Supernatural running

2009.05.05. 17:33 DaMartian

35 komment

Címkék: nike supernatural running advertisement fkk

Futós filmek

2009.05.05. 11:46 Ras

Pár hete olvastam ezt, aztán még rábukkantam a kommentek között erre, és gondoltam csinálok egy gyűjtést a témában, volt bőven alapanyag kiindulásképpen. Nem akarok TOP10-et készíteni, mivel az összegyűlt címeknek csak töredékét láttam. Remélem a tisztelt Olvasóközönség szívesen vesz egy kis segítséget, miből érdemes csemegézni, ha edzés után könnyed vagy komolyabb filmművészeti futóélményes szórakozásra vágyna. Szóval jöjjön a lista két kategóriában, eredeti címek szerint sorbarendezve:

Futást, mint sportot ábrázoló filmek:

1. Chariots of fire | Tűzszekerek
   Mindjárt az egyik legismertebb az első. Két meglehetősen különböző brit futó az 1924-es Olimpiai Játékokon. Vangelis zenéjével.
   
2. Endurance
   Dokumentumfilm 1998-ból Haile Gebrselassie-ről, aki 1996-ban 10 000m-en olimpiai bajnok lett.
3. Forrest Gump
   Popularitásban még a Tűzszekereket is lekörözi. Vajon belül az összes ultrafutó egy járógépes kisgyerek?
4. Gallipolli
   Két ausztrál sprinter az első világháborúban partraszáll Törökországban. Hölgyeknek: Mel Gibson 1981-ből. Itt egy kimerítő magyar poszt is a filmről.
5. Hosszú futásodra mindig számíthatunk
   Schirilla György Moszkvába fut. Magyar szocrealizmus Gazdag Gyula szemével. Rövid dokumentumfilm.
6. Jericho Mile
   Egy gyilkosságért életfogytiglanra ítélt rab futni kezd, hogy ne őrüljön meg a falak között. Esélyt kap az Olimpiára is. A színész annyit edzett, hogy 4:30-as mérföldet tudott futni a forgatás alatt (2:50-es km).
7. Jim Ryun: America's Greatest Miler
   Dokumentumfilm az Egyesült Államok legnagyobb középtávfutójáról. 1965-ben felállított egy mérföldes főiskolai rekordját (3:55,3) 2001-ben döntötték meg. Olimpiai ezüstérem 1500m-en Mexikóvárosban, 880yard, egy mérföld és 1500m világcsúcsok fűződnek a nevéhez még.
8. Marathon Man | Maraton életre halálra
   Egy maratonfutó egyetemista - titkosügynök bátyja kapcsán - egy szökött náci orvos célkeresztjébe kerül. Kevésbé futós, de láthatók benne részletek Abebe Bikila futásaiból.
9. On the Edge
   Egy amatőr versenyekről húsz éve eltiltott futó 44 évesen az Egyesült Államok egyik legrégebbi terepfutó-versenyén próbálja visszaszerezni elvesztett álmait. Itt egy részletesebb leírás Roger Eberttől. Valamint az IMDB bejegyzés, mivel sok hasonló című film készült azóta.
   
10. Prefontaine
    Steve Prefontaine fiatalon elhunyt közép- és hosszútávfutó életét bemutató, életrajzi ihletésű film. Bill Bowerman, Nike alapító tanítványa volt Oregonban, egyetemi évei alatt. 1972-ben Münchenben 5000m-en negyedik lett, bár az utolsó négy körben szinte végig vezetett.
    
11. Rocky
    No comment. Bár bokszról szól, de angelday kedvéért betettem :-)
12. Run, Fat Boy, Run | Fuss, dagi, fuss
    Vígjáték, amely megmutatja, hogyan ne fussunk maratont. Nyomokban N betűt tartalmazhat!
13. Running
    Egy maratoni futó viszontagságai útban az 1972-es Olimpiai Játékokra Montrealba. A Fuss, dagi, fuss innen örökölte a történetszálat, bár ez egy dráma.
    
14. Running Brave
    Egy sziú indián az egyetlen a mai napig, aki olimpiai aranyat nyert az Egyesült Államoknak 10 000m-en (1964, Tokió), úgy hogy az akkori nagy esélyes ausztrál világcsúcstartó, Ron Clarke előtt ért célba. Nem mellesleg tengerészgyalogos. A film az ő igaz történetén alapul. A főszereplőt alakító színész is tud azért három órán belüli maratont.
    
15. Running on the Sun - The Badwater 135
    Dokumentumfilm egy gyilkos versenyről a Nevadai sivatagban 1999-ből. A rajt tengerszinten, a cél 2560 méteren, közte 135 mérföld, két 1500m-es hegy, 0 és 50 Celsius-fok közötti hőmérséklet és forró szél. Biztos vagyok benne, hogy van néhány olvasó, aki nem most hallott róla először.
16. Saint Ralph | Maraton a csodáért
    Ralph, a tinédzser fiú meg akarja nyerni a Boston Maratont, mivel édesanyján már csak a csoda segíthet.
    
