UB avagy UltraBalaton és UltraBloggerek
2012.06.27. 16:14 DaMartian
UB - vagyis UltraBalaton???, vagy inkább UltraBloggerek??? …..ööö legyen inkább ÉS! Egy rendhagyó verseny, rendhagyó leírása.
Hogyan is kezdődött? Talán a tavalyelőtti BSZM? Vagy a tavalyelőtti UB? Akkor, amikor DaMartian rángatott bele az első nagyobb futós őrültségbe? Talán amikor végén kiejtettem a számon, hogy talán jövőre egy párost kéne futnunk? Vagy azután, valamikor még a nyáron amikor meg ő mondott valamit a bringás kombóról? Vagy amikor bólogattunk is mindehhez szorgosan?
Igen, az ötlet a hülyéskedéstől hamar eljutott odáig, hogy komolyan gondoljuk. Olyan ez, amikor röhögsz egy megvalósíthatatlan projecten addig, amíg a főnököd nem közli, hogy ez a következő feladatod. Végülis annyira nem tűnt lehetetlennek, hiszen már 2 UB-t is futottam korábban úgy, hogy 4x20 volt az én távom, és jól ment. Gondoltam akkor az 5x20 ehhez képest már nem annyira nagy lépés.
A bringán 8 km/h-val gurulgatni meg nem tartozik a fizikai terhelés kategóriába, inkább egy kellemes nyári piknik. Mindennek a tetejébe a felkészülésem abszolút lelkiismeretesnek volt mondható. Masszív téli alapozás, áprilisban egyéni maratoni csúcs, és minden eddiginél több futott kilométer az utolsó 12 hónapban. Az előjelek tehát kedvezőnek tűntek…egészen az utolsó napig. És emiatt a nap miatt tekintek vissza erősen ambivalens érzésekkel a versenyre.
A teljesítés miatti büszkeség mellett ugyanis maradt bennem bőven hiányérzet a táv második felét illetően, ami miatt nem tudtam felhőtlenül örülni ennek a nem mindennapi teljesítménynek… Nem tudtam eldönteni, hogy azért nem úgy sikerült az UB, ahogy terveztem, mert kevés voltam hozzá, vagy körülmények miatt. Nem igazán tudok ugyanis tőlük elvonatkoztatni, ezért nem lesz olyan objektív a beszámolóm, mint Bitliszbáé, és ezért ültem rajta közel egy évet, és most is csak erős unszolásra voltam hajlandó megírni (köszi Gergő : ). Két dolog vonta el a figyelmem arról a versenyről, amelyre egész évben készültem, és amely az év fő versenyének lett kikiáltva:
1. kaptam a nyakamba egy nagyon szeretnivaló, de teljesen kezdő futócsapatot. Az egyszerűség kedvéért hívjuk őket Csibéknek : ) Szerintem ismeritek őket a legtöbben, ők a Nike diáknagykövetek. Az, hogy életük első kihívása jól sikerüljön (logisztika, tudnivalók, felszerelés, egyebek) kissé háttérbe szorította a saját versenyemet. Jobban aggódtam azon, ők hogy érzik majd magukat közben, és hogy érnek majd be, mint az, hogy én hogy fogom bírni? Az ő csapatuk tagja is voltam a páros mellett, ami kis plusz alkalmazkodást igényelt – viszont a táv végén hatalmas segítségnek is bizonyult : )
2. egy fontos privát történés szintén hirtelen fontosabbá vált a verseny előtti napon, mint maga az UB, és akármennyire felelősséggel tartoztam párosbeli társamnak is azzal, hogy felkészülten és pihenten állok rajthoz, a fenti okból hajnal 4-re estem be Tihanyban a szállásunkra, így nagyjából 4 órás alvással próbáltam erőt gyűjteni a 20+ órás megpróbáltatáshoz. Arról már nem is szólok, hogy előző nap érkeztem haza a tengerentúlról, így elég komoly jetlag és alváshiány kombó már amúgy is bejátszott nálam. Ezért frissnek éppen nem voltam mondható. Mindezekkel együtt is pihentnek és tettre késznek éreztem magam a reggeli kelésnél. Már szinte túlontúl frissnek is, gondolom dolgozott bennem az adrenalin rendesen.
Nagyon érdekes a két beszámolóból összeálló egész, ahogyan puzzle-ként kiegészítik egymást azok az információk, amiket a másik nem tudhatott, így magyarázatot nyer néhány dolog a másik viselkedésében, teljesítményében stb. Nekem is izgalmas volt visszaolvasni. Enjoy!
1.szakasz: Tihany -> Dörgicse-Köveskál Táv: 25,8 km
Futás:
A rajt: a párosok alapból hajnalban indultak, de mivel én váltócsapat tag is voltam, így mi az 5 és 10 fős bollyal délben vágtunk neki a távnak. Tudtam, hogy nagy lejtővel indul az első szakasz, és nem akartam már a verseny elején lezúzni a térdemet, na meg arra is vigyáznom kellett, hogy ne abban a tempóban fussak, amiben a több fős csapatok emberei, akik lehet, hogy csak 5-10 kilométert tolnak. Hát ez csak nagy vonalakban sikerült. Nehéz bírni az egoval, amikor olyan haverok-ismerősök futnak el melletted, akik nálad tudod, hogy kezdőbbek, ilyenkor bekapcsol a „versenyautomatika” és akaratlanul gyorsítasz akkor is, ha tudod, hogy nem kéne…
Itt is ez történt, de azért amennyire lehetett, igyekeztem visszafogni a lovakat. Viszont azt éreztem, hogy jól megy a futás, és jól is esik. Tudtam, hogy nem fog végig menni ez a tempó, de meggyőződésem volt, hogy attól, hogy most lassítok, később nem fog jobban menni, csak később érünk oda : ) Hogy igazam volt-e vagy sem, az utólag már nem fog kiderülni, akkor én így éreztem. Mivel a váltócsapat első tagja is voltam és Bitliszbá is el volt foglalva a logisztikával, így számítottam rá, hogy „magányosan” fogom megtenni az első táv első felét, így beraktam a kedvenc zenéimet és élveztem a jó időt meg a versenyt. 12-15 kilométernél azonban már kezdett bosszantani, hogy felém se szagol a csapatautó, és a bringás kíséret sincs sehol. Jól esett volna egy kis frissítő vagy pár bíztató szó. De aztán Bitliszbá végül utolért, onnantól kicsit megnyugodtam. Ez nem tartott sokáig, mert a váltópontra érve csapat sehol… Bosszankodás és vad telefonálgatás után úgy döntöttem futok tovább, aztán majd összetalálkozunk (mivel benézték és egy ponttal túlmentek) bár lelkiekben nagyon nehéz beérkezés után rávennie magát az embernek arra, hogy akkor most még x távot bevállaljon, de ilyen a váltóverseny, improvizálunk. Arra gondoltam minek nyomtam ennyire a futást, ha most meg ülünk, és úgy várjuk a váltást, Bitliszbá meg mégse futhatott bakancsban és pelenkás nadrágban. Tanulság: futócuccot ne hagyd a kocsiban : ) Szerencsére nem kellett sokat futnom pluszban, mert néhány perc alatt megérkezett az autó, így a páros és a csapat következő embere is folytathatta útját, én pedig válthattam a megérdemelt pihentető bringa utamra.
