Futóblog frissítés

2009.05.22. 10:11 szasza75

Még 28 nap és elkezdődik a nyár legnagyobb futófesztiválja a Balaton körül. 23 ország mintegy 1000 indulója (egyéni, staféta és váltó) vág neki a balatoni karikának, megküzdve a júniusi hőséggel és a 212 km-es távval.

A Futóblog szerzők már készülnek a melegre, Winklair ledobott pár kilót, AD pedig tényleg egyre jobb és gyorsabb. 6 perces kilikkel tolta a szigetkört és utána még a sörnek is ellenállt. RAS-nak és DaMartianmak nyilván nem okoz nagy problémát a rájuk váró táv leküzdése, kis(láb)ujjból kirázzák.

Korábbi felhívásomra a Futóblog olvasók által is lassan összeáll egy staféta csapat. Egy-két hely még kiadó, így ha valaki kedvet kap bátran jelentkezhet nálam.

Pár posttal korábban írtam arról, hogy néha nemcsak a futás, hanem a futók frissítése is komoly kihívás. A 212 km-es táv során 50 frissítőpont várja a futókat és ezek közül egy a Futóblog nevét viseli, illetve a futóblog olvasói szolgálhatják ki a fáradt, éhező, szomjazó harcosokat. Aki tehát szívesen átélné testközelből ezt az áldozatos, de egyben fárasztó munkát kérem jelentkezzen  - a változatosság kedvéért - szintén nálam.

14 komment

Címkék: frissítés hőség váltó ultrabalaton staféta

Kárpátok, tehenek, esztenakutyák

2009.05.21. 14:09 Winkler Róbert

Az előrelátás a pokolban is előrelátás: nem hiába vittem futócuccot a motorostúrára. Gyergyószentmiklósi panziónk igazából nem a városban, hanem már jócskán kint a hegyen volt, úgyhogy megkérdeztem vezetőnket, BMW-s Pistát, merre vezet az a földút a ház mögött, de főleg milyen messze? Rendes endurósként már természetesen lejárta motorral, úgyhogy egészen konkrét választ tudott adni: 7-8 kilométer végig felfelé, az erdőszélen.

Perfekt!

Valahol félút táján összefutottam, vagyis inkább találkoztam Gumis Rudival, aki már lefelé motorozott a hegyről, és óva intett a harapós kutyáktól. Bizony, az esztenakutya nem akármi, még a Búvár zsebkönyvek kutyás kötetében is benne volt: az esztenakutya a havasi legelőkre, az esztenákra kihajtott nyájakat őrzi. Nem elismert fajta, csak amolyan nagy vonalakban kuvaszszerű, és persze kurvára harapós.

Futócuccot vittem, de Plus karkötőt és pulzusmérőt nem, pedig érdemes lett volna. A szintkülönbség szerintem Szasza kényes ízlését is kielégítette volna; pont annyi, hogy kocogós tempóban lehessen haladni felfelé, de végig határozottan emelkedik. A pulzusomra nagyon kíváncsi lettem volna, mert a rendes esti futásokon a népszigeti, kétemeletnyi lépcsőtől felmegy 170 környékére, így viszont sose tudom meg, mennyi lehetett. A távot se tudtam mérni, úgyhogy 40 percet futottam felfelé, hogy tutira meglegyen az összesen 10 kilométer.

Igazán idillikus a Kárpátokban hegyre futni, örültem, hogy szorítottam helyet a futócuccnak. Annyira persze nem zavartalan az idill, és itt természetesen nem arra gondolok, hogy a földút melletti patak időnként túlcsobogja az MP3 lejátszót, vagy hogy ráadásul több kisebb ér folyik keresztül a kavicsos dűlőúton. Hanem bizony egyrészt még az ennyire természetközeli, civilizáció-távoli helyeken is vannak elhajigált pillepalackok, de leginkább tehenek. Sokáig csak a lepényeket láttam és kerülgettem, a róluk felszálló legyek pedig engem, attól függetlenül azért jó itt futni.