17. Spirit of the marathon
    Top maratonisták a maratoni futásról. A dokumentumfilm rendezője maga is futó.
18. Steve Prefontaine: Fire on the Track
    Életrajzi film Steve Prefontaine-ről, sok eredeti felvétellel és fotóval.
19. Terry Fox Story
    A kanadai Forrest Gump, sajnos nem happy end a vége.
20. The loneliest runner
    Michael Landon - A farm ahol élünk, Charles Ingalls-ja - önéletrajzi ihletésű filmje. Egy kisfiú minden nap lélekvesztve szalad haza az iskolából, hogy összevizelt lepedőjét levegye az ablakból mielőtt a barátai meglátnák. Így válik sikeres futóvá.
21. The loneliness of the long distance runner | A hosszútávfutó magányossága
    Ismét börtön és futás, Winklair itt ír róla
    
22. The long run | A hosszú futás
    Ez a dél-afrikai film egy edző álmáról szól, aki egy emigráns namíbiai futónőt készít fel a Comrades Marathon megnyerésére.
    
23. Without Limits | Korlátok nélkül
    Újabb Prefontaine film. Bill Bowerman szerepében Donald Sutherland. angelday a Nike blogon elemzi a filmet

Futós/rohanós jelenetek, jórészt üldözések (elnézést a szegényes ajánlókért):

1. Band of brothers | Az elitalakulat
   Csak annyit mondok: Currahee. Háborús sorozat egy ejtőernyős századról a második világháborúban.
2. Baywatch
   Egy egész generáció (köztük jómagam) felejthetetlen élménye Pamela 'addideadidit' Anderson, piros úszódresszben a homokban futva. A lányok meg persze David 'focistafrizura' Hasselhofftól pisiltek a padlószőnyegre.
3. Black Hawk Down | Sólyom végveszélyben
4. Bladerunner | Szárnyas fejvadász
   Vangelis zenéjével.
5. Kontroll
6. Kramer vs. Kramer | Kramer kontra Kramer
   Dustin Hoffman sebesült kisfiával a karjában elfut a kórházig. A jelenetet egy szuszra vették fel.
7. Lola rennt | A lé, meg a Lola
8. Lord of the Rings: Fellowship of the Ring | Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége
9. Midnight run | Éjszakai rohanás
10. Surviving the Game | Játssz a túlélésért
11. The Last of the Mohicans | Az utolsó mohikán
12. The Matrix | Mátrix
13. Trainspotting
    Kult-film.

Akinek ez nem elég, itt végkimerülésig böngészhet tovább.

Mivel közeleg a strandszezon, stílszerű figylemesség a hölgyeknek, már ha bírják a bronzbőrű daliás férfiakat piros rövidgatyában futva (azért egy kis úszódresszes hölgy futás is van az urak számára): 

Kifejezetten az uranak pedig Anderson esti meséi :)

21 komment

Címkék: film mátrix vangelis pamela anderson baywatch gyűrűk ura david hasselhof forrest gump donald sutherland prefontaine chariots of fire gebrselassie gallipolli

Onwards

2009.04.30. 23:52 angelday

Klassz inspiratív futóanimáció aranyos-videó:

Mint kiderült, érdekes módon a Nike global támogatta, a weblapjuk itt. (Érdekességképpen még elmondanám, hogy "oldalról jött" a videó, twitteren küldte nekem valaki a linket.)

11 komment

Címkék: animáció futás nike onwards

Mátrabérc

2009.04.30. 11:04 szasza75

Egy korábbi posztomban már írtam Magyarország egyik legembertpróbálóbb túrájáról, a Mátrabércről. Nos, elérkezett az április 25-i hétvége, vele együtt pedig egy ragyogó természetfutó idő. A túrázók - mert ez valójában túra - Sirokról indulnak el. 2734m szint és 55,6 km megtétele után (Oroszlánvár, Kékestető, Galyatető, Ágasvár, Muzsla érintésével) a napokban egyéb okból sokat emlegetett Szurdokpüspökibe érkeznek. Mármint csak azok, akik nem adják fel. Az elmúlt évek statisztikája alapján normál időjárási körülmények között a 13 órás szintidőre a teljesítés 75-80%-os, amennyiben az időjárási feltételek nem túl jók, a teljesítési arány lehet csupán 45-50%-os. Ígéretes. Korábban teljesítettem már kétszer, tavaly pedig szétfagyva "elvéreztem". Az idei évre terveztem a nagy "come backet" egy 8 órás teljesítéssel.

