Meter Magazine

2014.12.19. 17:34 angelday

Angolul olvasóknak és futóbolondoknak készítették a Tracksmith-es fiúk a "Meter" nevű magazint, amit digitálisan ingyen bárki letölthet magának, öt dollárért pedig nyomtatva is megkapunk. A Tracksmith-ről már írtam korábban, rendszeresen szemlézzük őket. És most itt a karácsonyi szünetre való olvasmányuk, a Meter. Sajnos az ingyenes változatot regisztrációhoz kötik, amit most leegyszerűsítünk mindenki számára.

Ha valaki hasznosnak érezte ezt a számot, vagy olvasóvá vált, regisztráljon be hozzájuk. (Bár sok relevanciája nincs, nem hiszem, hogy szállítanak Magyarországra ruházatot.) Ha megvan, a legjobb egy iPad-en olvasni. :)

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló track meter

Erőállóképességi gimnasztika (EÁG)

2014.12.16. 10:16 Szuflavéder

Javában tart az alapozási időszak. Mindenki csinálja a saját maga, vagy az edzője által előírt alapozóezdéseket. Az ágizás (EÁG, az erőállóképességi gimnasztika hétköznapi neve) egy kőkemény alapozó edzés, amit főleg igazolt versenyzők csináltak és csinálnak, de mostanában nem hallottam róla. Nézzük mi ez!

Az ágizás sorozatonként 1600 méter futásból áll, ahol kétszáz méterenként különböző erősítő és szökdelő gyakorlatokat kell végezni. A legalkalmasabb hely erre egy atlétikapálya, de bárhol kivitelezhető, csak néhány gát, akadály szükséges hozzá.

3x6 vagy 10 fekvőtámasszal kezdünk 15 mp pihenőkkel, aztán indul az első kétszáz méter "vágta". Itt (200m-nél) gátszökdelés van. Öt db gátat ugrunk át egymás után páros lábbal, visszafelé dzsogg. Újabb 200 méter után (400m) 3x10 lebegőülés következik szintén rövid pihenőkkel. A következő 200 méter (600m) után békaszökdelés a focipálya 16-os vonaláig, vissza dzsogg.

A 800. méter teljesítése után hátizom, 3x10 szintén a szokásos kis pihenővel. 1000 méternél padot kell egyik oldalról a másikra páros lábal átszökdelni (itt is 3 sorozat). 1200 méternél térdemeléses helybenfutás egy akadálynak dőlve (varrógép effekt). 1400 méternél indiánszökdelés a félpályáig, vissza dzsogg, és az utolsó kétszázon pedig jöhet egy nagy hajrá.

Semmiképpen sem ajánlom ezt az edzést csak úgy, bemelegítés nélkül elkezdeni, mert sérülésveszélyes lehet. Először csak egy sorozattal és hosszú levezetéssel (2 km) ajánlott kezdeni. Aztán 2-3, max 4 sorozatra is fel lehet menni. Én a 6 km bemelegítő futásnak vagyok a híve. Utána jöhet a nyújtó-lazító gimnasztika és a 10x100 fokozó futás. Ezzel el is megy közel egy óra. Ezután már lehet izmozni. :)

Többek között Farkas Géza (2:13-as maraton), Kovács Attila (egykori 100 km-es országos bajnok, 2:18-as maraton), Tomoga János (30 km 1:36), Zelenák Zoltán (Vivicitta győztes 36 perc) is rendszeresen űzték ezt az edzést az alapozó időszakban.

Ti már próbáltatok ilyet vagy hasonlót?

6 komment

Címkék: alapozás felkészülés Erőállóképesség

Maraton két órán belül

2014.12.13. 09:36 SeSam

Idén futottam életem eddigi leggyorsabb és leglassabb maratonját is. (Sajnos a sorrendben is stimmel, úgyhogy van hová fejlődni.)

Mindenesetre motivációként végre én is elolvastam az amerikai Runner’s World szuper Snow Fall cikkét arról, hogy milyen tényezők együttállásával lehetséges teljesíteni a két órán belüli maratont. A jelenlegi világrekord az idei berlini versenyen született: 2:02’57”. A feladat adott: ezt a majdnem három percet kellene lefaragni valahogy és meglenne a 120 percen belüli idő.

Egyes, futással kapcsolatos tényezők viszonylag egyértelműek lehetnek annak, aki valaha is próbált futni. Például, hogy a két órán belüli maraton egy hűvös napon fog történni. Egy top versenyző nagyjából kétszer annyi hőt generál a futás során, mint egy átlagos futó. Ennek a leadásában nagyon sokat segít az alacsony külső hőmérséklet.

