Áprilisi Cipőteszt és Futóklub időpontok

2011.04.09. 14:16 angelday

A közérdekű közlemények rovatunkból először a Cipőteszt időpontokat mutatjuk be:

A Futóklub is átállt a nyári időszámításra, minden hétköznap (H-P) 17 és 20 óra között várják szeretettel a hobbi és amatőr futókat.

18 komment

Címkék: április időpontok futóklub

Óbudai Terepfesztivál

2011.04.08. 10:38 szasza75

A hétvége egyik futóeseményére hívnám fel a figyelmet. Az Óbudai Mocsáros terület ad helyszínt a IV. Óbudai-Mocsáros Terepfesztiválnak. A terepfesztiválon a duatlon és gyalogtúra mellett 21 km-es futóversenyen indulhatnak a versenyezni vágyók.

Az útvonal az alábbi:

1 komment

Címkék: ajánló térkép óbudai terepfesztivál

Ha már a Free-nél tartunk...

2011.04.07. 11:30 angelday

Kaliforniában megnyílt a világ első, kifejezetten freerun és parkour sportra specializálódott gym-je, a Tempest Academy. Néhány nappal ezelőtt volt a megnyitójuk, egy promóciós klipet mutatnánk:

Inspiratív!

5 komment

Címkék: videó parkour freerun inspiratív

Winkler a Free tesztelése után más sportok felé orientálódik

2011.04.06. 16:58 angelday

Az alábbi képet Szasza küldte ma reggel, remélem hamarosan megtudjuk, mi áll a háttérben (és nem a lámpára gondolok!):

14 komment

Címkék: fotó winkler football beöltözés

Teszt: Nike Free

2011.04.05. 08:52 Winkler Róbert

Mi számít az első tesztnek? Úgy értem, egy cipő esetében. Amikor futógépen nyomunk le vele fél órát, vagy az első szabadtéri próbálkozás? Mert gépen próbáltam már pénteken, és nem történt semmi különös. Lehetett benne futni, ugyanúgy, mint a Lunarban, vagy bármi másban: egyik láb a másik elé, és huss. Egyetlen részlet tűnt teljesen újnak és nagyon nem-futócipősnek: a lábujjaim sokkal szabadabban kalimpáltak.

Másnap vártam az izomlázat, a különlegességi izomlázat, amiről Kammerer Zoltán primer Free-tesztelő számolt be, de nem jött semmi. Kicsit talán az is összekuszálta a dolgokat, hogy egy nappal korábban szedtem össze a már korábban megénekelt multiplikált speciál-izomlázamat a mocsokban motorozástól, és bőven fájt mindenhol, de tény, hogy a Free nem fokozta nyomoromat.

Vasárnapra ideális lett a csillagok állása, az izomláz elmúlt, az idő kizárólag shoppingolásra vagy futásra alkalmas, hát akkor megjelölöm a 2-est. A Free első érdekessége, hogy nehéz felhúzni. Nem akkora börleszk-fétispornó, mint a cáparuha, de lényegesen nehezebb, mint egy Lunar, vagy akármi. Persze még csak kétszer volt rajtam, és másodszorra már könnyebben is ment, de érdekes cipészeti kérdés, hogy a Free-nek nincs külön nyelve: a két fűzős oldal gyakorlatilag egyetlen felület. Mintha a középkori trubadúrok hordtak volna ilyen szabású lábbeliket.

Tehát rajtunk van, bekötöttük, szaladunk. Az első feltűnő, hogy egyfelől szellőzik, de ez teljesen normális, csak én eddig szabadban főleg a téli Air Structure Triax-ben futottam. A másik, és ez az igazán különleges, hogy a lábujjaink egészen szabadon mozognak. Mintha bölcsészsaruban futnánk, természetesen nem a stabilitás, hanem a lábujj-freedom szempontjából. Na ezzel futás közben elvoltam egy ideig, sőt, igazából végig boldogan terpesztettem össze-vissza, mint hülyegyerek a strandon. Összeméricskéltem a Lunarglide 2-vel, de a Free orra egy milliméterrel sem szélesebb, középtájt inkább kifejezetten keskenyebb. Nem tudom, hogy csinálták, de nagyon király! Azt sem értem, miért van az, hogy az ugyanarra a lábra való Free bruttó talphosszban fél centivel rövidebb, mint a Lunar.

