"Irigylem a problémáidat"

2012.02.13. 11:22 Winkler Róbert

Egy hete nem futok.

Őrületes formában voltam pedig, már jó ideje tartottam a stabil 50 kilométeres heteket – az az én szintemen jó. Az utolsó hómentes szombaton még szaladtam egy 15-öst – azért csak annyit, mert a szembeszél befújt a nem igazán futásra való sapkám alá, és lefagyasztotta a fülem, de rendesen. Azóta nem futottam, mert inkább kivárom, mi lesz ebből az állapotból, esetleg a jövő héten végzek egy óvatos, felderítő futást. Mert én a hótól félek: akar a rosseb zakózni egy orbitálisat. 

Barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor például nem volt ilyen óvatos, azóta is azon parázik, vajon látták-e, amikor üveges tót módjára hanyatt esett egy gödi csárda előtt a jégen. (A csárda ablakai ugyanis le vannak sötétítve, nem látszik, vannak-e emberek odabent, az pedig főleg nem, hogy merre néznek.)

És akkor most, hogy így magam is ráérek marginális problémákon töprengeni, ismertetném az anomáliát: az utolsó futásomkor már igazi hideg volt, úgy mínusz 10 fok körül. Tudom, tudom, Dorogon -20 volt, de nem mehetek pusztán a hiteles önkínzás kedvéért minden reggel Dorogra futni. Szóval futottam szépen a -10-ben, ami egyébként engem nem igazán zavar, jól elvagyok benne, főleg megfelelő sapkában és kesztyűben. Olyan problémám sincs, mint Motordoktor kollégámnak, aki szintén fut, és neki az a gondja, hogy -10 alatt beragad az orrlyuka a belégzéstől.

Úgy érzem, majdnem ennyire érdekes problémát fejlesztettem: nekem kibomlik a cipőfűzőm.

Az utolsó futásom első 7,5 kilométerén négyszer, a visszafelé vezető szakaszon háromszor. Egyre erősebben kötöttem meg, de hiába. Alapjában nem zavar, hogy néha meg kell állnom, notóriusan leguggolok például az acsarkodó házőrző kutyákhoz, hogy gügyögjek, meg énekeljek nekik egy kicsit, hogy kizökkentsem őket a napi taposómalomból, de cipőfűző visszakötéséért megállni valahogy idegesítő.

Orrbefagyás, cipőkibomlás... MI JÖHET MÉG?!

18 komment

Címkék: hideg jég göd cipőfűző

Pulzusmérés 1.

2012.02.11. 08:22 szasza75

Az utóbbi időben rengeteg kommentet olvastam itt a Futóblogon és az FB témával foglalkozó csoportjaiban, hogy milyen pulzustartományban mikor kell futni és kinek milyen pulzusértékek megfelelőek.

Persze ha 30 évvel ezelőtt beszélhetünk erről a kérdéskörről, akkor a sportolók nagyrészétől azt a választ kaptuk volna, hogy akkor jó az edzés, ha magas a pulzus. Az elmúlt évtizedekben az órafejlesztők és marketingeseik megtalálták a fogyasztókhoz vezető utat, így a pulzusmérő óra a futók második legfontosabb kiegészítő eszköze lett. (Első természetesen a cipő.)

Az alábbi sorokban a pulzustartományok meghatározásáról lesz szó.

1. Az első lépés a maximális pulzus meghatározása.

Erre többféle számítási módszer létezik, ezek közül az egyik legalapvetőbb amikor 220 ütés/percből kivonjuk az átlagéletkorunkat. Nálam ez az érték 183.

Egy másik számolási módszer szerint "205 - életkor fele +5 ha nő és +5 ha elit atléta". Ebben az esetben nálam 187 a max pulzus.

