DaMartian: Balaton Maraton (második nap)

2008.11.30. 09:19 angelday

DaMartian két részes Balaton Maraton beszámolójának második részét közölnénk le a vasárnapi kikapcsolódáshoz. Első rész.

Néminemű átvedlés, séróbelövés után a buli felé vettem az irányt. Belépve kissé meghökkentem. Eddig azt hittem, a komoly sportolók, a teljesítmény miatti fegyelmezett aszkétaélet mellett nem tudnak bulizni. Tévedtem! Üvöltő zene, és a táncparkettet megtöltő jókedvű, önfeledten táncoló, és láthatóan már nem szomjas futókat és futónőket láttam!

Még két dolog keltette fel az érdeklődésemet: az egyik, hogy ennyi csinos, kicsattanó, ragyogóan vidám embert egy helyen ritkán látni. Nem úgy, mint egy normál szórakozóhelyen, ahol a kigyúrt izompólós srácoktól nem lehet elférni, viszont vigyázni kell, nehogy nekik menj a tömegben, mert akkor vége az életednek! A lányok közül meg amelyik nem anorexiás, az deréktájon folyik ki a csípőnadrágjából. Itt szó sem volt ilyesmiről. A lánykák csinosak és feszesek, a srácok meg vékonyak és szálkásak.

A másik dolog, amire gyorsan rájöttem, hogy Péter Attila NEM NORMÁLIS! Aki volt már futóversenyen, ahol ő a szpíker, tudja miről beszélek, Attila képes megállás nélkül 4-6 órát beszélni 14 poén/perces „tempóban”. Nos, ezúttal a dalokat kommentálta a 80-as évek Arató Diszkó stílusban. Még azt is elérte, hogy egy kedves sporttárs boxeralsóra vetkőzve ropja a publikumnak! Sajnos a másik nem képviselői között nem akadt hölgy, aki a melltartóját adta volna ajándékért cserébe.

Fél órával a party meghirdetett befejezése után végül a hotelszemélyzet jött le, hogy talán abba kellene hagyni, mert más vendégek is vannak a szállodában... Szar ügy! A zene le-és a villany felkapcsolása sem törte le azonban a felpörgött futók kedvét: a-capella kezdtek bele ismert dalok éneklésébe, amit a többiek tapssal kísértek, majd előkerült valahonnan egy üveg ágyaspálinka illetve Jager is. A dalos kedv hanyatlásával az éjszaka futóanekdoták mesélésébe csapott át, ahol egy-egy ismert, és a társaságban elismerésnek örvendő futó, stand-up komikusok stílusában vicces, futótörténeteket adott elő ezekről a nem mindennapi képességekkel és eredményekkel rendelkező emberekről.

Megtudhattuk, hogy Péter Attila nem csak a száját tudja gyorsan jártatni, hanem a lábait is, nem véletlen, hogy ilyen hiteles, és hogy mindenkit ismer a futóvilágban, hisz mögötte sem kevés verseny áll! A kemény mag, aki az aznapi 21 kili, és a késői óra ellenére fenn maradt, egész biztosan nem bánta, hogy még nem a szobájában pihen! Jó volt ezek között az emberek között lenni, valahogy mégis úgy éreztem, egy kicsit közéjük tartozom! Ez őszinte büszkeséggel töltött el!

Vasárnap reggel némi másnapossággal ébredtem, így lebotorkáltam az uszodába, hogy a hideg víz segítsen magamhoz térni. Bőséges reggeli után mentem ki az utcára, ahol már javában készültek, melegítettek a futók az aznapi félmaratonra. Biztosan a szép idő is közrejátszott, hogy sokkal többen jöttek el, mint tavaly, mégis hihetetlen látványt nyújtott a rajtzónában több száz méteren keresztül feltűnő színű ruhákba öltözött futók hosszú kígyója! Nem beszélve a fantasztikus hangulatról, a rengeteg szurkolóról, akik kereplőkkel, csattogókkal, tapsolókkal, transzparensekkel bíztattak minket.

11 órakor eldördült a rajtpisztoly, és akárcsak a nagy versenyeken, percekig tartott, mire a két oldalt tapsoló, kiabáló tömeg között a teljes mezőny áthaladt a rajtkapun. Nem untatnék most senkit a táv 21 kilométerével, de egy dolog, nagyon megfogott ebben a versenyben, amit máshol még nem tapasztaltam, és ami miatt bármikor újrafutnám ezt a félmaratont: a Tour de France érzés.

A Tour alatt látni olyat, hogy a két oldalt sorfalat álló tömeg néhány ponton összeszűkül, csak annyi helyet hagyva, ahol épp átfér a kerékpáros, és az elhaladó kerekeshez szinte hozzáérve, pár centi közelségből ordítva, tapsolva bíztatják és próbálják gyorsabb tempóra bírni a versenyzőket. Igen balesetveszélyes, de nagyon hangulatos és motiváló.

Az utcai futóversenyeken, különösen, ahol több százan-ezren indulnak, általában olyan széles a nyomvonal, hogy teljesen szétszóródnak a szurkolók, így nincs meg ez a „testközeli” élmény. Itt a Balatonnál viszont a parti sétány lényegesen keskenyebb, mint azok az utak, amelyeket az autóforgalom elöl zárnak el (minimum 2 sáv, az legalább 6 méter széles) és mivel hideg van, legtöbben igyekeznek közvetlenül a versenyközpont mellett lemenni a partra, hogy ne kelljen messzire menniük. A sok kísérő, barát, családtag, váltótárs, helyi lakos pedig egy irdatlan nagy tömeget alkot, amely rövid és keskeny részre koncentrálódik, ahol szinte súrolják futás közben az ordító, bíztató, tapsoló tömeget. Ez még a Rocky érzésnél is jobb! 

Ezúton is köszönet azoknak, akik ott voltak! Bár Holle anyó idén nem adta meg az örömet, hogy „különleges” körülmények között teljesítsük a távot, de a környezet, a táj, a ragyogó napsütés, a futótársak és szurkolók így is csodássá tették a hétvégét, felejthetetlen élményt nyújtva! A Futóblogról is többen tiszteletüket tették, sajnálom, hogy személyesen egyikükkel sem sikerült találkoznom, de ami késik, az nem nyúlik ugyebár!