Egy kis statisztika: kevesebb, mint 2 óra 10 perc kellett a táv teljesítéséhez, ami pöccre 5 perces ezreknek felel meg, ami egy ilyen ultraversenyen és különösen ezen a szintes részen azért kemény bekezdésnek nevezhető. Meg is lett később a böjtje, szépen beállt lábak formájában.
Tekerés:
A rajtot mosolyogva néztem és fotóztam. Bár kicsit még izgatott, hogy utol fogom-e érni DaMartiant, mert némi logisztika maradt még. Az autómat a rajthoz kellett vinni, mert a kísérőautók helyén még maradt parkoló, bepakolni a cuccokat, a mi kísérőautóinkba. Ezt kicsit már sokalltam, úgyhogy a kocsikulcsot Fruzsira hagyva nyeregbe pattantam. Gyors felfelé a Belső tótól, majd gurulás lefelé. A félsziget legvégén hangzott el a számból az első biztatás. Messziről kiszúrtam, hogy az utolsó futó csak egyvalaki lehet. A futós lábát felcsatolva, tempósan nyomta a leghíresebb magyar hegymászó. „Hajrá Zsolt!”. Rögtön ilyen felemelő pillanattal nyitott számomra ez a verseny. Ezután sorra hagytam le a futókat, majd amikor már éppen kezdtem aggódni, hogy elfutjuk az elejét, a második frissítőpont előtt utol is értem DaMartiant. Ő is érezte, hogy kicsit gyors a tempó, de üsse kő, amíg megy, addig élvezzük. Én a fel-le, fel-le alatt alaposan kitapasztaltam a társam bringájának nyűgeit.
Itt még élveztem is a tájat, a mosolygós futókat, a bíztató szavakat. Megbeszéltük, hogy az utolsó frissítőpont után előretekerek, mert eddig rendes bringásszerkóban (párnás naci, hosszított mez, bukósisak) nyomtam, és a futófelszerelés az egyik kisérőautóban dekkol. Ez a szakasz „a terep”. Itt találkozom Csillával, aki a feleségem főnöke, 2x10-et vállalt, eddig tetszik neki. :) Elérem a terepszakasz végét, autók sehol, telefon elő. Sem az egyik, sem a másik autó nem válaszol. Idegeskedés. Beér DaMartian. Együtt idegeskedés tovább, majd újabb telefon, kiderül, hogy túlmentek, de már jönnek vissza. Én nem akarok túracipőben és bringásnadrágban futni, inkább előretekerek, és amikor szembejön a mi autónk, integetve lestoppolom, majd bősz sztriptíz közepette átöltözöm. Közben persze elindul a velünk együtt futó Utánfutók csapat második tagja (első tagja szintén DM). Utol kell majd érnem…
2.szakasz: Dörgicse-Köveskál -> Szigliget Táv: 24,3 km -2011 június 25. 14.19
Futás:
A bringa nem volt megerőltető, de a futóruha- futócipő felvételekor azt éreztem, hogy a munkából hazaértem. A futással kezdődött az UB igazán. Itt kezdődött együttfutásunk az Utánfutók csapattal, mivel ennek a csapatnak az első futója szintén DaMartian volt. A csapat nagyobbik részével már előző nap megismerkedtünk, de pont Heni az első futó, csak aznap érkezett. És vele futottam, illetve egy darabig utána, az első pár kilométert. Gyönyörű idő, és örömfutás. Aztán Jennivel egy etap. Ötikéék biztattak minket a váltásnál.
A 7-8 kili elég volt a bemelegítésre, laza futással, aztán jött Denivel egy kb. 10 kilométer, amit 4.50-esben abszolváltunk. Mondjuk látszott is, mert DaMartian éppen csak hogy utolért minket. Mikor már éppen azt hittem, hogy vége az első etapomnak, megnéztük a frissítőpont tábláját, és rá kellett jönnöm, hogy még vár rám kb. 4 kili. Sebaj DaMartian kedvesével, Fruzsival eddig is szerettem futni, és ez itt is így volt. Megcsodáltuk útközben a kiscsikókat, beszélgettünk kicsit a lovaglásról, és már oda is értünk Szigligetre.
Tekerés:
Itt még vidáman teltek az órák. Bitliszbá futott, én gurulgattam, ment az ökörködés, sütött a nap, a csapatautó gyakran megállt, ment a szurkolás, nagyjából még egyben volt a mezőny, rengeteg volt az ismerős, akikkel köszöntöttük egymást stb. Néha megálltam ezért-azért, fáradtság vagy morcosság itt még szóba sem jött.
3.szakasz: Szigliget -> Keszthely 1. Táv: 21,3 km
Futás:
Beálltam Fruzsi mellé futni, és reméltem, hogy nem fog nagyon elhúzni. Kedvesen alkalmazkodott, és nem tette. Sőt, én voltam továbbra is aki nyomta, még mindig azzal az elgondolással, hogy a vége úgyis szar lesz, legyünk túl a lehető legnagyobb távon, mielőtt ez bekövetkezik. Teljesen más volt ez a szakasz, mint az első, egyrészt lényegesen kellemesebb domborzatú a pálya, másrészt nem egyedül vagyok. Ez a rész ráadásul az egyik kedvencem, a kerékpárút itt gyönyörű, és nyugodt helyeken tekereg. Fruzsit Soma váltotta, aki vele ellentétben még nagyon gyakorlatlan futó volt, ráadásul erősen látszottak rajta az átmulatott éjszaka nyomai is. Nagyjából annyit alhatott, mint én, de az ő helyzetét még rontotta az elfogyasztott alkoholmennyiség hatása is. Így hiába volt már egy maraton a lábaimban, nekem kellett kicsit visszavennem, hogy bírja a tempót, és tartanom benne a lelket. Harmadik futópartnerem ezen az etapon Juan lett, akinek a tempója kifejezetten pihentető volt a korábbiakhoz képest. Váltás után mondtam is neki, hogy induljon el nyugodtan, amíg én frissítek és eszem pár falatot, majd úgyis utolérem. Így is történt, és nem nagyon bántam a kéziféket mellette, mert már kezdtem érezni az eddig megtett kilométereket és tudtam sok van még hátra ezért amúgy is lassítani kellene. Futótársam viszont nem érezte túl jól magát a nagy melegben, és egyre többet gyalogolt bele. Első alkalommal még sétáltam vele, de mivel ez a tempó már fárasztott és bosszantott is, mivel túl akartam végre lenni a távomon, ezért bármennyire is igyekeztünk a két csapatot együtt tartani, egy frissítőpont után visszaálltam a saját tempómra. Tudtam, hogy a csapat valamelyik gyorsabb tagja később úgyis utolér minket. Az utolsó kilométerek miatt ez a szakasz átlagban kissé lassabb lett ugyan, mint a kezdés, de a végét leszámítva még mindig az 5 perc körüli ezrekkel toltam. Vállalható 1óra 50 perces idővel abszolváltam a félmaraton körüli távot, ami átlagban 5:12-es ezreket jelent. A keszthelyi befutónál azonban a mosolyom már nem volt annyira őszinte. Itt éreztem először, hogy a folytatás kemény lesz.
