Csak futni kell és kész

2011.04.23. 21:12 szasza75

(Ez az írás még az előző poszt olvasása előtt készült.)

Józsi "Éljen a mozgás" című posztjában boncolgatja a mókuskereket. Különböző projektek mögé próbál valamilyen ideológiát varázsolni, és mint a varázslás, általában a gyakorlatban derül ki, hogy nem működik. Olykor beszélünk telefonon és érdeklődik, hogy mit vacsorázzon, 9 km-es futásához vigyen-e banánt, és a bor vagy a sör hizlal kevésbé?

Én magam futás szempontból halovány novembert és még sötétebb decembert zártam. A családi sütemények a derekamon is megjelentek, a januárt egy 82 kg-os mérlegeléssel nyitottam. Nagy elhatározások ekkor sem igazán születtek, azaz csak fejben, kicsit jobban odafigyeltem a kajára, és egy kicsivel többet futottam, de messze nem annyit amit terveztem. Alibi jelleggel csináltam valamit, heti 1-2 spinning program is beillett a kardiotevékenységembe, ha éppen nem volt kedvem a sötétben szaladgálni.

Kicsit odafigyeltem az étkezésre és szépen lassan kúsztak lefele azok a kilók. A jó idő beköszönte rám is ösztönzően hatott. Márciusban 384 km-t hoztam össze, mintegy 40 óra edzésidő alatt. Jelenleg úgy látom, hogy áprilisban is összejön legalább 400 km.

Ebben közrejátszott az is, hogy előhúztam egy 8 hetes villám felkészítő edzéstervet, ami egyszerre tartalmaz alapozási és gyorsítási elemeket. Egyelőre úgy érzem, bevált, jövő héten meg majd eldől, mennyire.

A csütörtök esti futást követően 74,1 kg-ot mérlegeltem. A másfél hónapos folyamatban nem volt nagy bravúr. Kisebb változások azért eszközöltem az étkezésemben, az alábbiakat:

• gyakorlatilag nélkülöztem a kristálycukrot kávéba, teába
• kevesebb kenyeret eszem, sokkal kevesebbet
• több zöldség került a tányérra, főként vacsorára, de olykor ebédre is
• kevesebb burgonya, nagyon ritkán tészta
• mivel sütis vagyok, azt azért eszem
• szénsavas üdítőitalokat nagyon ritkán fogyasztok (kivétel ez alól a sör)
• több gyümölcsöt és joghurtot fogyasztok

Azt gondolom, ebben olyan nagy titok nem rejlik, rendszeresen mozgok, választékosan eszem, és olyan nagy ideológiát nem helyezek mögé. Sokat kell futni, ha a sok futás megy, akkor bele lehet tenni változó intenzítású futásokat is. Egy, másfél hónap után érzékelhető lesz a fejlődés. Én is érzem magamon.

Józsikám, kicsit oda kell figyelni mit eszel, és már csak futni kell és kész.

A fotó péntek reggel készült egy nagyobb fényképezőgéppel a kezemben.

48 komment

Címkék: diéta mérleg tanácsok étkezés

Életmódjavítók

2011.04.22. 09:39 angelday

Március óta komolyabban rámentem a sportokra. Nem úgy komolyan, hanem magamhoz képest komolyabban. Vettem konditermi bérletet, változtattam az étkezési szokásaimon (de nem az idióta drasztikus diétába kezdtem, hanem a fokozatosság és mértékletesség elvét vallom — de erről majd máskor bővebben), és, igen, futni is járok.

No, nem emelkedtem az edzéseimmel maratoni távokra, fő célom az aerob zónában kattogás, 50-60 perc időtöltés. Ezzel úgy 7-8 km-t szoktam elkattogni, de nekem ez is elég. Azzal sincs bajom, ha időnként belesétálok, bár újabban már nem szoktam azt sem, fő szempont nálam most az, hogy

1) csinálom

2) csipkebokor vessző.

