A toszkán paradicsom meghódítása

2008.12.23. 08:40 Ras

avagy a 2008-as Firenze Maraton belülről

Nézem az esőt, ahogy ütemesen dobol az ablakon. A kellemes melegben ülve már évszázadnyi messzeségbe tűnik november 30. Három hét alatt már a hidegrázás, az átázott cipő és minden fájdalom emléke elszállt és csak a szép maradt meg. Ellőhetném a futóbeszámolókban oly gyakran olvasható fordulatot: 'akkor és ott megfogadtam, hogy soha többé', de nem történt semmi ilyesmi. Egyetlen dolog történt: háromszoros maratonista lettem, új egyéni csúccsal.

Az alapos hobbi maratonfutónak egy ilyen esemény már hónapokkal a rajt előtt kezdődik. A kezdetben ritkán felbukkanó gondolatok az utolsó hetekben már szinte monomániává erősödhetnek, melyből a gyógyulást a katartikus célbaérkezés indítja el, hogy fél-egy év múlva kezdődjön újra az ördögi kör ismét.

Én nyár elején neveztem a Firenze Maratonra. Azelőtt csak Budapesten futottam egy pár maratont (szó szerint :) ). Nagyságrendileg nincs különbség a két rendezvény között, egy többezer embert megmozgató eseményen már létfontosságú a profi szervezés. Mégis határozott különbséget éreztem a célban. De ne szaladjunk előre :).

2008. november 30. 8 óra 45 perc, Piazzale Michelangiolo, Firenze, Olaszország. Leszállva a navettának nevezett buszjáratról - melynek egyetlen célja a versenyzők belvárosból rajtba szállítása volt - hatalmas sürgés forgás tárult a szemem elé. Rózsaszín 'szemeteszsákba' öltözött futók ezrei és maroknyi szervező- valamint kísérőcsapat álldogáll az esőben. Néhányan melegítenek, néhányan iszogatnak, de a legtöbben a kötelező tartozék mobil wc-k előtt állnak sorba. Kezdésnek én is itt indítok, aztán órámra nézek és céltalanul téblábolva az iszogatók táborát kezdem erősíteni. Megnézem a rajtterületet, a rajtszám háttere szines, emiatt csak bizonyos rajtzónákba engedik be az embert. Az utóbbi két év legjobb ideje alapján határozzák meg a beosztást, ezt még a nevezéskor kérik megadni.

A dologgal máris hátránybakerülnék, úgyhogy mivel még egy boxkiállást terveztem a rajt előtt, ismét sorbaállok. Már lasabban jutok megkönyebbüléshez, cserébe az eső lassacskán erősödik. Még negyed óra a hivatalos rajtig, ideje beállni a rajtzónába. Mivel tudom hogy a leadott 3:30-as időm és a most tervezett 3:10 között gyakorlatilag egy teljes rajtzóna tornyosul, szemérmesen bár, de előrébb lopózok a 3:30-asoktól a 3 órásokhoz. Az eső tovább erősít.

Heringként topogok a sok bemelegített futó között, mindenkin egyen 'szemeteszsák'. Páran esernyővel nyomulnak a tömeg közepén, úgyhogy kiváncsian várom mikor kezdik a futók a kordon túloldalán áló kísérők melegítővel és mindenféle esővédelmi felszerelésekkel való zárótűz alá vételét. Megjelenik két helikopter, a RAI élő egyenesben adja a rajtot. Az eső is elkezd visszaszámolni 10 perccel a rajt előtt, egyre jobban szakad. Már átázott a cipőm felülről. Még jó hogy a bemelegítést inkább az első 5km-es lefelére terveztem, már rég elmacskásodtam volna a tömegben, hiába állunk szorosan és hiába a meglepően jól védő rózsaszín csoda.

Murphy Firenze maraton törvénye szerint az eső pont a rajt pillanatában a legkellemetlenebb, egy kis szél is van hozzá desszertnek. Murphy általános maraton törvénye szerint pedig az első km-en a nálam elviekben gyorsabb időket tervezőket kerülgetem. Aztán széthúzódunk annyira, hogy a furakodás kellemes szlalomozásba vált át, és hét-nyolcezer társammal rázúdulunk a városra.

