A New York Marathon és a csülök

2008.11.03. 21:39 szasza75

Hagyományőrző jelleggel évek óta nézem november első vasárnapján a New York Marathont. Ebben az évben arra gondoltam, kissé kiterjesztem ezt a szokásomat másokra is. A csütörtöki köremailem éhes gyomrokra talált. Kilátásba helyeztem egy nagyobb szabású uzsonna lehetőségét. De hogy mindenkinek kicsit kisebb legyen a lelkiismeret-furdalása, vasárnap délutáni kezdéssel. Péntek délután alaposan bevásároltam a Lehel piacon, bár akkor még túlzásnak bizonyult a tervezett mennyiség. Utólag  belátom, hogy tévedtem.

Vasárnap 11 óra: a mintegy 4,5 kg csülköt odatettem főzni. Meghintettem néhány babérlevéllel és 13 óráig egész jól megpuhult. Időközben megpucoltam 2 fej fokhagymát, összepasszíroztam, felöntöttem 1 liter sörrel és mindez kiegészült némi kakukkfűvel, borssal és rozmaringgal. Két nagyobb hőálló edényben elhelyeztem a csülköt, majd meglocsoltam a mesés öntettel és be a sütőbe, fólia alá. Köretként 3 kg sütőben sült héjjas burgonya, egész sülthagyma, fokhagymás tejföl, torma, mustár kiskunfélegyházi és egy kis Dijon-i.
14 óra: elkezdődött az üzemi palacsintasütés (diós, almás-diós, nutellás, túrós, lekváros, kakaós).
14 óra 30 perc: levettem a fóliát, hogy megpiruljon a csülök teteje. Időközben előételként rájártak a barátok a palacsintára is. Falánk banda, türelmetlenek voltak. Már csak pár perc és a sütő kinyílt, az illatok bejárták a lakást, a kaja a JOKK-MOKK svédasztalon terült. Az időközben beeső vendégek pedig már az utcáról tudták, hogy hová kell megérkezni. 

Közben New Yorkban, magyar idő szerint 15 órakor eldördült a rajtpisztoly. Elindultak a nők. Látszott, hogy az 5 fokos hideg ellenére hamar felvették az üzemi hőfokot, mi meg hasonló tempóban elkezdtük pusztítani a csülköt.
15 óra 25 perc: felcsendül az amerikai himnusz, az énekes figura látszólag már túl van az Atkins diétán csak visszaesett. Bizonyára nem fut. Ma már mi sem fogunk, így szedtük a második kör csülköt. A gyors kezdés ellenére kicsit visszaesett a lendületünk, nem volt bennünk már akkora dinamizmus, de kitartunk, nem adjuk fel. Szerencsére a sörös, boros frissítő pont időben jött. A nőknél a kezdeti boly is szétszakat, csak Radcliffe, Kara Goucher és Ludmila Petrova  haladt együtt a mezőny elején. A férfiaknál egy bizonyos számomra ismeretlen Nate Jenkins vezette a bolyt, igaz mindössze 4 km-ig, villantott a sponzornak, bár így sem kapott annyi figyelmet mint 2 éve Amstrong. Aztán helyre állt a világ rendje. Santos, Gourmi, Tergat, Ramaala. Utóbbi később leszakadt, lehet, hogy most nem kapta meg az 1 millás győzelmi elismerést.

A férfiak 6. kilométerénél nekikezdtünk a palacsintának, méltattuk a futók teljesítményét, milyen nehéz lehet a hidakra felfutni, meg egyébként is nehéz dolog a futás. Ugyan pontos statisztikát nem vezettem, de a mintegy 17 fős társaságból 15-en futnak ebből legalább 13-an futottak maratont. 7 sporttársnak 3 órán belüli eredménnye is van, így maximálisan áttéreztük a küzdelmet, a szenvedést és a célba érkezés eufórkius élményét. A csülök bekebeleződött és az egyik meghívott barát által hozott 25 db extra palacsinta is eltűnt. Elégedett teltséggel dőltünk hátra, Radcliffe esélyt sem adott kihívójának, és már már a Hamilton Massa meccs utolsó körös drámáját is majd felülmúló Santos hajrá /előzés igazolta, érdemes volt összejönnünk. Két szintidejével küzdő falatozó még küzdött 3 palacsintáért, aztán már csak a morzsákért. Bezzeg a mosogatónál nem lökdösték egymást.