Aztán beértem a teheneket. Hogy miért rettegnek ennyire a tehenek, nem tudom, de egész szaporán kezdtek futni előlem, egyszer még egy szügymagasságban elhelyezett rönköt is odébblöktek, amin épp két favágó dolgozott klasszikus kétszemélyes kézifűrésszel, szakasztott mint a rajzfilmekben. Méltatlankodva néztek rám, én meg mentegetőzve vissza: bocs, én csak futok, nem a teheneket kergetem, bár a látszat tagadhatatlanul ellenem szól.

Végül a szűk hely dacára megelőztem a gulyát, a tehenek sem egymást, sem engem nem tapostak össze és nyársaltak fel, viszont egy utánfutó-kunyhóhoz értem, és ott voltak a kutyák, négyen. A legnagyobb meg is indult felém ugatva, de rutinos szem egyből látja, hogy ez nem támadás, inkább bátortalan barátkozási szándék. A végeredmény: nem tudtam odamutyi-mutyizni magamhoz, csak egy kis bundás kutya merészkedett át a patakon, őt még talán nem ütötték-rúgták annyit. Ahogy megdögönyöztem a kicsit, átjött a nagy is, óvatosan megkerült és hátulról megszaglászott, de ahogy kinyújtottam felé a kezem, valami egész abszurd távon ugrott hátra. Na mondom, srácok, jó volt veletek beszélgetni, kicsit lazsálhattam az emelkedőn, de most már mennem kell, agyő!

Találkoztam még egy bundással később, de az valóságos Geronimóként bujkálva menekült előlem. Mit művelnek a székelyek a kutyáikkal? Na mindegy, a lényeg, hogy a négy napos motorostúrán két tízest is sikerült futnom, amivel úgy éreztem, megszolgáltam az esti pacallevest az elképesztő fajsúlyú székely kenyérrel, és átmenetileg megint embernek éreztem magam.

(A képekért köszönet az emot.hu-nak)

14 komment

Címkék: erdély futás szint tehenek székely gulya emelkedő kárpátok esztenakutya kézifűrész

Gyerünk, irány

2009.05.19. 17:09 angelday

Szasza felhívott ma, hogy irány a Sziget, fussunk egy kört, aztán igyunk meg két sört. "Rendben van", mondtam neki, de ha már Kammerer Zoltán (aki nem ismerné: aranyérmes kajakozó, 1978-as születésű) mezítelen felsőtesttel futott ma a Szigeten, akkor nekünk is be kell vállalnunk. Elvégre nálam ugyanaz a súlyelosztás, csak ami Kammerernél fönn van mellizom tájt, az nálam lenn, úszógumiban. Szóval nem ciki, maximum világítani fogok, mert minket nem a nap cserzett barnára, hanem az LCD panel az Excel mögött.

Egyébként ez Szaszának valami hülyesége, hogy futás után sörözni kell. Ebben nem vagyok biztos. A sportember nem sörözik. De az is lehet, hogy csak ez egyfajta gázláng nála, amivel paráztat. Aki nem ismerné a "gázlángot", annak Winkler elmagyarázza:

update: lefutottuk a karikát. Szaszának nem volt akkora kihívás 6:20-as tempóval menni végig, viszont kérésemre 4:20-ra váltottunk mintegy 200 méteren. Szasza állítása szerint végig tudja futni a maratont ilyen tempóban. Nekem pribék volt a stílus, nem is értettem. A végén már szúrt is az oldalam, de férfi vagyok és megcsináltam.

Szasza bevette a sört, én limonádéztam, mert autóval érkeztem. Aztán hazaindultunk, de volt egy kis balhé a parkolóban, egy középkorú hölgy elállta az utat és nem volt hajlandó arrébb állni. Egy fiatalabb csávó dudált neki, aztán kiszállt az autóból.

(cliffhanger módra ezen a ponton abbahagyjuk posztunkat)

21 komment

Címkék: sör futás kammerer szasza gázláng felsőtest

2 nap 2 KO

2009.05.18. 11:06 szasza75

Nem, nem boxról lesz szó. Általában a hétvégi futókalandjaim, már hét közben körvonalazódnak. Így történt a múlt héten is. Szombatra megbeszéltem egy-két barátommal, hogy Piliscsabán mérettetjük meg magunkat egy 3 körös, körönként 7 km-es versenyen, vasárnap pedig reggel 6:40-es (!!!!) indulással a Terep 100-as egy rész szakaszát (25-30 km) mozogjuk végig. Ez az egész rendben is van, kerek, klassz! Aztán csütörtökön már tudtam, hogy pálinkafesztiválra megye péntek este, azt pedig, hogy szombaton esküvőre megyek, már két hónapja tudom. Hát így kezdődött...