A pulzusom hamar beáll a tervezettre, (160-170) és minden ellenkező előjelű körülmény ellenére mire lankásabb részekhez érünk, már teljesen bemelegedtem és természetesen át is áztam ahol kell. A szeszélyes időjárás úgylátszik megrémült a lefelé trappoló hordától és szelíd csöpögésre váltott. Az ablakbokan koránkelő olaszok integetnek, bíztatnak. A kereszteződésekben autósok sorakoznak megértően és türelmesen mindenféle (Polizia Municipale, Carabinieri, Guardia di Finan za) olasz rendőr hölgyek és urak mögött.

Elbámészkodom az első hat-hét kilométert, és elszörnyülködöm hogy uszkve négypercben robogok. A síkon le is szabályozom magam kicsit, próbálok úszni a mezőnnyel, hátha összeszedek néhány futótársat. Még mindenkinél hullámzik a tempó, de már kialakul lassan a társaság akivel oda-vissza kerülgetjük egymást. Mivel a reggel 6-os kelés óta a rajtig lefolyt úgy 3 liter folyadék a torkomon, és a megfelelő gyorsfelszívódású szénhidrát mennyiség is a gyomromba került, az összes frissítést kihagyom. Csak az órámat nyomom le minden km-jelzésnél és élvezem a kellemes 10 Celsius fokot, a gyönyörű várost és a futást.

Közeledik a féltáv, lassan kezdődik a buli. Eddigre már összeállt egy öt-hat fős társaság, köztük egy - mint utólag kiderült - német lány, valamint egy triatlonos firenzei úriember és én. Együtt tartjuk a 4:20-4:30-as kilométereket kb a 30-as tábláig, majd ők a frissítőnél lemaradnak. A pulzusom oda van szegezve a 165-170es tartományba, az izmaim frissek és üdék, a mezem is megszáradt már. Csak a tócsákra figyelek és hogy nehogy elszaporázzam innentől.

Upsz, valami bekúszott az idillbe. Egy halovány érzés a jobb combhajlítómba. Rossz emlékek törnek fel bő három évvel korábbról, akkor egy rövidtávú duatlon OB-n mindkét combhajlítóm sikerült leamortizálnom bringán. A gondolatmenetből ismerős levegővétel zökkent ki, megjelenik mögöttem a német lány. Intek neki hogy jöjjön, könnyítek a lépteimen. Érzem hogy jól fog most jönni egy kis társaság. Ekkorra már a Cascine-parkban járunk, látszik rajta hogy nála is elkezdődött a maraton buli. Egy kifejezetten jó megjelenéső ötvenes hölgy tempózik el mellettünk, ahogy kezdünk a 4:30-4:45-ös zónába lassulni. Utánamennénk, de pár lépés után inkább a biztos nyugis tempót választjuk.

Kikeveredünk a parkból, itt egy rámpán leszakadok alkalmi futópartneremtől, de most ő vár meg, még egy kedvesnek szánt mosolyt is kapok, adrenalin tupírozónak, vagy a szemem vagy az agyam csak egy elszánt vicsorítást lát belőle. De már belül én is egyre többet foglalkozok a combhajlítómmal. Görcshatár. Utólag videón visszanézve nem látszik, de belülről megélve teljesen szétesettnek tűnt a mozgásom. Öt kilométerrel a cél előtt eddigi húzóemberemtől is leszakadok. Gyors fejszámolás az órámra nézve, 170-es pulzus, 4:45-ös tempó: ha 5:20-as tempót megyek a végéig, akkor is meglesz a célidőm.