Sajnos két magyar New Yorkban induló futóbarátunkat egyetlen másodpercig sem láttuk (esetleg egy légifelvételről). A verseny elemzése további sörözésbe torkollott, aztán egy eufórikus teljesítő esti New Yorki telefonhívása visszavitt a züllésből a sportba:

"...Bazdmeg, ide el kell jönnöd..."

13 komment

Címkék: budapest barátok buli new york csülök

Őssejt-run

2008.11.02. 17:29 Winkler Róbert

A világ bonyolult hely, egészen különös összefüggések bukkannak fel, mellékszálak fonódnak össze és szét, satöbbi, satöbbi. Tehát van egyrészt az, hogy immár 17 éves Morzsa kutyámnak a múltkor az állatpatikában nem tudtam mit venni. Más miatt jártam arra, és csak mellékesen vettem volna neki valamit, de már alig lát, úgyhogy a játékok nem érdeklik, vitaminja és szívgyógyszere viszont annyi van, hogy azoktól már reggelire jól tud lakni. Oké, persze, sajtba építve veszi őket be.

Ott álltam tehát a pultnál vágyakozva, hogy bár vehetnék valamit Morzsának, amikor a patikárius kisasszony kitalálta gondolatomat, és egy új terméket ajánlott. Tabletta, hengeres, semmitmondó dobozban, 3500. Az ajánlattétel során sűrűbben hangzott el az őssejt és a növekedési faktor kifejezés, mint egy gyúróterem zuhanyzójában – igazából nem nagyon érdekelt, örültem, hogy vehetek valamit a Morzsa kutyának.

Kapta minden reggel, csalni se kell a sajttal, mert valami csokis-májas szaga van, amit a kutyák szeretnek. És persze nem törődtem vele különösebben, tehát nem vártam javulást, hiszen egy 17 éves kutya mitől is javulna? De úgy 2-3 hét múlva az kezdett történni, hogy Morzsa kutya nagyjából ugyanúgy, vánszorgó kullogással kezdi a sétát, de 5-10 perc után elkezd bepörögni. És fut!

Ami egyfelől öröm, hiszen az utóbbi évek a cammogás jegyében teltek. Másfelől azóta Morzsa szinte teljesen megsüketült és igen keveset lát – az újhullámos csodaszer csak a temperamentumán, meg az ízületein javíthatott, az érzékszervein nem észleltem javulást. Egész életében póráz nélkül sétáltattam, egy ideje rá kellett szokni a kötőfékre, mert ha elindul valamerre, nem tudok rászólni. Na, és amiért mindez a Futóblogra kerül, hogy a legtöbb séta 1-200 méter futással végződik. Morzsa elég keményen startol, és tök fogalmatlanul szalad a semmibe, én meg, mint Károly bácsi, lobogok utána a pórázon, illetve a továbbra is ötkilós testtömegű kutyát finom pórázrángatással irányítani próbálom. Valamennyit lát, így ha egy árnyékcsík vetül a járdára, ugrik egyet, hátha az egy járdaszegély; tehát még vicces is. Ami viszont nem vicces, hogy mennyire lehetetlenül szar egy sportcipőben futni. Nem futó-, hanem sportcipőben. Ennyire elkorcsosul az ember a jó futócipőkben? Hihetetlen, hogy ezeken a rövid szakaszokon végigszaladni egy normális, utcai, de azért sportcipőben olyan, mintha evezőlapáttal ütnék az ember gerincoszlopát. Beng-beng-beng, szinte a nyelvemet is elharapom, a fejem viszont néha tényleg megfájdul, pedig most már odafigyelek a rendes futótechnikára.

Régen miben futottam? Egyszerűen nem emlékszem. De minden egyes ilyen morzsás szaladásnál eszembe jut, hogy oké, és csak afféle marketing-blablának véltem, hogy az egyszerű szivacsot kinevezik légtalpnak, meg a többi hasonló technológia valóban mekkora áttörés. De persze Morzsát Pagazusban sétáltatni azért még túlzás volna. Esetleg ha további kedvező változásokat hoznak az őssejtek.

36 komment

Címkék: őssejt morzsa kutya

OKT

2008.10.30. 11:56 szasza75

Még egy hét és Szarvas Mátyás befejezi 2500 km-es 45 napon át tartó Kék Túra futását. Szeptember 23-án indult Szigligetről, és mintegy napi 50-60 km-es futással először az Országos Kéken Hollóházáig (10.10-én) futott, majd onnan az Alföldi Kéken hasította a pusztát. Pár napja a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra részén jár, összesen több mint 2000 km-t a háta mögött hagyva.