A héten a Margitszigetre mentem ki, ennek alapvető oka az volt, hogy Szasza kérdezte, nem megyünk-e ki. Ez egyébként pont a hét elején volt, hétfőn, amikor Norbi épp felgyógyulóban volt a brutális teljesítménynapjából. Az idő kicsit hűvös, de remek volt, így úgy döntöttem, hogy kerékpárral (!) indulok neki. Egy irányba az 4,5km, visszafelé meredek. Apropó, mikor lesz az, amikor kényelmesen lehet kimenni? Ebből a látványból már elegem van:

Ráadásul a ToiToi egységeket pontosan a szűk folyosó végére rakták, így még egy kis AROMÁT is kap a szigetre kijutni vágyó. Tényleg hihetetlen! Olyan, mintha valaki direkt ki akarna tolni velünk.

Norbival persze elkerültük egymást, végül találkoztunk a rekortánon, aztán kattogtam is tovább. Találkoztam még egy haverommal, Joe-val, aki szintén életmódjavító-belegyalogló futó, illetve az etázs végén DaMartiannal is, aki általában sötétben kezd.

Egy kör után úgy gondoltam, hogy lefutok egy másodikat is, viszont egyből eszembe jutott, hogy hazafelé a teljesítménytúra kerékpárral nem lesz egyszerű, ezért a második kör elején átvágtam, így lett 7,5 klikk a GPS szerint. Aztán tekerés haza. Ez a kettő dolog így elég erős volt, gondoltam is, ha hetente többször megcsinálnám, egész jó karaktert építenék.

Én viszont a fokozatosság és mértékletesség elvét vallom.

Függöny.

17 komment

Címkék: edzés sziget életmód hétköznapok

azilinha: Oxygén Nagyerdei Maraton, Debrecen, 2011. 04. 09.

2011.04.20. 10:55 angelday

azilinha már nem először kápráztat el fél-profi futókalandjaival, most a Nagyerdei maratont járta meg.

Több, mint fél évtizedes futómúlttal rendelkezem, de a maraton éveken keresztül még gondolati szinten se merült fel. Néhány jó félmaratonos eredmény viszont annyira belelkesített, hogy végül elhatároztam, a teljes maraton se maradhat ki az életemből. Aki már futott ilyen távot, az tudja jól: a 42 km nem csupán a 21 km-ünk megduplázása, hanem itt már komoly biológiai folyamatokkal kell megküzdenünk, mint pl. az energiahiányos állapot vagy az esetleges fájdalmak, és ezek ellenére is tovább kell futnunk.

Azt szokták tanácsolni az első maratont futóknak, hogy egyszer-kétszer nyomjanak le előtte egy 30 km-es távot, és akkor már a maratont is bírni fogják. Ez lehet, hogy így van, de én azért óvatosabban bántam a témával. (Igaz, nekem a titkos terveim között a sima teljesítésen túl valami jó eredmény is szerepelt.)

November óta rendszeresen futottam hétvégeken 30+-os távokat, a verseny előtt néhány héttel pedig két 38 km-es edzést is magam mögött hagytam. Emellett persze nyomtam hétköznapokon a rövidebb távokat is, hetente olyan 70-80 km jött össze. Amikor eljött a nagy nap, igazából felkészültnek éreztem magam. Azt is tudtam ugyanakkor, hogy ilyen hosszú távon rengeteg, előre nem látható dolog is történhet, ezért mindössze annyi volt a célom, hogy 4 órán belül sikerüljön lefutni.

A verseny szombati napra esett, de előtte péntekre már szabit vettem ki, hogy reggel alhassak sokáig, és mentálisan is tudjak rá koncentrálni. Ha a melóban kellett volna ülni egész nap, biztos nehezebb lett volna. Péntek délután, miután a férjem végzett a munkával, elindultunk Debrecenbe. Ismét a nagyszüleinél szálltunk meg, akik, mint mindig, nagyon kedvesek voltak.

Akárcsak a múltkori debreceni verseny előtt, megint remekül aludtam. Szombaton időben felkeltünk, hogy mindent össze tudjunk készíteni. Fújt a szél és nem ígérkezett barátságosnak az idő, ezért megint kicsit gondban voltam a ruházattal. A remek övtáskámba beraktam három gélt (amiből végül kettő elég volt), zsebkendőt, felvettem a pulzusmérőt, és az új Garmin FR 305-ös órámat.