Szombat reggel 6 óra, 3 fok. Ennek ellenére tudtam, hogy a rövidnadrág, technikai felső kombináció csak rövid ideig lesz kevés. Pár perc és nemhogy fázni fogok, de kifejezetten melegem lesz a Kékestetőre vezető emelkedőkön. Rajt! A harcosok elindultak, a képzeletbeli startpisztoly eldördült, az én kihívásom az órám csipogásával kezdődött. Közel 1500 métert kell leküzdeni egy közel félmaratoni távon. Hosszú emelkedők és rövidebb ereszkedések jellemzőek erre a szakaszra. Ez a rész sokat kivehet, ha nem ésszel csinálja az ember, ezért a pulzusomat folyamatosan figyelve hol futással, kocogással, hol gyaloglással gyűrtem a kilométereket. Aztán eltelt 2 óra 39 perc és én már a Kékesen pecsételtem. Nagyjából ilyen időt terveztem erre a szakaszra, és ami a lényeg, különösebb zsibbadás és fáradtság nélkül ment mindez. Innen egy meredekebb ereszkedés következett a Mátra-nyeregig (3:00), ahol Nylonman várt autóval is pótolta a megfogyatkozott készleteimet. Egy harapás banán, egy gél, egy kis csomag só izoval és vízzel higítva, ez volt a menü. Persze ez így együtt baromi szar, de most erre volt szükség, hogy erővel felmenjek a Csór-hegyre, majd pedig megtámadjam a Galyatetőt (3:50). Gyors pecsételés, aztán innen kezdődött a kedvenc részem, enyhén lejt vagy vízszintes kicsi emelkedővel. Összességében véve nagyon jól futható, még így 30 km megtétele után is. A Vörös-kő Ágasvár közötti részen kicsit besűrűsödött a Muzsla mezőnye, így az egyetlen nyomtávon nehéz volt az előzés. Mátrakeresztesen újabb pecsételés, pont egy maratonnál jártam 5:17-es idővel. De ez nem összehasonlítható egy aszfaltos rohanással.

Segítőmtől kólát, gélt kaptam és izot vételeztem a kulacsba, a kezembe pedig egy fél literes vizet vettem. Igaz, már csak 14 km a célig, de benne volt egy szép, izomroncsoló hegy (Muzsla) megannyi kellemetlen szivatásával. Az ember megy, fut, gyalogol, lát egy csúcsot felér, aztán csalódik mert még mindig van feljebb. Iszonyú. Egyszer csak felértem (6:12). A felfelénél már csak lefelé rosszabb, pláne a túra ezen záró szakaszán. Kellemetlenül meredek és köves. Szinte futhatatlan így fáradtan, 50 km és 2800 méter szint megtétele után. Óvatos kocogással végül leértem, át a Diós-patakon és egy barátom hajszolta nagyobb tempóval, befutottunk a célba. 6:59:57 -- ekkor nyomtam le az iskola területén az órám. A vártnál jobb idővel, a vártnál kevésbé elcsigázva. A célban barátok, beszélgetés, gyros, sör volt a gyors regeneráció része. Napsütés, immár több mint 20 fok meleg, aztán a beérkezők tapssal történő fogadása. Olyan nyugalmas és elégedettséggel teli volt minden.

Két csellendzstárs is megmérettette magát. Kékvirág pár perccel megelőzött egyéni legjobbját megdöntve (nem ért meglepetésként), Birdie76 pedig első teljesítőként remek 9:18-as időt húzott be. Minden szép volt, eddig a pontig. Azt gondolom én már sok mindent láttam és éreztem. Lábamat már sok mindenhez hozzászoktattam, de ez a szombati "mozgolódás" annyira kinyírt vasárnapra, hogy alig bírtam mondjuk leguggolni, vagy ami még ilyenkor is rosszabb lemenni a lépcsőn. Az izomláz, ritka szar élmény. A vasárnapot még kihúztam az ágyban, néztem a London Marathon-t, benne Wanjiru 2 méteres lépéseit, de hétfőn azért csak nekiindultam átmozgatni a szigetre. A kezdeti sétát csoszogásra váltottam, majd 10-20 cm-es repülőfázisra. Röhejesen nézhettem ki. De mi ilyenkor a jó megoldás? Feküdjek még és ne mozogjak további két napig? Persze segíthetnek a "jóhatású" krémek a forró fürdő a kádban vagy gyógyfürdő a Rudasban. Azt olvastam, hogy az izomláz valójában izomrostok finom szakadások, amelyek begyulladnak, így inkább a mozgás inkább hátrányosan, mint előnyösen hat az izomzatra. Én azért hétfőn csak kitántorogtam a szigetre. Útközben kiderült sem a testem, sem a lelkem nem kívánta ezt az élményt, furcsa mód én hiszek benne, hogy gyorsítja a regenerálódást. Az egész olyan volt mintha a 10 kg-os Samuval ütögették volna lépésenként a combom és négyfejűm lépésenkét kiáltott volna segítségért. Később Nylonman-nel "szárnyaltam", ááááááá fenéket, siralmas totyogás volt. Leküzdöttem egy kört és hazahozattam vele magam kocsival :-) köszi.

