Kemény harmadik hét

2009.06.13. 10:00 pkrisztike

(folytatjuk Papp Kriszta svájci élménybeszámolóját -- első rész, második rész) 

...végül sikerült felmásznom. (Aki esetleg nem követte volna az eseményeket, annak elmondom, hogy egy erős edzés utáni hazamenetel sikeres teljesítéséről van szó.) Ez a jó hír. A rossz viszont az, hogy érdekes módon a fáradtság és egyéb mellékhatások jóval később jönnek ki rajtam. Hányinger és ólomlábak.

A harmadik etapra 2 résztáv jutott. A két résztáv közti időben elkövettem azt a hibát, hogy felmentem hegyre futni, és toltam neki elvetemülten. Nem tudtam ellenállni a terepfutásnak. Rámjött valami és mennem kellett. Száguldoztam le-föl, jobbra-balra, és aláztam a montisokat emelkedőnek fel. :) Az egyik váltogatásom sajnos elég szánalmasra sikeredett másnap, kissé izomlázam is lett, nem is kicsit, marhára beállt mindenem, 3 nap kellett, hogy kilazuljak. Ráadásul annyira fáradt lettem, hogy elestem a saját lábamban és felnyaltam a tópartot, természetesen mások előtt. :D 

A bibim :)

Kérdeztétek hogy edzem, illetve milyen időket futok a résztávokon és mit jelent a váltogatás. Tehát, az 1000 métert már 2 perces pihenőkkel futottam. Tudni kell ugyanakkor, hogy magaslaton, nem ennyivel kell kezdeni! 3 éve még 3,5 perces pihenőkkel csináltam. Futottam 3 db-ot idén, 3:06, 3:06, 2:59-re. Aztán volt 5 db 300 méterem 1 perces pihenőkkel, 48-50-re. Ebből állt az utolsó legkomolyabb munkám. A váltogatásokat kétféleképpen csináltam, vagy pulzusmérővel kinn a tó körül, egy perc gyors 30mp lassúval, vagy pályán 150m gyors, 50m lassúval. A pulzus természetesen 150 felett járt, de 162 fölé nem engedtem.

Könnyű szaladgálás a tóparton fel...

További kérdés volt még, hogy mi a fene az a mágneságy, ezt sikerült találnom: www.bestbuynet.hu/magnesagy.htm 

Lelkileg is jó érzés, hogy lassan vége a keményebb edzéseknek. Bármennyire is imádok itt lenni Svájcban, kicsit sok már így összezárva lenni a srácokkal és az edzőmmel. Ők most hazautaznak a harmadik hét végén, én pedig itt maradok 5 napot, lesz időm kipihenni őket. :D

Már csak a levezetés marad és a Frauenlauf Bécsben, ahol, elárulhatom, olyan brutál jó futókkal versenyezhetek mint Jelena Prokopcuka (kétszer nyerte a New York maratont), Benita Johnson (2:22,36 a legjobb maratoni ideje, valamint Cross világbajnokságot nyert 2004-ben) és Jessica Augusto (mezei Eb-n lett második 2008-ban). Remélem megtudok majd valami pletyit vagy jó sztorit majd.

Egy kis előzetes a következő postból - na vajon melyik klasszis van a képen? :)

15 komment

Címkék: edzés béna edzésnapló esés pulzus memoár frauenlauf

Gépi kóla

2009.06.11. 15:36 Winkler Róbert

Nem is tudom, hány éve futok, olyan 4-5 évet saccolnék. Az összesen megtett kilométereket nem is próbálom kiszámolni, mert az csak olyan, mint amikor összeszámoljuk, hogy életünk során annyit pislogunk, amennyi energiával fel lehetne tolni egy 105-ös Skodát a Mount Everestre. A lényeg inkább az, hogy futottam télen-nyáron, esőben, hóban, napsütésben, porban, egyvalami hiányzott a repertoárból: a futógép.

A múlt héten, egy hurghadai all inclusive-ban jött el az ideje. Az effajta szállodák kint vannak a parton, körülöttük sivatag, a városba be lehet taxizni, de a Maglódi úti dzsuvába se szoktam betaxizgatni, Hurghada meg nagyjából ugyanaz, csak meleg van. Tehát tengerpart, homok, pálmafák – gyakorlatilag börtön a magamfajta tevékeny elemeknek.

Börtönökben kétfelé kanyarodhat a történet: önpusztítás vagy gyúrás. Nem tanulmányoztam az egyiptomi törvényeket, de bármennyire szekuláris az állam, a drogozást nyilván minimum halállal büntetik, az ítéletet minősített esetben a luxori Zámbó Sebastien hajtja végre egy jól megválasztott dallal, úgyhogy a választás egyértelmű volt: keressük meg a gymet.

A Long Beach Hilton gymje viszonylag jó, bár furcsa módon sokkal több futó- és taposógép van benne, mint kézi súlyzó, úgyhogy miután kimerítettem a klasszikus sittes lehetőségeket, egy full burka-szettben taposó muszlim sporthölgygyel szomszédos gépre másztam.

