Piros 85 tükrében

2012.11.06. 12:28 szasza75

A monitor előtt ülök, lábam kompressziós zokniban az asztalra rakva, karnyújtásnyira egy sör és fogalmazom a gondolataimat. Két éve voltam a Piros 85 terepfutósversenyen, ahol életem egyik legjobb futását (9:59) produkáltam. Most, két évvel később, hasonló edzettségi szinttel, hasonló súllyal, kedvvel és elszántsággal álltam rajthoz.

Könnyen, jó hangulatban rajtoltunk el, bár a tempó a kezdeti kilométerekben erősnek tűnt, érzésre nem volt az. A ködből a Nagy-Kevélyen a szikrázó napsütésbe futottunk, a Csobánkánál vissza a ködbe. Magányos utazás ez. Mindenkinek megvan a saját tempója, ki emelkedőn ki lejtőn domborítja erősségét, emiatt nehéz hasonló ritmusú társra találni. A Tölgyikrek előtti húzós emelkedőnél kezdett igazán bemelegedni a rendszer, a lendület egészen Dömösig vitt – 2:45. Itt egy gyors kulacstöltés, gélezés, aztán jött a Dobogókőre tartó gyaloglás-kocogás-gyaloglás. 

A cipőm kényelmetlen volt, így Dobogókőnél (3:45) cipőt és zoknit cseréltem. 5 perc depó után indultam tovább. Innét lendületes le, majd kis hullámzás után már egy egészen jó tempóban elérkeztem a Kopár Csárdához (5:40 kb 55 km-nél van). Ismét frissítés, majd éreztem a fáradtság első jeleit, lassultam! Elég küzdelmesen átmásztam Nagykovácsiba (6:44, 66 km-nél), innen egy nagyon jól futható rész következik, már ha friss a futó, így viszont egy nem túl dinamikus kocogás lett. Szépjuhászné (7:50, 77 km-nél). A János-hegynél már többnyire sétáltam. Lefele menet felkapcsoltam a fejlámpát, a fáradt lábaimnak már nem esett jól a futás.

Budaörsi cél: 88.66 km – 9 óra 18 perc, előzetes eredménylistán a 11. hely.

Nagyjából ennyi a tárgyilagos felvezetés. Ami igazán érdekes most számomra az az, hogy hasonló felkészültség, erőnléti állapot, hasonló körülmények közt, hasonló érzésekkel a versenyen mégis más kimenetelt produkál az ember. A korábbi időhöz képest (9:59 volt, idén 9:18) 41 perc a javítás, úgy, hogy az átlagpulzus 5 ütéssel lejjebb volt. Na, erre hogy varrjak gombot?

Összehasonlíthatjuk a két görbét. 2010:

2012

Habár 2010-ben sokkal kiegyensúlyozottabb volt a pulzusom, alapvetően végig magasabb volt. Ez a kiegyenlített pulzus 2010-ben a 65 km-ig tartott, míg idén inkább kb. csak 60 km-ig.

Mindkét esetben rohamosan csökkent a teljesítmény, bár az látszik, hogy idén kevésbé volt a nagy lefele elmozdulás. A pulzus egy dolog, de ehhez hogyan párosult a tempó?

A km-átlagokból és a kilométerenkénti pulzus átlagból csináltam egy 10 km-es bontású táblázatot. Mivel a két mérés közel azonos, így közelítőleg a domborzati viszonyokból és a depók pihenőidejéből nincs olyan nagy különbség.

A GPS-es mérés rövidebb, mint a szervezők által mért távolság, így vélhetően az átlagtempó gyorsabb a fent feltüntetetteknél. Egyelőre csak találgatni tudok azt illetően, hogy mi okozza ezt a javulást. Mivel a verseny előtt nem volt jelentős különbség a felkészülésemben, talán csak a szénhidrátfeltöltésben, ezért a következők jutottak eszembe:

• A hosszú évek során, főleg, ha folyamatosan futunk, akkor ez beépül. Hasonló intenzitás mellett fejlődünk, ha nem csinálunk semmi extrát, akkor is.
• A terepen kialakul egy rutin, egy tapasztalat, ami csak gyakorlás útján sajátítható el. Hogyan szaladjon az emelkedőnek neki az ember, hogyan ne. Mikortól érdemes, azaz kifizetődőbb sétálni, mit érdemes még megfutni.
• Hogyan frissítsünk? Mi az optimális energia és folyadék bevitel? Talán most jobban sikerült, mint 2 éve.
• Az évek alatt javul a talajfogás, bátrabban ereszkedik a lejtőn, bátrabban fut a futó fejlámpával a fején, nem sorolom. Ez most talán jobban sikerült.