Tekerés:
Ha már ily módon eljutottunk a táv első negyedéig (majdnem), akkor úgy gondoltam, hogy DaMartian úgyis a lehető legjobb társasággal fut (mert Fruzsi folytatta tovább), ezért egy kisebb pihenőt tartok. Zabáltam dinnyét, isot ittam még viszonylag hideg kólát is. Aszalt eztmegazt. Kifújtam magam egy kicsit, beszéltem pár szót Rodriguez-zel (aki tavaly minket kísért bringán, idén pedig ajánlásomra Navixaf csapatát az „Ennyire futja!” csapatot). Aztán nekieredtem. Hát a DaMartian-Fruzsi páros nem nyomta gyengén. Éppen csak utolértem őket Györök előtt, majd átöltöztem, mert kicsit kezdett emberes szagom lenni. Innen, miközben DM újabb utánfutót- név szerint Somát – kapott társul, én a frissítőpontokon újabb és újabb ismerősökkel spanoltam. Előbb a „Nike Margitsziget” tagjaival, majd Zsaklinnal, akivel tavaly végigturnéztuk ugyanezt a versenyt. Mikor a két fiúval tekertem, akkor azért látszott Somán, hogy az este kicsit hosszúra sikerül. DaMartianon még nem látszott a fáradság. Aztán Gyenesdiásnál Juan (akiről tudjuk, hogy a Szarhonya együttes énekese és frontembere) lett Soma váltása. DM kicsit lakmározott én meg eszmét cseréltem a ponton éppen depózó emberkékkel a futócipőkről, meg a párosunk őrületéről. Itt derült ki számomra, hogy sokkal többen olvashatják a blogot, mint amennyien írnak is, mert meglepően sokan tudtak rólunk. Juan elfutott, DM is, én kicsit később indultam előbb utolértem DaMartiant, majd utolértük Juant is. Ő a sétálós-futós módszerben bízott, úgyhogy lehagytuk, és megbeszélés szerint előretekertem a váltáshoz. Éppen csak annyi időm maradt, hogy egy kis spray-t fújjak a bimbóimra, mert Soma éppen ezzel művelettel próbálkozott az első futása után.
4.szakasz: Keszthely 1. -> Balatonmáriafürdő2 Táv: 21,2 km -2011 június 25. 18.13
Futás:
Így a második etapra egyedül vágtam neki, mivel Juan kissé lemaradva nem tudta átadni a stafétát Angelday-nek. Szinte végig egyedül is nyomtam. A negyed hétkor elkezdett félmaratont 1.55 alatt produkáltam. Leginkábba kezdődő álmosság zavart, amit igazán nem tudtam hova tenni, de tényleg nem történt semmi különös. Kicsit furcsáltam, hogy DaMartian csak az utolsó előtti frissítőpontnál ért utol, de ott aztán mondta, hogy fussak csak nyugodtan tovább, mert némi logisztikai szervezést kíván az Utánfutó csapat (TEAM Utánfutók) összehangolása. Végülis Máriafürdőn gond nélkül adtam át a stafétát.
Tekerés:
Ahogy Bitliszbá elindult, kicsit megkönnyebbültem, hogy akkor most van kb. 2 és fél órám pihenni. Közel 4000 kalória elégetése után annyira éhes voltam, hogy egy marhát befaltam volna egyben, egy kínai étterem teljes étlapjának ábécésorrendben való végigevése és két Big Mac McMenü plusz bekebelezése után. Viszont a fáradtságtól közben annyira kivoltam, hogy rázott a hideg (pedig baromi meleg volt és tűzött a nap) ezért hosszú ujjút vettem. Masszív hányingerem is volt, így az éhség ellenére nem tudtam le tudok-e egy falatot is eröltetni a torkomon. Beültem a kocsiba pihegni, ahol Soma azzal bíztatott, hogy elég szarul nézek ki. Valószínűleg igaza volt, mert mindenki körülugrált (amit ilyenkor amúgy el is várok : ) hogy mit ennék-innék stb. Fruzsi hozott sült krumplit ha jól emlékszem, hogy valami meleg étel is legyen a gyomromban. Aztán feltöltöttem a futásaimat Nike+-ra a laptopomon, meg a GPS órámat, hogy bírja a következő adag futást, aztán a pihenés, evés-ivás után kicsit kelletlenül, de továbbindultam, hogy csatlakozzam Bitliszbához. Éreztem hogy tudnék még pihenni, ám így is iparkodnom kellett, hiszen vagy egy órát „depóztam” és ugye Máriafürdőtől újra én következtem a futásban. Nem sokkal előtte értem csak utol Bitliszbát, de tovább is kellett mennem, hogy felkészüljek a váltásra. Arról nem beszélve, hogy mivel elszakadt egymástól a páros és a csapat, logisztikázni is kellett, hogy újra találkozzunk.
5.szakasz: Balatonmáriafürdő2 ->Balatonlelle Táv: 26 km
Futás:
Hűvösödött, sötétedett és kezdtem nyűgös lenni. Ráadásul ismét egyedül futottam, mert a két csapat immár végleg elszakadt egymástól. Éreztem, hogy bőven van már a lábamban kilométer és tudtam, hogy még jó sok van hátra. Ilyenkor előjön a meglehetősen antiszoc énem. Ezért feltettem a fülest és zenét próbáltam hallgatni. A floridai páratartalmat és a sós vizet múlt héten nem túl jól viselő iPod-om, ami azóta elég rapszodikusan működött, pont ekkor kezdett sztrájkba, és hol ugyanazt a számot ismételgette, de leginkább a hangerővel bolondított meg, hol minimumra halkult, hol maxra ment fel. Végül csak úgy tudtam elviselhető hangerőt produkálni, hogy kivettem a fülest és hangszóróként beakasztottam a sapkámba, vagy a beállításoknál maximalizáltam a hangerőt. Futás közben a kütyüvel való matatás a sötétben idegesítő volt ugyan, de legalább lekötött egy jó darabig. Amikor Bitliszbá utolért, továbbküldtem enni és pihenni. Egyrészt nem akartam az agyára menni a hisztimmel, na meg kicsit furdalt a lelkiismeret, hogy bár kerékpáros kíséretet beszéltünk meg, de a hosszabb pihenőm miatt az utolsó szakaszán már alig kísértem, és úgy gondoltam ez az extra pihenő őt is megilleti. És amilyen állapotban én voltam, feltételeztem, hogy neki is szüksége lesz rá.
A számok tükrében: nyilvánvaló drasztikus lassulás: közel 2 és fél óra kellett ugyanahhoz a távhoz, amihez délután még elég volt ennél 40 perccel kevesebb is. Az 5 perc körüli átlagtempó 5:40-re csökkent. De azért ezt kis jóindulattal még mindig nevezhetjük futásnak. Szám szerint ekkorra a táv rám eső részének közel ¾-ét már teljesítettem, de már nagyon nem éreztem jól magam a végére.