Az izmaim rendben voltak, egyáltalán nem ziháltam, de ez a tudat teljesen demoralizált, 40-nél felkaptam két cikk citromot és egy kis folyadékot hogy eltompult szellememet sokkolva magamhoztérjek, eddigre már súroltam az 5:20-as km-eket, bizony többen is elsuhantak mellettem a belvárosban kanyarogó utcácskákon. Mivel nem álltam meg soha sétálni, én is előztem még néhányat a vége felé. A cél előtti egyenes szinte az örökkévalóságnak tűnt. Amint befordult az ember a Piazza Santa Croce sarkán, a lelátók népe és a kordonok mögé zárt szurkolósereg őrült vau vai-vai-zása átfújja a célon, mint lágy őszi szellő a parkban repkedő faleveleket. 3:10:03, ez áll a versenyórán. 3:09:24, ez áll a stopperemen.

Csendesen konstatálom, hogy sikerült. Mentálisan teljesen elfogytam a végére, fizikálisan viszont nem érzek semmiféle fáradtságot. Azért jólesik a folyadék, válogatás nélkül döntöm magamba a vizet, izoitalt és a teát. Rámterítik a hővédő takarót, majd néhány sztárfotó kedvesem jóvoltából, aki a pálya több pontján is feltűnt, személyi fotósomként és egyszemélyes szurkolótáboromként egyaránt. Jöhet egy kis nyújtás, szeretek nem másnapos izomzattal ébredni. Néhány magyarral is összefutok közben. Váltunk pár szót, majd lassan mindenki a kaja felé tendál, narancs, alma, banán, egy kis keksz. Felmarkolom a befutócsomagot, az érmet még a célbaérkezéskor a nyakamba akasztották, és mehetünk is felvenni a ruháim. A befutócsomag mellé ekkor kapko egy jó kis hidegrázást, a póló-térdgatya esőben közel 4 órán keresztül nem épp segíti elő a test optimális hőháztartását. Ezért készültem egy extra adag termo futóruhával, amit az Arno-parton felállított katonai sátrakban magamra is öltök, és ezzel számomra hivatalosan is véget ért a Firenze Maraton 2008-ban.

Mi a különbség egy budapesti futóversenyhez képest? A hozzáállás. No nem a szervezőké vagy a futóké, hanem a többi emberé. Firenzében ez volt a huszonötödik maraton, Budapesten idén volt a huszonharmadik. Mégis, otthon mindkétszer dudáló és erősen ingerült autósok között futottam fel a Nyugati-felüljárón, itt az autósok is inkább szurkoltak mindenhol ahol lezárás volt. Számtalan példát hozhatnék még, de azt hiszem felesleges. Frankfurtban a nyáron egy nagyjából hetvenezer fős futóversenyen ugyanazt tapasztaltam mint Firenzében, lehet mert mindkét város neve f-el kezdődik míg Budapesté nem?

16 komment

Címkék: beszámoló maraton firenze

Kellemes ünnepeket minden olvasónak!

2008.12.22. 15:32 angelday

Eredményekben és kirikben gazdag, boldog új esztendőt és karácsonyt kívánunk minden kedves olvasónak, valamint Pars Krisztiánnak!

2009-ben is futunk!

Winkl AIR
Kropkó Peti
Szasza
Rás
és az önök szerkesztője: Angelday Józsi

Valamint a NIKE Magyarország Futóblog-releváns szakemberei (Johny / DaMartian, Álmos, Rita, Anita), akik nélkül ez az egész nem lett volna

Illetve ugye az Index, azon belül Ziegler Gabi, Ott Robi, Kardos és Uj Péter, akik nélkül szintén nem lenne a Futóblog.

39 komment · 1 trackback

Címkék: karácsony buék képeslap futóblog pars krisztián

Futóblog póló státusz update

2008.12.20. 18:51 angelday

A Futóblog póló rendelések felülmúlták a várakozásainkat, eddig a pillanatig több, mint 100 darabot kell gyártatnunk. A rendelések első nagyobb adagja már a gyártó cégnél van, viszont az egyedi nyakfeliratok, valamint a mennyiség miatt már nem fogjuk tudni leszállítani a Váci utcai Nike boltba a pólókat karácsony (kari) előtt. Hírnek rossz hír, de a helyzet ez: januárban lesz fogható a Futóblog póló.