Zárszóként pedig gratulálok Adam182-nek. Eljött maratoni felkészülésként egy Hanák-Kolosra (36 km, 1400 m körüli szint). Hát nem tudom hol olvasta, vagy ki mondta neki, hogy egy ilyen kell a maratoni felkészüléshez. De ha ezt így megcsinálta, azt hiszem, nem lesz gondja a 26 mérfölddel. Nagyon gratulálok neki. Kemény menet lehetett.

Nyalogatom a sebeimet, kortyolgatom a borom és közben azon gondolkodom, hogy a fenébe tud Németh Csabi (eddig többször is) és Ispi (idén 5:22-vel, ami pályacsúcs) 5:30 on belül, azaz átlagosan 6 perces kilométerekkel végigfutni a Mátra gerincén. Elképesztő.

18 komment

Címkék: siker küzdelem pályacsúcs elégedettség izomláz regeneráció matrabérc

UB csapatkeresősdi

2009.04.27. 10:04 szasza75

Itt a csellendzs vége, kereshetünk új kihívást. A fiúk kis segítséggel nyertek, pontosabban én segítettem a lányoknak csökkenteni a kilométereket. Bevetettem minden technikai analfabétizmusomat és a lányoknál kitöröltem véletlenül pár kilit. Bocsánat. Hogy Kovács Ági annyit főzött-e Kammerernek, hogy nem bírt felállni az asztaltól, nem tudom, de én párszor felhívtam azért AD-t, hogy "itt az idő, futnod kell, hisz Kicsi lenyom". Utólag visszatekintve nem hatott rá túl serkentőleg.

Na de ennek az 5 hétnek vége, jó volt, mozogtunk és a csajok odatették magukat a pizsama kinézetű felsőben. A Szasza nevű srác ugyan a dobogóra került, de őszintén szólva véletlenül jött ki így a lépés, Pkrisztikéék sokkal többet szoktak futni, mint én vagy akár ők az elmúlt 5 hétben. A kihívók és kihívottak nevét és tetteit átgondolva, borítékoltam a csajok győzelmét. Majdnem úgy lett. Na de vége, bezsebeltem a pezsgőt és majd találunk valami közös alkalmat, hogy felbontsuk és igyunk az egészségünkre. Addig is tekintgetek új kihívás felé...

Kevesebb mint 2 hónap múlva kezdődik az idei nyár legnagyobb futófesztiválja, az ULTRABALATON. Eddigi nevezőszám szerint, 20 országból, több mint 130 egyéni ultrafutó, 90 fölötti váltócsapat és mintegy 25 bulistaféta indul neki a 212 km-es távnak. Hogy nagy kihívás-e, az nem kérdés. Lesz izzasztó meleg, komoly, de leküzdhető távolság és persze egy nagy kaland, körítve számos természeti szépséggel egy baráti futóközösségben. Lehet ismerkedni :-) és szert tenni futóblogos és futó kapcsolatokra.

Hogy kicsit közelebb hozzam a futoblogon kommentelők és a "read-only, de kommentelni szándékozók" közösségét, ezennel felvállalom a csapatkereső mediátor szerepét. Nálam lehet e-mailen: sznorbert75(kukac)gmail.com vagy a kommentek között jelentkezni (inkább e-mailen) feltüntetve az ilyenkor szokásos adatokkal (születés, lakcím, nicknév + az anyakönyvi kivonatban lévő, elérhetőségek, póló méret). Tekintve hogy május 10-ig van kedvezményes nevezési határidő, így ezen feladatokat eddig látnám el. A nevezők amúgy is kapnak NIKE technikai futópólót, így mivel a stafétafutók egy része éjszaka is fut, a futóblogon nevezők között egy Petzl MYOBELT 5 típusú fejlámpát sorsolunk ki. Elemmel.

Időközönként helyzetjelentést adok a nevezők/csapatok állásáról...annyit elárulhatok, hogy a Futóblog szerzői csapata már benevezett, AD komolyan készül - igaz RAMBO projecttel - és már Winkl Air is beírta a dátumot a telefonjába (és döbbenetesen soványodik). Nyilván elsősorban rájuképítünk, aztán ha elfáradtak akkor RAS és DaMartian lefutja a maradék 150 km-t. De ez még odébb van. Addig is futogassunk, készülgessünk pihenésképpen meg nézzük meg együtt az UB-ról készült 2 részes videó első részét:

Ultrabalaton 2008 1. rész

25 komment

Címkék: balaton póló győzelem nyeremény nike sorsolás fejlámpa

Vízhólyag UÁÁÁ

2009.04.24. 15:03 Winkler Róbert

Bizonyos távok felett nehéz megúszni a vízhólyagot. Cipője válogatja - nekem a Pegazus 25 menetrendszerűen csinált egyet-egyet a jobb talpam közepére 7,5-nél. Egyszer futottam benne 17 kilométert, akkor is megcsinálta, de a végére a vízhólyag szét is ment, ami viszonylag egyszerű történet, mert pont szépen leszárad, de még nem lesz belőle véres, fájdalmas, üszkösödő valami, amilyennek a hosszútáv-vízhólyagokat képzelem.