A Free kemény. Ez engem nem zavar, azért is bíztam benne, mert régóta igyekszem szabályosan futni, külső talpélen végiggördülni, lábujjon távozni és minél kevesebbszer érintkezni a talajon sarokkal. Amikor néhány éve tudatosan kezdtem így futni, néhány hónapig éreztem a vádlimat, és kiderült, hogy nekem is van olyan izmom a sípcsontom mellett kétoldalt, amitől a focisták karikalábúnak néznek ki. De emiatt feltételeztem, hogy a Free nem fog megölni, és ez nagyrészt be is igazolódott. 6,5 kilométeres távot választottam, hiszen ha nem körpályán megy az ember, legyen óvatos, nem lehet akárhol kiszállni.

--- Kis intermezzóként egy keretes: DaMartiant, a Nike termékspecialistáját is megkérdeztük arról, mi az a "Free" technológia.

A második kilométernél jött az első meglepetés: 160-as pulzussal futok. Eddig úgy futottam, mint akinek tele a töke a téllel, és lélekben már feladta, maximum 140-nel, de sokszor inkább alatta. Egyszerűen nem volt kedvem. Most meg, barátaim, mint a nyúl! Mint akinek kedve van, hiába az ocsmány, hideg, borongós idő. Először azt hittem, véletlen, de aztán ugyanebben a tempóban értem a fordulóig, néha belekarcoltam a 170-es pulzusba is. Nem sprintelgettem bele, egyszerűen gyorsabban futottam. Fogalmam sincs, miért, de így adta ki.

Közben persze nem csak a pulzust figyelgettem, hanem a lábamat is: egyértelmű, hogy a lábszár izmait jobban terheli, de nem súlyos a különbség. És ha néha be-becsúszik egy érkezés sarokkal, az se esik rosszul, de egyértelműen az a lényeg, hogy itt végképp ne dobbantsunk sarokkal. Az izmok igénybevétele viszont olyan, hogy másoknak is ezt az 5 kilométer körüli távot ajánlom, mert 4 körül nagyon elkezdett fáradni a vádlim. Kedvem lett volna gyorsabban futni, de nem akartam négykézláb megtenni a célegyenest, az utolsó két kilométer úgy 140 körülre vettem vissza, ellenkező esetben éreztem a vádlicsomósodás jelenségét.

Utána természetesen nagy-nagy lelkesedéssel nyújtottam, de így is kevésnek tűnik – ez tényleg megdolgoztatja a lábszárat. A Free-t Toby Hatfield, a Nike cipőmérnöke fejlesztette ki 2004-ben, de a piac sokáig nem érdeklődött. Az utóbbi években viszont elkezdődött a védtelen láb reneszánsza, és a kosárlabdától az erőemelésig kezdtek megjelenni a csillapítás nélküli technikai cipők. Hogy ez pontosan mire jó, és mekkora horderejű dolog, én nem tudom, de remélem, DaMartian már dolgozik a megfejtésen. Nekem rettenetesen bejött. A lábujjmozgás csak egy mellékes élmény, valami más miatt volt benne jó, de egyelőre nem bírtam rájönni, konkrétan mi a fene az.

Itt van egy leírás, ami arról szól, hogy a lábujjak mozgása és kapaszkodása a lényeg, de amíg ki nem jön valami videó, én nem fogom ezt érteni. Éveken át kaptuk az általános agymosást a csillapítás jelentőségéről, erre itt van ez – mintha az autógyártásba visszatérne a vasabroncsos fakerék. A hasonlat ott sántít, hogy az biztosan iszonyú, hiszen még a BMW kemény, defektmentes abroncsai is idegesítően rázóssá teszik az autókat, ettől meg éppen hogy felfrissül a vér.

150 komment

Címkék: teszt free próba bemutató

Éljen a mozgás!

2011.04.03. 16:01 angelday

Általában a tavasszal szoktam ezen a blogon mindenféle fogadalmakat tenni a nyári felépüléssel kapcsolatban. 2009-ben meghirdettem a Rambó-programot, tavaly a Ricky Martin programot ... idén pedig? De ne siessünk ennyire.

A Rambó-program nem tartott emlékeim szerint túl sokáig. Elkezdtem koncentrálni a kajára, néhány hét után viszont reménytelenül elsodródtam vele. 92-3 kg körül lehettem, azon a télen felugrottam 95-re. Tavaly áprilisban Ricky Martin program idején 95-öt nyomtam, elkezdtem a futást. Lelkiismeretesen csináltam mintegy két hónapig, akkor a koncepció az volt, hogy heti három futás fixen. Egyszer csak szétesett az egész, aztán lefeleződött és újra lefeleződött a heti vállalás, aztán azon kaptam magam, hogy télen már 98-99 kg-ot nyomok.

