Az örök klasszikus – versenyezhető formában

2013.09.04. 16:35 angelday

Aki Nike+ Running GPS-es alkalmazást használja a futásai nyomon követéséhez és szeret a Margit-szigeten futni, most megmutathatja, hogy mire képes. Felkerült a harmadik útvonal is a hivatalos Nike útvonalak közé, ez pedig nem más, mint a klasszikus szigetkör.

Itt nézhetitek meg, jelen pillanatban hogyan áll a pontszám: http://go.nike.com/szigetkor

Emlékeztetőül újra: nem kell csinálni külön semmit, aki be van regisztrálva a Nike+ rendszerbe és az alkalmazással veszi fel a futását, automatikusan oda fog számolódni. Hajrá!

Ha posztoltok, használjátok a #fussbp hashtaget is.

Itt írtunk a belvárosi futóversenyről eredetileg.

1 komment

Címkék: verseny Nike+ Margit-sziget

Most akkor döntsük el: sport vagy feel good

2013.09.04. 12:06 angelday

Időközben meglett a forrása is a képnek (thx @icarusdes!). Idézem az Indexről:

A brazíliai Ironman 70.3-as (1,9 km úszás-90 km kerépár-21,1 km futás) versenyén a francia Jeremy Jurkiewicz fordult be elsőként a célegyenesbe. Sikerét már biztosra vette, lazán sétálni kezdett, kiosztott egy-két pacsit, majd belekezdett egy helikopteres forgásba, hogy így szakítsa át a célvonalat. Közben rázta az öklét is, hogy mutassa, mekkora király.

Ez lett a szerencséje, méginkább a fair play: így észrevette, hogy a brazil Igor Amorelli elképesztő lendülettel érkezik mögötte, pánikszerűen fordult meg és ugrott be a célba, centiméterekkel tudta megelőzni ellenfelét. Ideje 3:52:40.3., Amorelli 3:52:42.0-vel fejezte be a versenyt.

A videón szereplő viselkedés egyébként etikai kérdéseket is felvet. Kis Gyula triathlon oldaláról idézném:

A befutási etikett kimondja, hogy a verseny utolsó néhány száz méteren „tilos” (nem etikus) az előzés egyrészt, hogy minden befutóról tisztességes, jól látható befutókép készülhessen, másodsorban, hogy átélhesse a célbaérkezés örömét és eufóriáját. (…)

Mivel mindkét versenyző PRO kategóriában indult, tehát pénzért versenyzett, ezért az előző etikett szerintem rájuk semmiféleképpen nem vonatkozik. Tehát a küzdelem az utolsó méterig folyik!

15 komment

Címkék: verseny gif befutó

Szurkolj a Nike félmaratonon

2013.09.02. 16:47 angelday

Egy hete már mi is adtunk hírt arról, hogy most vasárnap a 28. Nike Budapest Félmaratonon még magasabb szintre emelve, de újra lesz személyes üzenőfal, azaz angolul "Cheer Me On" (szurkolj nekem).

Ezek a LED-falak három helyen lesznek kiállítva: az Erzsébet-híd után a rakparton, az újlipótvárosi rakparton és a Hősök terénél a Liget sarkán – vagyis ott, ahol tavaly is voltak.

Új elem viszont, hogy a Vigadó előtti rakpartszakaszon lesz egy ún. Facebook kapu is. Mire jó egy Facebook kapu?

Ha egy Cheer Me On appba beregisztrált versenyző elhalad majd a kapu alatt, akkor a versenyző nevében megjelenik egy üzenet a versenyző Facebook üzenőfalán, hogy épp most fut és szabad neki szurkolni, őt biztatni az eseményen. Ha ezt látjuk és szurkolnánk neki, akkor ezt ne a Facebook falán tegyük meg (jó eséllyel nem Facebookozik senki a verseny alatt, hanem fut), inkább indítsuk el a Cheer Me On alkalmazást és azon keresztül szurkoljuk be! Az ide elhelyezett biztató üzenetek jelennek meg ugyanis majd a versenyző előtt a három fenti LED-falon. Ezáltal egyfajta igazi valós idejű szurkolás is kezdetét veheti.

Nem kell róla tudni, de a Futóblog közönsége általában éhes az ilyesmire, az egészet technikailag a rádiófrekvencián dolgozó RFID chip azonosítással valósítják meg, ez érzékeli és azonosítja egyedileg, hogy melyik sporttárs jár éppen a közelben.

Egyszóval küldhetjük a szurkolást már most is, de ha a verseny alatt találkozunk vele, tudjuk mi a tennivaló.

Azt egyébként tudtátok, hogy Szuflavéder is indul vasárnap? Tavaly még így edzette magát.