Pénteken meló után a Deák téri Gödör előtt várakoztam a haverjaimra. Mivel ritkán járok oda, tapasztaltam, hogy az a trendi szokás, ha a fiatalalok sörrel, borral a kezükben sétálnak, várakoznak, találkoznak, aztán leülnek a fűbe vagy a parkba. Vettem hát rögtön két sört én is, legyen valami fogadtatása a pálesznak. A haverok jöttek és beálltunk pálinkafesztivál 40 perces sorába kezünkben az újabb sörökkel. A fesztiválon aztán lecseréltük a fél literes poharakat 1,4 cl kis izékre. Volt ott sok pálinka, tócsni 700 Ft-ért és persze, hogy találkoztam egy-két gimnáziumi osztálytársammal, akikkel éjjel 1-ig beszéltük át az elmúlt 15 évet. Az állapotom már nem volt megfelelő a biztonságos haladáshoz bringán, így tehát inkább haza taxiztam, annak megnyugtató tudatával, hogy reggel bizony hegyi félmaratont futok. Jaj.

Másnap-Auchan mellett elhaladva megérkeztünk Piliscsabára tolni egy félmaratont. Az X2S által rendezett családias rendezvény teljesen kellemes volt, de nem akkor. Volt időterv is: a barátom idejének (1:59) megdöntése. Nos 2 km után ezen célomat feladtam. Éreztem, hogy az erőm és a gyomrom most nem az igazi, illetve igencsak agyonvert a hirtelen jött forróság. Megint egy visszaköszönő érzés - amit ilyen alkalmakkor mindig - ki vagyok száradva, mert ez a fránya szesz a szervezet irdatlan sok vízkészletét felhasználja ahhoz, hogy lebontódjék. Csak ittam és ittam, de a szomjúságom nem enyhűlt. Nem jó ez. A 2. körben gondoltam arra, hogy inkább bedőlök egy bokorba aludni, de végül csak végig vonszoltam magam, köszönhetően régnem látott "I" futótársamnak, akivel gyakorlatilag végigbeszélgettük az időt. 2:20 lett az időm. Az alábbi grafikonon lehet látni (a piros a pulzus, zöld a szint), hogy hol hagyott alább a lelkesedésem. Igen, ott 2 km előtt!

Egy biztos, égett a szesz és elindult a tisztulási folyamat, úgy kettő körül már egész jól voltam. Kellett is az erő mert este esküvőre voltam hivatalos. Az esküvő is elkezdődött és - ahogy ez lenni szokott ilyen esküvőkön - csak azért nem sikerült túlinni magam, mert egész este az asztal és a svédasztal között ingáztam púposan megrakott tányérokkal. Természetesen minden szuper volt, csak a lelkiismeretem nem volt rendben, mert a 6:40-es indulás alól kimentettem magam, és végül az adott T100-as rész-útvonalon egy barátommal suhantam végig vasárnap délután. Kettőkor indultunk és bő 3 óra alatt el is futottunk Máriaremetétől szinte Dobogókőig. Kemény volt, teljesen kiszáradtam és az utolsó 40 perc a túlélésről szólt. A hétvégén totálisan kiütöttem magam, alig vártam a hétfőt és a nyugis munkahetet.

Hosszú túrafutások alkalmával előfordul, hogy meleg időben sört iszom frissítőnek, persze csak mértékkel általában kocsmánként egy pohár vagy korsó az adag. Vasárnap ez kimaradt (éreztettem is a kocsmárossal alkohol ellenes hangulatomat) és csak kólával frissítettünk egy helyen. A péntek este óta tartó ivás, evés, kialvatlanság + 50 kili kombót már nem súlyosbítottam tovább. Majd egyszer arról is írok, hogy van ám egy SÖR-KÖR rendezvény, ahol pontokat (kocsmákat) kell érinteni és "gyűjteni" a sört, na de ez egy másik post témája lesz.