Idén március elején megtaláltam a 24 éves koromban készült képet és elhatároztam, hogy innentől már nincs értelme újabb példaképeket magam elé tűzni (Winklert akartam volna), inkább csak el kéne érnem azt, ahol voltam. Nem is emlékszem már arra, hogy mikor voltam 90 kg alatt. Évekkel ezelőtt, 2007 nyarán is 91-et nyomtam, de már akkor is megfigyelhető volt a hurka.

A mostani megfogalmazott célom a 85-87 kg.

Mit csinálok? Március elején eldöntöttem, hogy elkezdek konditerembe járni, de nem kezdtem el végül. Közben elmentünk síelni a 15-i héten, ott söröztem, mint a gödény, persze mellette sportoltam is. Utána pedig elmentünk spinningelni, az volt tulajdonképpen az első lépés ezen az úton. Azóta minden nap voltam kardiózni a konditeremben, de gyúrni igazán még nem kezdtem el.

Igazából a harmadik nekifutásra eljutottam oda, hogy nem akarok már nagyravágyó terveket megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy hova akarok eljutni, vagy el fogok-e jutni egyáltalán. Az a baj, hogy ez a fajta szisztematikusság és akaraterő nagyon hiányzik a karakteremből.

Egyelőre nagyon jól tartom magam és hivatalosan azt mondtam, hogy április 1 és június 1 között végzem a programot (erről még nem nyilatkoznék), aztán meglátjuk, lett-e valami eredménye.

Ma is voltam futni, lenyomtam egy 8 km-es távot, volt benne több gyaloglás és szünet is, de majdnem 800 kalóriába került és most ez érdekel: mozgás, kinn lenni a levegőn és a napon. Este lemegyek a terembe, nyomok egy kis rudat, előtte eszem, utána már csak fekszem.

Vannak egyébként olyanok, akik tudják csinálni jól a kondicionálást, a kommentelők között például Ötike ilyen, majd hamarosan küldök is róla előtte-utána képeket!

110 komment · 2 trackback

Címkék: sport program fogyás 2011 józsi

Vége a téli Futókluboknak

2011.04.01. 15:54 angelday

Innentől a Nike Futóklubok, amik télen heti rendszeres alkalmakkor, mindig más és más helyszínről jelentkeztek, immáron átállnak a heti rendes üzemmódra. Ez azt jelenti, hogy minden hétköznap délután kinn a Margit-szigeten lehet cipőtesztre menni és futóedzőkkel futni. Még pontosabban:

Április 4-től hétfőtől-péntekig Nike Futóklub 17:00 és 20:00 között.

Aki kiváltja egyébként a Futóklub kártyáját, az a MAC-nál 20%-kal olcsóbban öltözhet, illetve az Ultrabalaton 2011-re is kedvezményesen nevezhet (neveztetek már?).

Innentől tehát megszűnnek a rendszeres közvetítések, találkozunk valamelyik nap, de ne aggódjatok, vannak további terveink a folytatásra. Erről még nem akarok többet elárulni, hehe.

14 komment

Címkék: ajánló tavasz időpont futóklub

Csapatmunka

2011.03.31. 10:48 szasza75

Sokan azt gondolják, hogy a futás egyéni sport. Talán mégsem. A csapatban való futás olyan láthatatlan, rejtett energiákat tud előhozni, amit talán előtte nem is gondoltunk volna. Én sem gondoltam korábban. Az egyén érdeke a háttérbe szorul, helyette megjelenik egy közös cél. Szinte minden futóversenyen vannak csapatversenyek, ahol van pár ismerős partnercsapat akivel össze tudjuk mérni az erőnket. Az alábbi írás egy visszaemlékezés, a sárvári 12/24 órás futás 12 órás váltójában futottunk négyen, 12 órán keresztül. Sokszor visszaemlékezem rá, hogy olykor jó lenne megint átélni azokat az izgalmakat, amiket akkor éltünk át.