20 komment

Címkék: balaton diszkó élmény damartian balaton maraton

24

2008.11.29. 09:10 szasza75

Bevallom évekkel ezelőtt, a 24-es számról hamarabb jutott eszembe az Exotic
együttes egyik nótája (24/24), vagy az amerikai bűnügyi sorozat címe. Mára már ez változott és tudom, hogy létezik 24 órás futás is, amely non-stop és pontosan egy napon át tart. Az átlagemberek számára a 24 órás ébrenlét is igen fárasztó tud lenni és mindez futva? Egy biztos óriási áldozatokkal jár, szükséges hozzá bölcs erőbeosztás, okos étkezés de a vége minden bizonnyal egy hatalmas katarzis. Csak az igazán kiváló adottságokkal rendelkező, fejben és testben egyaránt erős sportolók vállalkoznak ilyen megmérettetésre. Persze mondhatnám azt is, bolond, aki ilyenre vállalkozik, aztán jó néhány barátom mellett álltam a 24. óra végén. Megrendítő, felemelő és letisztult pillanatok ezek. Ha 23 óra 59 percre nem is, de arra az egyetlen percre sok mindenemet odaadnám...

Klasszikus ultraverseny, és talán nincs is igazán helye ebben a blogban. Az idő adott, hogy mennyit futsz te döntöd el, csak a táv jelent kihívást, de azzal sokáig küzdesz. Igaz nem olimpiai versenyszám, de az országos és nemzetközi szövetségek rendeznek nemzeti bajnokságokat, illetve nemzetközi bajnokságokat is (pl. vb). Magyarország 24 órás futásának Mekkája Sárváron van. A sárvári várat futják körbe párszor április végén, a pálya hossza 1030 méter körüli. A VB-t idén októberben Szöulban rendezték, hazai színekben Gál Andrea, Cserpák József és Lőw András méltón képviselték a magyar színeket. 

Másfél hete az amerikai nemzeti bajnokságon Vozár Attila (3 szoros Bécs-Budapest Szupermarathon győztes) is rajthoz állt és fölényesen meg is nyerte. Ez volt a második 24 órás versenye, 236,88 km-t futott. Az elsőt 15 évvel ezelőtt futotta, 210 km körüli eredménnyel. A minap beszéltem vele minderről, és elmondta, hogy elégedett az őszi teljesítményével, hisz szeptemberben a Winschoteni 100 km-es versenyen 7:10 perces eredményével második helyen ért célba, majd rá 1 hónapra a
Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaratoni versenyen 4. helyen végzett. Megtudtam azt is, hogy a texasi McKinneyben rendezett 24 órás kihíváson túl a versenyzők életét a folyamatos szintemelkedés és lejtő is nehezítette.

Erről nyilatkozott blogjában Scott Jurek is, aki esélyesként indult, de 80 km után kiállt. Üröm az örömben, hogy a verseny díjazását egy fedezetlen csekk formájában Attila nem tudta pénzre, illetve kalóriapótlásra váltani. A rendőrségi feljelentés megtörtént, a bíróság kifizetésre kötelezte a szervezőket. Most egy kis pihenő, majd a 1 hónapos edzőtáborozás után beleveti magát a következő év kihívásaiba. Áprilisban 100 km-es versenyen indul, majd júniusban az ULTRABALATON-t tervezi, ahol 19-20 órás idővel lenne elégedett.

A 24 órás versenyeken magyarok is letették a névjegyüket. A versenyszám női
világcsúcstartója magyar, a címet Bérces Edit 2002-ben futotta Veronában 250,106 km-es távval. Ez nagyjából olyan, mintha Budapestről Bécsig futna az M1-es útvonalán 1 nap alatt.

A versenyszám legnagyobb alakja a görög Yiannis Kouros, aki 303,506 km-es távval sokáig megdönthetetlen magasságokba emelte a lécet. Ez 4:45 perc/km tempót jelent 24 órán keresztül! Utóbbi két versenyző érdemei, csúcsai külön posztot is megérnének...

Vozár nem ismeretlen egyébként Ultrafutó körökben, egyike a legjobbaknak. Idén nyáron 4. helyezést érte el összetettben a Bécs-Pozsony-Budapest Szupermaratonon, ahol 5 nap alatt 345 Km tesznek meg az egyéni indulók. Erről így nyilatkozott:

A felszerelésekkel nagyon meg voltam elégedve. Főleg a verseny cipővel, kényelmes és strapabíró volt. Egyetlen-egy vízhólyagom sem lett a verseny alatt, ami nagy szó ennyi kilométer után! A hegyekbe a Pegazusban futottam, ami nagyon kényelmes volt a lejtőkön, mivel vastagabb a talpa egyáltalán nem ütődött, még a betonon sem. A gyors terepeken pedig Victorit és az Elitet, kényelemes és nagyon gyors. A felsőruházatom, főleg a sztreccs volt a legjobb, mert reggelenként hideg volt és melegen tartotta az izomzatomat. A rövidnadrág és atléta pedig pehelykönnyű, mintha nem is lenne. Engedjétek meg, hogy odaálljak a Nike logós autó mellé ebben a szerelésben.

19 komment

Címkék: 24 ultrafutás vozár jurek bérces kouros

Acclimatazione

2008.11.28. 11:10 Ras

Buona sera a tutti!

Nem értek egyet Szaszával: 10 °C és napsütés. Három napja pedig aggódva figyeltem a komor esőfelhőket. Azt hiszem nem tudom még átérezni az idei telet, mivel pont a havazás előtt hagytam el szeretett szülőföldem. Jelenleg a legnagyobb dilemmám, hogy melyik rövidujjum a legszélállóbb, és hogy vékony hosszú vagy hármonegyedes futógatyát vegyek fel vasárnap. Minden nap tesztelem a körülményeket, és a jelenlegi helyzet szerint vasárnap közel ideális futóidő fog támogatni a 42 195 méteres táv teljes széltében s hosszában.

