Résztáv

2010.05.12. 13:30 szasza75

Talán már írtam korábban, hogy a futás és én együttműködésében nézeteltérések adódtak. A február és a március a kényszerpihenő jegyében telt, majd az áprilisi újrakezdés kínt, verejtéket és elégedetlenséget okozott. Az első egy héten még türelmesen, aztán egyre türelmetlenebbül köröztem a szigeten. A nagy-nagy tavaszi tervek mentek a kukába, most már csak az őszre összpontosítok.

A tegnapi közösségi futás alkalmával beiktattam egy "homedoctor running"-ot, azaz elszaladtam a háziorvosomhoz, majd a patikába és beadattam magamnak a preventív jellegű agyhártyagyulladás elleni 2. védőoltást.

Reggel iszonyú vállsajgásra ébredtem, de ez sem tántoríthatott el a keddi és az őszi felkészülésem mérföldkövének tekinthető résztávos edzésemtől. Talán Winklairék már szakmailag kielemezték résztávos edzés jelentőségét, de megvagyok róla bizonyosodva, hogy csak elméleti szinten fáradtak el a téma boncolgatása közben, mozgás közben sose.

18 óra körül elkocogtam a MAC Futócenteres támaszpontjára, majd rövid átmozgatást követően a sziget budai oldalának 4500 méteres felfestéséhez érkeztem. Közben persze csináltam pár méteres pörgetős felrázó belefutást. Szakmailag így helyes.

7 darab 1000 méter 1:30-as pihenőkkel! Nagyjából a max. tempót a savasodási pulzus-zónámnak kellene meghatároznia, azaz a pulzust 163-164 környékéig kellene felengedni. Kellene. A párás meleg idő viszont nem sok jóval kecsegtetett. Legutóbb 7 hónapja csináltam ilyesmit, készen álltam a megborulásra és a repülő bogarak szájüregben rabosítására.

Az első két darab ezer viszonylag könnyen ment, aztán egyre rosszabbul, a 3. ezer után elszállt a pulzusom, bekerültem a piros tartományba és beállt ritmus mellett akár el is dobhattam volna az órám. Értelmetlenné vált az egész. Aki futott már valaha résztávot főleg 4-5-nél többet, az tudja hogy ennél csak egy rosszabb van: ha egyedül futja. Nincs társ a nehezebb pillanatokban és bizony kell az elszántság a hátralévő szakaszok lefutásához.

Hogy miért fontos a résztávos edzés? Szerintem (edzők szerint is) kell a szervezetnek időnként egy-egy impulzus amikor kizökken a lassabb kocogós tempóból, illetve ha sokat csinálja adott tempóval a futó a szervezete is ezt tartja normálisnak.

Egyes edzésmódszerek, mint pl. az Iglói tanítványoknál alkalmazott edzéseken (Iharos, Rózsavölgyi, Tábori) az ötvenes években nem ritkán futottak 40-50 darab 400 métert, mondjuk 60 másodpercre, aztán versenyen csak összejött nekik 4 percen belüli mérföld, más néven "sub four minute mile".

60 másodperces 400-akról álmodni sem merek, nekem ez jött össze:

A grafikonból látszik, hogy a harmadiktól elment a kontroll, amivel viszont elégedett vagyok, az a regenerálódási pulzus. A visszarázó edzést jónak találom, kibírtam, bár 1 évvel ezelőtt 20-25 másodperccel jobban ment. Az edzői utasítást viszont 100 %-osan nem tartottam be, ez azért hiba. (hallod Winklair?)

A tempó 3:59 és 4:12 közé szorult és nem mosolyogtam, viszont elgázoltam 73 darab rovart és további 3 megfulladt a szememben. Jöhetnének már a permetezőgépek. Aztán meg kiadósan lenyújtottam, és hazaszaladtam az esőben levezetésként. Útközben azon gondolkodtam, hogy milyen esélyeim vannak a Sanyosz ellen a NIKE félmaratonon. Fogadtunk néhány dologban és most egyelőre ő szakítja át a képzelebeli célszalagot. Bécsben 1:34 körüli időt futott, ha sportszerűségből nem rendelek neki naponta egy doboz sütit akkor ő fog nyerni. Még gondolkodom a lassítási stratégiáján, tanácsokat is szívesen fogadok a győzelmi mámor érdekében. Hogy tudnék én nyerni ellene?