A férjem is elkísért a helyszínre, aki ezúttal nem futott, mert a maratoni távot az idén még nem akarja bevállalni. A versenynek teljes egészében a debreceni Nagyerdő adott otthont. A táj nemcsak szép, de praktikus is volt, mert az erős szelet a fák igen jól lefogták. Ruházatilag végül a rövidujjas változatot részesítettem előnyben. Ahogy az indulás pillanata közeledett, elfogott az a "normális vagyok-e?" gondolat, meg a kétségek, hogy tudom-e egyáltalán, mire vállalkoztam. A férjem maximálisan támogatott, ami nagyon jól esett. Végül eldördült a rajtpisztoly.

Nyolc kört kellett futni a kijelölt erdei terepen, hogy kijöjjön a 42,195 km. Korábban azt hittem, ez így nagyon unalmas lesz, de mivel az erdőben ment a verseny, abszolút nem zavart a sok ismétlés. A majdnem 400 résztvevő közül a legtöbben csak félmaratoni távra jelentkeztek, ezt a rajtszám színe jelezte. A sebességem többnyire 5 perc/km körül volt, amiről tudtam, hogy ha így folytatom, bőven teljesítem a tervet. A pálya tartogatott némi meglepetést a szintkülönbségeivel.

Azt hittem, Debrecenben még centimétres emelkedők sincsenek, ehhez képest jónéhány kisebb dombra kellett fel-, majd lefutni. Az erdei talajon volt még egy elég vastag homok réteg, ami a lefelé futásnál kicsit visszafogta a sebességet, szóval végképp nem olyan volt, mint egy sík, városi futóverseny. Az első 4 kör alatt semmiféle fizikai fáradtságot nem éreztem, mentálisan mégis nehéz volt. Tudtam, hogy abszolút az elvárásaimnak megfelelő sebességgel haladok, de vajon bírni fogom a végéig? Nem kéne lassítanom, hogy a végére is tutira maradjon energiám? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötörtek néha, de igazából csak azt vártam, jussunk már el a feléig. És - csodálatos módon – ez egyszer csak be is következett. :-)

Időben ekkor jártam 1:45-nél, és éreztem, hogy még bőven van bennem. Végre a félmaratonisták kiálltak (kivéve azokat, akik nagyon le voltak maradva), így szabadabb lett a pálya is és az agyam is. Kb. innentől kezdve haladtam majdnem a végéig egy Oxygén klubos debreceni futóval, akinek minden körön nagyon szurkoltak, mivel hazai volt. Szerencsére azért rólam se felejtkeztek meg. Amikor belevágtunk a táv második felébe, még mindig úgy éreztem, nem fáradok. Ahogy nőtt a magam mögött hagyott km-ek száma, úgy csökkent az aggodalmam, viszont az energiám szerencsére nem.

Körönként volt frissítés, ezzel minden alkalommal éltem. Az első gélt féltáv után, a másodikat pedig háromnegyed táv után fogyasztottam el, úgy látszik, ez optimális volt. Amikor a hatodik kör is megvolt, kezdtem magam úgy érezni, mint aki már futott valamit. :-) A hetedik körön az Oxygén klubos társam mondta, hogy nyugodtan menjek, ő már nem bírja ezt a tempót.

A hetedik kör végén megláttam a férjemet, aki mosolygott rám, és messziről mutatta az izoitalt. Nagyon megörültem - elsősorban neki, másodsorban az italnak. Kérdezte, hogy vagyok. Mondtam, hogy jól, és a tőle kapott plusz energiával vágtam neki az utolsó körnek. Csodálatos volt, ahogy éreztem Isten szeretetét. Itt már megmutatta magát a fáradtság, de csak olyan szinten, hogy már nem volt kétségem a siker felől. A férjemtől kapott energia sokat dobott rajtam mentálisan, és tudtam, van egy barátnőm is egy másik városban, aki éppen nagyon szurkol. Szóval fáradtan, de annál nagyobb örömmel és a siker biztos tudatával nyomtam le a nyolcadik és egyben utolsó kört. Ahogy átrobogtam a célon, mondták, hogy harmadik vagyok (természetesen a nők között). Az órámra pillantva pedig láttam: 3 óra 35 perc!

A férjem nyakába ugrottam, és hihetetlen boldogság fogott el. Pár percig nem is nagyon voltam magamnál, csak azt éreztem, hogy szomjas vagyok. Szerencsére itt már bőven lehetett inni, enni, nyújtani, beszélgetni stb. Fantasztikusan éreztem magam. Biztosan mondhatom, hogy életem nagyon különös pillanatait éltem át.