Már hatodik napja művelem a barátnő meglátogatása nevű dolgot 'akklimatizáció' fedőnéven itt Firenzében. Novoli városrészben lakunk, ami nagyjából a maratoni pálya harminc kilométernél kezdődő nagy kanyarjától északra található nem messze. Ez a hurok a Cascine parkot öleli körbe, ami jelenleg edzőpályámul szolgál, valamint található itt egy ügető- és egy lóversenypálya is. Az aszfaltozott részen száz méteres felfestések, Arno-part, sok-sok futó a nap minden szakaszában, futók előtt andalgó gyalogosok, kutyasétáltatók, babakocsisok, a park körbefutva ~6 km: tiszta Margit-sziget dejá vue. Kivéve hogy itt nincs futótakony. :-)

Tegnapelőtt a rajtnál voltunk: Piazzale Michelangiolo, az Arno túloldalán emelkedő dombról fog vasárnap többezernyi futó a városra özönleni.

Éppen el volt kerítve. No nem a maraton miatt, valami tüntetés (manifestazione) volt aznap délután. Az olaszok szeretnek tüntetni és igen szolidárisak, úgyhogy ha valaki nem naprakész, könnyen megeshet, hogy hiába vár a buszra, vagy épp a busz napközben nem megy be a belvárosba egy tüntetés miatt.

A Ponte Vecchio volt az egyetlen híd, amit a nácik a második világháborúban nem robbantottak fel Firenze átkelőhelyei közül visszavonulásuk 'ünneplésére'. A közepén egy folyosó fut az Uffizi képtártól egészen a Pitti palotáig, melyben a Mediciek laktak jó régen. A szélekre ragadva fecskefészkekként ötvösök műhelyei és boltjai csillognak.

Ez pedig balra a Palazzo della Signoria, jobbra a Duomo tornya.

21 komment

Címkék: maraton firenze cascine park novoli ponte vecchio uffizi pitti palota duomo piazzale michelangiolo

Jön a Winkler kaszával, integet a ...

2008.11.27. 11:16 angelday

... SZASZÁVAL! 

Ezt ma reggel találtam ki a garázsban. Szerintem zseniális. Nem tudtam nem leblogolni (a magyar helyesírás ellenőrzőm a leblogolni helyett a lebitangolni kifejezést ajánlotta fel -- nem rossz!). Elnézést is kérek minden sporttárstól. Ígérem, hogy a jövőben a minőségi postokra helyezzük a hangsúlyt, ahol el fognak olyan kifejezések is hangozni, mint az, hogy "résztáv", meg "kili" (vagy kiri?).

Hány ütés a nyugalmid?

27 komment

Címkék: winkler kasza szasza rossz poén

Eljött a tél...

2008.11.26. 08:40 szasza75

A hétvégén az volt a terv, hogy a Bakonyt és a Vértest szántjuk a KÉK jegyében. Pénteken viszont elég nagy mennyiségű eső esett, és az előrejelzés sem ígért esőmentes napokat. A hétvégét ilyen mód lefújtuk. Szombat reggel szikrázó napsütés, némi szél és hát mi tagadás, hideg. Az emberek többsége ilyenkor fordul szombat reggel az ágyban, esetleg elmegy sorakozni a gumishoz cserére, vagy bekapcsolja a netet és blogol estig, aztán készíti a forralt bort. Tapasztalom, hogy a szigetről is eltűntek a futók. Október elején reggel fél 7 kor, mintegy 50 futót számoltam meg fél kör alatt, szerintem most hétköznap este lehet jobb esetben ennyi. Hideg van, kényelmesek vagyunk, utáljuk a telet és elkezdjük feltérképezni, melyik teremben van normális futópad, ahol még tévézni is lehet egy jót mozgás közben.

Szombat reggel fél 9-kor már futottunk az egyik barátommal egy Kolossy tér-Normafa oda-visszát rétesezni (kb. 28 km). Vasárnap meg egy kicsit rövidebbet szintén hegyen. Szombaton kis havat kaptunk, vasárnap sokkal többet. Nagyon klassz volt. Nem azért, mert ez olyan tökös dolog, hanem mert rég éltem meg a Budai hegyekben ilyen tiszta levegőjű havas futást. Kitisztított, üdített, átmozgatott, egyszerűen megújított a következő hétre. Nekem sem könnyű az elindulás, a megérkezés viszont annál inkább. Ilyenkor mindig két kardinális feltételnek kell megfelelni. Ruházat a hideg ellen és erő a nekiindulásnak. A többi megy magától.

"Nincs rossz idő, csak rossz öltözet", tartja a futómondás. Nem vagyok nagyon fázós alkat, így nem tudok személyre szabott tanácsokat adni, inkább csak olyan iránymutatást én mit veszek fel (illetve vettem fel) a szombati 4-6 fokos szeles időben, illetve a -2-0 fokos még szelesebb időben vasárnap.

Szombaton: futósapka, kesztyű, 1 db nem téli harisnya, felül 1 pamutpóló, egy technikai hosszúujjú felső és egy termo hosszúujjú. No meg egy futósál a nyakamra. Csak az elején fázott egy kicsit a lábfejem a cipőben, de 5 km után az is átmelegedett. Nem fáztam futás közben és ez a lényeg. Futás után pedig igyekszem - akár még kint a hidegben - gyorsan átöltözni. 

Vasárnap: Fülvédős sapka, kesztyű, termo, azaz téliesített alsó, vastagabb zokni, nyaksál, felül egy pamutpóló, 2 technikai hosszúujjú és egy termo felső. Habár igazi hófúvás fogadott a Kálvária hegyen, egyáltalán nem fáztam, talán kicsit túl is öltöztem. Ezt leginkább a szélmentes részeken éreztem.

Hiába van hideg, elég gyorsan megszokja az ember a kinti klímát, szóval nem olyan vészes. Futás közben hőt termelünk, csak a szigetelőanyag rétegeit kell kellő mértékben felhalmoznunk magunkra. Végezetül néhány praktikus tanács (én is alkalmazom), ami miatt mégis kikelek futni az ágyból: Lehetőleg 1-2 cimborámmal megbeszélem előre a közös programot, mondván így nehezebb lemondani. A helyszín, ahol futunk, sokszor kicsit távolabb van, így fokozva a szokásos edzések élvezeti értékét. Általában készítek előre teát, ez javítja a komfortérzetem, illetve a futás végén kellemes jutalom lehet egy közös étkezés. Mivel hétköznap nem jutok világosban a hegyekbe, ezért a hétvége így tényleg ajándék.