18 komment

Címkék: sör alkohol futás pilis félmaraton kábulat

Cipőkről

2009.05.15. 10:11 Ras

Miért nem lehet Magyarországon 2E-s cipőt kapni?

Ortopéd vagyok. Rám semmiből nem jó a konfekció. Már kiskoromban is utáltam a nadrágvásárlást, volt egy nyár amikor 15cm-t nyúltam, azóta nincs olyan nadrág egyik ruházati boltban sem ami maradéktalanul jó lenne rám. Ami hosszra jó abba derékban másfélszer beleférek, fenékben meg enyhén passzentos (alias bekap), ami derékban lenne jó, az kb háromnegyedes és egy heti viselés után nem lennék jó spermadonor, ami pedig seggben jó az meg trampli, mert letaposom a sarkammal a szárát, plusz derékban úgy nézek ki benne, mint Zsola a két évvel ezelőtti nadrágjaiban.

Természetesen a cipőkkel is így vagyok. Édesapámtól 42-es lábat örököltem. Egyetlen baj van vele: olyan széles a lábközépcsontok izületénél, mint egy 44-es láb. Így nem igazán találok a lábamra cipőt (upsz, három mondat és mindegyikben van láb, remélem a gimis irodalom tanárnőm nem olvassa). Tavaly nyáron texasi utamon nézegettem az választékot (egy ottani viszonyok szerinti kisvárosban), és sokkal jobbak voltak a lehetőségek. Volt úgynevezett 2E és 4E széles cipő is, nem csak az Eurpában megszokott D szélesség. Sajnos ott a 42-es lábam parányi: egy 60-as európai méretű 4E-s szélességű cipő túrakajaknak is beillene.

Persze lehet rendelni az interneten sok helyről az Államokból, de én szeretem felpróbálni a cipőket ortopédságom okán. Azért már kitapasztaltam, mely cipők fazonja illeszkedik jobban a lábformámoz, de ez sem tökéletes megoldás. A női modellek közül volt egy két jó tapasztalatom, mivel a nők bokája keskenyebb, egy nagyobb női cipő jó esélyekkel indul az illeszkedési versenyben. De ezek mind barkácsmegoldások. A cipőgyártás megoldotta a problémát a D/2E/4E méretezéssel. Nem hiszem, hogy egyedüli vagyok Európában a problémámmal, mégsem nagyon látni még a szakboltok polcain sem szélesebb méretezésű cipőt.

Hogyan szárítsunk csuromvíz cipőt egy éjszaka alatt

Hogy ne csak morogjak itt nektek, közzéteszek egy egyszerű trükköt, ami remélem sokaknak segít a késve jött áprilisi esők idején. Ezt még anno a Bécs-Budapesten tanultam, amikor egyetlen futócipővel kellett lenyomnom a négy futást, és természetesen sikeresen eláztam a késő októberi időjárásban már a második napon. Mivel a következő nap is futni kellett, és a vizes cipő biza' nem túl kellemes, törtem a fejem mitévő legyek.

Hamar jött a megoldás a tapasztalt rókáktól: újságpapír. Egyszerű mint az ék: szépen összegyűrjük az újságpapírt, majd jól kitömjük fele a cipőt (talpbetétet tessék előbb kivenni és külön szárítani). A laza papír gyorsan magábaszívja a nedvességet. Ha meleg helyen tölti az éjszakát a cipellő, akkor csontszárazzá varázsolhatjuk így a csukát. Ha nincs meleg, akkor is jelentősen csökkenthetjük a cipő víztartalmát.

Tiszta futócipő, az milyen?

A kommentekben olvastam, hogy vannak akik nagyon vigyáznak, hogy patyolat maradjon a futólábbelijük. Hát én ennek szöges ellentéte vagyok. Nálam a cipők csak nyugdíjbavonulásukkor lesznek kimosva (köszönet az Indesit WITL 85 sportcipőmosó programjának), az utcán gyalog hordva már úgysem lesznek nagyon koszosak. A legutóbb használatba vett topánkám így nézett ki újkorában:

Így pedig most, mintegy 350km eső, zápor, veszprémi aszfalt és Balaton-felvidéki erdő/murva után:

Azt hiszem nem érdemtelenül kereszteltem el Varacskosdisznónak szegényt :)

Ti milyen gyakran és hogyan mossátok a futócipőiteket? Osszátok meg cipővel kapcsolatos praktikáitokat a többiekkel!

