! és a DK Team futóihoz és viseljetek fekete karszalagot a hétvégi rendezvényeken.

2 komment

Címkék: felhívás boston vivicitta

Bréking: 3:46'32"

2013.04.15. 09:13 mgergoo

Az étrendemről szóló poszt után terveztem egy posztot írni arról, hogy 1700 lefutott km után milyen tapasztalataim vannak a pulzuskontrollra alapuló edzésmódszerről, de azt hiszem a számok most többet mondanak ezer szónál. Hétvégén a balatonfüredi Maratonman befutóm:

10km: 53'28
20km: 53'33
30km: 54'19
40km: 54'11

1. fél: 1:52'58"
2. fél: 1:53'34"

A többi adat pedig itt található.

17 komment · 1 trackback

Címkék: maraton dk pulzuskontroll

Áprilisi MFE videó

2013.04.14. 21:14 mgergoo

Az április Mindenfutás Egyeteme alkalmával Menczel Zsuzsa és Lukács Béla beszélgetett arról, hogy fejben, vagy testben dől-e el a versenyeken elért eredményünk. Az alábbi videón látható, mennyire látja másként a maratoni fal leküzdésének receptjét a pszichológus és az edző.

Szólj hozzá!

Címkék: videó Mindenfutás Egyeteme maratoni fal

Utolsó pillanatok a Rotterdami maraton előtt a profiknál

2013.04.12. 08:55 szasza75

Józsa Gábor és Kovács Ádám hétvégén a Rotterdami maratonon indulnak. Néhány kérdést tettünk fel nekik.

FB: Hogy sikerült a maratoni felkészülés?

JG: Magamhoz képest sok kilométert sikerült futnom az alapozás során, sőt, a valaha volt legtöbbet. Betegség és sérülés jó formán egyáltalán nem hátráltatott. Természetesen nem jött jókor az utóbbi 110 év legcsapadékosabb és talán leghidegebb negyedéve. A résztávok tempója érezhetően lassabbak volt a nyári-őszi felkészülés edzéseihez képest. De nem szomorkodok, mert a 30 kilométeres kontroll futás elég jól sikerült és ennyi maratoni résztáv munkát még nem végeztem el.

KÁ: A tavalyi Prága maratoni formámnál erősebbnek érzem magam. Több kilométert futottam, edzés eredményeim jobbak. Kisebb bokafájás és megfázás volt ugyan, de jelentősen nem befolyásolta a felkészülést.

FB: Hogyan pihentek rá/edzetek ezen a héten?

JG: A pihenéshez is nagy bátorság kell. Ezt nehezen is viseli az ember néha. Én is. :) Megszokja az ember a sok munkát és csak akkor érzi az erőt, edzettséget ha reggel-este edz. A szervezet megpihen és jön a gyengeség érzése, ami természetes. Ezeket a rossz érzéseket le kell győzni. Nálunk ilyenkor az utolsó egy másfél hét már nagyon kikönnyített, a résztávok sokkal inkább felpörgető jellegűek. Az utolsó átmozgatások résztávok mennyiségét, minőségét, időzítését nagyon el kell találni, de szerencsére ebben az edzőm, Dr. Török János, zseniális!

KÁ: "Formába hozó" résztávos edzéseket végeztünk edzőmmel Szász Lászlóval, valamint a kilométer mennyiséget csökkentettük. Ilyenkor már nem lehet megváltani a világot.

FB: Milyen eredménnyel lennétek elégedettek?

JG: 2:19-20 között szeretnék futni, de az egyéni csúccsal is azt hiszem még elégedett leszek. 2:21-ig még nem leszek csalódott.

KÁ: Egyéni csúcsot szeretnék futni. Ideális körülmények között akár VB szint is sikerülhet, de ha 2:18:48 időmnél jobbat futok, már nem leszek elégedetlen.

Fotó: Eördögh Ákos

FB: Van-e valamilyen versenystratégiátok?

JG: Minél egyenletesebb tempót szeretnék futni. Talán itt összejön, hogy a táv nagy részét bolyban teljesíthessem. Rotterdam a világ egyik leggyorsabb pályája, sokan jönnek hasonló szintű futók mint mi, szóval van rá esély. Óriási segítség lenne. Nagy álom még, hogy egyszer elérjem, hogy a második fele gyorsabb legyen. Persze ez megoldható lenne egy 80 perces kezdéssel is.

KÁ: Érzésre fogok futni. Remélem lesz egy olyan boly ami nekem megfelelő tempót diktál majd.