Pólóra rendelést továbbra is lehet feladni, viszont azokat csak januárban, az első igények teljesítése után fogjuk majd gyártatni.

Röviden és tömören ennyi, szerettük volna az információt megosztani veletek.

45 komment

Címkék: póló futóblog status update

ULTRABALATON CSAPATPÓLÓ

2008.12.18. 21:40 szasza75

Korábbi postomban szó volt az egyéni és társas futás jellemzőiről, illetve közösségformáló hatásáról. Utóbbit támasztja alá a spontán szerveződésű hídfutás (információim szerint győri futók is hidaztak hozzánk hasonlóan), valamint a megrendelt futoblogos pólók meglepően nagy száma is.

Jó néhány csapatversenyen részt vettem már. Aki volt már ilyen többnapos rendezvényen, az tudja milyen nagy buli és kiváló alkalom a hasonló hobbisták megismerésére és az önfeledt szaladgálásra. Az egymás buzdításán, a közös küzdelmen és bulizáson kívül leginkább a csapatpóló az, ami közös. Ezért az a csapat, amelyik 2008. december 31-ig leadja a nevezését a 2009. június 20-21-i ULTRABALATON váltóversenyére, számíthat rá, hogy a szervezők vállalják a csapatnév pólóra nyomását.

A FUTÓBLOG csapata is képviselteti magát a júniusi megmértettetésen WINKL AIR már esőben is készül a nyári kánikulra, Angelday pedig még ebben az évben tervezi a nagy "come back"-et. Ras és DaMartian edzés nélkül is 30-40 kilis szakaszokat vállalnak örömfutásként.

Itt az év vége, tervezzük a jövőt...CÉL, FUTÁS, CSAPAT, FUTÓBLOG
 

8 komment

Címkék: póló csapat cél ultrabalaton

Év végi visszatekintő

2008.12.18. 21:31 angelday

Left-to-right: Netherlands Antilles' Churandy Martina, Zimbabwe's Brian Dzingai, Jamaica's Usain Bolt, Wallace Spearmon of the US and Britain's Christian Malcolm compete in the men's 200m final at the Bird's Nest National Stadium during the 2008 Beijing Olympic Games on August 20, 2008. Bolt went on to win the event, in a world record time of 19.3 seconds. (Olivier Morin/AFP)

18 komment

Címkék: kína olimpia 2008 usain

Esőben futás

2008.12.18. 08:21 Winkler Róbert

A Keltsünk Elmebeteg Benyomást versenyen mindenképpen előkelő helyen áll az esőben futás. Az ember beöltözik, elindítja az ős-Aerosmith Done With Mirrors című lemezét, a liftre várva ugrál egy kicsit, majd odalent diadalmasan kiszalad a kapun: megérkezett a Kompromisszummentes Pszichopata, lehet tapsolni.

Korán indultam, hogy hazaérjek a Roma-Bolognára, az olasz kupa mégiscsak olasz kupa, viszont holnap reggel Szent Fight Club, tehát csak egy könnyű átmozgató 6 km a feladat, végig a Népszigeten, forduló a barkácsáruháznál, a Váci úton. Hóban a leghangulatosabb futni, de esőben se rossz, legalábbis vízálló téli cipőben.

Egyik fontos megfigyelésem, hogy este 9 előtt meglepően sokan futnak, ami egy kicsit devalválja a fanatizmus adta dicsőséget. A másik fontos megfigyelésem, hogy csak futók vannak. (Meg persze autók.) A harmadik korszakalkotó felismerésem, hogy tényleg esőben kell menni lopni, ahogy ezt a szakirodalom írja - már nem emlékszem, melyik regényben volt ez kifejtve, de az elv maga határozottan rémlik.