(Megteszem mert elhiszem...)

Tervezem, hogy a heti edzésterveimről rövid írásos anyagot bocsátok közzé, így akár lehet mentálisan is, alkalmanként fizikálisan is csatlakozni hozzám. Cél egy jó NIKE félmaraton. Egyeztetünk, futunk, aztán kapkodjuk a levegőt.

39 komment

Címkék: résztáv sziget edzésterv félmaraton

Amsterdam big city life (and comeback!)

2010.05.11. 21:11 poraten

As they say, a picture says more than a thousand words, so today I decided to bring my camera along on my run, so I can share this experience with you. Hope you like it!

Regarding the progress of my running, I have to admit that today was the first run in three weeks (!), last time being my 19km run. Good news is that my calf pain is completely gone. Bad news is that I felt extremely unfit. To change this around, I'll now start running 2-3 times a week (instead of 1-2) and concentrate on short(ish) runs, under 13 km, in order to mitigate risk of injuries but still work on my fitness. After all, first race is only 34 days away.

As a first time runner though, what are your trips right before the run? I heard you are actually not suppose to do any running at all the week before the race. Is this true? What kind of food shall I eat the night before and in the morning? If I'm correct, the time of the run is about 4 o'clock in the afternoon.

Much appreciate your feedback, dear Hungarian friends!

2 komment

Címkék: közösség kérdések életmód comeback küzdelem cél

Erős hétfői kezdés

2010.05.10. 22:00 angelday

BREAKING NÚZ! Lenyomtam DaMartiant a múlt héten a kilométer versenyben!

Kiderült, hogy a kengyelfutó gyalogkakukkal vetélekedő ultra az elmúlt héten 3,5 km-t karcolt a rendszerbe, mert valamilyen kosármeccse volt, vagy mi. Ma találkoztam vele teljesen véletlen az irodában, ott derült fény erre a nem mindennapi dologra. DaMartian egyébként hétvégén utazik a Nike beavertoni központjába továbbképzésre, így innen Budapestről kívánunk neki sok sikert és PowerPoint prezentációt!

Most pedig folytatom a "futok egyet, posztolok egyet" metódust, nagyon jó terápiás eszköz!

A hétfői edzést a szigeti MAC Nike futóklubban tartottam. Fogalmam sem volt, hogy hatalmas Nike haderők vonulnak ki, pedig de, most vannak a futóklubok. Érdemes mindenkinek kilátogatni, aki edzőre vágyik, tanácsot kér, vagy cipőket tesztelne. (Ráadásul csaknem minden nap lehet menni este 8-ig, és mindez teljesen ingyenes.)

Edzésemben pont kapóra jött Szasza, aki Barabás Évi professzionális karrierjét egyengeti, hétfőnként Vajda Zsuzsi Évi edzőpartnere. A találkozó elején azonnal parti hangulat alakult ki, Szasza lapos sztorikkal szórakoztatta a közönséget:

Rövid bemelegítés után máris indult a kanyar, roppant jól esett ma is, bár az elejét húztam, így sajnos a forduló után rémesen nehezemre esett folytatni a távot, de végül megcsináltam az 5300 métert. Utolsóként értem célba, viszont a vége felé volt egy-két igen lassú versenyző a pályán, akiket össze tudtam szedni, ez is valami.

Az időmről sajnos fogalmam sincs, mert az iPhone-om az elején véletlen megnyomta a "Pause" gombot és konkrétan 2 kalória égetést regisztrált. Eldobós szemét!

Barabás Évitől is kérdeztem, hogy a futással hogy áll, de inkább az eredménye beszélt maga helyett: ma 28 perccel tolta meg az 5300 métert (!). Mondtam is neki, hogy nekem a fénykoromban sem volt ilyen jó időm. Azt mondta, fog majd itt is posztolni, de most sok a forgatni valója, operatőrök, sztárság, ilyesmi. Szerintem egy 20 km-es távval sem lenne sok problémája.