FB: Tudjátok egymást segíteni a versenyen?

JG: Ádám tudtommal a VB szintjét tűzte ki, ami 2:17-en belüli maratont jelent. Ez a tervek szerint, tökéletesen egyenletes futás esetén, 4 mp különbség kilométerenként kettőnk között, így elvileg sokáig láthatom Ádámot.

KÁ: Valószínűleg be fogom vállalni a kicsivel gyorsabb kezdést. A tavalyi eredmények alapján egyikőnknek sem kell majd egyedül futni.

FB: Várjuk az eredményeket. Hajrá!

5 komment

Címkék: interjú maraton profik

Táguló határaink

2013.04.11. 12:18 szasza75

Határozottan emlékszem. Pár éve a Bakonyi Mikulás nevű teljesítménytúrán, egy duzzadtabb patak átkelésével bíbelődtem. Percekig kerestem a száraz lábbal átjutás lehetőségét, míg a hátam mögött felbukkanó futócsapat úgy szaladt át a patakon, mintha ott sem lett volna. Ámulattal, ám kissé furcsán néztem őket. Később megtaláltam az ideális átjutási lehetőséget a következő átkeléseknél is. December volt, zord hideg, kinek van kedve átfagyott lábbal vizes cipőben futni.

Egy idő után azt vettem észre, hogy már nem tartozom abba a futótáborba, akik általában akkor mennek ki futni a szigetre, amikor szép napsütéses idő van. Én kimegyek akkor is ha -14 fok van, vagy ha +35 fok. Futok, ha esik az eső, vagy ha havazik. Időnként akkor is futok, ha a szél olyan erővel fúj, hogy rá kell feküdnöm, hogy haladni tudjak. Futottam már sárban, hóban, latyakban, pocsolyában, valójában az elmúlt évek alatt nem volt olyan környezet, ahol ne futottam volna.

Érdekes módon észrevétlenül alkalmazkodtam a környezetemhez. Ahogy tapasztaltabb lettem, úgy szélesedett a világ. Ahogy az évek teltek, nemcsak gyorsabb és nagyobb távokat tettem magamévá, hanem rezisztensebbé is váltam a környezeti elemekkel szemben. Ami még furcsább, hogy ez kihat a napi életemre is. Zuhogó esőben is kimegyek az utcára esernyő nélkül. Esik? Na és? Volt már ilyen. Majd megszárad a cipőm, ruhám, a hajam.

A futás alázatra és alkalmazkodásra tanít. Egész jól csinálja. Szombaton ezen gondolkodtam magamban, miközben a Mátrában az egyik patak átkelése után futottam tovább. Persze hideg volt a víz, de mint annyiszor, most is bebizonyosodott, hogy ha mozog/fut a láb, akkor szépen kifűti az áthűlt, átnedvesedett részeket. Ez számomra, illetve futócimboráim számára természetes, aki pedig nem ebben él, vajon mit gondolhat az olyanakról, mint mi? Talán ők kevesebb ámulattal, inkább nagyon furcsán tekintenek ránk.

7 komment

Címkék: cipő patak trail

Tulajdonképpen elkezdődött a tavasz!

2013.04.09. 21:27 angelday

Ma már lehetett picit sütkérezni itt a fővárosban a napon, ha úgy tetszik, kifejezetten tavaszi már az időjárás. Holnap, április 10-én 15-18 fokot mondanak a hőmérsékleti csúcsnak, ami ugyan igen messze van a tavalyi ilyenkor jellemző 22-24 fokhoz, viszont ajándék áprilisnak ne nézzük a hőmérsékletét!

Nem várunk tovább: a Margitszigeten hivatalosan is elindítjuk a 2013-as futószezont 10-én, mégpedig a tavalyról már jól ismert szerdákkal. Szokás szerint mindig lesz valami kis szervezett program, mini-esemény, zenei hangosítás, klubélet, meg persze az elmaradhatatlan dolgok: cipőteszt, ingyen öltöző és meglepetés DJ profi hanggal.

Aki leadta a világoskék kártyáját (a téli Futóklub kártyát), abból kisorsoljuk a boldog nyerteseket. Természetesen az új kártyákat is fel lehet majd venni, amik a 13-as futószezonra szólnak.