Az sem meglepő, hogy a világrekordok unalmas, egyenes pályákon születnek. Az ideális maratoni útvonal nem tartalmaz sok éles kanyart, és viszonylag sík talajon fut. Szükség lesz továbbá iramfutókra, akik élő falat formázva fogják a menetszelet a rekorder elől, és diktálják az egyenletes tempót.

A külső tényezők mellett a futó személye lesz döntő. (Tudom, sokkoló!)

A VO2 max, vagyis hogy mennyi oxigént képes a versenyző az izmoknak juttatni adott idő alatt, talán ismertebb mérőszám. Ez edzéssel fejleszthető, de a kutatások szerint a profi futók már alapból jó képességekkel bírnak ilyen téren. Egy másik aspektus viszont a futás hatékonysága, azaz, hogy az izmok mennyi oxigént "fogyasztanak" adott sebesség fenntartásához. A hatékonyság növelése éppannyira fontos az edzések során, mint a VO2 max emelése. A cikkben egy ultrafutó kapacitását kombinálva egy világrekorder félmaratonista hatékonyságával ki is jön a két óra alatti maratont megfutni tudó – szuperember.

Talán kevésbé egyértelmű, hogy a kistermetű futók előnyben vannak, mivel a testsúlyhoz viszonyított testfelületük nagyobb, így arányaiban több hőt képesek leadni. Hiába tud nagyobb felületen izzadni a magasabb futó, ha a testtömege miatt a hőtermelése nagyobb mértékben nő. Az alacsony termet ellenére a lábak azért legyenek hosszúak persze.

És végül ami a legjobban tetszett, a hozzáállás kérdése. Én is mindig mindenkinek mondom, aki nem hisz abban, hogy képes futni: nagy része fejben dől el. Nos, pszichológusok szerint profi szinten sincs ez másképp. És ehhez jön az a szuper grafikon, ami a Kentucky Derby rekordjait veti össze a maraton világcsúcsokkal. Az emberek ugyanis a lovakkal ellentétben képesek megváltoztatni a hitüket abban, hogy mi lehetséges és mi nem. A versenylovak nem is fejlődtek semmit az utóbbi negyven évben.

Ehhez tartozik még, hogy a rekorderek egyre fiatalabbak lesznek. Bár a hosszútávfutásról én is azt szoktam hallani, hogy bizonyos kor és érettség előnyt jelent, profi szinten úgy tűnik a félelmet nem ismerő fiataloké lehet a jövő.

Már csak az a kérdés, mennyit kell várni, hogy a világrekord egyessel kezdődjön. Tippek?

4 komment

Címkék: sebesség maratoni elméleti munka VO2 max

A futás és a szex

2014.12.10. 11:19 Szuflavéder

"Ha egy nemi aktus 1500 méter könnyű futásnak felel meg, akkor hétvégén 6 km felmérőt futottam" – ehhez hasonló nagyképű dumákkal indult a hét a '80-as években a csepeli futóöltözőben. De aztán az edzésen nyújtott teljesítmény azonnal árulkodott, mi is történt valójában a hétvégén. Egyébként meglehetősen keveset olvasni erről a témáról, és én sajnos nem tudtam szó nélkül elmenni mellette. Arra kerestem a választ, hogy milyen hatással van a szex a futókra, sportolókra.

Az elmúlt években sokat lehetett hallani arról, hogy míg számos edző tiltja versenyzőit a verseny előtti szextől, sokan épp ellenkezőleg vannak vele. A gyökerek egészen Platónig vezetnek vissza, ő ugyanis azt vallotta, hogy a szex megvonása növeli a sportolók teljesítményét. Pár száz évvel később Plinius ennek pont az ellenkezőjét állította, szerinte a jó szex igenis erőt ad.

A szakértők körében ez a vita a mai napig tart. Az viszont biztosnak látszik, hogy más-más tanácsokkal kell ellátni a női és a férfi versenyzőket. Számos tanulmány szerint azok a nők, akik a sportesemény előtt szexuálisan aktívak voltak, gyorsabban teljesítették a versenytávot, mint hasonló tudású versenytársuk. Az aktus után ugyanis a nők tesztoszteronszintje (férfi nemi hormon) megnövekszik. Az endorfin (boldogsághormon) mellett ez a dominánsabb hormon ilyenkor, így ettől jobb teljesítményre lesznek képesek. A nők orgazmusa során sokkal több oxitocin termelődik, mint a férfiaknál, amelynek szintén teljesítményfokozó hatása van.

A férfiak esetében az aktus után csökken a tesztoszteron szint, ami a fizikai teljesítőképességet is csökkenti. Emellett a felszabaduló boldogsághormonok ellazulást, nyugodtságot okoznak, így a sportoló férfi gyengébben teljesít. Hogy meddig tart így ez a legyengült állapot arra még nem kaptam választ, de gondolom egyénenként eltérhet.