Annyira még nem értem, hogy a nagyobb tempó hogyan párosulhat alacsonyabb pulzussal. Vajon milyen tempó lett volna, ha a két évvel ezelőtti intenzitást próbálom tartani? Mi lett volna, ha Nagykovácsi után előveszem rejtett tartalékaimat és kilépek a már fájdalmas, de még tartható zónámból?

Sok a megválaszolatlan kérdés, talán bontok még egy sört, hátha közelebb kerülök a megoldáshoz. Vagy ha nem, akkor sincs baj. A terepfutás nem patikamérleg. Annyi változó van a rendszerben, és annyi kimenetele lehet, főleg ilyen sok órás terhelés és változatos domborzati viszonyok között.

Nem lehet ezt megérteni, de talán közelítek a letisztult "érzések" felé...

11 komment

Címkék: eredmények trail Piros 85

2. Mindenfutás Egyeteme Lubics Szilvivel

2012.11.05. 09:21 mgergoo

Holnap (minden hónap első keddjén) este rendezzük meg a második Mindenfutás Egyetemét 18.30-tól. Ez az este a hölgyeké lesz: az első előadó a DK Team egyik legcéltudatosabb tagja, Kutvölgyi Andi lesz. Andi élete első maratonját futotta októberben. Megtudhatjuk tőle, hogy hogyan élte meg a felkészülés és a verseny pillanatait, miken ment keresztül, és hogy milyen az a vasakarat, amikor még egy autóbaleset sem tántoríthatja el az embert a kitűzött céltól.

Őt váltja a hosszútávfutás hazai királynője Lubics Szilvi, aki beszél majd a kezdetekről, arról, hogyan került az ultrafutás bűvöletébe, mi hajtja egyre feljebb és feljebb. Beszél a Spartathlonról és az Ultrabalatonról is.

Az este moderátora, azaz Andi és Szilvi beszélgetőpartnere a SUHANJ! alapítója és vezetője, Gusztos Péter lesz.

A belépés díjtalan, helyszín a PeCsa. Kérlek, hogy részvételi szándékod itt jelezd!

12 komment

Címkék: lubics szilvi dk team Mindenfutás Egyeteme

Felkészülés szénhidrátfeltöltéssel

2012.11.05. 09:14 szasza75

Október 26-án reggel az egyik barátommal futottunk egy klasszikus, 13,8 km-es kört (a futás részletei).

Péter ügyes fiú, nagyon jól mozgott. Meg is kérdeztem tőle, mi a titok. Azt mondta, nyár végétől lepattant róla 8 kiló. (Megjegyzem, amúgy sem volt túl "vastag".) Kérdésemre el is mondta aztán, hogy mi volt súlyveszteség forrása: a tudatos táplálkozás és persze némi mozgás is.

Az elgondolkodtató futás után nagy elhatározásra jutottam. Ha erre nem is vagyok képes, a Piros 85 futóversenyig kipróbálom a népi hiedelem szerinti "szénhidrátfeltöltéses" felkészülési módszert. 

A felkészülés lényege, hogy a verseny előtti 3-5 napon megvonjuk magunktól a szénhidrátot, ily módon kiürítjük a raktárainkat, aztán a versenyt megelőző két napon feltöltjük a raktárainkat. Ezzel biztosítjuk a futásunkhoz szükséges üzemanyagot.

Az elmélet pontos kivitelezését hétfőre időzítettem.