Tekerés:
Kb. 20-25 percnyi pihivel kezdtem, ahol Navixafékkal, Borival és leginkább egy forró friss feketével spanoltam össze. Persze az Utánfutókkal is beszéltem, de nem izgultam, mert DaMartian mondta, hogy nyugodtan fújjam ki magam, ő most zenével szeretne kettesben futni. Amikor elindultam a bringával kicsit izgultam, hogy egyáltalán utolérem-e, de a 26 kili elégnek tűnt erre. Úgy terveztem Boglár előtt fogom utolérni, és ez így is lett. Elég fáradtnak tűnt, de azt mondta jól van, és tekerjek előre pihenjek kicsit, mert ez már a keményebb része. Láttam, hogy ez már nem a kezdeti tempó, nem is az, amit Fruzsival, vagy akár Somával nyomott még az előző szakaszon, de rendezett volt a mozgása, úgyhogy előre is mentem. Bogláron magamhoz vettem némi folyékony kenyeret (az ólommentes változatból). Itt a frissítőponton már tudták, hogy az a kétkerekű izé, amit tekerek, az tulajdonképpen váltóbot. Lellén Winkler valami k.rva jó ebédről beszélt Alsóörsön vagy Szigligeten, vagy hol p.csába. De ekkor már annyira nem voltam oda a kaják akárcsak szóbeli felvázolásáért, ezért azon gondolkoztam, hogy megüssem vagy ne. Egyébként nem haragudtam rá, nem volt vele semmi baj csak majd’ 11 órányi mozgás után, valahogy idegesített. Pedig tényleg nem akart rosszat. Aztán beért DaMartian is.
(folytatjuk...)
7 komment
Címkék: beszámoló ultra visszaemlékezés ultrabalaton bitliszbá ub2011
Ultrabalaton előkészületek
2012.06.27. 07:54 angelday
Tegnap a TEAM FUTÓBLOG megkezdte az alaposabb felkészülést a szombati versenyre. A csapatunkban két rutinos UB-ző is részt vesz, ők írtak össze néhány jótanácsot, amit szerkesztett módon közreadunk azok számára, akik még nem olyan gyakorlottak:
- Akik egy kocsival mennek, a rövidebb 4-5 kilis szakaszokon nagyon kell figyeljenek a váltásokra, egyrészt néhány pont nehezebben megközelíthető, másrészt a végzett futót is meg kell várni. Pár pontot ráadásul át is helyeztek, máshol lesz, mint korábban.
- Nyomtatott időterv, térkép, több példányban is, ahol nagy vonalakban látszanak a terv szerinti becsült szakaszok, hogy tudni lehessen, ki mikor fut nagyjából.
- Jogsi mindenkinek.
- Eselteg bringás kísérő: ha az elején kicsit tempósabban haladunk a melegben, nem rossz a kísérés, illetve éjszaka Siófoktól/Aligától mindenképpen szükséges (éjszakai bringázás bárkinek jól jöhet kicsit átmozgatni a futás előtt-után). Ha kocsival nem találunk oda, akkor a bringással is lehet cserélni (ez akkor is jól jöhet ha valakit esetleg idő előtt le kell váltani, de a kísérőbringás alapból is ad egy biztonságot).
- Ha lehet, telefon legyen mindenkinél, még futásnál is, ha valami gond lenne, lehessen szólni az autónak vagy viszont.
- Fejlámpát, bringára erős lámpát is célszerű vinni, autóba GPS-t előre programozott váltópontokkal, dróttal, amivel áramot kap a kocsiból.
- Közösen beszerzett 1-2 zsugorfólia víz, illetve mindenki hozzon magával olyan szilárd kaját, amit futás előtt-után tud/szokott enni (szendvicsek, de nem büdös sajtból!), mivel közben vásárlásra csak a pontok környékén lesz lehetőség.
- Kajához még: műzli szeletek és sok folyadék.
- Napközben várhatóan elég meleg lesz, naptej-sapka-napszemüveg, tartalék futóruha elkel mindenkinek, esetleg kulacs a saját frissítőnek.
- Törölköző, futás után az autóba ezt rakjuk az izzadt testünk alá.
- Pulcsi, mert a hirtelen időváltozás mellett az energiahiány miatt is sanszos a fázás.
- Párna-hálózsák egyéni igény szerint.
- Idén komolyabban veszik a dugást, minden váltóponton dugni kell, nem csak ott, ahol az ember amúgy is dugna. (A dugást itt az ultrabalatoni értelemben írjuk, nem a szexuális aktusra kell gondolni, illetve Aszófő sem "B" kezdőbetűvel írandó, bár mi mindig úgy mondjuk.)
10 komment
Címkék: tippek tanácsok felkészülés ultrabalaton
Blog ajánló: Utunk Ultrába
2012.06.25. 15:56 mgergoo
Ezer szállal kötödök az Utunk Ultrába blog futóihoz. Iramszarvas csapattársam volt a tavalyi Ultrabalatonra összeállt TEAM FUTÓBLOG #2 csapatban, Ulrik harcostársam a DK team ügyes-bajos dolgaiban is, Pannonfunk pedig az elsők között figyelt rám a blogon és óvó figyelemmel vezetett az úton. Ők Bognár Viktorral kiegészülve alkotnak egy négyfős csapatot a hétvégén induló Ultrabalatonon és egyben ők alkotják az Ultunk Ultrába blog csapatát is. Velük beszélgettem.
FB: A tiétek egy amolyan projekt-blog, az Ultrabalatonra való felkészülés jegyében álltatok össze blogolni, mi lesz a bloggal az UB után? Folytatjátok?
Iramszarvas: Gondolom, igen, elvégre ezzel még nem igazán érkezünk meg Ultrába. Nem tudom, mikortól nevezhetjük magunkat ultrafutóknak. Én eddig háromszor léptem át az ötvenet, és az UB után remélhetőleg még egyszer megteszem a hat órás Suhanj!-futáson, de ettől még nem merem magam ultrafutónak nevezni. Talán majd ha néhányszor futottam 100 km felett is.
Bognár Viktor: Én is úgy gondolom, hogy nem lesz projektzárás, legfeljebb át kereszteljük a blogot "utunk ultrában"-ra.
Ulrik: Igen, folytatjuk. Egyrészt a projekt maga az ultrafutásba való eljutás, amitől még nagyon messze vagyunk. Még iramszarvas és Vitja is, pedig ők már futottak maratonnál hosszabbat, nem is egyet. Az igazi ultrafutáshoz még sok kell. Nekem pláne. Másrészről a projektbe bekerül iramszarvas zseniális ötlete: értékeljük a versenyeket. Így marad cél az UB után is.
FB: Ha jól tudom érdekes a váltási stratégiátok, mi is ez?
Ulrik: Mindenki egyszer fut, tehát egyszerű a stratégia. Ezáltal mindannyian ultratávot futunk majd.
Pannonfunk: Így mindenkire egy maratonnál hosszabb táv jut. A nevünkben a 4*M+ is ezt jelöli.
Iramszarvas: Én ezt inkább antistratégiának nevezném. Mindenkit a lehető legnagyobb feladat elé állítunk. Nekünk ez a verseny tényleg nem arról szól, hogy más csapatokat előzzünk meg, hanem hogy magunkat legyőzzük.
Bognár Viktor: Én is sokszor kérdezem ezt magamtól. Szívem szerint inkább két rövidebb távot futnék egy 30 körülit éjszaka és egy 20 körülit nappal, avagy fordítva, de mikor a meghívást kaptam, már ez a kérdés átment a végszavazáson, így nem tehetek mást, mint kíváncsian várom az előadást.
FB: Milyen tempót terveztek?
Pannonfunk: nekem az a reális, hogy 5'50"/km körüli tempóban elindulok, és ameddig ezt bírom, addig ebben megyek. Az álom az, hogy a végére csak annyira essen vissza a tempóm, hogy összességében a 6 perc/km átlagon belül maradjak.