A hurghadai helyzet bája, hogy az edzőteremben van három tévé, melyeken ugyanaz az arab zenecsatorna üvölt. A kardiogépeken viszont külön beépített monitor, a lényeg, hogy Hurghada igazából orosz gyarmat. Ezért a taposó- és futógépeken egy végtelenített orosz reklámfilm forog: kerek fejű belorusz Bond különböző édességekről áradozik egy Liedl-jellegű boltban.

A csúcsponton többször is úgy vált kamerát, hogy Frei Tamást megszégyenítő profizmussal fordul át egyikből a másikba és tart hatásszünetet. A hatásszünetre azért van szükség, mert a nagyjelenetben hosszasan kell beszélnie egy üveg fekete-fehér csíkos zsíros nugátkrémről, belekóstolni és orgazmust mímelni.

Na de vissza a kardiogépre: mér pulzust, tempót, meg mindenféle programot be lehet állítani. Zsírégetés, kardió, az 1998-as BL-döntő újrajátszása, ilyesmik. Beállítottam a tempót, aztán néhány Mr. Bean-jelenet után futottam háromnegyed órát. És továbbra sem értem, miért futnak az emberek gépen. Nincs menetszél, nincs oxigén, nincs látnivaló, legalábbis a szláv nutellazabáló nekem mint látványelem nem felüdülés. Az jó, hogy ha hátrébb sodródok a szalagon, furcsán nyávogni kezd, meg futás közben van hová lerakni a vizespoharat. Meg állítgathatjuk a szintemelkedést. De most már legalább szerencsére úgy fikázhatom a gépi futást, hogy próbáltam is.

És az miért van, hogy valahányszor leszálltam róla, elszédültem?

49 komment

Címkék: egyiptom gép szédülés beach hurghada futópad

Nagydolog volt már?

2009.06.07. 14:20 Winkler Róbert

Azt hiszem, rajtakaptam magam az elszaszásodáson: apró jelek mutatkoznak csak, de így is mintha kifejezetten az endorfin-junkieság felé venném az irányt.
Alig néhány hete, hogy barátommal és életmód-tanácsadómmal, Gáborral belefutottunk az első 17 kilométerbe. Jött aztán 19,5, meg bő két óra távmérés nélkül, ami megint annyi lehetett. Most már kezdem felismerni a tanulságot: mindig vasárnap futottuk a nagyokat, és az ember, akárcsak például a kutyák, nagyon könnyen válik a szokások rabjává.

Pünkösd vasárnap borzalmas idő volt, hideg és eső, amit szeretek is futóidőnek, de nem nyáron. Egyébként meg estig a pünkösdi autóvadászat nevű rendezvényen vettem részt, úgyhogy most kimaradt a házi félmaraton. Hétfőn viszont kezdett jó idő lenni, az orosz étteremben elkövetett botrányos zabálás pedig megadta a kérlelhetetlen motivációt, úgyhogy hagytam három és fél órát az ülepedésnek, és elrajtoltam. Hamar eszembe is jutott, hogy ez az első júniusi hétvége, átadták tehát az északi összekötő vasúti hidat – két sanyarú év után ismét átfuthatok a Rómaira!

Képünk olcsó Photoshop

A híd igen fullos lett, most már mind a két oldalán lehet futni és biciklizni. A fullosság foka már olyan, elpuhult kispolgári luxusokig csapott fel, mint a közvilágítás – most ugyan fényes nappal szaladtam át rajta, de egyértelmű, hogy ezen túl nem a szememet meregetve fogok a sötétben a korlát mellett trappolni. Jó kis híd na, szép műtárgy, a csúszásokat leszámítva teljesen meg vagyok elégedve. Mintha még szélesebb is lenne a járda, mint volt, bár erre nem esküdnék meg.

A Római parton valahogy átverekedtem magam a sűrű hekkszagon, az andalgókon és biciklizőkön, és épp azon gondolkodtam, mikor jön már a Mátyás király utca, ahol fordulni szoktam, hogy kiadja a 10 kilométer, amikor egyszerre csak ott volt, de gondoltam, ha már egyszer úgyis nappal futok erre, végre megnézem, amit a sötétben régebben sose mertem: mi van északabbra, a kivilágítatlan ismeretlenben. Napvilágnál egész jó kis parti út. És miközben megfejtettem az új Green Day lemez rejtélyét, miszerint azért tűnik rossznak, mert koncept az album, a sztori szerint rendezték a számokat, és nem a gyengébbet dugták el, hanem azzal kezdtek, mert az a sztori eleje, egyszerre csak megpillantottam a Colbert (Chuck Norris)-hidat. Hopp! Mi lenne, ha? Hány kilométer? Mindegy, a kaland az kaland, most már eljutottam addig, hogy ilyen 140-es pulzus körül elfutok a világ végéig, hát akkor lássuk.