A vízhólyagkutatás érdekes tudományos terület. Onicuka Kiacsiro, vagy angolosan Kihachiro Onitsuka, az Asics alapítója fanatikusan kutatta az okát, és végül arra jutott, hogy a vízhólyag igazából égési sérülés. Eztán már szinte könnyű is volt cipőt fejleszteni: az öreg a szellőzésre ment rá, és állítólag a maratonistáknak egyből kevesebb vízhólyag-problémája lett. Onitsuka szan 2007-ben hunyt el, és még az ő elnöklete alatt hozta vissza az Asics retró-brandként az Onitsuka Tiger nevet. Mindez persze többszörösen is a Futóbloghoz kapcsolódó mellékszál, hiszen egyrészt, ugye, a vízhólyag, másrészt a Nike eredetileg egyszerű amerikai Asics-disztribútorként indult. Onitsuka bácsi meg csak nézett: ő ilyen eladásokat addig még életében nem látott. Hamarosan rá is jött a mohóság, hogy jobb lesz, ha inkább saját kézbe veszi az amerikai eladásokat, ezért szerződést bontottak, a Nike meg kényszerből bár, de annál sikeresebben kezdett saját termékek előállításába.

Mindez arról jutott eszembe, hogy a télen átálltam a Pegáról a Structure Triax-re, ami kicsit nehezebb, viszont végre tökéletes: a Szent Kaptafa ezúttal igen közel állhatott az én lábfejemhez. 7 km? Semmi. 12? ugyan már. 17? Na, a bal nagylábujjamon itt már nőtt egy vízhólyag, de itt már azt mondom, belefér, ez már nálam egyébként is extrém távnak számít. Szép, közepes méret, kifakadás nélkül.

Mit csináljak vele?

Régen lefertőtlenítettem egy varrótűt és kiszúrtam, kinyomtam a vizet - hogy ennek volt-e értelme, nem tudom. Talán hamarabb elkezdett leszáradni a felesleges bőrréteg, talán nem, a lényeg, hogy ha lett volna tervszerű futóedzés a Rambóban, nyilván Stallone is hasonlóan csinálta volna. Csak értelemszerűen rambókéssel.

Szóval? Mi legyen? Kis töprengés után a rambózást elvetettem és a bekkelést választottam: leragasztottam. Így nyomtam egy 12-est, aztán a Szent Fight Clubot (a hólyag stagnál). Szombaton pihenés. Vasárnap újabb tapasz, és Gáborral újabb Csömör-körbefutó verseny, nevezzük mondjuk Vivi-szántóföldnek. Gábor reggel kicsit tompa volt, és csak a pulzusmérő óráját hozta, pántot nem rakott fel, úgyhogy én mondtam be az aktuális pulzusszámokat, mint afféle repetitív humorforrás. A 17 után még elfutottunk egy Haver munkanevű újfundlandihoz, aki tényleg igen aranyos volt, és Haverral együtt lett meg a 19,5 km. Nem sajnálom, hogy nem lett 20, a 20 nekem nem lélektani határ. A lélektani határ, az igazi energiavámpír nálam a Margitsziget-kör; ott sose tudnék ennyit összekörözni.

Na mindegy, lenyújtottunk, hazamentem, zuhany: tényleg, mi van a hólyaggal? Eltűnt. Hogy hová, nem tudom, kifakadásnak nyoma nincs, nem is fáj, most érdeklődve várom, hogy esetleg visszagyógyulhat-e ilyenkor a bőr.

Ultra sporttársak, mondjátok már meg, hogy megy ez?

60 komment

Címkék: tavasz barátok tippek vízhólyag pulzus ultrafutás beöltözés edzésnaplő

Eredményhirdetés

2009.04.22. 11:09 angelday

Véget ért a Férfiak és Nők kihívása, a nemzetközi Nike kampány, benne Magyarország, abban a Futóblog és azon belül is 10 személy versenye, mely utóbbi kilométer versenyében én lettem az utolsó. (Bár a közismert küzdősport mondás szerint "én sohasem veszítek", úgyhogy.)

Hétfő este összejött a 10 futóból végül 9, hogy megálljon és énekszóval köszöntse az alkalomra öltönybe bújt Szász Norbertet, aki a legtöbbet futotta ebben az öt hétben (én pedig a legkevesebbet, de, mint megtanultuk, én sohasem veszítek, szóval).

Pezsgő is volt, melyet átadtunk a győzteseknek, úgy, hogy ne legyen sértődés (és nem volt).