Iramszarvas: A Börzsöny Trail után én már semmilyen tempót nem merek tervezni. Az időjárásnak biztos fontos szerepe lesz, főleg nálam, mert én délután kettőtől futok, ami a legrosszabb napszak. Azért remélem, hat óránál tovább nem kell tökölnöm azzal az 58 kilométerrel, de ha kiüt a meleg, akkor bizony az éjszakai futókra vár, hogy behozzák a lemaradást.
Bognár Viktor: Ember tervez ... Úgy gondolom, ha minden klappol, átlagban 5:30 / kili is kijöhet, de ez elég hosszú táv ahhoz, hogy hajszál pontos jelentést lehessen adni, azaz minden megtörténhet. Mindenesetre 6 percen belül szeretnék maradni.
Ulrik: Volt egy álom, hogy 6 perces átlagot hozzunk, de ezt nem tartom reálisnak. Nem olyan cél volt ez, hogy ez lebegjen előttünk. A fő cél maga a teljesítés. Nekem nem sikerült jól az elmúlt 1 hónap, így ha beérek, már elégedett leszek. 7-es tempó várható részemről a legjobb esetben is. Az ilyen tervezést nehezíti az időjárás: lehet kánikula nappal, lehet eső éjszaka. Én eleve nem futottam még éjjel. Nem tudom, milyen lesz és hogyan tudok felkészülni rá, hogy azért pihent is legyek valamennyire.
FB: Hogyan sikerült a felkészülés, ki készítette az edzésterveteket?
Pannonfunk: Egyénileg készültem, de Vajda Zsuzsi szellemiségében, azaz vegyes saláta volt az edzésterv, volt benne lassú, gyors, rövid, hosszú, a hosszúak között volt 37 km és maraton is, fartlek. Múlt héten futottam egy piramist, 2-4-6-4-2 szigetkör hétfőtől péntekig, 5'39"-es átlagtempóban, amivel meg vagyok elégedve. A héten LSD, jövő héten pihenés, 2x2 kör hétfőn, illetve szerdán. Majd a versenyen derül ki, hogy hogyan ment a felkészülés, én bizakodom.
Iramszarvas: Nekem kb. április óta Vajda Zsuzsi, előtte magam állítottam össze, kb. úgy, ahogy előző évben tőle láttam. (Bár nem biztos, hogy ő aláírná, hogy amit műveltem, annak köze van az ő filozófiájához.)
Bognár Viktor: Nagyon komoly téli alapozáson vagyok túl, amiből még most is erőt merítek. Mesterem Jakus Béla, aki ellentétben velünk, igazi ultrafutó. Ha jól emlékszem 2008 óta rendszeresen teljesíti a Terep 100-at, idén a 4. lett. Az edzéstervem a tudomány legfrissebb állása (pulzusmérés) alapján lett összeállítva, nagyjából-egészéből sikerült is teljesítenem az előírt penzumot. Felkészülésként idén a kaposvári félmaratonit, a Róma Maratont, a Velencei-tó kerülő Tóparti Futóparty-t, a Mátrabércet váltóban Iramszarvassal és Ulrikkal, a Borvidék félmaratont, a Terep Ötvenest, a gödi Fétis Crossfutást és tegnap a Börzsöny Trailt teljesítettem.
Ulrik: Markocsán Sándorral, Sanyosszal készültem, de sajnos az elmúlt hetekben valami nem stimmel nálam, így nem túl jó előjelekkel vágok neki.
FB: Jövőre is együtt maradtok?
Iramszarvas: Valamilyen értelemben biztos, de jó lenne továbblépni az egyéni UB felé. Ha muszáj tippelnem, bevonunk még két embert, és két hármas csapatként indulunk jövőre, de bármi elképzelhető.
Bognár Viktor: Én szeretném, ha lenne folytatása együttműködésünknek, abban is partner vagyok, hogy mindenki fussa végig az összes szakaszt a Balaton körül, azaz az idei versenyen kívűl még lehet legalább három dobásunk közösen, ha a többiek is hasonlóan gondolkodnak.
Ulrik: Mint blog mindenképp, mint csapat nem biztos. Lehet, hogy páran közülünk emelik majd a tétet egy 2-3 fős váltóval. Én egyelőre nem tervezek ennyire előre. Legyen meg az idei, utána meglátjuk.
FB: Mit tanácsoltok az első Ultrabalatonistáknak?
Pannonfunk: Azaz magunknak? Do or do not. There is no try.
Iramszarvas: Nagyon sokféleképpen lehet Ultrabalatont futni, nem hiszem, hogy általános tanácsot lehet adni. Egy nagyon fontos: mindig legyenek ott időben a váltópontnál!
Ulrik: Nekem is az első lesz, szóval nagyon nem tanácsolhatok semmit. Általánosságban annyit tudnék írni, hogy élvezze mindenki a futást és a közösségi együttlétet. Ez a legfontosabb az egészben. Drukkolok mindenkinek!
FB: Hogyan juttok el a váltópontokra, iramszarvas megint végigbringázza a távot?
Pannonfunk: Remélem ebből a posztból megtudom! :-)
Iramszarvas: A logisztika még tervezés alatt áll. Én szívesen végigbringáznám, de megint sok múlik az időjáráson. Ha kiüt a meleg, akkor lehet, hogy a józan észre hallgatok, és nem vállalom be. A másik véglet, hogy ha szakad az eső, akkor sem fogok végigtekerni csak azért, hogy elmondhassam, hogy ezt csináltam.
Ulrik: Még nem tudom. Lehet, hogy egy kocsival megoldjuk, de lehet, hogy kényelmi okok miatt 2 lesz belőle. A váltások között 5-7 óra is eltelik majd, így van azért játéktér a szervezésben. Hát, hogy Laci bringázik-e még végig? Lehet, de ezt csak ő tudhatja.
FB: Az UB után milyen idei, vagy jövőbeli céljaitok vannak?
Pannonfunk: A múlt héten a 6 szigetkör ment 5'43"-as átlagtempóban, ezért azt gondolom, hogy nem lehetetlen a SPAR-ra a 4 órán belüli maraton az idén. De ha idén nem, akkor jövőre. Valamikor szeretnék az életben piros 85-öt és terep 100-at szintidőn belül teljesíteni, és ha nagyon lesz időm meg pénzem, akkor a Balaton Szuper Maratont egyéniben. Este az ember alszik, nem fogok 100 km-nél hosszabb távokra menni.
Iramszarvas: Személy szerint tervezem a hat órás Suhanj!-futást, a Győr–Lipótot, a nagyatádi 2/3 és a paksi 3/4 maratont, a Nike félmaratont és az őszi szezonban két maratont (még nincs végleges döntés), illetve novemberben szezonzárónak a Balaton maratont (ami ugye valójában nem maraton). Legalábbis ezek a fő mérföldkövek, lehet, hogy lesz más is.
Bognár Viktor: Szeretnék pihenni a versenyt követően, majd kacérkodom a Suhanj 6-tal én is, ha az UB után marad bennem ihlet. Idén még a Nike félmaraton és Drezdában a maraton teljesítése vár rám. A jövőt illetően szeretnék továbbra is egy tavaszi és egy őszi maratont futni, a köztes időben pedig a terepfutásban minnél előbbre lépni.