Az elmélet működőképességének bizonyításához gyakorlatilag meg kellett változtatnom az addigi táplálkozásomat. Ez egész jól sikerült a reggeliig. Az irodába menet útba ejtettem egy pékséget és bizony, nem is annyira egyértelmű, hogy mit vegyen az ember a pékségnél, ami nem tartalmaz szénhidrátot. Valami minimál pékárút bekaptam, úgy is az ebédnél domborodik ki a visszafogott szénhidrátbevitel. Kegyesen lemondtam az ebéd után desszertről. Délután kitaláltam, hogy hozok a kollégáknak csokit, biztos örülnek neki. (Örültek.) Nem értették, miért egy fél táblán kellett osztozkodniuk, de az egyik kollégám kedvességem viszonzásául berendelt egy palacsinta adagot. Ennek nem bírtam ellenállni. Este laza vacsi, majd nyugtáztam, hogy ez a nap nem úgy jött össze ahogy terveztem, de a keddi nap az teljesen más lesz.

Nem is raktam a kávéba cukrot. Délutánra viszont megint felborult a rendszer. 100 gr-os mézes diós csokit fedeztem fel az egyik bolt pultján, amit gyakorlatilag a 300 méterre levő irodába menet feléig bevertem. Nem sorolom. A szerdai nap volt a legdrámaibb. Reggelire a kedvenc francia pékségem pisztáciás termékét kóstoltam meg, majd egy kiadós vörösboros gombás-marharagu tarhonyával ebéd után az egyik búcsúzó kolléga házi tortát hozott, amíg az új kolléga házi csokis sütivel kedveskedett. Jó belépő, nem mondom!

Eltelt a szerda és az esti számvetésnél arra jutottam, hogy a héten többet nem kockáztatok, csütörtök-péntek a feltöltés időszaka. És ha mást nem ezt legalább tisztességesen végigcsinálom, a cél érdekében. Az elméleteket meg hagyjuk.

A megvonás után a péntek-szombat-vasárnapi napokon nem voltam könyörületes önmagammal és kihasználtam az utolsó kellemes őszi napok melegét. Ettem fagyit, sütit, ittam sört, gyakorlatilag mindent elpusztítottam ami elém került.

Így indultam neki a Piros 85-nek.

10 komment

Címkék: elmélet szénhidrát feltöltés

NYC Maraton 2012

2012.11.01. 10:02 angelday

Sandy ide vagy oda, vasárnap lesz a New York City Marathon. Dönci (régi Futóblog olvasónk és külföldi aktivistánk) idén is elindul és beszámol az idei futóévéről, az oda vezető útról. Lehet rajtszám alapján élőben is követni a magyar indulókat a verseny oldalán. Dönci rajtszáma: 32237, Zsoláék remélhetőleg majd megírják a hozzászólások közé a sajátjukat. A versenyt a magyar Eurosport élőben közvetíti 4-én 15:00 órától. – angelday

Van, akinek január elsején kezdődik egy új fejezet, nálam az elmúlt években mindig novemberben kezdődött, a maraton lefutásával. 2009 Philadelphia, 2010 New York, 2011 New Jersey & New York és idén megyek az ötödikre, New Yorkba. A tavalyi év volt a legjobb, békében egymással a testem és lelkem, kerek volt a világ, örömből futottam. Idén ismét váratlan lapokat osztott az élet és a novembernek megint komoly tétje van. Van egy jó mondás, ismeretlen szerzőtől:

When life knocks you down... Calmly get back up, smile, and very politely say: 'You hit like a bitch'.

Tavasszal, New Yorkból Londonba költözésem után nehezen találtam a fogást a hely földrajzi adottságain: hideg van, esik az eső, északon vagyunk, ezért korán sötétedik, nincs se Central Park, se Margitsziget. A városban rengeteg park van, de mind kicsi, nincs kivilágítva, nincs kút és az utak sem aszfaltozottak. A Temze partján a városban nincs rakpart vagy futóút. Ezért tavasszal kénytelen voltam az utcán futni, de az nem igazi tréning, nem lehet 4 perces ezreket tolni egy vékony járdán, amin jön szembe a babakocsi.