5 komment

Címkék: tudnivaló félmaraton Cheer Me On

Strandolás helyett edzés a melegben

2013.09.01. 18:39 mgergoo

Gyerekkoromban a családdal inkább a gárdonyi részre jártunk, érdekes ezt az agárdi parkolót most hagyományos funkciójának megfelelően is látni. Eddig mindig csak futni voltam itt.

A közeli parkolóban, ahol a rajt és a 28 kilométeres kör lefutása után a cél is szokott lenni, most hosszú tömött sorokban autók állnak. Az olyankor kihalt partszakaszon most ezernyi ember, fagyisok,vattacukor árusok. 11 óra magasságában érünk a partra, nehéz már árnyékot találni, de nem is annyira zavar, én úgysem strandolni jöttem. Persze azért egyet csobbanok futás előtt, de aztán az alkalmi fürdőlepedő-telekszomszédok legnagyobb megrökönyödésére beöltözök futónak. Előkerül a mellény, a zsebekbe müzliszelet, hátulra a frissen érkezett 1 literes vizestömlő, kulacsban izó, fejemre légiós baseball sapka, ami a tarkómat is védi. Elindulok.

Benne van az edzéstervben ez az edzés, nincs kecmec, meg kell csinálni, de belül azért valahol érzem, hogy mégsem okos ötlet ilyenkor elindulni. Perzsel a nap. Egyedül vagyok, futok bele a semmibe. A partra igyekvő és éppen a lángosost kereső emberek csodálkozva néznek, de én is csodálkozom. Már az elején, ahol a tókerülések alkalmával csak arra szoktam figyelni, hogy ne fussak túl gyorsan, érzem, hogy kemény edzés lesz. Az aszfalt hőtükörként veri vissza rám a meleget, zihálok. Nem voltam idén a Délibábon, most betolom az éves rendes önsanyargató kánikulában futást.

Velencefürdőnél, ahol az első frissítőpont szokott lenni, én általában sohasem frissítek. Most mégis megállok és iszom. A keleti részen a strandolók között keresem az ösvényt, úgy keringek közöttük, mint Luke a halálcsillag megtámadásakor. Az erő nem nagyon van velem, sokkal lassabb tempót futok, mint tavasszal.

Az emlékeimben árnyékos ligetként megjelenő erdei szakaszon most gyakorlatilag úgy futok át, hogy egy percre sem vagyok árnyékban. A nap magasan van, nem tudok elbújni előle. Egyre többször állok meg inni, és egyre jobban várom a sukorói közkutat. A Futókarmának hála megvan a kút, vidéken úgy látszik még nem gondoltak arra a szuper lehetőségre, hogy megszüntessék az utcai kutakat. Meg is fürdök, bevizezem a sapkámat, újratöltöm a Spry 1 literes tartályát és már cammogok is tovább. Egyre nehezebben megy.

A nyugati szakasszal nem vagyok jóban. Itt szoktam elfogyni, és persze most is magamba programozom, hogy fogy az erőm, megeszem az utolsó műzliszeletemet is. A vizem folyamatosan fogy, már várom, hogy a déli szakaszt jelentő balkanyarhoz érjek. Odaérek, de nem lesz jobb, felüdülést csak a bringás körön lévő kerékpáros sporttársak tiszteletteljes biccentései jelentik. Ők nagyjából át tudják érezni, hogy mit jelent ezt a kört, ebben a melegben nem a kerékpáron, hanem futva megtenni. Az utolsó kilométerek már tényleg lassan telnek, végül tavaszi önmagamhoz képest rettenetes idővel (3:13) érek célba.

Persze ez csak egy edzés, ingerszegény környezet, de akkor is megdöbbentő, hogy 43 perccel voltam lassabb, mint az áprilisi futás alkalmával. 14 alkalommal álltam meg, sokkal lassabb tempót sem bírtam, mint az 3:46'-os maratonom alkalmával. Mintha csak önmagam árnyéka lennék. A maratonon nagyságrendileg hasonló súlyom lehetett, ennyit számít a meleg? Rettenetes érzés, hogy a sok edzés dacára ennyire ki vagyunk téve az időjárás kényének-kedvének. Mindegy, imádkozzunk, hogy az őszi főversenyeinken optimális futóidő legyen. A Nike félmaratonon, szeptember 8-án hagyományosan számíthatunk még a melegre, a Spar Maratonon (október 13) is volt már, hogy megtréfált bennünket az időjárás.

Másoknak is ennyire drasztikusan romlik a teljesítménye a melegben?