Már nagyon közel jártam a hídhoz, de egyre erősebben éreztem, hogy az orosz konyha nagy mennyiségű bifidus essensist használhat, mert megjött a kellemetlen tolófájás, ami a múltkor olyan gyorsan befejezetté tette a tengerparti futásomat. De most nyilvánvaló volt, hogy ezt ezúttal képtelenség volna hazavinni. Akár hiszik, akár nem, nekem ez a kültelki kábelfektetés már gyermekkoromban sem ment. Jóval később, a seregben egy lőgyakorlaton Horváth Tomi, a vas megyei teniszbajnok társaságában beosztottak egy háromnapos lőtérőrzésre a semmi közepén. Akkor is addig keresgéltem, míg nem találtam egy csorba vödröt, amire rá lehetett ülni, hogy legalább a civilizáció illúziója meglegyen. Itt, a bozótos Duna-parton kocogva könnyű volt félreeső, horgászmentes helyet találni, és hát nem akarom részletezni, de egész ügyesen megoldottam. A futásban meg persze valósággal szárnyakat kaptam, mint a léghajó, amiből kihajították az összes ballasztot. Hogy mennyi lett az össztáv, nem tudom, mert se karkötőt nem vittem, se pulzusmérőt, de a bő két óra miatt biztosan megvolt a huszonegykét kilométer.

Mennyivel hálátlanabb lett volna mindez az Andrássyn, vagy bárhol másutt Budapest belterületén... De hogy csinálják ezt a maratonisták? Meg az ultrák? Van valami tudományos recept, hogy elkerüljük, vagy lényegében mindenkinek van valami idevágó vicces története? A fiúk alapban undorító állatok, úgyhogy természetesen elsősorban lányok futós kakitörténeteit várjuk. A beküldők között egy karton háromrétegű Zewa Softist sorsolunk ki.

69 komment

Címkék: futás edzésnapló bokor félmaraton nagydolog kákkánámáná kakimanó

Tovább iterálok

2009.06.05. 09:04 angelday

Elkezdtem diétázni, ahogy néhány napja hírt adtam róla. Tovább iteráltam az eltelt idő alatt a kérdést. Megosztom, hol tartok jelenleg:

• diétázni, napi szinten mérleget és szalonnát vizsgálni faszság
• továbbra is áll az, hogy naponta törekedjek az öt, kis adagokban történő étkezésre
• nem veszem annyira komolyan a reggelit (kenyér simán!) és félkomolyan veszem az ebédet -- ettől függetlenül tudom, hogy mik azok, amik tápértékben gazdag kaják és mik a hulladékok, így próbálok választani ebédnél, sok zöldség, ilyenek
• a vacsorát ugyanakkor komolyan veszem: csak saláta, hal, sovány hús, este semmi nassolás, csak ásványvíz, esetleg 1-2 fröccs
• sporttevékenységben erősíteni kezdtem: a héten háromszor voltam futni, minden nap hasazok és fekvőzök, mint valami kis VÖCSÖK (nem sokat, de legalább csinálom)

Igaza van mindenkinek, aki azt mondja: én nem vagyok kövér. Aszkéta diétázás az esetemben értelemetlen, nettó idiotizmus. Ugyanakkor a célszerűsítés megmarad továbbra is. Ha összefoglalhatom két pontban:

• reggel kevés, délben közepes, este nagy odafigyelés az étkezésre
• sokszor keveset elv (a gyümölcs is finom!)
• több sport

Egy hónap múlva hírt adok, hova jutottam.

A mérleg és hurkafigyelés a hülyék sportja.

Függöny.

17 komment

Címkék: sport életmód diéta iteráció

Edző Fecó bá bekeményít

2009.06.04. 14:06 pkrisztike

Folytatom kis kalandomat St. Moritzban. Ott maradt abba az első hét, hogy szancsizás, átestem a tűzkeresztségen, még élek. :) Nem sokkal később megérkezett edző bá' is (Csoma Ferenc), akivel megkezdtük az igazi kemény munkát. Beindultak az erősebb résztávok.

Pár szóban össze tudom foglalni, mit érzek néha egy erősebb tréning után itt fenn: a taknyomon csúszok néha. :) De annyira élvezem. Szeretem ha fáj. Ez elég beteg dolognak tűnhet, de olyan jó érzés mikor elfáradok, és a tudat, hogy meg tudtam csinálni, hogy jobbra is csináltam, mint kellett volna. Hogy nem bírok tovabb futni, de mégis felkelek és lenyomom még azt az 5 db 300m-t, ami van -- ezeknél a dolgoknál kevés jobb van a felkészülés alatt.