Az este során egyébként egy szűk csoport alkoholt is fogyasztott, ebből az élményanyagból lehet, hogy még kiteszünk ide egy backstage videót (én szóltam). Most viszont nézzük meg az eredményeket:

I. GLOBÁL

II. MAGYARORSZÁG

III. FUTÓBLOG OLVASÓK

IV. FUTÓBLOG SZERZŐI KIHÍVÁS 

Azt mondjátok "guippino" a nemzetközi versenyben 1315,29 km-t futott, míg Szasza, a háztáji győztesünk "csak" 439,05-öt, angelday pedig 70,18-at? Mi ez az embertelenség? Ez azt jelenti, hogy a világbajnok nálam mintegy húszszor futott többet, de Szaszát is lenyomta szinte kilire pontosan HÁROMSZOR.

Pedig azt már megmondtam, hogy Szasza a klasszikus endorfin-junkie. És nála a világbajnok háromszor többet futott. Képtelenség.

Elképesztő melók vannak ezen számok mögött, Winkl air például a legutolsó felpakolt eredményében majdnem megcsinált 20 kilométert, ez neki az egyéni legjobbja. És büszke is rá a maga módján!

A Futóblog szerzői kihívásában a csajok igen jól megszorongatták a fiúkat, különösen az utolsó nap reggelén volt pinaszőrszálnyi a távolság.

DaMartian a látványos ultrafutás kezdése után a végére lebetegedett, kicsit szerintem túlvállalta magát, de így is szép lett a teljesítménye. Összességében mindenki derekasan küzdött, és én már megmondtam a backstage videóban is, hogy a Nike plus lehet, hogy professzionális futáshoz öcsi, viszont ez a közösségesdi dolog nagyon el van találva benne. Igazából várjuk a szoftver új változatát, ahol nem Flash oldalon kell szerencsétlenkedni és lassúskodni (mert lassú), hanem igazi web2-es felületen tudunk még jobban koncentrálni.

Remek volt a kihívás, mindenki jól érezte magát, még azok is, akik amúgy nem szokták magukat jól érezni.

27 komment

Címkék: magyar kovács nike kihívás kammerer nikeplus men vs women

Kis színesek

2009.04.20. 15:17 tvjudit

Azt hiszem, talán ez az egyetlen szintje ennek a most lezárult kihívásnak, ahol ugyanannyi résztvevő van az egyik és a másik oldalon is. Gondolkodtam rajta, hogy stratégiailag helyes-e megosztanom, a magam részéről a végén még 40 kilit dobtam be a lány csapat gyűjteményébe, amely igen szép hosszra gyarapodott az elmúlt 5 hétben. Pláne, hogy az induláskor többünknek (elsősorban a lányoknak) voltak apró-cseprő technikai nehézségei.

Elég mozgalmas hét áll mögöttem munkailag (4 nap 6 napnyi munka), egyébileg (háznézőben Pályott és Pilisett) és hát futásilag is. Húsvét hétfőn a Vértesben voltunk kéktúrázni. A fiúkat kiraktuk Bakonykútin, mi lányok pedig visszamentünk Gántra, ahol az aznapi maratonnyi etap végét betervezte a kis csapat. Én a logisztikai problémák elkerülése véget innen futottam egy oda-vissza másfél, azaz összesen 3 órát a kéktúra mentén. Kiváló idő, kényelmes, jól futható útvonal és 140-es átlagpulzus volt az „étlapon”. Jó ízű lakmározás volt, hibátlan körítéssel.

Kedd spinning, szerda reggel Hármashatár-hegy, csütörtök este egy kis résztáv a Margitszigeten. Persze csak finoman, hogy az a fránya pulzus ne nagyon menjen 160 fölé. A sziget most is olyan volt, mint egy fesztivál helyszíne. Folyamatos áramlás, jövés-menés, bringózás és dohányfüst, motoszkáló sün a Palatinus gyepén és émelyítően édes orgonaillat. Mindenesetre éles a kontraszt a Vértes és a Margitsziget között. De azért néha jó ott is rohangászni. Jó, hogy van egy ilyen szigete a fővárosnak.

A jövő héten pedig Mátrabérc. Eddigi legnehezebb túrám, szóval már készülök nagyon. Az útvonalat hetek óta tanulmányozom a turistatérképen, az itinert kinyomtattam, frissítőpontok számát, távolságát jegyeztem, korábbi teljesítőket többször is „zaklattam”. Időtervem nincs. Hogy is lehetne, nem csináltam még ilyet soha, ilyen hosszan, ilyen sok szinttel. Viszont szombaton futom meg az idei ezredik kilimet. Ebben a pillanatban még egy félmaraton hiányzik addig. Sok hosszút futottam idén és sok hegyre felmásztam. Az edzésnaplóm szerint kb. 5 és fél napot mozogtam összességében, ami kimondva nem is tűnik annyira soknak. Jövő szombaton tehát kicsit alaposabban szemügyre veszem a Mátrát, avagy a csupasz láb nem feltétel, hisz az aerodinamikának ott nem igazán lesz szerepe a sok-sok, dinamikus haladást nehezítő körülmény miatt.