Saját tapasztalatom az, hogy az edzést követő szex nincs negatív hatással a későbbi teljesítményre ;-) sőt!, a legjobb levezetés. Ha a futás előtti este történik a dolog, akkor nekem másnap nincs bajom az edzéssel, versenyzéssel. De közvetlen a futás előtti szex nekem sosem jött be. Nem úgy értem, hogy olyankor rosszabb csinálni, ha tudom, hogy utána futni megyek, hanem a futás utána nagyon nem megy.

A poszt kedvéért alávetettem magam egy kísérletnek. Egy alkalommal közvetlen utána kimentem futni egy tízesre. Már az első lépések is nehezen mentek, de 3 km-nél visszafordultam. Úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. Szinuszban futottam, ha azt egyáltalán futásnak lehet nevezni.

Elkezdtem a témban egy felmérést készíteni női és férfi futóismerőseim körében, de mivel egymásnak ellentmondó válaszokat kaptam, ezt abbahagytam. Gondoltam, inkább majd a kommentekből sokat megtudunk. De amiben egyetértés volt a másnapi jó teljesítés szempontjából, az az egész éjszakán át tartó szerelmeskedés. Ezután ugyanis másnap még senki sem tudott jól futni. Legalábbis a szerény reprezentatív mintavételezésem szerint ezt tudom mondani.

Szakértők szerint 5 km közepes iramú futás felel meg egy átlagos, fél órás nemi aktusnak. Érdekesen hangzik. De vajon megfordítva is igaz a dolog? Mert akkor sok nő vívhat hatalmas harcot egymással egy ultrafutó férfi kegyeiért. :)

Egy érdekes szösszenet: "a rendszeresen sportolók többször is kívánják a szexet, vagy gyakrabban élnek át orgazmust, és intenzívebben élik meg saját és partnerük szexuális élményeit. Ez természetesen nem egyenlő azzal, hogy csak a sportolók lennének jó szeretők. Ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára, ne tekintsük csupán kalóriafaló gimnasztikának a szexet, hiszen így kizárólag a teljesítményre koncentrálnánk, ami a dolog lényegét veszi el. A testi és lelki harmónia ebben a kérdésben is döntő jelentőségű."

Mindenesetre az orvosok és természetgyógyászok a kiegyensúlyozott, rendszeres nemi életre és a rendszeres testmozgásra is felhívják a figyelmünket.

Én is mindenkit arra buzdítok, hogy a mozgás az életünkben rendszeres legyen, és persze arra tevékenységre is, amely segítségével, több és több futópalánta kerülhet ki a forgalomba. Hajrá, nyomjátok! :)

Néhány forrásanyag: sportorvos.hu, webbeteg.hu

42 komment

Címkék: szex életmód futás 18+

Egyharmad

2014.12.08. 11:16 SeSam

Nagyjából ekkora része van kész az új margitszigeti rekortánnak. Mi több, jelenleg a kerítéseket is eltávolították, így épp teljes hosszában használható a futókör.

Reggel viszont esett, ami után a szuper új rekortánon már most megáll a víz...

Ugyan nem szakmám a kivitelezés, de ha egy vizet át nem eresztő anyag köré annál magasabb szegőkövet teszek, azt én is meg tudom jósolni, hogy ezen bizony meg fog állni a víz. Úgyhogy a jobb szélen szinte folyamatos a tócsa. Sőt, egy helyen teljes szélességű tó keletkezett. Azt felfedeztem, hogy pár helyen belecsiszoltak a szegőbe, hátha lefolyik, de halottnak a szenteltvíz.

Még az lesz a szép, amikor ez megfagy.

Hogy a pozitívumokról is szó essen, a térköves-kerítéses szakasz szép lett. Bár a gyalogosok szempontjából igen kellemetlen, hogy a kövesút egyre vékonyodik, majd egyszer csak teljesen elfogy. A MAC-tól indulva ugyan nem tűnik fel, de sokkal szélesebb az új pálya. A jót hamar megszokni. Amikor a Grand Hotelnél visszakerültem a régi rekortánra, akkor lehetett látni, mennyivel szűkebb a régi.

A pálya keménysége is jó lett szerintem. Messze nem olyan, mintha aszfalton futnék, de nem is túl puha, mint a régi volt. Csak bírja ki tavaszig.

13 komment

Címkék: eső rekortán Margit-sziget

Dönci: Maraton a sivatagban

2014.12.05. 11:55 angelday

Folytatjuk Dönci exkluzív helyszínekről történő bejelentkezéseit. Ezt a maratonit Las Vegasban futotta. Ne kérdezzétek, hogy csinálja. :) A teljes galériát (Zsolával) itt találjátok.