Mázlink van az időjárással is, ez azért nagyban segítette az edzéseimet, 20-23 fok lassan egy hete, de előtte is bőven ütötte a 15 fokot, teljesen ideális körülmények. Még a szél sem zavar, pedig otthon gyakran idegbeteg vagyok miatta. Mondjuk itt sokkal könnyebb belevonódnom az edzésekbe, nem zavar semmi és senki. Ahogy elnézem lassan brutál barna leszek (huhúú, lehet, meg sem ismernek majd annyira), úgyhogy ezentúl a nevem csak csokilány lesz, vagy, a lány, aki fut és überbrutálbarna, még nem döntöttem el. :)

Csak azért, hogy kicsit bele lehessen látni, megosztok pár edzést, mit is csinálok én itt, hogy ne csak azt lássátok hogy nyaralok. :)

Én rendszerint délelőtt edzem, nem, nem a barnulás miatt, hanem mert kisebb a szél mint délután. Válogatok 8km-t, utána még vannak gyorsak is, vagy 300m-ek vagy 150m-ek, majd pihi, regenerálódás, és délután még egy edzés, de az már csupán egy laza ötös edzés. Másnap van egy hosszú futásom, ez kb 13 km. Ezt követi egy résztávos nap, ami 3 db 1000m, majd 400m-ek, és délután újra egy ötös. Ezt ismét egy könnyű nap váltja, és kezdődik az egész előlről.

Edző bá' szerint a harmadik hét lesz a kritikus talán lelkileg is. Jelenleg nem érzek ilyet, élvezem, hogy itt lehetek és edzhetek. Kíváncsi leszek a folytatásra, mit tartogat még számomra a mester. :) Szóval, edzésre fel! Irány a harmadik hét, teljes kifulladásig!!

(a folytatásban kiderül, hogy valóban sikerül-e hősünknek annyira elfáradnia, hogy csak mászni tud a pályától az apartmanig)

14 komment

Címkék: edzés résztáv edzésnapló st moritz

Nike+ az új iPhone-ban?

2009.06.03. 10:28 angelday

Jövő hétfőn, az Apple WWDC konferenciájának keynoteján kiderül, hogy most akkor "alapból" kapjuk-e az újonnan megjelenő iPhone-hoz a Nike+ támogatást is. Ismeretes ugyanis, hogy jelenleg hiába is akarnánk Nike+ chipet dugni a szifonunkba, csak egy rút hibaüzenetet jelenít meg. Pedig az iPhone is iPodként van reklámozva, sőt, a legjobb iPodként.

A jelenleg piacon kapható iPod Touch-ok (amikben nincs telefon) tartalmazzák már ma is a Nike+ chipet és szoftvert, ezért következtethetünk arra, hogy az új generációs, videofelvétel készítésére is alkalmas telefonok szintén rendelkeznek majd a Nike+ szoftverrel és chippel!

Az alábbi kép állítólag összefoglalja mindazon dolgokat, amiket a hamarosan bejelentetni kívánt telefon tartalmazni fog:

26 komment

Címkék: ipod iphone chip nike nikeplus

St. Moritz: első hét

2009.06.02. 22:37 pkrisztike

Fejlődésem érdekében eljöttem Svájcba (St. Moritz) edzőtáborozni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy elvonultam a világ zajától. Itt ugyanis ebben az időszakban szinte nincs senki, talán csak az elvetemült sportolók egy kis része, akik az idény elejére készülnek. Történetetesen, hármunkon kívül, Kazi Tomi, Szemeti Peti és én, nem edzenek a pályán. :)

Ittlétünk alatt a legizgalmasabb dolog a Mókus megjelenése volt. Elvitte a mogyorót minden reggel az erre a célra kitett kis házikóból (lefotózva!). Aztán vannak mégkacsák, akik tényleg nagyon debilek, és lehet velük szórakozni. Persze e mellett azért az edzések is izgik, mivel van laktátmérőnk. A legújabb kis játékunk a "ki tud jobban besavasodni". 

29 komment

Címkék: edzőtábor sorozatok mókus szauna liba st moritz

Garmin Forerunner 405 teszt

2009.06.01. 19:41 angelday

Minőségi futás nem létezhet pulzusmérés nélkül. Ha valamit, akkor ezt megtanultuk az elmúlt egy év során. A szerkesztőségben még nem döntöttük el, hogy milyen órát használunk. Kaptunk kölcsön egy Garmin Forerunner 405-ös GPS-es karórát. Annak idején Winkler sporttárs már tesztelgette, most viszont mi is közreadjuk a tapasztalatainkat.

A többesszám azért, mert a pulzusmérős Forerunner nem olcsó eszköz, így jónak láttuk, ha külső szakember, újabb futóamatőr bevonásával készítünk egy újabb tesztet. legowarrior sporttárs adja közre először a tapasztalatait, aztán én is hozzáteszem a magamét.

-- Józsi, FB

Szerda este kaptam kölcsönbe Józsitól a Forerunner 405-ös futóórát, próbálgassam, teszteljem hétvégéig. Dizájnja nekem annyira nem jön be, szerintem, ahogy Winkler is mondta, nem alkalmas napi használatra. Ettől függetlenül az óra kezelése egyszerű, semmi bonyolult, komplikáció, menürendszer kb. 1 óra nyomkodással bejárható, áttanulmányozható. A pulzusmérő pántja kicsit otromba a polar vékonyabb pántjához képest, azt hittem lefog csúszkálni, de nem, néhányszor meg kellett menet közben igazítani.