Még ha nem is ilyen elszántsággal, de hasonló élményekkel gazdagodva idén én is elkezdtem egy barátommal az Országos Kék bejárását. Konzervatív túrások megkövezésének kockázata mellett leginkább futva.

Minden tavaly decemberben kezdődött. Azaz nem minden, de valahogy akkor jutott eszembe, hogy van ez az OKT, azaz Országos Kék Túra. Az útvonal Írott-kőtől kezdődik és Hollóházáig tart. Mintegy 1128 km tarkítva 25 km szinttel. Az ötlet megszületésétől számítva 24 órán belül felhívtam egy barátom, hogy velem tart-e. Azonnal igent mondott. Aztán non-stop a több részes Másfélmillió lépés Magyarországon c. filmet néztem és meghallgattam az ezzel kapcsolatos összes zenei aláfestést. Nem tudom ki hogy van vele engem kicsit negatív hangvételű volt a film. A kezdethez kis önbizalom növelésre volt szükségem, így a december és a január főleg a túrafutásokról szólt. Általában a hétvégék mindkét napján mozogtam valamit. Február közepére úgy éreztem, javult a fizikumom, és immár a bírni fogom szlogennel felvérteződve néztem tükörbe.

Még karácsony előtt beszereztem a pecsételő füzetet, felszerelkeztem túratérképekkel, és elkezdtem Excelben összerakni, megtervezni az útvonalat. Aztán eljött a február és elindultunk a Nagy Kalandra. És tényleg! Összefoglalhatatlan az az élménykosár, amit nyújthat egy ilyen túra. Persze párosul ehhez a nem mindennapi mozgás mennyiség is (alkalmanként közel 100 km-es hétvégék), no meg a sok-sok látnivalóval. A természet szépségei, a szabadon kószáló, akár 10-12 fős szarvascsordák, láttuk kitavaszodni, most pedig őszülni az erdőket. Jön a tél is mi pedig gázolunk a hóban. Lenyűgöző és egyben lélegzetelállító! Képzeletben sok-sok lottó ötöst elköltöttünk, a régi kúria jellegű erdészházak és egyéb pusztuló kastélyok felújítására.

Az egésznek van egy kicsit nomád hangulata, távol nagyobb településektől, és gyakorlatilag minden kis faluban hasonló kép fogad. Templom, mellette kocsma, a kocsmában 1-2 pihenő ember, kíméletlen bagószag és a szerény, ám koncentrált kínálat. Aztán fizetésnél eszmélünk, hogy milyen olcsó is Magyarország ez a része, 2 kóla 2 kávé 350 Ft.

Az elmúlt hosszú hétvége második felében ismét a Kéket jártuk. Szombaton reggel Szentbékkáláról indultunk majd Nagyvázsonyon és Kabhegyen keresztül Úrkútra érkeztünk meg (42 km 1300 m szint). A vasárnapi kicsit hosszabb és szintesebb is lett, hiszen itt már a Bakony magaslatait jártuk. A vége Borzavár, a napi etap pedig 47 km és 1400m szint. Ezen a hétvégén kicsit megmozdult a Kék, erről nemcsak a friss tintás pecsétek tanúskodtak, hanem az a néhány ismerős és ismeretlen is, akikkel utunk során találkoztunk.

Az ösvény

Vicces volt, amikor egy eltévedés közepette összefutottunk az egyik ismerős túraszervezővel,aki szintén letért a helyes útról. A kezében térkép, a nyakába akasztott diktafonból pedig Kárpátia bömbölt. Beszélgettünk pár percet, aztán továbbindultunk. Sok helyet kinéztünk,elképzelhető lakhelyként, ide a ház erre nézzen, és íme az ablakból a kilátás "3G van?". Nyugtázzuk, hogy nincs, aztán futunk tovább. Lassan rá kell jönnöm, hogy a tájoló a múlté. A kezemen Garmin, a társam pedig Gps-es Nokián nézi a Google Earth-t. Aztán felkiált, hogy elcs...sztük. Persze mosolygunk, mert ez ilyen túra és megyünk át a dzsindzsán keresve az utat és a jeleket. A falut nem látjuk még, de a műhold őrködik felettünk. Ismerd meg hazád felülről is ne csak futva.