A futás végén pedig mindig megjegyezzük, milyen klassz, hogy eljöttünk, és nagy kár lett volna kihagyni. Jót beszélgettünk, szép tájakon jártunk, mozogtunk egy jót és így jobban is esik a forró fürdő.

Akinek van kedve meg Nike chipje, csatlakozzon a "Fusd át a telet" Nike+ kihíváshoz!

141 komment

Címkék: tél hideg kedv öltözet

DaMartian: Balaton Maraton (első nap)

2008.11.24. 15:25 angelday

DaMartian Balaton-őrült a Balatonnál futott egy Maratont, így ír:

Nem tudom ki hogy van vele, én imádom a Balatont! Még azt sem mondanám a magyar tengerre, hogy: „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk” mert bár tény, hogy nem a Riviéra, mégis van egy sajátos bája, hangulata. Az északi part gyönyörű tájai, borvidékei, a volt úttörőtábor szocreál kockaépületei között megélt gyerekkori emlékek, vagy a déli part nyüzsgése, a bulik, csajozások/pasizások (kinek mi), éjszakai fürdőzések, strandröpi meccsek vagy simán csak pancsolás és napfürdőzés. Bárhogy is, imádom!

Nem kell a tengerpart, amúgy sem szeretem a sós vizet, nyáron amint tehetem rohanok Siófokra. Az elmúlt évtizedben még a születésnapi bulijaimat is mindig itt tartottam. Futók, kerékpárosok szempontjából is ideális helyszín, hiszen nem elég a változatos és szép környezet meg a víz közelsége, gyakorlatilag a tó körül végigmegy egy kerékpáros körgyűrű, így a forgalomtól elzárva lehet szinte a teljes távot megtenni! Tavaly kétszer körbetekertük, aztán rájöttünk, hogy nem csak két keréken lehet teljesíteni, így idén kétszer körbe is futottuk! Mi kell még ennél több – gondolhatná az ember?

Tavaly, amikor kezdtem az eddigieknél komolyabban venni a futást, beneveztem a Balaton Maraton futóversenyre. Akkor még nem annyira a helyszín motivált, inkább az, hogy hallottam a korábbi résztvevőktől, mennyire jó a hangulat. Plusz ki akartam próbálni magam „extrém” (Nem röhög!) körülmények között is hosszabb távon.

A terv az időjárásnak köszönhetően sikerrel járt! A verseny ugyanis két napból és három futásból áll: szombat délelőtt egy 14,1 kilométerrel indul, amit délután egy 7,1 kili követ. Ezekre egy esti bulival rápihenve lehet nekivágni a vasárnapi félmaratonnak. Tavaly abban rejlett a verseny szépsége, hogy a két nap teljesen különböző körülményeket kínált. Míg szombaton száraz, és relatív meleg idő fogadott (értsd sütött a nap és nem fújt csípős, hideg szél) addig vasárnap reggel gyönyörű, fehér hótakaró borított mindent!

Látványnak lenyűgöző volt, de ott aztán megkaptam, amiért neveztem. A sűrű hópelyhek az erős szélben szinte vízszintesen hullottak, futás közben a pofánkba. A szélárnyék nélküli parti szakaszon pedig viharos erejű lökések nehezítették a teljesítést. Mivel nem akartam biztosítótűvel tönkretenni a vízhatlan futódzsekimet, kívülről ráhúztam még egy pólót, és arra tűztem a rajtszámot. Okos ötlet! A póló ugyanis jól magába szívta a testem melegétől felolvadó hópelyheket, ami a mínusz fokoknak és a szélnek köszönhetően faszán jéggé fagyott, így féltávnál már úgy éreztem magam, mint Sir Lancelot egy lovagi tornán valahol az ősi Albionban. (Nehezen tudom elképzelni, hogy bárki egyéni csúcsot futott volna abban az időben, de a Rocky feeling mindenki számára garantált volt.)

Idén Siófokra 5 perccel az első táv rajtja előtt érkeztem, de akkor még nem volt rajtszámom sem. A versenyközpontot a rajttól vagy 500m-re rendezték be, így az oda-vissza plusz kili által a melegítés is rögtön megvolt. Másfél perccel a mezőny után vettem repülőrajtot, és az első kilométer a rajtszám menet közbeni feltűzésével, a ruházatom elrendezésével és a zenegép beüzemelésével telt. A következő kilométeren a mezőny végét szépen utolérve megkezdtem én is a hétvégi 42,2 km teljesítését.

Az már az első percekben kiderült, hogy bár a thermo pulóvert okosan a kocsiban hagytam, így is erősen túlöltöztem az időjáráshoz képest. Olyannyira, hogy a délutáni hatodmaratont már RÖVIDUJJÚ pólóban futottam végig, és a nadrág is csak azért maradt hosszú, mert nem számítottam rá, hogy használható lesz majd a rövid, így azt nem is csomagoltam be.

Az első napon a futások teljesítésével a pihenésre, regenerálódásra és a szórakozásra került át a hangsúly. A lemerevedést elkerülendő jött a szauna, gőzkabin, tepidárium, pezsgőfürdő, kis átmozgató úszás kombináció, aminek az élvezetén még nagyot dobott a versenyen induló futólányok hasonló okokból történő fürdőruhás megjelenése a wellness részlegen. A masszírozó vízsugár, a medence hűsítő vize és a jólesően forró szauna mellett így a vizuális élvezet is garantált volt, ami megadta az alaphangot a folytatáshoz.