Végül nézzük meg ezt az igen komoly és szakmailag szinte tökéletes videót, amit már én készítettem (helyenként társ-operatőrök bevonásával) a mai nap során:

69 komment

Címkék: tavasz videó edzés sziget barabás évi

Az edző az életemre tör

2010.05.10. 09:12 Winkler Róbert

"Nem utál téged ez a csávó egészen véletlenül?" — Kérdezte barátom és életmód-tanácsadóm, Gábor, amikor a 12 kilométernél jártunk.

Nem tudom, végül is csak egyszer találkoztunk, fogalmam sincs. De lehet. A Margitszigeten átvett edzésterv email-válétozatát még nem kaptam meg, de a papíron jól láttam, hogy valamelyik hét végi hosszúfutásra Attila 32 hegyi kilométert irányzott elő. Én pedig azt gondoltam, minek halogassuk? Kijöttem Diósjenőre, beöltöztem, felszerelkeztünk egy kis vízzel és nekiindultunk a hegynek.

Már maga a hegyig tartó út a faluban is végig emelkedett — enyhén, de érezhetően. Aztán jött egy olyan 5-ös, amilyenben még nem volt részem. A tavalyi Ultrabalatonon voltak hegyek, illetve jó, dombok, az ember felfutott, aztán le, aztán vízszint, domb, lejtő és így tovább; itt viszont kétségbeejtően monoton az emelkedés. A levegő szerencsére pazar, állítólag a Börzsöny rendelkezik az ország legjobb levegőjével, kellemesen hűvös is volt, ezért csak annyira izzadtunk, mint az állat.

Gábor lelki szemei előtt már a rejtett kamerás felvétel pergett, melyen Attila és a barátai összeülnek, hogy na, hogyan szivassuk meg a buzi celebet? Tudod mit, írjunk neki 32 kilométer hegyet, muhaha! Gábor persze ismeri a terepet, itt szokott futni, de a 32 szerinte elmebaj, "kihoznám ide a csávót, nesze, fuss már 32-t, az ott a Csóványos, parancsolj, szolgáld ki magad". 14 kilométernél azt mondtam, nem temetném még azt a 32-t, inkább majd lássuk meg.

Igaz, Mospart Sarolta szerint hegyen a téli alapozó időszakban kell futni, mert a hegy erőt ad, de lelassít, Attila szerint viszont nekem pont az erő az, ami a maratonhoz kell. A sportolónak meg az a dolga, hogy higgyen az edzőnek. "Felfussunk még a Kőszirtre?" — kérdi Gábor. Persze, halál reám, ha ezt hagynám, továbbá harcra fel, győzni kell! Az ösvény elején turisták bográcsoznak, mi nekivágunk. Na, itt már a táv elején belesétálok, Gábor azzal vigasztal, hogy a hegy varázsát az adja, amikor másodszorra már sokkal jobban megy. Nagyszerű, de ez nekem most speciel az első. 19 kilométernél érünk vissza a faluba, irány a kocsma vízért.

Sajnos csak háromdecis üveges van, így inkább iszunk pohárból fél-fél litert, mert ugye magunkkal nem vihetjük, lévén az üveg kupakos. És ez nagy hiba: száz méter után pokolian lötyög a gyomrunkban a lé, így feladjuk terveinket a további kilométerszaporításról. Mire hazaértünk, Brigi meghozta a 15 rétesemet, amire Gábor beszélt rá még tegnap, "kicsikék, kevés cukorral, full bio, nagyon finom!"

Bedobok egy mákosat és egy túróst, aztán fürdés, mint kiderült, közben Melós Bandi kivágta a kertben a fát, amiről Gáborék épp a minap döntötték el, hogy mégse kéne kivágni, mert bár nem lehet tőle napozni, az ember inkább ültessen, mint kivágjon. Aztán elmondom, hogy Kőfejű pajtikám, akivel gyúrni járunk, a steak-re esküszik, mint izomnövesztő, én pedig ezt annyival egészíteném ki, hogy akkor inkább szarvas-steak, mert a vadat nem antibiotikumozzák és szteroidozzák, hogy gyorsan nőjön a nagyüzemi körülmények között. Így aztán átmegyünk a közeli Berkenyére, leteszteljük az Újházy tyúklevest, a vadas szarvast sváb knédlivel, Bandi egy pékné-csülökkel vív, én pedig alig várom a desszertet: az autóban betolok még két almás és egy túrós-barackos rétest.