Az eredményhirdetésre kicsit később, más helyszínen került sor. Mivel nem tudtam biztosan, jól értettem-e azt a harmadik helyet, izgalommal néztem elébe. És valóban: a női mezőnyben harmadik, a kategóriámban a második helyet sikerült megcsípnem

Összességében ez nem olyan nagy szám, mert mindössze 14 nő vállalta be a maratoni szereplést, tehát a harmadik hely erre a mezőnyre vonatkozik. Mégis nagyon örülök, mert tudom, hogy a 3:35 nagyon szép eredmény, első maratonnak meg fantasztikus. Tudom, hogy egy többezres részvételű nagyvárosi maratonon nem értem volna el ilyen szép helyezést, úgyhogy emiatt külön örülök, hogy a tavaszi maraton-kínálatból végül a debreceni mellett döntöttem. Életre kiható élményben volt részem, és rengeteg motivációt kaptam a továbbiakhoz. Nem felejtkezem el Istenről, aki mindig itt áll mellettem, és tudom, hogy amíg jónak látja, addig megadja a megfelelő egészséget és kitartást a további edzésekhez és versenyekhez.

37 komment

Címkék: verseny debrecen maraton nagyerdő azilinha

Építünk és rombolunk

2011.04.19. 10:12 szasza75

Tudjátok, mennyien indultak el Magyarország legnépszerűbb teljesítménytúráján? Több, mint ötezer induló volt a XXX. Gerecse teljesítménytúra 3 távján (50, 20, 10 km-es távokon). Elképesztő szám.

Építsünk:

Szombaton reggel 6-ra, mi is Tatabányára érkeztünk. A korai érkezésnek köszönhetően találtunk parkolóhelyet, majd egy gyors nevezést (600 Ft) követően el is startoltunk. Áronnal és Gergővel hagytuk el lendületesen a várost és egyben a túrázók oszlopát. Benéztünk egy kanyart, így tettünk egy 4-6 perces kitérőt, aztán visszafutottunk a helyes útra. Áron erre berágott, így elszaladt, mi meg Gergővel kényelmesebbre vettük a mozgást és beszélgetve habzsoltuk a kilométereket.

Csodálatos nap volt és ideális futóidő. A természet lomböltözete élénkzöld színnel örvendeztette meg a kirándulni vágyókat. Szerencsénkre volt időnk bőven nézelődni. Az útvonalat nagyjából ismertem, így a tájékozódással sem kellett nagyon vacakolnunk. Tardos településére (kb 15 km, 1:30 körül) volt az első nagyobb frissítő pont, pótoltam egy kis kalóriát géllel, Gergő rögtön lereagálta egy sótablettával. Annyira nem esett jól gyomrának, pár perc technikai szünetet követően kis sétával, majd lazább tempóban folytattuk.

A Kis-Gerecse oldalában található medvehagyma mező nemcsak látványra gyönyörködtető, de meg is határozza a jellegzetes illatot. A jól futható Pusztamarót-Héreg útvonalon kicsit belendültünk, majd a Bányahegyen (29 km 3:10) elbúcsúztunk. Innét teljesen magányosan, egy kicsit magasabb sebességi fokozatra kapcsoltam. A Vértestolnai műútnál felvettem dugi vizemet és egy tartalék gélt, majd a terep adta lehetőségekhez mérten igyekeztem tempózgatni. A Koldusszállás utáni sárga jelzés annyira nem volt kellemes, a Turul madárhoz vezető út pedig kifejezetten nem is hiányzott. A pontőrök igen kedvesek, mosolygósak voltak, bár az egyik pontőr, miközben beszélgetett a társával, az igazolófüzetem felett a bélyegzőjével körözött vagy 40 másodpercig, mint egy gyanakvó finánc külföldi beléptetésénél.

A Turul lépcsőjén való leszökdelés nem volt kellemes. 49 km-t mértem és pont 5:00 alatt húztam be. Nagyon kellemes, az utolsó 20 km (1:50) építő jellegű lendületes futásra sikeredett. Nagyon elégedett voltam.

Pár beérkező társamat megvártam, majd következett a délutáni program. 