(lesz még egy befejező post is, DaMartiantól kértünk egy fotót a szaunás csajokról -- reméljük kapunk - a szerk. frissítés: sajnos nem kaptunk, csak olyan van, ahol emberek szaladgálnak a Tó mellett, ezt viszont kitettük a post mellé, a kommentekben lehet reklamálni)

34 komment

Címkék: balaton csajok maraton rosszidő jóidő rövidujjú

Hídfutás

2008.11.24. 12:14 szasza75

Már nem is tudom pontosan hogyan kezdődött. Az biztos, hogy Winkler kézi kamerával egyszer átfutott a Megyeri hídon és valakinek az agyából kipattant a forradalmi hídfoglalás gondolata. Persze ez egy futóblog, így a forradalmi hangulat alábbhagyott. Meg különben is fusson valaki egyszer 26 km-t utána megnézem, milyen kedve lesz forradalmat csinálni, autót borogatni, aztán kivonulni a Szabadság térre székházfoglalás célzattal. Így maradt a futás meg a híd. A kettő kombinációjából jött a hídfutás. A már kijelölt szerdai esemény előtt egy barátommal megnéztük milyen a terep. Alapvetően tetszett, így mehetett az élesítés.

Szerda este 9 óra. Majdnem késtem. Egy barátommal érkeztem és már ketten a Megyeri híd pesti oldalánál vártak. Irányba álltunk és indulás. A híd szaladt alattunk, mi átértünk Budára és egy vígkedélyű beszélgetős kocogássá fajult a forradalmi lázunk. Letelepedett a sötét közénk, emiatt élesítettük a lámpáinkat. A Római part most nem a nyári hangulatot sugallta. Nem bántam, hogy most nem hallom a "2 hekk és a sültkolbász kész" és az ehhez hasonló büfézajokat. A nagy napi hidegriasztás ellenére nem fáztunk. Jól haladtunk, kicsit gyorsabban is, mint amit terveztem. Az Árpád hídhoz fél 11 előtt 6 percel érkeztünk. Kerülgetett a kihülés veszélye, de az ott töltött 7 perc kevés volt a megfázáshoz. Kisebb csoportosodás fogadott. Szépen sorba jöttek a bemutatkozások, hiretelen tucatnyi sporttársat számoltunk össze. Na ez szép, kicsivel szerényebb tömegre számítottam. Csak a tea kitartson, amit frissítés gyanánt meglepetésként terveztem a Dráva utcánál. Elindultunk, futottunk, odaértünk. Csoportfotó, eszem-iszom és kényelmes kocogós beszélgetés volt a menü.

Azt gondolom, jól haladtunk, azaz nem futottunk gyorsan, de az új ismerősökkel folytatott beszélgetések teljesen kikapcsoltak. Hipp-hopp peregtek a hidak, még egy frissítés a Rudas fürdő mellett és máris a Petőfi hídon találtuk magunkat.

Budapest éjjel most is szép volt, de inkább lekötöttek a futótársak sztorijai. Például kiderült, hogy volt olyan köztünk, aki addigi 10 kilis max. futása után, ott velünk 13-at rakott a lábába. De azt is megtudtam, hogy ez a blog motiválólag hat másokra és az itt olvasottak hatására, újabb futócélok fogalmazódnak meg. Ezúttal a cél a Művészetek Palotája volt. A kísérőtársak jóvoltából előkerült 1-2 sör, további tea és némi csoki is. Köszönöm az együtt töltött órákat és a lelkes kommentelők részvételét. Talán lehet máskor is ilyen összejövetel. Nem pont itt, nem pont ezen az útvonalon, és nem pont ilyen időtájt. Köszönöm a segítők hozzájárulását, és hogy a logisztikai nehézségeket könnyen megoldottuk.

46 komment

Címkék: híd éjszaka tea hideg barátkozás

A dagadt kriplik számítógépeznek

2008.11.23. 16:58 Winkler Róbert

Legalább évente egyszer megszállja a médiát a kövér gyerekek hálás témája. 2008-ban ez az elmúlt hétre esett. Minden újság, tévéhíradó és magára adó reggeli műsor foglalkozott a felméréssel, hogy túlsúlyosak a gyerekek. Nem szeretik a tornaórát. Csak tévéznek és számítógépeznek. Idén azt mérték fel, hogy napi két-két órát ülnek a tévé és a számítógép előtt. Továbbá 30 százalék alkalmi drog- és kb. 30 százalék alkalmi alkoholfogyasztó. Ezeket természetesen úgy jelenítették meg, hogy a kördiagram harmadát lefedték a drogos gyerekek, másik harmadát az alkeszek, és csak egyetlen, a maga csekélységében rémítő zöld harmad maradt a tiszta tinédzserekre, mintha a két egészségtelen szubkultúra legalább annyira elkülönülne egymástól, mint a Ladánybene és a Kárpátia fan club.

Vágóképeket ugye iskolákban csinálunk a kövér gyerekekről, amint különféle tornaszereken bénáznak, a testnevelő tanárok pedig elmondják, hogy hát ja, kövérek, nem szeretnek tornázni, utálnak futni, mozogni, és inkább számítógépeznek. Tehát itt van a baj: tévé. Számítógép. Rádió. Gramofon. Meg a kódexek olvasása gyertyafénynél, ami rontja a szemet, és meghízik tőle a gyerek - ennyi. Mással nincs baj, én legalábbis nem hallottam olyat a Nagy Kövérgyerek Médiahéten.

Pályafutásom során csak egyetlen általános iskolába jártam, és egy gimibe, ez olyan 6-7 tornatanárt jelentett. Egyiktől se tanultam semmi érdekeset. Gimiben volt egy tájfutó osztálytársam, aki megmutatta, hogyan kell a talp külső élén futni.

A jó fej tornatanár olyan volt, hogy akkor most fiúknak foci, lányoknak nem is tudom már, mi. A gimiben tehát négy évig túlnyomórészt fociztunk, de Foci Laci egyszer sem tanított olyat, hogy például hogyan kell betekerni egy szögletet, leütközni az ellenfelet a félpályánál, fejelni, vagy külsővel eltekerni a hosszú sarokra. Néha futni kellett, de hogy konkrétan mire jó a futás, milyen tempóban kell futni, melyik tempó mire jó, és általában technikailag mire kell figyelni, azt negyven évesen tudtam meg, miközben futottam 13 kört Kropkó Péterrel. Mellesleg azt még mindig nem tudom, fejlődni hogyan kell, de majd elmegyek egy futóklubba, ha már a 12 év közoktatásba ez a marginális kérdés nem fért bele.