Mivel Gábor a lelkemre kötötte, hogy Aranyos Aranka, a réteses nagyon várja a kritikát, hát tessék: az almás csodálatos, a szilvás kiváló, a túrós is jó, a mákosban vagy kevés a mák, vagy sok, nem tudom, még nem alakítottam ki az álláspontom. De lapzártára, szombat estére csak hat maradt a tizenötből. Gábornak igaza volt, tizenöt rétes tényleg nem sok.

10 komment

Címkék: tavasz barátok beszámoló program itthon maraton cél

CAN-DO

2010.05.08. 21:27 angelday

Megcsináltam a heti hármat.

Tudom, hogy ez nem olyan izgalmas és érdekes történet, mint ami egy "normális" futótéma, de úgy láttam, hogy az elméleti motivációval van baj. Eleve összeszedni magam és felvenni a ruhát, elindulni. Különösen nehéz a kérdés, ha megnézzük, hogy mennyire kritikus tud lenni egy szombat délután a notórius visszaeső életében.

Eleve ott kezdődik, hogy kiadós ebéd délután háromkor (szeretem a kiadós ebédeket), oké, főételnek vállaltam kevertsaláta-sültcsirkét, viszont a végén nem bírtam ki, vanília fagyi meghúzva forró szamócával #fuckyeahforrószamóca, meg persze a tetején egy kövér tejszínhab-csók — bevettem, ahogy kell. Ez után jöhetett egy nem ajánlható film megtekintése a borult időben, istenem, ez egy remek szombat, nem hiányzik a futás.

Viszont nem lehetett tovább halogatni, menni kellett. És mentem! A borult idő dacára, pedig milyen hibátlan kifogás lett majdnem!

Maga a futás egész jó lett. A keddi nap után szinte majdnem 160-on mentem végig, az utolsó harmadnál ment 170 fölé, a végét megrántottam egy sprinttel, 194 volt a maximum. Nagyon jól esett.

Ez a mondat a kulcs, nagyon jól esett.

Sokkal nagyobb kedvvel várom a hétfőt, akkor megtolom a jövő heti elsőt. (Eleve elnézést kérek mindenkitől, de lehet, hogy többet fogok posztolni arról, hogy milyen a comeback.)

19 komment

Címkék: közösség videó beszámoló edzésnapló amatőrök

Ultrabalaton 2009

2010.05.07. 12:09 szasza75

Pontosan 322 nappal ezelőtt történt. Balaton, Tihany, Belső tó partja.

A nyári szezon legnagyobb futóeseményén 22 ország, több mint 1000 futója állt rajtvonalhoz, hogy egyénileg és 2-10 fős csapatban teljesítsék Közép-Európa leghosszabb, 212 km-es futóversenyét. Az Ultrabalaton 2009 futóesemény rövid visszatekintését nézhetitek meg:

A hosszabb, 30 perces verziót ezen a linken találjátok.

21 komment

Címkék: 2009 ultrabalaton

Amikor nincs visszaút

2010.05.06. 11:00 szasza75

Tegnap szép napra ébredtünk, aztán az időjárás folyamatosan romlott! Mivel pár napja megterveztük, hogy kocogunk egy kellemeset szerda este, így a sokasodó zivatarfelhők sem szegték kedvünk. A Dobogókői parkolóba érkeztünk este 6 órára. Ekkor már picit szemerkélt az eső, de majd eláll, gondoltuk, jól lesz ez a kis esti lazító futás.

A terv az volt, hogy a jövő hétvégi Terep 50-es utolsó résztávját futjuk le (útvonal), vagyis Dobogókői indulással a piros jelzésen elfutunk a Szakó-Nyeregig, majd onnan Dömös fele vesszük az irányt. A piros jelzést követve aszfalton elfutunk A Szentfa-kápolnáig, onnan a Vadállókövek árnyékában felmászunk a Prédikálószékre. Innen már csak egy kis gurulás Pilisszentlászlóra és kész is. Könnyed kocogással pontosabban 2 óra 30 perces menetidővel számoltunk.

Elstartoltunk, az esőcsepergés komolyabb esővé fajult, aztán abba hagyta, majd ismét elkezdte. Így ment ez egészen Dömösig. Ekkor még kissé ázottan, de különösebb probléma nélkül oldottuk meg a feladatot. Mivel a két lány kissé lemaradt, Gerivel előrefutottunk a Szentfa-kápolnáig.