Romboljunk:

Irány Sárvár, ahol egy 12 órás váltó lassító tagjaként voltam benevezve. Délután 3 környékén meg is érkeztünk Sárvárra, majd egy rövid kajálást követően átvettem a stafétabotot és belekezdtem a vár körüli 1 km-es útvonalon társas körözgetéseimbe.

Bevallom, hogy a délelőtti 49 km utána az újraindulás nem volt könnyű. Szépen lassan azért bemelegedtem, felvettem az üzemi hőfokot és 15 kört le is tudtam tűrhető tempóban. A társaim leváltottak, időközben ettem egy jó gulyást, ráküldtem egy sört és készen is álltam az alvásra. Sajnos még futni kellett, mert a társaim fáradtak. Este 7-től bevállaltam még bő 1 órát, igaz, azt már komótosabban, beszélgetősebben. Nehezen indultam, lassabban is pörögtem fel, kicsit éreztem is a lábam már. Szar volt újra nekikezdeni.

Érdekes megfigyelést tettem, teli hassal 5:30-6:00 körüli tempók egészen jól mentek, viszont amint gyorsítottam, rögtön el kezdett feszíteni a hasam. Így inkább visszaálltam a kényelmi tempóimra.

Nyilván első olvasatra ez az egész őrültség, talán másodikra is. Hogy ez a délutáni attack a testem ellen mennyire volt romboló, nem tudom, talán egy kicsit meggyűrtem a testem, fejben viszont erősített. Egy biztos, egyben könnyebb lett volna a délutáni produkció, mint így megbontva, bekajálva, besörözve. Nem ajánlom senkinek.

A sárvári 24 órás futáson egyébként két fantasztikus pályacsúcs is született. Az egyiket Mazur Béla hozta össze, a másikat a tavalyi UB-n diadalmaskodó Görög Veronika:

28 komment

Címkék: gerecse tata teljesítménytúra sárvár

A futóblogos srácok női amifoci-edzést teszteltek

2011.04.18. 08:38 Winkler Róbert

Szasza volt az értelmi szerző. Egyrészt ő dolgozik mindig nagy erővel a "Periférikus sportok futás mellé" munkacímű fiktív PhD-munkáján. És a tudományos munka szent; Szasza még spinningelni is szokott telente, pedig hogy az mekkora egy lidércnyomás, magunk is meggyőződhettünk a minap.

A másik tényező, ami a női amerikaifoci-edzésre vezetett minket, az Szasza húga, Gabi, aki a Budapest Wolves női szakosztályának második számú irányítója. Eredetileg hárman mentünk volna, mint a Futóblog komplett kollektívája, de Józsi hatodik érzéke megsúghatta neki, hogy ez nem egy szigetkör-jellegű makettkodás lesz, és minden eddigit felülmúlóan szürreális kifogással állt elő, melyet itt most nem árulok el, hátha azóta elszégyellte magát.

A Wolves Ladies edzése Budapest XIII. Kerületében, a Rozsnyai utcában van. Láttam én már ezt az új sportkomplexumot, de csak kívülről, így egészen meglepett, milyen kellemes odabent. Ha valaki még nem próbált nagyon sokféle sportintézményt, nehezen tudja elképzelni a sportág-proliság tízfokú skáláját. Az ő kedvükért mondom, hogy egy normális bokszterem a 10 pont. A bunyónak hülyén is áll, ha túl jók a körülmények, emlékszem, hogy húzódozott a csapat, amikor az Imperial SC átköltözött a gyárcsarnokból egy új helyre: csempézett öltöző?! Szóval a bunyó prolifaktora 10, nem véletlenül forgatta Stallone ilyen szellemiségben a Rockyt. Az amerikaifoci ehhez képest 0, vagy inkább mínusz 10. Kellemes, jól szituált társaság, a környezet is olyan, mint a filmekben egy amerikai campus. Jó levegő, körben fák, csend, madárdal, meg persze időnként elszánt, katonás ordítozás.