Csak nyáron költöztem végre a Hyde Park sarkára, ami az egyetlen kivétel. Nagy volt már, egy kör pont 6 km, mint a Margitsziget, kivilágítva, vannak kutak, aszfalt és más sportolók, nem érzed egyedül magad. Egyetlen probléma: a környező kerületekben aranyárban a lakbér, de végül sikerült egy megfizethető kéglit találni. Innentől fellendült a sport nálam is. Érdekességek a Hyde Parkból: sok mókus, hattyú, kacsa, lúd, rengeteg kutya és lovasok! Van pár lovasiskola is a környéken, igen, képzelj el egy istállót mondjuk a XIII. kerületben a Jászai Mari tér felett egy bérház belső udvarában, ott felülnek a srácok és léptetnek lassan a Margitszigetre, ahol aztán lehet a futósáv mellett körbe ügetni. Így csinálják a Hyde Parkban, nagyon cukik.

A Hyde Parkban gyakorol a Household Cavalry, a brit katonaság egy elit alakulata, akik 1660 óta kizárólag a királyi család védelmét szolgálják. Hatalmas lovak, hosszú sörénnyel, délceg katonák, formagyakorlatokat végeznek egyenruhában, nagyon látványos. Szerencsére van rengeteg futó is a Hyde Parkban, de főképp csak kora reggel és az esti, munka utáni órákban. Délután alig vannak hétvégén is, este 8 után pedig effektív teljesen üres a park. New Yorkban a Central Parkban simán vannak futók éjfélig is.

Az angol futóversenyek szintén mások USA-hoz képest. Egyrészt itt nincs egy fedőszervezet, mint a NYRR, így kicsit nehézkesebb összevadászni különböző weboldalakról a versenyinfókat. Kevesebb nagy verseny van, a vidéki félmaratonok létszáma 1000-2000 között van csak. (Egy bármilyen szakadt hétvégi kis 8k-s versenyen New Yorkban 6000 ember izgul reggel hatkor a rajt előtt. Angliában később van a rajt is, 9-10 óra körül. Ez mondjuk kellemes, nem kell ötkor kelni mint a New York-i versenyeknél, de bevallom annak is jó a hangulata, amikor a NY Subway vasárnap hajnal 6 órakor tele van buliból hazafelé kóválygó ittas fiatalokkal és párezer rajtszámot viselő izgatott futóval.)

A JPMorgan Chase Corporate Challenge a világ 14 metropoliszában évente megrendezendő 3,5 mérföldes verseny széria, amin a pénzügyi világ cégei indíthatnak futókat, bőven 20 000 rajtoló felett minden városban. Voltam ezen NY-ban is párszor, nyilván képviseltem a cégem idén is a londonin. Nagyon profi szervezés, meglepő, hogy itt egy futóversenyt simán bezavarnak földútra és füves mezőre is, csak néztem boci szemekkel. Kevésbé meglepő, hogy szakadt az eső, 5 km-en ez nem zavaró, de a füves mezőn? Most futóverseny vagy sárban csúszkálás? Ennek ellenére pár másodperc híjján megdöntöttem az 5k rekordomat, amit nem vártam volna.

A British 10k Nagy-Britannia legnépszerűbb versenye a London Marathon után és nagyon prominens helyeken megy: indul a Piccadillyn a Hyde Park sarkánál és érint minden nagy látnivalót, Trafalgar Square, St Paul katedrális, London Eye, Embankment, befutó pedig a Big Ben előtt. Ez nem volt vidéki verseny, harmincezer induló, viszont életveszély több okból is: nem voltak rajtzónák, az emberek érkezési sorrendben álltak rajthoz, én másfél órával előtte már csak kb. félmezőnyhöz tudtam beállni. Volt előttem két km-nyi embertömeg, akinek nagy része sokkal lassabb volt nálam.

Ez elvileg egy komoly verseny, tolom neki 4:20-as ezrekkel, előttem pedig vannak, akik 10 percesekkel sétálnak. Tényleg életveszély volt, sehol nem láttam még ezt a butaságot, mindenhol tempó szerint állítják fel a futókat. Másik tipikus londoni baromság a keskeny sávokkal. Bezavarnak egy harmincezres mezőnyt egy a Dob utca szélességű helyre, többször is. Végső agyrém: a frissítőpontokon nem papírpoharak voltak, hanem fél literes ásványvizes palackok. Az ásványvíz és a műanyag palack drága. Nehéz letekerni 180-as pulzusnál. Iszom belőle egy kortyot és eldobom. Másik 10 ezer ember eldobja, és csak nézzük a több ezer félig tele levő flakont az úton a lábunk alatt. Persze szakadt az eső, végig. :) Itt is pár másodperccel maradtam csak le az új 10k csúcsról és csini pólót/érmet kaptam.