A 18:00 és 18:30 regisztrációt követően 10 perc közös bemelegítés, aztán háromnegyed 7 felé közös futás. Előjelentkező Facebook lap erre.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló sziget futóklub

Vacsorára bármit

2013.04.08. 09:18 mgergoo

Tegnap 2 óra 31 perc alatt futottam le a VIII. Tóparti Futópartit a Velencei-tó körül, Agárdon. A táv 28,28 km, mindez az edzésterv által előírt 155-ös pulzussal. Ez a pulzusszám nálam egy aránylag könnyed, szinte beszélgetős tempó. A dolog érdekessége, hogy ebben a tempóban ma véletlenül megjavítottam a tavaly nagy nehezen kizakatolt félmaratoni rekordomat, és 11 perccel futottam gyorsabb 28 kilométert, mint a Berlin maratonon.

A számok azt mutatják, hogy fejlődöm a futásban, és ezt én is így érzem. Hitem szerint ezt a fejlődést két dolognak köszönhetem, ez a két dolog összefonódik és bennem egységet alkot. Azt talán sejtitek, hogy az egyik a pulzuson alapuló edzésterv, de most nem erről fogok írni. A fejlődés másik összetevője az a speciális étrend, amit szintén Lőrincz Olivértől kaptam.

Aki néha-néha átnéz a DK blogba, az tudja, hogy mennyire egy helyben toporogtam tavaly a súlyommal, szenvedés volt az egész évem, bármit is csináltam, tartósan nem tudtam lejjebb menni. 94-98 kiló között már minden bejártam, attól függően, hogy éppen hol volt a jojó a madzagon. Sokat futottam, nem ettem baromságokat, de mégsem tudtam változtatni, ezzel együtt visszatért a régi elégedetlenség is, a csalódások magamban, amit a blogomban is jelzett az örökös és végtelenül szánalmas fogadkozás és újrakezdés, grafikonokkal, meg trendvonalakkal. Ebben a szituációban kértem meg Olivért, hogy segítsen.

2013. február elsején 94,4 kilóval kezdtem ezt a módszert, jelenleg 87,5 kg környékén vagyok. Az első négy hétben 5 kilót, nyolc hét alatt pedig 7 kilót fogytam. Visszanéztem imádott grafikonjaimat, de ilyen ütemű fogyást még a nagyon kövér időszakomban sem produkáltam. De mi is ez az egész? Összefoglalás Olivértől:

• A fogyás alapvetően az energiabevitel és energialeadás arányától függ, ezen felül érdemben nem tudunk manipulálni.
• A napi étkezések energetikai (Kcal) mennyisége a perdöntő. Nagyon fontos, hogy a napi mennyiséget mikor és milyen formában (fehérje, zsír, szénhidrát) visszük be, ez a fogyás minőségét befolyásolja, azaz azt, hogy milyen ütemben, milyen nehezen/könnyen és miből (izom, vagy zsír) történik a fogyás.
• Az étkezések tápanyag összetételében törekedtünk az esszenciális anyagok kellő bevitelére (víz, fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok, zsírsavak), hisz a fő cél az egészség megőrzése és a sport megtartása, sőt az ebben való fejlődés.
• Törekedtünk az egyszerűségre, hogy a számolgatás, porciózás, elő- és elkészítés ne vegyen el sok erőt és időt a mindennapokban.
• Törekedtünk, hogy fejben is viszonylag könnyen követhető legyen. Legyen benne normális étkezés, ahol normál keretek között azt ehetünk, amit akarunk. A nap folyamán frekventáltan legyen "étkezés", de ez olyan legyen, ami viszonylag stabilan tartja a hormonrendszert.
• Az étkezés időzítése igazodik az ember napi normál ritmusához, az alváshoz és a sport napon belüli helyéhez, aminek főleg hormonális okai vannak.
• A szervezet vagy építő, vagy leépítő állapotban van. Fontos kizökkenteni a homeosztázisból, hogy érdemben a zsírszövethez nyúljon. Minél hosszabb ez az időszak (amikor nem eszünk), annál inkább a zsírmobilizáció veszi át a szerepet. Sporttal megspékelve ezen időszakot, extra mértékben indíthatjuk be a zsírégetést, de a nem megfelelő fehérjebevitetel mellet izomleépülés történik. Ugyanígy a nem megfelelő más esszenciális anyagok bevitele hosszútávon egészségügyi problémákat okozhat!
• Ha csak napi egyszeri alkalommal történik szénhidrátbevitel, pl. napi két edzés miatt, az izomzat leépülésének elkerülése érdekében viszonylag kis, de frekventált fehérjebevitelt alkalmazunk.
• A szénhidrát nélkülözhető a táplálkozásunkban, így minimalizálása csak átmenetileg (pár hét) okozhat gondot, azt is főleg fejben.
• A fehérjék telítettségérzetet adnak, fontos tápanyagok, kis mennyiségben nem befolyásolják az inzulin/vércukorszintet (nem zavarják meg érdemben a zsírmobilizációt). A fehérjebevitel jó minőségű fehérjeturmixra épült, de kiváltható csirkemellel is.
• Az esti étkezés szabadon választott, de nem zabálás. Normál felnőtt vacsora, főtt étel. Megkötés nélkül, de ésszel.
• A plusz esszenciális zsírsavbevitel támogatja a zsírmobilizációt, telítettség érzetet ad, jó a vérkeringésnek, és a szervezet szinte minden szervének.
• Sport közben az első időszakban kevés szénhidrátbevitel megengedett annak érdekében, hogy az edzésmunka ne sérüljön (20-30g / óra).
• A folyadékbevitel kritikus fontosságú. 2-3 L / nap minimum. Kalóriamentes ital bármi lehet. (Lehetőleg ne romboló light-cola és társai.)
• A programot nem én találtam ki, már kitalált, elfogadott módszerekből gyúrtam össze. Vannak hasonló diéták, talán a Leangains a legközelebbi.
• A diéta legfontosabb eleme az EMBERI AKARATERŐ, a testmozgás és az étkezések mennyisége, minősége és helye a nap folyamán. Mindegyik nélkülözhetetlen az eredmény érdekében!