36 komment

Címkék: időjárás meleg dk

Segítsünk Mizsér Fruzsinak és az Élménykülönítménynek

2013.08.30. 13:13 angelday

Az Élménykülönítményen nem kis célt tűzött ki maga elé:

Jótékony céllal állok rajthoz a szeptember 8-i 28. Nike Budapest Félmaratonon, a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásával foglalkozó Bátor Tábor Alapítvány futócsapatának tagjaként. Az adománygyűjtési célom 150 000 Forint. Kérlek, segíts Te is az elérésében. Fogadj örökbe egy kilométert a futásomból!

A Nike félmaraton szeptember elején csak a felkészítő futása lesz, most a maratoni távra készül, amit még nem futott a 12 éves karrierje alatt. Jelenleg 31%-on áll a drive, segítsünk neki, hadd legyen teljes a persely!

Az Élménykülönítményről itt írtunk júliusban.

Szólj hozzá!

Címkék: akció Élménykülönítmény Mizsér Fruzsina

Kényszerpihenő

2013.08.29. 17:15 SeSam

Augusztus elejét rögtön egy akkora zuhanással indítottam a bicikliről, aminek a folyományaképp a Balaseti Intézetben kötöttem ki. A diagnózis: kulcscsonttörés.

Először műtétet javasoltak, de később enyhült a terápia konzervatív kezelésre, ami három héten keresztül felkötött jobb kart jelent, amíg a csontvégek rögzülnek. Természetesen ezalatt semmilyen sporttevékenységet nem űzhetek. Igazából örülhettem, hogy a kötésben úgy-ahogy a billentyűzetet tudtam kezelni. Az első bemutatkozót még főleg bal kézzel írtam.

Amúgy ha választani lehet, nem javaslom senkinek, hogy eltörje a kulcscsontját. Nagyon vacak helyen van, nem lehet gipszelni stb. Szerintem jobban lehet járni egy egyenes végtagcsonttal.

Mozdulatlanságra kényszerítve lenni pedig nagyon kellemetlen dolog. Gondolom nektek is volt olyan, hogy ilyen-olyan okból kimaradtak futások akár egy hosszabb időszakon át. Én ilyenkor meglehetősen nyughatatlan leszek, alig várom már, hogy csinálhassak valamit. Bármit.

Mindenesetre azóta lekerült a kötés. És nyilván nem bírtam már magammal és a három hét letelte előtt egy nappal, "Mi baj lehet?" mottóval körbeporoszkáltam a Margitszigetet még a kötést viselve. Minden gond nélkül megúsztam, egy szembefutó hölgy csóválta a fejét erősen, hogy nem kéne.

Később egy 9 kilométeres távot vállaltam, immár kötés nélkül, és nyilván a szokásoshoz képest lassabban, hat perc feletti kilométerekkel. Futni tehát újra tudok, eddig jó. A dilemma abból következik, hogy bár ez nem volt egy tudatos cél, eddig idén minden hónapban sikerült összegyűjteni a 100 kilométert. Volt hogy többet, volt hogy kevesebbet. Április volt a csúcs 221 kilométerrel, amit a maraton is erősített.

Augusztus jó része értelemszerűen kiesett. Persze én is tudom, hogy ezek a statisztikák nem jelentenek semmit, racionális érv nem szól a több futás mellett, és az edzéseket is inkább a rendszerességnek kellene jellemeznie, nem az ilyen ad hoc célszámoknak.

Másrészről viszont engem gyakran pont az ilyen öncélú elhatározások tudnak motiválni, majd a teljesítésük után elégedettséggel eltölteni. Ha bajom nem lesz tőle, miért ne próbáljam meg?

6 komment

Címkék: dilemma sérülés távok

Egy kis sport versengéssel munka előtt

2013.08.28. 14:44 szasza75

Pár nappal ezelőtt Adam182, azaz Németh Ádám invitálására elmentem a Coffee Ride amatőr csapattal egy kis tekerésre.

Persze csak ők tekertek, én inkább az autóból figyeltem meg az eseményeket. A csapat tagjai rendszeres időközönként összejárnak, és általában 70-80 km körüli távot tekernek munka előtt. Na igen. 5:50-kor van a találkozó és onnan indulnak, főleg a Pilis irányába.

Kéthetente rendeznek maguk között egy kis háziversenyt. Különböző helyszíneket jelölnek ki, amikor ott voltam, a Csobánkai útelágazás-Dobogókő közötti részt pörgették meg. Mint a Tour hegyi szakaszain: megy a vonat, teszik a kereket, elszakadnak a bolyok, van kis erőfitogtatás, megszakítás, visszatámadás és hegyi hajrá. Teljesen magával ragadott a hangulata.

Mivel ez egy sorozat, a helyezések szerint pont jár a beérkezőknek, a teljesítők is bezsebelnek 1 pontot. Aztán csapatfotó, majd gurulás vissza.