Voltak kísérletek a szertornával. Szekrényugrás, nekifutás, dobbantó, szekrény, aztán valahogy majd csak lesz. Gyűrű, amihez azért kell egy kis előképzettség, vagy a korlát, ami az évi egy kampányszerű használatkor pompás, fájdalmas kék foltokat csinál az ember felkarjára, ilyenkor aztán a tornatanár végre törleszthet valamit a szemtelen gyerekeknek. Azt persze soha senki nem mondta, hogy úgy 70 kiló körül húzódik a határ, ami alatt az ember könnyen mozgatja a saját testét, ezt tehát érdemes számításba venni, ha sportot választunk. Mindez a sok felesleges faszság nyilván hozzátartozik az általános műveltséghez. Az alapvető edzéselmélet pedig nem. Kérdeztem is valakit, esetleg nem onnan fúj-e a szél, hogy a tornatanárok ezt nem is tudják. De nem, mondta informátorom, a TF kemény hely, és aki elvégzi, tisztában van az elmélettel. Csak nyilván megtartja magának, hiszen ennyi pénzért ő nem koptatja a száját ezeknek a dagadékoknak.

Szarok a tanárok? Hát ja. Szarok. És nem kérek elnézést, tudom mit beszélek. Életem első jó tanáraira a főiskoláig kellett várnom. (Egyébként tanárképző főiskola volt.) Az évfolyamtársaim között talán ha tízen akartak tanárok lenni, közülük nagyjából a fele volt olyan, akit alkalmasnak mernék nevezni. Persze azt is tudjuk, mit mondanak a tanárok: kevés pénz, idióta tantervek satöbbi, de hát a kifogás már csak olyan dolog, hogy sok van belőle, de senkit nem érdekel. Nekem sincs megoldási javaslatom a magyar iskolarendszer általános reformjára, de az biztos nem segít, ha rákenjük az egészet a számítógépre, meg a tévére. Például én most ezt itten számítógépen írom, miközben megy a tévé. És mindjárt megyek futni. De ez a legkevésbé a tornatanárok érdeme, náluk még a számítógép és a tévé is jobban motivál.

40 komment

Címkék: sport magyar tanár torna dagadt

Akkor fussunk (második rész)

2008.11.21. 10:01 Ras

Bécs - Budapest - Firenze II.
Kovács 'Lensver' Natali emlékére
Írta: Czigány András

Első rész

Arról szeretnék mesélni nektek hogyan is jutottam el idáig, hátha felfedezitek a lassúfutás és a tervszerű készülés pozitív hatásait és sikerélményekben gazdag futásokban aratjátok le ennek gyümölcseit.
Magáról az elméletről csak nagy vonalakban ejtenék szót, Muhari Gábor előző részben említett írásai nagyon részletesen végigvesznek szinte minden aspektust. Egyedül a táplálkozás az amit én még komolyabban vettem a futástól független, annál régebbi ok miatt, és a mai napig az elválasztó diétának nevezett táplálkozási rendszer alapján étkezem mondjuk úgy hogy nagyjából 70-80%-ban, valamint szigorúan ügyelek a megfelelő folyadékbevitelre, amit a rendszeres edzés mellett napi 3-4 liter ásványvíz, gyümölcslé és tea formájában fogyasztok, ez meleg nyári időszakban felmegy 6 literre is. Ezen ok egy 2002 májusában történt pajzsmirigyműtét volt jóindulatú daganat miatt, mikoris kénytelen voltam megválni becses testrészem jobb lebenyétől és közepétől. Szerencsés módon hormonpótlásra nincs szükségem, így két és fél évvel a műtét után teljes magabiztossággal vágtam bele az edzésmunkába.
A hosszú előjáték után pedig nézzük mi alapján is építettük fel az edzéseimet:

1. a hosszútávfutó teljesítményét alapvetően az aerob állóképessége határozza meg, ez hosszú 2-3 óra közötti futásokkal fejleszthető a legjobban, évek alatt is folyamatosan javulhat;
2. az anaerob teljesítmény 4-8 hét alatt az egyéni maximumra fejleszthető, az évek múltával ez a maximum nem javítható érdemben;
3. a szénhidrátból nyerhető energia véges, a zsírból nyerhető energia gyakorlati szempontból korlátlan;
4. ahogy nő a táv hossza, úgy csökken az anaerob képességek jelentősége;
5. az aerob és anaerob képességek edzése az izomrostok tulajdonságai és enzimrendszereik miatt egymás ellen hatnak;

A további alapelvek csak később, Ueli Schweizer tejsavról szóló előadása után, 2005 áprilisában fogalmazódtak meg bennünk. Ezen az előadáson volt szerencsém Tamással és Gáborral együtt részt venni.

6. a tejsavképződés gátolja az aerob folyamatokat;
7. a magas tejsavkoncentrációval végzett (anaerob küszöb felett) végzett terhelések túlságosan igénybe veszik a szervezetet, azon belül is elsősorban az immunrendszert;
8. a végső teljesítményt leginkább az adott sebességhez tartozó tejsavkoncentráció határozza meg.

Ezekből következve pedig négy fontos jellemzője volt az edzésmunkának:

• mennyiség: Lydiard heti 100 mérföldet javasol, Gábor 100-170km között edzett, kezdésként nálam 50km-ről indultunk felfelé, jellemzően az első évben 70 felett csak néhányszor futottam;
• megfelelő (alacsony) intenzitás: a pulzuszónáim a következőképpen néztek ki: aerob1 146-156, aerob2 156-166, aerob intenzív 166-182, anaerob 182-208;
• kevés anaerob edzés, az is csak verseny előtti időszakban, a versenyen kívánt iram gyakorlása céljából.

Egy tipikus hét az első pár hónapban a következőképpen nézett ki:

Emellett mivel negyedéves egyetemistaként sok időm volt, kb. heti kétszer 50-120 perceket kerékpároztam görgőn vagy spinningeltem az aerob1 zóna alatt, valamint háterősítő jelleggel heti 1-3-szor evezőpadon húztam 30-50 perceket aerob intenzív zónában. Valamint egész novemberben támadólépéseket felüléseket homorításokat lábemeléseket csináltam.