Szerencsésen sikerült adaptálni az amerikai elemeket a magyar környezetbe. A fekvőtámaszt például úgy nyomják, hogy kollektíven bömbölik a számokat, de magyarul, így nem lesz a dolog olyan nevetséges, amilyen néha a japán számolással küszködő magyar sportemberek formagyakorlata tud lenni. Közben Gabi mindkettőnknek hoz kitinpáncélt, amit a játékosok edzésen is hordanak, hiszen mégse lehet rajtuk pont a meccsen valami szokatlan. Kapunk arcvédős sisakokat is, de önmagában a vállvédő az igazi mámor: már érzem, hogy sokkal agresszívebb vagyok, mint öt perccel ezelőtt. Kis híján felökleltem például a Toi-Toi vécét.

Az edzés érdekes. Csupa pörgős és dinamikus gyakorlat, mindenféle sprintek, páros lábbal oda-vissza átugrálni egy vonalat, egy lábbal, kitámasztva átlépkedni a vonalat, sprint, két fekvőtámasz, rükverc-sprint (azaz backpedal, a témáról bővebben itt).

Aztán egy igazán geci gyakorlat, a medvézés, ami olyan, mint a laposkúszás, csak nem lapos, aztán sprint vissza. Háromnegyed óra után már érzem, miféle igénybevétel ez: fel a pulzust 180-ra, aztán lötyögés, hogy életben is maradjunk a következő sprintig. Kemény, de azért ki lehet bírni — pulzusmérőt nem hoztam, de a 175 BPM-et csalhatatlanul megérzem arról, hogy szorítani kezd a kitin. De olyankor úgyis jön a pihenő, amit munkanéven szotyiszünetnek hívok.

Idővel olyan izgalmas dolgok jönnek, mint egy szimbolikus létrában tipegni minél gyorsabban, különböző variációkban, majd végre tolhatjuk a szánt a műfüvön, rajta az edzővel. Jól ki van találva, hogy elég sokat sorba kell érte állni, aztán Szaszával nekiveselkedünk és tolunk, majd pont normalizálódik a pulzusunk, mire újra sorra kerülünk. Jóféle mozgások, igazából még így is jól esik, hogy gyakran elég fogalmatlanul csináljuk — unalmasnak a legkevésbé sem unalmas.

A társaság amúgy jónak tűnik, főleg, miután a második órában elkezdődnek a labdás gyakorlatok. Van valami ebben a tojáslabdában, amitől jó fogdosni, dobni és elkapni, és igen szórakoztató az a pár alapfigura is, amit gyakorolhattunk. Arra már nem emlékszem, ki a frász is az, aki fut a labdáért, csak hogy az irányító dob. Mink meg szaladunk mondjuk 5 lépést, aztán 45 fokban elfordulunk balra, és futás közben már nézhetünk is vissza, mert jön a labda. Egyébként többnyire meglepően pontosan, főleg miután az egyik edző elmagyarázta, hogy egyenletes tempóban kell futni. És persze mindig az irányító felőli lábunk van elöl, most már nem emlékszem pontosan, miért is.

Még gyakorolunk néhány figurát, közben megkérdezem a csajoktól, milyen kiegészítő sportok vannak ehhez. Azt mondja, futás és gyúrás, hát ez az! Akkor igazából én direkt erre az edzésre készültem. Szasza nem sokkal a vége előtt kidőlt, mert egy nem egészen tökéletes elkapásnál félig eltörött az egyik ujja. Remélem, a röntgenképet majd kiposztolja egyszer.

Én túléltem, de azért kemény volt, főleg ha abból indulok ki, hogy ez a női csapat edzése, és ők mindössze heti két alkalommal csinálják. Lett is egy szép háromnapos izomlázam, mert a nyújtásnál a figurákat a hátsó sorban nem nagyon lehetett hallani, meg elég sötét is lett közben. De így legalább el tudom mondani, mennyire tökéletes női alakformáló torna is ez, hiszen vádlira, combra és seggre elég kemény. Ugyanakkor szórakoztató és kellemes mozgásforma. Bérlet 8500 forint, és sokkal jobb poén, mint amilyenre számítottam.

A fotógaléria az edzésről megtekinthető itt.

22 komment

Címkék: videó amerikai foci kiegészítő sport

Április 8/9-i 6É futás képekben

2011.04.16. 15:51 angelday

Kis késésben, de mutatnánk a hó eleji 6É futásról készült galériát. A képeket Pol_ti készítette.

Szólj hozzá!