Véleményem szerint a fenti számítási módszerek jó közelítő értéket adnak. Sok esetben azonban találkoztam olyan futóval, akinek jóval magasabb volt a maximális pulzusértéke, mint a számítás módszer által kapott. A max pulzus meghatározása nemcsak számítással lehetséges, hanem tapasztalati úton, azaz méréssel. Pontosabb de izzasztóbb. :-)

Én pár éve próbáltam magamnál megállapítani a maximális pulzust, és a 186-os értéket sikerült elérnem. Egy könnyed bemelegítés után (a szigeten) kerestem egy sík részt, aminek a végén meredekebb emelkedőre kellett felrohanni: a belső út és a végén az Árpád-hídra felvezető út.

Az utolsó két buszmegálló között futottam (kb 400 méter lehet) egyre fokozódó tempóban 1-2 kört, majd az utolsó hossznál addig gyorsultam, míg az emelkedő előtt 50-100 méterrel gyakorlatilag elértem a végsebességemet és innen próbáltam a hátralévő emelkedőt maximális erőbedobással lefutni. A lábaim a végére remegtek, levegőm sem volt és kellett egy pár perc amíg helyreállt a gondolkodásom. Nagyjából az emelkedő vége fele érhettem el a maximális pulzusomat.

2. Az ébredési pulzus meghatározása.

A legkényelmesebb pulzusmérés. Reggel felébredünk és túl sok mozgás nélkül nedvesítsük be a pántot és csatoljuk fel az övet aztán tekintsünk az órára. Nálam ez az érték 44-46. Érdekesség képen egyszer egész éjszakára magamon hagytam a pántot. Ha jól emlékszem a pulzusom lement 36-38 ütés környékére. (Ne felejtsük azt sem, hogy én régóta futok, ezért erősebb a szivem. Az átlagos nyugalmi pulzus 60 körül van.)

Következő részünkben a pulzuszónák meghatározásáról lesz szó.

5 komment

Címkék: gyakorlat pulzus pulzusmérés

RIP Geoff Hollister

2012.02.09. 21:50 angelday

"Legyen elég levegő a tüdődben, teljenek meg élettel a lábaid, fújjon mindig hátulról a szél, és kapj szárnyakat."

– Geoff Hollister

2012. február 6-án, egy rákkal folytatott hosszú küzdelemben 66 éves korában meghalt Prefontaine futótársa, Bill Bowerman tanítványa és a Nike egyik első alkalmazottja, Geoff Hollister. Ezen a képen Prefontaine társaságában látjuk:

2010 májusában Johny (DaMartian) a közönség soraiban ült Beavertonban, ahol egy előadáson a 2002 óta Nike konzulensként működő Hollister néhány Prefontaine emléket osztott meg. Ezt a videót most újra bemutatjuk, ezúttal magyar felirattal:

6 komment

Címkék: videó emlékezés prefontaine

Vasárnap: UB nap!

2012.02.09. 11:17 mgergoo

Ha valamiféle varázslat nyomán csak egy versenyen indulhatnék idén, akkor a másodperc tört része alatt böknék rá az Ultrabalatonra. Nem tudom, hogy alakult így, de beégett az élménycsomag az agyamba, ez nem hasonlítható semmi máshoz, talán a régi "Diákszigetes" feelinghez van a legközelebb, azzal a különbséggel, hogy itt nem a lányokat hajtjuk, hanem a kilométereket. Ez nem is egy verseny, hanem a futóközösségek ünnepe. Az Ultrabalaton a futóversenyek Woodstock-ja. Punktum.

Tavaly ilyenkor még nem gondoltam én sem, hogy UB résztvevő leszek, most viszont már ott lóg a falon a Balaton alakú érem, és nagyon büszke vagyok, amikor ránézek. Életem egyik leglassabb, de legjobb döntése volt tavaly itt a blogon jelentkezni a Futóblog #2 csapatába. Tíz vadidegen futóból két nap alatt egy csapatot kovácsolt az Ultrabalaton. Együtt futni kilenc másik emberrel, értük futni, a csapatért futni egy egészen más dimenzió.