Az Up Tow Down Flow félmaraton a Temze partján viszont szikrázó napsütésben egy tényleg festői tájon történt. A rajtnál váratlanul megismerkedtem két csinos magyar futó lánnyal, menet közben fogtam egy triatlonos csajt nyúlnak (mindig a vállairól ismered meg a triatlonost), aki irgalmatlanul tolta le a mezőnyt, nekem meg lobogott a nyelvem mögötte, üveghangon toltam a gépet, de az utolsó mérföldön hagytam elmenni, mert a 180-os pulzus már tényleg nem vicc a melegben 20 km felett.

Nyár közepén volt egy tényleg forró nap: 30 fok, hőségriadót hirdettek a skótok (azoknak 18 fok felett már perzselődik a bőrük). Persze, hogy erre a napra esett a London Duathlon, a világ legnagyobb duathlonja, nem hagyhattam ki – de mi a bánat az a duatlon? A triatlon kisöccse :) Nem vicc, ez is három részből áll, csak úszás nélkül: 10k futás - 44k bringa - 5k futás. Itt is megvan a kétszeri váltás, a feeling teljesen hasonló, víz nélkül. Évek óta nem ültem bringán, imádtam minden percét (a seggemről másnap inkább ne beszéljünk). Kemény volt, mert Angliában a triatlon és a bringa nagyon népszerű sportok, a középső részen nagyon durva sebességkülönbséggel húztak el mellettem. Még jó, hogy a Andrássy úton edződött a forgalomhoz való érzékem, megszoktam, hogy a vállunk felett mindig nézzük, jön-e a tizenhatos busz, és igen, itt is túl keskenyek voltak a sávok. Az utolsó 5k-n viszont az angolok dőltek ki, ekkor már három órája voltunk a 30 fokos napon, de úgy látszik mégiscsak egy szittya magyar vagyok, nyeltem a port és előztem vissza a mezőnyt, akik lealáztak a bringás rész alatt.

Augusztustól októberig már masszívan a maraton felkészülési időszaka. Tavasszal nagyon jó időket futottam a rövidebb 5-10-20k távokon, erősebb voltam, mint valaha, de a hosszúktól elszoktam szépen. A két hónapos edzés végén jön az ellenőrzés: 32km – bumm a fejbe. Egyedül, öt kör a Hyde Parkban, komolyan azt hittem, meghalok, annyira szarul ment. Magas pulzus, lassú tempó, hatalmas fájdalmak 20k felett. Bekarcoltam, 5:57-es átlag, borzasztó volt, egy haláltusa. Bizony idén nem volt meg az a 6-7 félmaraton, mint New Yorkban eddig mindig.

Egy hét múlva újra, 32km, most már szebb pulzus, 5:29-es átlag. Alakul, de még azért aggódom. Nem is kicsit, szar vagy Dani, meg fogsz dögleni novemberben. Tolok pár frissítő félmaratont, lendületes 10k-kat, de finoman, mert nagyon félek a tipikus "verseny előtt utolsó pillanatban belehúzok" fajta lesérüléstől, ami már velem is előfordult tavaly, tavaly előtt, meg azelőtt. Október elején, amikor már nem kéne hosszút futni, kérek még egy felmérőt magamtól: 28 km, lazán, könnyedén, 5:15-os átlaggal úgy, hogy a végén sprinteltem és egyáltalán nem voltam fáradt. Na ez már döfi! Mehetünk New Yorkba.