Akkortájt a T-100-ra való felkészülésembe pont beleillett egy hétvégi lendületes, de nem végletekig kifullasztó futás. A terv 3 óra egyben volt. Szerencsémre Nylonman, Ádám és Tomi bevett a csapatukba. A feladat az volt, hogy fussunk 12 órás váltót. A verseny reggelén érkeztem meg a rajthelyre, a start előtt fél órával az ún. "csapatértekezleten" talpig civilben kávét szürcsölve az alábbiak hangzottak el: "Akkor srácok 30 percenként váltunk, mert így pont fel tudjuk magunkat tölteni másfél óra alatt szénhidráttal. Szasza, akkor kezdesz?"

Mit mondhattam volna...

Az alábbi kisfilmet Mátrai Erik készítette a 2008-as sárvári futásról

Elhangzott a startjel, ha jól emlékszem egy tűzoltó kocsi szirénája adta. A Sárvári várat körülölelő kör kb. 1030 m. A köridőből nagyjából lehetett kalkulálni a tempóra. Úgy terveztem, indításnak 7 kört futok, az kb. 30-31 percre jön ki.

Szépen lassan letudtam a részem, váltottuk egymást, majd ismét váltás és így ment ez órákon keresztül. Nagyjából körvonalazódott a rangsor is, mi úgy a második-harmadik helyen tanyáztunk, nagy meglepetésünkre. A 3 órás egybefüggő futásomnak lőttek, és lassan e kellemes részét is szépen magam mögött hagytam. Rövid taktikai értekezlet után a 6-7 körös váltásokat 2-3 körösre csökkentettük, azaz fokoztuk a tempót. Támadtunk.

Az 1. és 3. helyezett csapata felfigyelt csapat-taktikánk módosítására, így ők is váltottak: egy sebességi fokozattal feljebb kapcsoltak. Még csak 6 órája futottunk, de lassan kibontakozott egy öldöklő küzdelem. Az első helyezett csapatnak (Sárvári Kinizsiek) volt egy iszonyú gyors emberük, de úgy tudtuk, hogy neki este dolgozni kell menni, így a végjátékra nem tud maradni. Számunkra ez úgy csapódott le, hogy csak tartanunk kell a tempót, este meg szépen átvesszük a vezetést.

Az első helyen levő csapat rájött, hogy ezt a versenyt nem nyerhetik meg, ha elmegy a legjobb emberük, aki ennek hatására hirtelen szabadságot vett ki. Este 8-tól igazi harc bontakozott ki. Ilyet én még soha azelőtt nem éltem át. Ádámnak sajnos el kellett mennie, így hárman maradtunk és folyamatosan a váltózónában vártunk, váltottunk, futottunk és néztük a köridőinket. Az első helyen álló csapat bő egy körrel, azaz kb. 5 perccel vezetett több, mint 10 óra futás után. A 3. helyen álló Váci forma II. is jött fel ránk. Ment a matekozás, ki milyen formában van még, ki mennyire fáradt 2 órán belül 5 percet le lehet faragni, és annyit még el is lehet bukni. Iszonyúan motiváló volt, vérszagot kaptunk, és ismét fokozni próbáltuk a tempót.

Este 9 után már körön belülre kerültünk, azaz a hátrányunk 2:30-3 perc körül mozgott. 35-40 km volt már a lábunkban fejenként és még mindig toltuk a résztávos 4 perces körüli kilométereket. A Kinizsiek is erősítettek, körönként váltottak az utolsó fél órára. Mi is lereagáltuk a váltási módszerüket. Halál.

A végletekig csontoztuk magunkat, az utolsó fél órában. A hátrányunk végül 2:17-re apadt, azaz fél kör távolságból üldöztük őket. Este 10 órakor tűzoltószirénára állt meg a 12 órások mezőnye, és velük a mi versenyünk is. Az amerikai filmbefejezésekkel ellentétben maradtunk másodikok, de minden beleadtunk, a végletekig kifutottuk magunkat. A körmérők alatt, hárman összeborulva adtuk át magunk a fájdalom, fáradtság és öröm érzésének.

165.7 km tettünk meg 12 óra alatt, az első helyezett csupán 600 méterrel előzött meg minket. Személy szerint 44.5 km-t futottam bő 3 óra alatt. Ha nincs csapat, nincs összetartozás, sose hittem volna, hogy milyen rejtett tartalékok vannak bennem. Hihetetlen erőt adott. 