 

Biológiai Fűnyíró

Ahogy haladunk egyre jobban élvezzük és egyre valószínűbb, hogy tovább megyünk az Alföldi, és a Dél-Dunántúli Kékre is. Jó móka, nagy kihívás és persze kemény menet.

Ajánlom!

8 komment

Címkék: gps túra kék bakonybél

Edzésnapló: EDDA - Ünnep

2008.10.30. 07:07 angelday

Az elmúlt négy napos hosszú hétvége során változatos családi programokon vettem részt. Egyfelől meglátogattuk az asszony nagymamáját Csongrádon egy roadshow keretében, másrészt az én szüleimet vidéki kúriájukban, a birtokon. Ennek az élményanyagnak a Futással kapcsolatos vetületeit vizsgáljuk meg most.

Akinek vannak családi kötődései, netán itt Magyarországon élte le életét, bizonyára nem ismeretlen számára a húsleves. A négy napos semmittevésben kijutott belőle bőven, illetve ha már itt tartunk: az étkezések mennyisége és minősége a karácsonyi szünetéhez volt fogható. Többször megfogalmaztam, hogy úgy érzem magam, mint Jancsi és Juliska, akiket a Vasorrú bába fel akar hizlalni, így mindig volt nálam csirkecsont, amit alkalmas pillanatban elő tudtam venni, hogy késleltessem a sztori horror befejezését. (Gondolom a mese mindenkinek megvan.)

A csongrádi nagymama volt a két étkezés közötti legrövidebb time-spannel dolgozó, így ott kellett legprecízebben megtervezni a futást, különben úgy jártunk volna, mint az egyszeri ember: már majdnem elindulna, amikor megint enni kell. Sajnos élénken él bennem Szindbád azon ebédjelenete, amit a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatnak is, így gazdagon étkeztem. Indoklás: azért, mert szabadságon vagyok. Most pedig nézzük meg ezt a jelenetet közösen:

Legjobban úgy szeretem fogyasztani a húslevest, ha potyognak bele apró szárított paprikamagok, és mint Latinovits beemelem magamnak az első (!) kanállal. Ezek után nem feledkezhetünk meg az egyéb burgonyapürékről, libamájakról, savanyúságokról és süteményekről sem, amiből illik fogyasztani. A jóízűen elfogyasztott ebédek után az ember leginkább leheveredni vágyik a nagymama derékaljára, hogy szusszanjon egy kiadósat, ám ilyenkor jön a nyomás, hogy futni kell.

Mint már mondtam, Csongrádon nem lehet eleget várni egy étkezés után, hogy az ember kényelmesen induljon útnak, így nekem egy kicsit szenvedés volt az a néhány kiri, amit végül az egyik szép őszi napon megtettünk. A Niké chipem sajnos lemerült (!) az utóbbi napokban, nem is csoda: lassan másfél éves szegény, így improvizálnom kellett. Ajánlásra letöltöttem a Runkeeper nevű ingyenes iPhone alkalmazást, ami a GPS jelekből rajzol térképet, sebességet és szintet. Csongrádon ez így nézett ki:

Látható, hogy lefutunk a Tisza partig, ott elfutunk a sportpálya mellett, majd visszafutunk a bejárati ajtóig, megtesszük a magunk kis köreit, majd vissza. Eléggé fáradt voltam, de ilyen az, aki szeret zabálni. A következő napon a szüleim vidéki birtokán futottam, ahol konkrétan körbefutottam a határban levő birtokot. Édesapám a starttól szokott futni a jobb alsó csúcsig, meg vissza (öt kiri), én viszont "nagykört" futottam, ami érdekes módon csupán 5500 méter lett. De volt abban erdő-mező-legelő is, igazi trail feelingem volt. Őszintén szólva attól féltem csak, hogy valami vadász-jóember agyonlő. Ki tudja, mennyire részegek azok ott fenn a magaslesen:

Vasárnap este, hazaérkezésünk után úgy döntöttünk, hogy egy viszonylag egyszerű, Margit-szigeti körrel fejezzük be a négy napos ünnep sport vonatkozását, így lefutottuk a Vaginát. Ami miatt érdekes a dolog: az asszonynak ez volt élete első teljes sziget köre, ami végett a kocsihoz érkezéskor a nyakamba ugrott és ölelt, csókolt:

Ez tehát az én hosszú hétvégi futótörténetem.