A vasúti híd alatt már eszembe jutott a malaclopó nevű ruhadarab, hogy hát tényleg, egyrészt el lehet dugni alatta a frissen bugázott bébisertést, másrészt a malaclopó egy esőkabátfajta. Úgy látszik viszont, hogy az igazi oxigénszufficites állapot eléréséhez kell 4-5 km aerob futás, mert csak a hajógyár bejáratánál ugrott be, hogy nem az eső elől behúzódó csőszök miatt kell éjjel, esőben lopni. A hajógyár vaskapuja mindig nyitva van, tegnap házőrzést mímelve ki is szaladt utánam egy tacskóféle, akit a szokásos agresszív fellépéssel szereltem le: leguggolás, kéz kinyújtása az állat felé, és negédes mutyimutyizás. Tessék nyugodtan kipróbálni, ettől általában a rottweilereket is kitöri a frász.

Most a tacsi sehol, a szemközi oldalon őrködő nagy, homályos, mély hangú szürke pedig, aki mindig megbízhatóan megugat, én pedig kedves sziával üdvözlöm, szintén köddé vált. Szóval ezért kell éjszaka lopni menni: a kutyák egyszerűen gyűlölik az esőt.

50 komment

Címkék: eső mozaik run malaclopó

Marco Olmo

2008.12.17. 09:40 angelday

Marco Olmo szegény olasz családból származó jámbor, ma 60 éves férfi. Ultrafutó. Nincsen dietetikusa, edzője, menedzsere, akármije. Eredményei vannak, 2006-ban és 2007-ben, közel 60 évesen ő nyerte meg a Futóblog divjein korábban már megismert "Ultra-Trail du Tour du Mont-Blanc" futóversenyt.

Aki nem ismerné, annak egy gyors összefoglaló: Chamonix-ből kiinduló, Mont-Blanc körbefutását megcélzó futóversenyről van szó. Az első verseny 2003-ban indult, a táv majdnem 160 km, a szintkülönbség 8500 m. Három országban húzódik az útja: Franciaországban, Olaszországban és Svájcban. A nagyon jók 21 óra alatt teljesíteni tudják a távot, a legtöbb indulónak mintegy 30-45 órára van szükség ehhez.

Érdekes módon Marco Olmo vesztesnek tartja magát az életben. Ennek ellenére mégis kétszer megnyerte már ezt az elképesztő versenyt. Ha megnézzük a videón, kimondottan bénán fut: nyakba ragasztott vállal, rugalmatlan felső testrészzel.

A történetéről dokumentumfilm készül, ami jóval tovább mutat annál, mint hogy egy versenyző felkészülését lássuk egy teljességgel értelmetlen versenyre. Marco Olmo nem sztár, egy egyszerű ember, akinek talán már nem lesz több nagy dobása az életben.

A film trailerjét megtekinthetjük itt.

10 komment

Címkék: film dokumentum ultrafutás marco olmo utmb

Terheléstanilag

2008.12.16. 10:40 szasza75

Másfél évvel ezelőtt egy "ajándékozó" látva túlzott futás-hajlandóságomat nem a pszichológushoz küldött, hanem terheléses vizsgálatra. Ezt kaptam szülinapra. Ha van valami bajom, vizsgálat során derüljön ki, ne olyankor, amikor már talán késő. Elmentem a tesztre, megcsináltam, jó eredményeim születtek. Mivel ennek már másfél éve és azóta beletettem a lábamba kb. 5000 km-t, szóval húzós év volt az idei, gondoltam befizetem magam most egy ilyen vizsgálatra.

Felhívtam a labort, kértem egy időpontot és megjelentem hétfő reggel 8-kor éhgyomorra futóöltözettel a kezemben. Tudtam mire számíthatok, hisz másodszorra jártam itt: vér és veríték fog folyni. Gyors átöltözést követőn lefektettek egy ágyra és behunyt szemmel kellett ellazulnom. Rám tettek 1-2 vákuumos érzékelőt, én meg hallgattam a szívem ritmusát. A nyugalmi pulzusom ott, akkor nem volt alacsony (70 ütés), máskor autóvezetés közben szokott lenni 55-56 ütés percenként. (Ennek oka valószínűleg az volt, hogy szombaton volt egy 50 km-es terepfutásom és nagyon nem kíméltem magam.) Ez a vizsgálat az úgynevezett arteriográf vizsgálat, ami az erek állapotát vizsgálja. Ezzel egy időben történik az R-R ingadozás mérése, azaz – utánanéztem -szívfrekvencia elemzés. A számítógép nyomtat, a doki jegyzetel, kérdezgeti szoktam-e mozogni, sportolok-e valamit. Megmérik a vérnyomásom, úgy tűnik idáig minden rendben.