Április 16-án ismét lesz Sárváron váltófutás, tervezzük hogy ismét indulunk, persze csak kocogósan a magunk módján. (Pláne, hogy előtte a Gerecse 50-re is megyek.) Idén lesz még számos váltóverseny, legközelebb az Eger-Miskolc távot lefutó Szarvasűzők, júniusban pedig a Ultrabalatonra lehet csapatot összehozni. 

Ki nem futott még idáig csapatban? És ha nem, mi ennek az oka?

Talán idevágó, talán nem, de ez az egyik kedvencem:

11 komment

Címkék: verseny motiváció csapat sárvár

All for Japan: minden km számít

2011.03.29. 22:59 angelday

Szolgálati közleményünk következik.

A Nike igyekszik kivenni a részét a japán katasztrófa utáni újjáépítésből és partnerével, az Architecture for Humanity nevű szervezettel karöltve segít a rászorulókon. Most te is csatlakozhatsz ehhez a kezdeményezéshez, azzal, hogy futsz.

A Nike most felhívja a világ futóit, csatlakozzanak az "All for Japan" globális kihíváshoz. Március 28. és május 29. között eltelt idő alatt minden regisztrált mérföld után egy dollárt fizet a cég az "Architecture for Humanity" részére, akik aktívan közreműködnek Japán újjáépítésében. Teszi mindezt 200,000 dollár fedezetig — ami 200,000 lefutott mérföldet, azaz 321,868 km-t jelent a külön erre létrehozott kihívás lapon.

Aki adománnyal szeretné segíteni Japán újjáépítését, ezen a címen megteheti azt is.

update 20110404: a kihívás sikerült, éppen hogy, de megugorva a célt:

17 komment

Címkék: japán nike kihívás charity

azilinha I. Rotary Félmaraton - 2011.03.12. Debrecen

2011.03.28. 16:11 angelday

A lentiekben azilinha élménybeszámolóját olvashatjátok a debreceni Rotary félmaratonról:

Nagyon szeretem a futóversenyeket. Nemcsak a teljesítés és az eredmények vonzanak, hanem az esemény hangulata is magával ragad. Ahogy a sok futó érkezik a helyszínre, valahogy mintha az emberiség szebb arca mutatkozna meg. Nem volt kivétel ez alól a 4run által szervezett Rotary Félmaraton sem, amely számomra az idénynyitó verseny volt.

Férjemmel már előző este elutaztunk Debrecenbe, hogy reggel ne kelljen még az utazással is szórakozni. Mivel a nagyszülei debreceniek, a szállással se volt gondunk. Külön öröm volt számomra, hogy a férjem is részt vett a versenyen, mert a legutóbbi siófoki félmaratonra pont beteg lett, és most lehetőség nyílt a kompenzálásra. Az esemény előtti éjszakán meglepően jól aludtam. Talán mert már rutinosabb versenyző vagyok, és nem fog úgy el a versenyláz? Nem tudom.

A helyszínre való eljutás viszonylag nyugodtan telt. Időben indultunk, így a rajtcsomag átvétele után még sétáltunk is kicsit, majd beadtuk a cuccainkat. A ruházattal bajban voltam, mert ez volt az év első igazi tavaszi napja, és akárhogy is éreztem a bőrömön a napsütést, nem bírtam elhinni, hogy tényleg meleg van. A rövidnadrágra viszonylag gyorsan rábeszéltem magam, a rövid ujjútól viszont még féltem, így felülre egy hosszú ujjú és egy rövid ujjú póló került. (Ja igen, én elhatároztam, hogy a versenyeken már nem hallgatok zenét.) Részt vettünk a közös bemelegítésen, és már itt éreztem, hogy melegem van. Beálltunk a rajthoz, ahol még gyorsan levettem a hosszúujjút és a derekamra kötöttem. Mint utólag kiderült, ez jó döntés volt.

Nagy nehezen – szerintem pár perc késéssel – eldördült a rajtpisztoly. Kivételesen csak az első pár percben éreztem úgy, hogy túl sokan vagyunk, és akadályozzuk egymást a haladásban. Gyorsan beállt a mezőny, és innentől kezdve már tudtam a saját tempómban futni.

Elkövettem egy nagyon nagy butaságot: nem néztem meg előtte figyelmesen az útvonalat. Láttam ugyan a térképet, de mivel nem nagyon ismerem Debrecent, simán elhittem, hogy az az egy kör maga a 21 km. Aztán amikor az első kör végére értünk, felfogtam, hogy több kört kell futni ugyanazon a pályán. Verseny közben szigorúan nem nézek órát, hogy ne stresszeljem magam, a 21 pedig 3-mal osztható maradék nélkül, ezért azt hittem, három körből áll a verseny.