49 komment

Címkék: kosz mosás futócipő szárítás szélesség 2e újságpapír lunartrainer

Teljesítménytúra motorral

2009.05.14. 16:52 Winkler Róbert

Ha az ember egyszer kijön a gyakorlatból, a kerékvágásból, vagy esetleg a béketűrésből, nem lesz könnyű visszabotorkálni, akkor sem, ha éppen akarnánk. A legutóbb ugye eltaktikáztam a nyitott ablaknál alvást, így kihagytam két hetet, mert barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor a lelkemre kötötte, hogy miután teljesen jól vagyok, még két napot hagyjak ki, mert az a tuti.

Hát kihagytam azt a még két napot, amiben lelkileg pont az a vicces, hogy akkor érzi magát az ember teljesen meggyógyulva, amikor már nagyon menne. De kihagytam. És a második kihagyott napot követő éjszakán elfeküdtem a derekam. Juhé.

Nagyon rég fájt már a derekam, azóta, hogy a Futóblog üzemi példaképe, Kropkó Péter elmondta, milyen jól erősíti a futás a derék izmait, imígyen szüntetve meg a derékfájást, szóval azóta talán egyszer sem. Most meg felkeltem reggel, és tompán, de határozottan fájt, pont most, hogy úgy éreztem, egy életre teljesítettem már a kihagyni való napokat. A séta se esett jól, futásra gondolni se bírtam, illetve gondoltam, de leheletnyi fáziskéséssel mindig el is vetettem. További három napot gondolkoztam, tehet-e jót a futás a derékfájásnak, fejben próbáltam vizualizálni a gerincoszlopot, porckorongokat, csigolyákat, idegeket, izmokat. Harmadnap úgy döntöttem, az enyhe derékfájást legalább kipróbálom, hogyan bírja. És jól teljesített a derék: az átmozgató 10 kilométert meg sem érezte. (Józsi hőproblémáihoz kapcsolódva megjegyezném, hogy én továbbra is éjjel nyomom, 9 helyett inkább 10 körül, mámorító ilyenkor egy szál hosszú ujjú Dryfitben.)

Na de mire idáig eljutottam, az lett a helyzet, hogy eljött az erdélyi motoros túra ideje, amire már két hónapja bejelentkeztem. Pont, amikor futhatnék; se megfázás, se légcsőhurut, se derékfájás. Motoros túrára, mármint ilyen több naposra azért már csomagol az ember mindenfélét, öt póló, laptop, zokni, gatyó, bőrnadrág, esőruha, láncspray, pulóver, utcai cipő, mert ugye az egész napos bakancs után megváltás bármi más. Na de futócucc? Sakkoztam egy ideig, de a végére kiadta: a ruhaneműn egy kicsit spóroltam, de majd mosok, úgyis csillagtúra lesz, mindig ugyanott alszunk, csak megszárad. Az meg kizárt, hogy az egész napos nyeregben rohadás után ne legyen kedvem egy jót szaladni a jó levegőn, már ha jó lesz a levegő, mert az istennek nem ugrik be, merre is lesz a bázis.

Székelyudvarhely például nálam levegőminőség-etalon: egyszer hajnalig duhajkodtunk ott a stábbal, össze-vissza ittunk minden borzalmat, és másnap senki nem volt másnapos, csak fáradt. Állítólag a jó levegő kiszívja a mérgezést, vagy mi.

Illusztrációnak le akartam fényképezni a csomagolás előtti állapotban akkurátusan elszortírozott futócuccokat, de aztán kipróbáltam, hogyan fér el a nyeregtáskában, és mivel jól elfért, hát ki se vettem. Úgyhogy kérem, higgyék el puszira.