81 komment

Címkék: sziget iphone chip edzésnapló szint nike gát bigyók futópálya hobbisták

Szezonális a black metal?

2008.10.27. 08:00 Winkler Róbert

Az elmúlt télen valahogy rákaptam arra, hogy skandináv black metálra fussak. Magam is csodálkoztam, mi abban a jó, mármint futáshoz, de egyszerűen azt kívánta a vérem. Aztán ahogy kitavaszodott, mintha megcsömörlöttem volna a sok Bathorytól, Immortaltól, Gorgoroth-tól és Burzumtól, még a Celtic Frostot se kívántam, gondoltam, biztos megcsömörlöttem. Vagy kiöregedtem belőle. Vagy mit tudom én.

De most, hogy megrövidültek a nappalok, látszik a lehellet és a csípős levegőben megjelent ez a kellemes, téli fatüzelés-szag, határozottan megörültem, hogy épp be volt tárazva egy Dimmu Borgir, az In Sorte Diaboli. Benyomtam, és áááááá! Még csak azt se mondhattam, hogy mert a sötéthez illik, mert ma épp délelőtt mentem futni, szép verőfényben, de a Dimmu Borgir, ami óskandinávul ködös várakat jelent, tökéletesen illett hozzá. Szóval úgy látszik, nálam ismét bejött a black metal kurzus.

Szaladgálás közben az indexes Bede kolléga ötletén gondolkodtam, hogy tényleg, mennyire nem menő ez az október 23, és hogy igaza van-e abban, hogy ezt nagyban a - többnyire - szar, nyomott idő okozza. Aztán az is eszembe jutott, hogy legutóbbi hídonfutó posztomról perverz kommentelőinknek egyből az jutott eszükbe, hogy végig kéne futni az összes hidat, persze rendszvény-szerűen, tömegesen, lezárással. Borzasztó. Nálam ilyen fel se merül, én teljesen jól elvagyok a civil kocogással; indulok, amikor ráérek és teljesen jó nekem a járda, nem érzek késztetést, hogy a belső sávban fussak. Mások ellenben éreznek, és lehet, hogy nekik van igazuk. Ebben az esetben pedig csodálatosan egybevágnak a körülmények. Az emberek 23-án elmenekülnek a fővárosból, és átadják a terepet a beszámíthatatlanabbjának. Az október 23. tökéletes hídlezáró időpont egy kiadós városi futáshoz: a többi időponttal épp az a bajom, hogy nem lehet megjegyezni, és a legváratlanabb pillanatokban futok bele egy városvédő futásba. És akkor még nem is említettem a nagyszerű mellékkörülényt, hogy a Bécs-Budapest szupermaraton is ilyenkor érkezik.

Na már most az időpont megvan, már csak valami happening kell. A forradalom ügye ilyenkor nem nagyon érdekel senkit. Viszont kell valami stílszerű attrakció, hogy bekerüljünk a világ televízióinak szilveszteri tücsök és bogár-blokkjaiba. Miután a mezőny végigfutotta a hidakat, a célegyenesben kéne valami forradalmi. Nekem csak modern jutott az eszembe: egy kis kukaborogatás. Persze csak azoknak, akik valamilyen szintidőn belül futnak be, hogy legyen értelme sietni. Vagy legyen villamosborogatás? Az mégiscsak közösségibb program. 2009 októberig azt hiszem, részletesebben is kidolgozom.

52 komment

Címkék: index gondolatok edzés közben black metál 8bede

Futás, szurkolás...

2008.10.24. 10:06 szasza75

Jövő hét végén rendezik a New York maratont. A több mint 30.000 induló mellett mintegy 2 millióan állnak az utak szélén tapsolva. Hasonló (bár kisebb szurkolószámú) jelenségeket tapasztaltam több nyugat-európai maratonon, de még a Kassai maratonon is. Osztrák, olasz, francia hegyi versenyeken megszokott jelenség, hogy az egyes emelkedőkön sorfalat állva buzdítják a felefele küzdőket. Kis túlzással olyan mint a Tour de France-on, de akkor is.

Azt hiszem ez a jelenség Magyarországon nem igazán kiforrott. Talán érdektelenségből  vagy csak úgy egyáltalán "tesz" a polgár a futóra. Már az is figyelmesség tőle, ha nem anyázik. A nemzetköziként beharangozott hazai versenyeken pedig az a szerencse, hogy sok külföldi van. Ők jönnek futásturistáskodni a családdal. Többnyire csak külföldi szurkolói hangokat lehet hallani az utak széléről. Ez van. Szokd meg oszt sportolj, hallgass zenét, zárd ki a külvilágot. Úgy is egyedül vagy. Talán a célban vár valaki közeli hozzátartozó, akinek jó elérzékenyülni a vállán.