Dupla szigetkör volt estére betervezve, szemerkélő esőben, semmi extrát nem állítottam az órán, "egyszerű edzés" üzemmód, virtuális ellenfélt se konfiguráltam, egyelőre elég, ha magammal küzdök.

A készülék 1, 2, vagy 3 saját képernyő testreszabását engedi, egy képernyő egyenként 1-3 darab mezőt tud megjeleníteni, összesen 35 különböző rendelkezésre álló adatból, mint például átlagpulzus, sebesség, tempó, köridő, pulzusgrafikon (!).

A háttérvilágítás teljesen jó, a sziget sötétebb részein be is kellett olykor kapcsolni (dupla érintés, vékony kesztyűben is jól működött) Sajnos be kellett volna állítanom egy alsó pulzushatárt, ami alatt jelez, hogy lassú vagyok. 

Először az offline programmal nézelődtem a kinyert adatokban, felületileg elég gyenge a Garmin Training Center. Funkcionális, de ennél többre vágyom. A grafikonon időre/távolságra vetítve tudjuk a különböző adatokat (pulzus, tempó, sebesség, emelkedés) analizálni, akár körönként is (ugyanakkor megjegyzem, hogy két kört egymásra vetítését nem találtam meg). Az is jól látszott, hogy a hídnál mikor fordultam, két csaj került elém és 170-es pulzussal sikerült csak őket méltóságteljesen megelőzni.

Összességében az óra elég jól, egyszerűen használható, az utólagos adatbányászat miatt egyesekben növelheti a lelkesedést a sportolás iránt. Szerintem kerékpározáshoz is elég hasznos, mert ott az ember talán változatosabb túrákat tesz, mint a megszokott futókörök, és az utólagos térképes bogarászás is több értelmet nyer.

-- lego

Nekem érdekes módon a többiekkel ellentétben bejött az óra kinézete. Sőt, kifejezetten progresszívnek gondolom, mert egy GPS vevőt is elrejtettek gyakorlatilag karóra méretben: ha jobban megfigyeljük, a szárának egyik végét kicsit megvastagították, oda is került valami technika (fogalmam sincs, micsoda, de valami biztos). Ebben az értelemben jó terméknek gondolom a FR405-öt.

Az óra menüjében, ami nagyon helyesen tud magyarul, érintéssel lehet navigálni. Ez úgy működik, hogy a szélső fém karikát birizgáljuk egyfajta digitális klitoriszként (legalábbis nekem ez volt a benyomásom, hiszen elég kis vékony darab, amin finoman kell az ujjunkat pergetnünk). A koncepció érdekes és jó, ezt ugye már kicsit más formában bebizonyította nekünk az iPod, viszont itt azt vettem észre, hogy kevéssé reagál, erőlködni, fújtatni kell, hogy jól működjön. Ráadásul nem mindegy a dupla kattintás, sokszor kaptam magam azon, hogy újra izgatni kezdem a fémet, mert nem scrollozott tovább, ezt pedig ő dupla kattintásnak vélte. Egyszóval nem volt ebben az értelemben meggyőző.

Ettől függetlenül, az Apple felületekhez szokott énem kicsit bonyolultnak tartotta az egyes menüket, mit-hol-hová-hogyan. A leírás is inkább index-szerű, elég sokat kellett vacakolnom, mire megértettem az alapvető paradigmákat, amiket az óra használ. Sajnos ebben az értelemben elég sutácska. Felületet, funkciókat sajnos nem tud (még) tervezni a Garmin. Bonyolult és körülményes a menüje.

A puluzusmérése példás. Pontos és aktuális adatokat tartalmaz. Érdemes odafigyelnünk rá, mert pulzus és pulzusmérés között is van különbség. Én azt gondoltam, hogy a Decathlonos 5 rugós kategóriában kapható egység is képes az alapvető funkcióra, de ez nem igaz. Kettő órát is próbáltam a kategóriából, mindkettő ZÖLDSÉGEKET jelzett vissza. Pontatlan más értéket jelez, mint ami a valóság. A Garmin ugyanakkor jól mér, lehet rá számítani.

Nem jellemzem mindazon funkciókat és egyéb nyalánkságokat, amik benne vannak az órában, mindenre alkalmas gyakorlatilag. Technikailag gondjaim voltak a telepítéssel (Mac-en), annak ellenére, hogy láthatóan jól támogatott termékről van szó. Itt is megjelenik a "rezidens" program, ami azonnal letölti az óráról a jelet, ha hazaérkezünk, feltéve, ha a gépbe be van dugva az USB kulcs. Nekem ez egy délutános kísérletezgetés lett végül, aztán sikerült összeraknom a dolgot, nem volt egyértelmű, melyik "komponens" mire való. Böngésző plugin, kliensprogram, van itt minden.