4 komment

Címkék: motor betegség túra életmód székelyudvarhely

2009 nyár -- apró helyzetjelentés

2009.05.12. 14:36 angelday

Ez év január 20-án hirdettem meg az azóta "Rambó" programként elhíresült projektet, melynek keretében felkészülök, leadok és végeredményben jól nézek ki a strandon, mint Sly. Ez ugye a klasszikus dolog, márpedig 30-on túl oda kell figyelnünk a kinézetünkre, mert hízunk, mint a dög.

Winkler vehette legkomolyabban a dolgot, mert szerintem én leginkább satnyultam az eltelt idő alatt, ő pedig, nemcsak, hogy majdnem 20 kilit besztelt, de még ledobott magáról 8 kilit is! (Na, ezt a mondatot csak az igazán odafigyelők tudnak értelmezni!)

Winkler twitteren adta hírül mindezt:

És itt van a kép is:

Ami pedig engem illet? Nos, én is készülök!

28 komment

Címkék: program winkler rambo kilók

Készülünk a nyárra (teljesen elkészültem)

2009.05.11. 07:20 angelday

Vasárnap itthonmaradós, házimunkázós, dolgozós napot tartottunk. Ebből kifolyólag a lakást tettük rendbe (nem, vagy csak ritkán fordítunk takarítónő típusú költségre, elvégre válság van! Még mindig!), én dolgozgattam, kampányolgattam, elvarrtam egy csomó szálat, amit nem varrtam el eddig.

Tényleg, azt megfigyeltétek már, hogy rengeteg halogatott anyagot egy hatalmas "spree"-ben sikerül mindig egyben megoldani? Amit hónapok óta halogatunk? Érdekes dolog ez a prokrasztináció.

Szóval bóbitáztam itthon, 17 óra volt nagyjából az idő, amikor is az asszony, áldott jó lélek, egy rossz szót nem tudok rá mondani, egyszer csak betoppant és rávett, hogy menjünk el átmozogni.

Színt kell vallanom: Winklerhez hasonlóan az elmúlt két hetet elég laposan vettem futószempontból. Ő is betegecske volt, én is, sokkal könnyebb volt nem menni, mint igen. Winkler mondjuk nálam is keményebb csávó, egyszer már majdnem besztelte a 20 kilit, de én végülis a klasszikus hobbista vagyok. Egyszóval lapos voltam, mint a szöggel ütött pöttyös labda.

Nekivágtunk az ismeretlennek. Én 5 kilit terveztem be, átmozgató ötöst, annyi is lett a vége, hajszálra. Érdekes módon mindig remekül be tudom saccolni a távot, még akkor is, ha lapos vagyok, mint a labda.

Igazi meleg délután volt, egyfolytában az járt a fejemben, hogy mi lesz itt júniustól szeptemberig? Hőguta? Keményen harcoltunk azért, többször is az az érzésem volt, hogy leállok és azzal nyugtatom majd magam, hogy nem vagyok formában. Végül csak sikerült megcsinálnom a tervezett szakaszt, rákvörös fejjel értünk haza.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy ki lettem robbantva a bőrfotelből, amit a 30. születésnapomra kaptam az azóta komoly üzletemberekké vált barátaimtól, ugyanakkor ez jó alkalom volt ahhoz, hogy elgondolkodjak azon, a Rambó programommal mi lesz.

Mert még nincs kocka hasam!

Nem tudnak rajta sakkozni a nők!

Vagy amőbázni!

Hopp, hopp, a Nikeplus újabb közösség és motivációs gyöngyszemét sikerült elkapni az oldalon. 250 kilinél adnak valami digitális gyűjtögetnivalót! Dehát én szeretem a digitális gyűjtögetnivalókat! Éljen. (Le ne lőjjétek a poént!!)

14 komment

Címkék: laza nyár május edzésnapló rákvörös átmozgató

Kutyuskák megint

2009.05.08. 09:50 szasza75

Winklair posztjában megtanultam, hogyan kell okosan és helyesen cselekedni egy hátán ágaskodó szőrű harcias eb gyorsuló közeledésnek láttán. Azt hiszem múlt hét csütörtökön ezt a tanulmányt egy pillanat alatt elfelejtettem. Ösztöneim erősebbek voltak és nem guggoltam le a Rotweiler habzó szája elé "ugyulubugyulomozni". Igaz nem futottam, kis keresztedzés gyanánt montiztam a Hármashatárhegyen.