(Most szólok, hogy ha szeretnél indulni az idei UB-n, de minden barátod, ismerősöd lusta disznó, akkor ne hagyd, hogy téged is lehúzzanak, hanem keress meg itt kommentben, addig nem nyugszom, amíg csapatod nem lesz. Tényleg.)

Az Ultrabalaton hossza 212 km, ez adta a vasárnapi (02.12, értitek ugye?? :) Futóklubos közös futás apropóját. A Futóklub kiköltözik a Feneketlen-tóhoz, amit könyörtelenül körbefutunk, mind az ötszáz méterét. Mivel sejthető, hogy ez a távolság nem mindenkinek elegendő, ezért onnan felfutunk a Gellért-hegyre, meg vissza.

A bemelegítést szokás szerint 10:00-kor kezdjük, 10:15-kor indulunk el a nagyságrendileg 7 km távra. Újdonság, hogy a tombolán a jól megszokott Nike ajándékok mellett az Oxygen Wellness VIP belépőit is kisoroljuk, tehát érdemes regisztrálni. Apropó regisztráció, most is legyetek kedvesek az esemény Facebook oldalán jelezni, hogy jöttök.

9 komment

Címkék: vasárnap ultrabalaton futóklub

Kalandok a Városligetben

2012.02.08. 10:04 angelday

Edvi Timivel a Nintendónál ismerkedtem össze, nekik csinál marketinget. Később kiderült, hogy elkezdte a futást is, a történet pedig bonyolódott egy kicsit. Arra kértem, mesélje el az egészet elejétől a végéig – Józsi

Első találkozásom a futással a legkevésbé sem volt kellemes. Nekem volt a legdebellább, leghajcsárabb tesitanárom a világon. Nő volt, mégis gyűlölt minden kislányt a nyüzüge, erőtlen szervezetével együtt. Arra kényszerített minket a legnagyobb hidegben is, hogy fussuk körbe az iskola körüli parkot mindenki szeme láttára, a dresszel súlyosbított torna egyenruhában. Ezek után úgy vélem nem csoda, hogy felcseperedvén élből elutasítottam minden inspirációt és invitálást a futásra, ráadásul dohányoztam is, így még ha akartam volna sem lettem volna rá képes anélkül, hogy "kiköpjem a tüdőmet".

Mindezek ellenére, valahogy mégis a kezembe került Murakami Haruki "Miről beszélek, amikor a futásról beszélek" című könyve. Ő valami olyan lelkesedéssel, természetességgel és őszintén ír a futásról, hogy még nekem is kedvet csinált. Arról beszél, hogy magadhoz képest állíts be a célokat a futásban, és szépen lassan, építkezve érd el azokat. Így ez valami olyasmi, ami a te sikered, senki másé. Siker, akkor is, ha először csak addig jutsz, hogy le bírj futni 30 percet egyhuzamban. Mert eddig nem voltál képes rá, most pedig igen.

Így én is kitűztem a magam kis célját, lefutom a szigetkört egyhuzamban megállás nélkül. Nem valami nagy dolog, de az én kondimmal és tüdőmmel igen nagy kihívásnak ígérkezett. Viszont milyen ciki lenne már lila fejjel és kifulladva rohanni a sok profi futó között, így egy barátomhoz fordultam tanácsért, aki már egy ideje fut, hogy mégis hogyan kezdjek bele a dologba. Ő javasolt egy edzéstervet, ami 6 hét alatt, szépen fokozatosan készít fel kb. a szigetkörre, heti háromszori futással. Azonnal kinyomtattam és a hűtőre mágneseztem a tervet, amire még egy szmájlit is rajzoltam. A lelkesedésem nem ismert határokat, amikor a reggeli kávémmal a kis papírra mosolyogtam. Nemsokára!