Szerdán és csütörtökön a BÉBU mezőnyét buzdítottam, no és kísértem jó néhány sporttársamat. Mivel ez egy több napos egyéni és váltóverseny és az ilyen jellegű versenyeknél (pl. Ultrabalaton) tipikus és magától értetődő a csapatársak, kísérők szurkolása. Teljesen más a hangulat, mint az egynapos versenyeken. Vonul a konvoj, a 80-100-130 csapat pár száz fős versenyzői egymást segítik. Ugyan a pályán rivalizálnak, azonban olyan mint egy nagy olasz család. A srácok, csajok rég átlépték az élvezeti küszöbüket, és bizony egy-egy pacsi, vállonveregetés, taps, hangoskodás hozzátesz a teljesítményükhöz, mosolyt csal az egyébként szenvedő arcukra. Aki átélte már - és volt már holtpontja - az tudja miről írok. Lehet, hogy ereje sincs a gesztus viszonzására, de benne marad és tovább mozgatja, behajtja a célba.

Persze vannak elvetemült szurkolók, akik mindig ott vannak. Felszerelésük (dob, kereplő, vagy csak műanyag flakonok, hangszálak) élesítve. És megy a csinnadratta. Sok esetben ők is futók, csak épp akkor nem futnak. Álltak már a másik oldalon is. Tudják milyen kapni és most ők adnak. Hiánycikk a szurkolás. Ha épp nincs kedved egy megmérettetésen futni, állj a másik oldalra és szurkolj!

71 komment

Címkék: itthon szurkolás holtpont

Bécs-Budapest: kettős magyar siker a harmadik szakaszon

2008.10.21. 20:14 angelday

Az MTI-ből copy-pastelgetünk, szerkesztgetünk:

Kettős magyar siker született a Bécs-Pozsony-Budapest futóverseny 3. szakaszának férfi küzdelmeiben: a Győr és Tata közötti 62 kilométeres etapon Zabari János diadalmaskodott Zahorán Ádám előtt.

Mindkét magyar versenyző rögtön maga mögött hagyta az összetettben vezető lengyel Jaroslaw Janickit. Az ultramaratoniban rövidnek számító etapon taktikusan osztották be erejüket. A tatai célba Zahorán közel egyperces, Zabari bő félperces előnnyel Janicki előtt futott be. A korábbi évek győztesei közül az orosz Anatolij Kruglikov feladta a versenyt, Bogár János pedig combizomsérülésével továbbra is küszködik, és emiatt gyengébben szerepel.

Eredmények, 3. szakasz (Győr-Tata, 62 km):

férfiak: -------- egyéni:

1. Zabari János 4:37:31 ó
2. Zahorán Ádám 4:37:45
3. Jaroslaw Janicki (lengyel) 4:38:21

7 komment

Címkék: breaking atlétika eredmények bécs budapest

Chuck Norris emlékfutás

2008.10.20. 22:03 Winkler Róbert

a képet a Wikipediáról vettük le

A műtárgy szép - nem is nagyon tudom, mikor láttam utoljára ilyen szép műtárgyat. A Chuck Norris-hidat mindenkinek látni kéne, főleg éjszaka, de legfőképpen októberben, mert a hírek szerint novemberben lekapcsolják a díszkivilágítást. Pedig díszkivilágítással kategóriákkal szebb, mint egyébként, és egyébként is épp elég szép.

Ritkán van ürügyem, hogy átmenjek rajta, és az általában elég átlátszó, de a lényeg, hogy többször mentem már át motorral és autóval, nappal és sötétben, és persze mindig jó volt, de egy építményt vagy tájat igazán gyalog tud magáévá tenni az ember. A Chuck Norris-hidat pedig már az átadás óta fixíroztam, mint futhelyszínt. Közel lakom hozzá, de annyira azért mégsem: úgy 12 kilométer, csak oda, és a félmaratonnál azért még nem tartok. Bár egyébként az se volna hülyeség, legfeljebb viszek magammal pénzt, és ha épp fel akarnám adni, taxival hazamegyek, vagy valami ilyesmi.