Ulrik: Folytatjuk a versenyversenyt. Nekem ősszel jön Berlin. Tavasszal nagyon beleszerettem a terepfutásba, így minden bizonnyal központi szerepe lesz ennek nálam a jövőben. Jövőre újra megküzdenék Börzsönnyel és nekivágnék a T50-nek is.
9 komment
Címkék: csapat ultrabalaton hónap futóblogja
Ultrabalaton: Készen vagyok
2012.06.24. 09:05 angelday
A héten 21 km-t futottam, tegnap a legjobbat: 7,76 km. Ebben viszont nem volt szünet, nem volt séta, nem volt frissítés: nekiindultam, aztán csináltam. 49 perc alatt tettem meg, az óra szerint ez picit rosszabb, mint 6 perces átlag, én ennél azért jobbnak, gyorsabbnak éreztem egy picit. De nem baj. Nagyon tetszett egyébként az új Nike+ Running app kijelzője futás közben, baromi jól eltalálták az új stílust:
Ennyi. Egy nagy fekete képernyő néhány nagy fehér, ízléses felirattal.
Kajában és időzítésben teljesen jól taktikáztam: ettem egy csirkés gyros tálat (sok fehér hús, rizs, zöldség), vártam egy órát, aztán indultam el. Nem volt meleg, nem sütött a nap, volt energiám és még világosban haza is tudtam érni – így kell ezt csinálni.
Nagyon szenvedek egyébként attól, hogy nem tudom elhelyezni a telefonomat, pénztárcámat és tekintélyes méretű kulccsomómat magamon. Hátizsákot túl nagynak érzem a feladatra, viszont egy jó övtáska talán megoldás lehet nekem – persze csak akkor, ha nem csörög minden lépésnél a kulcs.
Milyet érdemes venni, nem tudjátok?
18 komment
Címkék: beszámoló övtáska nike+ running
Megjelent a Nike+ Running 4-es verziója iOS-re és Androidra
2012.06.22. 09:40 angelday
A tegnapi napon a Nike frissítette a futáshoz használt népszerű mobiltelefonos alkalmazását, a Nike+ Running appot az új generációs 4-es változatra. Azon túl, hogy a programot gyakorlatilag teljesen újraírták, most már Androidra is elérhető, sőt, a bevezető időszakban teljesen ingyenes bárki számára – érdemes most gyorsan lehúzni. A közvetlen linkek a digitális boltokra:
iPhone http://gonike.me/NikeRunning
Android http://gonike.me/NikeRunningRobot
Csináltam néhány képernyőfotót is az alkalmazásról, baromi látványos, egyszerű, könnyen használható. A kezdőlap navigációja picit hasonlít a jól ismert Facebook alkalmazáséhoz, a bal felső ikonnal tudjuk elérni a fő menüt a beállításokkal, de a korábbi futásaink listáját is itt találjuk meg. Persze a lényeg nem változott, minden futást mér a telefonba épített GPS vagy Nike+ chip alapján, a futásainkat a végén értékelhetjük, vagy éppen kiposztolhatjuk Facebookra.
Az újdonságok:
- új, frissített ikon
- megjelent egy "Run" feliratú gomb a jobb felső sarokban – bárhol vagyunk, egy koppintás és máris futhatunk (korábban mindig egy helyről lehetett csak elérni)
- a legelső látványos "3D" képernyőn mindig látjuk, hogy a legutolsó futásunk hogyan viszonyul az azt megelőző héthez (mármint hét futásunkhoz)
- ugyanitt ha lefelé húzunk egyet, akkor mindenféle személyre szabott kihívásokat mutat, nálam például azt, hogy 5km-t fussak le 24:58-ra (biztos ön ebben, uram?)
- az időt már automatikusan beállítja, mert lekérdezi a háttérben az interneten
- teljesen újradizájnolták a futások és futás közbeni képernyőket
- immáron a futásainkat felcímkézhetjük azt illetően is, hogy milyen cipőben futottunk
Egyelőre most ennyi, próbáljátok ki!
update 2012.06.23.: megjelent a 4.0.1, ami javítja az alkalmazásban előforduló legtipikusabb hibákat, töltsétek le az újat!
32 komment
Címkék: iphone android game on world nike+ running
Fejben dől el, de hogyan?
2012.06.20. 11:51 Winkler Róbert
Csétomi már időben hívott, hogy akkor hová írjon be az Ultrabalaton-váltóba, de először egy kis gondolkodási időt kértem, aztán azt mondtam, köszönöm, sehová. Nagyszerű móka váltott műszakban körbefutni a Balatont, de az nekem évi gyakorisággal sok. Megvan a varázsa, amikor az ember a déli parton éjjel 2 és 3 között, közepesen megzombulva várja a váltótársat, aztán nyargal egy jóízűet, de azt hiszem, a váltót inkább a páratlan évekre tartogatom.
Én igazából ezt az északi szakaszt szeretem, hiába szintes, meg nehéz, de ez a legszebb. Arra gondoltam, elindulok szépen egyéniben, és futok, ahogy kiadja, de közben már azt is megtudtam, hogy idén a váltók délután 2-kor indulnak, az egyéniek reggel 6-kor. Reggel 6? Jézusom! Kicsit húzós, de vannak előnyei, főleg, ha hőségriadó-közeli lesz az időjárás.
Felhívtam Szaszát, hogy akkor én ebben utaznék, ő pedig egyből úgy érezte, az egyéni nálam azt jelenti, teljesíteni akarom az egész kört. Hiába tiltakoztam, ő már fejben ott tartott, hogy ha elérek Keszthelyig, ott már úgysem hagyom veszendőbe menni az a fél Balatont, itt kezdtem hangosabban beszélni, hogy halló, halló, köszönöm, kizárt, hogy akár az 50 kilométert is elérném, egyáltalán nem készültem idén hosszú távra. Voltak szakaszok, amikor egész sokat futottam, de inkább a heti összkilométer volt sok, egy nap sose mentem többet 16,5-nél. Az utóbbi két hétben pedig összejött sok idióta reggeli meló, meg utazás, a hétvégén meg a Balatonban sikeresen beleugrottam egy kagylóhéjba, szóval a csillagok állása nagyon nem kedvező.
Viszont egyvalamit végre kompromisszumok nélkül tesztelhetek: hogy hol húzódik a fal. Ha 8 kilométerre indulok, 6-nál kezdem érezni, hogy fáradok, ha 10-re, 8-nál kezd fájni valamim, és így tovább. Mi van, ha csak úgy elindulok futni? Terv nincs, csak mondjuk annyi, hogy 10 kilométerenként nyújtok egyet, vagy valami ilyesmi. Szasza szerint az ultra távoknak az a lényege, hogy sokat kell sétálni, de pont ez az, ami nem érdekel. Én kellemes kocogással és nézegetéssel akarok eltölteni néhány órát. Aztán persze ha közben megszáll az ihlet, jöjjön, aminek jönnie kell. De valójában pontosan tudom, mennyire kemény egy 42,6 is, főleg, hogy nem volt olyan célirányos felkészülésem, mint amikor barátommal és életmód-tanácsadómmal, Gáborral direkt a legnagyobb hőségben kínoztuk magunkat a Börzsöny kopár domboldalain 25-30 kilométerekkel.