Leálltam a cigivel és a következő keddig (a hét első edzésnapja mindig a kedd, és én ezt is be akartam tartani, szépen pontosan) mindent beszereztem, ami kell. Cipellőm volt, de a hidegre való tekintettel "polár" pulcsi, sapka, ami nem csúszik a fejembe, kesztyű és nadrág is kellett. Ki kellett azt is találnom, hogy fogom mérni az eredményeket és az időmet, ráadásul valahogy be kell tudnom tartani az x perc futás y perc séta arányokat is. Ezek után elmentem egy próbakörre, még sétálva, a lakásomhoz közeli Városligetbe, hogy megtervezzem az útvonalat és feltérképezzem, merre fogok lendületesen hussanni nemsokára, mint egy gepárd.

Összeállítottam a zenei válogatást is a nagy eseményhez. Miután végigböngésztem sok-sok fórumot, megkérdeztem mindenkit, hogy mit jó hallgatni futás közben, ki mit szeret, mire figyeljek, hogyan lélegezzek és így tovább. Végignyálaztam jó pár "kezdő futóknak" és "hogyan kezdjünk bele" cikket, és úgy éreztem mindent tudok!

Elérkezett hát ez első kedd. 8*1 perc futás, 2 perc séta. Kezemben az iPhone-ommmal nekivágtam a Városligetnek, íme:

Csodálatosan éreztem magam. Futónak éreztem magam. Elképzeltem, ahogy Murakamihoz hasonlóan a nap kezdete, spirituális élmény és a személyiségem részévé válik a futás a sok rossz emlék és kudarc után. Semmi sem állíthatott meg. Még a másnapi izomláz sem. Alig vártam, hogy csütörtök legyen és folytathassam. Másodszorra ugyan kicsit jobban kimerültem, hiszen ez alkalommal 12 percet futottam 8 helyett, de a lelkesedésem csak nőtt. Komolyan vettem az edzésnapokat, hiába voltam lelkes, a pihenő napokon pihentem, a futó napokon futottam. Minden csodálatosan alakult, míg az első hét végén, ergo a HARMADIK edzésnapon egyszerűen elbotlottam valami kiálló ágban (mint Józsi!), és ez lett a vége:

Nem tudom, mi történt, valamiben megbotlott a lábam és ráestem a jobb könyökömre. Csillagokat láttam, nem hittem el. Bár a kezem "csak" 10 napig volt gipszben, de csuklótól vállig. A jobb kezemet kellett nélkülözzem, amire, mint kiderült, mindenhez szükségem van.

Sosem gondoltam volna, hogy bal kézzel mennyire rosszul tudok fogat mosni, és milyen nagyon tud majd zavarni, hogy nem tudom összegumizni a hajam, sőt még csak megfésülködni sem leszek képes. Ráadásul a futó projektemnek is annyi, legalábbis egy jó időre. Szerintem ez is olyan, mint leesni a lóról. Csak sajnos a gipsszel nem tudtam visszaszállni azonnal.

Most mondjátok meg, nem én vagyok a legszánalmasabb wannabe futó a világon? Ráadásul mi lesz mostantól kezdve? Vége mindennek? Hol van Murakami Haruki?

20 komment

Címkék: beszámoló motiváció életmód gipsz amatőrök akik futnak

Nyitott ablak tünet

2012.02.07. 16:52 angelday

A -10 fokos posztunk folyományaként ulrik hívta fel a figyelmet a "nyitott ablak tünet" cikkre a Sportorvoson.

A téli zord körülmények, az uszodában, edzőteremben, valamint a szabadban mért nagy hőmérsékleti különbségek, a megváltozott környezeti feltételek (csúszós utak, felerősödő északi szél, zivatarok, hóesések) mind nehezítik az egyébként is nagy terhelésnek kitett szervezet fertőzésekkel szembeni ellenálló képességét. (...) Éppen ezért ilyenkor célszerű nagyobb gondot fordítani a megfelelő tápanyagellátásra, vitaminok bevitelére, az immunrendszer erősítésére szolgáló módszerek alkalmazására.