8 komment

Címkék: térkép résztáv vértes sziget mátra túra kéktúra itiner

Kísérő nélkül

2009.04.19. 20:53 DaMartian

Mennyi minden történhet egyetlen futás alatt? Meglepő módon, ahogy áthaladtam a rajtkapun, az alkatrészeim szó nélkül elkezdték tenni a dolgukat. Pedig még a verseny előtt percekkel sem hittem volna, hogy ebben az állapotban neki tudok indulni a második napnak! Az eddigi maratonjaim után napokig nem bírtam rendesen menni sem. Fájt minden ízületem, merevek voltak az izmaim. De eddig nem voltam rákényszerülve, hogy másnap újra használjam őket, így nem is erőltettem. Tegnap viszont ezért mentem (bár nem eléggé) takarékon, utána lelkiismeretesen lenyújtottam, majd jött a masszázs, a szauna, az úszás, pezsgőfürdő és kiadós alvás.

Mindez most pont olyan távolinak tűnik, mint a mai befutó, így csak a jelenre összpontosítok. Nem érdekel, hogy megint jobbról-balról húznak el mellettem, csoszogok tovább. Ebből látszik, hogy elfutottam a tegnapot, azok mennek el könnyedén mellettem, akik előző nap mögöttem értek be. Kicsit korholom magam a butaságom miatt, de néhány kilométer után rájövök, hogy tulajdonképpen rendben vagyok, így hirtelen az az őrült érzés fog el, hogy sikerülni fog! Nem a mai nap, az egész verseny! Nem tudom, miért éreztem ezt, hisz rengeteg volt még hátra. De a számomra talán legnehezebb dolgot kipipáltam: egy maratonnál hosszabb táv megtétele után másnap elindultam, és tudok futni!

Ha ebben nem érek célba, akkor semmiben. (Az új, harmadik generációs változat már nem olyan széles, mint a korábbi, ami rám emiatt nem passzolt. És itt a reklám helye: a cipőteszten már kipróbálható, és a Váci utca 28-ban kapható is.)

A következő 3-4 kilométer fantasztikus! Élvezem a futást, a jó időt, nem fáj semmim, és ahogy beérek néhány futótársat, és lazán, könnyedén elhúzok mellettük, az önbizalmam is újabb fröccsöt kap, ami megsokszorozza az erőmet. Már éppen azon mosolygok magamban, milyen kéjes örömmel fogom feltölteni a tegnapi negyvenvalahány kilométer után a mai ötvenkettőt, és hányan fognak kitérni a hitükből, ha meglátják majd a csellendzsben hirtelen megjelenő plusz százast. Ekkor azonban az eddig tökéletesen működő, vadonatúj iPod nanom megkukul. Nesze neked harmadik generációs továbbfejlesztés! Először azt hittem, lemerült a chip-em. Kétségbeesetten próbálom folytatni az edzést, vagy újra működésre bírni a szerkezetet, hiába. Közben átváltok gyaloglásra, és magamban durva szitkokat szórva szidom az almás céget, hogy volt pofája ekkora szarért 200 dollárt elkérni, és hogy Murphy miért akkora úr, hogy pont életem leghosszabb távján hal le a cucc, amikor eddig soha semmi baja nem volt? Elfog a kétségbeesés! Nehogymár egy lépést is megtegyek REGISZTRÁLATLANUL! Hívjam megint a kísérőt (tartalék chip volt nála, nagyon felkészültem ám! :-) de mi legyen, míg ideér? Üljek le és várjam meg? És ha egy óráig tart? Vagy amit addig futok, megy a levesbe? Talán nevetséges, de egy ultramaraton kellős közepén, akkor ezt éreztem a legnagyobb problémának. Ez történik, ha valaki túlságosan a kütyüi rabjává válik. Az sem érdekelt, hogy a korábban visszaelőzöttek újra elfutnak mellettem, bár kissé lúzernek éreztem magam, hogy biztos azt gondolják: na, a hülyegyerek itt arcoskodott, most meg nem bírja. Többen megkérdezték jól vagyok-e, én meg zavartan annyit mondtam: csak technikai gondjaim vannak.