Ennek hatására 2005. március 6-án a Pécs-Harkány futóversenyen 24,8 km-en 2ó1p56mp hivatalos idővel értem célba, a középmezőnyben végezve 301 indulóból 133-ként. Márciustól május végéig több sprint valamint rövidtávú duatlon, valamint egy triatlon versenyen is elindultam, de általában a mezőny hátsó harmadának elején végeztem, mivel ezeken a versenyeken hobbisták elvétve indultak, így viszonylag szerény futósebességemet nem tudtam kerékpártudásommal kompenzálni. Futottam még májusban egy 10.000 m-es felmérőt szeles pályán, szakaszos segítséggel 40p12mp lett.
A versenyek között az edzésmunka a forma megtartására és a gyorsaság fejlesztésére koncentrált így a hosszúfutások 90-100 percre redukálódtak és az aerob2 zóna felé mozdultak el. A többi gyors futás jellemzően az aerob intenzív zónában történt, a kerékpározások és az erősítő jellegű edzések teljesen elmaradtak.
Sajnos a szinte minden hétvégén versenyzés közel három hónapig igencsak megviselte szervezetemet, többször is begyulladtak a manduláim, influenzával is küszködtem (részletekben 2-3 heti edzésmunkát nem tudtam emiatt elvégezni 3 hónap alatt), valamint május elején meghúzódtak verseny közben a combhajlítóim, amit csak gyors és hatékony gyógymasszőri beavatkozással tudtam kikezelni. Ekkor kezdtem jóval nagyobb hangsúlyt fektetni a mozgás utáni statikus nyújtásra. Sajnos így is sikerült egy komolyabb sérülést összeszednem, a lábaim nem bírták a terhelést és a triatlonverseny 20 fok alatti vizét, és május végére mindkét sípcsontomon csonthártyagyulladás kezdődő jelei mutatkoztak, amiről tudomást nem véve, június elejére olyan fájdalomszintre jutottam, hogy futás közben többször is megbicsaklott a térdem. Ekkor másfél hét teljes pihenő valamint óvatos kerékpározás illetve egyéb regeneráló edzések után rövid felkészüléssel a rakparti Gatorade futógálán 5 km-en 18p55,1mp-es idővel értem célba, és őszre sokkal lazább versenyprogramot terveztem: szülővárosom Tiszaújváros egyharmad maratonját augusztusban felkészülésként a Nike félmaratonra szeptember elején és az amatőr duatlon OB-ra szeptember végén. Levezető versenynek a Plus maratont választottam, de nem volt célom, csak végig akartam futni, részint mivel ez volt az első maratonom, illetve mivel előtte hétvégén a duatlon OB volt számomra a főverseny. Aztán még lendületből terveztem felkészülni kicsit az október végi Bécs-Budapest szupermaratonra mint az egyetemi váltó tagja.
Június-júliusban egy négy hetes anaerob időszak következett 1000m, 600m, 400m résztávokkal sok repülővel, hogy hosszúfutásokkal a lábaim még ne terheljük, de addig is értékelhető munkát végezzek. A heti 2-3 résztávos edzés mellett hétfőn lendületes 60p aerob intenzív zónában, valamint pénteken vagy vasárnap 60-90p lazább futás regeneráló és állóképesség megtartó céllal aerob1-aerob2 zónában volt rendszeresítve, illetve egy de inkább kettő pihenőnap. Július második felétől ismét elkezdtem a kerékpározást heti kétszer 1-2 órában, még mindig aerob1 zóna alatt, valamint a résztávozás végeztével visszatért a téli felkészülési menetrend, 5 ütéssel emelt pulzusértékekkel. Így a vasárnapi 120p 150-165 között, a hétfői és csütörtöki 50-60p lendületes edzések 165-175 között zajlottak.
Ebből a felkészülésből a következő eredményeket értem el:

 Összességében kettő hét volt amelyiken nem futottam 52 hét alatt, átlagosan 50km-t futottam egy héten, ezek nagy része 40-70km között volt, kivéve ha sérült vagy beteg voltam, akkor 6-20km jött össze. Összesen futva 2468,7km közel 244 óra alatt, kerékpáron 1655km közel 64 óra alatt.
 Első rész

22 komment

Címkék: közösség eredmények maraton duatlon cél tiszaújváros amatőrök pulzus memoár félmaraton aerób

Zsola: The Biggest Loser, avagy a Nagy Fogyás...

2008.11.20. 14:29 angelday

A Futóblog egyik sztár-aktív kommentelője Zsola meséli el, hogyan adott le Norbi nélkül 90 kilót egy év alatt. Át is adnám neki a szót.

A blogon többször felmerült kérdésként, hogy miként lehetséges 90kg-ot leadni egy év alatt, hát megírom. Bár megfosztom magam attól az igen kétes dicsőségtől, hogy eladom magam mondjuk Norbinak vagy valamelyik másik, igen okos gurunak, azt mondva, hogy az ő módszerük illetve termékük az egyetlen célravezető. :-)

Mekkora esélye van egy közel tíz (!) hónapra, 4,75kg-al született csecsemőnek, hogy később egy vékony gyerek legyen? Könnyen beláthatjuk, hogy semmi. Természetesen, mivel még nem az "internetes" gyerekek korosztályába tartozom, így a gyerekkori rohangálások, fára mászások nem engedtek teljesen elhízni. De az tény, hogy jóval nagyobb voltam a többi átlagos gyerek mellett. Utána jött a vízilabda. Nem kell ecsetelnem mi lett, mikor abbahagytam (mindenki látott már volt vízilabdásokat).

Sikerült is fél év alatt 25kg-ot felszedni, és az évek során még hozzájött másik 15. Évekig 130kg volt a versenysúlyom, de azért mozgékonyabb voltam annál, mint ami kinézett belőlem. Kipróbáltam mindenféle csodamódszert, amik többé-kevésbbé működtek is, de ahogy visszatértem a "normális" életemhez, több jött vissza, mint ami lement.