- - -

A tizedik maratonomra valami különlegeset terveztem. Philadelphia, New Jersey, Dubai, Tromso, Bécs és négy New York után egy régi álmom váltottam valóra: a Las Vegas Rock ’n’ Roll Marathon. Sivatagban, télen, egy spontán esküvővel (nem az enyém). :)

Ezen a maratonin nem kell a sorsolással bajlódni, pár hónappal előtte online jelentkezni, fizetni, ennyi. Ildivel hozzácsaptunk egy kéthetes roadtripet Californiában: Yosemite, Kings Canyon, Sequoia, Joshua Tree és a Mojave sivatag útbaejtésével – és ezek csak a nemzeti parkok voltak.

Két hét az úton, forró sivatagokban és havas hegycsúcsokon. Mire végül Vegasba értünk, már csak két tiszta trikóm maradt. A közel négy éves a “Tűnj ki a tömegből, csak fuss” futo.blog.hu-s Nike trikó még mindig bírja. Minden maratonon ez van rajtam, az ünneplőruhám. Valakinek kabalazoknija van, nekem ez (van kabalazoknim is).

Hatodszorra érkeztem Las Vegasba, de még most is ugyanaz a mondat hagyta el a számat, mint első alkalommal: appám, ezek nem normálisak! Itt semmi sem az, de legalább jól néz ki. És olcsó. A Vegas Hilton fele annyiba kerül, mint egy panzió San Franciscóban, de azért van mindig pár egydolláros a zsebemben, a taxisnak, a bell boynak, de még a szobalánynak is illik a párnán hagyni 3 dollárt minden nap. 

Előző nap még Palm Springsben voltunk, megmásztunk egy 3300m-es hegyet, ez az a magasság, ahol már masszívan légszomjad van és ólomnehéz minden lépés. Hatórás gyalogtúra volt hátizsákkal és beleszaladtunk egy negyvenfős US Marines csapatba is. Katonai hátizsakok, kigyúrt pasik, rövid haj, harcedzett arcvonások és obszcén poénok. Civil ruhájuk ellenére elég hamar lejött a foglalkozásuk. Szabadnapjukra ők is a San Jacinto hegyet nézték ki maguknak, hagytuk elmenni őket. Megnyutatott, hogy nem egyedül vagyunk a hegyen, lesz, ki visszahozzon a nyakában, ha nem bírjuk tovább. Bírtuk, visszaértünk naplemente előtt, de hogy jó ötlet volt-e két nappal a maraton előtt egy ekkora túra, az más kérdés. Majd bevisz a rutin... meg a rock’n’roll.

Vasárnap délután három órakor Macklemore élő koncert rögtön a rajt mellett. Valahol még Snoop Dogg (Snoop Lion?) is a pálya szélén, meg egy csomó másik zenekar. Az a Meb Keflezighi az iramfutó, aki megnyerte Bostont, New Yorkot és a legsikeresebb aktív amerikai maratonfutó 39 évesen. Az 1:45-ös félmaratont futja, direkt a normális emberekkel, jó arc. Ez pont az én tempóm lenne, de én most “fullba nyomom a kretént”.

A mezőny nagyobb része a félmaratont futja, Ildinek is élete első 21 km-e, szuper fitt, csak az a kérdés, hogy jó ideje lesz vagy nagyon jó. Velünk van Zsola is, a rákkenroll hős, a Vad Orchideák énekese és életművész. Volt már gazdag 170 kilósan és csóró 78 kilósan, most valahol a kettő között. Vele futottam az első maratonomat sok éve Phillyben és egy napon születtünk. (Pont akkor költözött Vegasba, amikor én jöttem ide futni.)

Rajt naplementekor, 29 000 ember kiabál, felcsendül az amerikai himnusz élőben énekelve.

Öt fok van, fúj a szél, nincs melegem két trikóban, kesztyűben. Vár ránk fél óra szürkület, ahogy a narancs fények átváltanak sötétkéken át feketébe, aztán négy óra éjszakai futás. Na, de Las Vegas a fény városa: lángnyelvek és ágyúdörgés a rajtnál. A hangszórókból pedig a Főnök, Bruce Springsteen dübörög, óriási a hangulat!

Az első tíz kilométeren végig party az egész: lezárták a stripet mindkét irányba, a fényekkel teli megahotelek sora csak a miénk ma éjjel, a rácsok mögött őrjöngő tömeg tapsol nekünk. Mindenhonnan zene szól, a Luxor Hotel piramisa előtt egy zenekar élőben tolja a rockot. Ennél látványosabb utcát nem lehet elképzelni, olyan, mintha a New York Times Square jönne velünk kilométereken át az összes fényével.