Amit viszont ki kell emelnem, az a Garmin Connect. Ez egy ún. web2-es alapú online felülete a Garminnak, ahova az edzésünk adatai azonnal felkerülnek. A felület makulátlan, tiszta, nagyon kezelhető. A GPS adatok azonnal térképre rajzolódnak, ez elég kellemes:

Lentebb pedig elvileg a szintgrafikon és pulzusunk is egyből megtalálhatóvá válik. Sajnos több esetben is azt figyeltem meg, hogy valamiért a szint teljes mértékben értelmezhetetlen. A pulzus teljesen korrektnek tűnik, de a szint nekem értékelhetetlen. A Margit-sziget, ahol futottam jelen példánknál például nekem teljesen síknak tűnt. Lehet, hogy valahogy csillapítani is kell az értékeket, vagy máshogy skálázni, ezt most nem akarnám megfejteni.

Pulzus a fenti edzésem után:

Szint:

Összességében az a szakvéleményem, hogy a hibái ellenére egy nagyon kedves óra, a Garmin Connect rohadt jól használható felület. A fentiek mellett még egy csomó másra is használható, például kezeli a különféle "futócélokat" is.

Óhatatlanul össze kell hasonlítanom a Nikeplus hasonló kezdeményezésével szőr mentén: a Nike megoldásában sokkal inkább a "szórakoztatás" részre helyezték a hangsúlyt, ott a közösségi dolgok dominálnak, ez meg inkább egy poroszosabb, rigorózusabb rendszer. Jelen pillanatban nincs győztes, szerintem mind a kettőt érdemes használni. A Garmin rendszere szakmailag erősebb, a Nikeplus pedig közösségépítésben, kili számolásban, versengésben.

A Garmin óráját lehet kedvelni, de nem tettem magamévá. Szerintem ugyanis piszkosul drága. Én kifizetnék érte 40 ezer körüli összeget, de 60-at már nem (nem ismerem a piacot, a pénztárcámat ismerem). Tudomásom szerint az eszköz egyébként olyan kiló fölött van kiskerben, szerintem ez igen húzós, legalábbis nekem. Ez tehát a verdiktem, szép és jó kis óra a Garmin Forerunner 405, dugnám, de drága.

A termék adatlapja angol nyelven itt.

79 komment · 1 trackback

Címkék: teszt termék garmin pulzus 405 forerunner pulzusmérés

Evés, fogyás, diéta

2009.05.28. 23:21 angelday

Elkezdtem komoly(abb)an venni a korábban meghirdetett Rambó programomat. Aki jobban figyel a Futóblogra, még emlékezhet rá, hogy a Rambó program egy összetett, ún. életmódjavító program, melynek eredményeként a mozitörténelem legcsodálatosabb férfi felsőtestével rendelkezünk majd:

Hirdetésben jó voltam, viszont komolyan, egészen komolyan nem vettem. Oké, végeztem ezt-azt, de nem adtam meg azt a szisztematikusságot, pragmatikusságot, odafigyelést, amit minimálisan kell az ilyesminek.

Most valamivel komolyabban újra elkezdtem. Jelen posztomban az étrendem első körös módosítását dolgozom fel. Néhány szabályt összeszedtem (innen-onnan), ezeket megosztom az olvasóval a teljesség igénye nélkül (mint a futásban, itt is kezdő vagyok). Szeretném kiemelten jelezni az olvasóval, hogy helyreigazításnak helye van, senki nem állítja ugyanis, hogy ő itt a professzionális életmód szakértő -- csupán egy iteratív folyamat egyik állomásáról van szó. Vágjunk is bele.

Az egész kajálás témakörnek egyébként az az alfája és omegája, hogy annyi kalóriát kell bevinni egy nap folyamán, mint amennyit elégetünk. Egyszerű szabály: ha többet viszünk be, elhízunk, ha kevesebbet, vesztünk a súlyunkból. Ha tudatában vagyunk annak, hogy melyik étel mennyi kalóriát jelent (nagyjából), könnyedén tudunk helyes döntést hozni az útvesztőben. Ez csak egy kis odafigyelést jelent. Ha nem figyelünk oda, akkor a felesleg lerakódik és rondán nézünk ki a strandon. Márpedig az életnek egyetlen értelme van, mégpedig az, hogy jól nézzünk ki a strandon. (Ellenvélemény?)