Már ekkor rájöhettem volna, hogy CSAK OLYAT SZABAD CSINÁLNI, AMIT ÉLETED VÉGÉIG TUDSZ TARTANI, KÖNNYEDÉN!!! Amikor a dohányzás és egyéb dolgok abbahagyása után 3 évvel, újabb 40(!)kg-al lettem gazdagabb, úgy döntöttem, hogy elég. Nem volt ruha a méretemben, már Amerikában sem, kétszer meg kellett gondolnom, hogy felmenjek-e egy lépcsőn és a születésnapjaimat már úgy fogadtam, hogy megint egy évvel kövérebb lettem! :-)

Eldöntöttem, hogy nincs más hátra, ebből bizony gyomorgyűrű lesz! Be is rakták, annak rendje, s módja szerint. Én becsülettel kivártam a műtét utáni 4 hetet, ameddig csak pépeset ehet az ember, és akkor ismét azt mondtam ELÉG! Amikor mennem kellett volna a gyűrű beszűkítésére, egy hatalmas sültkolbászt majszoltam Balatonon. Telefonon hívtam az orvost, hogy meggondoltam magam! Elmondtam neki, hogy én inkább megállom, hogy kevesebbet egyek, mert azt lehet, hogy életem végéig bírom, de azt, hogy ne egyek jókat mert nem engedi a gyűrű, ki van zárva. Az orvos csak annyit mondott erre, hogy akkor felesleges volt berakatnom. 

Tudni kell, hogy a fogyásnál 90% a kaja, és a sport az bizony csak a maradék 10% Amennyiben csak nem akar valaki meghízni, akkor az arány pont fordított. Ha te rengeteget eszel, de rengeteget sportolsz is mellette, akkor az esély igen kicsi arra, hogy meghízz.

Evés

Elhatároztam, hogy most az egyszer olyan módszert választok, amit életem végéig bírok. Tehát maradnak a kedvenc ételeim, csak kevesebbet eszem belőlük. Példa: reggel felszeleteltem egy zsemlét (öt szelet!) és megkentem sajtkrémmel, betakartam kolbászokkal, sajtokkal, mellé egy nagy tányér paprika, paradicsom, retek, újhagyma combo :-) került. Ennek ettem meg a felét. Nem volt könnyű otthagyni, de kb. tíz perc múlva jött egy kis jóllakottság érzet.

Amikor másfél óra múlva újra éhes lettem, megettem a másik felét is. Ekkor már eltelt a délelőtt, és még csak egy zsemlét ettem! Az étteremben rendszeresen fél adagot kértem, és annak a felét erőszakkal otthagytam mindig. Nem mondom, hogy könnyű volt, de mindig megérte, mert pár perc után nem voltam már éhes.

Természetesen másfél óra múlva már kopogott a szemem, de akkor legfeljebb megint csipegettem valamit. Olyan hamar lett eredménye a dolognak, hogy magam sem hittem el, és onnantól már gond nélkül ettem a kis adagokat kevesebbszer is, mert elkapott a láz. Egy idő után már azt éreztem normális adagnak, és elborzadva néztem egy-két barátomat, hogy mennyit eszik.

Én is azt gondoltam, hogy én nem is eszem sokat, csak egyszerűen hízékony vagyok, de el kell keserítsek minden kövér embert: IGENIS SOKAT ESZTEK! Ha valaki egy étkezésre annyit eszik csak, amennyi a tenyerében elfér, legyen az bármi, akkor biztosan le fog fogyni. Amikor el kezd majd később többet enni (merthogy a sport miatt igény lesz rá) akkor már a mozgás segít abban, hogy ne jöjjenek vissza a kilók.

Futás

Tisztában voltam vele, hogy 170 kilósan nem futhatok, ha még akarok járni a jövőben is. Elkezdtem futópadon gyalogolni 4 km/h-val a legmagasabb emelkedőre (kapaszkodva) 20 perceket naponta. Ezt szépen felhoztam napi 40 percre, a szombat-vasárnap mindig pihenőnap volt.

Egy idő után nem csak az állóképesség fejlődése, hanem az unalom miatt is elkezdtem váltogatni a gyorsabb-lassabb szakaszokat, de a napi 40 perchez tartottam magam. Amikor átléptem a bűvös 100 kg-os határt, úgy gondoltam itt az ideje a futásnak.

Először szépen lassan beiktattam 10 perc emelkedőre gyaloglás után 1 perc futást, majd újra gyaloglást. Amikor már odáig jutottam, hogy le tudtam futni egy huzamban 10 percet, akkor elhatároztam, hogy kimegyek a Margit-szigetre és bárhogy is, de körbefutom.

Én voltam a legjobban meglepve, amikor 36 percen belül végére értem a körnek és kellemesen el voltam fáradva, de nem kapkodtam levegő után és életemben először megéreztem azt az eufóriát, ami szerintem ezen a blogon többeknek a legnagyobb élmény a futásban.

Másnap elutaztam, másfél hónapot Floridában töltöttem, ahol minden egyes reggel futottam, kivétel nélkül minden nap. Mikor hazajöttem, Bakai Mátyás barátom rávett, hogy fussak velük 2 kört, mert szerintük csak annak van értelme. 63perc alatt sikerült, de az egész egy nagy holtpont volt :-) Egy hónap után viszont már 57perc lett belőle.

1 év és 2 hónappal a kezdéstől számítva pontosan 90 kilóval voltam kevesebb. Kaptam egy vadonatúj életet (!) és ami másnak természetes dolog, azokat a dolgokat úgy élvezem mint egy gyerek. Kerékpározom, vízisíelek és ami a legfontosabb, futok mindennap, mert jó érzés úgy kezdeni a napot, hogy tettél valamit a jobb közérzetedért, ami már nem a fogyásról szól, hanem az Életről.

Epilógus

...március óta futok, most vasárnap, életem első félmaratonját 1:57:49 alatt teljesítettem...

...a 170 kilós gyerek most valahol nagyon röhög....

120 komment · 1 trackback

Címkék: fogyás kiló zsola egy év manifesztó