Első rémületem után a multicégnél edzett under pressure problémamegoldó képességem azonnal kombinálni kezdett: őrült nyomkodással annyit el tudtam érni, hogy bemondja: „Workout completed”. Tehát elmentette az eddigi távot. Nincs nagy gáz – mondtam magamban, elindítok egy új edzést, és a mai napom két részletben fog szerepelni a honlapon. Így csak az a nagyjából egy kilométer fog elveszni, amit szerelés közben legyalogoltam. Na bumm. Igen ám, de a készülék megmakacsolta magát, és teljesen lefagyott. Apple-tudor ismerősöm megtanította mi ilyenkor a teendő, vagyis hogy kell a freezed iPod-ot újraindítani. A beadott billentyűkombó működik, feléled a kütyü. Azonnal a mentett edzéseket nézem: a 22 km azonban elveszett. Fakk! Ezúttal már félhangos az anyázás. Viszont kiderül, hogy „csak” fagyás történt, a chipnek semmi baja, vagyis azonnal tudok új edzést indítani, nem kell a tartalék. Így egy félmaratont veszítek el. Egy fokkal jobb kilátások, mint az egész napot bukni. Még így is masszív kilométer mennyiséget tudok regisztrálni. És ekkor bevillan a tökéletes megoldás: azonnal telefonos segítséget kérek. Pont jókor, kísérőm ekkor érkezett meg a célhoz, és épp indult volna a bicajjal. Visszaparancsolom az autóba, hogy SOS jöjjön elém, és hozza a SportBandemet! Ha elindítok 23-nál egy új edzést, majd 22-vel a vége előtt (pont a 30-as táblánál) szimultán bekapcsolom a SportBandet is, majd mindkét eszköz adatait feltöltöm, a duplázott 22 kilométer bepótolja az elveszített távot. Bár a futás sebességi grafikonja és az átlagok nem fognak stimmelni, de a totál kilométer egyezni fog, nem megy kárba semmi, és még csak nem is csalok, hisz valóban lefutottam a távot, ezt hivatalosan is bizonyítani tudom (jól gondoltam, a nemzetközi challenge-ben osztottak is emiatt a trashtalk-ban, én meg a verseny eredménylistájának linkjével védtem magam, aztán persze sűrű bocsánatkéréseket és respekteket kaptam. :-) )

Az elbizakodottságomból hatalmas pofon ébresztett fel, amit az a fal adott, ami hirtelen elém tornyosult úgy 28-nál. Ehhez hozzájött még, hogy az északi partra érve állandósult az Árpi által beharangozott erős szembeszél is, ami elég sokat kivett belőlem, és hát már melegem sem volt éppen! Pluszban bosszantott, hogy összesen háromszor gyalogoltam bele a távba (iPod szerelés, frissítés) de ahányszor sétára váltottam, Árpi mindig akkor jelent meg a robogóján. Tiszta ciki volt, úgy tűnhetett, mintha már most nem bírnám. Murphy-nek újra megköszöntem a szíves közreműködést. A kísérőm hiába nem volt végig mellettem, mégis PROFI módon megérezte, mikor van rá a legnagyobb szükség. Most is legjobbkor jelent meg meleg teával, amit már óriási rutinnal hörpöltem a kis pohárból, mintha csak ötórai teadélutánon lennék.

Feltöltődve elkapott még egy energia boost. Újabb roadkill. Pápá 151-eske!

Jött volna az utolsó frissítés, ami beköltözött egy teherautó belsejébe, mert az asztalokat elvitte a szél, de nem láttam sok értelmét megállni. Áldott jó kísérőm viszont azonnal kapcsolt, és rohant vissza elém, Gore-Tex széldzsekivel. Egy Szigetkörrel a vége előtt kaptam magamra, és onnantól képen röhögtem az anyatermészetet! Már fújhatott, eshetett, nem zavart. Megláttam a Szigligeti várat a távolban, és jött a szokásos „célkapu mámor”. Átmentem robotba. Amikor megláttam a Szigliget 2500m táblát, elbizonytalanodtam, mert közelebbinek tűnt, de valóban annyi volt még hátra. Árpád-híd Margit-híd távolság. Igaz, masszív emelkedővel. Nem tudom, honnan jött az erő, talán a düh hozta ki, de 50 kilométer futás után, az utolsó két kilin vastagon 5 perc alatt, néhol 4:10-es ezrekkel is toltam.

44 komment

Címkék: apple pofon másnap murphy elemek leghosszabb vomero roadkill szembeszél vége? csigatempó lefagyott

A célfotó fog dönteni

2009.04.19. 12:09 Ras

Sokat nem is fűznék hozzá:

3,86km a különbség az utolsó nap kezdetén. Minden a hajrán múlik, ráadásul ma van a Vivicittá. Én ugyan nem jelenek meg, viszont vasárnapi hosszúedzés azért lesz, úgyhogy a csajok nem lélegezhetnek fel :)

Kisebb meglepetésre Birdie a hajrára elhagyta DaMartiant. Kicsi egyértelműen maga mögé utasítja AD-t. Brigi gyakorlatilag egy AD-nyivel veri állandó tengerparti futónkat, a harcsabajusz szőkekoronájú nagykövetét, kacsintós levegő Robit.

Áprilisi talajvizes időszak van és a csajok nagyon jönnek fel.

70 komment

Címkék: csajok men vs women