Kapok egy döfést az ujjamba, egy csöpp vér kigördülni látszik, alvadás előtt egy kis fiolában szívódik fel. Pár percre bekerül egy centrifugába, a gép hangosan pörög, a ketyere elemez, majd a számítógép szépen kinyomtatja az egyes alkotóelemek arányait. Kidob pár adatot, amit nem latin szakos egyetemi hallgató lévén nem nagyon értek. Időközben fizikálisan (sportantropometria) is felmérésre kerül a szervezetem. Méreteket vesznek a tricepszemről, bicepszemről, derekamról és még egy jó pár helyről. Kb. 15-18 adat kerül lejegyzetelésre rólam, számolnak különböző mutatókat, indexeket alkotnak. Feltételezem tudományosabb az ilyen jellegű számítás, mint szimplán ráállni a BMI-t mutató szobamérlegre.

Ráültetnek egy futópadon levő székre, bedrótoznak és a fejemre maszkot tesznek. Ismét pihennem kell. A kihangosított szívritmusom hangja érdekes. Hallani, ahogy lassul a csipogás, ahogy visszatartom a levegőt és gyorsul ahogy elkezdem kapkodni. A szemem ismét behunyom ez az előírás, így szót fogadok. A futópaddal szemben egy tábla. 1-10-ig találok rajta egy skálát külön oszlopban a légzés és külön oszlopban a fizikális fáradtság skálája. Az egyest nem is érzem, a tízes a kibírhatatlan kategória. Rajt! Lassú séta, majd gyorsulok és gyorsulok. Bizonyos időközönként emelkedik a tempó, hangosabb a légzésem és gyorsabb az EKG csipogása. A szitu nem annyira kellemes. A futópadot amúgy sem szeretem, bemadzagozva és maszkkal a fejemen pedig kifejezetten korlátozott a mozgásom. A drótoknak "köszönhetően" nagyon feszesen kell tartani a tempót. A 20-30 cm-es mozgástér nekem nagyon kevés. Egy bizonyos sebességtartományban (14 km/h felett), már inkább azon gondolkodtam, mennyit fogok fizetni az eszközökért, ha esés közben lerántom magammal. 16 km/h sebességgel (3:45 perc/km tempóval) futottam 2-3 percet, majd az újabb 2 km/h emelés előtt lenyomtam a stoppot. Megúsztam berendezéstörés nélkül. Leültem egy székre, egy gyors vérvétel, és mehettem is zuhanyozni.

Átöltözés után eszmecsere az orvossal, beszélgettünk a ventillációs képességeimről, milyen az O2 hasznosító képességem, élhetek-e 100 évig? Én kérdeztem, az orvos válaszolt, aztán kifogytam a kérdésekből és jobbnak láttam rendezni az anyagiakat, majd pedig megkeresni a munkahelyemen azt a kisebb vagyont, amelyet minderre költöttem. A vizsgálat több elemből épül fel, így ki-ki kedvére válogathat a vizsgálati szakaszok közül. Gondolom, lehet kérni akár csak a terheléses vizsgálatot többször is, résztávos edzésként, de ennek nem sok értelmét látom. Most karácsonyra megajándékoztam magam a full csomaggal, másfél két év múlva talán ismét jön a Jézuska, hoz a fa alá eredményes teszteket. Az ár csomagtól függően 15-35 e Ft között van. Véleményem szerint még egy teljes vérképvizsgálattal lehetne kiegészíteni a műveletet, amit ugyan nem itt, hanem háziorvos beutalására lehet elvégeztetni. Az egy nagyobb csapolás lesz, már olyanon is voltam számtalanszor, de az egy másik történet...