Létezik egy sport-élettani jelenség, amelyet "nyitott ablak tünetnek" nevez a szakirodalom. Jelentése utal arra, hogy a megnövekedett edzésterhelés hatására legyengült immunvédelem hatására elég kinyitni az ablakot és a hideg levegőt beengedni ahhoz, hogy a sportoló felső légúti fertőzést szerezzen. A jelenség sajnálatos módon igen gyakran fordul elő élsportolók körében.

Feltehetjük a kérdést, hogy mit kell tenni az immunvédelem megtartása érdekében? Nos, első és legfontosabb dolog a környezeti feltételekhez igazított ruházat, felszerelés viselése. Célszerű rögtön edzés, rövid levezetés, nyújtás után forró zuhanyt venni, majd alaposan átdörzsölni, megszárítani hajunkat, testünket. A folyadékpótlásról már az edzés alkalmával, majd azután folyamatosan gondoskodni kell.

Csak kiemeltem néhány gondolatot, érdemes elolvasni a teljes cikket és rendesen beszerezni a vitaminokat. Én egyelőre nem lettem lázas, de már nem fáj a torkom. Két napig volt rossz. (Továbbra is meggyőződésem, hogy a hideg önmagában nem, helyette a vírusok okozzák a problémát.)

update: belázasodtam, a szakirodalomnak van igaza, én meg egy hülye vagyok.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló betegség hideg alapozás

Torokfájás -10 fok alatt?

2012.02.06. 09:00 angelday

Bevezetőnek egy olvasói levél:

Szeptember óta folyamatosan edzek, december eleje óta cardiozok ellipszis tréneren, és most januárban merészkedtem ki az utcára futni. A problémám az volt, hogy 10-12 perc futás (kb 2 km) után iszonyatosan fájt már a torkom, pedig csak +5°C és-3°C volt a kinti hőmérséklet, amit ugye a szervezetnek még bírnia kéne, plusz ismerőseim is mondták, hogy ők futottak -10°C-ban is, és semmi bajuk nem volt.

Nekem viszont égetően fájt már a torkom, és emiatt le kellett állnom. A tüdőm és az izmaim még bírták volna, de hiába lélegeztem az orromon, a torkom iszonyatosan fájt és futás után pár órán keresztül köhögtem is, mint a szamár.

Tudsz valami tanácsot adni, hogy mire figyeljek oda (tempó, légzés stb) vagy mely bejegyzéseket olvassam el ezzel kapcsolatban?

Segítségedet előre is köszönöm!
Vera/Ciróka

A kérdés nagyon érdekes, főleg most, hogy Budapesten is -10 fok fölött alatt van a hőmérséklet. Hétfő délelőtt:

Hétvégén brutális volt, mi egy laza síelésre ugrottunk át az osztrák szomszédokhoz, a hegyen -20 fok volt, rémes volt a sportolás (ráadásul másnap még felhős is volt az idő). Mindösszesen két napot síeltünk, nekem másnap azonnal elkezdett fájni a torkom, ami még most is tart.

Nem vagyok orvos, de annyit meg tudok állapítani, hogy a hideg önmagában nem okoz betegséget még akkor sem, ha kapar a torok. A lázzal is járó torokfájás legtipikusabban valami vírusos fertőzésre vezethető vissza. Ennek a pudingnak persze én magam leszek a próbája, majd frissítem a posztot, hogy mi lett a végeredmény és belázasodtam-e. Egyelőre iszom a teát, szopogatom a Strepsilst és teóriákat gyártok.