Szóval elkönyveltem, hogy három kör van összesen, és ennek megfelelően jól megnyomtam a másodikat. Csak a harmadik kör elején volt annyi eszem, hogy megkérdezzem valakitől, hogy hány is van összesen, és akkor megtudtam, hogy négy. Na, ez kicsit sokkolt, mert éreztem, hogy az energiáimat nem ennek megfelelően osztottam be.

A részidőim is mutatják, hogy bénáztam: első kör - 0:26:25, második kör - 0:24:05, harmadik kör - 0:24:43, negyedik kör - 0:25:03. A harmadik körben már tudtam, hogy nem mehetek fullra, de azért még beleadtam viszonylag sokat, a negyedik körben viszont meg már nem tudtam hajrázni. Ja, és a végén még az is eszembe jutott, hogy talán még nem is az a vége, mivel nem volt időmérő tábla a célnál. Ígyhát tényleg kissé eltaktikáztam a dolgot. Ennek ellenére életem második legjobb félmaratonját futottam: 1:40:16. (A legjobb 1:38:02.)

Első reakcióm pici csalódás volt, hogy nem futottam PB-t, de gyorsan elmúlt a rossz érzésem. 1:40 is nagyon jó eredmény a női kategóriában (ez esetben 221 versenyzőből a 14-ik helyre volt elég), és előtte se hittem azt, hogy ez most PB lesz. Bár a telet is keményen végig edzettem, éreztem, hogy ez nem a gyorsulás időszaka volt. Ezen kívül egy ideje már eldöntöttem, hogy április 9-én maratont fogok futni, és az edzéseimben is erre fókuszáltam.

Tudom, hogy így is szép időt futottam, és semmi okom rá, hogy elégedetlen legyek. Igazából boldog voltam a verseny végén, és most is abszolút pozitív eseményként könyvelem el a dolgot. A férjem kicsit gyengébb időt futott nálam, de ő is két órán belül teljesítette a távot. Ő amúgy is kevesebbet edz, és negyed annyi jelentőséget sem tulajdonít a versenynek, mint én. Ilyen körülmények mellett szerintem dicséretes az eredménye.

A versenynek volt néhány extra szépsége is, ezeket szeretném most felsorolni:

1. A hosszú és zord tél után gyönyörű, napsütéses tavaszi idő köszöntött ránk. Isten ajándéka a futók számára;
2. A pályán sok helyen zenészek biztatták a futókat;
3. Saci néni minden körön nagyon szurkolt (ő volt a verseny védnöke);
4. A versenypálya az állatkerten is keresztül haladt. Egyik futó megjegyzése a majomketrecnél: "kijött a család szurkolni" :-);
5. A versenyzőket nemcsak rengeteg étellel és itallal látták el, de még az aquaparkba is igen kedvezményes belépést biztosítottak. Ennyit még életemben nem csúszdáztam! :-)

És hogy lesz a folytatás? A következő négy hétben a maratonra koncentrálok minden erőmmel. A felkészülés nagy része már megvolt, de a következő hétvégén szeretnék még egy hosszút futni. Onnantól inkább az intenzív rápihenés időszaka következik, valamint a mentális felkészülés.

Utána viszont szeretném a félmaratoni teljesítményemet javítani. Nem is tudom, hogy kéne. Lehet, hogy hajlandó lennék fizetni egy edzőnek, aki nemcsak e-mailben állít nekem össze edzéstervet, de egyszer-kétszer el is jön velem a mozgásomat, futótechnikámat kielemezni. Hol találnék ilyen embert? Nagyon szeretném első körben 1:35-re levinni ezt az eredményt, majd később talán 1:30-ra (ha ez még egyáltalán reális terv).

Akárhogy is lesz, nagyon boldog vagyok, hogy az elmúlt két évben – ha jól számolom – kilenc futóversenyen vettem részt. Tervezek még jónéhányat, de az eddigiek miatt már így is örömmámorban úszom. Nagyon-nagyon örülök, hogy Isten megadta nekem a futásra való képességet és hogy ennyire motiváltnak érzem magam. Ennek ellenére lényegesnek tartom megemlíteni, hogy a futás nem az élet értelme, csupán egy nagyszerű kihívás és hobbi.

64 komment