Én már most büszke vagyok: 35 évesen sikerült jobb formába hozzam magam, mint valaha, pedig már öt éve futok, minden évben magasabb szinten. Jobb időim vannak alacsonyabb pulzus mellett, mint bármikor eddig. Kivételesen nem sérültem le az edzésterv végére. Nagyokat alszom, nagyokat eszem és sok olyan emberrel találkozom, akik pozitív energiát adnak. Az ötödik maraton, persze, van rutin, a kajálás, lelki felkészülés az utolsó héten, a versenyre pakolás, mind régi ismerős mozdulatok.

Szervezek idén is palacsinta partit a magyar futóknak a verseny előestéjén, ahova viszek házilekvárt a Bakonyból, Brooklynba. Izgulok, naná, félek is, rendesen. A Verrazzano Bridge lábánál állni napfelkeltekor, 47 000 másik futóval, a mezőny elején a világ maraton-elitjével egy különleges kiváltság. Aztán Brooklynban sok high-five-ot osztani a mexikói gyerekeknek, Williamsburgben integetni az ortodox zsidó kalapos bácsiknak, Queensben fejet rázni a fekete Gospel kórus zenéjére, felküzdeni magam Manhattanben a 1st Avenue véget nem érő zsibongásában, kerülni egyet Bronxban afrikai tam-tam dobok hangjára, végül beérkezni Manhattanbe a Fifth Avenue-ra és a 35k tábla után szembenézni minden félelmemmel, kételyemmel és gyengeségemmel.

A 110th St-nel meglátni a Central Parkot, második otthonom, a szívem csücske, pár könnyet biztos elhullajtok megint. Megnézem megvannak-e még kedvenc cseresznyefáim, virágaim, mosómedvéim. Rákanyarodva a 57th St-re remélem már nem lesz kérdés, hogy a kétségeimmel vívott harcomban én leszek felül, és megtépázva, izzadtan, véresen, de azt tudom majd mondani: You hit like a bitch.

19 komment

Címkék: anglia beszámoló maraton dönci

Futóprofilok: Józsa Gábor

2012.10.30. 11:15 szasza75

Az utolsó kellemes őszi napok egyikén Józsa Gábort kaptuk mikrofonvégre. 2012 maratoni és félmaratoni táv Országos Bajnoka, mesél edzéseiről, futásairól és jövőbeli terveiről.

2 komment

Címkék: interjú exkuzív Józsa Gábor futóprofilok

Egy tökéletes maratoni

2012.10.29. 14:02 angelday

12 komment

Címkék: bmw maratoni akik futnak

Te hol futsz jövőre?

2012.10.25. 13:49 mgergoo

Amikor elkezdtem futni, és főként, amikor már egy két versenyen részt vettem, valahogy elképzeltem a nagy eszemmel, hogy milyen kafa lesz, amikor majd bejárom Európát versenyről-versenyre. A félmaratonok és a maratonok remek kulisszát adnak majd az önfeledt utazgatásnak. Persze ez csak amolyan álom volt, ahogyan a maraton is. Eltervezel ezer ilyen dolgot, de nem hinnéd, hogy be is teljesül.

Aztán itt volt ez a berlini utazás. Nagyon élveztem a dolgot, előtte napokig kirándultunk, bejártuk a várost, múzeumokat és nevezetességeket nézegettünk, rengeteget beszélgettünk, nevettünk. Találtunk egy kis olasz éttermet, ahol minden este tömtük magukba a tésztát. Az egész kirándulás nagyon nagy élmény volt és végén ott volt a maraton, mint hab a tortán.

Tavaly ilyenkor neveztem a Berlin Maratonra és most ennek örömére elővettem a Distance Running aktuális számát, hogy megnézzem, hogy hová is lehetne menni 2013 őszén. Az újságot lapozva jön az ezernyi hirdetés, nem nehéz rájönni: Európa minden valamirevaló városában van maraton.

A legtöbb maraton persze a szezon elején (március, április) vagy a szezon végén (szeptember, október) kerül megrendezésre. Jövőre még nem tudom, hogyan alakul a szezon, lehet, hogy jó lenne a téli hideg napokra egy motivációs tavaszi maraton, erre Bécs, vagy Prága lenne esélyes. A főverseny és a pulzuskontrollos edzés vizsgafeladat mindenképpen ősszel lenne esedékes. Erre ott van esetleg a berlini ismétlés lehetősége (de jó lenne visszamenni), de Frankfurt és Koppenhága és még egy csomó vonzó helyszín csábít.