A szabályrendszerem:

1. Írom, mit eszek. Reggel - délben - este és az intervallumokban. Ez segít (nekem) abban, hogy figyelni tudjak még jobban. Amolyan mentális izé. Időnként érdekes visszaolvasgatni.
2. Megpróbálok napi öt étkezést megvalósítani. A tízórai és az uzsonna persze nem nagy valamik, kis joghurt, vagy éppen valami más rágcsálnivaló apróság. Ennek az az értelme, hogy folyamatosan "mozgásban tartjuk" az anyagcserénket, kevesebb étellel is elérhető a jóllakottsági szint, illetve más jótékony hatásai is vannak.
3. Hétköznaponként rigorózusan figyelek arra, hogy ne rontsam el a dolgot, hétvégenként viszont megengedek magamnak egy kis, hm, "elcsábulást".
4. Nem számolom a kalóriákat, egyelőre csak érzésre. Időnként Winklert és Winkler barátját és életmód tanácsadóját, Gábort, megkérdem erről.
5. Próbálok "teljes" étekzésre törekedni, kevesebb kalóriabevitellel a szokásosnál.
6. Az étkezéseket megpróbálom több idő alatt, lassabban elvégezni. Nem lapátolok. Egyszerűen várok időnként, próbálom élvezni az ételeket, jobban odafigyelni a zöldségekre. Ha már kevesebbet eszem, ugyanis!
7. Vannak ételek, mint például a sajtos-tejfölös-tészta, amiből azonnal úszógumi lesz egy erős irodai nap végére. Ezeket nem célszerű elfogyasztani irodai munkára, hiszen azonnal lerakódik az úszógumira, hacsak nem megyünk el edzeni étkezés után egy órával. Helyettük fehér húst, zöldséget, salátát kell fogyasztani, ügyelve persze a napi tervezett kalória mennyiségre is.
8. Minden nap bekészítek egy 1,5 literes szénsavmentes ásványvizet a monitor mellé, elfogyasztom, ha kell, ha nem. Sok folyadékot kell inni.
9. Érdemes edzés előtt 1-2 órával fogyasztani dolgokat, így például rizst (a jó fajtából), vagy éppen tésztát (de nem túl nehéz módon elkészítve), aztán úgy elindulni, hiszen az sem jó, ha nincs bennünk azonnal hasznosítható energiaforrás.

Állításom az, hogy pusztán ezen néhány egyszerű szabály betartásával, vagy rájuk odafigyeléssel elérhető néhány kiló leadása, nem beszélve arról, hogy tettünk egy lépést a "jó" irányba. Olyan ez, mint lemondani a kibaszott kóláról. (2004 óta nem iszom egy kortyot se.)

Nézzünk meg egy napi példát!

Gábor, Winkler Róbert barátja- és életmód tanácsadója javasolta nekem, hogy ne egyek például délután Fornettis apró süteményeket, mert annak sok értelme nincs, inkább fogyasszak el otthon egy gyümölcsturmixot.

Persze vízzel felöntve és nem tejjel, meg mézzel, meg ilyen cukros-zsíros dolgokkal. Este pedig egyek színhúst sütve, vagy halat és némi salátát. Azt hiszem sikerült is a város második legjobb éttermében:

Nem célom persze most egy általános receptet és étrend tanácsadást adni, pusztán azt foglaltam össze, hogy én hogyan kezdtem el. Szerintem már az első hétnek is vannak mérhető eredményei, áldozatot különösebben nem kell hozni, éhezni sem kell, egyszerűen csak odafigyelni arra, hogy mit csinálunk, annyi kalóriát bevinni, amennyit ténylegesen fel is használunk és egyáltalán: egészségesebben étkezni.

Ha ezt a napi ötször keveset elvet betartjuk, eleve sokkal jobban fogjuk érezni magunkat.

(folytatjuk!)

78 komment

Címkék: evés életmód diéta rambo gábor

Fusson versenyt az izraeli hadsereggel!

2009.05.25. 09:51 Winkler Róbert

Dánielt, mai vendégszerzőnket régóta ismerem: PR-es a BMW-nél. A múltkor épp vittem vissza egy tesztmotort, ő meg ebédelésből jött vissza, úgyhogy emésztésként egy BMW-t támasztva beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy olvassa a Futóblogot, és hogy egyszer valami féktelen tivornya tetőpontján fogadást kötött, ami egy külföldi maraton lefutására vonatkozott. Azóta már mindenféle maratont lefutott, és amikor elkezdte mesélni a jeruzsálemi versenyt, egy idő után leállítottam: köszi, de ezt ne meséld tovább, nehogy kimenjen belőle a szufla: írd meg!

(wr)

Túl voltunk már pár szervezett futáson, köztük egy berlini maratonon is. Izraelben is ott voltunk már akkor már pár napja, amikor az OMM-ből ránkmaradt, kiváló óvárosi szállásunkról elindulva az Ókapunál taxit hajkurásztunk, hogy elvigyen minket a Jeruzsálemi Félmaraton rajtjához.

Alkudtunk, ahogy bírtunk, bár csomagjaink, feltűnően európai külsőnk és lánykísérőnk is volt, így túl sok eséllyel nem bírtuk bizonyítani, hogy ennél olcsóbban is bármikor találunk magunknak fuvart.