Olyan persze van, hogy az ember otthon csak úgy elindul futni, aztán majd meglátja, de én olyankor fejben mindig felszorzom a távot kettővel, hiszen ugye haza is kell futni, és az már egy fal. Meg a vízhiány is egy fal. Most meg úgy érzem, el tudok indulni mindenféle fal nélkül, egy szép tájon, jó frissítőpontokkal, autós kísérettel. Kíváncsi vagyok, hol lesz a vége – emberkísérletnek a nyárra nekem megteszi.
8 komment
Címkék: kísérlet fal herczeg ultrabalaton
Égető kérdések
2012.06.19. 10:48 mgergoo
Nem tudom ti hogy vagytok vele, én nem bírok melegben futni, de nem csak úgy behisztizek és bemesélem magamnak: papírom is van róla. Tavaly, amikor elmentem a terheléses vizsgálatra az derült ki, hogy minden szép, minden jó, csak ha egy mód van rá, akkor ne fussak melegben. Nem tudom már mi is volt a pontos oka, valami olyasmi, hogy terhelés alatt nagyon magas a vérnyomásom, ez még a túlsúly hozadéka, köszi. Persze én vagyok DK, agyban nagy, az egész terheléses vizsgálat már régen volt, meg azóta rengeteget fejlődtem (haha), így "ki ha én nem?" alapon elindultam a hétvégi 30 km-es hosszú edzésemre. Mikor? Szombat délután 14:26-kor.
Nem tudom hány fok volt, de éreztem, hogy nem lesz ez így jó, két kilométernél még lazán futottam, de öt környékén már úgy ittam a vizet, mintha sose ittam volna. Futottam tovább, de, mint a birodalmi lépegető, csak cammogtam a Budai rakparton, egy-egy jobb karban lévő japán turista leelőzése is komoly feladvány lett. Nyolc környékén már ültem a betonkorláton és majszoltam az életmentő készletként bepakolt banánt. Nyolc környékén... egy harmincas edzésen... hol van még a vége?
Nagy nehezen elvonszoltam magam az Árpád-híd előtti bringás felüljáróig, de ott belémnyilallt, hogy nincs ennek így értelme, vissza kell fordulnom. Csalódottan hazavonszoltam magam, a végére már csak gyalogoltam, sőt még fagyiztam is. 18,3km-t 2:40 alatt tettem meg. Egy maratoni tempóra előírt kemény futóedzést degradáltam futókirándulássá.
Mire hazaértem lázam lett, kóvályogtam és megfájdult a fejem. Nagyon gáz, hogy ez a bő két és fél óra nekem elegendő, hogy napszúrást kapjak, pedig folyamatosan ittam és többnyire sapka is volt rajtam. Egyébként is érzékenyebb vagyok a napra, mint mások, de hogy fogok így ilyen körülmények között versenyen indulni? Már hazafelé bandukolva sem tudtam másra gondolni, mint hogy ilyen időjárásban én nem tudok futni (persze tudom, hogy más se, emlékszem én a tavalyi Délibábra, ahol a nevezettek nagy része nem ért célba), de mi van, ha Berlinben is hasonló idő lesz? Ott nem lehet kirándulásra váltani, nem lehet 6 óra alatt futni. Valamit ki kell erre találnom.
Verseny közben sem kezelem jól a helyzetet. Folyamatosan locsolom magam sapkányi adag vizekkel, amivel azt érem el, hogy a rajtam lévő mez 2 kilós lesz, ezáltal elkezdek lassulni, még jobban hajtom magam, hogy tartsam a tempót, még jobban várom a következő frissítőpontot, ahol locsolhatom magam. Ördögi kör. A K&H-n már volt olyan, hogy a lavórt borítottam magamra, meg is lepődtek az emberkék a frissítőponton. Ezen valahogy változtatnom kell, mert biztos vagyok benne, hogy nem ez a legjobb stratégia. Lehet, hogy elég lenne valami kendő, amit bevizezek, vagy csak a sapka? Az biztos, hogy le kellene szoknom az egész alakos zuhanyzásokról, mert szerintem többet veszítek vele, mint nyerek.
Ti hogy vagytok ezzel? Mi a teendő? Van erre valami preventív módszer, vagy valami trükk, amit futás közben alkalmazhatok? Mit tudok az ellen tenni, hogy a szervezetem ennyire érzékenyen reagáljon az kánikulára és a napsütésre?
Addig is iramszarvas üzenetével búcsúzom, amit a szombati futásom közben küldött a fülemre:
"Kurvah meleg one, mi. Chuck auvatoshawn"
Fordítás a szerkesztőségben.
40 komment
Címkék: edzés meleg dk
Miki maratonra készül
2012.06.18. 12:14 szasza75
Nemrég megkeresett egy egyetemi évfolyamtársam. Hívjuk, mondjuk Mikinek. Elmesélte, hogy tavaly ősszel Brüsszelben volt. Az esős brüsszeli város központjában ücsörgött egy teraszon és éppen a cappucinoján rendezte át a tejhabot, amikor kisütött a nap. A főtéren Brüsszel maraton futói hajráztak a célegyenesben. Látta versenyzők arcán az eufóriát, rájött hogy neki kell ez az érzés. Jövőre Brüsszelben nem tejhabot szeretne a maraton napján kavargati, hanem futni szeretne, sőt teljesíteni a maratont.
Pár héttel ezelőtt megkeresett, van ez a célja, tudja, hogy én már láttam futót, hogy maratont is futottam már, segítenék-e neki. Megkérdeztem mi az elképzelése, van-e időterve, és hol áll most a felkészülésben. 4 órát szeretne futni és már elkezdte a futást, nem gyorsan, de fut, olyan óra körüli 10 kiliket tud már (vagyis 6 perc alatt tesz meg egy km-t).
Miki jó felépítésű, atletikus kinézetű srác, de nagyon nem futott idáig, csak hébe-hóba, most meg maratont szeretne 4 hónapon belül. Visszaemlékeztem, hogy írtam már ide a blogra, hogy 4 órán belül bárki képes maratont futni, csak kellő mennyiségű edzés kérdése. Na, de a hátralévő 4 hónap tartalmazhatja-e a kellő mennyiségű edzést?
Az első felvetésem az volt, hogy akkor menjünk fussunk egy kicsit nézzük meg, mit bír. Személyesen is szerettem volna meggyőződni állapotáról. Elmentünk a szigetre, 6 percesben elkezdtünk kocogni, ment neki, aztán próbáltam ráállni a tervezett maratoni tempóra, 5:40-es kilikre gyorsultunk, ment neki, igaz már nem mosolygott, de nem is vicsorgott. Mondtam, a maratonhoz ez, illetve egy kicsivel gyorsabb tempó kell.
A kör felénél, Kis Zsanettékkal futottunk össze. Ők éppen lendületes 500 méterekre készültek. Javasoltam csatlakozzunk be hozzájuk. 3 lendületes 500 méter megadta a futás sava-borsát. A középsőt szándékosan meghúztam, 3:25-s tempóban futottunk és természetesen Miki kidöglött. Miki rövid távon gyors, jó mozgása van, de hiányzik nála az alap állóképesség és az ehhez kapcsolódó keringési rendszer.