Ciróka leírása picit mást mutat: neki már edzés alatt is elkezdett kaparni a torka (nem is ilyen hidegben), sőt, köhögött is később. Erre én mindenképpen azt javasolnám, hogy ne folytassa a kinti futást, nézze meg, mi lesz belőle, lehet, hogy valami más jellegű dolog van a háttérben. Önmagában ez a hőmérséklet még nem indokolja, persze lehet, hogy másnak másképp reagál a szervezete. (El tudom képzelni, hogy Csétomi ilyen hidegben is vígan szaladgál.)

Mindenesetre a posztot átküldtem a Futóblog háziorvosának is, remélem majd ki tudom egészíteni az ő szakvéleményével is. update: kiegészítette.

33 komment

Címkék: olvasói levél orvos hideg torokfájás orvos válaszol

Utam Berlinbe - készülj velem a maratonra!

2012.02.03. 22:57 mgergoo

Elkezdődött. Tavaly nagy hirtelen beneveztem Európa egyik legnagyobb maratonversenyére, a Berlin Maratonra. Az első boldogsághullám lecsengése után (alig néhány nap múlva:-) a Nike Futóklub edzőit kérdeztem arról, hogy milyen célidőt látnának számomra reálisnak. Nagy meglepetésemre egyöntetű vélemény volt a 4 órás célidő, de őszintén szólva még most is eleven kérdőjellé görbülve értetlenkedek ezen. Mindenesetre rajtam nem fog múlni, minden edzést el fogok végezni, minden számomra kiírt kilométert bekarcolom. Ha sikerül boldog és meglepett leszek, de ha nem, akkor is tiszta a lelkiismeretem.  

Egyfajta támpont lehet, hogy a múltheti Yours Truly futáson a nyers futásidőm 31 kilométeren 3:07' volt. A vége felé kezdtem megpurcanni, de ha feltesszük, hogy 7.30-8 perces tempó alá nem lassultam volna, akkor 4.30 környékén beszenvedtem volna a maratont. Ez csodás, viszont van bele egy kis bibi: egyszer gyakorlatilag megálltam ebédelni 20 percre, meg volt kiállásom a videózások miatt is... Szóval, optimistán kalkulálva is 4:45-5:00 környékén vagyok. Van honnan fejlődni, ez nem is vitás.

Most viszont nincs több idő az elmélkedésre, levelet kaptam Lájf. A feladó bizonyos Vajda Zsuzsi... szóval visszavonhatatlanul megérkezett az első két heti edzéstervem és azt gondolom, hogy ha nagyságrendileg egy szinten vagy velem, akkor akár velem is tarthatsz.

Milyen szinten vagyok? Ilyesmi:

5 km: 24m:05s 
10 km: 52m:44s 
Szigetkör: 25m:17s 
Félmaraton: 1h:58m:51s 

A Berlin Maraton egy héttel a budapesti Spar Maraton előtt lesz és mivel azt gondolom, hogy valószínűleg Spar Maratonra készülsz, én mindig egy héttel előted leszek az edzéstervben. A blogomban láthatod majd, hogy az előtted álló heti adagot nekem hogyan sikerült túlélnem/ teljesítenem, együtt tudunk készülni egy héttel eltolva kánonban. Ég a város, ég a ház is, nem is egy ház háromszáz is... egymást motiváljuk, mindenki boldog. 

Szóval az első két hét programunk:

34 komment

Címkék: maraton edzésterv felkészülés dk

Új kihívás, új mértékegység: BMI-négyzetkilométer

2012.02.02. 12:02 mgergoo

Belevágok. Már a kezdetekben sokat gondolkoztam rajta, hogy hogyan lehetne közös nevezőre hozni a súlyosabb futók és a vékony giliszták teljesítményét. Aki nem volt soha kövér, az el se tudja képzelni, hogy milyen megterhelést jelent 120-130 kilóval még a 4-5 kilométer lefutása/legyaloglása is.