Szóval, akkor nézzük a konkrétumokat. 2013. február elseje óta (ne ijedj meg), napközben egyszerűen nem eszem. Semmit. Nulla. Sem gyümölcs, sem egy banán, sem párolt zöldség, semmit! Még kávét sem. Kiesett a reggeli és az ebéd a mindennapi rutinból, vacsorára viszont mindent ehetek, bármit, amihez úri kedvem szottyan. Rántott hús, kenőmájasos szendvics, rántotta. Visszatértek az ízek és azok az imádott ételek, amiket eddig csak lelkiismeret-furdalás mellett lehetett enni. Este király vagyok, napközben koldus.

Az diéta fontos része, hogy a fehérjét folyamatosan pótoljuk, azért két óránként 20 gramm jó minőségű 100%-os fehérjeport iszom, szigorúan vízzel. (Nem bohóckodtam el, vettem egy öt kilós vödörrel.) Csokoládés-mogyorós ízű cucc, párom kóstolta tejjel és legnagyobb meglepetésemre kifejezetten ízlett neki, de vízzel is meg lehet inni. Két óránként 20-20 gramm, nálam ez 9, 11, 13 és 15 óra, érdekes, de annyira kiesett az étkezés a fejemből, hogy sokszor elfelejtek "enni" és csak később jut eszembe. Este 17-18 óra környékén vacsorázom, ami szintén nagyon testhez áll nekem. Szociális társas lények vagyunk, szerintem hosszú távon tarthatatlan egy diéta, ha ezzel nem számol. Nekem nagyon tetszik ebben az étrendben, hogy végre a párommal együtt vacsorázhatom, azt ehetem amit ő, vagy elmehetünk egy étterembe és mindenfajta bűntudat nélkül ehetek.

A párunk egyébként is fontos szerepet kap a csirkemellek porciózásában, ugyanis a napi négy adag fehérje egyike kiváltható egy kis szelet 90-100g sült csirkemellel. Ismét fontos, hogy nincsen köret, nincsen feltét, csak egy kis darab natúr csirkemell. Igen én ezeket a kis darab csirkemelleket eszem két és fél hónapja, általában a 13 órai fehérjét váltom vele ki.

A képen éppen a következő pár napra megsütött és a fagyasztóban előkészített porciók láthatóak:

Az étrend persze nem jelent megoldást az ásványi anyagok és vitaminok bevitelére, ezért az egészségünk jegyében érdemes egy komplex vitaminkészítményt is találni magunknak, illetve én Olivér tanácsára halolajat is fogyasztok. (Aki még nem kóstolta ezt a mentás ízesítésű cuccot, az mindenképp tegye meg. Még egyszer, mentás ízű halolaj. :-)

Nagyságrendileg ez az az étkezési módszer, ami nekem elhozta az áttörést, nagyon spártainak nézhet ki, de őszintén szólva az első pár nap után hozzászoktam, és semmilyen lelki vagy testi megterhelést nem jelent a betartása. Első héten a két edzéses napok második edzését nem viseltem jól, de utána ez elmúlt. Emellett a diéta mellett tudtam teljesíteni életem eddigi legerősebb, 400 kilométeres hónapját. Hozzászoktam, megszerettem és nem is nagyon akarom elengedni, ez annyira így van, hogy el is keseredtem, amikor Olivér azt írta pár hete, hogy ez csak egy diéta és előbb-utóbb vissza kellene térni a normális étrendre.