Nyolc km-nél egy fiú és egy lány félreállnak a járdára, ahol már várja őket egy fekete ruhás fehér galléros fickó egy vastag könyvvel a kezében. Ezek házasodnak maraton közben! Ahogy a tömeg elfut mellettük, spontán tapsban tör ki több száz ember, ők meg nevetve mondják a mondanivalójukat egymásnak, izzadtan lihegve, rajtszámmal, kezük a Biblián. Mellettem egy srác futás közben odakiált nekik: "Don’t do it, bro! DON’T DO IT, NOOOO!!!"

A terepet tanulmányozni a legfontosabb. Egy dolog tud megtörni egy maratonon, a monotónia, ráadásul még Vegasban sem tart a party örökké. Tíz km-nel a félmarcsisok visszafordulnak a Strip csillogó fényei felé, mi pedig, akik fullba nyomjuk, futunk még 25 km-t a pusztában. Tudtam, hogy hosszú lesz, ezért bemagoltam a fordulópontokat. Három hosszú egyenes, egy hosszú emelkedő és 40-nél érünk vissza a fénybe. Las Vegas külvárosa unalmas, kopár sivatag, sötét és hideg. Itt kell fejben egyben maradni, nem leszakadni, a vége már könnyű lesz.

Csatlakozom a 3:55 órás iramfutóhoz már a rajt után közvetlenül. Az első felén annyira jól esik a tempó, hogy többször megállok fotózni, még egy bokrot is megöntözök féltávnál, emberünk messziről látható tábláját könnyedén utolérem. Nagyon profi a srác, minden mérföldnél hangosan mondja a tempónkat, az előnyünket vagy éppen a lemaradásunk a céltempóhoz képest. Az elején több, mint harmincan vagyunk, szorosan egymás mellett az iramfutó köré csoportosulva, mint bocsok az anyamaci körül. Van hely bőven, de közel futni egymáshoz pszihésen is segít. Képtelenség így leszakadni, egy organizmusként mozgunk, jön a tempó magától.

35 km-re már csak hatan maradtunk és előzzük vissza a mezőnyt. Sok futó, aki a 3:30-as sávban indult, nem bírta, le is hagyta őket a 3:55-ös csoport. Szar érzés, voltam én is a helyükben, de hányszor! Mint kés a vajon hasítunk át a mezőnyön, a lassabb futók egy percig sem tudnak ránk akaszkodni, leszakadnak hamar, de mi még toljuk és baromi jó érzés. Fáj már nekem is a tempó, nem is kicsit, de a csapattal futni, tolni le a mezőnyt, hatalmas önbizalmat ad. Kőkeménynek érzem magam!

39 km-ig tart a lendületem, hagyom elmenni a csapatomat, már csak hárman maradtak. Nincs komoly bajom, nem akar kiszakadni a lábam tövestül, csupán szép egyenletesen fáj mindenem a kisujjamtól a fejem búbjáig. Nyugodt vagyok és fókuszált, gyere Dani, szedd össze magad, kis gyaloglás, még egy kili és vége a pusztának, újra zene, csillogás és rákkenroll. Mellettem hány egy csaj, megállok és átkarolom: “Minden oké, csak víz, JÓL vagy! Come on now, let’s go!” és elindul lassan kocogva, én még sétálok kicsit. Beérek egy nálam is lassabb srácot, megszólítom.

- Hogy hívnak?
- Greg.
- Honnan jöttél?
- Waterloo, Iowa.
- Én Dan vagyok Budapestről. Látod az a csávót ott az út közepén a földön ülve?
- Aha, látom.
- Az egy fotós. Nem láthat minket gyalogolni, vágod? Ilyen fotó nem készülhet.
- Ok... Let’s do this shit!
- See you at the finish, dude!

Otthagyom Greget, várnak a fények, már hallom a She’s Country rock himnuszt, ne kérdezd honnan, de kívülről tudom és teli tüdőből üvöltöm. A Louis Vuitton es Prada áruházak előtt elfutva tapsolnak a nézők, én pedig integetek, kiabálok nekik és verem a mellem 41 km-nél: “COME ON! I’ve just ran a marathon!!!” A tömeg őrjöngve ünnepel, csak engem, nincs itt senki, szanaszét szakadt a mezőny már rég. Minden futónak személyes taps jár, pláne ha elvetemült fejjel lengeti karjait a feje fölött, mint egy betépett rocksztár. Ez voltam én. :)

4:08-cal futok be és meg tudnám ölelni az egész világot. Meglátom az iramfutómat, ott issza a Gatorade-et egy éremmel a nyakában, megölelem őt, megköszönöm, hogy végigvitt minket a sötét sivatagon, nélküle már sokkal korábban szétestem volna. Ahogy mondani szoktam, nem adták ingyen, küzdeni kellett, de csupa öröm volt a tizedik maratonom, hatalmas party, rock fesztivál, fények és lángok. Valahol még egy bárpultot is kitoltak az utcára két rúddal és a pulton táncolt két csaj nagyon kevés ruhában. “Na, azért!”, gondoltam, már aggódtam, hogy elmúlik a Las Vegas Marathon táncoslányok nélkül, de no para, minden rendben.