Eltelt azóta 3 hét, hetente 4-szer fut, 45-47 kilométeresek voltak az eddigi hetei. Most azon gondolkodom, hogy elküldöm egy laktát-mérésre, némi információ azért kellene pulzustartományairól. Őszintén szólva nagyon kíváncsi vagyok hogy mire lesz képes. Most persze nem mernék nagy összegben fogadni, hogy sikerülni fog neki a 4 órán belüli idő, de napról napra érzem, hogy már nem mernék ellene se fogadni. Van hite, lelkesedése és persze akarata a rendszeres edzésekhez. Ez kell a maratonhoz. Amennyiben érdekel titeket hol tart a felkészülésben időközönként beszámolok róla.
13 komment
Címkék: miki felkészülés maratoni laktát
British 10k - Felkészülés
2012.06.17. 12:28 angelday
(Folytatjuk Kiss "Moon" Bori beszámolóját a londoni British 10k felkészüléséről.)
Még egy hónap van hátra a londoni British 10k-ig, amely életem első 10 kilométeres futóversenye lesz, és egészen jól haladok a felkészüléssel. Persze még mindig nem tartok ott, hogy lefutottam volna egyben tíz kilométert, de rém büszke vagyok a néhány napja teljesített 8 és félre.
Az időjárás nem sokkal járult hozzá a projekthez itt Londonban: az elmúlt hónapban hol 28 fok volt, gőzölgő aszfalttal, hol jégeső. Tegnap tizenkét fokban, szemerkélő esőben indultam futni, és persze mikor féltávnál jártam, leszakadt az ég. Viszont megint megnézhettem a Richmond Park ázott szőrű szarvasait, akik a park öreg tölgyfái alatt legelésztek, tőlem alig tíz méterre. Múltkor majdnem meg is kellett állnom, mert előttem keltek át az autóúton, és nem akartam mintegy humán Fentonként megriasztani a csordát. Végül is elég volt lassítanom, így arcvesztés nélkül sétálhattak át az egyik legelőről a másikra.
Egyelőre nem is igazán foglalkozom azzal, hogy milyen tempóban futok: a célom az, hogy a 10 kilométeres versenyen végig tudjak futni – ha másfél órába telik, akkor annyi lesz, lényeg, hogy sikerüljön. Ebben a szellemben a hosszabb futásokra órát sem viszek: tegnap valahol egy és másfél óra között sikerült a 8 és fél km, mondjuk benne volt a Richmond Hill is, amiről nem gondoltam, hogy ennyire meredek: nyolcszáz méteren van benne negyven méter szint. Viszont legalább szép róla a kilátás, a Temze kanyarulatát látni, távolabb pedig a twickenhami rögbi-stadiont.
Kicsit utánaolvastam a terepnek, és kiderült, hogy Mick Jagger háza előtt vezetett az utam (amely válásuk után Jerry Hallé lett), a domb tetején pedig Pete Townsend lakik. Mindketten előfordulnak a The Roebuck nevű kocsmában, ami előtt szintén elfutottam, őszintén irigyelve a kandalló mellett söröző és a panorámát bámuló helybélieket.
Az elmúlt egy hónapban igyekeztem változtatni megrögzött rossz szokásaimon: például próbáltam minden nap megreggelizni, mielőtt kilépek az ajtón. Én az a típus vagyok, akinek másfél órába telik reggel bebootolni, és a kávéivás a reggel legfontosabb pillanata, de újabban egy adag gyümölcsös müzlit (egészen pontosan: Jordans Super Fruity Granolát) is becsületesen megeszem utána. Aztán rohanás az iskolába.
Edzeni a Barnardos jótékonysági szervezet oldalán talált terv szerint edzek, bár eltartott egy darabig, amíg sikerült magamra igazítani. Nem értettem ugyanis, miért vagyok annyira fáradt, ha csak 15-20 perceket futok minden második este. Aztán nekiálltam felvezetni a MapMyRun oldalon az iskolai köröket is, és kiderült, hogy minden nap hat kilométert gyaloglok, kétszer oda-vissza másfelet. A gyerekek rollerrel tolják, én meg szaladok mellettük, alapedzésnek pont elég, pláne, hogy a kisebbik általában elfárad, és akkor húzni kell rollerestül. Szóval az esti köröket kihagyom, ha fáradt vagyok, hét közben van, hogy csak egyet vagy kettőt futok, a hétvégi hosszúakat viszont csinálom becsületesen: talán ezen a hétvégén már eljutok a 10 kilométerig.
Szintén rossz szokásom, hogy elcsalom a bemelegítést, meg a nyújtást a futás után: ezen nem sikerült még sokat változtatnom, bár egy régi BBC-cikk szerint lehet, hogy nem is baj. Azért várom a tippeket, ti hogyan melegítetek be, és hogyan szoktatok vagy nem szoktatok nyújtani.
Az előző posztban már írtam, hogy angol módra, jótékonyságra pénzt gyűjtve futok. Akkor még kicsit aggódtam, vajon összejön-e a kétszáz font, amit minimálisan illik vállalni a választott szervezetnek. Ti azonban, kedves olvasók és/vagy barátaim, zseniálisak voltatok: mai állás szerint 479 fontot adtatok össze Roald Dahl jótékonysági alapítványa számára! A cél 600 font, amihez már nem kell sok: ha szeretnétek támogatni a futásomat, és egyben a beteg angol gyerekeket, akkor kattintsatok és küldjetek egy kis pénzt. Nagyon kíváncsi vagyok, összejön-e.
1 komment
Címkék: joghurt felkészülés amatőrök british 10k
Szigetkör
2012.06.14. 11:57 angelday
Délben Szaszának és TVJ-nek még azt magyaráztam, hogy egy sikeres sub30-as szigetkörhöz valójában egy olyan felkészülésre van szükségem, ahol lassan lefutok két kört egymás után, aztán ha ez megy, akkor ugrom neki újra. Mind a ketten bólogattak. Mondtam is nekik, hogy szerda este megpróbálom majd a két szigetkört – bólogatás.
A szigeten DK és Szaszafotó már vártak rám:
DK kérdezte, hogy fogok-e futni, ő épp indulna, hogy visszaérjen, mire a hivatalos bemelegítés elkezdődik. Én dacára a korábban megbeszélteknek, hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam DK-nak, hogy itt és most, menjünk neki a sub30-nak. Ő meg én. Ő tudja a tempót, én meg megyek majd mellette.
Remekül indultunk, első km – frankó! Második km – frankó! Harmadik km – frankó! Negyedik km – lassulok! Fáradok! Elég! Négyre voltam csak jó. De DK mellett valahogy behúztuk a végét egy finom lassítást követően és meg is lett az áhított eredmény:
Kemény volt, egyedül nem ment volna. DK-ban meg egy Schobert Norbi veszett el, úgy érzem, hamarosan viszont megtaláljuk. Állítólag csütörtökönként vannak a szigeten DK edzésnapok, le is megyek.
Apropó, még egy technikai megjegyzés a végére. Gyalog (futva...) mentem le tegnap a szigetre, ehhez bekapcsoltam az órát is, picit több, mint 1 km-t mért. Mivel DK-val időre akartunk menni, lenulláztam az órát, viszont ez meg kiposztolta Face-re az eredményemet. Így fordulhat elő, hogy amikor diadalittasan hazaértem és leültem a gép elé, az első dolog, amit látok:
:DD
22 komment
Címkék: sziget dk sub30
Próbáltad már a Futócuccokat?
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