Na de mi is lett a vizsgálat eredménye? Minden a legnagyobb rendben, az eredmények sokaságával azonban nem szeretném terhelni az olvasót. Talán 4 éve lehetett, hogy egy erősebb hétvége után hétfő reggel beborultam az íróasztalom alá. Szabályos ájulás volt addig ismeretlen előjelekkel. Az eszmélés és riadalom után két órával már a kardiológián voltam és bicikliztem bedrótozva. Minden rendben volt, talán csak a vércukrom esett le. Azóta figyelek és igyekszem elővigyázatos lenni...

19 komment

Címkék: terhelés orvos vér ekg maszk futópad

Rezessy Gergő, PLUS maraton győztes interjú

2008.12.15. 08:03 angelday

Idén október 5-én rendezték meg a 23. Plus maratont. A legjobb időt Rezessy Gergő futotta, akivel nyáron együtt voltunk Münchenben a Nike Human Race versenyen, emlékszem, ott ült előttem a mikrobuszban. Kicsit megkésve, de végül szerkesztett formába öntve közölnénk néhány kérdést, amint az önök hűséges szerkesztője bizony október óta őrizgetett a postafiókjában, hogy most végre a közönség elé tárhassa.

rádióhangon

Aki kérdez: Józsi
Aki válaszol: Gergő

 Gergőnek köszönjük az interjút, a szó ismét a stúdióé!

29 komment

Címkék: interjú maraton plus rezessy

Az elveszett két bekezdés

2008.12.12. 10:56 Winkler Róbert

A szerkesztő közleménye: emlékeztek még a Valencia runra? WinklAIR úgy küldte el a szöveget, hogy lemaradt a vége, így a Futóblog Winkler kalandokra éhes farkasai betevő falat nélkül maradtak. Nem mondom, nekem is álmatlan éjszakákat okozott ez az egész dolog, így végre örülök, hogy megoldódik a kérdés, visszatérhet az álom szemeimre. Kérem engedjétek meg nekem, hogy prezentáljam a poszt végét úgy, ahogy Winkler azt papírra vetette:

Mondanom sem kell, a megfelelő térnél elfelejtettem balra fordulni, ezért megint csak feleslegesen jártam meg egy felüljárót és állapítottam meg, hogy na újfent megtaláltam a város egy végpontját, mert Valencia önkormányzata köszöni a látogatást.

Ekkor értem el azt az állapotot, mint a vizelési inger végső határára jutott ember, aki olyannyira gátlástalanná válik, hogy bárhol elereszti, csak maradjon életben, bementem egy háromcsillagos Holiday Innbe, és kértem egy térképet. Még hátravolt vagy húsz perc, nyolc kurva, egy hosszú hatsávos, egy nagy kanyar a Fülöp hercegről elnevezett tudományos múzeum és modern épület-komplexum körül, amit azt hiszem, még a 3-as BMW bemutatójáról ismerek, és hazaértem. 1 óra 40, jó tempót mentem végig, szerintem a 15 kilométer minimum megvolt, bár sportbandet nem hoztam magammal.

Éhesnek éhes voltam, de mire lenyújtottam és megfürödtem, lusta is. Úgyhogy kiittam a hűtőből a négy kis üveg gyömülcslét, egy Perrier-t, felfaltam a kis dobozos Pringles-t és a konzerv mogyorót, aztán még egy órát néztem a nagy izgalomra valami öbölháborús mozit, amiben egyetlen ismert színész sem volt, spanyolul. Nagyszerű este volt, barátaim.

Megyek ma is, csak most már viszek térképet.

A képeken látható a Kia Soul, a tengerparton talált futógép és a térkép, amin a Holiday Inn recepciósa berajzolta, merre szaladjáljak, ha jót akarok.

7 komment

Címkék: valencia run bekezdés fogalom nélkül