3 komment

Címkék: beszámoló maraton dönci Las Vegas

Elkezdtem futni

2014.12.03. 07:43 szasza75

Elkezdtem futni. Megint.

Ezt azért írom ilyen biztosan, mert már 4. hete rendszerességet vélek látni a naptáramban. Még ha nem is strukturáltan, de azért már a napokat kitölti a "futottam" mező. Persze nem sokat, csak karcolgatok.

November előtt is futogattam, de abban még ennyi rendszer sem volt, illetve kilométer számokat tekintve olyannyira elhanyagolhatóan, hogy 1 éve már nem is írom futásaimat. Egyszerűen elvesztették súlyukat, jelentőségüket. Ennyi idő alatt futottam ennyi km-t és szarul ment, vagy éppen jól. Ami pedig szintén viszonyítás kérdése, mert lehet, hogy ha csak egy kicsivel gyorsabban futok, akkor már rosszul ment volna, ha meg lassan futok, akkor meg jól. Az idő ezért számomra elvesztette jelentőségét, így meg minek távhoz rendelni.

Amikor futok, mindig elképzelem, hogy na, most erről írni fogok. Amikor befejezem a futást, a gondolatok valahogy elvésznek. Arra gondoltam, hogy egyszer elmegyek futni és viszek egy diktafont magammal. A diktafonra mondom a gondolatok pillanatszelvényeit, vagy éppen az adott pillanatok gondolatát, aztán kiadom podcastben. Egy epizód 3 óra.

Őszintén szólva a novemberi futásaim is olyanok voltak, hogy nagyjából egyetlen különleges, említésre méltó futás sem volt benne. Vagy lehet, hogy másnak érdemes, de nekem eléggé átlagos. Vagy mégsem? Ha egy kicsit átállítom az agyam, és a dolgok jó oldalát nézem, akkor azért történt az elmúlt 4 hétben pár szuper dolog:

• Itt pl. zseniális útvonalon futottunk, fantasztikus őszi időben.
• Másnap persze nagyon fáradt voltam, tökéletesen beleillett egy regeneráló futásnak.
• Reggel 6-os indulás és irány a Coffee RUN.
• Fuss kedd este fejlámpával 3 órát és átértékeled a napodat.

Ha jobban belegondolok, minden futás lehet egy élmény, csak hangulat, élményfaktor és hozáállás kérdése.

1 komment

Címkék: ősz gondolatok motiváció futás futások

Futni (vagy nem futni) gerincproblémával

2014.12.01. 10:48 nikita

A lentiekben Molnár Rita (Couchsurfing blog) vendégposztját olvashatjátok arról, hogyan kezdett el futni és milyen problémákkal került szembe.

- - -

Május óta futok. 3 km-rel kezdtem, 5 perc kocogás, 5 perc gyaloglás felváltva. Nyár végére eljutottam oda, hogy 12-16 kilometereket futok 5:50-6 perc/km tempóban. Hetente négyszer futok a Margitszigeten, az életem szerves részévé vált ez a sport. Rövig távú cél a tavaszi félmaraton, hosszú távú az őszi budapesti maraton.

Kb. másfél hónapja lesérültem futás közben, megfájdult a jobb csípőm, és egy hónapot ki kellett hagynom. A sérülés után még 3 nappal is elmentem futni, de csak 3 km ment, utána egy hétig nem tudtam lábra állni, vagy sántítás és fájdalom nélkül menni. Két hete ismét jól vagyok és heti kétszer újra futok. Legutóbb 12 km-t futottam, de még csak 6:35 perc/km tempóban.

Múlt héten 18:00-ra volt időpontom a Kapás utcai reumatológiára. Gondoltam elmondom nekik, hogy kb. 2 éve fáj a derekam, nem folyamatosan, de időnként kiújul, fáj 4-5 napig, aztán abbamarad. Reggel az ágyból úgy tudok felállni, hogy a kezemmel felgyaloglok a térdemen. Megemlítettem a csípőfájdalmat is, és elmondtam, hogy futok. 