Lapozgatás közben vettem észre, hogy most hétvégén lesz a Velence Maraton. Elvileg sík, gondolom ilyenkor már elég hűvös is van, turisztikailag is érdekes, optimális helyszín lenne. Lehet, hogy egy év múlva Velencében futok? Na, majd meglátjuk.

Te miket terveztetek 2013-ra?

45 komment

Címkék: verseny város maraton

Irány az erdő!

2012.10.24. 16:35 szasza75

A maratoni "pofáraesést" követően úgy gondoltam visszatérek a kalandozásból a gyökerekhez, pontosabban a természethez, az erdőbe.

Hogy elképzelésemnek kellő nyomatékot, testemnek pedig egy nagyobb löketet adjak, rögtön kipécéztem magamnak két túrát, amit természetesen futva terveztem teljesíteni.

Szombaton az Intersport Túranap 30 km-es távjára neveztem be. A rajtnál jó pár ismerőssel találkoztam, a gyors nevezés és a rajtcsomag átvétele után máris a rajtkapu alatt találtam magam és már indultam is. Egy-két aszfaltos utca, majd a Róka-hegyi kőfejtő lépcsőjénél futottam össze egy ismerősömmel, akivel a Nagy-Kevélyig együtt gyűrtük az emelkedőt. Ezt követően el is kezdtem fokozni a tempót. Valójában az útvonal sok érdekességet nem tartogatott, egyedül a Kevély-Nyereg ismételt meghódítása a sárgán hozott új útvonalat. A tetszetős single-track jelentette az utolsó nagyobb emelkedőt, majd az "Egri várig" gurultunk.

Ez a túra jó kis ízelítő a terep világába. Elmélyíteni ugyan nem tud, épphogy csak kapirgálja a terepfutás felszínét, de jó idő esetén maradandó élményt nyújthat az indulók számára.

Óvatos kezdés után, erősebben meghúztam a közepét. Eléggé el is fáradtam a végére. Érzésem és órám szerint olyan 27 km körüli lehetett a táv, a tervezett 3 órán belül teljesítettem.

Vasárnapra egy könnyedebb futást terveztem, éppen hogy megcsapjon a flow illata a Tatabánya 30-on. Itt az előző évek tapasztalata alapján közel 33 km a táv. A rajtban a könnyed futás gondolata hamar elillant. A futóbarátok látványa valahogy előhozta belőlem a versengőt, de még ha nincs is esélyem egy jobb helyezés elérésére, azért a 3 órát behúzni de jó is lenne.

A lábaim kellőképpen "macskásak" voltak, így az első kilométerek alatt kiderült, hogy a vágy és a valóság bizony már a rajtban elváltak egymástól. Szedtem a lábam ahogy tudtam, sőt olykor kilépve önmagam korlátaiból, hátrahagytam félelmeimet és zúztam lefele kedvenc völgyemben, mígnem elfelejtettem, hol vagyok, mit csinálok és valójában miért nem csak állok és nézem ezt a csodát.

Megálltam.

A felkelő nap fényei keresztülhatoltak a reggeli párán és alulról világították meg az őszi faleveleket. Érzékeny vagyok a képi pillanatokra.

Az utam hátralevő része megpecsételődött. Fejben már nem a versenyen voltam. A Vérteskozma előtti mezőn tavaly szénabálák voltak, most csak a gyep és a egy földút, ami elágazott a horizonton, majd ismét egybeolvadt.

Különböző vizuális elemek és a hozzájuk kapcsolódó gondolatok cikáztak a fejemben. Futottam, de nem voltam ott, jártak a lábaim, de csak mint alapvető motorikus mozgás működött, nem mint koncentrált mozgás egy versenyen való tisztes helytállásért. Alapelem lett, mint a levegővétel, vagy az evés vagy az ivás.

Ha emelkedő jött nem a tudatos énem mondta, hogy gyalogolj, hanem az agy észrevette, hogy már "gyaloglom". Tudatosan tájékozódnom sem kellett, hiszen többször is voltam már ezen az útvonalon. Ez az állapot szinte az út végéig kitartott. Az utolsó 20 percben a túra gyalogosai jöttek szembe és nemcsak a köszönéseinkkel, hanem a mozgásaikkal is kizökkentettek ebből a csodás állapotból.