Na szóval még délután ("terepszemlét tartok") oda-vissza átmotoroztam a hídon, és próbáltam rájönni, hol kell erre felszaladni, és honnan indulnak azok a híres, legendásan hullámvasút bicikliutak. Nagy szerencse, hogy az új híd még sem a google maps-en nincs fenn, sem az utcakereso.hu-n, de még az autós Garminom is azt mutatja átkeléskor, hogy a semmin szelem a habokat, szóval arra gondoltam, fogom Tehén nevű autómat, beöltözve a közelbe hajtatok, aztán majd csak kitalálom valahogy, és szaladok. Aztán eszembe jutott, hogy 'isze mentem én már át a híd alatt, és ott meg is lehet állni, aztán majd csak lesz ott egy lépcső. És így lett.

Este fél tíz körül egész sokan sétáltak és fotóztak, oda-vissza gyalog is kényelmesen meg lehet járni egy óra alatt, futva meg végképp nem tétel. Legközelebb kitalálom, hogyan illesszem be egy 10-14 kilométeres távba.

Végül a tények Józsi szerkesztésében:

Az 1993 óta tervezett és 63 milliárd forintból épített hidat 2008. szeptember 30-án adták át. A híd nevéről a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kétfordulós internetes szavazást rendezett. Ennek nyomán honosodott meg a Chuck Norris híd elnevezés. Ezt követően Stephen Colbert amerikai viccember műsorában kapta fel a témát, majd elérte a média erejével, hogy a pongyolán átgondolt és leprogramozott szavazóprogramot önös céljaira fordíthassa. Noha megnyerte a szavazást, a hídnak végül nem adták a Stephen Colbert nevet, ezt Simonyi András magyar nagykövet is elmondta Colbert műsorában, mielőtt parolázott volna egy gitárral a kezében. Mivel a híd Káposztás- és Békásmegyert köti össze, a Földrajzinév-bizottság a "Megyeri híd" nevet mondta ki végérvényűnek.

22 komment

Címkék: videó start itthon hétköznapok tippek sláger edzésnapló rocky balboa dzseki futópálya eye of the tiger hobbisták

Börzsönyi cuppogás

2008.10.18. 21:50 szasza75

Eljött az igazi ősz, és vele együtt az "avarrugdosás" ideje.

A nap kellemesen süt, a hőfok is ideális a futáshoz, másra se vágyhat az ember csak ki a szabadba a sokszínű lombok közé. Pénteken megtervezi, hogy kergesse másnap az álmokat, aztán felkerekedik szombat reggel és nekiindul, hogy jól érezze magát.

Október elején történt, hogy a Börzsönyi Lokomotív 42-re ruccantunk ki két barátommal. A reggeli 5:30-as erőtlen, lebeszélő hangvételű sms-em nem talált megértő fülekre. Így aggodalmas tekintettel vizslattam az eget a lakásból. Esett. Piszkosul. Ez nagy szívás lesz! Az autóban ez az érzés tovább fokozódott. Menthetetlenül. Egyetlen pozitívumként csak azt tudtam felhozni, hogy legalább tesztelem a „brand new” cipőm vízzel és sárral való kölcsönhatását. A békés időgyászoló tömeg, lehajtott fejjel, olykor koordinálatlan mozgással indult neki a távnak. A cipőm is hamar feladta a küzdelmet. Én sem finomkodtam tovább. A rajt után 1 kilivel már állt benne a víz. Aztán egy idő után már víz sem nagyon ment bele,tele is volt és kívülről leszigetelte a sár is. Mókás volt és perverz. És persze botot sem vittem, talán jobb is, mert alaposan összetörtem volna magam vele.

Zuhogott, csúszott, zuhogott, zuhogott. De egy idő után átbillen az ember, alkalmazkodik a gigaszíváshoz. Már annak is örül, ha nem zakózik egy nagyot. Egy spárga-közeli élményben azért volt részem. Fájt! Természetesen átázva Csóványosnál megjött a szél is. A futhatatlan körülmények ellenére két társammal végül kellemes hangulatban beszélgetve letudtuk a távot, az esőt és a napot. Amit leginkább képes voltam kiszélesíteni, az a kényelmi ingerküszöböm. 10 kili után már mindegy mi van, beletörődsz. A végén még élveztem is.