A reumatológusnő azonnal lecsapott, hogy a futást felejtsem el.

– Menjen úszodába futás helyett, de csak háton úszhat kizárólag. Mehet még a kerékpár, a jóga és a pilates.

Úgy tűnt, hogy ezzel a mondattal megoldottnak vette a problémát.

– De meddig nem futhatok? Doktornő, nagyon szeretem, hetente négyszer futok és sokat.

– Nem érti? (rikácsolt gúnyosan) Soha nem futhat! Ha ezt nem fogja fel, akkor önnek másik osztályra is kéne mennie, nem csak a reumatológiára.

Úgy ültem ott, mint akit leforráztak. Vizsgálat közben megállapította, hogy gerincferdülésem van, beutalt még röntgenre és gerinctornára is. Közben elmondta, hogy futni csak egészséges gerinccel lehet, akinek fáj a dereka, annak tilos.

Mi az, hogy soha többet nem futhatok? Már az öltözködés közben elönt az izgatottság, a Margitsziget felé kocogva töltődöm az endorfinnal, és minden alkalommal tele vagyok kérdésekkel a futás elején, hogy ugyan mennyi fog most menni? 5 vagy 15 km? Milyen időt fogok futni? Sikerül a saját rekordomat megdönteni? Tudok gyorsabb lenni? Vagy képes vagyok több kilométert futni most, mint eddig valaha is? A Nike app edzőpasi hangja olyan ismerőssé vált, mintha a legjobb barátom lenne.

Minden futás alatt vannak apró örömök, soha nincs két egyforma futás. Lehet, hogy csak az, hogy kivételesen könnyű légzéstechnikával tudtam letolni a távomat. Vagy az, hogy saját rekordot döntöttem 5 km-en belül, vagy 15 km-en belül. Milyen volt a leggyosabb kilométerem? Wooow, 5:03! Well done, Rita!

Apró, pici öröm érnek minden alkalommal, amivel a testem jutalmazza meg az elmémet. És ezt akarja elvenni a bunkó doktornő tőlem? Az, hogy fél év alatt 10 kg súlyfeleslegtől szabadultam meg, azt már csak csendben írom le. (Még szeretnék 8 kg-ot fogyni.)

Egy héttel később elmentem a Szent Imre kórház reumatológiájára, ahol egy nagyon kedves dokinő fogadott. Vizsgálat és röntgen után kiderült, hogy nincs gerincferdülésem. A rossz hír, hogy viszont halmozottan problémás vagyok: harántsüllyedésem van, továbbá egy születési rendellenesség következményeként a csípőm lazább a normálisnál, azaz a combcsontom kicsit kilóg a csípőcsontomból, amik kicsit elmeszesedtek. Meg kell erősítenem a csípőtájéki izmokat. A derekamnál pedig a legalsó csigolya el van kopva, ami a rossz tartás eredménye, ezért a derekam fáj.

A deréktáji izmokat is meg kell erősítenem: gyógytorna és úszás.

Azt mondta viszont, hogy futhatok, de ha megfájdul a derekam és/vagy a csípőm, akkor azonnal le kell állnom. És ha jövőre lefutottam a maratont, akkor ne akarjak még egyet futni. Azt is mondta, hogy ő nem fog eltiltani a futástól, mivel a futásnak rengeteg pozitív hatása van a szervezetre, de a két problémám miatt nekem mindenképp kevesebbet szabad szaladnom, mint eddig. Azóta egyébként 5-7 km-eket futok a 12-15 helyett, és csak hetente egyszer mehet a 12-16 km. 

Nektek van tapasztalatotok krónikus derék/csípő fájdalom melletti futással?

25 komment

Címkék: fájdalom gyógytorna tanácsok gerinc

Zöld Dani: Hans-Joachim Meyer Marathon beszámoló

2014.11.28. 10:57 Szuflavéder

Zöld_Dani rendszeres hozzászólónk küldte el nekünk egy németországi maratoni kisverseny beszámolóját. Övé a szó innentől. Szuflavéder

- - -

Másfél éve futottam első maratonomat, egy nyugodt és kényelmes 4,5 órát terveztem, amiből egy előző éjszakai hányás, álmatlanság miatt egy 4:45-ös szenvedés lett. Futottam tovább és mivel az elmúlt évben elég jól gyűltek a kilométerek, november elsejére kitűztem a “revans” időpontját. Gyanútlanul egy nagyon cuki hamburgi maratonba csöppentem.

A nem hivatalos berlini emigráció SC tagja vagyok, ami városi futó szemmel csodálatos parkokat jelent, budai terepfutó szemmel vállalható kárpótlást a Nagy-Kevély és a Csíki-hegyek helyett. (Kis színes: a berlini “bergnek” nevezett dombokat vagy második világháborús törmelékekből emelték, vagy földdel feltöltött egykori bunkerek. 20-30 méterre emelkednek ki a környezetükből, kivétel pl. a Teufelsberg, ami 80 méterrel.)