Eszméltem, bizony itt lassan vége az időtlen utazásnak, így órámra pillantottam és előjött ismét a versenyző énem. Ha lehet, még megpörgettem a végét, a jól ismert útvonalon. Pontban 3 óra lett.

A futás drog, nem vitás, de igazán talán csak azok lehetnek rabjai, akik nem egy cél miatt futnak ön-, vagy külső kényszerből, legyen ez idő, külalak, súly vagy akármi más. Vannak pillanatok, amiket meg kell élni. Mint nekem, vasárnap az erdőben.

9 komment

Címkék: ősz trail intersport túranap tatabánya 30

Inni és sportolni

2012.10.22. 14:48 angelday

Dvorcsák feedjeben lettem figyelmes az alábbira:

Nem rossz ötlet! Néhány példával én is találkoztam a közelmúltban, DaMartian is csinált hasonlót a Marinán, akkor forralt bort kellett inni. Szuflavéderék is szerveztek Szigethalmon hasonló versenyt idén májusban Sörmaraton néven. Az ottani szabályok:

Start vezényszó után egy fél literes sört kell meginni, utána 2 km-eket futni és minden 5 kör után 0,33 as sört  meginni a saját depóban. 1 óra után csakúgy, mint a kúperteszten megáll mindenki, aki a legmesszebb jutott az nyert. A sörivás is része az időmérésnek. Minden folyadék (az izzadságon kívül) ami távozik a szervezetből, megállítja a versenyzőt.

Videón mindez:

Rajthoz... RAJT!!!

Mondanom sem kell, hogy Szuflavéder idén ősszel sem rest, most éppen szüretel:

4 komment

Címkék: alkohol futás sörmaraton

JOGOD van élvezni a kilátást

2012.10.20. 17:20 angelday

Walter Ulrik története:

Másfél hónappal később, tehát nyár közepén, jutottam el az első valós félmaratoni távomhoz. Ami valóban elérte a 21.1 km-et. 1:50... Simán. Ekkor elkapott a gépszíj. Sorban nyomtam a gyorsító edzéseket. Hétvégeken a hosszúakat. 1-2 hetente jött egy-egy félmaraton edzések. Sorra javítva a PB-n: 1:45, 1:42, 1:40, 1:39... Nem normális módon hajtottam. Egy futás során 16 km-ig tartottam egy 1:32-33 FM-nek megfelelő tempót. Amikor megszakadt bennem valami. Nem fájt semmim, de hirtelen felment a pulzus, beálltak az izmok, nagy vonszolva tettem meg az utolsó 5 km-et. Így lett 1:40 a vége. Gondoltam, semmi gond, csak elfáradtam talán. Pár nappal később viszont rájöttem: nagy a baj.

Első lépéstől kezdve ugyanazok a tünetek: magas pulzus, merev izmok, kapkodom a levegőt. Nem megy a futás. Pár nap múlva újra. Majd újra, újra és újra...

Mint kiderült: túledzettség. Túlhajtottam magam. Beindult a szervezetem vészreakciója. Leblokkolt. 3 hónap masszív pihenést írtak elő. Semmi mozgás. Semmi olyan dolog, ami felviszi a pulzust. Ezt megélni. Nem fáj semmim. Alapjában tök jól érzem magam. De ha nekiállok futni, azonnal jelentkezik a dolog. 3 hónap kínszenvedés után próbálkoztam újra. Szinte semmi nem változott. Újabb pihenést kellett bevállalnom. Közben persze jöttek vissza az addig leadott kilók. De már nem is akartam újra futni. Beletörődtem, hogy ennyi volt.

Nagyon nehéz volt pszichésen feldolgozni. Vagyis nehéz lett volna, mert nem tudtam. A 3 hónapos pihenőből közel 1 év lett.

Érdemes elolvasni a teljes sztorit és reméljük, hogy jön a folytatás is!

16 komment

Címkék: blog ajánló ulrik