A terv az volt, hogy bevárjuk őket a mintegy 500 méteres szintemelkedést tartalmazó 2,5 kmes emelkedő előtt. Ekkorra az ég ereszcsatornái leszakadtak és elkezdődött az a zápor, amiben már igen rég volt részem. Felmerült bennünk a visszafordulás gondolata, hogy most itt hagyjuk abba, de a csajok, akik már utolértek minket, hajthatatlanok voltak.

Az özönvíz igazán a Vadállóköveknél éreztette erejét, patakként zúdult a hegyoldaláról a víz. Egy riadt béka a fulladástól menekülve ugrott el lábunk elől. Magamban azon gondolkodtam, hogy vajon normális-e az, hogy most szinte négykézláb mászunk fel Magyarország (szerintem) legkeményebb emelkedőjén szakadó esőben, vízlefolyásban gyalogolva. Végül arra jutottam, hogy ez így most rendben van, igaz, nem hétköznapi dolog, de ennyi kaland "kell".

Időközben az eső is alábbhagyott és sűrű párafelhő lepte be az erdőt. Gyönyörű volt. Ilyenkor a nedvességtől talán még intenzívebb az erdő illata, a természet most igazán közelinek tűnt. A Prédikálószéken már teljesen szétázva gyönyörködtünk a Dunakanyar panorámájában, majd visszacsorogtunk a Pilisszentlászlói célunkhoz. Mindössze 18,2 km lett a távunk, de igazán emlékezetes futóélmény marad mindennyiunk számára.

16 komment

Címkék: eső kaland terep

Megcsináltam

2010.05.05. 22:02 angelday

21:00-kor elmentünk Lindával futni. Majdnem nem jött össze, de segített a Futóblog és Ricky Martin. Csak 4 km lett belőle, Linda nem tudott többet, így hazasétáltunk. Az eső persze esett, de remek volt az idő és pipáltak a halak. A pulzusommal elégedett voltam, kicsit alacsonyabb volt már, mint tegnap. A lábam fájt, a végén nyújtottunk. Most már nincs is kedvem sörözni, beverek egy üveg szénsavmentes ásványvizet.

Csütörtökön megint elmegyek. Heti 4-et minden héten, kettő már megvolt.

28 komment

Címkék: motiváció itthon hétköznapok küzdelem hobbisták

Új célok

2010.05.05. 11:58 angelday

Tegnap találkoztam Winklerrel, Szaszával, és Pelsőczy Attilával a MAC-nál (és még Pőcze Balázs is ott volt, teljesen véletlen). A dolog apropója az volt, hogy Winkler átvette a 7 hetes edzéstervét Attilától, amivel elvileg feljön arra a szintre, hogy menjen neki a maraton az Ultrabalatonon.

Nem kezdek bele annak taglalásába, hogy Winkler a sztár, akinek hétköznapi esemény Voksán Virág melleinek bámulása, bár, ahogy hallom, Dukai Regina sokkal vonzóbb személyiség — mármint az #ezeröcsi szerint, nekem fogalmam sincs, ki Dukai Regina, Voksán Virág évfolyamtársam volt az IBS-en, róla van fogalmam (bár akkor még nem médiázott, de már akkor is megelőzte a híre).

Egyszóval nem csak sztár a Winkler, hanem futóbolond is, mert velem ellentétben sokat szokott futni, szerintem most megvan neki a heti 40-50 bekarcolt km, bár nem néztem meg a Nike+-ra feltöltött értékeit. (Tényleg Winkler, karcolod oda a dolgokat? Nem? Kéne!)

Winkler átveszi az edzéstervet

Nem mondom, az informális beszélgetés arról szólt, hogy engem és futóteljesítményemet (illetve annak nem létét) szívatták a fiúk. Szasza taktikusan csak vigyorgott a fényképezője mögül, nekem viszont égett a pofám.

Persze elmentünk futni is. Őszintén szólva a tavaszköszöntőn futottam ez előtt legutóbb, akkor olyan 3 km után egyszerűen el kellett kezdenem gyalogolni. Most legyűlöltem a távot, de olyan lassan futottam, hogy a többiek már visszafordultak a végén, így csak kb. 4,5 km lett belőle. Azt viszont megállás nélkül sikerült megcsinálnom.