A neten talált maratonok többnyire 50 eurónál kezdődtek, így nem volt kétséges, hogy a gyönyörű Öjendorfer See körül rendezett családias, 10 eurós versenyre fogok menni. Ez 11 darab kört jelentett a tó körül, meg oda-vissza jó sok buszozást. Hans-Joachim Meyer Marathon, gondoltam ez valami régi polgármester lehet, vagy a nácik által kivégzett ellenálló, nem érdekes.

A rendezvény elsőre olyan volt, mint amilyennek a 90-es években kialakított, alig-alig frissített honlap alapján tűnt. Alapvetően bácsik és nénik, akik elszánt és barátságos tekintettel kocogták, gyalogolták le a távot, az átlagéletkor valahol 40 és 50 között. (Mint mondjuk a Kamaraerdei terepfutásokon, vagy a Szufla-futásoknál!)

Házi sütik a frissítőpultban, tündéri szupernagyik az asztal túloldalán. A tó körül pedig családok, kutyák, kézenfogva sétáló meleg pár, biciklizni tanuló gyerekek, vadludak, kócsagok, és szeptemberben is jónak számító napsütés, meg vannak a klímaváltozásnak a pillanatnyi előnyei is.

Az én feladatom 11 kör volt. Úgy mentem oda, hogy a cél a négy óra, de mivel a gyomrom elég gyakran rendetlenkedik, bármi lehet. Ezért a lényeg, hogy elégedett legyek, ha pl 4:15-öt futok, de rossz hassal, rossz passzban, akkor annak fogok örülni, meg ha szép az idő, jól esik a futás, akkor az is elég, kész-passz. A vége az lett, hogy szépen tudtam tartani az 5:40-es ezreket, az utolsó kört még jól meg is húztam, az eredmény nemhogy sub 4 óra, hanem sub 3 óra 54 perc, na, kinek van még ilyenje?

De ez még kevés lenne a beszámolóhoz. Hazafelé a parkolóban nyakamban az éremmel lestoppoltam egy 60-as nagymamát, hogy vigyen be a pályaudvarra. Pont úgy nézett ki, mint A két Lottiból az egyik, csak idősebben.

A műszerfalán egy hasonló érem lógott, mint az enyém, csak egy másik öregúr volt rajta. És ami ez után derült ki, az nagyon érdekes: Hamburg környékén komoly futóélet van, szinte minden hétvégén tartanak egy hasonló futóversenyt. Az enyém, a Hans-Joachim Meyer Marathont nem egy kövér polgármester emlékére tartották, az öreg Hansi egy futótársuk. Aki mellesleg köszöni és jól van, ez nem egy emlékverseny volt, ő is lefutotta, talán 4 és fél óra alatt. Mégiscsak róla nevezték el, nem maradhatott otthon sövényt nyírni. A műszerfalon lógó érmen cipőt kötő szakállas fickónak is így volt születésnapi tisztelet-maratonja.

És önnek is volt már, kérdeztem? Persze, három vagy négy, nem tudja. Azért ez kicsit más, mint a Wizzair meg a Spar.

A néni hetente kétszer fut. Kifejeztem elismerésemet, őszintén, nem csak azért, mert a stopposnak cseppet sem mindegy, hogy hol teszik ki. Mondta, hogy nem a maraton az erőssége, ez ügyben megértő voltam, hiszen az tényleg nem könnyű, ezt most aztán igazán jogosult voltam tanúsítani. Aztán tovább beszélgettünk. És nem dicsekedett vele, csak amikor gyanút fogtam derült ki, a heti két futás az heti két maraton, és a “maraton nem az erősségem” azt jelentette, hogy ő inkább ultrázik, az egyik kedvence pl. a berlini falat lekövető 160 kilométeres verseny. Én voltam már esetleg?

Szóval gondoltam, jó ha tudjátok, hogy ilyen is van.

3 komment

Címkék: beszámoló maraton Németország zöld dani

Hozzám jössz?

2014.11.25. 14:29 SeSam

Talán ismeritek, a NikeID szolgáltatással nem csak egyedi színkombinációkat lehet összeválogatni egyes cipőkhöz, hanem akár felirat is elhelyezhető a lábbeliken. Általában ez a futó neve, de kreatívabb felhasználások is léteznek: Erin Miller kezét például így kérte meg szintén futó barátja.

Úgy tűnik, igent is mondott. :)

2 komment

Címkék: kreatív eljegyzés Nike ID