Címkék: galéria éjszaka futás 6é

Videó vadászat

2011.04.14. 11:12 szasza75

Az Ultrabalaton idén is megjelenik szerte az országban különböző kivetítőkön és TV készülékeken. Hogy pontosan hol és mikor találkozhattok a 30 másodperces reklám szpottal, azt nem áruljuk el! Inkább játékot hirdetünk.

Aki látja a filmet, az írja meg az ultrabalaton@ultrabalaton.hu címre, hogy pontosan hol és mikor találkozott vele.

A beküldők között egy NIKE sporttáskát sorsolnak ki a szervezők. Aki több különböző helyszínt és időpontot küld be, nagyobb eséllyel vesz részt játékunkban. Az emaileket június elsejéig várjuk! A film a képre kattintva megtekinthető!

Sikeres vadászatot kívánunk!

4 komment

Címkék: játék reklám videó ultrabalaton

Tóth István exkluzív interjú

2011.04.12. 16:34 angelday

Tóth Istvánnal, a frissen hazatért aranyérmes Északi-sark maratonfutónkkal beszélgettünk ma, ebből készítettünk egy netes szemmel hosszabb, kb. 20 perces anyagot:

István befutója néhány további kép mellett megtekinthető a videó végén is, illetve ide is kirakjuk:

Ha Istvántól személyesen szeretnétek kérdezni valamit, akkor itt a hozzászólások közt tegyétek meg!

24 komment

Címkék: videó északi sark befutó toth istvan

Trans Gran Canaria a versenyzők szemszögéből

2011.04.11. 15:07 angelday

Németh Csabi már írt nekünk március elején egy remek két részes riportot arról, milyen élmény is volt neki átfutnia és másodiknak beérkeznie a Trans Gran Canaria 2011-es ultra trail versenyen. (első rész, második rész)

A rendezvény szervezői is készítettek egy képes riportot is az esemény után, ahol a versenyt az élboly szemszögéből újra bemutatják. A videó annyira jó volt, hogy a Futóblog lelkes, ám kicsi csapata magyarra feliratozta. Az alábbiakban tekinthetitek meg, reméljük tetszik:

Azt tudtátok, hogy Németh Csabi egyébként Nike Vomeroban (aszfalt cipő!) futotta a fenti versenyt? (Nike egyébként nem szponzorálja Németh Csabát.)

22 komment

Címkék: magyar videó németh csaba transgrancanaria

BREAKING: Tóth István megnyerte a North Pole maratont!!

2011.04.09. 17:11 angelday

Tóth István 4 óra 54 perccel, mintegy 10 percet mérve a második versenyzőre, megnyerte a 2011-es Északi-sarkon futott maratoni versenyt. A férfiak eredménye:

1. Istvan Toth (HUN) - 4:54:03
2. John Braun (LUX) - 5:05:50
3. Dmitry Mamadaliev (RUS) - 5:05:53
4. Fernando Gonzalez (ESP) - 5:09:40
5. Peter Van Den Berg (GBR) - 5:23:55
6. David Brogan (GBR) - 5:34:35
6. Ben Walmsley (GBR) - 5:34:35
8. Nigel Clark (GBR) - 5:41:42
9. James Love (GBR) - 6:01:05
10. Andre Cronje (RSA) - 6:08:08
11. Glenn Harkness (CAN) - 6:18:22
12. Chris Clark (GBR) - 6:20:45
12. Mark Duncan (RSA) - 6:20:45
14. Bernt Arne Tvedt (NOR) - 6:53:44
15. Christophe Lebrun (FRA) - 7:07:48
16. Nicholas Swan (AUS) - 7:12:18
17. Ronan Scully (IRL) - 7:58:02
18. Ajay Khandelwal (GBR) - 8:11:10
19. Jon Smith (GBR) - 8:34:44
20. George Nichols (USA) - 8:40:42
21. Krishna Prasad Chigurupati (IND) - 9:11:20
22. Anand Anantharaman (IND) - 9:20:50

Gratulálunk!!

A hivatalos blog szerint kicsit el kellett halasztaniuk a versenyt, mert egy repedés jelent meg a leszállópályán, végül aztán mindenki megérkezett és meg is indult a küzdelem.

Természetesen Istvánnal exkluzív interjút készítünk majd itt a Futóblogon, sőt, elhívjuk egyszer futni is. Stay tuned!

19 komment

Címkék: tóth istván eredmény maraton északi sark