(Közlemény: felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a hasonló, drasztikusabbnak tűnő diéták előtt mindenképpen konzultáljon hozzárétő szakemberrel, vele együtt fogjon bele. Célunk az inspiráció, az ötletek adása, de a megfogalmazott gondolatok hűbelebalázs alkalmazása adott esetben még káros is lehet a szervezetünkre. A Futóblog nem vállal felelősséget az ebből eredő problémák miatt. Ésszel csináljátok, amit csináltok.)

71 komment

Címkék: diéta fehérje étrend dk

Walter Ulrik – A futás nem minden

2013.04.05. 18:26 angelday

Hangosan szuszogott fel az óra. Hajnali 3:50-et mutatott. A nyári időszámításra átállás miatt bizonytalan voltam, mikorra is állítsam, hogy semmiképp ne késsek el. Nem aludtam jól. Mondjuk mostanában amúgysem telnek túl jól az éjszakák. Merev térdekkel kászálódtam ki az ágyból. A gőzölgő kávé fekete, kesernyés illata ébresztett fel igazán. Kint még sötét, de a madarak már hangosan énekelnek. Szemerkél az eső. Lassan összekészülődök és útnak indulok. Pedig szívesen bújnék vissza a párnák ölelő, fűtött kuckójába. Egyetlen porcikám sem kívánja azt a hideg, sziszegő esőt, amit a ház kapujában a huzat az arcomba vágott. Kiléptem. Kapucnit a fejemre húztam. Meghúztam a lépteim a villamos felé. Jól időzítettem, nem kellett rá sokat várni. Nem mertem leülni, nehogy a motorok finom zúgása álomba ringasson. Figyeltem az arcokat. Másokat is megviselt picit az éjszaka során elvesztett egy óra. Volt, aki még csak hazafelé tartott. De volt, aki talán munkába, vagy ki tudja hova. Volt, aki a Vértesbe. (…)

Ez csak az eleje annak az írásnak, amit Ulrik tegnap publikált az Ultravalo.hu oldalon. Olvassátok nagy figyelemmel, jó anyag.

2 komment

Címkék: ajánló motiváció futás

Lehetne már végre tavasz

2013.04.04. 10:49 szasza75

Az idei tél nem adja magát könnyen. Küzd, tartja magát és az is lehet hogy átmenet nélküli nyár következik hamarosan. Ahogy néztem a SZIGETET a napokban, egyelőre az is kihalt. Se híre, se hamva a tavaszi szezonban megjelenő tömegnek.

Valahogy nekem az elmúlt 2-3 hét kiesett. A Bükki Hard versenyen beszereztem egy nagyobb esést, ami a helyszínen csak duzzanat formájában jelentkezett a combomon, ügyet sem vetettem rá. 2-3 napra rá aztán kezdődött el talán egy combizomhúzódásból induló terhelésre erősödő térdfájdalom. Ez nagyjából meg is határozta a márciusi futókilométereim számát. Valójában nem is számoltam, annyira kevésnek találtam. Jó, ha 100 km összejött. A gyógyulás érdekében pénzt és időt nem kímélve mindent bevetettem. Úgy tűnik a terápia sikeres lett, és a húsvéti menü sem növelte a kilóim számát.

Talán ennek is köszönhető, hogy az idő ellenére lelkesebb és elszántabb vagyok, mint mondjuk februárban. Néha jól jön egy kis fék. Hátralépésre és átgondolásra kényszerít, hogy újult erővel, nagy adag motivációval töltekezve lépek ki mosolygósan a zuhogó esőbe. Furcsa, hogy alapvetően most nem valamilyen cél lebeg a szemem előtt, hanem csak a mindennapok rutinja kerül megint egyensúlyi állapotba. Néha ennyi is elég a napi boldogsághoz.

Hétvégén a Vértesi Terepmaratonon jártam és készítettem jópár képet... és az alábbi kisfilmet. Ahogy egy futótársam írta: szeresd latyakot!

4 komment

Címkék: videó sérülés latyak Vértesi Terepmaraton