Rengeteg mindent tanultam közben:

• Attila elmondta, hogy futás közben húzzam ki a vállam, a csípőm toljam picit előrébb és nézzek magam elé, ne pedig le. Eleinte kicsit fura lesz, de rá kell szoktatnom magam. Elhatároztam, hogy az életben is törekedni fogok, teljesen tönkrevágott már ez a monitor előtti görnyedés. Futni is ebben a pózban futok, ráadásul a keringésnek sem jó.
• Ahogy nagyon könnyen fel lehet vinni rendszeres edzéssel a kondit, ugyanúgy elmegy néhány hónap alatt.
• A tavaszköszöntőn nem volt rajtam pulzusmérő, így most tudtam csak mérni. Azt tapasztaltam, hogy pillanatok alatt, de tényleg, kb 200 méter után felugrik 170-re és a futás során végig 170-180 között volt. Lihegtem és izzadtam, mint a disznó.
• Azt figyeltem meg, hogy az ember úgy fárad, hogy a munkavégzéstől fokozatosan nő a pulzusa és ha elér a végéhez, akkor ott jön az a pont, amikor képtelen folytatni és meg kell állnia.
• Aki soha nem fut, annak néhány száz méter, vagy néhány perc után eljön ez a pont.
• Nálam ez most olyan 4,5 km körül lehetett, bár, amikor láttam, hogy 180 fölé megy, akkor lassítottam.
• Persze a többiek lehagytak egyből és csak azért értem utol őket, mert Winkler megállt bokrozni, persze kiröhögtek.
• Attilával abban maradtunk, hogy hetente legalább háromszor, de ha megy, négyszer fussak és érjem el azt, hogy ez menjen egy órán keresztül.

Szasza lefotózta a hájamat a hasam alatt, rémes mennyiség:

De ez hagyján, tiszta hurka az egész felső test! 190 centi és 95 kiló vagyok és mellizom helyett elkezdett megjelenni a "bitch-tits" néven ismert jelenség, FÁÁÁÁÁÁ!

Attila szerint fél évre van szükségem, hogy eltűnjön a cucc rólam.

Korábban azzal poénkodtam, hogy úgy akarok kinézni, mint Rambó, de ez egy kisfiús hülyeség, komolytalan kategória. Új, reális célokra van szükségem. Ezért tegnap elhatároztam, hogy 2010-es célként kitűzöm magamnak, hogy a futással és kis kondícionálással azt a célt akarom elérni, hogy úgy nézzek ki, mint Ricky Martin!

Éppen ezért ma el fogok menni meló után futni, ha beledöglök a mentális teherbe, akkor is. Holnap reggel posztolni fogok arról, hogy mi sikerült. Ha nem lenne poszt, azonnal kommentáljatok, mert ennek az állapotnak véget kell vetni.

De én most már nem ígérgetek semmit.

26 komment

Címkék: edzés életmód challenge cél ricky martin amatőrök akik futnak

Május 1!

2010.05.03. 15:57 angelday

Remek idő és hangulat volt, elballagott, akinek el kellett ballagnia a középiskolákból, viszont nem lennénk a helyükben, mert érettségizni kezdtek a pubertás 18 évesek. Hejj, annak idején micsoda élmény volt számunkra is!

Lényeg a lényeg: ahogy jeleztük a heti vegyes összefoglalónkban, remek programok voltak a hétvégén, így például az idén elsőként megrendezett Samsung Olimpiai Zöld Fesztivál a Hármashatár-hegyen, ahol 1850 résztvevője volt a nem csak futó eseménynek.

WITCH (ironmantriatlonFORLIFE) a félmaraton startját rögzítette videóra, ezt most leközöljük mi is:

Némi "ninjázás" is volt:

Az eredetileg 21 kilométeres táv érdekessége az volt, hogy egy játékos kedvű futó átfordította az egyik irányító táblát, ami miatt pár km-el rövidebb lett a táv. Ezért aki 'túl jó' időt ment magához képest, lehet hogy a tréfás kedvű futógerillának köszönheti a BP-jét.

Klassz.

21 komment

Címkék: programok hétvége videó félmaraton samsunk