Őszintén irigykedtem, de jó értelemben. Nemcsak a közösségformáló hatása miatt, hanem, mert minimál szinten, de megy az adok-kapok frocli, az a fajta kis játékosság, ami azért hiányzik a mindennapokból.

Emlékszem annak idején – ebben Sanyosz talán egyetért velem –, az MVSC atlétika pályáján a sportolók minden apró szarból versenyt csináltak. Csak a stopper a versenytársak és a versengés élménye. Nem is feltétlen csak a sporttal kapcsolatosan. Játszottak, ki tud 2 forintost közelebb dobni a falhoz, ki eszik több krémest, ki tud tovább zuhanyozni, ki tud tovább talpon maradni a gumimatracon, akármi.

További képek erre

Ahogy a kocsi csomagtartójában feküdtem, többek között ezek a képek villantak be, illetve még két dolog. Egyszer szerintem elmegyek a srácokkal tekerni, persze utolsónak is kell lenni, ezt a helyet célzom meg. A másik pedig: olyan jó lenne a bringások analógiájára időszakonként reggelente egy ilyesmi kis futó összejövetel, akár egy rendszeres útvonalon, akár mindig másfelé, benne némi versengési résszel.

Nem több, reggelente bő 1 óra móka. A bringások már 20-30 fővel indulnak el egy ilyen szeánszon.

Hülye ötlet?

8 komment

Címkék: sport versengés bringa

Cheer Me On újra a Nike félmaratonon

2013.08.27. 08:34 angelday

Közeledik jövő vasárnap, szeptember 8-a, a 28. Nike félmaraton. Készülve az eseményre a Nike tegnap újra elindította a tavaly már sikert aratott Cheer Me On Facebook szoftvert, ami idén még tovább bővült újdonságokkal.

A futóknak személyre szabott motiváló üzenetet lehet küldeni, amit ők megkapnak majd a verseny alatt akkor, amikor elfutnak a kiállított LED fal előtt (ott lesznek kiállítva, ahol tavaly). Idén valós idejű az alkalmazás, azaz akár a verseny közben is lehet szurkolást (cheereket) küldeni a futóknak, de természetesen lehet előtte is. A program ezúttal már működik mobiltelefonon és desktopon egyaránt, így akár a helyszínen is lehet küldözgetni üzeneteket – csak írjátok be, hogy www.cheermeon.hu.

(Figyelem, nagyon fontos, hogy a verseny közben csak azok a futók kaphatnak szurkolói üzenetet, akik megadják majd a rajtszámukat az indulás előtt. Ha megkaptátok levélben a BSI-től a rajtszámot, a verseny előtt mindenképp írjátok majd be az applikációban, hogy a LED-falakon viszont is lássátok majd a nektek küldött üzeneteket.)

Amíg a verseny elindul, addig lehet kedvenceinkre szavazgatni. Persze nagy meglepetésre jelenleg a lista élén a Futóklubból ismert socializer, Kis Jenni áll. :)

12 komment

Címkék: félmaraton Nike Cheer Me On

Gyöngyszemek a Pireneusokban

2013.08.25. 22:42 angelday

Akik hozzám hasonlóan élvezettel olvasták Szasza három részes beszámolóját a Pireneusokban történt kalandjáról (első, második, harmadik, bónusz videó), mindenképpen olvassák el ugyanezt egy másik résztvevő, Lúdtalp szemszögéből, aki külön blogot is készített a beszámolónak: http://pireneusok.blogspot.hu

A nettes konvenciókkal ellentétben nem hagyományos értelemben vett blog, itt a tetején kell kezdeni és úgy haladni lefelé koppanásig (tehát ne az aljáról felfelé, ahogy megszoktuk). Idemásolom az elejét, akit ez megfog, kattintson.

Lúdtalp:

Morzsák a Pireneusok szívében, avagy 5 napos endurance-trek az ékszerboltban.

0. nap – Ferihegy, Barcelona-El Prat, Torla. Ebédre menü a helyi főtér zegzugos éttermében, majd szieszta a szállodában. Baljós felhők gyülekeznek, leszakad az ég. Másnap látjuk csak, hogy félelmetes jégesőt úsztunk meg a völgyben megbújó, védett, tágas hotelszobánkban.

Vacsorára kiadós, felspécizett hamburger és sörök. Úgy érezzük túlettük magunkat, még nem sejtjük milyen jól jön ez a feltöltés a következő napokban.

1. nap – Hét óra, elrajtolunk. Vidáman röhögcsélünk, repkednek a beszólások, remek a hangulat. Bőven van idő filmezgetni, bár belülről már jön a sugallat: gyanús ez a nagy jókedv…

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló Pireneusok Lúdtalp

A vizsgálat – trailer

2013.08.25. 09:01 szasza75

3 komment

Címkék: trailer orvos futás vizsgálat