Sofőrünk végül nem restellte az alkudozás miatt szerinte kiesett összeget egyrészt egy az odafelé úton taxit kereső közénk ültetésével, másrészt a végcél félreértésével mégiscsak behajtani: "Ja, hogy az Egyetem sportközpontja, és nem az egyetem, az további felár" - mintha, nem ezzel kezdtük volna.

A helyszínen nem volt meglepetés, hogy a bejáratnál csomagjainkat átvizsgálják és potenciális terroristaként kezelnek futócipőstül- rövidnadrágostul, és egyikünk láthatóan rokon származásától függetlenül. Az egyetemi stadionban gyülekezünk tehát, ahol hamarosan konstatáljuk, hogy az előző esti tésztavacsin hallott tanács, miszerint a katonák előtt rajtoljunk, egyáltalán nem hangzik olyan abszurdnak és megmosolyogtatónak.

A város szervezte verseny számunkra leginkább egy kerületi szintfelmérőnek tűnt, a versenyközpont imígyen a margitszigeti úttörőstadionra emlékeztetett: a 18-20 év körüli sorkatonák ugyanis láthatóan ki voltak vezényelve, hogy fussanak egy nagyot, eredményük pedig egyszersmind nyilván felmérő is. Na most mivel ők szolgálatteljesítés közben nyújtottak a verseny előtt, elmaradhatatlan gépkarabélyuk is velük volt. És bár a legtöbben a biztos, számukra lezárt sátorban hagyták, többüket is láttuk azzal futni. Mazochizmusból? Kivagyiság? Paranoia? Hazaszeretet? Esetleg a szolgálati szabályzat a rejtély kulcsa? Ha valaki tudja, kérem árulja el.

Fegyverrel, vagy nélküle, de legtöbbjük menetben, századonként, (vagy mi) futott, hozzá énekelt és egymásban tartva a lelket bizonygatta, hogy fasza izraeli idf-tag, egyszersmind honpolgár. Ezzel kevésbé lenne baj, de mint az amerikai társak a már említett tésztavacsin elárulták, azért érdemes előttük rajtolni, mert az út gyakran pont olyan széles, mint ezek a kis zászlóaljak, így előzni gyakorlatilag lehetetlen.

A tésztavacsi egyébként egy hotelben zajlott, rengeteg beszéddel és laudációval, így mire elkezdődött a svédasztalos, korántsem csak tésztát tartalmazó étkezés, a hétórás kezdésből fél 9 lett, és annyira nem is érte meg. De visszatérve a startvonalra, ahol bátorkodtunk helyet biztosítani magunknak, futókarrierünkben először és valószínűleg utoljára azon igyekeztünk, hogy tempósan rajtoljunk, így nemcsak húzhatnak a profik, de várhatóan nem kell izraeli katonadalok taktusaitól menekülnünk.

Így is lett: bizonyos fordulókon az elsőket láttunk magunk előtt. Durván tolták, bár az afrikai krém azért itt nem képviseltette magát. A verseny legfontosabb ténye azonban sokáig, nagyon sokáig, minden mélységében és legfőképpen magasságában a legutolsó percig titok maradt előttünk. A verseny honlapján ugyanis, bár egész sok minden állt latin betűkkel, a felkészülés és rákészülés szempontjából legfontosabb adatsor lemaradt: úgy hívják, szinttérkép.

Arról tehát fogalmunk sem volt, hogy nemcsak könnyed félmaraton, hanem komoly hegymászás, aztán legurulás adja majd a verseny velejét. Mindez legvéresebb valóságában az első 6 km utáni egyre meredekebb emelkedőn derült ki, illetve egy nappal előtte, a Jeruzsálemi Önkormányzat egyik irodájában, ahol a sportfelelős főszervező rendetlen asztalán véletlen megpillantottam egy szinttérképet és rákérdeztem, hogy ez ugye nem az, amire gondolok.

Dehogynem, mondta, és mindössze annyit tehettem, hogy lefotóztam, hogy társam is tanulmányozhassa majd. A meredek emelkedőt heves lefelé futás követte, ami egy idő után hasonlóan fárasztó és idegesítő. Viszont behozza az idődet, amit felfelé elvesztettél. Így lettünk a végén mindketten 1:45 alatt, amit kb. terveztünk is, égőető napban és 35 fokban. A napra kevésbé készültünk, így mindkettőnknek szép atlétamintája lett, meg egy kulcstartós érmünk, a gépkarabély és a katonadal meg hátra maradt a többieknek.

Egy idősebb úr a lelátóról megkérdezte, honnan jöttünk, majd tőlem az Izraelben rutinkérdésnek számító, "zsidó-e vagy"-ot. Pozitív válasz után bebiztosította magát egy árjúkáttal is, azaz, hogy körül vagyok-e metélve.

Így megy ez a Szentföldön, de boldog voltam az időmmel, a leégett vállammal és hogy megnyugtathattam.

25 komment

Címkék: izrael jeruzsálem élménybeszámoló maraton vendégposzt