A szervezők, az amúgy nem túl népes túrát és hegyimaratont jó kis kajálással zárták. Aztán persze, mire kifújtuk magunkat, az eső is elállt, de sebaj. Elégedetten, teli hassal tértünk haza. És irtó büszkén. A menetidőnk mellesleg 6 óra körüli volt kávéházi mértéktartással, persze spontán csak egy turistaház Garzon teájával együttvéve. Pontosan annyival futottam többet, mint amit még reggel gondoltam az ablakban.

Tényleg nagy szopó volt, de kell ilyen is, hogy kibírjuk a hétköznapiakat.

21 komment

Címkék: börzsöny sár futócipők

A hittérítés alapjai

2008.10.17. 08:38 Winkler Róbert

Kimentem Zsiga barátomhoz diszkrét, Üröm és Csillaghegy között magasodó sasfészkébe, hogy tanulmányozzam a csokiszökőkutat, melyet a TV Paprika újság részére tesztelünk. Mindez a Futóblog olvasói számára csak egy elrettentő példa lehetne a sok közül, de nem erről akarok írni, csak mintegy kontextusba helyezni a történéseket, és az alább látható futódiagramokat. Zsiga barátom ugyanis elkezdett futni. Régi olvasóink emlékezhetnek eddigi legnagyobb távomra, a 17 kilométerre, amikor - innen indulva - tévedésből megkerültem a hegyet, vizet lejmoltam a kocsmában és még pont elértem a tűzijátékot. Plusz nyilván hosszasan szónokoltam a futás áldásos hatásairól, különös tekintettel olyasvalakire, aki a világ legjobb mezei futópályái mellett él.

Úgyhogy Zsiga elkezdett futni, de, és ezt végképp nem értem, miért, edzőteremben, futópadon. És panaszkodik, hogy valahogy nem esik jó az az öt kilométer. Nagy királynak érzi magát tőle, de jól nem esik; mi lehet a gáz? Hát, mondom, egyrészt mekkora büntetés már zárt térben futni, amikor a friss levegő a legjobb az egészben, másrészt biztos túl gyorsan futsz. Úgyhogy vittem hozzá futócuccot, hogy majd elmegyünk együtt egy szolid körre, én úgyis csak egy rövidebbet nyomhatok most, elvégre Kropesz azt mondta.

Beüzemeltük a csokiszökőkutat - ha valakinek összefutott volna a szájában a nyál, azt üzenem a nyálmirigyeknek, nyugodjanak meg: ez egy ökörség. Se a csoki nem lesz így élvezhetőbb, se a mártogatott gyümölcsök. (Persze nekem elég paraszt az ízlésem, az is lehet, hogy ez a kulinária csúcsa.) Futni végül nem mentünk együtt, mert már sötétben értem ki, és azzal nem számoltam, hogy ezek az erdők-mezők sötétben akkor alkalmasak futásra, ha valaki ismeri a terepet. Zsiga még a műutat ajánlgatta, de nekem már az alkonyatban se nagyon tetszett egy autóút mellett futni. Ahhoz ez aránytalanul veszélyes. Na de, mondom Zsigának, itt a Pegazusom a chippel, meg a Sportband, fusson pár száz métert, és figyelje, hogy olyan 6-6,4 között legyen a tempó. Zsigával vagy tíz éve csinálunk együtt mindenféle melókat, én írok, ő fotóz, és ha a menstruációnk nem is hangolódott össze, a lábunk egyforma. Szóval elment a cuccal, tíz perc múlva visszajött, és látszott rajta, hogy lelkesebb, mint volt. El se tudta képzelni, hogy az aerob tempó az ilyen mérhetetlenül lassú és kényelmes, és de hát ebben a tempóban szívem szerint minden nap mennék futni, mondta.

Hát igen, sokan hiszik a futást önkínzásnak vagy erőpróbának. Nekem is azóta van meg ez a nettó élvezeti érték, mióta Kropesz a közös kocogáson egyfolytában azt mondogatta, hogy lassabban, lassabban. Az emberek valószínűleg sokkal tömegesebben mennének futni, ha tudnák, hogy így amatőr kardió alapon ez ilyen laza, élvezetes, és még értelme is van. Mindenki vigyen magával aerob tempózni még egy embert.

Utóirat: A 420 méteres görbe Zsiga gigantikus kísérletezése, természetesen sok ácsorgás miatt ilyen bizarr az időeredmény. A másik az én vasárnap esti, betegség utáni első, ismerkedő jellegű hatosom.

17 komment

Címkék: itthon kropkó csokiszökőkút 400m