Van ez a hülyeség, hogy képzeld el, hogy egy cementes zsákot is cipelned kell futás közben, de ez is rossz megközelítés, mert a cementes zsáknak nincsen fogása, csúszik ki az ember kezéből, fogni kell, erő kell hozzá, a túlsúly meg úgy oszlik el rajtunk, mint egy kényelmes pihe-puha kis aura. Csak sajnos ára van ennek a pihe-puha aurának, minden lépés nehezebb, minden lélegzetvétel sürgősebb, minden pulzus nagyobbat ver, szenvedünk, kérem szépen, de cefettül.

A 28+BMI-s cikk utáni jelentkezőkből kialakult DK Team tagjai között hónapok óta vezettünk egy közös sima, távolság alapú kihívást. Amikor ezt a csoportot megnyitottuk a nyilvánosság felé, és a belépést sem kötöttük súlyhatárhoz, jelentkeztek és jöttek giliszták is, mi kövérek meg azzal szembesültünk, hogy ez a távolságalapú verseny nem igazságos.

A BMI térkép számolás nélkül megmutatja, ki hol helyezkedik el. Forrás: Wikipedia

Olyan képlet kellett, ahol bármelyik 28+BMI csapattag nyerhet és megszoríthatja, sőt versenyre tudja késztetni Schwartz-Nagy Attilát. Jelentem a képlet összeállt és egyszerű, mint a faék: BMI * BMI * távolság, magyarán BMI-négyzetkilométer. :-) Ezzel a célt elértük, azaz  Schwartz-Nagy Attila 330km-rel csak a harmadik helyen végzett! 

A képlet nyílván nem igazságos minden esetben, nem is lehet reálisan eltalálni az arányokat, de mivel a karmesteri pálca itt figyel a kezemben: a képlettel kapcsolatban nem vitatkozom. :-)

A futó és fogyóverseny utolsó fordulója után két győztest hirdetünk:

• 1. győztes, aki a legtöbb BMI négyzetkilométert gyűjti
• 2. győztes, aki  legnagyobb százalékos fogyást mutatja, az első mérlegelés, azaz 2011.december 16. óta

Aki nem mérlegelt, az legyen kedves mérlegelni, és rögzíteni a közös táblázatunkban. Aki részt akar venni az 1. versenyszámban is az legyen kedves a BMI adatát is megadni. Aki holnap reggel 9.00-ig nem mérlegelt, vagy rögzítette a januári futását, azt könyörtelenül kizárjuk az utolsó fordulóból.

27 komment

Címkék: közösség verseny kihívás

Hétvégi Futóklub: OXYGÉN Wellness

2012.02.01. 18:13 angelday

Rendhagyó program! Ezen a hétvégén szombaton a Futóklub nyújt és wellnessezik az újpesti Oxygén Wellness konditeremben. Tavaly is csináltunk már hasonló programot, lássuk a részleteket:

Szombat délután fél négytől (15:30) várunk mindenkit az Oxygénben, ahol 17:00-től három edzést tartanak majd a Futóklubosoknak. Ezekből már csak a stretchingre van 14 helyünk.

(Egyébként nem kötelező az órán részt venni, aki akar, eljöhet kondizni, wellnessezni, aztán maximum nem megy nyújtani edzővel – bár miért ne tenné. A hely adottságait persze ki lehet használni, minden kondigépet használni stb, egyedül a vizesblokk kerül pénzbe, de az is csak egy ezres fejenként.)

A részvétel feltétele, a Facebookon történő érvényes visszaigazolás. Ehhez a pontos instrukciók:

Először nyomjátok meg a JOIN/CSATLAKOZÁS gombot (jobb fölső részen az esemény Facebook lapján!), utána pedig ugyanott kommentben írjátok meg, hogy "futóblog, stretching, email cím". (Emailben visszaigazoljuk a résztvevőket.) Csak az jelentkezzen, aki biztosan el tud jönni.

Várunk mindenkit a maradék helyekre! Jövő héten pedig ismét közös futás, rétes, tea, ahogy kell és illik.

10 komment