Az egész úgy történt, hogy hegyi futások kiváló kiegészítője a spinning, jobb idő esetén a mountain bikeozás. A lényeg, hogy emelkedő futásokhoz rokonmozgás a taposás. Persze nem ahogy a vízilabdázók járatják - nyilván az is nehéz - a labdát, hanem inkább hegymenetben a monti nyergében. Szerintem utóbbi is kemény. Ajánlom zihálós túrának a Kolossy tér - Hármashatárhegy csúcs útvonalat biciklivel. Nem tréfadolog.

Nos, én csütörtökön elkalandoztam a Szépvölgyi út végén a Szépvölgyi dűlő telkei felé. Kíváncsiságom okozta majdnem vesztem, betértem egy - mint később megláttam - zsákutcába. Jobbomon ugató kutyák. A nyeregből leszálltam, békés tolásra váltottam, hátha elhallgatnak. Hatalmas hangzavar, előttük kerítés, erősnek tűntek. Ugassanak csak, biztonságban vagyok itt kint. Aztán kiderült ebben az utcából csak egy kiút van, mégpedig ott ahol bejöttem, visszafordultam.

Lefele sétálva egy harciasabb Rotweiler már a biztonságosnak vélt acélkerítést harapdálta. Egyszer csak az ugatása elhallgatott és egy pillanat alatt eltűnt. Kicsit gyanússá vált, gondoltam biciklin folytatom tovább, így felszálltam. Mintegy 10 méterrel előttem feltűnt a kutya éppen, a kerítés alatt fúrta át magát. Én gurultam lefele, még a lejtő adottságainak megfelelő áttételt nem találtam meg, így... csak gurultam. A kutya mellé értem, pont akkor bújt ki, nekem meg a pulzusom az egekbe emelkedett. Pánik és félelem kerített hatalmába. Gyorsultam ugyan a lejtőn, de tekerni nem tudtam, a kutya meg utánam futott.

Félelelem és reszketés a HHH-n. Pár méterre a bekötőút. Az út murvás, ha elcsúszok az eb csak egy fekvő prédát lát személyemben. Nem estem el, a dög lemaradt, túléltem a kalandot. Bele se mertem gondolni, mi lett volna ha...

Másnap felmentem kocsival a tett helyszínére, az idősebb ott élő házaspárt megszólítottam, hogy itt a kerítés alatt van egy rés a kutya számára. Elmeséltem históriám, tárgyilagosan közöltem a tényeket, hogy majdnem meghaltam, meg az egész hasonlított egy cápatámadáshoz. Itt a zöld sáv, vannak itt túrázók, sétáltatják a gyereket. Inkább én szóljak most, mint mondjuk valakinek a családja amikor már késő.

A résnyire lehúzott ablakon a kommunikációm nem volt túl meggyőző. A manus közönyösen tudatta velem, ha nem itt ássa ki magát, akkor máshol. Értem. Én meg ezután felhívtam egy haveromat, hogy ilyen esetben mi lehet a tuti? Esküszik a vadászboltokban kapható bors-sprayre. Ugyan a kutya ezt az olajosborsot annyira nem szereti, mindenestre leköti a figyelmét pár órára.

Néhány nap múlva kimentem a szigetre kocogni egy körre, és pont azon gondolkodtam, hogy beszerzek egy ilyen önvédelmi eszközt, ha már a túlélőkéshez nem értek. Aztán figyelmes lettem egy békésebb lényre. Szépen kocogott szedte a pici lábait hasonló színű ruházatába öltöztetett gazdája után. Vicces volt és ő is futott. Azt hiszem Biankának hívták. Egy szigetkört tolt.

32 komment

Címkék: kutya félelem hegy bike mountain roti

Futóblog verseny eredményhirdetés backstage videó

2009.05.07. 00:29 angelday

Az eredményhirdetéskor készítettünk egy kis videót, amiből nem voltunk rest vágni 11 percnyi anyagot. Szigorúan csakis Futóblog fanatikusoknak!

14 komment

Címkék: pezsgő eredmény nike öltöny futóblog